2012. július 28., szombat |
|
|
0 |
|
|
2012-07-28 Ăj jĂĄtszĂłterem, Kozma utcai temetĂ” elĂ”tt Ă©pĂŒlĂ” körforgalom. GyĂ»rött vagyok, Ăgy a napszemĂŒveg fent marad. Este sokĂĄig dolgoztam. Az Ă©jbe hajlott mĂĄr az idĂ” mire kidĂ”ltem. Nem lĂ©ptem fel a netre, kinĂ©mĂtottam a telefont. Csak a tiszta fej volt. Na meg kicsit mĂĄs is. ElkĂ©szĂŒltem a keddre kellĂ” ĂĄrajĂĄnlattal. Ami az Ă©letem sarokköve. Egy biztos alap. Nem hibĂĄzhatom. MĂ©g sosem csinĂĄltam Ăgy semmit. Mint egy szerkezetet, Ășgy Ă©pĂtettem fel. LĂ©pĂ©srĂ”l lĂ©pĂ©sre. SzemĂ©lyre, helyszĂnre, anyagra, idĂ”re, haszonra bontottan. Sokszor szĂĄmoltam ĂĄt. Egyre nagyobb mĂ©lysĂ©gig. TartalĂ©kokat kĂ©peztem. S nem csak szĂĄmĂtottat, hanem titkosat is. Ami csak a fejben szerepel. BeleszĂ”ttem az egĂ©szbe. S mivel a „BOSS” nem Ă©rt hozzĂĄ Ăgy nem fogja Ă©szrevenni. Az idĂ”jĂĄrĂĄsi tĂ©nyezĂ”ket is figyelembe vettem. BĂĄr ezt nem lehet pontosan kiszĂĄmĂtani, tervezni. De vannak kapcsolatok, a Ferihegyi reptĂ©r, meterĂłlĂłgiai osztĂĄlyĂĄn. A legjobb szakember. A NASA is kikĂ©ri a vĂ©lemĂ©nyĂ©t. (nagyon finom sĂŒlt kacsĂĄt tud csinĂĄlni). Ăgy ez sem volt nagy gond. Majd tartozom egy estĂ©vel. Ami nem is tartozĂĄs, hanem felĂŒdĂŒlĂ©s, mert olyan dolgokrĂłl beszĂ©lgethetek, amirĂ”l sok emberrel nem tudok. Semmit nem nyomtattam ki. A gĂ©pem is elhoztam. A mĂ©ret, mennyisĂ©gszĂĄmĂtĂĄsokat elhoztam magammal. Amit nem azt ledarĂĄltam. Az utolsĂł percig vĂĄrok. Csak kedd reggel, indulĂĄs elĂ”tt kĂŒldöm el elektronikusan, Ă©s akkor nyomtatom ki. Ezt itt tanultam. Mennyivel mĂĄsabb vilĂĄg, mint amiben eddig Ă©ltem. A szĂĄmok mindent megmutatnak. MĂ©g a vĂĄltozĂłkat is be lehet helyettesĂteni. De az Ă©rzĂ©s is mĂĄsabb. MĂĄsabb, mint farmerzsebben a chas s akkor semmi baj nincs. VagĂĄnyul zsebbĂ”l zsebbe fizetni. A helyszĂnen kezelni minden problĂ©mĂĄt. Minden nap 0-24 görcsölni. Ăs a vĂ©gĂ©n a nagy mĂnusz. Avagy nem fizetnek ki. RĂĄ megy hĂĄzad, kapcsolatod, minden. A padlĂłrĂłl kezdhetsz mindent. De azĂ©rt megtartottam valamit. Az Ă©rzĂ©st. Ez kiszĂĄmĂthatatlan, Ă©s behelyetettlenĂthetlen tĂ©nyezĂ”. Ăs kockĂĄzatos. Na ezt megtartottam. De ötvözve. Majd meglĂĄtjuk. Egy 30 milliĂłs projekt mĂĄr alĂĄĂrva. Ăs ott bevĂĄlt. Itt, majd az idĂ” igazolja. Csaponganak a gondolataim. LazĂtĂĄskĂ©nt IQ teszt. Siralmas. Sharon Stone nem csak szebb, hanem okosabb is. Igaz 8 ponttal. De mĂ©gis. Vissza a valĂłsĂĄghoz. Este kĂ©sĂ”n, mĂĄr szemĂŒveg kell. De Ă©rdekes, amĂg nem teszem fel, addig nem kell. Mert megoldom. De amint felteszem, onnantĂłl egĂ©sz biztos kell. Lehet phsziĂ©s alapon van ez. Erre mĂ©g nem kerestem rĂĄ. Mert nem volt rĂĄ idĂ”m. Most minden egyĂŒtt van. A sakk tĂĄbla kĂ©szen ĂĄll. (bĂĄr ebben a mĂ»fajban nem vagyok otthon). De. EzĂșttal. Ăn rakom fel a figurĂĄim utoljĂĄra. Kozma utca. JelentĂ©ktelen. Ăsszegben. De mivel hozzĂĄm tartozik, Ăgy jelentĂ”s. SzĂĄmomra. Az alvĂĄllalkozĂł kijelölve. A „BOSS” elmondta. Ăs felolvasta. TudomĂĄsul vettem. De ez Ășgy is az van, amit Ă©n akarok!! KĂŒlönben lĂ©pek. Mert az Ă©rzĂ©s. Ăs ahogy Ă©rzed. Te? KĂŒlön vĂĄlasztod? GratulĂĄlok. De akkor hogy is van ez? CsodĂĄlkozol? Rajtam? MegbĂ©lyegeztĂ©l? MunkamĂĄniĂĄs? Mit is szeretnĂ©l? HatĂĄrozott Vagy? Ugyan. Hagyjuk. Lefutott körök. „Ki mint veti ĂĄgyĂĄt, Ășgy alussza ĂĄlmĂĄt” Ezt is NAGYMAMĂMTĂL tanultam.
