2007. mjus 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
Jó éjt mindenkinek!! A nap lement én is megyek!
magam, 21:50
|
|
|
A Hattyúhercegnõ
"Tündéri fény a háttér, áttetszõ éji kék. lámpásként ragyog a hold s a csillagok... A tóra hattyú száll,a test halkan vizet ér, szárnyak csukódnak csendesen, s én ámulok.. Csodás varázslat... a tollruha lehull, leánnyá lesz a festõi madár.... kecsesen hajladoz, s lábhegyen libegve megáll. Arcán a szellem s az ihlet szépsége ül, Táncol mindent feledve, Földet s eget egységbe zár," (Snebb)
magam, 21:40
|
|
|
Légy kreatív....
magam, 20:30
|
|
|
magam, 20:28
|
|
|
magam, 20:25
|
|
|
szellõ és szél
a szellõt figyeltem...
pajkosan futott végig a kerten megérintett minden virágot, minden szirom selymébõl színeket szívott magába és vitte, vitte nevetve...
fiatal még... gondoltam...
és a szél jutott eszembe... (koma)
magam, 17:25
|
|
|
Nyúliskola Erdõszélen nagy a móka, mulatság, iskolába gyûlnek mind a nyulacskák. A tanító ott középen az a nyúl, kinek füle leghosszabbnak bizonyul. Kezdi az oktatást egy fej káposztával, Hallgatják is tátott szájjal. - Az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta letépett levelein belül tapasztalt betétet, mely a kopasztott káposzta törzse, úgy hívják, hogy torzsa. Ha most a torzsára sorjába visszatapasztjuk a letépett táposztó káposztaleveleket, a tapasztalt rendben, akkor szakasztott, helyesen fejesen szerkesztett káposztát képeztünk. Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár. Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már. - Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok tapsifül, füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül! - Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát, mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát? - Jóllakok! - felelte elképesztõ képzetten a kis káposzta-kopasztó ebugatta, de a tanár megbuktatta. (Romhányi)
magam, 13:11
|
|
|
Csilingel a gyöngyvirág
Csilingel a kis gyöngyvirág. Fehér a ruhája, meghívja a virágokat tavaszesti bálra.
Öltözködik az orgona, lila a ruhája, kivirít a kankalin, a szegfû és a mályva.
A vadrózsa rájuk nevet, bolondos a kedve, a rigó is füttyent egyet: hej, mi lesz itt este!
Táncra perdül a sok virág, illat száll a légben, õrt állnak a gesztenyefák, illemtudón, szépen.
A szellõ is megfürdik a virágillatárban, s arra ébredünk fel reggel: napsugaras nyár van. (Zelk Zoltán)
magam, 12:18
|
|
|
Talány...
magam, 11:14
|
|
|
- Halló? - Elnézést, ez a kilenc, három, négy, három, hét, hét, nyolc, öt, négy? - Nem, igen, nem, igen, igen, nem, nem, igen, igen.
magam, 11:08
|
|
|
- Ez a mai fiatalság. Szörnyû hogyan öltözködik! Például ott, az a fiú! - Az a fiú az én lányom. - Elnézést, nem tudtam, hogy ön az anyja. - Az apja vagyok.:))
magam, 10:35
|
|
|
Érdekes kép...
magam, 10:14
|
|
|
A természet szobra...
magam, 9:59
|
|
|
A kertben ülök, hátamat a falnak vetve. Az arcomba tûz a nap, szégyenkezés nélkül futtatja végig rajtam meleg sugarait. Minden olyan békés, madárdal száll a levegõben, virágoznak a fák, zöldell a fû.
A szomszédos konyhák kicsiny ablakaiból edénycsörömpölés hallatszik, frissen sült hús illata keveredik a szárítókötélen lebegõ ruhák öblítõ-szagával. Ezt csak szombaton lehet megélni, ilyenkor minden együtt van.
A cicánk megtalál, kéjesen dörgölõzik a lábamhoz, közben berregõ hangokat ad ki, bajuszával csikizi a lábamat. Nem adja fel, míg sóhajtva le nem hajolok, és meg nem vakargatom kicsit a buksiját. Elégedetten továbbáll - csak egy kis szeretetre vágyik.
Minden olyan tökéletes ma. Nincs hiba, a tavasz betört, tombol, az erek kitágultak, a szívek fényért kiáltanak.
Ülök a kertben, hátamat a falnak vetve, körülöttem ezer csodával, amiket ma csak távolról látok, érezni nem tudok. Becsukom a szemem, nagy levegõt veszek, próbálok kiszakadni a fojtogató görcsbõl és félelembõl.
