| 2020. április 1., szerda |
|
 |
2 |
|
|
NehĂ©z napok jönnek...Ă©s Ă©n Ășjra itt...TalĂĄn Ărnom kell..hogy könnyebb legyen...Ălök egy Ă”rĂŒlet közepĂ©n...Tehetetlen dĂŒh eszi a lelkemet...NĂ”vĂ©rnek lenni sose könnyĂ»...de itt ĂŒlni egy kĂĄosz közepĂ©n Ă©s mennĂ©l tennĂ©d a dolgod viszont nem mehetsz mert vĂĄrni kell.. Ă©s senki nem tudja mire...Egy Ă”rĂŒlet...Ezt is nehĂ©z elviselni...de mint mindig nekem több jut...Az Ă©n Ă©des fiam...NĂ”vĂ©r Ă©s Ă” is vĂĄrt... Ma a szĂŒlinapomon jött a hĂr Ă”k jĂĄrvĂĄny kĂłrhĂĄz...Ă©s Ă©n nem tudom...VĂv bennem a kĂ©t Ă©rzĂ©s... tudni ez a dolga Ă©s ĂŒgyes Ă©s minden rendbe lesz...meg ott a mĂĄsik mĂ©rt pont Ă”k... Az anya ĂŒvölt bennem ...hogy nekem mĂĄr csak Ă” maradt...Nem biztos hogy menni fog ez nekem... NĂ©ha nem Ă©rtem hogy mĂ©rt van az hogy mire kicsit rendbe lennĂ©k jön egy Ășjabb valami ami nem hagyja hogy jĂłl legyek...nem tudom mit mondjak hogy tegyek...hogy ne legyek egy plusz teher neki ...hogy jĂłzan Ă©s tudatos tudjon maradni...Nem tudom mit Ă©s hogyan tegyek...TalĂĄn könnyebb lenne ha vĂ©gre Ă©n is ott lehetnĂ©k Ă©s nem vĂĄrnĂ©k....Ă©s nem lenne idĂ”m gondolkodni...csak tennĂ©m amit kell...Ăgy csak egy anya vagyok aki aggĂłdik fĂ©l..Ă©s nem tudja ezt hogy palĂĄstolja...IgazĂĄn sose akartam hogy nĂ”vĂ©r legyen...de Ă” igen Ă©s lĂĄtnom kell...hallanom a betegektĂ”l rĂ©gi nĂ”vĂ©rektĂ”l...hogy jĂł Ă©s Ă” döntött jĂłl...MindentĂ”l fĂ©ltettem ami ezzel jĂĄr...de valahol el kellet fogadnom...azt kell csinĂĄlnia amit szeret mert ezt egy Ă©leten ĂĄt kell csinĂĄlnia...viszont erre mĂ©g csak nem is gondoltam...hamarabb lesz ebben benne nyakig mint Ă©n...Ă©s mĂ©g Ă©n se tudom hogy kezelnĂ©m ezt lelkileg...hĂĄt mĂ©g Ă”...BĂĄr ezt azt hiszem senki nem tudja...fura dolog nem fĂ©lek hogy majd valahogy oda kell ĂĄlljak...de rettegek hogy a gyerekem oda ĂĄll... megint egy hasadt ĂĄllapot amibĂ”l egy ki Ășt van...erĂ”snek lenni kurva erĂ”snek...
|
judit72, 0:48
|
|
|
|
| 2019. október 31., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Ăjra itt...Ășjra elmĂ©lkedve...Ezek a nehezebb napok valahogy ide vonzanak...NĂ©ha csak olvasgatom miket Ărtam Ă©s mint ma Ărogatok kicsit... Mindig fĂ©lek egy szer jönnĂ©k Ă©s nincs hova...pedig igazĂĄn itt van egy jĂł nagy rĂ©sze az emlĂ©keimnek...jĂłk Ă©s rosszak... nehezek...talĂĄn ...sĂ”t biztos ezĂ©rt is kerĂŒltek ide...IgazĂĄn talĂĄn ez a naplĂł a tĂșlĂ©lĂ©srĂ”l szĂłl...Igen tĂșl Ă©ltem mĂĄr 9 Ă©ve hogy az Ă©letem össze omlott Ă©s Ă©n tĂșl Ă©lem... a napokat az Ă©veket...Ă©s ma mĂĄr ĂĄllok ...sĂ”t mĂĄr egy ideje jövĂ” kĂ©pem is van elĂ”re is tervezek nem csak tĂșl Ă©lek...JĂł ez Ăgy...Ez az egĂ©szsĂ©ges...HosszĂș Ă©s nehĂ©z mĂg ide eljutsz...de valahol rĂ©g tudtam mĂĄr hogy ezt el kell Ă©rnem...Hogy ez az Ă©let milyen talĂĄn az rĂĄ a jĂł szĂł furcsa...MĂĄs mint amit ĂĄlmodtam...mĂĄs mint amit akartam...de az enyĂ©m Ă©s nĂ©ha mĂĄr Ă©lvezni is tudom...ImĂĄdom hogy a nagy fiammal valahogy Ășjra összefonĂłdtunk...Ă©szre se vettem amikor hĂĄttĂ©rbe vonult Ă©s csak akkor jöttem rĂĄ mennyire hiĂĄnyzott mikor Ășjra ott volt...Valahol szeretem azt a kis nyugalmat ami mostanra Ășgy kiĂ©pĂŒlt otthon...bĂĄr sose voltam egy nyugodt alkat...Vannak Ășjra barĂĄtok... Igen Ășjak a kevĂ©s rĂ©gi mellĂ©...Az olyan tragĂ©diĂĄk mint az enyĂ©m valahol megtisztĂtjĂĄk az ember Ă©letĂ©t a kĂ©pmutatĂł lĂĄtszat kapcsolatoktĂłl...Ă©s letisztulnak a dolgok ki is az igazĂĄn Ă©rtĂ©kes az ember Ă©letĂ©ben...AzĂ©rt jĂł Ă©rzĂ©s hogy tudok Ășjra nyitni az emberek felĂ© Ă©s hogy nem fĂ©lek mĂĄr beszĂ©lni mĂĄsoknak a dolgaimrĂłl...Vagy Ă©n tanultam meg a sajnĂĄlkozĂĄst jĂłl kezelni...vagy az ahogy viselem ezt a dolgot mĂĄr nem sajnĂĄlkozĂĄst vĂĄlt ki az emberekbĂ”l...IgazĂĄn nem tudom...de talĂĄn nem is lĂ©nyeges...Hogy vĂĄltoztam-e?...nem az az ember vagyok aki voltam...vagy talĂĄn mĂ©g is...Na ez is egy olyan dolog amit hol Ăgy hol Ășgy lĂĄtok...Vissza tĂ©rt az Ă©let belĂ©m Ă©s ezt mindenki lĂĄtja aki ismer...A rĂ©gi barĂĄtok azt mondjĂĄk olyan vagyok mint rĂ©gen...Ăn meg azt gondolom mĂĄr sose leszek olyan...talĂĄn hasonlĂt de az a sok minden sokat kemĂ©nyĂtett rajtam...EltĂ»nt a naivitĂĄs... eltĂ»nt a hit...Sokkal reĂĄlisabban lĂĄtok Ă©s sokkal kemĂ©nyebben...Valahol viszont mindent ami Ă©rtĂ©kes sokkal jobban megtanultam megbecsĂŒlni...A kicsi jĂłt...a pillanatban meglĂĄtni a szĂ©pet...ĂrĂŒlni a reggelnek hogy mindenki meg van.. jĂłl van... Ă©s van nekem...Ez mind több mint akĂĄrmi mĂĄs...Valahol tudat alatt mindig ott van bennem...hogy az Ă©letem egy hullĂĄm vasĂșt volt lesz Ă©s marad...Ă©s talĂĄn az is hogy a fent utĂĄn megint egy hullĂĄm völgy Ă©rkezik...de azt hiszem mĂĄr nem fĂ©lek...Aki megjĂĄrta a poklot az mĂĄr ne fĂ©ljen csak Ă©ljen meg minden napot Ă©s örĂŒljön minden reggelnek...Ă©s csak a szĂ©pre emlĂ©kezzen
A csönd lĂŒktet a fĂ©lhomĂĄlyban,
hullĂł lombokat ringatĂłn,
szépségektÔl terhesen,
mint ahogyan ver a szĂvem.
