Sohasem csinálom azt amit kellene, Sohasem szeretem azt aki szeretne. Sohasem hívom azt,ki szivesen jönne, Sohasem kérem azt,ki értem bármit tenne!
Mindig azzal járok,kivel fáraszt az út, Mindig azt kérdezem,ki felelni nem tud. Mindig azt bántom akit simogatni kéne, Mindig azt nézem,ki soha vissza nem nézne
cato, 20:40
2009. prilis 30., cstrtk
0
Falcsik Mária
Mi lesz a szexszel?
lesz-e megnyugvás enyhülõ fátum lesz-e lesz-e ház terasz vörösbor naplemente nagy társaságban békülékeny este szelíden száll-e hangoktól zsongó kertre hol a vénülõ kerti székek hátát reccsentve feszítõ vendégek emlék könnyû füstjét fújják a tinta égre s lesz-e majd csönd ha elszéledtek végre s mi ketten megint magunk maradtunk lesz-e széles mély csönd amint kezedre ráteszem kezem szélesebb mint a víz és mélyebb mint a tágas völgy alattunk mikor testedhez ismét megérkezem lesz-e még ágy mi nem csikorgó tagjainkat gyötri de benne testünk ringása könnyeden lebeg meglesz-e még az íves szép vonal a csípõ fölötti amivel most ajándékozom meg kezed - ha majd végképp öregség kútjába estünk alabástrom elefántcsont vagy sárga márvány lesz testünk mit látunk majd az ágyban izzadtan egymásra lesve vajon miféle anyagból van két szép öreg szerelmes ember teste.
cato, 9:26
2009. prilis 29., szerda
0
idegen tollakkal ékeskedem
ROBERT BURNS: ADD MEG A LÁNY JUSSÁT...
Add meg a lány jussát, fiam, öleld át jó keményen, amit cserébe ád, fiam, fél zsák arannyal ér fel. Ha félsz, úgy szopd be whiskydet, ha fél, tapaszd be száját, és húzd el jól, hejehuja, jól húzd el a nótáját.
A lányt repítsd az ágyra fel, az ajtót sarkad zárja el, szólj rá, hogy combját vesse szét, húzd fel szõrös kis kesztyûjét, légy szenvedélyes, nem mulya, ha ordít, fogd be száját, s húzd el, fiam, hejehuja, jól húzd el a nótáját.
El akarom huzni a nótáját
:)))
cato, 19:30
Nézzünk szembe a tényekkel
Két tehén beszélget. -Te hallottál már az új kórról,amitöl a tehenek megkergülnek? -Persze! ezért örülök,hogy pingvin vagyok.
A vak meg a sánta találkozik. Kérdi a vak; - Na hogy megy? Sánta válaszol; - Ahogy látja....
cato, 18:52
CSAK NEKED
bárban egy vak zongorista és egy süket nagybõgõs szolgáltatja a zenét, kérdi a zongorista; -Te, táncolnak már a vendégek? - Miért, már játszunk?
Két vén ember beszélget: -Te neked hányszor megy??? -Kétszer.. -Ne mondd??? És melyik a jobb?? -Hát a Nyári...
cato, 18:43
ADY az örök
Õrizem a szemed
Már vénülõ kezemmel Fogom meg a kezdet, Már vénülõ szememmel Õrizem a szemedet. Világok pusztulásán Õsi vad, kit rettenet Ûz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled.
Már vénülõ kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülõ szememmel Õrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S õrizem a szemedet.
cato, 18:34
Vetközés
Még magamon tartom kicsit a ruhát még nyújtsuk a percet hadd várjak, hogy várd. Még nyújtod a percet még nyújtod a szót még semmi sem teljes még magam vagyok.
Egy semmiséget mondj még nekem azután bármi lehet, legyen! Egy semmiséget mondj még nekem és jöhet bármi, lehet, legyen.
