2009. november 15., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Home sweet home..
silence, 17:47
|
|
|
|
2009. november 13., péntek |
|
|
0 |
|
|
MĂ©g holnap egy ucsĂł-ucsĂł nekifutás, Ă©s be is zár a fõzde... Tomi, az öreg zsivány azt mondta lehet hogy jövõre ki sem nyit.. Ăšgyhogy nagyon valĂłszĂnĂ» hogy abban a helyisĂ©gben holnap- holnapután mi fõzĂĽnk utolszor... Bánnám ha Ăgy lenne.. Hátha az öreg gengszter jövõ szezonra helyrerázĂłdna egĂ©szsĂ©gileg, Ă©s Ă©rezne annyi ambĂciĂłt, hogy kinyitna megint... Vagy vegyĂĽk meg tõle az engedĂ©lyt, Ă©s Ă©pĂtsĂĽnk oda egy stramm, modern, kicsike fõzõt? He?...RĂ©gi fõzdĂ©t felĂşjĂtani mindig egyszerĂ»bb mint Ăşjat nyitni... EngedĂ©lyĂĽgyileg, bĂĽrokráciailag.. Most alszom, mert tĂ©nyleg nagyon hideg volt hajnalban a platĂłn.. Ă©s reggel hatkor indulunk vissza..
silence, 14:05
|
|
|
|
2009. november 11., szerda |
|
|
0 |
|
|
"Be sok esõ be sok sár!..." :-((
silence, 9:19
|
|
|
|
2009. november 10., kedd |
|
|
0 |
|
|
Az alábbi mondandóm alátamasztására, vagy nevezzük inkább illusztrálásnak?
1. Lóránt és a kifelé tartó gulya. 2. Lóránt komám, és a szomszéd ló.. 3. Káosz a fõzde elõtt. 4. Carol az egyik fõzõmester.. :-))
silence, 12:56
|
|
|
silence, 12:49
|
|
|
silence, 12:48
|
|
|
silence, 12:47
|
|
|
silence, 12:45
|
|
|
HĂ©tvĂ©gĂ©n az oláh tesĂłk által közigazgatott Aradországban voltam szilvalevet fõzni. SzilvábĂłl boldogság. És nem kell annyit fizetni, mint idehaza. Sõt egyáltalán nem kell fizetni. HĂşsz százalĂ©k vámot vesznek az Ă©let tĂĽzes vizĂ©bõl, Ă©s mindenki magyar. SzĂłval a határtĂłl alig kell menni harminc kilomĂ©tert, de amikor odaĂ©rsz, a falu szĂ©lĂ©n állĂł házikĂłhoz, mintha legalább száz Ă©vet haladtál volna visszafelĂ© az idõben. Ezt mindenkinek látni kellene, mert egy-kĂ©t Ă©ven belĂĽl ilyen nem lesz. KĂvĂĽlrõl szembetĂ»nõ a nagy rozsdás tartály, amibe a meleg hĂ»tõvizet szivattyĂşzzák. A fõzde elõtt lĂ©võ nagy tĂ©ren, megszámlálhatatlan szĂnĂ» Ă©s formájĂş edĂ©nyekben, hordĂłkban, kupacokban áll a cefreanyag, rajta mindenfĂ©le fadarabok, Ă©s letakarva lekötve várják, hogy sorra kerĂĽljenek. Hátul folyik kifelĂ© a cefremoslĂ©k, ami már egy egĂ©sz tavat alkotott azokban a hatalmas Ăşgynevezett „kubikgödörben” amibõl egykoron a falu Ă©pĂtĂ©sĂ©hez használ vályogot vetettĂ©k. Annak a tĂłnak már kĂĽlön Ă©lõvilága van. Maga a fõzde kĂ©t helyisĂ©gbõl áll. Egy körĂĽlbelĂĽl háromszor hárommĂ©teres rĂ©szbõl, ahol a kĂ©t ĂĽst van, Ă©s egy kb egyszer három mĂ©teres kamrábĂłl, amiben az öreg Tomi a tulaj ágya van, meg egy asztal, Ă©s szörnyĂ» rendetlensĂ©g. Valamikor ki lehetett betonozva, de a kiömlõ cefre már rĂ©gen megette a betont, most Ăşgy tĂ»nik, mintha földes padlĂł volna. KĂ©t ĂĽst alatt bĂşg morog a tĂ»z, nagy hõsĂ©g, Ă©s az a jellegzetes cefreszag