Hajnalodik – a nappal ĂĄsĂt
ålom-ittasan, fél-éberen,
akĂĄrcsak Ă©n; – tĂĄgulĂł tĂŒdejĂ©be
szĂvja a kocsonyĂĄsan-remegĂ” ködöket,
s mint az ember szeme,
– ha könnyĂthet lelkĂ©n,
gondjai kevesbednek –,
lassan tisztul a tĂĄj.
VĂĄrom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendĂŒlettel lĂ©pjen
a vilågossåg felé,
a hajnal is vĂĄr engem.
Farkasszemet nĂ©zĂŒnk. TĂ©tovĂĄzunk,
biztatgatjuk egymĂĄst.
Nehéz az elsÔ lépés,
csĂĄbĂtĂł a kĂĄba ĂĄlom.
De aztĂĄn mĂ©gis: egymĂĄsra nevetĂŒnk,
s megindulunk vidåman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnĂ©gy ĂłrĂĄn keresztĂŒl
gyĂ»jtsĂŒk az erĂ”t Ă©s a kedvet,
amellyel holnap – ĂșjrakezdjĂŒk.
|
judit72, 1:19
|
|
|
|
| 2017. április 21., péntek |
|
|
1 |
|
|
Nagyon rĂ©g Ărtam...TalĂĄn többször kellene...Ide ĂŒlni Ășjra Ă©s leĂrni a kosza gondolataim...hogy tiszta fejjel...talĂĄn kicsit könnyebben hajtsam ĂĄlomra a fejem nĂ©ha...Igen ez megint egy megzuhanĂłs idĂ”szak...amibĂ”l tudom mĂĄr...hogy felĂĄllok Ă©s mĂ©gis ide hĂșzz...Itt van minden abbĂłl az idĂ”bĂ”l leĂrva kicsit eldugva amikor mĂ©g velem voltak a lĂĄnyok...Itt vannak a legmĂ©lyebb Ă©rzelmeim Ă©s aprĂł dolgaim...amiket vagy elĂĄsok vagy mĂĄr el is feledtem az Ă©vek folyamĂĄn...TalĂĄn ide kĂ©ne leĂrni...hogy Ă©ltem tĂșl...hogy Ă©lem meg...de magam se tudom...NĂ©ha megdöbbenek azon...hogy mĂ©g Ă©lek...hogy ember mĂłdra Ă©lek...Azon hogy a szĂvem nem egy hideg kĂ”...hanem dobog Ă©s Ă©rez...Azon...hogy tudok nevetni a szĂ©pet meglĂĄtni megĂ©lni...Ă©s nem csak megyek vakon Ă©s sĂŒketen könnyek közt...Azt hiszem ezt senki nem tudnĂĄ megĂrni...elmondani se...megĂ©lni is olyan mint egy nagy csata aminek sosincs vĂ©ge Ă©s nincs vesztes vagy gyĂ”ztes benne...tĂșlĂ©lĂ” se lesz csak van aki hamarabb van aki kĂ©sĂ”bb bukik el közben...A csata vĂ©ge ha Ă©n se leszek mĂĄr...Viszont addig csatĂĄzom...Mindig lesznek napok hetek mikor Ășgy Ă©rzem talĂĄn most bukom el...de tudom...hogy van aki ott van Ă©s felemel...TalĂĄn azt is tudom mĂĄr...hogy oka van annak itt legyek Ă©s Ă©ljek...Valami van mĂ©g amit nekem szĂĄn az Ă©lt...TalĂĄn egyszer majd kiderĂŒl...mi is az...Addig pedig nekem ott az a szĂł RemĂ©ny...hogy talĂĄn vĂ©gre valami jĂł...Ha olvasod ne hĂd... hogy az Ă©letem rossz Ă©s csak ĂĄlca jĂłl vagyok...Most Ă©pp talĂĄn kicsit lecsĂșsztam...de nagyon sok jĂł Ă©s szĂ©p van az Ă©letemben...Minden jĂłt amit add azt megĂ©lem...de mĂșltam ilyenkor könnyet csal a szemembe...Ă©s Ășgy tud fĂĄjni...AztĂĄn jön egy Ășj nap a mĂșltam lĂĄdikĂĄja becsukĂłdik Ă©s Ă©n megkeresem azt ami szĂ©ppĂ© teszi...ami lehet bĂĄrmi...csak melengesse a lelkemet...JĂł azt tudni Ă©s tisztĂĄban leni vele...hogy mĂĄr nem maradok ilyen...de kell az a fĂĄjdalom...kell a sĂrĂĄs Ă©s kell a lĂĄdika az emlĂ©keimmel...hogy Ă”k örökĂ© Ă©ljenek bennem...Ă©s hogy megmaradjon az a vĂĄltozĂĄs amit Ă”k hoztak az Ă©letembe...Hiszem jobb ember Ă©s erĂ”sebb lettem ĂĄltaluk velĂŒk Ă©s miattuk...Ez az Ă”k ajĂĄndĂ©kuk nekem Ă©s ezt megĂ”rzöm Ă©letem vĂ©gĂ©ig.
