Az álmok végtelenjében, szertefoszló képek között, tavirózsa illatú bõröd bársony terítéke üldözött, elmúlt holnapok tüzében jártam, a szívedet aranytálon vértócsában láttam, ízleltem selymét kikeletben halott virágok fellegének, tengerek mélyén forró homokba fúrt lelkek miértjének, fájdalom, ha szól a kürt, s néma a száj, a kéz a levegõben markol, int , emel, és eltemet, kövülten, ásványokba forrva, öröklét emleget, sebes folyók alatt, kavicsként, lovak sörényében száraz levélként emlékezni, s egynek lenni a mind helyett, megélni lineáris végzetet, mennyi emlék, s mennyi kusza élet, fújj takarodót, itt a vég, s az ítélet, a hideg, a sötét, s a szél, a bágyadt napsugár, útjáról letér, a fény lecsorog a falakon, patakokban gyûlik, más világokat táplálni, nem , nem, csak árnyék, szólnak , hívnak, - menj, menned kell - - ne , ne lépj tovább - már nincs út, szakadék tátong, zuhanni, csak zuhanni, cseppekre bomló mámor, táplálva a szikkadt földet, mint a zápor.
Ma megállapítottam, hogy dagi a kicsi fiam. Na ez azért újdonság, mert pár hónapja még én fogytam 15 kilót a sok idegességben, mert olyan vékonyra fogyott, hogy fájdalom volt nézni, és most már le merem írni, bár most is összeszalad valami a szememben, hogy a 23 éves fimnak tápszert kellett innia, annyira lesoványodott, nem volt jól, sem fizikailag, sem lelkileg. Most pedig azt látom, (kilóra pedig nem hízott sokat), hogy kezd pocakja lenni. Olyan alkata van, hogy mindig is vékony lesz (ezért volt annyira szörnyû a fogyása is), egy gramm felesleg sincs sehol rajta, de elér egy pontra, és azt látja az ember, hogy bár vékony, de onnantól már rakódik le neki a hasára, szóval ilyen. Így aztán ma szóvá is tettem neki, hogy beszéltünk arról, már ha ilyen szépen helyrejött, akkor el lehetne kezdeni edzeni, és hogy errõl már beszéltünk nemrég, mi lett ebbõl a dologból?? Pici fiam: Aha. Említés szintjén maradt... Hát nem imádni való?:)) (meg ahogy õ azt képzeli...
faroktoll, 17:53
2010. februr 28., vasrnap
0
És csakis cicám kedvéért, Delilah, kicsit másképp:))
faroktoll, 21:25
A színészt nagyon szeretem, így meg egyenesen zseniális:))
faroktoll, 21:08
Most, hogy már alakulok gyógyulásilag, így kicsit takarításba kezdtem. Mondtam gyermekemnek, hogy akkor (a sarkalatos kérdés....) vigye már ki a szemetet úgy lécci, míg én teszek-veszek.
Telik az idõ, és nem hallom, hogy akárcsak készülõdés is lenne a végrehajtásra. Mondom magzatomnak, hogy van e közöttünk valamiféle kommunikációs probléma, amirõl nem tudok???? Gyermekem továbbra is majd teljes figyelmét a WOW-nak szentelve rákérdezett, hogy miért, milyen nyelven szólottam hozzá? Kicsinyke agresszív szünetet tartva közöltem vele tényszerûen, hogy Ó héberül. Mire õ kisvártatva felkért, hogy akkor váltsak át magyarra. Én meg kész tények elé állítottam, hogy nem váltok, mivel megértett, tekintettel arra, hogy válaszolt nekem. Ekkor még volt valami amit megindított irányomban, de mivel én lovakat és ezen állatok nemesb szerveit említettem fel, abszolút nõies módon, így aztán némi röhigcsélés után szó nélkül felállt, és külön felkérés nélkül saját szobájában gyûjtést rendezett, majd kikísérte a szemetet.
faroktoll, 18:04
2010. februr 26., pntek
0
Nem gondoltam sosem, hogy ilyesmi zene tetszeni fog, de képes vagyok meghallgatni mind a 11 percet....többször Állítólag tech-house
nem tudom mennyire friss, fiam csak most mutatta, ki is vagyok, mint a szódás lova, hörgõgyulladással nem egy leányálom önfeledten nevetgélni...
faroktoll, 12:17
2010. februr 19., pntek
0
Ne akard, hogy szeresselek...
Szólítasz. szavaid hozzám bújnak, lassan csorognak bõrömön, kacagva-sírva kergetõznek, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy bukdácsolnak testem hajlatán, megízlelve rejtett íveim, majd bõröm alá kúsznak - puhaságuk belém olvad –
Simogatsz. Érint kezed, remegve siklik szavaid megperzselt nyomán, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy elámulnak szétnyílva ujjaid, s tenyered mélyén imának-fohásznak születni akaratlan, részem az, mit mormol a vágy, ezért szakadt a pillanat, s a láz, - míg semmivé olvad - köröttünk a konok világ.