jár át mindent. Az egĂ©sznek van valami varázsa KĂĽlönleges világ az.. Ha kinn ácsorog az emberfia, láthat körbe-körbe vágtázĂł csikĂłt, a teheneket, ahogy reggel hajtják ki a falubĂłl, s este vissza, s messzire õszi szĂnekben pompázĂł erdõt. Egy dĂ©lelõtt bambulok a fejembõl, hát látom ám, hogy egy juhász subában sĂ©tál kifelĂ© a falubĂłl, neki a nagyvilágnak. Egyik kezĂ©ben görbebot, Ă©s kĂ©t kutya ugrándozik körĂĽlötte, közben románul hangosan kiabál a mobiltelefonjába. Csak ment-ment ordĂtozva, Ă©s a kutyák körbe ugatták. Ilyen valĂłszĂnĂ»tlen jelenetet csak Kusturica filmekben lehet látni. Azután ott vannak mĂ©g a muslincák. Nem a „repĂĽlök”, amik a cefrĂ©t támadják, -bár abbĂłl is akad elĂ©g-, hanem az emberi muslincák. Mindig elõkerĂĽl valahonnan valaki, aki kibĂrhatatlan vágyat Ă©rez, hogy igyon az ott helyben kĂ©szĂĽlt „Ă©let vizĂ©bõl”. Ott somfordálnak, megprĂłbálnak segĂteni valamit, vagy csak ácsorognak a csodára várva. Ezt a jelensĂ©get itthon is megfigyeltem, ez általános bármelyik szeszfõzdĂ©ben fõztĂĽnk eddig. Akirõl mesĂ©lni szeretnĂ©k az a Feri. Ă• nem klasszikus muslinca, ugyanis nem iszik alkoholt. Ă• azĂ©rt lebzsel ott, mert egyszerĂ»en nincs munkája. MegprĂłbál segĂteni fát vágni, cefrĂ©t felönteni nĂ©mi pĂ©nz remĂ©nyĂ©ben, s ha nem kap, legalább emberek között van. Huszonöt Ă©ves, Ă©s elĂ©g gyenge a gĂşnya rajta. A bal lába olyan merev mintha fábĂłl volna. Amikor megkĂ©rdeztem mi törtĂ©nt vele csak annyit mondott. -Rossz helyre szĂşrta az orvos az injekciĂłt kisgyerekkoromban hogy állna meg a szeme. MegkĂ©rdezte hogy vágjon-e fát? Én mondtam, hogy lehet. EgyrĂ©szt mert Ăgy tudtam rajta segĂteni, másrĂ©szt meg lusta vagyok mint a fene. Azt mondta ne aggĂłdjak, majd megegyezĂĽnk. KĂ©t Ăłra hosszat dolgozott megszakĂtás nĂ©lkĂĽl. SzĂ©pen dolgozott. ElnĂ©ztem, ahogy erejĂ©t beosztva takarĂ©kos mozdulatokkal, szinte erõlködĂ©s nĂ©lkĂĽl hasogatta a tuskĂłkat. Megfontoltan, gyakorlottan, minden mozzanat pontosan kiszámĂtott volt. Csak annyira emelte a baltát amennyire kellett, Ă©s csak akkorát ĂĽtött amennyire feltĂ©tlenĂĽl szĂĽksĂ©g volt. Bár biztosan voltak fájdalmai, mert a száját összeszorĂtotta, Ă©s a kĂ©k szemĂ©bõl, kissĂ© zord, majdnem hogy eszelõs koncentráciĂłt vĂ©ltem felfedezni. ValĂłszĂnĂ»leg egĂ©sz Ă©letĂ©ben azon kĂĽzdött, hogy bizonyĂtsa, hogy meg tud õ is csinálni minden munkát, amit az egĂ©szsĂ©gesek. NehĂ©z lehet neki egy olyan világban, ahol a fizikai munkabĂrás, az egyik legfõbb Ă©rtĂ©k. A vĂ©gĂ©n adtam neki hĂşsz leut, ami azĂ©rt vittem, ha valami kávĂ©t akarok venni benn a faluban a boltban, vagy megkĂvánok valamit, ne legyen bajom a váltással. FelöntĂ©snĂ©l is segĂtett, adogatta a vödröket, hordta be a fát, egĂ©sz dĂ©lután le nem ĂĽlt egyszer sem. Kezdtem zavarba jönni, hogy talán