TalĂĄn minden Ă©let maga egy Ășt,
Mely ide-oda kanyarog,
Minden élet lehetÔség,
Melyben mi vagyunk a szabadok.
Mint egy hosszĂș-hosszĂș patak,
Mely kanyarogva célba ér,
Mely kis forrĂĄsbĂłl bugyogzik ki,
MĂg övĂ© lesz az Ă©lettĂ©r.
Sorsunk sodrĂł hajĂłjĂĄban
Mi vagyunk a vezetÔk,
KĂ©pzeletĂŒnk hajt elĂ”re,
Ăs kitartĂĄs az evezĂ”nk.
Habår téphet minket vihar,
Ăs ĂĄrbĂłcunk is eltörhet,
Szivårvånyok bûvkörében
Mi vagyunk, ki feltörtet.
Reményed ne hagyjon fel,
MĂg Napot lĂĄtsz az Ă©gen,
Hisz arra szĂŒletett mindenki,
Hogy szårazföldre érjen.
|
judit72, 2:16
|
|
|
|
| 2017. január 30., hétfő |
|
|
1 |
|
|
Néha elég a szép naphoz...pår kedves szó...egy kåvé és egy ölelés
"A semmi ĂĄgĂĄn is megĂ©l a szĂv, ha elhallatszik hozzĂĄ a szomszĂ©dos ĂĄgon ĂŒlĂ” dobbanĂĄsa."
|
judit72, 4:45
|
|
|
|
| 2016. december 8., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halĂĄlod
veszteség volt és pusztulås,
fĂĄjdalom Ă©s bĂĄnat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rådöbbenni,
hogy az életed ajåndék volt,
s egyre erÔsödÔ szeretet maradt utåna.
A halål miatti elkeseredés
elpusztĂtotta magĂĄt a szeretetem tĂĄrgyĂĄt,
åm a halål ténye
nem pusztĂthatja el mindazt, amit tĂ”led kaptam.
Kezdek rådöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halĂĄlodra, Ă©s arra, hogy elmentĂ©l közĂŒlĂŒnk.”
Arra fogok emlékezni,hogy édes volt a mosolyotok....gyönyörûek voltatok...és olyan nagy harcosok amilyen én csak szeretnék lenni...:(
|
judit72, 16:37
|
|
|
|
| 2016. november 27., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
Aranyosi Ervin
VĂ©gtelen szerelem
Nemcsak vĂ©letlenĂŒl botlottam Ă©n belĂ©d…
Benned megtalåltam lelkem jobbik felét,
Ăgy Ă©rzem a szĂved, enyĂ©m pontos mĂĄsa,
közös himnuszt dalol minden dobbanåsa.
Ălmomban, korĂĄbban lĂĄttalak is tĂ©ged,
s el tudtam képzelni, hogy elhoz az élet!
Vågyam egy szebb létre, sodort talån hozzåd,
s tudtam, napjaimat te bearanyoznĂĄd.
SzĂ©p szemed sugara, hogyha rĂĄm vetĂŒlne,
szĂvem az örömbe Ășgy belemerĂŒlne…
SzĂŒletĂ©sem Ăłta csak tĂ©ged kereslek.
Birtokåban vagy a szépnek, kellemesnek!
GyönyörĂ» szĂvedbĂ”l ezer titok ĂĄrad,
lelkem megnyugvĂĄst lel, megtalĂĄlja nĂĄlad.
Ăn voltam a kĂ©rdĂ©s, s te a mĂ©ltĂł vĂĄlasz,
s neked is hiĂĄnyzom, amikor nem lĂĄthatsz.
Csak ĂĄltalad vagyok az, ki mindig voltam,
kit vilĂĄgom elĂ”l ĂŒgyesen titkoltam.
A felszĂnre hozod, mi rejtĂ”zik bennem,
te mutatsz jĂł utat, merre is kell mennem.
Ăn meg a lelkedben meglelem a szĂ©pet,
benned ott az åldås, aranyló természet.
ĂltetĂ” forrĂĄs vagy, vized szomjat oltĂł,
s nincsen még egy lélek, ki lelkedet pótló!
Mert te egyedi vagy, nekem kitalĂĄlva,
s miattad mindennap rĂĄm talĂĄl a hĂĄla!
Lesem håt a vågyad, mit adhatnék néked,
hogyan viszonozzam a rengeteg szépet?
Hogyan töltsem lelked szĂvvel, szeretettel,
mitÔl boldogulhat két szeretÔ ember?
Hogyan kedveskedjek, mitÔl lesz jobb kedved?
Mi okoz örömöt, mi gyĂșl lĂĄngra benned?
Mi csal az arcodra kedves, fénylÔ mosolyt,
mi kelt édes érzést, incselkedÔt, komolyt?
Mi az ami Ă”rzi szĂ©p szerelmĂŒnk lĂĄngjĂĄt,
hogyan oldhatnĂĄm meg a titkok talĂĄnyĂĄt?
Szeretnék mindennap a kedvedben jårni,
gyakran åtölelni, két karomba zårni!
FĂŒledbe suttogni kedveset Ă©s szĂ©pet,
s tudni, a szerelmĂŒnk sosem Ă©rhet vĂ©get…
|
judit72, 23:14
|
|
|
|
| 2016. november 1., kedd |
|
|
1 |
|
|
Még bånt a hang, még fåj a szó,
titkot tudĂł, csend forgatĂł
csak hallgatok,
Ă©s ĂĄllok ott,
lelked tudom, mĂĄst ĂĄlmodott.
Csordul a csend, bĂĄnat-patak,
keserû könny, néma szavak.
Belém karmol
a fĂĄjdalom,
nem akarom, de fĂĄj nagyon
KĂșt-mĂ©ly a csend, kiĂĄltanĂ©k,
nincs vége még, nincs vége még!
Lelkem hagyom ...
- romos halom -
Gyötör a kĂn, csak azt tudom.