camel, 11:57
|
|
|
|
2012. július 26., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
2012. jĂșlius 26. KĂ©sĂ” este Ă©rkezett. Mint nem is oly rĂ©gen. KĂ©t Ă©ve. MellĂ©m fekĂŒdt. HozzĂĄm bĂșjt. Most nem aludtam. Vagy is nem tettem Ășgy. FejĂ©t a nyakamba fĂșrta. KĂ©rdeztem mi a baj? Nem vĂĄlaszolt csak mĂ©g közelebb simult hozzĂĄm s elkezdet halkan sĂrdogĂĄlni. Ătöleltem, mint rĂ©ges-rĂ©gen az idĂ”k kezdetĂ©n. Simogattam a buksijĂĄt. MĂĄr hangosan zokogott. Mint egy kislĂĄny. Nem szĂłlt, csak sĂrt. Nem kĂ©rdeztem, faggattam hĂĄt tovĂĄbb. Nem Ă©reztem semmit. Semmit, mint fĂ©rfi. Csak szĂĄnalmat, Ă©s mĂ©rhetetlen bĂĄnatot, hogy sĂrni lĂĄtom. Amit Ă nem Ă©rzett, mikor egyik naprĂłl a mĂĄsikra, kilĂ©pett az Ă©letembĂ”l egy mĂĄsik fĂ©rfival. Nem felejtem az Ă©rzĂ©st. Nem a tĂ©ny, hogy mĂĄr nem kellek neki. Hanem, hogy mĂ©g mellettem, Ă©pĂtette ki a biztos tovĂĄbblĂ©pĂ©sĂ©t. Na az tett oda nagyon. Most mĂĄr a sokadik barĂĄtjĂĄt fogyasztja. Ăs amit annyira gyĂ»lölt bennem, az visszaĂŒtött rĂĄ. Nem kĂvĂĄntam neki sosem. De most ĂĄtĂ©rzi, milyen az mikor nem tudja kivel megbeszĂ©lni, avagy feldolgozni az Ă”t Ă©rt sĂ©relmet, bĂĄntĂĄst, tĂŒskĂ©t. Mert csak a testĂ©t akarjĂĄk. De a lelkĂ©t nem. Nagy trauma. MĂĄr jĂł ideje nagyon jĂłl el tudunk beszĂ©lgetni mindenrĂ”l. AmirĂ”l tizenkĂ©t Ă©v alatt sosem. Most Ă©rzi igazĂĄn, mennyire voltam tĂĄrsa. Ha zĂĄrkĂłzott is. De ha igazĂĄn kellettem mindig ott voltam neki. S maradok is mĂg Ă©lek. Ărzem a bĂ”re kipĂĄrolgĂĄsĂĄn hogy ivott. Martinit. MostanĂĄban egyre többször. Olyankor felhĂv. S elmondja mi bĂĄntja. Ăs rendszerint tövig szĂșrja a bosszĂș fullĂĄnkjĂĄt szĂvembe. Olyan mĂ©lysĂ©gbe Ă©s olyan fĂĄjĂł lassĂș kĂnnal, ahogy csak Ă kĂ©pes. MĂĄsnap bocsĂĄnatot kĂ©r. De nem emlĂ©kszik rĂĄ mit s mikĂ©nt mondott. Ăn meg nem mondom. Minek mĂ©lyĂtsem a szenvedĂ©sĂ©t. MĂĄr tudom, mert elmondta, mindenkiben engem keres. Akiben meg nem azzal pusztĂĄn a sex miatt van csak egyĂŒtt. A volt barĂĄtnĂ”mmel is jĂł kapcsolatot ĂĄpolnak. Gondosan tĂșllicitĂĄlva beszĂ©lnek ki a hĂĄtam mögött. S Ă©n villĂĄmhĂĄrĂtĂłkĂ©nt közĂ©pen vagyok. Rajtam csapĂłdik minden. De csak mosolygom. Mind a kettĂ”jĂŒknek megmutattam az utat. BĂŒszke, gyönyörĂ» NĂ”-kĂ©nt Ă©lhetik Ă©letĂŒk. De valami mĂĄst is kaptak, amit eladdigi Ă©letĂŒkben nem. S ezĂ©rt nem tudnak szabadulni. HiĂĄba keresik, nem talĂĄljĂĄk. Nem kapjĂĄk meg azt az Ă©rzĂ©st. A „lepkĂ©st”. S ez ĂĄtoknak bizonyul. NĂ©lkĂŒlem. SokĂĄig sĂrt a mellkasomon. Majd amilyen hĂrtelen mellĂ©m fekĂŒdt, olyan hirtelen is kelt fel. FutĂł csĂłkot adott, s nem engedte, hogy hazavigyem. Nem szeretem, ha Ăgy vezet. Tudom, csak pĂĄr szĂĄz mĂ©tert megy, de az ördög nem alszik. Nem sokĂĄig agyaltam rajta. MĂĄr tĂșljutottam. Mint mindenen eddigi Ă©letem sorĂĄn. Nem kis ideig tartott, de lezĂĄrtam. SzerelmĂŒnket. Hogy Ă mikĂ©nt fogja, nem tudom. BarĂĄtkĂ©nt nagyon jĂł, de szerelem mĂĄr nem lehet közöttĂŒnk. Ăs ezzel egyĂŒtt szerelmeskedĂ©s sem. Szerintem Ă©rzi Ă©s tudja is. Hiszen ismer.
Lassan eltelik ez a nap is. Ma Ășjabb kĂ©t projektet kaptam. Ăs megsimogattĂĄk a lelkem is. ElĂ”ször a beruhĂĄzĂłm. MĂĄr nem Ă” vezĂ©nyel, hanem Ă©n. Tudtam Ăgy lesz, ha megismeri a munkĂĄhoz valĂł kapcsolatomat. Hogy ma mĂĄr nem kellet rajz, mert a buksiban volt minden. Ă sem nĂ©zett negyven Ă©vesnĂ©l többnek. AmĂg szabadsĂĄgon van, Ă©n kĂ©pviselem a koordinĂĄciĂłkon. Nem valamelyik kollĂ©gĂĄja. DĂ©lutĂĄn a „BOSS” fia ĂĄllĂtott meg a folyosĂłn. A holnapi emberelosztĂĄst beszĂ©ltĂŒk ĂĄt. Megjegyezte, hogy nagyon pörgetem a munkĂĄkat, s mĂĄr több helyrĂ”l hallotta vissza, mennyire jĂł vagyok. GratulĂĄlt is hozzĂĄ. SzerĂ©nyen köszöntem meg. De belĂŒl ujjongtam. Tartalmas nap volt. A vihar is elvonult. SzegĂ©ny „fiaim” nagyon elĂĄztak. ĂtĂ©rzem a minden napjaikat. Hisz jĂłmagam is Ăgy kezdtem. Nagyon alulrĂłl. De mĂ©g mindig Ă©g bennem a tĂ»z! S Ă©n leszek a legnagyobb! Ăs ismĂ©t a magasban leszek. A csĂșcson. Mert megint megĂ©reztem, melyik hullĂĄm az, ami a fellegekig emel. Ăs felkapaszkodtam rĂĄ. BĂĄr csak a magĂĄnĂ©letemben is ilyen sikeres lehetnĂ©k. De nem adom fel azt a kĂŒzdelmet sem.
camel, 19:52
|
|
|
|
2012. július 25., szerda |
|
|
0 |
|
|
2012.07.25 Nem valami fĂ©nyesen indult a nap. Nyomottan Ă©bredtem. Nehezen kĂ©szĂŒlĂ”dtem össze. Folyton a tegnapi nap jĂĄrt a fejemben. Nem Ă©rtem miĂ©rt kell idĂ”rĂ”l idĂ”re, felszaggatni a rĂ©gi sebeket. MiĂ©rt jĂł az ha a mĂĄsikat bĂĄntjuk. Nehezen tudom tĂșltenni magam. Az esti telefonbeszĂ©lgetĂ©sek is kezdenek mĂĄr kellemetlenbe fordulni. Nem igazĂĄn Ă©rtem, hogy mit is szeretnĂ©nek tĂ”lem. BĂĄr a temperamentum nem idegen szĂĄmomra. Csak most idĂ”sebb vagyok s nehezebben tolerĂĄlom. Mindegy is de egy jĂł darabig nem adom meg a szĂĄmom az ismerkedĂ©seknĂ©l. Meghökkentek az irodĂĄba, hogy Ă©n Ă©rkeztem meg utolsĂłnak. Lesz ez mĂ©g Ăgyebb is. Csak Ă”k mĂ©g nem tudjĂĄk. Mindent a maga idejĂ©ben. Kicsi titkĂĄrnĂ”m sem sokĂĄig mobilozgat ĂłrĂĄkig. A „BOSS” letiltott minden papĂrmunkĂĄrĂłl. Nagyon elkĂ©nyeztetted mondta. Ha nem dolgoztatod, akkor meg kell vĂĄlnunk tĂ”le. SzĂ©p. Nem szeretnĂ©m, ha miattam rĂșgnĂĄk ki. Megint meghallgathattam, hogy mĂĄr csak nekem dolgozik a kezem alĂĄ. EzĂ©rt lett alkalmazva. Meg hogy a rajzolĂĄs helyett, inkĂĄbb gondolkodjak. Mert abbĂłl többet profitĂĄlunk. BevezetĂ”nek jĂł monolĂłg volt. De sejtettem, hogy valami mĂĄs is van a hĂĄttĂ©rben. Kicsi a vilĂĄg. Ăs minek ellensĂ©g mikor az ember csupa „barĂĄtokkal” van körĂŒlvĂ©ve. AmĂșgy csak idĂ” kĂ©rdĂ©se volt, mikor jut vissza a fĂŒlĂ©be, hogy kaptam egy nagyon-nagyon jĂł ajĂĄnlatot. Megnyugtattam. MĂg van kihĂvĂĄs Ă©s elĂ”rejutĂĄs addig maradok. Csak az a baj mĂĄr kezd elfogyni mindkettĂ”. De. Ăn, Ă©n vagyok, s az adott szavam garancia. JĂł nagy barom vagyok. De Ăgy Ă©ltem mindig s ezutĂĄn sem szĂĄndĂ©kozom ezen vĂĄltoztatni. Nem nyugodott meg. De mivel mĂĄs alapokra helyezĂ”dik a stĂĄtuszom Ăgy mĂ©g jobban, magĂĄhoz köt. JĂł hogy nem hĂĄzasodunk össze. DĂ©lutĂĄnra azĂ©rt elĂ©ggĂ© összeszedet lettem. Mit ki nem hoz belĂ”lem a terepmunka. Ălvezem. Szeretem, mikor körĂ©m gyĂ»lnek, s mindenki figyeli, amit mondok. Sosem emelem fel a hangom. A halk szĂłnak is van ereje. Csak nem mindegy kitĂ”l ered. Mint ahogy az sem, ki milyen autĂłval Ă©rkezik. Hanem, hogy ki szĂĄll ki belĂ”le. Ma nagyon bölcs dolgok villannak be. Majd hogy nem sziporkĂĄzok. Lehet sĂrĂĄs lesz a vĂ©ge? Ki tudja.
