2011. jlius 2., szombat |
|
|
2 |
|
|
Nem kapott Heli a zöldségesnél kukoricát.. Tegnap este másfél órát álldogáltunk,a kukuricaföldön, (csemkuk) vártuk az átvevõt. Nemhogy törtem volna vagy öt csövet... Marad a grillezett paradicsom... meg a tartalék debreceni..:-)) Nekifogott esni kicsit....
silence, 16:28
|
|
|
Voltunk piacon... Semmi extra...
Tegnap beültünk a kisteherautóba,és elindultunk Kiskunfélegyházára a Marillen gyümölcsfeldolgozóba még egy adag piros görög hordóért,hiszen a jégverés miatt lé, és cefreszilva értékesítésére, szedésére kell készüljünk. Útközben átbeszéltük, hogy miután felpakoltunk,megkeressük a termelési igazgatót, és vázoljuk neki sanyarú helyzetünket. Kipuhatoljuk hogy akar e az idén nagyobb mennyiséget szilvalének való gyümölcsöt venni, és biztosítani arról hogy száz tonna körüli mennyiségben számítson ránk is. Csakhogy történt egy kis baleset. Kb. Szentes és Csongrád között szóltam a komámnak,hogy lehetõség szerint álljon meg egy bokrosabb részen,mert egy kis dolgom vólna. Hosszú az út, a kiválasztás meg még ugye jó.. Meg is állt annak rendje és módja szerint én meg találtam egy nagy eperfát, telistele gyönyörû nagy sötét szinte fekete eprekkel. Egybõl eszembe jutott a boldog gyermekkor, a strand, a Rozmaring utca, és nekiálltam epret "legelni".. Na ezt a komám sem nézhette szótlanul,kikászálódott õ is a kocsiból, választott magának egy ágat, és azontúl duóban legeltük a mennyei csemegét. Késõn vettem észre.hogy az ujjaim tiszta lilák lettek.. Visszaültünk a Mercibe, és elindultunk. Rápillantottam Onedin kapitányra,és meglepõdve vettem észre, hogy körbe lila a szája. Rámjött a röhögés. -Úgy nézel ki mint aki Milka tehenet szopott..-vihogtam. -Te meg nézd meg magad a tükörben.- javasolta nagy komolyan. Megnéztem.. a szám körbe bíborlila, a nyelvem mint a husky kutyának. Erõsen hajaztam egy életre kelt vizihullára.. Dörzsöltem én ásványvizes papírzsebkendõvel de mindhiába. Úgyhogy az üzleti egyeztetõ tárgyalás elmaradt. Ugyan ki venne komolyan két lila maszatos idiótát?:-))) A raktáros öreg így is furán méregetett. Én meg sikeresen rálõcsöltem a komára a feladatot, hogy menjen be az irodára kifizetni az ötvennégy hordót, amit felpakoltunk.. Röhögjenek rajta benn a csajok. :-)) Este sütök hamburgert. Grillezek fõtt kukoricát is fûszeres vajjal.. Nekem is van eperfám, de még kicsi.. Nincs rajta eper..
silence, 11:18
|
|
|
|
2011. jnius 29., szerda |
|
|
0 |
|
|
Hajnali ügyelet..Szabolcskának csak zúzódott a lábfeje.. Mehet Görögoszágba... hálisten... Megijedtünk kicsit...
silence, 10:32
|
|
|
|
2011. jnius 28., kedd |
|
|
0 |
|
|
Az unokahugit visszavitte este Heli a bázisra (Ligetre) Holnap indul Prágába. Ott találkozik a japán barátnõjével a Katyival, (Kate) és elindulnak vonattal Párizs, Marsellie, azután Olaszország Nizza, és Athénbe is el akarnak menni, ha nem nagyon balháznak Leonidász ükunokái. Ezután jönnek majd hozzánk három napra. A gyulai strandon akarják kipihenni, az európacsavargás fáradalmait.. Mindketten pszichológuskénrt végeztek az idén. Bár még két év van a doktori fokozatig, mert állítólag az USA-ban enélkül nem lehet praktizálni. Családterapeuták. Bár én csavaroghattam volna tizedennyit csikókoromban. A japán csaj állítólag szereti a pálinkát.. Három éve küldtem sógoromnak a jófajta ranával, ésamikor az egyetemisták mentek segíteni neki mézet pergetni azzal kínálgatta õket. Katyi azt mondta, hogy õ jön segíteni bármikor csak legyen egy pohár mindig ebbõl a jó "szakéból"... Na szóval mi meg indulunk Kiskunfélegyházára.. Megalkudtunk a Morilennel ötven db 200 literes hordóra. Ha az idén sok cefre lesz legyen mibe szedni, ne follyon a leve el... Egyúttal beszélek B.úrral, hogy számítson rám mert sok lesz alészilva.. Szóval a kacsák nem nagyon akarnak enni..