:(((
|
judit72, 17:28
|
|
|
|
| 2016. október 10., hétfő |
|
|
0 |
|
|
"Utad sorån senki se véletlen talålkozol.Van aki åldås az életedbe és van aki csak egy lecke,,
HĂĄt hogy ez mennyire igaz...TalĂĄn azt mĂ©g hozzĂĄ tennĂ©m csak rajtunk mĂșlik hogy tanulunk-e a leckĂ©bĂ”l...Ă©s hogy mennyire tudjuk megbecsĂŒlni Ă©s Ă©rtĂ©kelni azt aki egy ĂĄldĂĄs az Ă©letĂŒnkre... Az emberek hajlamosak rĂĄ...hogy kĂ©sĂ”n vegyĂ©k Ă©szre ami jĂł Ă©s Ă©rtĂ©kes Ă©s nem becsĂŒlik mĂg Ă©letĂŒk rĂ©sze...Viszont arra is...hogy kĂŒlönbözĂ” okokbĂłl Ă©letĂŒk rĂ©szekĂ©nt tartjĂĄk azokat akik csak egy leckĂ©nek kĂ©ne tekinteni Ă©s tanulni belĂ”le...fĂ©lĂŒnk a vĂĄltozĂĄstĂłl a bizonytalansĂĄgtĂłl...pedig lehet jobb bĂĄtornak lenni... Ă©s nyitni..Nem biztos hogy fel kell rĂșgni mindent ahhoz hogy az Ă©let jobb legyen...nĂĄha elĂ©g egy jĂł barĂĄt is akit beengedsz a falak mögĂ© Ă©s segĂt
|
judit72, 12:32
|
|
|
|
| 2016. október 9., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
Ărdekes dolog ha az ember kicsit nyit a vilĂĄg felĂ©....a vilĂĄg mennyire meg nyĂlik elĂ”tte...Megenged magadnak hogy beszökjön a falak mögĂ© a boldogsĂĄg Ă©s kiĂŒl az arcodra...Többet mosolyogsz...A szĂŒrke Ă”szt szĂnes kavalkĂĄdnak lĂĄtod...Nem Ă©rzed a reggeli hideget dermesztĂ”nek...mert elvarĂĄzsol a nap ahogy a ködöt megtöri...Most valahogy nem fĂ©lek hogy oktĂłber van...hogy gyĂĄszos napok jönnek...TalĂĄn lassan felĂ©pĂtem magam...TalĂĄn össze ĂĄll egy Ășj Ă©n az össze tĂ”rt helyĂ©re...Nem lehetett a rĂ©gi Ă©nem felĂ©pĂteni, összerakni mint egy kirakĂłst...Egy Ășjat kellet alkotni hisz sok Ășj dolog volt Ă©s sok fĂĄjĂł amit a megfelelĂ” helyre kellet illeszteni...TalĂĄn felĂ©pĂŒlt Ă©s nem egy kĂĄrtyavĂĄr...mi majd Ășjra összedĂ”l...hisz azt mondjĂĄk ami nem öl meg az megerĂ”sĂt...de csinosĂtani mĂ©g kell...Kell mĂ©g bele sok Ășj Ă©s szĂ©p hogy teljes legyen Ă©s ragyogjon...Ă©s lĂĄsson vĂ©gre a mĂĄnĂĄl tovĂĄbb...Ărezni akarom Ășjra hogy Ă©lek Ă©s van mĂ©g jövĂ”... Ă©s van mĂ©g remĂ©ny...Ă©s hogy vannak mĂ©g ĂĄlmok amik megvalĂłsĂtĂĄsra vĂĄrnak...Tudnom kell... hogy a szĂv dobbanĂĄs nem egy monoton zaj ...hanem a legszebb dal a fĂŒlnek...Ăreznem kell...hogy a mosolyom mĂĄr nem egy ĂĄlca a kĂŒlvilĂĄg felĂ©...hanem a lelkem ajĂĄndĂ©ka a vilĂĄg felĂ©...ami Ă”szintĂ©n azt mondja...jĂłl vagyok...itt vagyok...Ăjra Ă©lek.
Milyen kivételes ajåndék a mosoly, hiszen:
Nem kerĂŒl semmibe, de szĂvmelengetĂ”.
Csak egy pillanatig él, åm az emléke megmarad.
Ărömet szerez, Ă©s tĂĄplĂĄlja a jĂłindulatot.
Kivåló ellenméreg irigység és rosszindulat ellen.
BiztatĂĄs a csĂŒggedĂ”nek, erĂ”t önt belĂ©.
Nem lehet megvenni, kölcsönkérni, ellopni, nem jelent földi
javakat senkinek mindaddig, amĂg önkĂ©nt Ă©s jĂł szĂvvel
meg nem ajåndékoznak vele.
Ha valaki tĂșl fĂĄradt ahhoz, hogy rĂĄd mosolyogjon,
nĂ©zz rĂĄ derĂ»sen, mert senkinek sincs nagyobb szĂŒksĂ©ge a mosolyra,
mint neki, aki mĂĄr nem tud mosolyogni.
|
judit72, 0:31
|
|
|
|
| 2016. október 6., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Tandari Ăva
A Csönd Szigete vår ...
A Csönd Szigete az én kis otthonom .
Itt béke van ! ~ Jöjj el , ha elfåradtål nagyon ...
Itt elkerĂŒlheted a rohanĂł vilĂĄg zajĂĄt ,
Ă©s elfeledheted az IdĂ” vad rohamĂĄt ...
Itt nem kérdez senki , ~ håt nem kell , hogy felelj ,
Ă©s nem kell hogy " jĂł " lĂ©gy , hogy " modorra " ĂŒgyelj .
Az sem kell , hogy köszönj ; csak jöjj be , és pihenj !
~ Hogy erĂ”d legyen kĂŒzdeni , ~ ha mĂĄr muszĂĄj , hogy menj ...
Az Ălet egy kĂŒzdĂ”tĂ©r , hol vad harcok dĂșlnak ,
hol döntÔ szerepe van minden órånak , és napnak .
S tån még a perced sem lehet egészen a Tiéd !
~ Föl kell ĂĄldoznod azt is ; a tĂșlĂ©lĂ©s tĂŒzĂ©n ...
Nem Ă©rsz rĂĄ Szeretni ! ~ VirĂĄgot nevelni ,
s ha gyermeked kérdez , -- nincs idÔd felelni ...
Mindennapi harcod foggal - körömmel vĂvod ...
~ jöjj hĂĄt ide pihenni , ha mĂĄr vĂ©gkĂ©pp nem bĂrod ...
Itt nincs IDĂ , nincs HARC , s nincs HATALOM
Itt a CSEND lépdel körötted , puha låbakon ...
Itt szabad sĂrni , Ă©s szabad semmit sem tenni ...