Egy pillangó repked körülöttem, elkap a késztetés, hogy megfogjam, és a tenyerembe zárjam. Mégsem teszem. Hagyom, hogy elszálljon. Sokáig nézek utána, szinte hallom a kacagását, ahogy repül a tavasz hátán. A veszteség gyorsan megcsap, de nem sírok.
Megint behúnyom a szemem, és egy pillanatra elhiszem, hogy nem álmodom az életet..." (kiscsillag)
magam, 8:16
|
|
|
Jó Reggelt és Szép hétvégét mindenkinek!:)
magam, 6:40
|
|
|
|
2007. mjus 18., pntek |
|
|
0 |
|
|
Mikor éj van, minden oly idõtlen, Az ég kába, a föld tompa, réveteg, De csak lepihentek õk, hisz hallgasd csak, Hogy húzza a fûben vad tücsöksereg!
Egy álmatlan madár az ágon cserreg, Messzebb a kutyák hosszan hahotáznak: Talán viccet súgott fülükbe a hold, Holmi pajzán tréfát, azért vidámak.
Csak az utcalámpa fénye a sarkon, Mint egy lázálmából felvert lázbeteg, Hisztérikusan döngeti a járdát És vörhenyszínû álmairól hebeg.
Azért ilyen hangos éjjel a Minden, Mert az égbõl hullott csend ólma alatt Egy fûszál szívverése is csatazaj S a halott kõbõl is égi dal fakad.
Jó éjt MIndenkinek!!:)
magam, 22:09
|
|
|
Réges régen, a tv hõskorában esténként még a nõk olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónõ rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra. - Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendõen az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatõr megbillenti a statívot a röhögéstõl. A mesélõ, nagydarab szakállas figura folytatta: - ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstõl. Utolsónak az operatõr maradt, aki a következõ mondat után hagyta el a stúdiót: - ...és a fészekbõl kilóg a szép villás farkam...
magam, 20:14
|
|
|
Na ugrunk?:)
magam, 20:02
|
|
|
Ölelés
Én még sosem láttam a tengert. Nem álltam partja homokjában, hûs vize nem ölelt, hulláma nem ringatott. Nem láttam felette felkelni vagy lenyugodni a napot, víztükrében az éjszaka csillagait, vagy az ég kékjét. Nem csapta szélvihar arcomba sós vízcseppjeit, soha nem éreztem illatát és nem láttam a háborgó vízbe csapódó villámokat... (Farkas István)
magam, 19:08
|
|
|
Csoda Csiga...
magam, 13:45
|
|
|
Én is itthon vagyok! Két ujját szájába veszi A szél, és úgy fütyül nekem, Ahogyan nem tud senki más, Ezer közül felismerem!
Kigombolt ingemen átsuhan, Hûvös kezével megsimít, Lemossa rólam a világ Rám tapadt függõségeit.
És megyek-megyek a nagy hegyen, Óriásra nõtt fák alatt, Tudom a mókus hol lapul, Hol rejtõzhetnek madarak.
Hiszen én is itthon vagyok! -Látod?! Minden hozzám hajol! Hiszen én is itthon vagyok! -Csak eltévedtem valahol.. (Gámentzy Eduárd)
magam, 13:28
|
|
|
Ezt kell megtanulni!!:)
http://www.indavideo.hu/video/polohajtogatas_2
magam, 12:31
|
|
|
Vagy még olcsóbban...
magam, 12:02
|
|
|
Dolgozók és a menedzsment a topon.
magam, 10:08
|
|
|
A tálaláson is múlik..
magam, 9:51
|
|
|
Fejlõdés... Agassi
magam, 8:41
|
|
|
Bill Gates Gates
magam, 8:40
|
|
|
Depardieu
magam, 8:38
|
|
|
Gondolatok
Pergõ vízcseppek a kövön, a múlt néha visszaköszön emlékekben, szavakban, színekben... pillogó gyertyát gyújt szívedben, de jó is ez, hisz múltból épül a jelen, jelenbõl a jövõ... a könnybõl mosoly lesz, s a mosolyból erõ, elõrevisz, mint a mederben a víz....
sorsod rajt a hajó, mit élet habsodra visz. Értékeld a múltat, élvezd a jelent, és sose feledd el, az út elõre vezet, mindig lesz rajta, ki igazán szeret! (Sneb)
magam, 6:14
|
|
|
Jó Reggelt Szép Napot mindenkinek!
Szellõ
Víz tükre fodroz. Hajad szemedbe lebben. Moccan a lomb is. (Placsko)
magam, 6:04
|
|
|
|
| |