| 2013. szeptember 1., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
Minden egyszerûbb lenne, ha nem döbbentem volna rá, hogy szeretem..
|
moncsa98, 15:39
|
|
|
Annyi mindent nem kérdeztem még meg tõle és annyi mindenrõl nem beszélgettünk. Másfelõl viszont úgy érzem, nagyon is jól ismerem, mindig ismertem, anélkül hogy mindent részletesen elmesélt volna magáról.
|
moncsa98, 15:37
|
|
|
Ilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy nem lehet, és mégis akarjuk. Tudjuk, hogy fájni fog, és mégis belesétálunk. Persze, hisz imádjuk a csapdákat, a veszélyt, a kihívást. Mi nõk meg fõleg. Mert mi kell nekünk... Csak az, ami nem szokványos. Ami nem egyszerû, ami bonyolult, ami más, mert azt hisszük, hogy majd nekünk egyszerû lesz. Nekünk menni fog. Aha, csak egy aprósággal néha elfelejtünk foglalkozni. Mégpedig azzal, hogy az elején megéreztük: ez is olyan lesz, mint a többi. De valamiért még mindig nem hallgatunk az érzéseinkre... Pedig mennyi csalódástól kímélnénk meg magunkat. Végül is. Pofonból tanul az ember.
|
moncsa98, 14:43
|
|
|
Mert fáj, ha rám nézel, fáj ha a közelemben vagy. Ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz...Utálom magam, amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerûen látom, hogy milyen vicces mikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemedben. De ezen érzések közül a legrémísztõbb amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz , a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz, legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészbõl, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz.
|
moncsa98, 14:40
|
|
|
Az élet megtanított arra, hogy mikor
harcoljak valakiért, és mikor álljak félre,ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól! Azt is megmutatta, hogy sok embert elvesztek, és sok embert el kell majd engednem, akiket szeretek, de erõsnek kell lennem, és arra kell gondolnom, hogy mások számítanak rám! Idõvel begyógyulnak a sebek, mert aki elment, az nem jön vissza.
Persze ebbõl természetesen sok minden nem igaz! Az élet csak remélni tanított meg! Remélni azt, hogy tudjam, mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell
hoznom. Remélni, hogy akit elvesztek, annak jobb lesz nélkülem és én majd erõs tudok maradni, hogy továbblépjek, és csak a jó emlékeket õrizzem meg. Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is, begyógyuljanak, de ne tûnjenek el. Nem minden egyes sebet szeretek a szívemen,de hát az minden én vagyok, és a múltam, ott kell lenniük!♥
|
moncsa98, 14:36
|
|
|
|
| 2013. augusztus 6., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ha választanom kellene közted és a lélegzés között, akkor az utolsó lélegzetemet arra használnám, hogy elmondjam: szeretlek!
|
moncsa98, 11:21
|
|
|
Hiába szeretjük egymást, ez csak barátság..az egyik legjobb fajta. egyszer majd rájövünk hogy ez igazi szerelem volt, de addigra késõ lesz..
|
moncsa98, 11:20
|
|
|
“Tanulj a múltból. Ne érj úgy életed végére, hogy azt érezd, nem is éltél igazán. Sokan, amikor elérnek arra a pontra, hogy el kell hagyniuk a földi világot, utoljára még meglátják az örömet és szépséget, amely csak azért nem lehetett az övék, mert féltek élni.”
|
moncsa98, 11:16
|
|
|
egy nagyon nagy marha egyszer azt mondta ha igazán szeretsz valakit akkor engedd el. és a többi idióta meg itt idézgeti, ez egy nagy hülyeség. ha igazán szeretsz valakit küzdj érte a végsõkig!
|
moncsa98, 11:13
|
|
|
egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelõtt.
|
moncsa98, 11:11
|
|
|
Hagyj békén!
Ne akard megszabni, hogy mi a jó nekem
A döntésem -akármilyen!-
Azt akarom, az enyém legyen!
Ne kezelj gyermekként, csak mert
nõnemû vagyok, ne hidd azt öntelten
Hogy csak a férfiak a nagyok!
Ne tervezz helyettem, ne felügyeld az életem,
Nem biztos, hogy a te véleményed
Egyezik énvelem!
Ne akarj betörni, ne akarj letörni,
Úgyis csak makacsul el fogok hajolni!
Mi jogon tiltasz meg dolgokat
Mért kell nekem tûrnöm
A te irányításidat? Mért nem engeded
Hogy néha igenis rossz! legyek?
Ez az enyém! s nem a te életed!!
Ha elcseszem, ám legyen, te sem
vagy bûntelen, nem vagyok védtelen,
S nem tiéd a végtelen!!
Tudom, hogy "jót" akarsz,
de folyton csak belémmarsz,
hadvezérnek kellett volna lenned,
Vagy rég el kellett volna menned
tõlem végleg - De ezt úgyse érted...
Ha tönkremegyek, ha elpusztulok is
helytelen döntéseim miatt, akkor sem
Akarom, hogy TE mutass jó utat
majd rátalálok magamtól, vagy
ha nem, hát úgy van jól, de elegem
van belõled, menekülnék mellõled
Inkább élnék szegényen,
mint teveled egy fedélen
Lassacskán megvénülök,
de melletted elhülyülök, fuldoklom
az aurádban, nyöszörgök
Hiányzik az egészséges magány,
és igenis direkt vagyok "trehány"
csak hogy téged bosszantsalak-
Sokszor tudatosan húzok közénk falat!!