Itt szabad csak Ășgy egyszerĂ»en ;
EMBERNEK LENNI ...
|
judit72, 15:10
|
|
|
Ălök egyedĂŒl a gyertyĂĄk fĂ©nyĂ©ben,
Mellettem félig töltött borospohår.
Halk zene szól a térben,
Elmélkedem a vilåg dolgån.
EgyedĂŒl vagyok a szobĂĄban,
MĂ©gis tĂșlzsĂșfolt most nekem.
RĂ©gi kĂ©pek kerĂŒlnek elĂ”,
A mĂșlt megint itt van velem.
Megértenem tån sosem lehet
Mi vezérelte eddigi életemet.
Miért voltam gyenge, megalkuvó...
...
A gyertyåk fénye elhalvånyult,
Kihunyt a lĂĄng, ĂŒres a pohĂĄr.
A vilĂĄg dolga mĂĄr nem Ă©rdekel,
A mĂșlt ajtajĂĄt egy idĂ”re bezĂĄrtam,
Kezemben tartom a kulcsĂĄt.
EgyedĂŒl vagyok a szobĂĄban.
HiĂĄnyzol.
Ha itt lennél mår velem,
Neked adnĂĄm az Ă©letem.
|
judit72, 14:47
|
|
|
|
| 2016. október 2., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
NĂ©ha Ășgy Ă©rzem a hetek a hĂłnapok elreppenek Ă©s az idĂ” szinte szĂĄrnyal...Pedig a napok olyan hosszĂșnak Ă©s soha vĂ©get nemĂ©rĂ”nek tĂ»nnek... A napok ...a munka Ă©s az Ășjabb munka..az a fĂĄradsĂĄg ami sose mĂșlik...az itt fĂĄj Ă©s ott sajog...nagyon hosszĂșnak tĂ»nik...Azok a percek mikor boldog vagyok...mikor szĂĄrnyalok...lehetnek ĂłrĂĄk is mĂ©gis csak egy pillanat...tova szĂĄll Ă©s a nap hosszĂĄn nem vĂĄltoztat...JĂł lenne ha a boldog percek kurtĂĄvĂĄ tennĂ©k a fĂĄrasztĂł napot...JĂł lenne ha a fĂĄrasztĂł napok monoton egymĂĄsutĂĄnisĂĄga alatt nem repĂŒlne el az idĂ” felettĂŒnk...Ășgy hogy Ă©szre se vesszĂŒk...hogy a munka Ă©s fĂĄradsĂĄg mellet nem is Ă©ltĂŒnk csak abban a pĂĄr boldog percben ami Ășgy elszĂĄllt mint egy pillanat...HĂĄt minden nap megprĂłbĂĄljuk a pillanat varĂĄzsĂĄt megĂ”rizni a szĂvĂŒnkben...rövidebb nem lesz egy fĂĄrasztĂł nap tĂ”le...könnyebb se..de szebb igen.
Pillanat
A kopĂĄr falakat szĂnesre festi a kĂ©pzelet,
Ăs lassan lelkemmel töltöm be a lĂ©gĂŒres teret.
Ahogyan elÔttem ållsz és az arcomat kémleled.
Bår leplezni próbålod, de mosolyog a két szemed.
Selymes hangod végtére megtöri a néma csendet.
Ărzem, amit mondasz. SzĂ©p szavaid szĂvemig szĂĄllnak.
A törékeny énedet néha ålarc mögé rejted.
Pedig hÔs vagy! Igazi åldås ennek a vilågnak.
Majd elÔrelépsz egyet, hogy a karjaidba zårhass.
Ekkor Ă©n titkon, csendben neked adom a szĂvemet.
Ne félj, hisz igaz szerelemmel senkinek sem årtasz!
S talån ez a pillanat örökké tart majd. Itt, veled.
|
judit72, 23:48
|
|
|
|
| 2016. szeptember 19., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Mindig is itt voltĂĄl...Mindig itt voltĂĄl nekem... Ă©s a szĂvemnek...Meg a lelkemnek...Mindennek...Csak azt kĂvĂĄnom, bĂĄrcsak ne tartott volna ilyen sokĂĄig, hogy összeszedjem a bĂĄtorsĂĄgom...önzĂ” legyek Ă©s Ă©ljek...Pedig az Ă©let tĂșl rövid ahhoz...hogy egy napot is kihagyj amikor elmondhatod a mĂĄsiknak...szeretlek...hogy elmond...jĂł hogy vagy nekem
|
judit72, 13:24
|
|
|
|
| 2016. szeptember 14., szerda |
|
|
0 |
|
|
Mi lenne, ha aludnĂĄl,
Ăs amĂg alszol,
ĂlmodnĂĄl,
Ăs mi lenne, ha
Ălmodban a
MennyorszĂĄgba eljutnĂĄl,
S ott tépnél egy szål virågot,
KĂŒlönös, csodĂĄs virĂĄgot,
Ăs mi lenne, ha
Felébredve,
Ott lenne Ă©pp a kezedbe`?
Mondd, mi lenne akkor?
Most nem tudom ĂĄlmodtam vagy valĂłsĂĄg volt...de azt tudom csodĂĄs volt:)))
|
judit72, 21:53
|
|
|
|
| 2016. április 26., kedd |
|
|
2 |
|
|
Ma Ășgy gondoltam megint Ărogatok kicsit...El gondolkoztatott a leveled...BorzasztĂł hogy szalad az idĂ” Ă©s az Ă©let mĂłkuskerekĂ©ben Ă©szre se vesszĂŒk...Ha ide jövök Ă©s veled beszĂ©lgetek ugyan Ășgy Ă©rzem magam mint rĂ©gen...Szabadnak aki szĂĄrnyal ha ahhoz van kedve...boldog Ă©s vibrĂĄl ha veled van...Ă©s mikor jön valami ilyen dolog....rĂĄdöbbenek milyen rĂ©g volt...hosszĂș Ă©vek teltek el...Ă©s mĂ©gis megĂ”riztĂŒk az elsĂ” talĂĄlkozĂĄs varĂĄzsĂĄt...ĂtĂ©ltĂŒnk mi mindent amit ember csak ĂĄtĂ©lhet...kĂ©z a kĂ©zben egymĂĄs mellet...mĂ©gis ha itt vagyunk olyan mintha megĂĄllt volna az idĂ”....TalĂĄn pont ezĂ©t jĂł Ă©s ezĂ©rt kell ez nekĂŒnk...NĂ©ha Ășgy Ă©rzem senki nem tudja igazĂĄn milyen vagyok Ă©s voltam csak te...NĂ©ha fĂĄj hogy olyan messze vagy...aztĂĄn csak idejövök Ă©s tudom itt vagy ...Mindig vĂĄr egy levĂ©l...amiben ott vagy Ă©s mindig kicsalod azt a mosolyt ami jĂĄr neked...Ă©s ami jĂĄr nekem...HĂĄt lopjuk magunknak ezeket a fontos perceket Ă©s Ă©szre se vesszĂŒk...hogy ĂłrĂĄk, napok Ă©s Ă©vek lettek....Ami közös Ă©veink a maguk szĂ©psĂ©geivel...Mindenki megĂ©rdemelne egy ilyen barĂĄtsĂĄgot...egy ilyen kapcsolatot...egy ilyen tĂĄrsat...hogy könnyebben Ă©lje tĂșl az Ă©letet...HĂĄlĂĄs vagyok a sorsnak...hogy vagy nekem...Sose feled mi nem öregszĂŒnk csak a gyerekeink nĂ”ttek fel:)))
Ări IstvĂĄn: Ălom-Ă©nek
Az ĂĄlmok tengere furcsa szerzet
ott lĂ©lek lĂ©leknek ĂŒzenhet,
s szĂv vallhat szĂvnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhetĂ”
ott vagyunk Isten is - vilĂĄgot teremtĂ”.
