| 2007. februr 5., htf |
|
 |
0 |
|
|
Hiányoznak a táviratok... :-(((
|
silence, 17:02
|
|
|
Na heavy :-)))
Flipper Öcsitõl találtam három számot...
Aztán irány az udvar... :-)
|
silence, 13:55
|
|
|
Nemes Nagy Ágnes
[MAGAS HEGYEKRE ÁHITOK]
Magas hegyekre áhitok
hol megfejtõdik száz titok,
hol nincsen bûn és nincs piszok,
csak fényes ég és nárciszok.
|
silence, 13:41
|
|
|
Csuda tavasz van kinn.. :-)))
A tesómmal viszapakoltuk az ágyakat, kiéleztünk minden kést, és megyek metszeni.. Ráérek..
A mogyorócserjét fává metszettem az évek során, mégis mindig kihajt alulról is..
Volt itt Don Dokken, mostmár tudok zenéket is keresni a neten...
persze verset eddig is tudtam.. :-)
|
silence, 13:37
|
|
|
Láttam egy embert a patika elõtt, akinek elindult fölfelé a szeme, és egyszerûen elájult...
Alig bírtuk becipelni a dokival a rendelõbe....
Azon gondolkodtam ha én járnék így engem nem hiszem hogy bárki tudna mozgatni...
Biciklizni jó...
Több idõ van gondolkodni, köszöngetni a falusiaknak, szemügyre venni a dolgokat.. A gát mellett ástak egy kb kétszáz méter hosszú harminc méter széles mesterséges tavat... Tele lesz hallal, nagyon jó kis program lesz majd nyáron kiülni oda horgászgatni..
A probléma csak az, hogy nincsenek hûs árnyat adó fák még...
és az nem kis idõ mire megnõnek..
Lehetne grillezõhelyeket is kialakítani ott, meg egy kis Büfét.. Beindult a fantáziám...
nem tudom hogy az önkormányzat csinálta, vagy valami maszeké?
Azt hiszem inkább önkormányzati, hiszen közvetlenül a gátoldalban van, és az Ó Körös látja el vízzel....
|
silence, 9:32
|
|
|
Nosztalgia... Abbát másolgatok a mp3-asomra...
Nagyon jó elmerülni kicsit a múltban..
|
silence, 9:29
|
|
|
Köszönöm a blogcomenteket..
Én is tanácstalan vagyok, hiszen nem vagyok pszichiáter.. :-)
Jelzem sem mcgregor, sem semmi más agyament kocabõszítõ.. :-)))
Mostmár külön blogcomentem van naplóformában...
Csak fontos személy lehetek, ha érdemes külön naplót nyitni nekem...
De a kutyaugatás, még így sem hallatszik az égig... :-))))
Szóval fogalmam sincs mit kellene tenni..
Õ élvezi, szerintem ilyenkor használ valami protézist is..
Ti meg nevessetek továbbra is rajta...
Nem akartam bohóctársa lenni, de mit tehetnék... :-))))
Volt így már más is, nem is egy ember itt..
Õ így szórakozik...
Hrrrr...
Vau vau..... röff... :-))))
Na van új a nap alatt.. a "hónaljszag..."
Egyébként jelzem hogy ha egy lakatlan szigeten meglátnám ezt a hmmm.. hogy is fogalmazzak... "hölgyet"
Gondolkodás nélkül a tengerbe vetném magam...
Az biztos is... :-)
|
silence, 9:20
|
|
|
Hehe.. újra sikerült orgazmust okozzak...
Trágária beindult, és az ugatás felerõsödött, és hiába a crescendó, mégsem hallatszik föl az égig... :-)))
Hrrrr...
Vau vau... röff röff..
Azért valami fantázia vihetnénk a dologba... :-)))
Rasszista már voltam..
Soha könyvet nem olvasó mûveletlen sakkfigura már voltam
Bugris sötét paraszt már voltam
Nõ már voltam.. (??!!) :-)
Impotens "unok" !!!?? :-) már voltam...
Szétfolyt dagadt buzi disznó már voltam..
Mikor lesz már valami új?
He!!?? :-))
Így hogyan szórakoztatjuk a naplóolvasókat?
Hogy miért reagálok?
Fapados már írta:
" mennyire kell valakit leszarni ahoz, hogy úgy érezze le van szarva?!"