tĂşlfizettem, vagy mĂ©g kellene adjak neki valamit? Este oda adtam az egyik szendvicsemet, amit gondolkodás nĂ©lkĂĽl jĂłĂzĂ»en elfogyasztott, Ă©s lefojtotta vagy fĂ©l liter ásványvĂzzel. Utána csak annyit mondott: -Itt jobb a borvĂz. Amivel teljes mĂ©rtĂ©kben egyetĂ©rtek. A romániai ásványvizeknek nincs párja. Tizenegy Ăłra felĂ© látom ám, hogy a jĂł komám Onedin kapitány egyre laposabbakat pislog. Mondtam neki, eridj dĂ»lj el mint a rohadt nád, mert te már öreg vagy. Gyõzöm Ă©n egyedĂĽl, mert a fa fel van vágva, reggel meg majd te jössz. Ăšgyis volt. A jĂł komám befĂ©szkelte magát a teherautĂł platĂłjára egy szivacsra, az ámerikai kabátomban, Ă©s elkezdte vonni szegĂ©ny lĂł irháját. Mi meg hárman tápláltuk a tĂĽzet, gurigattuk a hordĂłkat, amikor kellett, felöntöttĂĽk az ĂĽstöket.. Hajnali egy Ăłra felĂ© kĂ©rdezem a FerkĂłt, hogy: -Te nem vagy álmos? Nem akarsz ma Ă©jjel aludni? -de nem válaszolt semmit, csak nĂ©zett morcosan. Ekkor a fõzõmester felvilágosĂtott, hogy „CsipkerĂłzsika” komám kĂ©rte meg a FerkĂłt maradjon reggelig, majd megegyeznek. Hogy ilyen szĂ©pen tisztázĂłdott minden, hát ĂĽldögĂ©ltĂĽnk. Kinn szakadni kezdett az esõ a nagy ágyai pusztában de nem baj, mert az akác vizesen is Ă©g. Benn a jĂł melegben ĂĽldögĂ©ltĂĽnk a kazánok alatt duruzsolt a tĂ»z, az „Ă©let vize” lassan csordogált, Ă©s elõkerĂĽlt valami tökmag is. Egyszer csak az Ă©n ĂşjdonsĂĽlt szigorĂş arcĂş segĂ©dem megszĂłlalt: -Nem tud valami jĂł magyar viccet? Meglepõdtem kicsit, mert viccmesĂ©lĂ©st azt nem nĂ©ztem ki belõle, de hiába a negyvennĂ©gy Ă©v tapasztalat, a viszonylag jĂł emberismeret, nagyot tĂ©vedtem. Ugyanis õ tudott viccet. Igaz hogy pont olyan fapofával mesĂ©lte mintha fát vágna, de a stĂlusa utánozhatatlan volt. MegprĂłbálom szĂł szerint tolmácsolni: TörtĂ©nt egyszer, hogy a Szent PĂ©ter, a mennyországban, maga elĂ© hĂvatott egy angyalt, Ă©s mondta neki: -HĂ©kás! Olyan rĂ©gen nem vĂłtunk már lenn a fõdön. Eridj csak, oszt szĂ©pen Ăłvatosan nĂ©zzĂ©l körbe. Mához egy hĂ©tre gyere vissza, Ă©s sorold el nekem mi változott odalenn. Ăšgyis vĂłt. Lement az angyal ember kĂ©pibe, de már az elsõ napon nagy szerelembe esett egy fiatal özvegyasszonnyal, oszt a többi hat napon csak állandĂłan kamatyoltak. -Tudja mi a kamatyolás? -kĂ©rdezte tõlem a FerkĂł. -Tudom hát - feleltem bĂĽszkĂ©n. BĂłlintott, s akkor azután tovább mesĂ©lt. Eltellet a hĂ©t, nagy vĂłt a baj. Mármost hogyan legyen tovább? De az angyal furfangos vĂłt ám. Kigondolt valamit. -Bizonyára szĂ©kely angyal volt – kottyantottam közbe, de a mesĂ©lõ folytatta. Visszament a mennyországba, Ă©s nagy bátran Szent PĂ©ter elibĂ© állott. -Na mi változott odalenn? –kĂ©rdĂ© az öreg. -HosszĂş sora van annak. -feleli az angyal. –De elsõbbszõr nekem támadt egy komoly bajom. -Ki vele.