Gyula Nem olyan rĂ©g Ă©rkezett hozzĂĄnk. Velem egyidĂ”s. De nem ismertem eddig. Ami nem jelent semmit, de azĂ©rt mĂ©g is. Kicsi, szĂ»k mĂĄr ez a szakma. Ennyi idĂ”sen nevĂ©nek kellet volna, hogy legyen. Nem problĂ©ma, mert nem rossz a hozzĂĄĂĄllĂĄsa. De a stĂlusa annĂĄl inkĂĄbb. Nem tudom mitĂ”l olyan magabiztos, hogy mĂ©g meg is kĂłstolgat. SzĂĄndĂ©kosan nem vettem tudomĂĄst rĂłla. Ă mĂ©g nem tudja, hogy az Ă©n jĂĄtszĂłteremen jĂĄtszadozik. Azt gondolom kellemetlen lesz rĂĄĂ©brednie. De ki mint vet Ășgy arat. Kicsit arrogĂĄns is a stĂlusa. a többieknek sem fekszik igazĂĄn. Olyan „ki ha Ă©n nem” stĂlusĂș. Ilyenek Ă©gtek mĂĄr meg nĂĄlam. EgyenlĂ”re, csendesen szemlĂ©lem a prĂłbĂĄlkozĂĄsait. BĂĄr a minap kapott kis ĂzelĂtĂ”t belĂ”lem. Gondolom, Isti barĂĄtom is elmagyarĂĄzgatja neki napközben a miheztartĂĄst. Ă biztosan a hulladĂ©k csapatban fog helyet kapni. Jobban mondva a jegyĂ©t mĂĄr megvĂĄltotta. De mĂ©g nem adom oda, mert lakva ismerik meg az embert.
camel, 19:43
|
|
|
|
2012. július 24., kedd |
|
|
0 |
|
|
2012-07-24 Az a baj, hogy mĂĄr semmit sem Ă©rtek. NĂ©ha a mennyben Ă©rzem magam de legtöbbször a pokolban. Sokan kĂ©rdezik tĂ”lem mi az ĂĄlmom, mit szeretnĂ©k. Nos Ă©n egyszerĂ» ember vagyok, egyszerĂ» ĂĄlmokkal. Mint oly sokan, a tökĂ©letes tĂĄrsat s vele egyĂŒtt a boldogsĂĄgot keresem. NehĂ©z errĂ”l Ărni. FĂ”leg, hogy ĂzlelgetjĂŒk egymĂĄst. Nekem szĂŒksĂ©gem van valakire, akit szeretgethetek, becĂ©zgethetek, bĂłkolhatok neki. TörĂ”dhetek vele. S Ășgy fogad el engem, ahogy vagyok. ĂrtĂ©keli, hogy csak Ă Ă©rte Ă©lek. Ăs elhiszi a szerelmes szavaimat, mert Ă©rzi a lelkem rezdĂŒlĂ©seit. S ezĂ©rt nem tart gyerekesnek. Kire jĂł reggelente rĂĄcsodĂĄlkozni. NĂ©zni amint Ă©bredezik. Kihez jĂł a nap vĂ©gĂ©n hazaĂ©rkezni. Karjaimba zĂĄrni, Ășgy ölelni mint ha az lenne az utolsĂł ölelĂ©s. Hogy Ă©rezze benne a vilĂĄg minden csodĂĄjĂĄt, szĂ©psĂ©gĂ©t. Fel tudja fogni, hogy Ărte vagyok. Tudom ez (fiatalosan) elĂ©g gĂĄznak hangzik. De Ă©n ilyen vagyok. Mindent csak iszonyĂș hĂ”fokkal tudok ĂĄt Ă©s megĂ©lni. Ăn sosem vĂĄlasztottam tĂĄrsat magamnak. Engem mindig kivĂĄlasztottak. Ăs mĂĄr ez elsĂ” talĂĄlkozĂĄskor fellobbant a tĂ»z bennem. Rend szerint Ă©letem legsötĂ©tebb ĂłrĂĄjĂĄn. S Ă©n hĂĄlĂĄs vagyok a sorsnak mert hihetetlen Ă©rzĂ©seket Ă©lhettem ĂĄt. Most ismĂ©t a sötĂ©tsĂ©g korszakĂĄt Ă©lem. Ăs Ă©rzem, valami közelĂt. Hatalmas feszĂŒltsĂ©g, vĂĄrakozĂĄs van bennem. Nem fĂ©lek a jövĂ”tĂ”l. Mert nincs miĂ©rt. Ăs nincsenek vĂ©letlenek. Csak a dolgok egybefĂŒggĂ” ĂĄllĂĄsa. Mely szĂĄmodra kedvezĂ”en, avagy kedvezĂ”tlenĂŒl alakulnak. Minden a szĂŒletĂ©s pillanatĂĄban, mĂĄr elĂ”re el van rendeltetve. Ăs gĂ©n szinten beprogramozva. De ez bonyolult tĂ©makör. S nem most futom meg a taglalĂĄsĂĄt. Egy nagyon közeli ismerĂ”söm azt mondta nekem egyszer nagyon-nagyon rĂ©gen, hogy sajĂĄt tĂŒzem fog elemĂ©szteni. Nem bĂĄnom, csak a hozzĂĄ tartozĂł Ă©rzĂ©seket mĂ©g egyszer ĂĄtĂ©lhessem.
camel, 18:58
|
|
|
|
2012. július 23., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2012-07-23 HosszĂș volt a hĂ©tvĂ©ge. Kicsit megroppantam az ĂĄtĂ©lt hĂłnapok sĂșlya alatt. VĂ©get Ă©rt egy Ășjabb korszak az Ă©letemben. Ma volt a vĂzvĂĄlasztĂł. Ma mentem a „BOSS”-szal az Ășj munka tĂĄrgyalĂĄsĂĄra. Pazar volt. Most mĂĄr csak az ĂĄrajĂĄnlatot kell összeraknom. Nem lesz egyszerĂ». A nap sem volt az. KĂŒlön kĂ©rĂ©sre kaptam egy projektet. Mindenki velem akar dolgozni. HĂĄrom Ă©s fĂ©l hĂłnapja kerĂŒltem vissza a körforgĂĄsba. MĂ»szaki igazgatĂłi cĂm elĂ©rĂ©se volt a titkos ĂĄlmom. De helyette, ma mĂĄr nem alkalmazott, hanem „ĂŒzlettĂĄrs” lettem. Hol vannak mĂĄr a megjĂĄrt lĂ©pcsĂ”fokok. A „BOSS” is nagyon megszeretett. A sajĂĄt szavaival Ă©lve „ĂĄldom a sorsot, hogy jĂł helyen s idĂ”ben voltam mikor berobbantĂĄl a cĂ©gem Ă©letĂ©be. Ăletem sorĂĄn nem sok ilyen adĂłdott nekem.” MeghatĂłdtam. Csak ĂŒltem nĂ©mĂĄn. Közben telefon jött. Figyelmesen lehalkĂtotta a zenĂ©t. Ăjabb munkalehetĂ”sĂ©g!! Mennyit bĂrok mĂ©g vajon. Ă is Ă©rzi. LĂĄtja a mindennapos kĂŒzdelmeim. A