| 2010. május 29., szombat |
|
 |
0 |
|
|
Az ember minden napja sötĂ©t Ă©jszaka. Senki nem tudja, mi fog törtĂ©nni a következõ pillanatban, Ă©s mĂ©gis, mindenki megy elõre. Mert bĂznak. Mert van HitĂĽk.´ (Brida)
|
edinacska, 20:50
|
|
|
|
| 2010. május 26., szerda |
|
|
0 |
|
|
´Tudtam hogy mostantĂłl nincs megállás, Ă©s meg fogom ismerni a mennyországot Ă©s a poklot, az örömet Ă©s a bánatot, az álmodozást Ă©s a kĂ©tsĂ©gbeesĂ©st. Tudtam, hogy nem bĂrom tovább visszatartani a szĂ©lvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.´ (piedra)
|
edinacska, 14:14
|
|
|
Szépet Mindenkinek:)
Persze,hogy akkor kezd el esni ha én elindulok valahová...:)De elmondhatom,hogy akkor megyek ha jólesik:DDD
|
edinacska, 11:12
|
|
|
|
| 2010. május 25., kedd |
|
|
0 |
|
|
Nagyon fekete és nagyon csúnya az ég:(Már dörög..áááá ezen már meg sem lehet lepõdni:(
|
edinacska, 18:31
|
|
|
Reményik Sándor: Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tûz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szĂvedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
NĂ©zd a kis ezĂĽstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut elõled,
Hogy nõ, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tĂĽkrözõdni
Látod a vĂzben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
|
edinacska, 16:13
|
|
|
|
edinacska, 12:37
|
|
|
|
| 2010. május 21., péntek |
|
|
0 |
|
|
|
edinacska, 20:09
|
|
|
PillangĂł
Kis pillangó száll a réten, a szárnya ragyog a fényben.
A pillangĂł szĂve nehĂ©z, nĂ©ha olyan távoli a lĂ©t.
Párját keresi szüntelen, kivel a lelke egybekel.
Kicsi pillangĂł repĂĽlj, repĂĽlj, a szĂvedbe öröm kerĂĽl!
Párod vár a rét végében, egy csodás virág kelyhében.
Repülj, repülj, tova szállj! Oda ahol a boldogság rátok vár!
|
edinacska, 11:39
|
|
|
Igazad van Nevetek:)
|
edinacska, 11:34
|
|
|
“Ma a legnagyobb bĂ»n az emberek absztrakt szeretete, a szemĂ©lytelen szeretet azok iránt, akik valahol a távolban vannak. Olyan könnyĂ» azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerĂĽnk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szĂĽksĂ©gĂĽnk áldozat hozatalára, s emellett olyan elĂ©gedettek vagyunk magunkkal! ĂŤgy csaljuk meg a lelkiismeretet. Nem! Azt a felebarátot szeresd, akivel egyĂĽtt Ă©lsz, s aki terhedre van!” (Tolsztoj)
|
edinacska, 11:23
|
|
|
“KĂ©tfĂ©le beszĂ©lgetĂ©s van.
Az egyik, amikor mondom a magamĂ©t. Amikor önmagamat akarom Ă©rvĂ©nyesĂteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rĂłlam szĂłl, amelyben Ă©n vagyok a fontos: amit Ă©n gondolok, Ă©n Ă©rzek, Ă©n Ă©lek, Ă©n fájok – szĂnjátĂ©kot, melyben Ă©n vagyok a fõszereplõ.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
EnnĂ©l pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben Ă©lĂĽnk, s amit Ăşgy is nevezhetĂĽnk: a szeretetlensĂ©g világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szĂĽksĂ©ge barátÂra, testvĂ©rre, felesĂ©gre. Csak közönsĂ©g kell neki.
A másik fajta beszĂ©lgetĂ©s az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
|
edinacska, 11:12
|
|
|
|
edinacska, 9:28
|
|
|
|
| |