Az ĂĄlmok vilĂĄga furcsa szerzet
az ĂĄlmokban virĂĄg vall virĂĄgnak szerelmet
az ĂĄlmokban, ki van, mind angyalok
fejĂŒkön fĂ©nylĂ” tĂŒndĂ©r-glĂłria ragyog.
Az ålmokban ritkån van szenvedés,
s ha fåj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az ålmokban zöld a fû, és minden vidåm
az ĂĄlmokban mindig sĂŒt a nap,
mint szép Ôszi délutån,
amikor à jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök. -
Az ĂĄlmokban Ăgy van mind -
a valĂłban mögöttĂŒnk az Ălet sĂŒndörög.
De sebaj! Ăjra itt az Ă©j,
csukd be szép szemed,
ålmodj és remélj!
|
judit72, 23:12
|
|
|
|
| 2016. február 24., szerda |
|
|
0 |
|
|
A szeretet egy örök tĂ»z...NĂ©ha csak parĂĄzs kis lĂĄngocskĂĄkkal ...MelegsĂ©g,gondoskodĂĄs,kĂ©nyeztetĂ©s...Viszont elĂ©g csak egy kicsi odafigyelĂ©s Ă©s Ășjra nagy lĂĄnggal Ă©g...vĂĄgy szenvedĂ©ly Ă©s minden ami belefĂ©r...MindkettĂ” Ă©rtĂ©kes Ăłvni Ă©s vigyĂĄzni kell...örökkön örökkĂ©...mert enĂ©lkĂŒl az Ă©let mit sem Ă©r:)) Ăvd hĂĄt a tĂ»zet...Ăn majd vigyĂĄzom a lĂĄnggal hogy ne Ă©gessen meg:)))
Ărezlek
Ărezlek minden rezdĂŒlĂ©sben,
Ărezlek a vĂĄgyak tengerĂ©ben,
Ărezlek, ölellek, csĂłkollak
Gondolatban szĂĄzszor,
Ezerszer, s aztån végre
Megkaphatlak egyetlenegyszer.
Vågyam mégsem, nem apad ki,
Ăz, hajt felĂ©d.
Homlokomon a rĂĄncok kisimultak,
Indulok, Kedves, megyek mår feléd.
A szenvedély, mi lobog, lobogjon, égjen.
Hagyom, Ă©rezlek s Ă©rzel, most jĂł.
Hisz mit Ă©r e földi lĂ©t, ha enĂ©lkĂŒl minden fakĂł,
hiånya megöl, eltemet.
ĂlelĂ©s, vĂĄgy, szerelem, lĂ©gy enyĂ©m!
Kérem, akarom még, még a Te szerelmedet!
|
judit72, 14:49
|
|
|
|
| 2016. február 16., kedd |
|
|
1 |
|
|
Az Ă©let tĂșl rövid ahhoz....hogy butasĂĄgok miatt Ă©rtĂ©se embereket zĂĄrj ki belĂ”le... Egy barĂĄt azĂ©rt barĂĄt...hogy melletted legyen segĂtsen ha tud...meghallgasson ha nincs kinek elmondanod a gondod vagy örömöd...megöleljen ha szeretetre vĂĄgysz...megĂ©rtsen Ă©s tĂĄmogasson...Fejedhez vĂĄgja ha butasĂĄgot csinĂĄlsz...de leginkĂĄbb azĂ©t van...hogy mindig legyen valaki aki tudod ott van Ă©s sosem tĂ»nik el...
Nem tudom neked adni a napot
Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megĂĄllĂthatod a rohanĂł idĂ”t,
KiszakĂtva belĂ”le minden erĂ”t.
Nem tudom a napot neked adni,
SugarĂĄval meleget ĂĄrasztani,
De elkĂŒldöm neked szĂvem melegĂ©t,
ĂldĂĄskĂ©nt kĂŒldöm, legyen a tiĂ©d.
Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.
A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is sajĂĄt napom,
De van egy kis lĂĄngom, csak neked,
Amely szeretetedért tÔlem egy köszönet.
|
judit72, 10:50
|
|
|
|
| 2015. december 15., kedd |
|
|
1 |
|
|
Most nagyon vacakul voltam...Igen az mindig megbosszulja magĂĄt ha az ember kĂ©t vĂ©gĂ©rĂ”l Ă©geti a gyertyĂĄt Ă©s nem fordĂt idĂ”t a pihenĂ©sre...magĂĄra...JĂłl ki kell ĂŒtnie magĂĄt, hogy Ă©szhez tĂ©rjen...HĂĄt a kiĂŒtĂ©s megvolt:))...Egy hĂ©tig szinte ĂĄgyhoz kötött...Most mĂĄr ideje lesz rendet tenni Ă©s ĂĄtgondolni a dolgaim...TalĂĄn sĂ»rĂ»bben ide ĂŒlni Ă©s kiĂrni ami nyomja a lelkem...TalĂĄn kicsit kevesebbet kĂĄvĂ©zni cigizni...Kicsit fĂ©ket tenni magamra Ă©s mindenki mĂĄsra...Többet mosolyogni nevetni...Ă©lni...Be kell lĂĄtnom tĂșl pörögtem...Pedig az Ă©let tĂșl rövid ahhoz hogy csak keresztĂŒl fussunk rajta...meg kell Ă©lni minden pillanatot Ă©s ki kell Ă©lvezni...Ezt valahol elfelejtettem...Pedig itt van bennem van...Majd elĂ” ĂĄsom a mĂ©lybĂ”l:))...Ma vĂ©gre kimozdultam igaz csak a boltig...de mĂĄr legalĂĄbb nem szĂ©dĂŒltem annyira hogy el se merjek indulni...Ărdekes volt.. hideg van...szitĂĄl valami csapadĂ©k Itt ott karĂĄcsonyi fĂ©nyek Ă©s az ĂĄrok parton virĂĄgzik a szĂĄzszorszĂ©p:))...TalĂĄn ö se vette Ă©szre,hogy elhaladt az idĂ” mellette..vagy csak egy lĂĄzadĂł aki csak azĂ©rt se ĂĄll be a sorba Ă©s mĂĄst csinĂĄl...Olyan mint Ă©n talĂĄn...TalĂĄn ezĂ©rt is akadt meg rajta a szemem...most hogy Ăgy irkĂĄlok rĂĄjöttem nem vĂĄltoznom kell...csak lassĂtani...JĂłl vagyok Ă©n ilyennek amilyen vagyok...csak nem szabad tĂșl pörögnöm...