mobilszĂĄmlĂĄm a csillagos eget veri, de mĂg van profit addig nincs gond. Ăn meg nagyon tudom hozni. A magĂĄnĂ©letem romokban. Nem is lesz ez mĂĄskĂ©nt egy darabig. Csak a tökĂ©letes NĂ-re vĂĄrok. IdĂ”m van bĂ”ven. MĂ©g nem Ă©rkeztem el a legrosszabb szintre. Majd akkor jön, hogy megmentse törĂ©keny NĂ”i lelkem. Ez mindig Ăgy volt. S Ă©n nagyon tĂŒrelmes tudok lenni. MĂĄr megtanultam az Ă©lettĂ”l. De most nagyon fogok vigyĂĄzni mindenre. Nem hagyom, hogy tönkre tegyem. VĂĄltozom! Mert vĂĄltozni akarok. CĂ©ljaim vannak. Megkomolyodtam. Nem megkeseredtem. Az nem Ă©n lennĂ©k. MĂĄr sok mindenen keresztĂŒlmentem. Itt lenne az ideje, hogy vĂ©gleg megĂĄllapodjak. S most ismĂ©t meg tudom teremteni hozzĂĄ a pĂ©nzĂŒgyi hĂĄtteret. S ez a nem mindegy!! HanyaggyĂĄra? Nem Ă©rdekes. Nem nĂ©zek visszafelĂ© csak elĂ”re. Mert jövĂ”m van, s a mĂșlt az elmĂșlt. EmlĂ©k. Nem törlĂ”dik ki sosem, de mĂĄr nem Ă©les kontrasztĂș. Az este megint Ășton fog talĂĄlni. A lenyugvĂł nap felĂ© autĂłzva. Szeretem az Ă©rzĂ©st, ami ĂĄthat a lĂĄtvĂĄnyĂĄtĂłl. Ăzletet megyek megint összehozni. ImmĂĄr a mĂĄsodikat. KĂĄvĂ©val fognak vĂĄrni. TudjĂĄk, ezzel lĂ©tezem. Pedig nem doppingol. De bolondulok az ĂzĂ©Ă©rt. Ăs az illatĂĄĂ©rt. Ha magamnak csinĂĄlom, akkor szegfĂ»szegre szĂ»röm Ă©s kicsiny fahĂ©jjal bolondĂtom meg. Azt mondjĂĄk „kĂ©jenc” vagyok. Nem csak egyedi. NĂĄlam az elme, a szĂv, a lĂ©lek Ă©s a becsĂŒlet, ami igazĂĄn szĂĄmĂt. S ezek a dolgok manapsĂĄg „kuriĂłzumnak” szĂĄmĂtanak. Pedig egy idĂ” utĂĄn nagyon kifizetĂ”dĂ”. MĂĄr szakmai pĂĄlyĂĄmon mindent elĂ©rtem, ami szĂĄmĂt valamit. Ăs ezzel az Ă©rtĂ©krenddel. Ismerik a nevem mindenhol. SzĂvesen dolgoznak velem. Van is irigyem gazdagon. De aki az Ă©n „jĂĄtszĂłteremre” tĂ©ved, szembesĂŒlnie kell azzal a tĂ©nnyel, hogy Ă©n otthon vagyok. A hazai pĂĄlya minden elĂ”nyĂ©t kihasznĂĄlva. S törött szĂvem csak visz, egyre csak visz elĂ”re. Nem tudom a „NagyfĂ”nök” mikor szĂłlĂt majd magĂĄhoz, de Ășgy Ă©rzem, tervei vannak mĂ©g velem. S ez is jĂł Ă©rzĂ©s. Lassan indulok, hogy koronĂĄt helyezzek a mai napra. S kĂ©szĂŒl egy a „kirĂĄlynĂ©m” szĂĄmĂĄra is, ki lehet, mĂĄr közelebb van, mint gondolnĂĄm. Ăn vĂĄrok rĂĄ.
Gyuri SzemtelenĂŒl fiatal. Alacsony, zömök jĂł kiĂĄllĂĄsĂș figura. Ami megfogott benne mĂĄr az elsĂ” napon, hogy mer lĂ©pni. Nem kerĂt nagy feneket a dolgoknak. EgyszerĂ»en Ă©s hatĂ©konyan teljesĂt bĂĄrmilyen feladatot. NyĂltan vĂĄllalja fel, hogy mielĂ”bb szeretne a ranglĂ©tra következĂ” fokĂĄra lĂ©pni. Nagyon ambiciĂłzus. Ăs nagy hĂ”fokon tud Ă©gni. Ami nĂĄlam egyet jelent. Szereti, Ă©s Ă©lvezettel csinĂĄlja, amit csinĂĄl. Fiatal kora ellenĂ©re, tisztĂĄban van a szakmai korlĂĄtaival. SzĂvesen felvĂĄllalom az ĂŒgyĂ©t. RĂĄ nem sajnĂĄlom az idĂ”t ĂĄldozni. Kicsit magamat lĂĄtom benne. Sajnos a magĂĄnĂ©lete is hasonlĂł. SzĂve nagy szerelme csak donorkĂ©nt hasznĂĄlta. Most kĂ©thetente van nĂĄla a kisfia. Szeme mĂ©lyĂ©n lĂĄtszik a törĂ©s. HiĂĄba is prĂłbĂĄlja titkolni. Ki maga is ĂĄtĂ©lt nagy csalĂłdĂĄst, hamar meglĂĄtja az ilyen jeleket. Felkarolom, mert nem szeretnĂ©m, ha a magĂĄnĂ©leti problĂ©mĂĄk miatt eltĂ»nne a szakmai sĂŒllyesztĂ”ben. Ă valĂłban „tartĂłpillĂ©r” az „elitem”-ben. Holnap mĂ©rföldkĂ” lehet az Ă©letĂ©ben. MegbĂzom egy mini projekt levezĂ©nylĂ©sĂ©vel. MeglĂĄtjuk mennyire karizmatikus. De Ășgy gondolom jĂł emberismerĂ” vagyok s nem fog csalĂłdĂĄst okozni.
camel, 18:01
|
|
|
|
2012. július 22., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
2012.07.22 TĂ©pett farmer. Ing kĂvĂŒl. Ez lennĂ©k? Hamar eljön a reggel. A reggel, mire vĂĄgytam. mit fĂ©ltem. De menni, s tenni kell. Odarakni magad. Mert ezt vĂĄrjĂĄk el tĂ”led. MĂ©g meddig? Nem szĂĄmĂt. MĂĄr a napokat sem szĂĄmolod. Mert nincs Ă©rtelme. Csak egy gĂ©p vagy. Ăs egyetlen cĂ©l hajt „a legjobb lenni”. S mikor elĂ©red…felteszed a kĂ©rdĂ©st. Mit ĂĄldoztĂĄl Ă©rte? …….. SzĂĄmot vetsz. MirĂ”l is maradtĂĄl le? HosszĂș a sor. Tucat lennĂ©k? Igen! Mert közben lemarad tĂĄl 100 meg 100 csodĂĄrĂłl. Ăs mĂ©g mindig mĂ©sz. Nem tanulsz. Vagy igen? De nem mutatod.