Még valami kell egy semmiség csak, mitõl megváltozunk. Mondj nekem valamit, hogy attól legyen, legyen! Egy semmiség, lehet mozdulat is, mitõl megváltozik valami, valami, és aztán legyen, legyen.
Még magamon tartom addig a ruhát, míg valami nem visz egy határon át. Még beszéljünk félre, nyújtsuk csak el egy kicsikét várj még még valami kell.
Egy semmiséget, mondj még nekem, Azután bármi, legyen, legyen! Egy semmiséget, mondj még nekem, És jöhet bármi, legyen, legyen!
Még semmi sem teljes, még valami kell, már magam sem értem, hol döntöttem el.
Úgy kellett még volna egy semmiség, úgy kellett még volna egy valami még.
Nem nyújtom a percet, nem nyújtom a szót, már semmi sem teljes és magam vagyok.
Már semmi sem teljes és magam vagyok, és magam vagyok, és magam vagyok.....
cato, 18:32
2009. prilis 23., cstrtk
0
ÉÉÉÉdesssssssssssssssssssssssss
csak Neked.................. Ha tucccc kicsit németüllllllllllll
cato, 16:21
2009. prilis 22., szerda
0
én szeretem a hajnali órákat. Sok meglepetést tudnak adni.
néha a páratlan órákban a páros élveztek élveznek elönyt, néha meg bogarászás ami áthatja a pirkadatot
Szép napot!
:)))
cato, 4:36
2009. prilis 17., pntek
0
A magányban, a betegségben, a zûrzavarban - a barátság puszta gondolata is lehetõvé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmába segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy õ létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idõ, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki a legszebb virágait.
cato, 6:20
2009. prilis 14., kedd
0
Ellenõrzõ beírások és szülõi válaszok:
"Fia az órán szöllõt (így!!!) evett." "Kedves tanárnõ, október van, mit egyen a gyerek, banánt?" "Kedves szülõ, tájékoztatom, hogy Péter az étkezdében többször is kézzel evett evõeszköz helyett." "Köszönöm a tájékoztatást, már tanul lábbal is." "A fiú túl sokat foglalkozik a lányokkal." "Tanárnõ, kövezzen meg, de én ennek inkább örülök!" "Jancsika rendszeresen nem issza meg az iskolatejet." "Kivégzésérõl gondoskodom." "Fia az órán állandóan beszél!" "Szerintem az anyjától tanulta. Mindkettõnek ellátom a baját!" "Értesítem a T. szülõket, hogy fiuk történelemkönyve lapokból áll." "Ellenõriztük, valóban." "Katika nem tud olvasni!" "Ha tudna, nem járatnám iskolába." "T. Szülõ! Leánya irodalomórán vihogott. Tanárnõ" "Megdorgáltam. Akkor is vihogott." "T. szülõ, fia órán neveletlenül beszélt. Figyelmeztetem." Szülõi válasz: "Engem?" "Megkérném önöket, hogy ismertessék meg gyerekükkel a kulturált vécéhasználat alapjait!" Szülõi válasz: "Laci szerint ezt ön neki kevésbé cizelláltan mondta: - "Ne szarj az ülõkére, te hülye!" - Ez kulturált viselkedés???
cato, 16:51
2009. prilis 13., htf
0
Zöld erdõben jártam, Magas fára másztam, E`repett a nadrágom, Kilátszott két tojásom. Közte vót a locsoló, Nem vót benne a dugó. Szabad-e locsókodni !
cato, 7:59
2009. prilis 11., szombat
0
cato, 17:58
Mindenkinek ezuton is nagyon kellemes husveti ünnepeket kivánok!
Feltámadunk!
cato, 5:47
2009. prilis 10., pntek
0
Ket kiralylany beszelget a bekas to partjan...
Tudod, hany öreg, rusnya, löttyedt börü, dagadt, nagyszemü bekat kell megcsokolni, mig egyböl egy kiralyfi lesz?
