?????????

PAUL VERLAINE: EGY LÁNYHOZ

Ha két combod közé veszed
halántékomat, lihegek,
végigkóstolom prémedet,
magamba szívom ízedet;

ha altestedbe olvadok,
és nagyigényű, de rövid
ágyékomat szorongatod
kopasz fejbúbjától tövig;

ha úgy riszálod meseszép
hátuljad jobb meg balfelét,
ahogy erényes feleség
nem tudja rázni alfelét;

ha számba engeded, szivem,
recés, játszódó nyelvemet,
s az élvezettől azt hiszem,
hogy vizeletem elered;

ha derekad ölelem
és pukkanásig telt herém
úgy trónol bolyhos öleden,
mint szultán díszes szőnyegén:

gusztálom mindezt s élvezek,
de ennél százszor szebb nekem,
ha elterpeszted térdedet,
s combod közét megleshetem,

hol párnák közt s a lepedő
krétás fehérjén hajnalig
nézném a Bohóc nevető
cseresznyepiros ajkait.

"Három merő fekete mák,
Jaj de régen fogtam pinát,
A múlt heten fogtam egyet,
Majd meg ette a kezemet.

Nem eszik a pina zabot,
Se kukoricát,se abrakot,
Hússal el az ,mint a vércse,
Hogy a fogát meg ne sértse,
Hussal el az, mint a kánya,
Hun beveszi, hun kihányja.

A pinának nincsen álla,
Mégis kinőtt a szakálla,
Na,de olyan borbély borotválja,
Minek feje tetejin van az álla.

Pina,pina panaszkodj meg,
Hogy az éjjel ki toszott meg,
Csikósok-e,juhászok-e,
Túros faszú kanászok-e?"


Somogy megyei népköltés... :-)))

PIERRE DE RONSARD: ÖLELJ MEG, KEDVESEM...

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.

Szenvedély....
*****************************

Csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel.
Ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból.
Tested símítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel.

Szeme tüze csábít
ajka csókot akar,
tapadna hozzá a csípő
ölelne már a kar.
Mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív , csábít a lány
gyere már , és érj el.

[email][/email]
A titokzatos G-pont


Misztikus a Grafenberg-pont kutatása,
A hatvan évnyi eredmény mutatása,
A G-pont elmélete már nem névleges,
Az izgalmi pont létezése végleges.

Megjegyzés: Grafenberg az a betű umlautos!

Erdős Pál Attila

"Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két merénylő kezed
Mikor följebb-följebb merészkedett
Szakítva szoknyám és szorítva combom
Csak arra vártam - Jupiterre mondom -
Hogy mennykő módra vágódjál belém
Fénycsíkot írva méhem éjjelén..."

( Mészöly Dezső )

PIERRE DE RONSARD
ÖLELJ MEG, KEDVESEM...

Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.

Csókolj, míg ajkad illatos és nedves,
ne kíméld, úgyis megfakul maholnap,
s az Alvilág sápadt ködébe olvad,
hol porrá válik, többé sem lesz.

Szorítsd körém öled piros rózsáját,
amíg mézédes, szédült vonaglásunk,
a kis halál, mindkettőnk lényén átjár;
s ha vágyam maghal, hamarost feltámad;
csókolj tovább, hogy ismét nekivágjunk
a kurta napnak s rövid éjszakának.

hm.... bocsi hogy hosszú:))))

Mert én.. így akarom....

"Kezemben tartalak,
rabom vagy Kismadár!
Éledő vágyad,
sóhajok kalitkájába zár.

Végig simítalak és
bár még ellenállsz,
a ruhád alatt lüktet
már a tested,
érzed "elested".

Mikor bőrödhöz érek
és nem kérek,
de követelek,
kicsit harcolsz,
de gyorsan
megadod magad.

Fejed hátra hanyatlik
és én lágyan csókolom
végig márvány-ívű
pelyhes nyakad.

Ruháid engedelmesen
hagynak el mint a hólepel
tavasszal a földeket.
Folyó a karom és
tested ívelő hidat épít fölé
....mert így akarom...

Nincsenek már titkaid
az enyém minden gondolatod.
Fátyolos szemeid
mögé rejtem el az időt.

Ziháló lélegzeted,
már mindent betölt.
Bőröd pórusai mohón
isszák magukba
simogató leheletem.

Már mozdulnál,
már csókolnál
de nem engedem.
Arcodra vágyak
pírját gyújtom,
már tombol az élvezet,
de tovább nyújtom
....mert így akarom...

Szempilláid megremegnek,
testeden hullámok futnak át,
ajkaim fent is lent is nyitják
a kéj kapuját.

Kitárod magad nekem,
enyém már mindened.
Nincs rejtett részed
mit nem birtokoltam.