camel, 18:37
|
|
|
|
2012. július 20., péntek |
|
|
0 |
|
|
2012.07.20 5:20 Ă©breszt a mobil. MĂĄr nem tudom hĂĄny Ă©ve ez a dallam Ă©breszt majd minden nap. Sima Nokia dallam, streat. LĂĄgy Ă©s sokĂĄig halk ringatĂł, lassan felĂ©ledĂ” mint az Ă©let. Mint ahogy a nap is elindul. Laza vasalĂĄssal indĂtok. Ingek, nadrĂĄgok. FĂ©nykĂ©pezĂ©sre kĂ©szĂŒlök. Este 5-6 között. Az egyik tĂĄrskeresĂ” oldal hol beregisztrĂĄltam, felajĂĄnlott egy lehetĂ”sĂ©get. „Ă©rzel magadban annyi bĂĄtorsĂĄgot, hogy orszĂĄg-vilĂĄg elĂ”tt ĂłriĂĄsplakĂĄton felvĂĄllald önmagad?” HĂĄt Ă©n rĂĄkattintottam. MĂĄsnap jött is egy mail, hogy az elsĂ” vĂĄlogatĂĄson tĂșljutottam s ha tovĂĄbbra is akarom, akkor mĂĄr csak egy fotĂłzĂĄson kell rĂ©szt vennem az ĂĄltalam kivĂĄlasztott idĂ”pontban. A bĂĄtorsĂĄgom kicsit alĂĄbb hagyott, de ha mĂĄr elkezdtem… Napközben nemigen gondoltam a felelĂ”tlen felvĂĄllalĂĄsra. De ahogy közeledett az idĂ”pont, Ășgy a gyomromban is nĂ”tĂ”n nĂ”t a feszĂŒltsĂ©g. Ismerem ezt az Ă©rzĂ©st. AbszolĂșt nem kellemetlen. SĂ”t!! Elindultam a cĂmre. Az irodahĂĄz elĂ”tt ismĂ©t elbizonytalanodtam. De csak egy kicsit. MĂ©lyen beszĂvtam a levegĂ”t. EgĂ©szen az alhasig a csĂ vonalĂĄig. Bent tartottam kis ideig. Majd kirobbant belĂ”lem, s becuccoltam. MeglepĂ”dtem, hogy csak egy 21 Ă©ves srĂĄc Ă©s egy leĂĄny volt elĂ”ttem. Gondoltam mĂ©g korĂĄn van. Duma-duma. Elment az idĂ”. Jött mĂ©g egy korombeli figura s mi egyĂŒtt mentĂŒnk be. A sminkes lĂĄny szĂ©p volt Ă©s ĂŒgyes. Nem is mertem rĂĄnĂ©zni. Nem sokszor kellet mondania, hogy felfelĂ© nĂ©zzek. Zavaromban bedobtam, hogy erre semmi szĂŒksĂ©g mert a photo-shop csodĂĄkra kĂ©pes. Mire Ă, nem kell ezzel az arcal semmi kĂŒlönöset csinĂĄlni, mert Ăgy tökĂ©letes. Azt hittem elĂĄjulok. Nagyon szĂ©gyeltem magam. Elpirosodtam. Ăszrevette zavaromat. BĂĄjosan mosolygott. EttĂ”l mĂ©g jobban zavarba jöttem. VĂ©gĂŒl is hogy feloldjon egy kis alapozĂłt Ă©s pĂșdert tett rĂĄm. Mindent elmagyarĂĄzott, hogy mit miĂ©rt. Halkan szĂĄraz szĂĄjjal köszönömöt rebegtem Ă©s villĂĄm sebesen tĂĄvoztam a szobĂĄbol. A fĂ©nykĂ©pĂ©sz jĂł fej srĂĄc volt. Amolyan mĂ»vĂ©szforma. S szerintem kicsit „mĂĄs”. A tĂŒkörhöz Ă©rvĂ©n, nem ismertem az arcomra. Teljesen sima volt a bĂ”röm s enyhĂ©n szolĂĄriumos beĂŒtĂ©sĂ». Majdnem jĂłkĂ©pĂ»nek talĂĄltam magam. A vitt ingekbĂ”l tĂ©tre-befutĂłra fogadni mertem volna, hogy a pirosat vĂĄlassza a srĂĄc. MegkezdĂ”dött a következĂ” görcsölĂ©s. BeĂĄllĂtĂĄsok. De mikor megmutatta egy-egy ĂĄltala kivĂĄlasztott kĂ©pet, mĂĄr tetszett az egĂ©sz. Elmondta mit akar s Ă©n csinĂĄltam. Baromi sok kĂ©pet csinĂĄlt rĂłlam. Volt ami mĂ©g nĂĄlam is elment. Sajnos nem vittem magammal semmilyen adathordozĂłt, Ăgy nem tudtam elhozni. Ki gondolt rĂĄ, hogy egybĂ”l odaadjĂĄk. Majd hĂ©tfĂ”n bemegyek Ă©rte. Na azĂ©rt nem töröm össze magam Ă©rte, csak mĂłdjĂĄval. Ăgy Ă©rt vĂ©get a magĂĄnszĂĄmom ma. Most csak ĂŒlök s mĂĄr semmi kedvem a papĂrmunkĂĄhoz. Majd inkĂĄbb holnap bejövök. Most elindulok haza.
„A fĂ©rfiak jobban filozofĂĄlnak az emberi szĂvrĂ”l, de nĂ”k jobban olvasnak benne” La BruyĂ©re
camel, 21:27
|
|
|
|
2012. július 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
2012-07-18 Nagyon hamar vĂ©get Ă©rnek a napok. Mire Ă©szbe kapok mĂĄr este kilenc Ăłra. Brrrr. MĂĄr a „kollĂ©gĂĄim” fogadĂĄsokat kötnek a hĂĄtam mögött, vajon meddig bĂrom. Nem ismernek. Nem tudjĂĄk, szĂĄmomra nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Meg is van az eredmĂ©nye. KĂ©t ember mĂĄr kihullott, mert nem bĂrtĂĄk az iramot. SajnĂĄlom Ă”ket, mert nem akartam, hogy Ă©n legyek a mĂ©rce, s ezzel egyĂŒtt a hozandĂł teljesĂtmĂ©ny. Most kĂ©nyszer szabadsĂĄgolni akar a „Boss”. De szerencsĂ©mre, Ășgy nĂ©z ki, hogy tetĂ” alĂĄ hoztam egy majd ötvenmilliĂłs munkĂĄt a cĂ©gnek. HĂ©tfĂ”n lesz az utolsĂł simogatĂĄs. Csak, hogy kikötötte a megrendelĂ” (ha mĂĄr a sajĂĄt privĂĄt cĂ©gem nem vĂĄllalta) nekem kell levezĂ©nyelnem. HatĂĄridĂ”, oktĂłber eleje. Közben elindul az a munka is, amiĂ©rt hĂĄrom hĂłnappal ezelĂ”tt Ă©jjel nappal kĂŒzdöttem. Meg!! Ha mĂĄr VecsĂ©si vagyok, akkor ugyan, csak belefĂ©r az ottani 4G-sĂtĂ©s. Meg az Ăcsai lakĂłpark is. Mire Ă©szbe kaptam, hiĂĄba gyĂ»rtem le nĂ©gy projektet, helyette ugyan annyi jött. Nem tudok tĂz alĂĄ menni. Nem is lenne ezzel semmi baj. Hiszen Ărtam a „JĂ©zuskĂĄnak” hogy karira Ășj lakĂĄst szeretnĂ©k. De ez a sok papĂrmunka megöl. Nap vĂ©gĂ©re hulla leszek. De most hĂ©tvĂ©gĂ©n pihenek. TalĂĄn mĂ©g a mobilt is kikapcsolom. Holnap bemutatkozĂł munkĂĄm lesz. Mert a srĂĄcok mind tanfolyamon lesznek. Ăgy majd Ă©n kereshetek markereket kĂ©t kilomĂ©teren a föd alatt. Erre talĂĄltĂĄk fel a markerkeresĂ” mĂ»szert. Na ja!! Csak, hogy nekem mindig volt technikusom aki ezt megcsinĂĄlta. Nem baj „a jĂł pap is holtig tanul” tartja a mondĂĄs. Ăgy dĂ©lutĂĄn beĂŒzemeltem a mĂ»szert, Ă©s ĂĄttanulmĂĄnyoztam a leĂrĂĄsĂĄt. Ki is prĂłbĂĄltam. ĂrĂŒltem mint aprĂł gyerek a csokinak, mikor rĂĄjöttem a hasznĂĄlatĂĄra. Nem fogok beĂ©gni holnap. MagĂĄnĂ©letre nemigen jut idĂ”m. De nem is lenne. MĂĄr nem vele kelek Ă©s nem vele Ă©bredek. Azt hiszem teljesen gyĂłgyultnak nyilvĂĄnĂthatom magam. (tudom mĂ©g odĂ©bb lesz az) De iszonyĂș erĂ”s vagyok. Ăs ĂĄllhatatos. Ăs nem török meg soha.
Szabolcs (Szabi) Ăszes, magas, ĂĄtlagos felĂ©pĂtĂ©sĂ», sĂĄrmos, egyidĂ”s lehet velem. Amiben mĂ©gis kitĂ»nik az ĂĄtlagbĂłl, az az elmĂ©je. Hamar ĂĄtlĂĄtja a munkĂĄt s minden mĂĄst is. Nagyon vĂĄlasztĂ©kosan, bĂ” szĂłkinccsel kommunikĂĄl. ĂlmĂ©ny vele a beszĂ©lgetĂ©s. Mindig a szemembe nĂ©z mikor magyarĂĄzom mit, Ă©s hogyan szeretnĂ©m. HuncutkĂĄs fĂ©ny csillog benne. Az Ă©rtelem. SajnĂĄlom, hogy nem vĂĄllalta fel az elĂ”lĂ©ptetĂ©sĂ©t. BĂĄr ma hallottam (mert szeretnĂ©m, ha vezetĂ” lenne), hogy az elĂ”dje baromsĂĄga miatt Ă is parkolĂł pĂĄlyĂĄn van egy darabig. Ez szĂĄmomra mĂ©g nagyobb kihĂvĂĄs. A munkĂĄja precĂz, megbĂzhatĂł. Ăs ami mĂ©g lĂ©nyeges, elĂ”re gondolkozik. Nem csak az adott feladatott hajtja vĂ©gre, hanem mĂĄr a mĂĄsnapban is gondolkodik. KreatĂv. Minden kĂ©pen az „elitem” vezĂ©regyĂ©nisĂ©ge lesz.