silence, 5:56
|
|
|
|
2011. jnius 24., pntek |
|
|
3 |
|
|
Tegnap megmártóztam, a folyóban, a múltban. Tesómmal bevágódtunk a kocsiba, és szépen elhajtottunk a dobozi hídhoz.. harmincnyolc fokot mutatott a megane. Átmentünk a Kettõs Kõrösön, és a túloldalon, az ártérben levõ poros úton elindultunk a folyás iránnyal megegyezöleg Békés felé. Régebben minden évben lementünk oda bográcsos lecsót fõzni, fürdeni horgászni a családdal. Csak a gyerekek megnõttek azóta, Attilának ott a tanyája, nekem meg megépült a pagoda.. Szóval kerestünk egy lejárót amit a horgászok tapostak ki, a kocsit bezártuk, a kulcsot eldugtam, és szépen óvatosan beleereszkedtünk a hûvös, lassan hömpölygõ folyóba. -Milyen a víz? –kérdezte a tesóm, mert én mentem elõször. -Gyönyörû mint egy organizmus.-válaszoltam. -Nagyon hülye vagy.- állapította meg az öcskös. Azután nagy levegõt vettem és lebuktam a hideg zöld világba. A gravitáció megszûnt, s a hûvös csönd úgy ölelt körbe óvón mint egy kényelmes súlytalan nagykabát. Lebegtem, és csak a szívem dobogását éreztem.. Lustán tempóztunk lefelé a friss zöld szalagon, a parti bozótos mellett a bedõlt fákat körbeúszkálva, és közben az ifjúságunkat idézgettük. Mikor szanazugban az összefolyásnál csak derékig ért, és át lehetett sétálni. Meg amikor apuval voltunk horgászni nem messze a túloldalon. A régi hidat amikor felrobbantották, és csak harmadszorra sikerült nekik Tempóztunk, feküdtünk, lebegtünk, sodortattuk magunk. Azután sikerült egy olyan helyen kimászni, ahol nemvolt iszap, hanem homok. Én vettem észre. Rendesen tiszta lábbal tudtunk kijönni. Elindultunk a lekaszált tarlón visza a kocsihoz. És akkor történt. A forró levegõ, ahogy a lábam szúrta a tarló, a bozótos, a fák, a folyó együtt egy pillanatra visszaröpítettek a boldog csikóévekbe. Egy lélegzetvételnyi idõre nem egy bicegõs, dagadt, csalódott, aggódva sodródó õszülõ viziló lépdelt ott vizes fürdõruhában, hanem egy magas büszke fiatalember tele tervekkel, türelmetlen várakozással, ereiben forrón lüktetõ élettel... Azután pillanat szertefoszlott... Hétköznapi varázslat. Az öcskös is ilyesmit érezhetett mert nagyon elvolt gondolkodva. -Majd még kijövünk még egyszer lecsót fõzni?-kérdezte. -Persze. –feleltem. –Ha már ilyen szerencsések vagyunk, hogy az Alföld legszebb részére születtünk. Azért mindketten pontosan tudtuk, hogy nem jövünk. A gyerekek megnõttek, neki ott a tanyája, nekem a pagoda. Ami volt elmúlt. Csak egy megfakult emlék, mint az a gyönyörû kép a hegedûs gyerekekrõl a dallam naplójában.
silence, 18:41
|
|
|
|
2011. jnius 22., szerda |
|
|
0 |
|
|
silence, 9:30
|
|
|
Nem politika.. csak gondolatok.. Ha körülbelül jól számolom a nyugdíj elvétele után kb 110 misi szociális segélyt kapok majd.. valameddig... Ezt ugye nem kell infláció követõen emelni, és mire ha mégis valahogy odajutok hogy elérem a kort, nem fog érni az egész talán felét sem.. Utána ebbõl a felébõl számítják azt az alamizsnát, amit majd lehet nyugdíjnak nevezni.. Így rabolt ki az állam, de nemcsak engem.. Az összes beteg rokkantnyugdíjast, özvegyi nyugdíjast, mindenkit... Szóval hozzá kell szokjak a gondolathoz, és arra kell koncentrálni, hogy hogyan képezzek valami tõkét, hogy idõsen -ha megérem- gondoskodjak magunkról,és ne legyünk a gyerekek nyakán.. Na..itt az új feladat.. de elõbb a gyerekek tanulmányait kellene finanszírozni.. Bankrablás? he?
silence, 6:08
|
|
|
Csorba Gyõzõ
Csömör
Szólni sem érdemes, és moccanni sem érdemes; játék a kisded és üres léggömb a nagy, a zöld a lombokon csaló festék s a lomb csinált, vásári rossz sípon trilláz a sok madár.
Napban fényeskedõ, fehér utcák, ne bántsatok! bontatlan tiszta kék, hûs ég, ne nyomj agyon! civódó szél, csitulj! félek, mint aki haldokol - már tervben összedõl a karcsú épület.