Hát ezt a kérdést jelen esetben nem tudom megválaszolni...
Akkor élvezd a perceket...
|
silence, 8:38
|
|
|
Jó reggelt! :-)
Újra itt vannak a csodafények....:-) Bár itt kinn a tanyán amerre csak nézek minden csupa dér.
Jót mosolyogtam magamban a blogcomentjeimen.
Az igazsághoz hozátartozik, hogy imádom a duci csajokat. A sovány sárga állandóan fogyókúrázó savanyú kórókkal ellentétében van humoruk, jókat lehet velük beszélgetni, az átlagosnál többet mosolyognak, és van valami asszonyos erotikus kisurgázásuk. :-)
Rubens tudta.
Viszont "mindennek van határa" :-)
Például szeretem az igazi jó pálinkát, de csak módjával ha alkalmas az idõ és a hely.
Vagy sütögetni enni is szeretek, de nem ész nélkül kontroll nélkül.
Szeretem a fiatalos élénk színeket, de mégsem öltözöm papagájnak, és így tovább..
Talán a zene az egyetlen kivétel.
Mindenben meg kell találni az arany középutat, attól még nem leszek átlagos szürke.
Amikor megláttam ezt a képet, az ugrott be...
Hûha...
És egy pillanatra elkalandozott a fantáziám, bizonyos technikai részletekre vonatkozólag..
De úgy látszik nem elég élénk, mert nem jutotam semmi eredményre..
Csupán arra, hogy "tényleg mindennek van határa.."
Na meg ez a kis gyermekdal ötlött föl bennem..
"Legkedvesebb" és legfõbb naplóolvasóm rögtön lecsapott a képre.
Mondtam már hogy amikor naplózom úgy érzem mintha egy láncravert kutya állandóan,- az idióták makacs végtelen kitartásával- itt hörögne ugatna vérben forgó szemekkel a sarkamban? Napi három négy trágár naplóbejegyzést már úgy megszoktam, hogy az tûnne fel ha nem lenne.
Szegény apu is mindig elaludt a tv elõtt a nagyfotelben, és rögtön fölébredt ha valaki lekapcsolta a zajládát..
Szóval valami homályos oknál fogva "barátnõnk" magára ismert a képben, vagy valahogy magára vonatkoztatta, és mindjárt három négy esszét kerekített belõle... és vad diadallal közölte:
Idézem:
"nos végre megbélyegezted a naplód.. gratulálok:-))) elástad magad mások elõtt"
És rögtön orgazmusa is lett-biztos vagyok benne-mert lettem mindjárt mosdatlan röfögõ disznó, buzivirág stb stb..
Hiszen csak erre várt vagy mi...
Mondom jót mosolyogtam...
Egyébként nem tudjátok?
hová lettek a pontjaim? :-))
|
silence, 8:07
|
|
|
|
| 2007. februr 3., szombat |
|
|
0 |
|
|
"..Kucu néni sonka lábán fürödni döcög.."
gyermekdal
|
silence, 12:13
|
|
|
Mindennek van határa... Különös...
Van aki nem is képes bizonyos dolgokra...
Bizony!
|
silence, 12:07
|
|
|
|
silence, 11:32
|
|
|
Ladányi Mihály
Kapcsolatok
Nem, a Nagy Szerelem nem létezik.
Csak álmok egymásról és tévhitek.
Csak szer, mit ön-bajára két beteg
édes szirupban oldva megiszik.
S mikor az õszbõl ránk rozsda pereg,
és ágyékunk hideg, csorba edénye
alatt a tûznek se heve, se fénye,
csak akkor nyújtunk õszintén kezet.
|
silence, 11:28
|
|
|
Tegnap délután a Vodafonnál sorbanállva csak megkeresett a cimbora...
Talán furdalta a lelkiösmeret....
Beszélgettünk egy jó félórát.. Tisztáztuk mi az ábra.. :-)
Jólesett na....
Rendesen beszélgettünk, mint régi osztálytársakhoz illik..
Jó... õ kamaraelnök, meg KHT igazgatótanácstag, meg végzõs a jogi egyetemen, és százmilliós nagyságrendû a bevétele éves szinten a két cégének...
De mégiscsak én tanítottam meg úszni....
:-)))
|
silence, 11:21
|
|
|
|
| 2007. februr 2., pntek |
|
|
0 |
|
|
Vers nélkül nem, hagylak....