- Ăgy az öreg. -Az a baj hogy azon a hĂ©ten amĂg lenn voltam, nagyon rákaptam a kecsketejre. Ha vissza gyĂĽvök, itt meg nem lesz kecsketej, akkor Ă©n halok meg utána. -Nincs itt semmi hiba. -mondá az öreg. –Eridj vissza, oszt hozzál magadnak egy kecskĂ©t. Ha mán annyira a rákaptál. Ekkor már nagyon vidám voltam. ElkĂ©pzeltem mi lesz az angyallal, ha meghal a mennyországban? Hová kerĂĽl? A kamatyolĂł angyal. Mondom neked. ÉlmĂ©ny volt hallgatni. Szalad az angyal az özvegyasszonyhoz. Már messzirõl kiabálja: -Vetkõzz azonnal csĂłrĂ©ra. Az asszony Ăşgy is tett. -Eriszkedj nĂ©gykĂ©zlábra. Az asszony Ăşgy tett. Akkor az angyal talált valami rossz kötelet, a nõ nyakába kötötte, Ă©s azzal indultak is föl egyenesen a mennyországba. Ahogy mennek be a kapun, látják ám hogy az öreg elszundikált. Már majdnem besomfordáltak, amikor az öreg felriadt, Ă©s elkiáltotta magát: -HĂł. -Mi a hĂ©zag fõnök? -kĂ©rdi az angyal. -Hát csak annyi hogy tĂ©nyleg nagyot változhatott lenn a világ, amiĂłta nem jártam ott. -MibĂ»l gondolja? -Csak abbĂşl, hogy rĂ©gen a kecskĂ©nek hátul volt a tõgye, oszt elöl a szakálla, most meg ippeg fordĂtva. Elöl a tõgye hátul a szakálla. Amikor a koma odaĂ©rt mesĂ©lĂ©sben, hogy –HĂł. -Mi a hĂ©zag fõnök? Én akkor kezdtem el nyerĂteni. Az angyal Szent PĂ©ternek. „Mi a hĂ©zag fõnök?” KĂ©szen voltam.. majdnem leestem a padrĂłl Ăşgy nevettem.. Mikor FerkĂł öcsi látta mennyire elvarázsolt minket, a nap folyamán elõször õ is megengedett magának egy mosolyt.. Persze mĂ©g nem fejeztem be... Ha volt tĂĽrelmed elolvasni, akkor megvárod a folytatást is... :-)
silence, 11:43
|
|
|
SzĂvás! Angolul soap.. (ejtsd szop) Tegnap dĂ©lelõtt megpakoltuk a Mercit. HuszonnĂ©gy hordĂł jĂł cefre fĂ©rt reá, majd szĂ©pen elindultunk visza a mĂşltba, a Aradországbeli szeszfõzdĂ©be Tomi bácsihoz. Battonyánál szĂ©pen átĂ©nekeltem magunkat a határon, de alig mentĂĽnk kĂ©tszáz mĂ©tert, Turnuban, (Tornya) reccs.. a hátsĂł dupla kerĂ©k megadta magát. Persze.. Tizennyolc mázsa helyett negyven volt rajta. Én is megsĂ©rtõdnĂ©k. DĂ©ltõl este ötig vártunk, a segĂtsĂ©gre, mert Pistike Ă©ppen Pesten volt. Én legalább jĂłt olvastam mĂg le nem ment a nap. (Peter Marschall: Nincs helyed a temetõben) Azután rendbehoztuk annyira hogy lassan visszaszivárogtunk hazai vizekre, bár nem volt egyszerĂ». Ahány "Robin Hood " igazoltatott azon a rövidke kis Ăşton mindenkinek el kellett magyarázni, hol magyarul, hol oláhul,hogy miĂ©rt hozunk Románia felõl cefreszilvát. Leraktuk a kocsit a szilvásban, Ă©s már estĂ©re, mire kezdõdött az NCIS, már itthon is voltam.. Zyba Ă©s Aby kalandjai ahelyett, hogy kinn fõztĂĽk volna az Ă©let vizĂ©t.. Ma javĂtás, holnap ha nem kell alkatrĂ©sz rendelni, Ă©s kĂ©szen leszĂĽnk Ăşjabb prĂłba.. Mondtam már hogy sohasem adjuk fel? Pedig most is zuhog..
