| 2016. janur 1., pntek |
|
 |
1 |
|
|
..Romhányi tollából....
Az Uj Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
- Igaz volna ama vád,
hogy ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belôle mást, csak egy fél pár harisnyát!
- Hogy én ôt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
- Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevôdtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ôk aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, Önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- Eddig! De errôl már nem írhatsz, te birka!
|
delma, 9:23
|
|
|
|
| 2015. oktber 9., pntek |
|
|
0 |
|
|
"Éld át azonmód, mit a sors hoz:
ne fûszerezd, ne nyúlj a borshoz."
|
delma, 17:31
|
|
|
|
| 2015. mjus 30., szombat |
|
|
0 |
|
|
Gondolkodom, tehát vagyok,
vagy azt hiszem, lehetek.
Ne vegyél hát túl komolyan,
én is gyakran nevetek.
Karmom éles mint a penge,
mint az eszem, s meglehet,
ha nem vigyáz, csõbe húzom
a butuska egeret…
(Aranyosi Ervin)
|
delma, 20:26
|
|
|
|
| 2015. mjus 26., kedd |
|
|
1 |
|
|
A kedvesemnek Micónak, van egy cicája a Cicó.
Az én Micókám a szeme sarkából óvatosan, mintha a tejet nézné, figyeli a Cicót.
Gondolkodik, fondorkodik… Cicókáját kerülgeti.
A kis ártatlan Cicóka, mit sem sejtvén, tágra nyílt szemekkel, gondolván most megihatja finom tejcsokifröcccsét, elégedetten dorombolva lefetyelni kezdi.
Ám, de jön a Micó! Vajon a tejecske édes ízére vágyakozik? S Cicókáját arrébb tolná, hogy csak az övé lehessen?
Nem! Az én Micókám nem ilyen!
Ó a Cicókája édes dorombolására… vágyik!
Így boldogan, és megelégedetten mellé heveredik, gondosan ügyelvén, hogy érezze Cicókája minden rezdülését és megelégedett dorombolását!
...és lõn a harmadik.........mi lesz ebbõl?
|
delma, 20:12
|
|
|
|
| 2015. prilis 4., szombat |
|
|
0 |
|
|
Ellen-Valentájn
A szerelem csaló, ravasz lókupec,
ki fényes szõrt kefél kehes gebére,
és téged sosem enged oda a végihez,
ne lásd, hogy sánta és vak mind a két szemére.
A szerelem reszketõ kéz rossz sebészszikén,
ha vérig sért, csak álmodban könnyezel.
Gramofontûként recseg egy bár-szirén szívén,
majd visszaugrik és vad T-boy-t énekel.
A szerelem valcer, pedig rock dörög,
erdõben elveszett, mohás partizán,
a bolond szíveken majdnem úgy lötyög,
mint Christian Dioron elnyúlt kardigán.
A szerelem pókhálós úrinõ, akit
rozzant, vén kujon vezet karon,
s úgy csinál, mintha jönne még idõ
kaviárt enni kastély-balkonon.
A szerelem öl, butít, nyomorba dönt, (na persze
hasonlíts hozzá bátran alkoholt)
mert téged ugyanúgy elönt, mint másnap
reszketõ kéz a bögre almabort.
Persze, lehet a szerelem kéz a kézben,
meg bõrbe kötött fehér lapok,
de azt hiszem, én úgy, és azt írok erre,
ahogy, és amit akarok.
|
delma, 20:58
|
|
|
|
| 2014. december 6., szombat |
|
|
2 |
|
|
|
delma, 17:02
|
|
|
Éppen hét szeretõm van.
Csontos vállú, kicsit lófejû, házsártos az elsõ. Bármit csinálok, nem jó neki, dolgozni zavar, és fenyegetõzik, hogy majd meglátom, nem lesz belõlem semmi.
A második picike, kerek, sok gyereket akar, és ha csak teheti, mosolyog. Nagyon szépen énekel - és szeret meg tud is énekelni.
Lengeteg, soványka a harmadik. De csupa bûbáj. Szépen szeretne élni. Még sohasem hazudott. Engem is arra biztat, hogy sohase hazudjak. S azt mondja, nem kunszt úgy nem hazudni, ha nem mond az ember semmit.
A negyedik igazi szépség. Vagyis hogy inkább ráillik, hogy bomba jó nõ. Ringó csípõvel jár, mórikálja magát. Szeret inni, enni, táncolni. Rángat bárba, mulatóba. A kocsmát se veti meg. De sohasem részeg. Gyöngyözõ nagyokat kacag a szenesemberek között. Tele van szeretettel. A szenesemberek vele mosolyognak.
Az ötödik szótlan, fekete, szorgos. Rendbe rak mindent körülöttem, bízik benne, hogy mire újra jön, nem leszek piszkos, nem lesz loboncos a hajam, és a cipõm is tükrösen ragyog. Hisz tántoríthatatlanul. Szomorú, összeérõ szemöldökû, attikai özvegy.
Ledér a hatodik. Csak utazna, heverne, táncikálna. Moziból ki, moziba be. De azért szereti a madarakat is. Ha virágzanak a fák, órák hosszat ücsörög a kertben. Biztat, hogy szívjam tele magam fénnyel. Hogy röpködjek, éppen csak lábujjheggyel érintve a földet.
A hetedik mindig feketében jár. Sohasem láttam mosolyogni. Mindig befelé figyel, a lelkemmel foglalkozik. Óv és tanít. Arra biztat, hogy szeressem õket - mind a hét szeretõmet.
De én megcsalom mind a hetet.
Nem dolgozom az elsõnek, nem mosolygok a másodikkal, hazudok a harmadiknak, a negyedikkel részegre iszom magam, az ötödik sose talál rendben, a hatodik nem tudja megszerettetni velem a virágokat, a hetedik meg hiába mondja, hogy szeressem õket
|
delma, 16:56
|
|
|
|
| 2014. november 28., pntek |
|
|
0 |
|
|
tyûûûûûûûûûûûû, de megvénült a pletykafészek!
|
delma, 21:04
|
|
|
|
| 2014. augusztus 28., cstrtk |
|
|
1 |
|
|
"Kéne nekem egy csacsi, de egy olyan igazi!
Azt hiszem, jól tudnék vele játszani.
Mufurcnak hívnám és adnék neki enni
és úgy szeretném, mint ahogyan senki"
|
delma, 20:09
|
|
|
|
| 2013. februr 6., szerda |
|
|
2 |
|
|
A kutyás fotómon és írásomon
értelemszerûen nem eshet szó másról,
mindössze egy kézzelfoghatóan
édes kutyáról,
így arról sem sokat beszélhetek majd benne,
hogy a régebbi, értelemszerûen szintén
elképesztõ örömrivalgással fogadott
fotóimnak és írásaimnak nem voltak fõszereplõi,
vagy ha elvétve akadtak is,
kóbor HP-k és férfiemberek lehettek,
kik otthoni fõszerepükbõl kilépve
nálam mellékesek voltak.
Hogy mégis mi volt a közös téma
a mostani bejegyzésemmel?
azok is kutyálkodtak, mint Ronyka.
|
delma, 12:07
|
|
|
|
| |