:))))
cato, 1:53
2009. prilis 9., cstrtk
0
csak csendesen kortyolgatok egy üveg jo bort
pedig szerettem volna kicsit csendesen, de kettesben
:)))
cato, 20:48
a mai hajnalomat sajnos nem a paratlan paros hatotta at..
Hanem a paratlanul faradt paros ora, paratlan oraszammal....
bar mar 10 elött beajultam az agyba, ejjel 2-5 között fent voltam. Kronikus lesz mar ez a nemaludnitudas..... Persze parosan meg elmegy... egy jo kis hajnali extra progival.
De egyre erösebb leszek Sodukuban
:)))
cato, 7:01
2009. prilis 7., kedd
0
ismet eszembe jutott....
Nagy felismeresek....
... az ejjeli örök nappal halnak
... nehez a partizanok elete bekeidöben
... maganyosnak erzem magam a nyeregben, amiota megdöglött a lovam.. gondolataim akörül jarnak, hogy ujabb nyerget kene venni........
cato, 12:53
2009. prilis 6., htf
0
Honnan tudod, hogy 2009-ben élsz? 01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat. 02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával. 03. 15 különbözõ telefonszámod van egy háromtagú családhoz 04. E-mailt küldesz a melletted ülõ embernek. 05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerõsökkel, mert nincs meg az e-mail címük. 05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különbözõ cégnél dolgoztál. 07. A fõnököd nem tudná elvégezni a te munkádat. 08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba. 10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím. 11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed elsõ 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte.. 12. Reggel az elsõ, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielõtt kimész kávéért a konyhába. 13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod. 14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni. 15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán. 16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán. 17. Gondolom az sem tünt fel hogy két 5 van a listán. 18. Ezt is megnézted, újra...... 19. ....és most röhögsz magadon 20. Gondold végig, hogy miért!?
Akik 1980. elõtt születtek....
"Akik 1980 elõtt születtek, azok valódi hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De tényleg!
Gondolj csak bele, 1980 elõtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bõven ólom.
A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva,
de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval,
és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel.
Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért pazaroljak hát rá külön szót.
Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk!
Nyáron a derékig érõ fûben és közeli kiserdõkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.
Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt hittük, hogy a sárkányfû egyenes ági rokona.
Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.
Egyszerûen mi voltunk a hibásak.
Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt.
Ez így mûködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)
Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
McDonalds-on edzõdött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval.
Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára
(ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.
A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz.
Szobi szörpöt ittunk, ami hírbõl sem ismerte az édesítõszert, viszont tömény cukorból készült.
A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre Domestos korban.
Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, mûholdról és kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-röl, Surround Soundról, Internetrõl, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse,
akkor egyszerûen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülõket. Sem a miénket, sem az övéket!
Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást,
mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott.
Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz.
Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának.
A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerûen megéltük.
Boldogan szaladtunk végig az utcán az elsõ csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni.
Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülõknek.
Sõt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk.
Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bûntudat, a jóérzés, a felelõsség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.
Ezek voltunk mi. Hõsei egy letûnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "
cato, 22:07
Csak ugy frisssiben..................
Az elõítéletet olykor az tartja életben, hogy harcolnak ellene.
A teljes élethez vezetõ egyik lehetséges út a pályatévesztés.
Ha teljesen mindegy, válaszd azt, amelyik jobban mindegy.
Napról napra az újdonság varázsával ajándékoz meg az amnézia.
Omlásában súlyos a légvár!
A káros szenvedélyekben óriási lehetõség van: le lehet szokni róluk.
A múlttal leginkább háttal lehet szembenézni.
A szív bizony az agyban van.
A szerelem úgy vak, ahogyan az emberek jók.
A szerelem: csoda. Három napig tart.
Mennyit kell még tanulnom, hogy hallgatni tudjak?
cato, 9:46
2009. prilis 4., szombat
0
Na, ma aztan volt jöves menes
ide es oda
meg aztan nagyon ide
s mar itt is vagyok
ragyogok
jo gyomorszajgörcsel
de az nem szamit
fö hogy vagyok, hogy vagy
Hogy vagy? A panaszok emnyhültek?