Úgy érzed a csúcson vagy
és már zuhanni vágysz...
De én még nem engedem!
Még nem lehet!
Még nem akarom!
Még szállj tovább,Angyalom!

Egyre csak beszél
szemérmeddel a szám.
Még tovább kutatok.
Már a bőröd alá is befolyok,
én vagyok testedben a vágy.

Már nem vagy ura magadnak.
Én viszlek tovább!
Emellek, repítelek!
Minden sejted átjárom,
egész lényed kéjjel itatom át.

Izmaid összerántom,
majd elernyesztem.
Testedben a gyönyör
hullámait gerjesztem.

Lassan magadba öleled
a végtelen teret,
múltat és jövőt
tagadd meg
vonagló jelened.

Testedből források
fakadnak zuhognak
és magukkal ragadnak.
Hegyek születnek és
korlátok szakadnak át.

Szemedből könnycsepp
indul útra,sikoly szakad fel
újra, meg újra.
Kiáltasz lázba,
könnybe fúlva.

A kéj elönt, tehetetlen vagy.
Szorosan tartalak,
hiába vergődsz,
vágyad szítom tovább.

Kegyetlen vagyok!
Csak élvezd!
Látni és érezni akarom!

Hirtelen egyetlen
ponttá zuhansz,
majd kitárulsz és
mindent magadba fogadsz.
Lüktetsz, mint a születő
világegyetem.

Akár a teremtő Ősrobbanás,
szakad ki belőled sóhajod.
Újra és újra megszületsz.
S mikor elcsitulsz,
lágyan takar be karom
....mert így akarom... "

Aki román nőnek mászik a hasára,
Koton helyett bocskort húzzon a faszára.
Vigyázz ha az angol nőt hátulról lököd
Megteszi azt, hogy leszarja a tököd.
A bécsi kislány vígan fekszik alád,
Walzer ütemére mozgatja a farát.
Ha zsidó kislányt koton nélkül baszod,
Egy kis vitriollba áztasd ki a faszod.
Fasz reuma ellen a legjobb medicina
Egy keveset használt tüzes néger pina.
A francia Márkur dísze a világnak,
Tátott szájjal rohan neki a pinának.
Ha olasz nőt baszod ne használd a kotont,
Mert ha észreveszi leken egy nagy pofont.
Ha spanyol lánynak adsz egy fényes tallért,
Megbaszhatod őt és kapsz egy spanyol gallért.
Törpe nép a japán, papírházban lakik,
Ha leszáll az alkony ő is vígan baszik.
A hollandi lányok fapapucsban járnak,
Szélmalom tövében kemény faszra várnak.
Minden arab kislány barátja a fasznak,
Sivatag mélyén teve hátán basznak.
Az amerikai kislány nem sokat veszekszik,
Adj neki egy darabot és mindjárt le is fekszik.
Messze perzsiában jól élnek az urak,
Szép perzsa szőnyegen basznak, mint a nyulak.
A brazil kislány ki hallott már csodát,
Fekete kávéval mossa ki a lukát.
Vallásos nép nagyon a tibeti mongol,
Seggbe bassza nejét közben imát mormol.
Sehol sincsen párja a vadnyugati nőnek,
Pisztollyal kényszerít, hogy baszd seggbe őtet.
A magyar lányok tüzes kis pinája,
Baka nokedliját éjjel-nappal várja.
Az eszkimó kislányt jobb ha meg sem baszod,
Egy pohár fagylaltba nyomd inkább a faszod.
Azt írják romában a reggeli lapok,
Hogy a tenger partján pitykéznek a papok.
Vigyázz nagyon ha a kannibálnőt baszod,
Mert a baszás után megeszi a faszod......J

Remélem ez még nem szerepelt, nekem nagyon tetszik :)
"Megöl az éjjel,
Már nem bírok a kéjjel.
Simogatom, s ő remeg egészen
Érzem a gyöngyöző verítéket testemen.

Vad vágyak kalandora vagyok,
De most érintésére térdre rogyok.
Ketten vagyunk, lassan alkonyodik,
Testünk mindjárt egybefolyik.

Összecsapunk, reng a Föld
Marásomtól teste egészen zöld.
Idegen e vágy, a pillanat izzítja fel,
Testem mindjárt az Övével telik el.

Ránk szakad a vad és őrjöngő este,
A hold minden mozdulatunkat hangtalan leste.
Húsába vájtam két kezem egészen,
Ám Ő nem tántorodott, harcol merészen.

Összecsapunk, beleremeg az éjszaka,
Testét tépem, cibálom, de mindhiába.
Sós verítékétől nedves az ajkam,
Ám ez mégis oly édes, mint egy balzsam.

