Szent LĂĄszlĂł
szerzĂ”: Arany JĂĄnos
ElÔadó: Dalriada
LEGENDA
Monda Lajos, a nagy kirĂĄly:
Eredj szolgĂĄm, Laczfi Endre,
KĂŒldj parancsot, mint a villĂĄm,
Köss nehéz szablyåt övedre:
A tatårtól nagy veszélyben
Forog Moldva, ez a véghely:
A tatĂĄrra veled menjen
TĂzezernyi lĂłfĂ” szĂ©kely.
KĂ©l BudĂĄrĂłl Laczfi Endre,
Veszi ĂștjĂĄt Nagy-VĂĄradnak
KölestermÔ Kunsåg földén
JĂł csatlĂłsi ĂĄthaladnak;
Vårad kövecses utcåin
Lovuk acél körme csattog,
Messze fénylik a sok fegyver,
Messze döng a föld alattok.
Hallja LĂĄszlĂł a templomban,
KörösvĂznek partja mellett;
Visszatér szemébe a fény,
Kebelébe a lehellet;
Koporsója kÔfedelét
Nyomja szinte hĂĄrom szĂĄzad:
Ideje mår egy kevéssé
SzellÔztetni a szûk håzat.
Köti kardjåt tûszÔjére
S fogja a nagy csatabĂĄrdot,
Mellyel egykor napkeleten
A pogĂĄnynak annyit ĂĄrtott;
FĂ©lrebillent koronĂĄjĂĄt
HalĂĄntĂ©kin igazĂtja;
- ĂjfĂ©ltĂĄjban lehetett mĂĄr, -
A vasajtĂłt feltaszĂtja.
Ăs megindul, ki, a tĂ©rre,
Ăs irĂĄnyĂĄt vĂ©szi jobbra,
Hol magasan felsötétlik
ĂrcbĂŒl öntött lovagszobra;
Tåvolról megérzi a mén,
Tombol, nyerĂt, Ășgy köszönti,
MegrĂĄzkĂłdik a nagy Ă©rclĂł
S érclovagjåt földre dönti.
Harci vågytól féke habzik,
KapĂĄl, nyihog, lĂĄngot fĂșvall;
Låszló a nyeregbe zörren
S jelt ad Ă©les sarkantyĂșval;
Messze a magas talaprĂłl,
A kÔlåbról messze szöktet;
Hegyén völgyön viszi a ló
A mår rég elköltözöttet.
Egy ugrĂĄs a KalvĂĄria
Ăs kilenc a KirĂĄlyhĂĄgĂł;
Hallja körme csattogåsåt
A vad székely és a csångó:
Ăm a lovat Ă©s lovagjĂĄt
ĂlĂ” ember nem lĂĄthatja;
CsudĂĄlatos! de csudĂĄkat
SzĂŒl az Isten akaratja.
HĂĄrom teljes ĂĄllĂł napig
VĂvott a pogĂĄnnyal Laczfi;
Nem hiĂĄnyzott a szĂ©kely szĂv,
De kevés a székely harcfi,
MĂg a tatĂĄr - több mint polyva,
Vagy mint a pusztåk fövénye -
Sivalkodik, nyilĂĄt szĂłrja,
BesötĂ©tĂŒl a nap fĂ©nye.
Mår a székely alig gyÔzi,
Mår veszélyben a nagy zåszló;
De fölharsog a kiåltås:
"Uram Isten Ă©s Szent LĂĄszlĂł!"
Mint oroszlån, và a székely,
MegszorĂtva, nem megtörve...
Most a bércen, låthatatlan,
Csattog a nagy ércló körme.
Ide, ide, jó vitézek!
GyĂŒjti nĂ©pĂ©t Laczfi Endre;
HĂĄt egyszer csak vad futĂĄssal
Bomlik a pogĂĄnysĂĄg rende;
Nagy tolongĂĄsnak miatta
Szinte mĂĄr a föld is rendĂŒl;
Sok megĂĄllvĂĄn, mint egy bĂĄlvĂĄny,
Leragad a fĂ©lelemtĂŒl.
Sokat elĂŒt gyors futtĂĄban
A repĂŒlĂ” kurta csĂĄkĂĄny;
Sok ki sem mozdul helyébÔl,
Maga rab lesz, lova zsĂĄkmĂĄny.
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalĂĄzatja
(Nehéz sebben vére elfoly)
ĂletĂ©t meg nem vĂĄlthatja.
Fel, BudĂĄra, Laczfi Endre
SzĂĄmos hadifoglyot indĂt;
Annyi zåszló - annyi préda
Ritka helyen esik, mint itt.
Rabkötélen a tatårsåg
FĂ©lelemtĂŒl mĂ©g mind reszket,
Ăs vezeklik Ă©s ohajtja
Fölvenni a szent keresztet.
Hogy elértek Nagy-Våraddå,
- Vala Ă©pen LĂĄszlĂł napja -
KeresztvĂzre ĂĄll a vad faj,
Laczfi lévén keresztapja.
ĂsszegyĂ»l a tenger nĂ©zĂ”,
Hinni a csodĂĄba, melyet
Egy elaggott, sĂrba hajlott
Ăsz tatĂĄrnak nyelve hirdet:
Nem a székely, nem is Laczfi.
Kit Isten sokĂĄ megtartson,
Hanem az a: LĂĄszlĂł! LĂĄszlĂł!
Az gyÔzött le minket harcon;
A hĂvĂĄsra Ă” jelent meg,
Vållal magasb mindeneknél,
Sem azelÔtt, sem azóta
Nem låttuk azt a seregnél.
Nagy lovon ĂŒlt a nagy fĂ©rfi,
Arca rettentÔ felséges;
Korona volt a fejében,
Såraranyból, kÔvel ékes;
Jobb kezében, mint a villåm,
ForgolĂłdott csatabĂĄrdja:
Nincs halandó, földi gyarló
FĂ©reg, aki azt bevĂĄrja.
Mert nem volt az földi ember,
Egy azokbĂłl, kik most Ă©lnek,
Feje fölött szûz alakja
Låtszott ékes nÔszemélynek;
KoronĂĄja napsugĂĄrbĂłl,
Oly tĂŒndöklĂ”, oly vilĂĄgos -
Monda a nép: az Szent Låszló
Ăs a SzĂ»z, a BoldogsĂĄgos.
S az öreg tatår beszédét,
Noha kétség nincs felÔle,
BizonyĂtĂĄ a templomnak
Egy nem szavajåtszó Ôre:
Hogy hĂĄrom nap a sĂrboltban
LĂĄszlĂłt hiĂĄba kereste;
Negyed napra, ĂĄtizzadva
TalĂĄltatott boldog teste.
|