Nézel. Szemeid lágy tüzével öleled szemem, szépnek látod testem sejtjeit, az egészet igézed, s tükröt vetsz nekem, kékjében tenger úszik, talán hullám, ha lágyan ringat - fájdalom, s öröm – ahogy árja elragad húsom tajtékká szelídül, magasba repítenek a forró habok, íriszed horizontján védtelen - könnycseppé olvadok - .
Ne szeress így! - ne így szeress - mert lankad figyelmem, csak pillanatra, s az lényem veszte lesz, sóvárgom majd hangod, vágyom érintésedet, megfagynék testmeleged nélkül, s szemed kékjével festeném egem, ne szeress így, - ne így szeress - mert fáj , mert forró mert rettenet s viszont én nem szerethetek!
faroktoll, 21:25
2010. februr 14., vasrnap
0
Simuljon rád a szél, s az élet mikor vihar tombol magas szirteken, bõrödet nyúzza lágy kezével, s játsszon veled szertelen, rángasson láncon, kampója csontig vágjon szívedig, s lelkedig - úgy kívánom – jeges tõrét mártsa beléd, mélyre szúrja, s ha kicsorbulna, szûzpengével kezdje újra, hasítson szét, s mikor szétnyílik tested, szemét szemedbe fúrva, ajkát ajkadra fonva, elnyeli sóhajod, így úszol a végtelenbe valóságtól elfeledve, - azt hiszed, csak álmodod - de bordád mind egyenként roppan, szíved védtelen dobban, csonkok tövében, vérpatakban, s a szálak, mik a léthez kötnek, izmok, inak, rostok, erek, egyenként fölfeslenek, a lüktetõ lét eloldoz, s ha sikolyod mégis összefoltoz….
faroktoll, 17:12
2010. februr 8., htf
0
Fáradt szélben úszó dallamok
A szoba homálya, a lány teste, az éj magánya.
Villogás, a lámpa éled, s ha kialszik az élet, sötét percek, álmodás.
Az asztal étekkel teli szagát, s színét elfedi rovarok ezrei.
Szárnyak feketéje testek s lábak zsizsegõ zenéje a homályban, nyüzsögnek, s hullanak alá a haldokló lámpafényben megtévedt szõrös szárnyú molylepkék halmára.
A kutyáknak veti, s bogarak százai fröccsennek szét, ízelt lábak kaparásznak karján, s lomhán másznak, megállnak, dermedésben porrá válnak.
A lány mélán nézi míg két eb a koncot tépi, hízelegve-acsarogva s csillapítják vágyaik.
Falják a húst reccsen a csont, csattan állkapocs gyilkos erõ mégis hû, hízelgõ, s ájtatos, nyüszítve nyalják bokáit a lánynak, kandalló mélye hûvösen fáradt.
A lány bõre fehér szürkébe fakult pergamen, haja tépett lepel, szíve vértelen, ledér gömbölységét az idõ lenyúzta, lángoló lelkét hamvába oltotta.
Az ablakok hályogán a hold ezüstje csurran át, búg-susog a dallam, a lány ajkán halkan szerelmét várja, s feltûnik a hajnal.
Fénybe foszlik a lány, a szoba, a villogó árnyak, fölfakad a bogárlepte padló a kutyák köddé válnak, elhal a bús dallam, tovaszáll a széllel, visszatér majd - újra - teliholdas éjjen.
Jó, legyen hát:)): aki számomra nagyon kedves elkeresztelte, a címe:
Téli ének
Úgy fáj az élet - amikor már nem leszek - perzsel a jövõ napja meg nem született újholdak ezüstje szívembe mar patak vize hûsít csontomig csacsog vacogva hidege, ma még csak jég hegyek ormán, s meredélyén fagyott világok gyermeke.
Fáj a végtelen, s fáj a tél szele, a távol, mit nem járok be soha, mikor egy leszek, én és a föld, s az élet hozzám mostoha, mert felednek a fák a nap nem nekem hevít, s fakaszt illatot csak vérem csobog, s színezi a holnapot, még ölelsz, a szíved rám zuhan, árnyak tépik ruhánk, a fájdalom elsuhan, szerelem ébred a sarkokban, kúszik felénk álmatag, s forró testünkbe bújva pendül halkan az álmok húrja - s elszakad -
faroktoll, 23:01
2009. oktber 25., vasrnap
0
Na ember melóból jön reggel, én meg még húznám a lóbõrt, erre bekurjant: Na hát jó reggelt(!!)....itt az öregek otthonában.....
na így legyen az embernek szülinapja.... cicám is mentegetõzik itt a gyertyák számát illetõen....na legfeljebb tessék csókolommal köszönni mosttól, mondtam embernek is, nehogymá......ha eltekintünk attól az aprócska ténytõl, hogy õ jó pár évvel idõsebb? na és???:))
faroktoll, 16:01
2009. oktber 19., htf
0
na jó nekem ezek akkor is bejönnek:
faroktoll, 22:52
na te jó ég, és ez mikori??
