| 2007. jnius 4., htf |
|
 |
0 |
|
|
Jó éjt,Szép Álmokat Kívánok magam!
|
magam, 20:52
|
|
|
|
magam, 20:51
|
|
|
Holdfény
"Ma én leszek a holdfény,
S belopódzom az ablakon át,
Mint aki hosszú útról haza tér,
Oda bújok Hozzád.
Messzi fehér csillagoktól
Éjszaki fényt hozok Neked,
Smaragdszemû angyaloktól
Csillogó könnycseppeket.
Aranyszínû virágporral
Csillagot festek két szemedre,
Mintha pillantásod csillogása
Napvilágnak fénye lenne.
Majd két kezemmel betakarlak,
S hangtalan érintésem megtöri a csendet,..."
(Brinkusz Gábor)
|
magam, 20:46
|
|
|
|
magam, 20:43
|
|
|
Igen igaz...az oszlopok egy víztárolóban vannak....és melyikben?:))
|
magam, 20:12
|
|
|
"Magam vagyok, rám hull a végtelenség,
a fák, a lombok ezre eltemet.
Olykor fölém cikáznak még a fecskék,
nem láthat itten senki engemet.
A táj az ismeretlen mélybe kékül,
nincs semmi nesz a lombokon, a fán,
s tûz-csókokat kapok a tiszta égtül
Én, a merész és álmodó parány."
( Kosztolányi Dezsõ)
|
magam, 19:21
|
|
|
Napi okosság:
Ne aggódj folyton, hogy ma vége lesz a világnak. Ausztráliában például már holnap van.
|
magam, 18:45
|
|
|
A malom
Egyhangúságban csacska izgalom:
hullámos árban ócska kis malom.
Láncokra verve sok-sok éve már
ezüst vizen arany termésre vár.
A keskeny pallóján aki belép,
megérzi meghitt, õsi életét.
Futó vendége mindig van nehány,
falusi asszony, falusi leány.
De férfiakból már csak vén akad
s az asszonynép is fáradt, hallgatag.
Egykor pedig itt volt a tréfa-hely -
de sok hab elfutott azóta, hej!
Most künn a szél is búsabban dudol,
míg elbeszélnek a holt fiuról.
Szitál a liszt, a kõkerék forog,
fürödnek künt a csordapásztorok.
A vén kaszál, a gyönge kéz arat,
s a fiú lent a Montellón maradt...
...Kolomp. Lejáratták a tengerit.
És fenn a tölcsér újra megtelik.
És újra hallasz minden régi neszt
s egy régi asszony új mesébe kezd.
A többi meg bóbiskol hallgatag,
nem is tudod: figyelnek? alszanak?
És közben hull a liszt: örök homok -
s a nagy kerék künn sóhajt és zokog.
(Áprily Lajos)
|
magam, 18:15
|
|
|
|
magam, 18:13
|
|
|
Építészeti remek...
|
magam, 18:04
|
|
|
|
magam, 18:04
|
|
|
Oszlpocsarnak...Na de hol van vajon?:))
|
magam, 13:04
|
|
|
|
magam, 13:03
|
|
|
A fiatal almafa
A fiatal almafa kertem végében,
a fiatal almafa reggelente rám mosolyog,
kávét szürcsölök a teraszon s fürdök a
mosolyában, még elõttünk a nyár, még
van idõ bõven teremni, gömbölyûket
álmodni, fényben fürödni, port, füstöt
kilehelni, zöld, zöld, zöld idõt harapni,
ízlelni fûszeres csöndet, rángó izmokat
kilazítani, nyugágyon fekve lelket röptetni
a bukfencezõ felhõk alatt, az asszonyfenekû
felhõk alatt édeset sóhajtani, várni, míg
fejemben a zúgás eláll, s azután már
a kert muzsikál, lágyan elringat a nyár,
s érzem, hogy hozzám is van egy szép szava:
kertem végében a fiatal almafa.
(Csukás István)
|
magam, 6:30
|
|
|
|
magam, 6:29
|
|
|
Jó Reggelt,Szép és Nyugalmas Hetet Mindenkinek!
|
magam, 6:25
|
|
|
|
magam, 6:25
|
|
|
|
| 2007. jnius 3., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Jó Éjt és Szép Álmokat!
|
magam, 22:03
|
|
|
|
magam, 22:00
|
|
|
Este a hold felé
Este a hold felé száll a füst,
s a vékony fonálon
az ég felé száll az álom,
mindig, mindig az ég felé,
alattam mogorván kordul a Föld,
tudom, a végén bekap,
mi leszek: könnyû falat, keserû falat?