Úgy szeretnék néha egyedül lenni,
Csak a magam kedvére tenni
s nem attól félni, hogy te
mit mondasz, mit szólsz, mit hallasz,
Inkvizítorként hogy vallatsz
Keress mást, kit szapulhatsz,
És gyõztesként elvonulhatsz!!
Engem fáraszt már a harc
Nyugalomra vágyom
Az életem az enyém
S ENYÉM MINDEN ÁLMOM
|
moncsa98, 11:06
|
|
|
SOKAT, sírtam érted, de már nem fogok. Változtatnék rajta, de már nem tudok! ♫
|
moncsa98, 10:27
|
|
|
Ha nem keres, nem is voltál igazán fontos számára soha!
|
moncsa98, 10:05
|
|
|
Meghalnék egy kis idõre,hogy
megtudjam,ki sírna miattam és
kinek hiányoznék igazából,és
kiderülne ki milyen igaz barát
volt.Aztán visszajönnék,de akkor
már minden másképp lenne.
|
moncsa98, 10:03
|
|
|
Happy end nem létezik, ez csak egy befejezetlen történet...!
|
moncsa98, 9:52
|
|
|
|
| 2013. augusztus 1., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Komoly kapcsolat...? Én nem komoly kapcsolatot akarok. Tudod mit szeretnék?
Egyetlen dolgot, boldognak lenni, a másik felemmel, aki nem teherként élni meg mindezt...
aki nem érzi rabságnak, hogy kapcsolatban van velem, aki szabad lehet mellettem, akivel elmehetek sétálni,
akivel beülhetek egy kávézóba, akivel elmehetek egy moziba, aki együtt fotózunk, jókat beszélgetünk, iszogatunk, nevetünk,
elmegyünk bulizni, jókat szeretkezünk fantáziálunk, megvalósítjuk, összebujunk,
elmegyünk nyaralni, elmegyünk egy jó baráti társaságba... és még folytathatnám... és mindezt úgy, hogy mindkét fél megtarthatná a saját életét..
a saját barátait.. jövünk- megyünk... együtt is, külön is !
|
moncsa98, 10:32
|
|
|
|
| 2013. jlius 25., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
A régi énemet hiányoljátok, közbe miattatok lettem ilyen..
|
moncsa98, 9:57
|
|
|
|
| 2013. jlius 20., szombat |
|
|
0 |
|
|
Azt mondogatták, hogy "Nem tudom te mit látsz benne!" , én vissza mondtam nekik: "Nem tudom, hogy ti mit nem láttok benne!"
|
moncsa98, 16:23
|
|
|
Boldog voltam, amíg nem voltál az életem része. Belekerültél, utána csak szenvedtem azért hátha egyszer boldog lehetek..
|
moncsa98, 16:21
|
|
|
Kezdjünk tiszta lappal! Te jobbra, én balra.
A kettõnk jövõje , már nem létezik számomra!
|
moncsa98, 16:21
|
|
|
Kívül mosolygok,hogy lásd egyáltalán nem bánt. Pedig az igazság az,hogy jobban fáj,mint bármi más,és belül csak sírok,hátha egyszer jobb lesz..
|
moncsa98, 16:21
|
|
|
Néha hiába szeretnéd, hogy minden olyan legyen mint régen.. Nem lesz. Nem látod többé a legjobb barátodat,nem találkozol többet a testvéreddel,vagy épp nem beszélsz a szüleiddel. De mindegyiket helyre hozhatod,ha változtatni akarsz! Talán egy valami lehetetlenség.. szeretni újra valakit,aki valaha vissza utasított,és összetörte a szíved..
|
moncsa98, 16:20
|
|
|
Felejteni könnyebb,mint a múlton rágódni. Remélem most már érted,miért nézek keresztül rajtad. Próbálj meg olyannal társalogni,akit nem érdekelsz már,pedig valaha csak veled beszélt..
|
moncsa98, 16:19
|
|
|
Szeretni õt egy újabb esély, hogy a szívem összetörjön, de az egyetlen esély, hogy újra boldog legyek!
|
moncsa98, 16:19
|
|
|
Megpróbáltalak elengedni,de olyan üresnek éreztem magam,mint még soha. Megpróbáltalak elfelejteni,de egyszerûen fájt. És végül megpróbáltam többet nem foglalkozni veled.. De hiányoztál.
|
moncsa98, 16:18
|
|
|
Miért sírok?
Miért löknek el, a helyett hogy segítenének felálni?
Miért nem tudom megvédeni magam?
Miért kell mások segítsége?
Miért nem küzdök az álmaimért?
Miért nem vagyok erõs?
...Miért..?.......
Régen ezek a kérdések foglalkoztatnak
de most a válaszomat várod erre a kérdésre: "Hova tünt a régi önmagam?"
Hát tessék itt a válaszom: "Csak egyszerûen megunta hogy mindenki kihasználja,és megunta az olyanokat mint te !"
|
moncsa98, 16:18
|
|
|
Biztos vagyok abban,hogy szeretsz, és abban is,hogy félsz attól hogy elveszítesz. Ugyanígy vagyok én is. Bár hidd el,ezerszer könnyebb lenne,ha nem csak én vallanám be magamnak az érzéseimet! Ha magadnak sikerülne bevallani hogy így érzel,talán nekem is több bátorságom lenne,hogy megtegyem ezt neked.
|
moncsa98, 16:18
|
|
|
Ne szomorkodj amiatt, ha nem szeret. Nem tudja, mit dobott el magától.Egy nap talán megbánja, hogy nem azt szerette,aki megérdemelte volna!
|
moncsa98, 16:16
|
|
|
|
| |
