2009. februr 24., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ha a lelkiismereteddel se elõtte, se utána nem voltál viszgálaton, mindenképp megnézlek. Semmi olyat nem csinálok, ami fájna, vagy amitõl félned kéne. Amíg a lelkiismeretedet vizsgálgaom, nagyon sokat fogok kérdezni. Például: Mikor jött meg elõször a jobbik eszed, és mikor ment el utoljára. :DDD A legfontosabb, hogy bizalommal legyél irántam, ne görcsölj és ne kattanj rá minden "szûzre"! :P
delma, 11:36
|
|
|
|
2009. februr 12., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Hiányzik az, mi lehetnél. Elrabolt percek. Kirabolt célok. Üresen kongó szavak a "jobbá lét" -rõl. Versengésed, hogy adj nekem valamit. Sohasem kértem, s amikor kértem, már nem adtál. Csak üresen kongó szavak voltak. Mindent elmos a felejtés. Emlékszel még rá, hogy tegnap mi történt? Nem emlékszel; rossz a memóriád, mint mondtad...
Soha sem mondhattam el. Kérdezted, s ha mondtam összetörtél. Sarokba szorítottál. "Túl könnyen feladod az embereket" ... mondtad, aztán feladtál. "Annyi mindent adsz, én is szeretnék adni valamit" aztán nem adtál.
Birkatürelem. Ez kell. Birkatürelem. Ne gondolkozz, csak ne gondolkozz! Csak birkatürelem.
delma, 10:43
|
|
|
Csóóók édesss :D
delma, 7:20
|
|
|
|
2009. februr 5., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
delma, 16:21
|
|
|
Fa-szú
tölgyfában lakott egy fa-szú,
mindig serényen percegett,
munkáját gondosan végezte,
de ezzel sosem hencegett.
történt egy napon, miközben rágott,
s a fa rostja szájában sercegett,
hogy felfigyelt egy másik hangra,
mely állandón másodpercegett,
fülelni kezdett hát, hogy értse,
mirõl is szól az üzenet,
s a kódolt jellel, jelbeszéddel
telerágott egy füzetet,
aztán megfejtette a sifrét,
s örömmel rikkantott egy nagyot,
a szomszéd fában egy rokonlélek,
egy szimpatikus lény lakott!
nagyon egyedül volt a lelkem,
s azt másodpercegte, hogy fél,
ezekrõl szólt a jelbeszéd,
és, hogy segítséget remél!
s arról, hogy cserbenhagyták,
azóta cserfa az otthona,
együtt lakott egy puhafa-szúval,
elhagyták, s élete mostoha.
ebbõl az derült ki róla,
hogy az illetõ egy hölgy,
s felpercegett a keményfa-szúban
a közös otthon: a jó nagy tölgy!
nem is habozott most már sokáig,
s írt egy szerelmes tölgyfalevelet,
belerágta: beléd estem bokáig.
olyan jó lenne nálam, teveled!
gyere át hozzám, átmegyek érted!
bejárjuk az egész tölgyfa lakomat,
szerelmemet majd te is érzed,
ha megmutatom az összes makkomat!
delma, 11:21
|
|
|
|
2009. februr 4., szerda |
|
|
0 |
|
|
Tethisz : Megint egy unalmas nap kezdõdött
Unalmas nap kezdõdött megint Unalmas órán küzdök magammal Mikor felordít bennem valaki hogy elég!!! Fuss! Menekülj! Rohanj ki a világból! Ez a hely nem neked való Nem ez az otthonod, ezt már rég tudod Lelked megnyugszik, de te még mindig emlékszel Nem találod a helyed, hiába keresed A végén már minden untat A fény, a sötét, a zaj, a csend, a lélegzet… Nincs kihívás, a boldogság már égetõ fájdalom Kettészakadtál, s elsorvadtál Szabadságot vártál, rabságot kaptál Körbe-körbe mész az élet útján Messze még a vég, pedig párszor elébe szaladtál Szaladnál a végtelenségbe Hát szaladj! Úgyse jutsz semerre…
delma, 8:32
|
|
|
|
2009. februr 3., kedd |
|
|
0 |
|
|
Kis csupasz csigabiga, gyere ki, hánykódik házad, jajgat ideki, vörös lángnyelv dõl ki az ajtaján, bújj ki, gyere, síkos csigabigám!