Hogy vagy!!!!!
:))
cato, 22:36
2009. mrcius 31., kedd
0
A Vízöntõk számára érzelemmel telített a mai nap. Az egyik percben sírnak a másikban nevetnek. Ki vannak élezve minden érzelmi impulzusra, úgyhogy érzékenyebben reagálnak, mint máskor. Bírják ki, mindjárt hétvége!
Most volt hetvege, bitte schön!!!!!
ennyi erzelmet..... ki birja ezt erövel?
:)))
cato, 15:08
2009. mrcius 30., htf
0
Vízöntõ 2009 márc.30 hétfõ Ne higgye, hogy önnek nagyon nehéz a dolga, hiszen van segítsége. Legyen hálás a barátaiért és a családjáért, mert sok mindent köszönhet nekik közvetett módon, amirõl nem is tud.
Hat biza..... nem is tudom igazabol....
:)))))
cato, 19:00
2009. mrcius 23., htf
0
"Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törõdsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Õrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfõképp nem akarok felejteni." /Margaret Mitchell/
A harcba elszántan kell menni, Az életet szenvedélyesen átölelni, Emelt fövel veszteni és merészen gyözni, Mert a világ a bátraké és AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon." Chaplin
cato, 20:09
Ballada a kettõs erkölcsrõl Kiss Judit Ágnes verse
Ha kisfiúnak buzog túl a nedve, mely test-dúló szeretkezésre vár, "a kis kakas" - mondják rá kedveskedve - "no lám, mibõl lesz a cserebogár". Ám, bakfislány, ha ágyba hajszol véred - (megbocsáss, most csúf lesz a szavam) - "a kis lotyó" - zuhan rád az ítélet - "mi lesz, ha máris baszhatnékja van?"
Dicsõ macsó nevet nyer el a férfi, ha kétértelmû minden mondata, s a rossz nyelvektõl akkor sincs mit félni, ha minden éjjel más nõt visz haza. De hogyha nõ mer szabadosan élni, s nem csak célozgat arra, mit akar: akármit el tud csípõn alul érni, vagy egyszerûen baszhatnékja van. Ha öregembert ûz a gerjedelme: Istennek hála, jól tartja magát! Ha vénasszonyt: "na nézd, a csúf cemende, ha nem vigyázol, becsusszan alád!“ S ha egy vers feszül az erotikától: Beh költõi, és milyen férfias! Hogy nõ írta?... hát… hümm… igazán bátor kimondani, hogy baszhatnékja van. Felség, megadom magam kényre-kegyre, vétesd fejem, ha nincsen igazam: a férfi vágyik testi szerelemre, a nõnek meg csak baszhatnékja van.
cato, 20:06
Lagzi Lajcsi - Dunyha dunyha
Dunyha, dunyha, dunyha, csipkés dunyha, Kilátszik a lábam ujja. Dunyha, dunyha, dunyha, csipkés dunyha, Kilátszik a lábad ujja. ||: Lábad között nagy az öröm, A füledre meg nõjön köröm, Dunyha, dunyha, dunyha, csipkés dunyha, Kilátszik a lábam ujja. :||
Bugyi, bugyi, bugyi, csipkés bugyi, De jó volna alábújni. Bugyi, bugyi, bugyi, csipkés bugyi, De jó volna alábújni. Többet ér a lábad köze, Mint az egész Fejér megye, Bugyi, bugyi, bugyi, csipkés bugyi, De jó volna alábújni. Többet ér a lábad köze, Mint a Duna-Tisza köze, Bugyi, bugyi, bugyi, csipkés bugyi, De jó volna alábújni
cato, 19:16
Kedves képzeletbeli Barátom!
Olvasok egy könyvet Jézus zen tanításairól. Érdekes gondolatokat, sugallatokat juttat a könyv eszembe.