silence, 7:41
|
|
|
|
2009. november 9., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Indulás két éjszakás kalandra... Viszek egy Sokol rádiót is... És ha minden igaz lesz hõsugárzó úgy alszunk makd a platón szivacson melegben... Az idén az utolsó út... De most nem tervezek semmit sütni.. Örülünk ha nem fulladunk bele a sárba... Na indula!!!
silence, 7:35
|
|
|
|
2009. november 6., péntek |
|
|
0 |
|
|
Az Ăşj kincseim sorban: l. Egy vasszerkezet, amiben kukoricacsutkát kell meggyĂşjtani Ă©s ha tekered a lapátokat, tĂĽzet okád.. RĂ©gen Ăgy perzseltĂ©k a desznyĂłkat. MĂ©g a bõrszĂj ami hajtja az is eredeti, bár az orra kissĂ© szĂ©tĂ©gett már.. 2. Egy db kb kĂ©t mĂ©teres nyelĂ» kenyĂ©rsĂĽtõ lapát. Pont lakkozva falra valĂł.. 3. Egy retro fa hintalĂł a hatvanas Ă©vekbõl 4. kĂ©t db kenyĂ©rsĂĽtõ forma. Ezek rĂ©gi Ăşj kincsek, a mellĂ©kĂ©pĂĽletpadlásárĂłl tudtam rĂłluk, de mĂ©gis örĂĽlök hogy lehoztam õket. Lomi Robi bátyátok jelenti hogy az idĂ©n már nem tervez felĂşjĂtani semmit, hiszen mĂ©g a hordĂł sem áll sehogy... De ha jobban belegondolok, nem ĂgĂ©rhetek semmit... hehe... Ja! És hallgattam megint az Ăşj Csapdát.. Most hogy jobban figyeltem ĂĽtött mint az ingaĂłra.. Ilyen szöveg pl.. Bár lehet hogy nem pontosan idĂ©zem..
"Aki bennem Ă©l az nem egy normális elme Az Ă©letĂ©hez nincsen elĂ©g tĂĽrelme A halálhoz meg mĂ©g nem elĂ©g bátor De ha eljön az idõ Ă©s hĂvja, Elindul magátĂłl.." Ăšgyhogy a zene kezd belĂ©mszivárogni... Köszönöm Tankcsapda (Köszönöm doktor) :-))
silence, 10:38
|
|
|
Több meló van kinn mint gondoltam volna... De vannak új kincseim.. :-))
silence, 9:33
|
|
|
Ma garázsrend... Mint mindig amikor végképp nem tudok mit kezdeni magammal.. Ucsó menccsvár... Hasznos Rob...
silence, 7:41
|
|
|
|
2009. november 5., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Kiöltöztem mint Sz István azon a bizonyos nĂ©vnapon, már Ă©ppen indulnĂ©l amikor cseng a telefonom: A fiam hĂv, hogy vĂ©gigjárták a "börzĂ©t" egyetlen felsõoktatási intĂ©zmĂ©ny sincs ott, csak közĂ©piskolák, meg szakmunkáskĂ©pzõk meg gimik..:-( Cipõ le, jelmez le, pufff... Gondoltam hogy nem lesz egyszerûû... :-(
silence, 13:31
|
|
|
silence, 12:36
|
|
|
BemegyĂĽnk megnĂ©zni mi is ez a továbbtanulási börze a Centerben.. El kellene már dönteni, hogy mi lesz ebbõl az Ă©n kedves nagyfiambĂłl.. Itt a nyakunkon az Ă©rettsĂ©gi, Ă©s mĂ©gcsak irány sincs hova tovább.. Ha már szeszfõzdĂ©s nem akar lenni.. Pedig egy Ă©lelmiszeripari jellegĂ» fõikolát, vagy egyetemet el tudnĂ©k kĂ©pzelni.. Nadehát õ nem Ă©n vagyok.. És nem is a tulajdonom, csak ajándĂ©k.. De azĂ©rt Ă©n vagyok a tapasztaltabb, egy kicsit nekem kellene iránytĂani... Az öreg MetszõollĂł RĂłbert? Nagy dilemma.. kardigányos kĂ©rdĂ©s... MegyĂĽnk Ă©s ellopunk minden prospektust kitöltĂĽnk minden tesztet, Ă©s eszĂĽnk a Jankayban egy sĂĽtit.. Már aki mmegteheti.. Én iszom egy jĂł kávĂ©t.. Na meg benĂ©zek a könyvesbóóótba...