camel, 21:04
|
|
|
|
2012. július 10., kedd |
|
|
0 |
|
|
2012-07-10 Nehezen tĂ»röm egy idĂ” utĂĄn a monotĂłniĂĄt. Most Ășgy Ă©rzem kicsit berozsdĂĄsodtam. Lassan ötödik napja irodai munkĂĄra vagyok kĂĄrhoztatva. Mintha Gyehenna tĂŒzĂ©n Ă©gnĂ©k. Egy kis ĂzelĂtĂ” a pokolbĂłl. Az idĂ” itt is gyorsan mĂșlik. De nem ehhez vagyok szokva. Sok terep kevĂ©s iroda. Vagy leginkĂĄbb csak terep. De sajnos a papĂrmunkĂĄt is gyĂ»rni kell. HagyomĂĄnyozott projektem ĂĄtadĂĄsĂĄra kĂ©szĂŒlök. KĂ©t szakaszban lett kivitelezve. KĂ©tszer tizenkettĂ” tervkötetet kell lejavĂtanom. Soha nem Ă©rek a vĂ©gĂ©re. Ăs nem is szĂłlva rĂłla, Ășjabb kĂ©t „hagyomĂĄnyozott” jött hozzĂĄ. Van sajĂĄtom is ami ĂĄtadĂĄsra vĂĄr. Nem panaszkodom. De azĂ©rt ma mĂĄr megkĂ©rdezte a BOSS - BĂrod mĂ©g? Nem lesz sok? Ă! Nekem! Ăn barom. Nem tudtam megint nemet mondani. FĂ”znöm mĂ©g nem kell. Mosva, vasalva, mĂ©g el vagyok egy hĂ©tig is. Mi baj lehet. De! Holnap megint „csinosba” (ismerĂ”söm szerint) nyomulok. Bonusz jĂĄtĂ©k lesz. Nekem. Csak Ă©s kizĂĄrĂłlag. De nem iszom elĂ”re a medve bĂ”rĂ©re. Mindent a maga idejĂ©n. Közben rĂĄ-rĂĄ pillantok a tĂĄrskeresĂ” oldalakra. FĂ©lelmetes. Majd mindenki, minden ĂĄron akar ismerkedni. Ăs lehetĂ”leg gyorsan. Ha lehet, az estĂ©t mĂĄr ne egyedĂŒl kelljen töltenie. HĂĄnyinger. Most „f@szoztak” le mert standard mĂłdon prĂłbĂĄltam meg ismerkedni. Ugyanakkor a profiljĂĄban vĂĄgyik az igazira, a romantikusra, gyengĂ©dre, hĂ»sĂ©gesre. NevetsĂ©ges. De van pĂĄr jĂł fej NĂ. VelĂŒk Ă©rdemes levelezni. Van egy köztĂŒk, nem tudom, mit szeretne? Ăgy tĂ»nik, komolyan gondolja az ismerkedĂ©s Ărott, s Ăratlan szabĂĄlyait. Ăs bevallom, ez tetszik! Nagyon! ! MĂĄr kĂ©pes vagyok elfelejteni, hogy tizen Ă©vvel fiatalabb. MeglĂĄtjuk.
Gery Magas jĂł testfelĂ©pĂtĂ©sĂ», nem tĂșl bĂ”beszĂ©dĂ» hĂșszas Ă©veinek vĂ©ge felĂ© jĂĄrhatĂł jĂłkĂ©pĂ» srĂĄc. BĂĄr az eszĂ©Ă©rt nem lopnĂĄk el. De ha valamit megtanul, azt kĂ©pes jĂłl elvĂ©gezni. Többször Ă©szrevettem, hogy nagyon Ășgy ĂĄll a munkĂĄhoz, hogy mĂĄsok bĂ”ven odafĂ©rjenek. S ezt nem igazĂĄn szeretem. Ha pĂĄrba rakom valakivel, magĂĄhoz ragadja a vezetĂ” szerepet. Ez viszont becsĂŒlendĂ”. Csak ha nem pĂĄrosul vele az elme? Na ez viszont baj. De nem fĂ©l, hogy „megĂ©g”. Ez viszont a butasĂĄg ismĂ©rve. MĂłkĂĄs. Ha nem lenne idĂ”nkĂ©nt agresszĂv stĂlusĂș, mĂ©g idĂ”t is ĂĄldoznĂ©k rĂĄ. De nĂĄlam neki sikerĂŒlt,az ami a többieknek nem. KözömbössĂ© vĂĄltam irĂĄnta. Ă az a kategĂłria szĂĄmomra, akivel csak a lĂ©tszĂĄm van meg. Nem oszt, nem szoroz. Ha nem lenne magas, pont Ă©szre sem vennĂ©m. Nem lesz helye az „elit”-ben.
camel, 20:14
|
|
|
|
2012. július 7., szombat |
|
|
0 |
|
|
2012-07-07 EgyedĂŒl vagyok az irodĂĄba. Az egĂ©sz telephelyen. Kihalt minden, s tombol a hĂ”sĂ©g. A biztonsĂĄgi Ă”r is pihegve jĂĄrja vĂ©gig az ĂłrĂĄnkĂ©nt kötelezĂ” chek pontokat. JavĂtom a rajzokat, mert van egy olyan Ă©rzĂ©sem, hogy kedden mĂ»szaki ĂĄtadĂĄsa lesz a buszfolyosĂłnak. JĂł egyedĂŒl a csendben dolgozni. Semmi nem vonja el a figyelmemet. Holnap is bejövök, nem lĂ©vĂ©n mĂĄs dolgom. Az „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemen” csak porszĂvĂłznom kell, meg megfĂ”zöm a jövĂ” hĂ©tre a vacsorĂĄm. Az meg nem tart sokĂĄig. Reggel mielĂ”tt eljöttem mĂĄr lejĂĄrt a mosĂłgĂ©p is Ă©s kiteregettem a ruhĂĄkat belĂ”le. Lassan megint kezd a rendes kerĂ©kvĂĄgĂĄsba visszatĂ©rni az Ă©letem. Nem mondom, hogy jĂł Ăgy. EgyedĂŒl. De nem is esem kĂ©tsĂ©gbe. Ma egy kedves NĂ-höz (barĂĄt) megyek vacsorĂĄzni. LecsĂł lesz, tökkel. Ăgy mĂ©g nem ettem soha. Pedig Ă©n is csinĂĄlom pĂĄr fajtĂĄjĂĄt. ImĂĄdom. A lecsĂłt. Ăs az Ă©letet is. Egyre jobban. HĂ©tfĂ”n Ă©rtekezlet lesz megint. Na, ezzel meg tudnak gyilkolni. BĂĄr most a csĂŒtörtökön elbocsĂĄjtott kollĂ©gĂĄnk projektjeit fogjĂĄk szĂ©tosztani. Gondolom a tĂzbĂ”l, vagy hatot nekem nyomnak. BĂĄr mĂĄr lassan kezdĂ”dik a „nagy” projektem. Az lesz az igazi mĂłka. BalmazĂșjvĂĄros, Miskolc, MakĂĄd. Ăs remĂ©nyeim szerint a jövĂ” hĂ©ten jutok valamire a „jövĂ”alapozĂł” magĂĄnszĂĄmommal is. Nagyon felfutott minden körĂŒlöttem. De ez mindig Ăgy volt, ha a magĂĄnĂ©letem csĂ”dbe ment. De most nagyon mĂĄs lesz minden. Mert nem minden ĂĄron akarok ismerkedni, TĂĄrsat, Szerelmet. Csak a szĂĄmomra TĂKĂLETES-et akarom. S tudom, hogy eljön. Nem kell keresnem. Eddig sem kerestem. Mindig rĂĄm talĂĄltak. Ăs Ă©n megĂ©reztem. Azt mondjĂĄk, sokat akarok. Lehet. De mĂĄr nem akarok „kĂ©jmodell” lenni. Mindig azt nĂ©zni mi a jĂł a szerelmemnek, s alĂĄrendelni magam Ă©s az Ă©rzĂ©seim mindennek. MĂĄr szeretnĂ©k majd annyit kapni, mint amennyit adok. Vagy legalĂĄbb töredĂ©kĂ©t. Lassan elindulok. FĂŒrdĂ©s, borotvĂĄlkozĂĄs, megveszem az Ă©dessĂ©get. FĂ©l Ăłra autĂłzĂĄs, vacsora s egĂ©sz Ă©jszakĂĄs szĂnvonalas beszĂ©lgetĂ©s, eszmecsere. ArtĂșr A mĂĄsik csoportvezetĂ”. Harmincas Ă©veinek közepe, vĂ©ge felĂ© jĂĄrhat. NehĂ©z lenne megmondani pontosan, mert mindig enervĂĄlt, közömbös minden irĂĄnt. Szerintem tĂșl sokat kivett belĂ”le a stĂĄtuszĂĄnak elĂ©rĂ©se. A hatalmi harc kiĂ©gette. Most, hogy meg van a pozĂciĂłja, mĂĄr nem tudja Ă©lvezni. A munkĂĄjĂĄt pontosan, precĂzen vĂ©gzi. Sokkal többet dolgozik a többieknĂ©l. Sokszor figyelem a mozdulatait. Nem leli örömĂ©t abban, amit csinĂĄl. SzĂv nĂ©lkĂŒl, mint egy gĂ©p. Egy robot. Mind ez mellet nagyon favorizĂĄlom, mert jĂł szakember. Ăs mĂ©g jobb lehetne. Egyik Ă©jjel kidolgoztam egy stratĂ©giĂĄt, mikĂ©nt vihetnĂ©k Ă©letet, szeretetett, örömet abba, amit csinĂĄl. SokĂĄig fog tartani, de megĂ©ri. Mindezek ellenĂ©re a vĂĄllalat legjobb szakemberĂ©nek tartom. Nagyon jĂłl terhelhetĂ”. TartĂł pillĂ©re Ă©s szellemi vezetĂ”je a fejemben lassan összeĂĄllĂł „elit cspatnak”.
