Amikor szememet végleg lehunyom,
Rád gondolok én még, mielött elalszom.
És ha majd árnyamat felissza a nap,
Keress meg engem a nagy fák alatt,
És a hulló levelek mesélnek neked,
Amikor én már többé nem leszek.
És ha téged egy hulló falevél simogat,
Akkor látni fogsz és hallod a hangomat,
Csukd be a szemed, mert az én leszek,
Én minden alakban, itt maradok veled,
Mert majd álltalad, benned élek tovább,
Én sem élhetnék, ha te már nem volnál,
De amíg csak élsz, addig én is itt leszek,
Mert mindent amim van, itt hagyok neked,
Tied marad az ölelés, tied marad a szivem,
Ezt nem veheti el tõled már soha senki sem,
És a szemedet hogyha bármikor behunyod,
Mint a mesében, én azonnal itt vagyok,
És vigyázok rád amíg csak van benned élet,
Mert ha már nem leszek, majd benned élek.
|
oldal:
/1