Bella István: CSODÁK ÉS CSUDÁK
Egyszer júliusban
kéken havazott,
ebcsivitelésre
rigó ugatott.
Füvek kék tavára
tehéncsorda szállt,
sárga égen zöld nap
kék dalt kóricált.
Virágok torkába
lepke fészkezett,
s mindez még egy percig
se történhetett.
Félig leeresztett
szempillámon át
néztem, ámuldoztam:
De csuda világ!
De hogy kinyitottam
szemem, a csoda
eltûnt, s minden szürke
lett és mostoha.
Minden fény s varázslat
köd lett, jeltelen...
De azóta gyakran
behunyom a szemem
|
silence, 13:50
|
|
|
Kuczka Péter
bizony
magam vagyok a Lényeg,
bizonygatta a Látszat,
magam vagyok a Látszat,
dörmögte rá a Lényeg,
sokkolták, gyógyszerezték,
kórházba vitték õket,
– nem nagy ügy – mondták végül
pszichiáter legények, –
mert ha a Látszat Lényeg,
és ha a Lényeg Látszat,
gyógyítható példája ez
a tudathasadásnak.
|
silence, 13:47
|
|
|
|
silence, 11:55
|
|
|
Ha valakinek azt mondjuk törjön rá a francnyavaja, vagy verje ki a franciakór, akkor azt kívánjuk neki, legyen szifiliszes..
Ugyanis a szifiliszt hívták régen francia kórnak, vagy franc nyavajának.. Ebbõl ered a "franc álljon bele", vagy a "franc essen bele" kiszólás..
"Ó a bársonyos francba" szófordulat, amit éppen most olvastam egy kedves naplóban, az egy finom kis bájos képzavar...
Mint annyi minden más ezen a világon...
És tetszik... :-))))
"bársonyos franc" :-))))
Jobb mint a "vér gáz", vagy a "tök zsír"
vagy a "vazzee" !!!!!
Vilu!!?
:-))))
|
silence, 11:44
|
|
|
Tanulságos ez a nap eddig...
Voltam egy volt osztálytársamnál..
Csak úgy.... tapogatózni....
Félreértett.. Azt hitte biztonságiõr akarok lenni...
Küzdött ott valami adatlappal, meg az igazgatóúr gondjaira bízott..
a telefonja meg egyfolytában csörömpölõdött..
Nos az adatlapon túl sok kérdés volt... Neki meg úgy láttam túl kevés ideje.. Úgyhogy még két-három udvariassági kör, és tûz a vámhivatalba..
Az adózást mindig bonyolítják...
Asszem nem ez az én utam... És nem is az MLM....
|
silence, 11:25
|
|
|
|
| 2007. februr 1., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 12:42
|
|
|
Tudom tudom hogy volt már, olvastad már, bemásoltam már..
de mégis...
Pilinszky János
Egy szép napon
Mindíg az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szeliden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.
Mindíg,
mindíg is hazavágytam.
|
silence, 12:38
|
|
|
József Attila: BÁNAT
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
ûznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünõszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
|
silence, 12:34
|
|
|
|
silence, 8:23
|
|
|
Jó reggelt! :-)))
Köszönöm a blogcomenteket...
A halálkiáltós öregrõl még fogok mesélni...
A királynõm elõtt tisztelettel térdet hajtok...
De addig is...
Kilencre megyünk a füstölõshöz...
Ugyanis mára lett készen a jó, "tudomibõlvanhiszéncsináltam" csabai vastag..
Na meg vékony..
Még három hónap a szellõs kamrában, és csudajó lesz...
Remélem...
Nem nem dolgozom a lámpagyárban.. :-)
A csodafény az olyan, amikor egészen a román határig be van borulva, (körülbelül)de onnantól keletre türkizkék azz ég és jön föl a nap, ugyanabból az irányból, és bevilágít narancsvörös sugaraival, a felhõk alá.
Olyan sárgás, narancsos, a szélein vérvörös lesz minden. Az erdõ az ablakbólnézve valószínûtleb fényben fürdik, és itt benn is olyan sejtelmes.
Ezek a csodafények.
Próbálom de nem nagyon tudom szavakkal leírni..
Ma reggel nincs ilyen.. :-(
Tegnap tavasz volt, ma õsz lett.
Esik az esõ, sötét van és fúj a szél...