Te jĂł Ă©g!! HanyaggyĂĄra kovĂĄcsolok össze, szĂ©thullĂł fĂ©lben levĂ” csoportokat. De megĂ©ri. Csak mikor elvĂĄlnak majd Ăștjaink, kicsit meghal bennem valami.
“TĂ©gy meg minden jĂłt, ami tĂ”led telik, Amilyen eszközzel csak tudod, Amilyen mĂłdon csak tudod, Ahol csak tudod, Akivel csak tudod, Ameddig csak tudod.” (John Wesley)
camel, 18:11
|
|
|
|
2012. július 3., kedd |
|
|
0 |
|
|
2012-07-03 Ăj csapatot prĂłbĂĄlok meg összeĂĄllĂtani. ĂsszeĂĄllĂtani. Mert csapatkĂ©nt mozogni mĂĄs. EgyĂ©nrĂ”l egyĂ©nig haladok. Mindeninek megvan a szerepe. Csak tudatosĂtani kell vele. MĂĄsfĂ©l hĂłnapja nĂ©zem Ă”ket nap, mint nap. MĂĄr ismerem az erĂ”ssĂ©geiket Ă©s a gyengĂ©iket. MindegyikĂ©t. KĂŒzdelmes idĂ”szak volt. Nehezen fogadtak el mint vezetĂ”t. A lĂ©nyeg, csak annyit követelj, amit magad is meg tudsz csinĂĄlni. NĂĄlam ez az elsĂ” rendĂ» szabĂĄly. Ezzel mĂ©g eddig mindig ki tudtam vĂvni a megkĂ©rdĂ”jelezhetetlen, „fĂ”nök” stĂĄtuszt. Persze volt akitĂ”l meg kellet vĂĄlni. Nem kis lelkizĂ©sem volt miatta. De vĂ©gĂŒl is sajĂĄt maga vĂĄgta ki maga alatt a fĂĄt. A fiĂșk most nyugodtabbak. MĂĄr kezdenek önĂĄllĂłan dolgozni. MĂĄr egyre kevesebbet kell naponta kint lennem velĂŒk terepen. A poĂ©n csak az, hogy a többi projektvezetĂ”nek nemigen sikerĂŒlt ez. Pedig ezek a fiĂșk dolgoznak nekik is. SajĂĄt emberek. MondjĂĄk nem kis gĂșnnyal. Nem tudjĂĄk nekem mi mindenre kĂ©pesek. A szavaknak olykor nem csak ereje, hanem varĂĄzsa is tud lenni. Nem osztom a nĂ©zetet, miszerint ha valamit jĂłl csinĂĄlnak az termĂ©szetes Ă©s nem jĂĄr Ă©rte dicsĂ©ret. TalĂĄn az lehet, hogy Ă”k sosem csinĂĄltĂĄk. Csak magyarĂĄztĂĄk. A kettĂ” nem ugyan az. Ez a tipikus „lĂĄttam, hogy hallottĂĄk, hogy mondtĂĄk. EzĂ©rt jĂł nekem, mert alulrĂłl kezdtem a ranglĂ©trĂĄn. De ez Ăgy volt jĂł. DezsĂ” Negyvenes Ă©veinek vĂ©ge felĂ© jĂĄrhat. Az ĂșjraszervezĂ©skor neki maradt a csoportvezetĂ”i szerep, mert akinek fel lett ajĂĄnlva az szakmai felkĂ©szĂŒletlensĂ©gĂ©re hivatkozva (ezt sem Ă©rtem, hogy van, de mĂĄr dolgozom rajta) nem vĂĄllalta el. MĂĄr az elsĂ” naptĂłl nem szimpatizĂĄlt velem. TĂŒntetĂ”leg „elfelejtkezett” az ĂĄltalam kĂ©rt betartandĂł jĂĄtĂ©kszabĂĄlyokrĂłl. Nem kis munkĂĄm fekszik benne, hogy Ășjra Ă©rtĂ©kelje kettĂ”nk kapcsolatĂĄt. Ma mĂĄr kĂ©rĂ©s nĂ©lkĂŒl teszi, amit szeretnĂ©k. Szakmailag mĂ©g sokat kell fejlĂ”dnie. De dĂjazom, hogy volt mersze elvĂĄllalni azt amire mĂ©g nem ĂĄll kĂ©szen. FelfogĂĄsa kicsit lassĂș, döcögĂ”s. De ha valamire „rĂĄkap” azt szĂvvel csinĂĄlja. Ăs ez nĂĄlam elĂ”ny. JĂłl bĂrja a terhelĂ©st, bĂĄr Ășgy veszem Ă©szre mĂĄr kezdi a vezetĂ”i elĂ”nyöket is kihasznĂĄlni. Ezt pedig nem szeretem. Majd ki tĂ©rek rĂĄ, hogy miĂ©rt is. Most egyenlĂ”re ha nĂĄlam dolgozik (mĂ©g jĂł ideig mert annyi projektem van mint Ă©gen a csillag) mĂ©g hagyom kicsit „szĂĄrnybontogatni”. Szeretem, hogy amikor beszĂ©lĂŒnk, egyenesen a szemembe nĂ©z. Ăgy nem utolsĂł sorban, lĂĄtom mikor gyĂșl fel benne a felismerĂ©s szikrĂĄja. Ăsszegezve, sosem lesz belĂ”le jĂł vezetĂ”, mert tĂșlsĂĄgosan lassĂș felfogĂĄsĂș, Ă©s szakmailag sem elĂ©g felkĂ©szĂŒlt. De amĂg elvĂ©gzi azt, amit Ă©s ahogyan kell, addig a tĂĄmogatĂĄsomat Ă©lvezheti. Vagy felnĂ” a feladathoz, vagy el kell sajnos mozdĂtanom. BĂĄr a brigĂĄdban is segĂtik, s napközben vagy estĂ©nkĂ©nt jelentĂ©stĂ©telnĂ©l Ă©n is pallĂ©rozom az elmĂ©jĂ©t. ElmĂșlt egy Ășjabb hosszĂș nap. Ăs forrĂł. Lassan elindulok az „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyem” felĂ©. De ez is vĂĄltozni fog. Mert dolgozom rajta.