Egy elolvasott szó teljes gondolatmenetet tud beindítani, ami esetleg
jól átgondolva és hasznosítva, egy egész életet át tud alakítani. Az élet szépségének a titka abban rejlik, hogy minden napot úgy kell
megélnünk, mintha az lenne az utolsó. Csak így lehet kellõen megbecsülni a pillanatot!
Eszembe jutott, ha mindenki úgy élne, hogy tudná, hogy ez az utolsó napja a földi dimenzióban ,valószínûleg minden másképp történne.
Ha valaki meghal a közelünkben, esetleg közvetlen hozzátartozó, sok
alkalommal azt mondjuk : " milyen kár ,hogy meghalt, nem volt idõm elbúcsúzni tõle, pedig még meg szerettem volna neki mondani, hogy mennyire szerettem és még azt is elmondtam volna, hogy....... ".
Nem szabad várni semmivel. Az élet annyira kiszámíthatatlan, a múlt már nem számit ,már túl vagyunk rajta. Lehet elmélkedni az esetleges
elkövetett hibákért, de azokat nem lehet helyrehozni. Nem is kell. Minden, ami elmúlt és rossz volt az a tanítást szolgálta és pontosan meghatározza a jelen feladatait és cselekvéseit. A jelent kell megélni és a növekvõ ( múltból táplálkozó) tapasztalatainkat alkalmazva kell eljutni a kitûzött célhoz. A jelen pillanatot kell megszentelni, mindig az a fontos.
A jövõ szintén nem számit. Teljesen fölösleges a jövõre gondolni és elhanyagolni a jelen pillanat szépségeit és cselekvéseit. Gondolj bele, elhanyagolod a jelen pillanatát, elhanyagolod kapcsolataid ( családoddal, barátokkal), mondjuk a munkába menekülsz, mert kell a pénz egy új autóra, házra, közben belerokkansz, esetleg meghalsz. Mit értél el, kinek segítettél vele.
Ha szellemi síkon megkérdezik:
" mit tettél lent a földön?", vajon mit fogsz válaszolni.
" Pénzt kerestem ! ". Ha egy humoros szellem kérdezi tõled, talán, még azt is hozzáteszi: " itt vegyél rajta valamit! ". Lehet, hogy ott kiderül, hogy jobb lett volna inkább hasznosabb dolgokkal tölteni a földi élet, jelen pillanatait.
A kisgyermeked nem az fogja érdekelni, hogy apa milyen sokat dolgozik és nem fog rád nézni áhítattal, mikor kidõlve hazajössz a munkából, hanem azt látja, hogy megint nem mesélsz neki, nem játszol vele és a kedvenc játékaival.
Vigyázz, nehogy az én hibámba essél!
Lehet, hogy a munka mellet észre se veszed, hogy közben felnõtt. Sokan elfecsérlik az idejüket haszontalan dolgokra és elmennek Isten hívó szava mellett, pedig Õ mindenkinek egyformán a fülébe súgja . " szeretlek!"
Ha egy elképzelt élet filmet már most elõre leforgatsz a fejedben és elképzeled, hogy mi a fontos az életben, nem fogod bánni utólag rossz cselekedeteidet.
Ha elfecséreljük ezt a rövid idõt, mit itt töltünk az anyagba zárva egy tanulási folyamat egységeként, késõbb "odaát" nagyon fogjuk bánni.
Rájöttem, hogy miként lehet változtatni életünkön gyökeresen.
Ha a hibáinkon rágódunk abból nem tudunk erõs várat építeni. Tapasztalatként kell felhasználnunk a többi pillanat egységéhez.
Feküdj le, kérd Isten segítségét egy szép álomhoz, próbálj meg reggel kikapcsolódva felébredni. Érdemes meditálni, imádkozni lefekvés elõtt és ha ezt eddig nem tetted meg itt az alkalom megtenni.