és ez tõlük? elvileg már frissebb:
faroktoll, 22:47
2009. oktber 18., vasrnap
0
A víz hullámzik, kékje csillan, a nap harmatosan ragyog, pókhálók fonalán a hajnal, csendben mosolyog. - A bõrt penge metszi, a vér csorog -
A nyár dalol, trillája zeng, ablak alatt táltos madár, bódító lilája levendulának fájdalmat talál. - A húst tûz emészti, szítja a halál-
Csónak ring, sodorja álom, a ház apró, körötte lángkeret, halál a halállal táncol, s szemébe nevet. - a múlt zokog, a jelen eltemet -
Elmerengtem azon, hogy lehet e még ennél is rosszabb. Megnyugtattam magam: lehet. Mert ha azzal vigasztalnám magam, hogy nem lehet, az túlzottan optimista lenne, és beharangozná a jobb jövõt, a reménysugarat az alagút végén, stb, holott ezek sehol nincsenek, csak a feredõzés az ocsmányságban.
Félek megtenni egy nagyon nagy lépést.
faroktoll, 22:44
2009. augusztus 23., vasrnap
0
A strand nagyon jó volt, de elgaloppíroztam magam, és cicámat is kicsit megbántotta. Most az élet olyan félmostohán bánik, pedig lehetne teljesen is jó, bár azt sem tudom mi kellene hozzá. El is írtam, aztán javítottam, azzal indítottam, hogy "ki" kellene hozzá, tele van Freud-al a hópitõm...
Annyit áradoztam a munkáról, most meg borsónyi gyomorral indulok be, és ez így megy már egy jó ideje. Nem lehet tudni, mikor ki sírja el magát, a feszültséget lassan geigermüllerrel mérjük.... Nem jó ez így.
Talán
faroktoll, 20:47
2009. augusztus 21., pntek
0
Na ma hazafelé lefejelt egy dongó. Tele van már mindenem a méhekkel darazsakkal, ez a népség utazik rám. Hazafelé jövet a temetõnél ez már a második rajtaütés. Na rajtamütés. Az elsõ a Bobós volt, haza is vittem a nacimon, aztán ott csörgött otthon a padlón, mikor levetkõztem, akkora volt, mint a tenyerem, õ kék fadongó volt, annak rendje és módja szerint meg is kereszteltük, de most annyira nem tudtam megállapítani a hovatartozását õkelmének, tekintettel arra, hogy a szememtõl kb. tíz centire, és csak egy teljesen nyitott szemmel marhapocsékul tudok fókuszálni és beazonosítani mindennemû élõlényt. Tehát ártatlanul mentem, amikor õ az utazósebességével belevágódott a bal szemembe. Érdekes volt, hogy vagy a méretei végett, vagy a lendülettõl, vagy Isten(i) szerencsébõl kifolyólag az a szemem lecsukódott, mintegy ráhúzta a rolót a látásomra (mákomra), így aztán mint valami fél szemû dervis megtapasztaltam, egy baromi koppanást a bal szemgolyómon, szerintem szemgolyórázkódást is kaptam, aztán a nyitott jobb szemecskémmel ,meg a nyiladozó, de borzalmasan fájó bal szemecskémmel is tapasztaltam, hogy lepattan rólam a lény, kb az ominózus tíz centire, ott orrnyereg magasságában megáll, no persze én is megálltam, mit megálltam gyökereztem, õ még vibrált zizegett kicsinykét, amitõl kilengett az összes pillám, na Õ fekete volt masszív (tapasztaltam) testû, féltenyérnyi nagy, billegett, finoman berregett, aztán megbillent mint egy repcsi - szerintem azt mondta "bocs és csá" - , aztán jobbra el, és má nem is láttam.
Még fél óra múlva is fájdalmasan lötyögött a szemem, nagy koppanás volt na.
Cica nagyon tündér volt velem jött ma, de kedvenc írónõm szavaival élve: dolgavégezetlen.