Mostanság minden évszak van, csak tél nincs errefelé...
Félek nem nagyon lesz szilva az idén...
|
silence, 7:43
|
|
|
|
| 2007. janur 30., kedd |
|
|
0 |
|
|
:-))))) szép estét... :-))))
Jó szurkolást... :-)))
|
silence, 14:18
|
|
|
Hallottál-e már szamarat igazából üvölteni?
Nekem volt hozzá szerencsém. A bolgár tengerparton, csikókoromban. Mivel a "zlatna ribka" (aranyhalacska) kempingben a fák között már nem volt hely, nemes egyszerûséggel a strandon, a homokra ütöttük le a sátrunkat. Persze a kaja, meg a hálózsák, minden ruhánk, de még a zacsi is állandóan tele volt homokkal, de meg lehetett szokni. Bármit meg tud szokni az emberfia húszévesen.
Viszont a bolgár cigányok szokatlanul szemtelen módon loptak. Jómagam, nem szerettem a sátorban aludni, -mai napig is legszívesebben egyedül alszom- forgolódom, jövök megyek hajnaltájt, úgyhogy emiatt és vagyonvédelmi szempontból kifolyólag a sátor bejárata elõtt a homokban alakítottam ki magamnak egy olyan teknõfélét, és a hálózsákba bújva, jókutyaként a küszöbön töltöttem azokat a varázslatos éjszakákat. Azóta sem láttam annyi csillagot szikrázni az égbolton egyszerre. Még olyan csillagködféle is kirajzolódott, annyira tiszta volt az ég.
Na és persze nem volt fényszennyezés.
Nem utolsó szempont, hogy megúsztam azt a felemelõ éjszakát is, amikor Medovarszky Gyurinak nem sikerült idõben kivetnie magát a sátorból, és ennek, meg az elõzõleg mértéktelenül fogyasztott narancsosvodka okán, benn engedte el a rókát.
Másnap -rajtam- kívül mindenki szorgalmasan morogva mosta a ruháit, a hálózsákot, sõt Bátori Józsi a hátizsákját, és az akkoriban igen divatosnak számító surda kalapját is.
Gyuri azzal próbálta megfogni, legalábbis fékezni a ravaszdi sebességét, Vajmi kevés sikerrel.
Kicsi sapka volt, hamar tele lett.
Történt egy álmos hajnalon, hogy éktelen, szavakkal leírhatatlan üvöltésre ébredtem.
Nem.
Nem csokiztam össze magam, de nem sok híja volt.
Nem.
Nem a fülem mellett üvöltött a szamár.
Akkor biztos hogy ott a helyszínen a csokis variáció megtörtént volna, és most nem írnék erõl az egészrõl.
Szóval volt az vagy húsz méterre tõlem.
Kb. 1,4 másodperc alatt talpon voltam. Körülöttünk a sátrakból kócos rémült fejek bámultak.
Pedig csak egy öreg szivar szedte a parton eldobált szemetet, egy a szamár által húzott kordéba. A csacsi valami csak általa ismert oknál fogva megsértédött, és szamár lévén mégsem mondhatta az öregnek barátságos hangnemben hogy:
-Helló papa ma reggel nem volt valami vastag a reggeli! (vagy valami hasonlót bolgárul)
Ezért ezen a szörnyû módon fejezte ki a méltatlankodását.
A magyar nyelvben a csacsi beszéd érzékeltetésére használt "iá" kifejezésbõl az "á" egy szörnyû vérfagysztó telitorokból történõ állati üvöltést takar, (kb nyolc decibelest)
az "i" pedig egy kétségbeesett csuklást, ami a levegõvétel miatt történik, ugyanis a szamár az "á"ba préselte a tüdejébõl az összes levegõt, és megfulladni mégsem akar a szerencsétlen. Különben is fel kell készülnie az újra következõ "ááá.."-ra.
Mégegyszer hallottam életemben ehez hasonlót, de azt embertõl.
Nos ezt sem felejtem el sohasem.