Reggel ( természetesen ha még nem haltál meg az éjszaka folyamán ) ha felébredsz, képzeld el, hogy ez életed utolsó napja. Mivel töltenéd? Dolgozni kell egy kicsit, de nem szabad az egész napot távol töltened. A családot etetni kell, éhesek a gyerekek, ruha is kell nekik. Munkába menet olyan szeretettel búcsúzz el, ha valami történne veled vagy velük, ne kelljen keseregni az utolsó találkozás miatt.
Ha valakivel találkozol, kapcsolatba kerülsz, viselkedj úgy, hogy te már tudod, holnap, már nem leszel, fölöslegesen ne bántsd, okozz neki inkább utoljára örömöt, hogy szeretettel emlékezzen rád. Az egész napodat ez járja át. Gyönyörködj a fákban, a természetben, a körülötted lévõ élõvilágban, embertársaidban. Utoljára látod õket, nézd meg milyen szépek.
Imádkozz! Imádkozz napközben Teremtõdhöz, nemsokára találkozni fogsz vele, és megköszönheted a sok csodát, mit még az utolsó nap adott neked.
Délután ha hazaérsz a családodhoz, barátodhoz, kedvesedhez, beszélgess
úgy vele, hogy ez lesz az utolsó estétek. Mindent beszéljetek meg, többet nem lesz rá alkalmad.
Meditálj, imádkozz, kérj szép álmot Istentõl, meg fogod kapni.
Reggel ( természetesen ha még nem haltál meg az éjszaka folyamán ) ha felébredsz képzeld el, hogy ez életed utolsó napja.
MIVEL TÖLTENÉD ?
cato, 18:59
Simon Ágnes: Élet-vonat
Jegyünket nem váltottuk meg, ajándékba kaptuk, egy lehetõség-ablakon át kezünkbe tette valaki, s mi elfogadtuk.
Nem kérdeztük hány fényévre szól, csak elindultunk, bizakodva, ártatlanul, Rácsodálva vonatunkra mely elénk tornyosult Hatalmas mozdonyában láthatatlan masiniszta döntött és indított Rándult a vonat, sípolt, kattant, Felültünk rá, nincs leszállás - Isten tudja, hol talál ránk az elsõ, és hol, az utolsó állomás.
Ritmikus robogások között láttunk ezernyi megállót kicsit, nagyot, kopott várót fényes peront, pompás pályaudvarokat, Újonnan-új utasokat, jöttek, mentek, velünk voltak, arrébb álltak, elpártoltak, szerettek vagy meggyûlöltek, Mégis, mégis valameddig együtt voltunk, egy vonaton Osztozkodtunk útvonalon, szerelmeken, bánatokon
Nem volt monoton a lárma Megtanultunk mindent és gomolygó emlékeket hagytunk hátra Sokszor egy-egy Ismeretlen lett utunknak hû barátja... S ha egy csöndes állomáson halkan eltûnt mint egy álom, az elrebbenõ pillanatok miket együtt éltünk végig, soha el nem feledhetõk.
Vonatunk könyörtelen, nincs vele a végtelen, szállít, röptet tova, nem vár arra, ki vissza pont nem erre száll -Kihalt a táj- De annyira fáj, ha valaki elmegy, mégha oly szépen is int nekünk vissza Homlokunkat az ablakra szorítva sokáig nézzük... lelkünkben örökre ott marad a nyoma - S bár zokogva megyünk tova (a hosszú út néha mostoha) ám vígasztal a gondolat, ha másik vonaton is, de egyszer együtt érünk ODA.
S a nagy közös végállomáson -hol nincs már nyüzsgés- elgyötörten ledobjuk életnyi bõröndünk Angyali isten-kalauzok kérik jegyünket arcukon jóság-fény sugárzik -nem voltunk potyautasok!- Megérkeztünk. Többet már nem fáradunk. Ennyi. Ennyi volt a közös utunk. Régi-elmúlt útitársak fénylelkével találkozunk Jó lesz majd így - földöntúli ölelésben mindannyian felolvadunk