|
judit72, 16:09
|
|
|
|
| 2015. szeptember 18., péntek |
|
|
0 |
|
|
Ma megint egy nem szeretem napom volt...Ilyenkor jövök rĂĄ hogy bĂĄrmit is teszek Ă©s bĂĄrhogy is teszem...a dolgok ott vannak bennem magammal cipelem Ă©s vissza hĂșznak összetörnek...Ășjra Ă©s Ășjra...Vannak dolgok amiket nem tudsz olyan mĂ©lyre ĂĄsni a lelkedbe hogy ne tudjanak Ășjra elĂ”bukkanni...TalĂĄn mĂĄra mĂĄr megtanultam,hogy hagyni kell hasson rĂĄm Ășjra...JĂłl esik ha kibĂ”gĂ”m magam Ă©s meg kell talĂĄlni azt a helyet ahovĂĄ vissza tudod tenni ezeket a dolgokat mielĂ”tt elvesznĂ©l a bĂĄnatban Ășjra...Ma mĂĄr tudom hosszĂș Ășt volt mit megtettem idĂĄig Ă©s sose szabad visszafordulni ...csak vissza nĂ©zni idĂ”nkĂ©nt...Mert feledni sem szabad sosem...
NĂ©zem a csillagos eget,
az ĂĄlom elkerĂŒl,
tĂĄvolban tĂŒcsökzene hallik,
de lassan az is elcsendesĂŒl.
BĂ©nĂtĂłan hat rĂĄm a csend,
csak szĂvem dobbanĂĄsĂĄt hallom,
az elmĂșlt Ă©vekre gondolok,
mikor szorosan ölelt még karom.
HozzĂĄd kĂŒldöm feltörĂ” sĂłhajom,
bocsåss meg, kérlek!
MĂg szĂvem dobogni fog,
nem feledlek!
|
judit72, 18:16
|
|
|
|
| 2015. szeptember 15., kedd |
|
|
1 |
|
|
MolnĂĄr Judit: SzĂvem
Betört az érzés és raboddå lettem,
Ăgy mĂĄs dolgom mi lehet?
VĂĄrom szĂved hangjĂĄt, vĂĄgyad percĂ©t,
hogy hĂvatsz engem, hang szĂłl hozzĂĄm.
Nincsen cĂ©lom, mĂg csak te nem adsz.
A végtelen idÔt sem szidom,
csak folyton az ĂłrĂĄt lesem Ă©rted,
S felejtem a keserĂ» perceket,
mit tĂĄvozĂĄsod Ă©bresztett bennem.
Merre vagy és merre jårsz, és miért pont ott?
Nem gondolkodom csak elfogadom.
SĂłhajt szĂvem ha arra gondolok,
hogy akikkel vagy mily boldogok.
Bolond szĂvem rĂłlad rosszat semmit nem hisz el,
hiĂĄba teszel ezt vagy azt szĂvem csak szeret.
Szolgåd vagyok szolgåd lennék
a hûség a jelszó ha lelkem szól.
Rabod vagyok és vågyam tÔled hangos.
FĂĄjdalom nincs bennem,
hisz az érzést nem te kérted,
csak Ă©bresztetted bennem.
Ăgy szĂĄmomra az jĂł,
ha te boldogan kelsz Ă©s fekszel.
Legfeljebb sĂłhajt rabszolga szĂvem,
hogy mĂĄs milyen boldog lehet melletted.
KĂ©rlek ha mĂ©gsem Ăgy lenne, hĂvass engem
Ă©s szĂvem a te boldogsĂĄgod kertje lesz.
Szép,illik a hangulatomhoz
|
judit72, 5:45
|
|
|
|
| 2015. szeptember 7., hétfő |
|
|
1 |
|
|
ValĂłra vĂĄlt egy ĂĄlmom...Ă©s ez olyan boldoggĂĄ tett...Furcsa volt Ă©des Ă©s kellemes...AzĂłta azon jĂĄr az agyam vajon ilyenek ĂĄlmodtam...ilyennek ĂĄlmodtad...vagy ez is csak egy volt az ĂĄlmaim közĂŒl...TalĂĄn mondanom kellet volna csĂpjen meg..olyat biztos nem ĂĄlmodtam:)...MĂĄr alig vĂĄrom tudjam Ă” mit gondol...Ez azt hiszem megint egy olyan pont az Ă©letĂŒnkben...ami utĂĄn megvĂĄltozhat minden...bĂĄr mi mĂĄr annyi mindenen mentĂŒnk ĂĄt Ă©s sosem eresztettĂŒk el egymĂĄs kezĂ©t...Most mĂĄr azt is tudom milyen amikor a Ășjaink össze fonĂłdnak Ă©s nem akarjuk elereszteni...Ăgy mĂĄr tudni fogom milyen amikor ott vagy velem Ă©s fogod a kezem...JĂł erĂ”s kezed van:))...Köszönöm hogy vagy nekem
Ălmom ĂștjĂĄn
Ălmaim macskaköves ĂștjĂĄt jĂĄrom,
s mind eddigi hosszĂș utam sorĂĄn
sem låtom a fényes céltåblåmat.
Vajon mĂ©g hĂĄny kĂĄtyĂș, s akadĂĄly, mi utamba ĂĄll?
KissĂ© göröngyös itt e Ăștszakasz,
melyen most velem egyĂŒtt haladsz,
De semmi sem tart örökké,
e Ășt titka a jövÔé.