Viszont holnap strand vele, velük, muszáj klassznak lennie. Bár valaki rossz idõjárást harangozott be!!:((
Kicsi fiam, meg ritka pocsékul van, szerintem nem megfázás, hanem allergia, de nem merem 100%-ra venni. Ez se jó, az se jó, sõt lehet mindkettõ is:((
faroktoll, 20:14
2009. augusztus 19., szerda
0
Vacakul vagyok. Itt ez a négy nap, lehetne lazulni, aha, semmi strand, majd lazulok az ágyban. Aztán még fáradtabban megyek majd hétfõn melóba:((
faroktoll, 21:30
2009. augusztus 15., szombat
0
Na festettünk. Aztán a takarítgatások után nem jól lett visszatéve a zuhanykarnis. Kifeszítõs a cucc, olyan ideteszem-odateszem fajta, csak bika erõ kell a felrakáshoz. Na valahogy fura volt zuhanyozás közben, alig fértem el folyton útban volt a függöny, aztán rájöttem, a magasság jól be lett lõve, de közelebb van, mint ahogyan volt, és ez zavaró, ezt meg is állapítottam embernek, aki rögvest lereagálta: ha így kihíztam (KIHÍZTAM!!!!!!!!!!!) a lepedõt (a la` zuhanyfüggöny), akkor majd ha megjön tesó, neki nyújtsam be a reklamációt, mert õ rakta fel, meg õ egyébként is égimeszelõ. Nos ez párszor el lett sütve tesó társaságában is, és majd oké arrébb rakjuk, de angyali türelmem fogyóban volt a hangos összevigyorgásuk miatt, mondom embernek aha, de nagy bajban lennél te ha én lefogynék cingárra...... Ember: Aha, lecsúsznál a lefolyón..... Azt hiszem tesómmal váltottak egy olyan "adj egy ötös pillantást", míg rötyögtek, én meg jól elküldtem a brancsot a francba....
Holnapra terveztem valamit, de már nem merem elkiabálni, aztán hétfõn meló, de ami a legfontosabb, ami miatt nagyon aggódok, hogy kicsi nagyfiamnak gyomortükrözése lesz holnap és nagyon aggódom érte. Nagyon.
faroktoll, 20:48
2009. augusztus 1., szombat
0
Ma úgy látom Reményke nap is van. Csúcs. Fogvicsorgató a hangulatom, és minden tiszteletem a feltehetõen tündéri személyiségû Reménykéknek, de amiket gondolok
azt jobb nem leírni.
faroktoll, 11:48
2009. jlius 26., vasrnap
0
A csontok megfolytak, a bõr elpuhult, medre kiszáradt, patakja szikkadt homok szemei nem néznek s mi volt konok csak hûlõ démontanya, nem test, nem harmónia, szégyene a létnek, megcsúfolás, lábain a fájdalom lépked, - fekete vér - nem ember, nem Isten, nem kér…
faroktoll, 21:58
2009. jlius 22., szerda
0
juj, én csak vegetálni járok haza, melóban költözés, kissé bilifüle szindróma, meg hullafáradtság, és szörnymeleg, ja melóban lefagyott a fél karom a légkonditól, és csak akkor vettem észre, hogy nem stimmel valami, mikor már fél órája ültem a helyemen, és jött rám a plafonyból az áldás, nem tudom hosszabb távon milyen lesz, de nem sírhatok, én választottam a helyet, hátha alakul még, na. Fáradt vagyok, jó lenne pihi, vagyis nyaralás, olvastam egy oldalon mindenféle csodálatos fürdõkrõl, valami Kleopátra fürdõ is volt benne, meg mindenféle kényeztetés. Nem tudom az milyen, konkrétan, de még mindig a rózsaszirmos fürdõ, ami után áhítozom.
faroktoll, 21:18
2009. jlius 12., vasrnap
0
Holnap meló. Egy hét szabi úgy elszállt, mint a huzat, és csak pici hasznosat tettem-vettem. De gondolatban termékenyebb voltam, tisztába tettem a dolgokat leginkább a fejemben. Egy kis lomtalanítás ott sem árt.
faroktoll, 23:10
2009. jlius 11., szombat
0
Most tarantínós hangulat:
faroktoll, 22:13
A vacsoráról annyit, hogy a világ legnagyobb barma tudom, hogy kicsoda, nos kettõ darab egymás után elfogyasztott sima mekis tölcséres fagyi, és a kettõ közé beágyazott szintén kettõ darab tejcukorbontó enzim meghozta a hatását, úgyhogy príma gyomorgörcsök, fejfájás, és folytonos, hullámokban növekvõ-csökkenõ hányinger közepette telt az éccakám. Ezért reggel bele is csaptam a lecsóba ezzel
bár a habos kávét most kihagytam, nem is értem miért...
faroktoll, 9:53
2009. jlius 10., pntek
0
:)) Ebéd: rakott karfiol, 1 pohár Pepsi
uzsonna: habos feketekávé, mint reggel cukorral, juj a stíviát melóban felejtettem...