A Dácia expressz Bukarest-Bécs viszonylatban közlekedik. ("Viszonylat.." ilyen furcsa szakszavak ragadtak rám 18 év alatt)
Hajnali három óra körül Lökösházán van a kereszt. (ez nem valami katolikus búcsúmenetre utal, hanem egy újabb szakszó, ami annyit tesz vasutasnyelven, hogy a Bécsbõl jövõ, és a Bukarestbe tartó Dácia, és a Bukatestbõl jövõ -értelemszerûen Bécsbe tartó Dácia expressz nemzetközi gyorsvonat Lökösházán találkozik. keresztezik -képletesen persze- egymás útját)
Ugye érdemes olvasni?.. Egyben kiképezlek kicsit vasutassá... hogy ne nézz annyira bambán, ha ilyeneket hallassz
Ebben a hajnali az idõpontban a vámosok, -jelen esetben jómagam, és Tündér Lala- álommanóval a nyakukon szédelegnek ki a vonathoz.
Tudod amikor az ember gyermeke éppen csak annyira van felébredve, hogy ne sétáljon neki a falnak, vagy az elé-elé ugráló gesztenyefáknak.
Néha egy kicsit jobban magához tér, akkor elképedve hallja:
-Jó estét magyar van vámvizsgálat, van-e valami bejelenteni valója vámrészre, kereskedelmi mennyiségû áru? Cigaretta? Alkohol? Egyéb jövedéki termék?
-Jé? Ezt én mondom? És több nyeleven is!?-álmélkodik.
Azután újra lejjebb süllyed a fáradtság sötét kútjába, bekapcsolva hagyva az automatikát.
Ilyenkor bárki válaszolhatná:
-Van nálam négy kg heroin, egy kis plasztik robbanóanyag, meg egy kis ólomtégelyt is kaptam, hogy hozzam át furcsa kanárisárga figyelmeztetõ jel van rajta, olyan virágforma és négyszáz karton cigaretta, amit hobbiból beépítettem ide a vonat padlására a szigetelõ alá.
Az útlevelem viszont nem hamis, mert kétszáz eurót adtam érte, tehát csak eredeti lehet.
-A hamisakat már százért is meg lehet venni -kacsintana még cinkosan, de...
A vámos a nyakában a fáradhatatlanul folyton, a szemébe port szóró az álommanóval csak annyit felelne udvariasan:
-További jó utat..
Még talán egy kedves mosoly is feldereng az arcán, bár a szeme csukva van.
Szóval a belépõ Dáciával végeztünk, és felkapaszkodtunk az idõközben a másik vágányra mellénk érkezõ kilépõre. Ott tulajdonképpen csak annyi dolgunk van, hogy ténfergünk, a határõrök után, és ha valaki vásárolt az Unió terülén, akkor leigazoljuk az ÁFA viszaigénylõ nyomtatványát, hogy késõbb be tudja mutatni, hogy az áru kilépett, és így viszaigénylhesse az Áfát.
A hálokócsiban a folyosón állva bámultam ki az ablakon, amikor meghallottam a hangot.
-Iááá! Iáá!!! -szólt elképzelhetetlen hangerõvel, hiszen túlharsogta a melletünk öt méterrel zakatoló gyorsuló vonat hangját, és behallatszott a csukott ablakon keresztül is.
Akkor megláttam ahogy egy õszhajú ember a vonat mellett fut, a jobb karját odacsukta az automata ajtó.
A vonat könyörtelenül egyre gyorsult, és a szerencsétlen megdöbbentõ gyorsasággal szedte a lábát, mert nem akart a kerekek közé fordulni.
És ordított.
Pillanatok alatt eltûntek a szemem elõl, hiszen az ablak nem volt lehúzva, de a látvány a retinámba égett, és különösen azt a szörnyû üvöltést sohasem fogom elfelejteni.
A vér meghûlt bennem, és a gyomrom egy pillanat alatt kõvé változott.
Akkora már a határõrök pattogtak le a mi álló vonatunkról, kiabálva szaladgálva, de mindhiába. A belépõ Dácia nem állt meg, és a hátulján a piros fény egyre kisebb lett, kihúzott az állomásról, a halált üvöltõ öreggel együtt.
Késõbb összarakva a történet a következõ:
Pesten a hajléktalanok kis csoportja úgy próbálja átvészelni a téli éjszakát, hogy felülnek nemzetközi vonatokra, a jó meleg kupéba. Jegyük persze nincs, de mivel egy részük már hetven fölötti nem is kell, a másik részük meg egyáltalán nem ad semmilyen igazolványt, úgyhogy a kalauzok tehetetlenek ezzel a jelenséggel szemben. Három-öt fõ minden éjszaka jön a Dáciával.