Nem tudom, merre a következÔ lépés,
s hogy mennyi még a veszélyes kanyar,
Csak azt remélem, hogy
Te az Ă©n kĂsĂ©rĂ”m maradsz.
|
judit72, 5:45
|
|
|
|
| 2015. április 26., vasárnap |
|
|
2 |
|
|
Most lĂĄtom milyen rĂ©g Ărta ide...Valahogy ez is elmaradt mint sok minden mĂĄs...MĂ©g Ă©lek Ă©s prĂłbĂĄlok Ășgy Ă©lni mint mindenki mĂĄs de nem igazĂĄn sikerĂŒl...Valaki egyszer azt mondta falakat hĂșztam magam körĂ© amiket csak lassan bontok lefelĂ©.HĂĄt most ujjakat hĂșztam Ă©s egyre kevesebb embert engedek mögĂ©...Az Ă©letem összetört mint egy vĂĄza Ă©s be kell lĂĄtni sose fogom tudni összerakni...Ăn igyekeztem de nem sikerĂŒl azt hiszem...Minden rendben van Ă©s mĂ©g se jĂł semmi...BelefĂĄradtam a kemĂ©nykedĂ©sbe megalkuvĂł lettem...Ez pedig nem Ă©n vagyok...valahol elvesztem...TalĂĄn a legborzasztĂłbb az, hogy aki mellettem Ă©lnek ezt Ă©szre sem veszik...Valahol senkinek nem hiĂĄnyzik az aki Ă©n voltam rĂ©gen...Ă©s Ă©n nem hiszem...hogy azĂ©rt mert most jobb lennĂ©k...inkĂĄbb csak akkor se voltam fontos mint ahogy most sem...TermĂ©szetesnek veszik, hogy vagyok...ott vagyok...mint egy kellĂ©k egy szĂndarabban...egy elĂ©g vacak szĂndarabban...Tudom nekem kellene ezen vĂĄltoztatni...de minek...Oly sokszor forgattam fel mĂĄr fenekestĂ”l az Ă©letem Ă©s valahogy sose lett jobb...Most hagyom hogy menjen a maga mĂłdjĂĄn minden...hisz nem rossz ez az Ă©let csak olyan semmilyen...de oly sokan Ă©lnek Ăgy Ă©n mĂ©rt ne tehetnĂ©m...Nem fontos nekem szĂ©llel szembe pisilnem...Jobban Ă©lek mint eddig bĂĄrmikor ez tĂ©ny...az,hogy nem vagyok boldog az is tĂ©ny...Viszont mĂĄr nem fogom a boldogsĂĄgot kergetni...megvĂĄrom mĂg hĂĄzhoz jön:))
BoldogsĂĄg-dal
Eljön a napja meglåsd, tån észre sem veszed,
csak sokkal szebben sĂŒt rĂĄd, csak mindenki szeret.
Nem tudod mitÔl van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arrĂłl szĂłl, hogy szeretsz.
Sétafikålsz az utcån, s mindig jön egy baråt,
Ă©s ha a kedved fogytĂĄn, Ă” Ă©nekel tovĂĄbb.
SzomorĂș vagy, magad vagy, Ă©s Ășgy Ă©rzed, dĂ”l a hĂĄz,
egyszer csak kopogtatnak, s ott ĂĄll, akire vĂĄrsz.
A boldogsĂĄg egy hajszĂĄl, egy szĂł, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szĂłlj mĂĄr, csak el ne hagyd magad!
Passzol ide...Egy régi baråttól...
|
judit72, 1:35
|
|
|
|
| 2014. április 7., hétfő |
|
|
1 |
|
|
Amikor elĂ©red azt a bizonyos pontot az Ă©letedben, odakint az emberek azt vĂĄrjĂĄk, hogy megtörj. NĂ©ha a kezedbe kell venned az irĂĄnyĂtĂĄst, hogy ne hĂșzzon le a gravitĂĄciĂł Ă©s repĂŒlhess.
Köszönöm.
|
judit72, 3:57
|
|
|
|
| 2013. december 19., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
Alkonyat terĂt most csendet a halk fĂĄjdalomra
Tompa Ă©rzĂ©sekre, s Ă”szĂŒlĂ” hajamra...
Minden dobbanĂĄsĂĄt hallom bĂșs szĂvemnek
Alkonyat veszi el fényét szemeimnek...
Alkonyat, mi egyszer oly kedves volt nékem,
MĂg bĂĄrsony sugarak tĂĄncoltak az Ă©gen.
Langyos nyåri estén egymås kezét fogva
Gyertyalång fényében csendben åbråndozva
Ăgy vĂĄrtuk az alkonyt, megĂĄllt minden Ăłra
FĂĄradt lelkĂŒnk tĂ©rt majd aztĂĄn nyugovĂłra...
Megpihent a lelkĂŒnk, s Szemeidben vĂ©ltem
Låtni reménységem, mit oly boldogan néztem...
Messze Mentél immår, mindhiåba vårlak
Halvånyak a fények, s feketék az årnyak...
Nyugalomra vĂĄgyok, aludni nem tudok
Minden érzékemmel csak Reåd gondolok.
Alkonyat terĂt most csendet a halk fĂĄjdalomra
Tompa Ă©rzĂ©sekre, s Ă”szĂŒlĂ” hajamra...
Minden dobbanĂĄsĂĄt hallom bĂșs szĂvemnek
Alkonyat vitte el fényét szemeimnek...
|
judit72, 18:44
|
|
|
|
| 2013. december 18., szerda |
|
|
1 |
|
|
Gyertya gyullad meg minden nap,
NĂ©lkĂŒled hideg Ă©s nyugtalan.
Ănmagam soha nem leszek,
Semmiben immĂĄr nem hiszek.
Elfelejtettem Ă©lni mĂĄr,
SzĂvemben nem lesz többĂ© nyĂĄr.
Ăgy fĂĄj:(
|
judit72, 12:53
|
|
|
|
| 2013. december 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
Lassan megörĂŒlök...Ma mĂĄr egyedĂŒl vagyok...Ă©s nem tudom mit csinĂĄljak...Csend Ă©s rend van Ă©s Ă©n utĂĄlom...A temetĂ©s Ăłta alig alszom...most igazĂĄn feladnĂĄm...de nem lehet...TĂșl kell Ă©lnem...csak nem tudom ezt,hogy lehet...MĂĄr nagyon belefĂĄradtam tĂșlĂ©lni,megĂ©lni az Ă©letem...
|
judit72, 10:42
|
|
|
|
| |