Itt nem maradhatok, és máshová se futhatok, fölálló rajzszögek födnek minden helyet, és önmagamban is vad zendülés lármája zúg - aludni volna jó, s az álom elkerül.
Öledbe rejts, anyám! látod, ki hõsen otthagyott, most tudja: nincs egyéb erõsség kívüled. Öledbe rejts, anyám! a sírba lépni nem merek - a szebb nemlét terül szülõ öledbe rám.
silence, 5:58
|
|
|
Tegnap eldurrant a csöpögtetõ csõbõl egy "T" idom.. kénytelenek voltunk hazajönni hamarabb.. Ma csak délután megyünk, mert késõ estig lefújunk gomba és szilvamoly ellen... A macskától semmit sem lehet csinálni, mert mászik a hátamra és "dagaszt" a körmeivel. Amúgy is dagi vagyok... Visszavittem õkelmét a nyári konyhába.. Amúgy õ a hét nevû macska. Ciszandra, Cukorborsó, Hercegnõ, Kistigris, Jordan, Cicus, Macska Maki. Mondjuk így egyszerûbb volna: Hétfõ, kedd, szerda... Kíváncsi vagyok végül melyik név ragad meg rajta. Ezek egyszerû nevek ahoz képest, hogy a keresztfiamnak Szabinak a macskáját Buháj Misi Vidra Menyétnek hívták. Nem jól aludtam megint..
silence, 5:14
|
|
|
|
2011. jnius 20., htf |
|
|
3 |
|
|
Csoki fél a kismacskától... a kombájnokat meg ugatja... :-)))
silence, 17:47
|
|
|
Komám ez a macska bélpoklos..:-)) bepuszilt majd fél liter tejet, és most nem tud menni mert félreáll a hasa... :-) Cisz cica... :-)))
silence, 16:59
|
|
|
A lány talált egy sárga cicalányt a kapuban. Elnevezte Ciszandrának, bedobozolta, nyomott neki egy tálacska tejet, beköltöztette a nyári konyhába, és itthagyott vele együtt... Én meg nem merem megszeretni, mert félek hogy úgy járok majd velemint nemrégen a Körös kis Jenõvel.. Amikor Jencit elütték egy hétig vele álmodtam... Pedig szép cica.....
silence, 13:36
|
|
|
Fõztem lekvárt félig....
silence, 13:27
|
|
|
Reggel, reggel, reggel... :-) Jó reggel? Szép reggel? Hûvös reggel.. Indul egy új nyári nap.. abban hiba nincs... vers vón jó...
Kerék Imre:
Fa
nézd ezt a görbefát ahogy önnön belsõ terében áll s hangtalanul szívósan õrli gyökerével a csontkopár sziklakövet tanuld fegyelmét ahogy az örvénylõ idõben kitartón dacol a szelekkel mint valami pompeji õrszem a lombját perzselõ napot sebtépõ fagyok éles körmét tûrve formálja magát véglegessé s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét ágai között fészket óv csipogó életeket ringat kérge alatt álca báb áttelel csúcsán tollászkodik az esti csillag s vele együtt egy égboltot emel míg küldetését végre betöltve õs nyugalommal félelem nélkül zuhan alá a völgybe
silence, 6:29
|
|
|
|
2011. jnius 19., vasrnap |
|
|
1 |
|
|
Jó reggelt kívánok! Szeles borús reggelre ábredtünk itt a keleti végeken..Már aki aludt.. Én próbáltam, de nem jött a szememre álom.. Óránként üldögéltem kinn a konyhában és lestem az órátmikor lesz már reggel.. Erre mondja a Mamma hogy hová sietek? Minden másodperc a sírhoz visz közelebb. Én mégis vártam a reggelt.. Vagy a front vagy a kavargó gondolatok nem hagytak hogy odaát kószáljak.. Nem szeretem a bizonytalanságot. Jobb a farkassal szembenézni,és eldönteni mi legyen, mint fától fáig bújkálni elõle tudva hogy a végén úgyis megtalál.. Megyek kiengedem a csirkéket, és megnézem édesanyámat hogy virágzik... Pont olyan álmatlan kakukkmadár mind én. Mondjuk õ már hétkor alszik... Ki kellene menni Gyulára a bolhapiacra.. Szeretnék venni a lavóromhoz egy olyan nagy hófehér zománcozott kancsót amibõl régen a vizet öntötték a cicamosdáshoz. Persze ha nem túl drága,és nincsen lepattogva róla zománc.. Nameg hátha látnék majolika tányért.. Már újra tudok járni.. Jó reggelt kívánok. Szeles borús napra ébredtünk itt a keleti végeken..
silence, 5:45
|
|
|
|
2011. jnius 17., pntek |
|
|
3 |
|
|
Kumplifózelék.. hát nem éppen lucullusi lakoma.. Néha kibírom.. :-)
silence, 15:20
|
|
|
|
| |