A kalauz, -aki akkor Kecsó haverom felesége volt,- felébresztette az öreget, hgy mostmár le kell szállnia, mert mindjárt jönnek a határõrök útlevél vizsgálatra.
Az öreg a kis motyójával lekászálódott, és megpróbált felszállni a visszafelé, Pest felé tartó vonatra. A nylon zacskóit felrakta, és amikor felnyúlt hogy megfogja a kapaszkodót, és feltornássza magát, az automata vezérlésû ajtó rácsukódott a karjára, és a vonat elindult.
A peronon a vonatot biztosító fiatal határõr srác mesélte, hogy õ háttal állt a vonatnak de amikor meghallotta azt a szörnyû üvöltést, meglátta hoyg az öreg csak rohan egyre gyorsabban, és mikor elfogyott a lába alól a peron betonja csak csapódott oda-oda az ajtónak.
-Hoszú pillanatokig moccani sem tudtam. megmerevedett mindenem -mondta sápadtan a srác.
Szerencsére annyira szorosan tartotta az ajtó a karját, hogy nem tudta maga alágyûrni. így száguldottak bele az éjszakába. A forgalmista kirohant, és megpróbált megállj jelzést adni a vonatnak, de a mozdonyvezetõ nem vette észre, és nem állt meg. késõbb valaki meghúzta a vészféket, és kinn a nyílt pályán csak megálltak. Az állomástól vagy hat kilométerre.
Addigra viszont az öreg valahogy mégiscsak kicsúszott a kabátjából, de egészen fönn a mázsaháznál, feküdt a sínek mellett. A határõök, Csungiék kiszaladtak hozzá, hívták a mentõt, és letakarták pokrócokkal. Ha jól saccolom, kábé hatszáz métert szaladt, meg lógott a vonaton.
Csungi mesélte hogy a fejérõl, a lábáról le volt nyúzva a bõr, és a karját is fájlalta, a cipõjét nem találták. elõször még beszélt, de azután sokkot kapott, és csak motyogott hogy:
-Fáj fáj..
A mentõk több mint egy óra múlva jöttek, és vákumágyon vitték el a szerencsétlent, még élve.
A rendõrök miután megtudták hogy hajléktalan mégcsak ki sem jöttek helyszínelni sem.
Én úgy tudom senki sem lett felelõségre vonva a dologért..
Hiszen csak egy hajléktalan...
Én valamelyik éjjel ezzel álmodtam.
Már mindjárt nem olyan kedves romantikus a kis állomás a százéves gesztenyefákkal a gyönyörû régi állomásépülettel, és a vonatokkal.
Talán sikerült kifirkálni magamból, talán nem jön elõ többé álmomban sem.
Gondoltad volna?
Már lassan egy hónapja, hogy még vonatot sem látam....
|
silence, 10:45
|
|
|
Eddig csak Tündike "csillagporos" agymenéseit, paranoid téveszméit kellett olvasnom...
Kijelentem.
Nem vagyok sem Luca, sem január sem február, sem semmiféle Feöer szigetek..
Õszintén szólva soha életemben nem voltam a csigára feljelentkezve csak egy névvel...
Egyetlenegyszer mérgemben regisztráltam Gagyitundi néven, de akkor viszont nem voltam silence..
Ha én írnék álnaplót, vagy ilyesmit, egy percig sem tagadnám, de az nem lenne ilyen gyerekes, és trágár, hogy te kezdted meg én kezdtem, meg ilyenek..
Ha írnék, azt nem tenné ki senki sem az ablakba...
Kijelentem továbbá még, hogy bárki bármilyen módon próbál belekeverni a jelenleg folyó "Én vagyok a csiga királynõje" címû szappanoperába, nem fog menni..
A Castingra sem mentem el eleve..
Távolmaradok mindenféle trágár, és sunyi kavarástól, egymás pocskondiázásától, gyerekes ravaszkodástól..
Nem szándékozom ugyanis orgazmust okozni senkinek ily módon..
Meghát.... megígértem valakinek...
Akaraterõ... :-)))
|
silence, 7:44
|
|
|
|
| 2007. janur 29., htf |
|
|
0 |
|
|
"Szappanoperák!
Poszter erõszak!
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök.."
Tankcsapda
|
silence, 17:35
|
|
|
|
| |