*
Gyermek, te súly, te izzó vas, te kõ, gyere elõ, könyörgöm! Bújj elõ! Szétfeszítesz és kifeszítelek, csusszanj elõ, te arctalan gyerek!
delma, 8:05
|
|
|
|
2009. februr 2., htf |
|
|
0 |
|
|
Azt mondom, nevess, (és még le is rajzolom arra a fehér cetlire, amit magam elõtt szoktam tartani, hogy rajzolhassak neked) de most mondd te is, vagy ne is, - inkább sercegtesd a papíron tollad hegyét, és görbületébe ültesd mosolyod; egyszer elmúlik a fagy, egyszer kinyílnak a szavak...
delma, 9:43
|
|
|
|
2009. janur 30., pntek |
|
|
0 |
|
|
Õrizem a szemed
Már vénülõ kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülõ szememmel Õrizem a szemedet. Világok pusztulásán Õsi vad, kit rettenet Ûz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.
Már vénülõ kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülõ szememmel Õrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S õrizem a szemedet. :DDDD
delma, 15:16
|
|
|
R-GO : Mond el, mi az, ami fáj
Mennyit érsz, ha feladtad már? Harcolni kell mindenért. Mit remélsz, ha elfordultál? Ki fog emlékezni rád? Visszahív és visszavár sok kedves arc, sok jóbarát. Vissza kell térned még, az élet vár, az élet szép!
Mond el, mi az, ami fáj, mondj el mindent, mit álmodtál. Mond el, mi az, ami fáj, Meghallgatunk téged! Mond el, mi az, ami fáj, minden rosszat, mit álomdtál. Mond el, mi az, ami fáj, hogy sehíthessünk rajtad!
Légy erõs, tarts ki hát, Meglátod visszatért a nyár. Menni kell a társakért, küzdeni az életért! Visszahív és visszavár Sok kedves arc, sok jóbarát. vissza kell térned még, az élet vár, az élet szép!
Mond el, mi az, ami fáj, mondj el mindent, mit álmodtál. Mond el, mi az, ami fáj, Meghallgatunk téged! Mond el, mi az, ami fáj, minden rosszat, mit álomdtál. Mond el, mi az, ami fáj, hogy sehíthessünk rajtad! Mond el, mi az, ami fáj, mondj el mindent, mit álmodtál. Mond el, mi az, ami fáj, Meghallgatunk téged! Mond el, mi az, ami fáj, minden rosszat, mit álomdtál. Mond el, mi az, ami fáj, hogy sehíthessünk rajtad!
delma, 9:58
|
|
|
|
2009. janur 29., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Hogy mosolyogj!
Édes érzés, jöjj úgy várlak, Nem feledlek, visszavárlak. Merre kóborol a szíved? Pillanatunk felidézed?
Hiányzol, oh ha tudnád. Kicsi szívem, el se hagynád. Mosolygom, mert jó veled. Nem ejtek már könnyeket.
Csacsogok hát, csacska szókat. Hogy ha így az, átkarolhat. Mosolyogj most jó nagyot! Mert én a tied vagyok!
Mit üzenjek még neked? Neked adom szívemet. És a képemen, egy vigyorral. Küldök csókot azonnal!
delma, 8:25
|
|
|
|
2009. janur 27., kedd |
|
|
0 |
|
|
Kislány
Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli, A foglalkozásom nem háztartásbeli, Fõzni nem tudok, a mosáshoz nem értek, A házimunkához kedvet nem érzek. Ám egyet büszkén be merek vallani, Sok mindent nem tudok, de van ám valami, Amihez oly pompásan értek, Mint kevés asszony ezen a vidéken. Mert tudom azt bármiféle pózban, Gyors és lassú tempóban, Tudom oldalt fekve, láb fekve és háton, Ahogy jónak látom. Tudásom e téren több, mint tökéletes, S hogy hason is tudom, az csak természetes. Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én, Mivel tanítóm egy fiatal legény. Fiatal volt, mégis jól megtanított õ, S nem voltam e téren tudatlan nõ. Bevallom, elõször borsódzott a hátam, Mikor a fiú nagy rúdját megláttam, Eleinte azt hittem, leszakad az ég is, Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis. Idõvel rájöttem, mi ennek a titka, S feltárult elõttem mindennek a nyitja. Késõbb már oly rutint szereztem, Hogy tudásommal pénzt is kerestem. Csináltam reggeltõl korán felkelve, Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve. És nagyon boldogan, vidáman mûveltem Még estefelé is, mikor a nap lement. Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc, És a testem olyan lesz, mint a fénylõ topán. Van, aki gumisapkát húz a fejére, Ám ez a gyönyört csökkenti felére. Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom, Én a nedvességet érezni akarom. De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni, Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem, Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.
delma, 10:14
|
|
|
|
| |