S már a szájszélen ülök?
De addig: csillag csöndül,
vonat elkattogó szívverése,
a Vénusz derengõ köldöke,
a köldök alá lövellõ Tejút,
majd a cimbalomverõ-tücskök,
s a lélek fölhangolódó húrjai.
(Csukás István)
|
magam, 21:56
|
|
|
|
magam, 21:55
|
|
|
...mert az élet repül velünk,
ha szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamubasült fájdalommal,
friss idõvel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal...
(Szabolcsi Zs.)
|
magam, 21:44
|
|
|
|
magam, 21:42
|
|
|
Egy könnyû vacsira meghívhatlak?:)
|
magam, 20:09
|
|
|
|
magam, 20:09
|
|
|
Bizonyíték a globális felmelegedésre.
|
magam, 19:57
|
|
|
|
magam, 19:56
|
|
|
Baleseti jegyzõkönyv...
Tisztelt Uram!
A balesetem részletei iránt érdeklõdõ levelére válaszul az alábbi
kiegészítéseket közlöm.
Bölcsésztanár vagyok, de másodállásban kõmûvesként dolgozom.
A baleset napján egyedül dolgoztam egy hatemeletes épület tete-
jén. Amikor munkámat befejeztem, láttam, hogy valamennyi (utólag
lemérve mintegy 110 kg-nyi) tégla megmaradt. Úgy döntöttem, hogy
a téglákat nem fogom kis részletekben lehordani, hanem a 6. eme-
let magasságában az épület oldalára szerelt (teherszállításra
szolgáló) csigával eresztem le. A csigakötelet a földszinten ki-
kötöttem, felmentem a tetõre, a kötél végén levõ ládát oldalra
húztam és megraktam téglával. Ezután ismét lementem a földszint-
re, eloldoztam a kötelet, és erõsen szorítottam, hogy lassan le-
eresszem a 110 kg-nyi téglát, amihez hozzáadódott a láda súlya.
A baleseti jegyzõkönyvbõl megállapítható, hogy a testsúlyom
83 kg. Meglepetésemben - amelyet az okozott, hogy hirtelen fel-
emelkedtem a földrõl - elvesztettem lélekjelenlétemet, és elmu-
lasztottam elengedni a kötelet. Így aztán, nem is kell mondanom,
nagy sebességgel emelkedni kezdtem az épület oldala mentén.
Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoztam a tég-
lákkal megrakott ládával, amely jelentõs sebességgel tartott le-
felé. Ez a magyarázata a koponyatörésemnek, a kisebb zúzódások-
nak és a törött kulcscsontomnak, amit a baleseti jegyzõkönyvben
már leírtam.
Alig lassulva folytattam emelkedésemet, egészen addig, amíg
jobb kezem ujjai két ízületnyi mélységben megakadtak a korábban
említett csigában. Szerencsére ekkorra már visszanyertem lélek-
jelenlétemet, és a belém hasító fájdalmak ellenére erõsen tartot-
tam a kötelet. Körülbelül ezzel egy idõpontban a téglákkal megra-
kott láda a földhöz csapódott, és az ütõdés erejétõl az alja ki-
szakadt. Akkor, megszabadulva a téglák súlyától, a láda épen ma-
radt fala mindössze 24 kg-ot nyomott.
Ahogy bizonyára elképzeli, gyorsan zuhanni kezdtem az épület
fala mentén. Körülbelül a harmadik emelet magasságában találkoz-
tam a felfelé tartó ládával. Ennek számlájára írható a két törött
bokám és jónéhány fogam, valamint lábaim és altestem súlyos hasí-
tott sérülései.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a ládával való találko-
zás annyit fékezett a zuhanásomon, hogy amikor végül a téglaha-
lomra estem, mindössze három gerinccsigolyám roppant össze. Azon-
ban, ahogy a téglahalom tetején, iszonyú fájdalmak közepette,
mozgásképtelenül feküdtem, és láttam a felettem 6 emeletnyi ma-
gasságban himbálódzó ládaroncsot, ismét elveszítettem józan íté-
lõképességemet, és elengedtem a kötelet...
|
magam, 16:01
|
|
|
Mi lesz a tojásból??:)
|
magam, 8:48
|
|
|
|
magam, 8:47
|
|
|
|
| |
