hm.... bocsi hogy hosszĂș:))))
Mert Ă©n.. Ăgy akarom....
"Kezemben tartalak,
rabom vagy KismadĂĄr!
ĂledĂ” vĂĄgyad,
sĂłhajok kalitkĂĄjĂĄba zĂĄr.
VĂ©gig simĂtalak Ă©s
bår még ellenållsz,
a ruhĂĄd alatt lĂŒktet
mĂĄr a tested,
Ă©rzed "elested".
Mikor bÔrödhöz érek
és nem kérek,
de követelek,
kicsit harcolsz,
de gyorsan
megadod magad.
Fejed hĂĄtra hanyatlik
Ă©s Ă©n lĂĄgyan csĂłkolom
vĂ©gig mĂĄrvĂĄny-ĂvĂ»
pelyhes nyakad.
RuhĂĄid engedelmesen
hagynak el mint a hĂłlepel
tavasszal a földeket.
FolyĂł a karom Ă©s
tested ĂvelĂ” hidat Ă©pĂt fölĂ©
....mert Ăgy akarom...
Nincsenek mĂĄr titkaid
az enyém minden gondolatod.
FĂĄtyolos szemeid
mögé rejtem el az idÔt.
Zihåló lélegzeted,
mår mindent betölt.
BÔröd pórusai mohón
isszĂĄk magukba
simogatĂł leheletem.
MĂĄr mozdulnĂĄl,
mĂĄr csĂłkolnĂĄl
de nem engedem.
Arcodra vĂĄgyak
pĂrjĂĄt gyĂșjtom,
mĂĄr tombol az Ă©lvezet,
de tovĂĄbb nyĂșjtom
....mert Ăgy akarom...
SzempillĂĄid megremegnek,
testeden hullĂĄmok futnak ĂĄt,
ajkaim fent is lent is nyitjĂĄk
a kéj kapujåt.
KitĂĄrod magad nekem,
enyém mår mindened.
Nincs rejtett részed
mit nem birtokoltam.
Ăgy Ă©rzed a csĂșcson vagy
Ă©s mĂĄr zuhanni vĂĄgysz...
De én még nem engedem!
MĂ©g nem lehet!
MĂ©g nem akarom!
MĂ©g szĂĄllj tovĂĄbb,Angyalom!
Egyre csak beszél
szemérmeddel a szåm.
MĂ©g tovĂĄbb kutatok.
Mår a bÔröd alå is befolyok,
Ă©n vagyok testedben a vĂĄgy.
MĂĄr nem vagy ura magadnak.
Ăn viszlek tovĂĄbb!
Emellek, repĂtelek!
Minden sejted ĂĄtjĂĄrom,
egész lényed kéjjel itatom åt.
Izmaid összeråntom,
majd elernyesztem.
Testedben a gyönyör
hullĂĄmait gerjesztem.
Lassan magadba öleled
a végtelen teret,
mĂșltat Ă©s jövĂ”t
tagadd meg
vonaglĂł jelened.
TestedbÔl forråsok
fakadnak zuhognak
Ă©s magukkal ragadnak.
Hegyek szĂŒletnek Ă©s
korlĂĄtok szakadnak ĂĄt.
SzemedbÔl könnycsepp
indul Ăștra,sikoly szakad fel
Ășjra, meg Ășjra.
KiĂĄltasz lĂĄzba,
könnybe fĂșlva.
A kéj elönt, tehetetlen vagy.
Szorosan tartalak,
hiåba vergÔdsz,
vĂĄgyad szĂtom tovĂĄbb.
Kegyetlen vagyok!
Csak Ă©lvezd!
LĂĄtni Ă©s Ă©rezni akarom!
Hirtelen egyetlen
ponttĂĄ zuhansz,
majd kitĂĄrulsz Ă©s
mindent magadba fogadsz.
LĂŒktetsz, mint a szĂŒletĂ”
vilĂĄgegyetem.
AkĂĄr a teremtĂ” ĂsrobbanĂĄs,
szakad ki belÔled sóhajod.
Ăjra Ă©s Ășjra megszĂŒletsz.
S mikor elcsitulsz,
lĂĄgyan takar be karom
....mert Ăgy akarom... "
|