Testemet mint egy fekélyt marják ujjai,
Összerezzenek teljesen, oly hevesek mozdulatai.
Érzem megöl e pillanat, ha hagyom,
Most megállok kicsit, s ezután én irányítom.

Dúl a zűrzavar, akár egy tenger,
S elnyúlik rajtam, akár az úton a henger.
Nyöszörgök, elterülök lassan mint egy folyó,
Mely a tomboló vihar után újra hajózható.

S most megáll egy pillanatra, megsimogatja arcom,
A kéjtől égek el, e hely lesz ravatalom,
Belehalok ugyan, de megtagadom a csókot,
Míg nem kapok Tőle vérpezsdítő bókot.

Üveges szememben arca tükröződik vissza,
Testemről teste a nedvet mohón issza.
Vágytól ég az arcom, ám jéghideg a szám,
Fülledt testével meleg takaróként borul rám.

Két karod vágyón simogatta végig testem,
Lehunyt szemmel éreztelek, de bevallom néha lestem.
Elvakított izzó szemed, s égővörös ajkad,
Két karommal öleltelek, s úgy emlékszem hagytad.

S most itt szenvedek, fuldokolva s lihegve,
A nyújtott gyönyörért nyerek bebocsátást szívedbe.
Szörnyű ez az iram, gyilkoló a hajsza,
Ám mégis mint ős-lovas úgy mozdulok rajta.

Ő most a minden: a romlás s a szépség,
Olyan mintha egy pillanata tartana, a kezdet mégis oly rég
Volt, s most ott állok a véres-hegy csúcsán,
Teljes testemben összecsuklok vállába kapaszkodván.

Teste a vágyak buja kertje,
S én örökre belevesznék ebbe,
Könyörtelen tudása gyönyörű ízű álom,
S e fojtogató, kínzó csatát már nem is bánom.

Mint gyermekek, kik mukkanni sem mernek
Mint fonnyadó gyümölcsök, mik a földön hevernek,
Úgy nyúlunk el a bűnnek szent oltárán,
S álomra hajtjuk fejünket a holnapra várván..."

Jöjj hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem, vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál: lándzsám megfájdul, mert nem röf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar: minden tájnál szebb fölövet takar.
Pruszlidat vesd el, olyan feszesen tapad; más nem lát bele, de nekem hadd suttogja a susogó selyem esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződve régtől féltékeny vagyok,de megnyugtat, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded: kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok szállnak a földre; magaddal hozod azt, mit Mohamed Paradicsoma ígér nekünk, örök gyönyört, noha a kísértet is vászoningben jár, de tőled égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét, hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám!
Frissen fölfedezett földem, melyet bejárok, fölfedek, aranybányám, országom, hol mohó kényúr vagyok, egyeduralkodó,s boldog pionír, miközben sötét, kincseskamrámon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen, s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,mintha Atlanta kincseket hajít,s a bolond férfi szeme ottragad gyöngyöm, gyémántom, mert azt látja csak, ami képkeret, könyvön díszkötés,amatőr-öröm.
De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő,mell: a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
Vagy nem elég egy férfi takarónak? az ördög sem.
Engedd le ingedet.
Tárd szér magad, ne félj tőlem, ahogy föléd hajlok.
Gondold: bábád vagyok.
Mezítlenül is gondoskodom rólad,

A tested most is látom az ágyamon.
Nézem,ahogy táncol a napfény a váladon,
Simogatja lágyan gyönyörü arcodat,
Tevagy az élet az őröm isteni változat,

Holvagy most ki kisér utadon,
Miért mentél el azt jol tudom,
Gyáva voltam a szerelemtöl féltem én
Mostmár tudom nincs többé remény,,

Bünhödnöm kell szomorú a végtelen,
Amagány a bánat jut majd énekem,,
Majd egyszer találkozunk talánn,,
Ott lógg a képed a kisszobám falánn,,,,

Az este

Térj vissza ó az este árnyához: egyesüljön
lelkünk a végtelenben, irigy szemek ne lássák,
csak a félhold karéja s a vágyó égitestek
tudják a két szerelmes hevült ábrándozását.
Az álmok földje itt ez, amelyen lopva járunk,
szerelmes révületre, szépségre lett teremtve;
az énekes madárkák minékünk énekelnek,
s mienk a fák, virágok illattól sűrű csendje.
A titkokat füledbe szívem suttogja néked,
mely mint a síró gyermek, szidásra meg se rebben;
megyünk, és azt se tudjuk, hogy merre tart az ösvény,
és úgy tűnik, hogy minden idegen, ismeretlen.
Most a miénk a Minden, a Végtelen, s mi ketten
uralkodunk fölötte kötetlen, kérdezetlen.
Ahmed Zaki Abu Sádi