silence, 12:32
|
|
|
silence, 9:37
|
|
|
Egy nĂ©makacsával kevesebb... :-(((( Sikeres volt a vadászat, a kisrĂłkák nem Ă©heztek az Ă©jjel... Na de mostantĂłl bezárom ám õket... A kerĂtĂ©sen hibát nem találtam.. FĂ©ltem a nagy fehĂ©r gyönyörĂ» kakasomat, a "fõnököt".... Ha majd minden este látja, hogy be van zárva az "Ă©lĂ©skamra" majd csak elpályázik a koma.. Lehet hogy rajzolok neki egy tĂ©rkĂ©pet.. Itt nem messze van egy tanya, ahol egy olaszországbĂłl viszaköltözött igen nagyarcĂş öregcsaj lakozik.. na ott van minden.. Pulyka, csirkĂ©k kacsa.. sok sok... De van normális kutyájuk is... PrĂłbálkozzon ott a ravaszdi.. :-))
silence, 9:03
|
|
|
Ma hajnalban félnégykor rókát kergettem a tyúkudvarban.. Fököltött a kedvesem, hogy a kakas furcsán kiabál,és a gyöngyösökis orditanak.. Papucs kisgatya, nagykabát, de a lámpámban meghalt az elem.. Amikor hátul villanyt oltottam, látom ám, hogy Vuk kései leszármazottja iszkol a rözsekötegek alá. Volt ott egy nenonszinûre festett söprûnyél (az volt régen Robikám fénykardja) jobb hiján azt vágtam oda. Szó mi szó kicsit tanácstalan voltam, én a simabõrû fegyver hiján kisgatyában.. A ravaszdit még láttam egyzer a sötétben a néhai Hektor kutyám régi háza körül megvillanni azután eltûnt a jótékony éj leple alatt.. Most nem tudom mitévõ legyek.. A majorságot minden este be kellene zárni talán. A gyöngyiket nem tudja elkapni a koma, de a néma tásokat féltem.. Csokit hiába raknám hátra, képes lenne leparolázni a vörösfarkúval, talán még együtt is lakomáznának. Csoki csak a kombájnokat, a lovaskocsit, és a bicikliseket tartja érdemesnek megugatni.. Megyek megnézem hol jár be, mert ha idekap addig nem nyugszik, amig el nem takaritja az lábasjószágot, amivel én nem értek egyet, ugyanis én úgy gondoltam azok a tyúkok, kacsák, egyszer az én vacsorám lesznek..
silence, 6:52
|
|
|
|
2009. november 1., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Hát ez a hordó csalódás... Most hogy alaposan ledörzsöltem drótkefével olybá tûnik nem kicsit szuvas, és korhadt.. Már gondolkoztam azon hogy megéri-e a festéket rápazarolni, de a formája nagyon tetszik.. Bár az sem tudom hogy hol, mikor, mivel festem, hiszen fagyogat reggelenete... Lakkozni nem lehet, mert a fa textúráját képtelen vagyok kihozni.. Mindegy.. az idõ tellik vele.. a kis malmi kocsi is milyen csúnya volt, és milyen formás szép lett... Úgyhogy nem adom fel... A másik csalódás az új Csapda lemez.. ilyen még nem volt a történelemben, hogy majd háromszor hallgattam meg, és egy szám sem érintet meg nagyon... De azt sem adom fel.. lassan csak megszokom.... Kitartás.... :-)))) Holnap kert..
silence, 17:06
|
|
|
|
| |