„- LĂĄtod ez egy hĂ»sĂ©ges fĂ©rj. --Az. De nincs nĂĄla boldogtalanabb ember a vilĂĄgon” Jules Renard
camel, 19:54
|
|
|
|
2012. július 1., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
2012-07-01 Ăletem legsötĂ©tebb ĂłrĂĄjĂĄn Ă©rkezett. Hogy megmentsen. Nem gondoltam, hogy valaha mĂ©g megszeretek valakit, Ășgy igazĂĄn. SzĂvbĂ”l. De neki kevĂ©s volt a szĂvem. Versenyre akart kelni a mĂșlttal. Meg akart vĂĄltoztatni. Megmutatni, hogy neki „bezzeg”! Nem sikerĂŒlt. Pedig ha tudnĂĄ, hogy elkezdtem. Csak mĂ©g egy kis tĂŒrelem kellet volna.
Ăletem legsötĂ©tebb ĂłrĂĄjĂĄn ment el. Nem hagyott mĂĄst csak amit Ă©rkezĂ©sekor talĂĄlt. Ăgy hiszem nem szeretett elĂ©ggĂ©. Nem Ășgy ahogy Ă©n Ăt. Csak a sexet szerette velem, mert valami olyan Ă©rzĂ©sekkel ajĂĄndĂ©koztam meg amit azelĂ”tt nem Ă©rzet mĂ©g. Mert szĂvbĂ”l szerelmeskedni nem ugyan az. De mint minden varĂĄzs, egyszer ez is elmĂșlik. Itt hagyott az Ă©rzĂ©seimmel, emlĂ©keimmel. TalĂĄn Ășgy gondolta, hogy magĂĄhoz lĂĄncolt az Ă©rzĂ©seim ĂĄltal annyira, hogy bĂĄrmit megtehessen velem. Nem tudta, nem tudhatja, mert nem ismeri a mĂĄsik arcom. A megkemĂ©nyedett arcot. SzĂvet. Nem tudta, hogy inkĂĄbb meghalok, mint sem feladjam az elveim. MĂĄr nem Ă©rzem az illatĂĄt. MĂĄr csak homĂĄlyosan lĂĄtom az arcĂĄt. MĂĄr nem kanyarodom az ĂŒzlete felĂ©. MĂĄr nem vĂĄrom. A szĂvemben olykor mĂ©g belesajdul. De ezĂ©rt dolgozom napi tizennĂ©gy-tizenhat ĂłrĂĄt hogy ez megvĂĄltozzon. Tudom az emlĂ©ke örökre bennem marad, mint az eddigi NĂ-im-Ă©. IdĂ”vel megszĂ©pĂŒl. Mint minden.
Most ismĂ©t Ă©letem sötĂ©t ĂłrĂĄit Ă©lem. Tudom, hogy ismĂ©t meg fog valaki menteni. Mert vigyĂĄznak rĂĄm. Nem tudom miĂ©rt, de ez Ăgy van szĂŒletĂ©sem pillanatĂĄtĂłl. De mint mindennek, ennek is megvan az ĂĄra. S meg is fizetem.
„Amikor eljĂ” az idĂ” s szĂĄmot kell adni Ă©letedrĂ”l, mit fogsz mondani…”
camel, 18:48
|
|
|
|
2012. június 28., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
2012.06.28
MĂĄsfĂ©l Ăłrai meg megszakĂtott alvĂĄs utĂĄn nem olyan nagyon Ă©reztem magam a toppon. Többször holt ponton voltam. De valahogy mindannyiszor ĂĄtlendĂŒltem rajta. Van benne gyakorlatom. BĂĄr mostansĂĄg jobban megvisel. Az alvĂĄllalkozĂłi tĂĄrgyalĂĄs lazĂĄn ment. Nem igen görcsöltem rajta. Karcos hangon Ă©s halkan beszĂ©ltem. JĂł mĂ»velt, kifinomult emberrel beszĂ©lgetni. A vĂ©gĂ©re egĂ©sz felĂ©lĂ©nkĂŒltem. Elvittem a teljesĂtĂ©st is igazoltatni. VisszaĂ©rve, kicsit megĂŒltem. Elgondolkodtam, vajon meddig bĂrom ezt a tempĂłt. Mostanra hulla vagyok, de fĂ©lig összeĂĄllĂtottam egy Ășjabb lezĂĄrĂĄsra „jelölt” projektem. Ha Ăgy haladok elĂ”bb kisöpröm az Ă”szesett ,mint a többiek. Ez is a cĂ©lom. CĂ©lom? Most nagy energiĂĄt fektetek be, de Ășgy gondolom Ă©rzem, meg fog tĂ©rĂŒlni. VĂĄrom mĂĄr a következĂ” hetet. FeszĂŒl bennem a tettvĂĄgy. Egy Ășj Ă©let kezd körvonalazĂłdni. De ezek mĂ©g csak szĂĄmĂtĂĄsok. MĂ©g mindig nem szĂłl zene, a kicsi autĂłmban. De mĂĄr többször azon kapom magam, hogy dĂșdolok. NevetsĂ©ges. Az Ă©jjel megkĂ©rdeztĂ©k tĂ”lem: fĂ©rfi lĂ©tedre, honnan van benned ennyi Ă©rzĂ©s? Ha tudnĂĄ! Egy tizedĂ©t sem tudom ĂĄtadni mert nem gyĂșlt meg bennem a perzselĂ” lĂĄng. HiĂĄba prĂłbĂĄlom lezĂĄrni a mĂșltat, nehezen megy. Vagy is egyenlĂ”re nem megy. Ăn ilyen vagyok. Nehezen költözhetĂ” a szĂvem melegĂ©nek tengerĂ©be s mĂ©g nehezebben tudok elengedni. Tudom ez nem jĂł mert Ăgy nem lesz egy jĂł darabig „normĂĄlis” kapcsolatom. De nem is bĂĄnom. Szeretem a lelkemben fĂĄjĂł emlĂ©keket. ErĂ”t adnak. FĂ”leg a hibĂĄim. Mert vannak bĂ”ven. KĂ©t Ă©v utĂĄn ismĂ©t önön csapdĂĄmban talĂĄltam magam. Most Ășjabb „hĂłbortot” talĂĄltam. Sok- sok, Ă©vvel ezelĂ”tt lĂĄttam embereket egyszerre mozogni. LĂ©giesen, kecsesen. csukott szemmel, a mozgĂĄs örömĂ©tĂ”l ĂĄtitatott szellemmel. Tudtam, hogy Tai Chi a neve, de akkor mĂ©g nem volt itthon kultĂșrĂĄja. Most mĂĄr jĂł ideje elsajĂĄtĂthatĂł a testnek Ă©s lĂ©leknek eme magasztos gyĂłgyĂtĂł Ă©s önmegbĂ©kĂ©lĂ” megvalĂłsĂtĂĄsa. Nagyon beleszerettem. TalĂĄn ez majd meghozza, hacsak kis idĂ”re is a megnyugvĂĄst szĂĄmomra. ElhatĂĄroztam, hogy kiprĂłbĂĄlom. A jövĂ” hĂ©ten. TalĂĄn mĂĄr össze is hozhatom az elsĂ” ĂłrĂĄt. Tudom ez nem a tökĂ©letes megoldĂĄs. De ez is elvonja a munkĂĄn kĂvĂŒl megmĂ©telyezĂ” gondolataim. Ha mĂ©g sem Ă©rzek rĂĄ akkor viszont marad az „örök szerelmem” a vĂz. ĂrĂĄkig tartĂł ĂșszĂĄs. Lassan indulok az „Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyemre” mert a hatĂĄrokat sĂșrolom testem kiszipolyozĂĄsĂĄban. S most ez elfogadhatatlan. Nem jött mĂ©g el az idĂ”m!!
camel, 20:40
|
|
|
|
2012. június 27., szerda |
|
|
0 |
|
|
2012.06.27
MĂ©g mindig nem szĂłl a zene. DidergĂ”sen Ă©bredek. Szundi gombot aktĂvĂĄlom. De mĂĄr nem tudok vissza aludni. Elindult szĂĄmomra egy Ășjabb kihĂvĂĄsokkal teli nap. KikĂĄszĂĄlĂłdom az ĂĄgybĂłl. RĂĄcsatlakozom a vĂ©rre. InfĂșziĂłsan kĂĄvĂ©. Cigi. Közben mĂĄr mĂĄshol jĂĄrok gondolatban. Megtervezem a reggelt. Sajnos csak kis idĂ”vallumot tudok tervezni, mert minden mozgĂĄsban van. Az idĂ” is. Ăs a jövĂ” is. S vele egyĂŒtt Ă©n is. Rutinfeladatok. Zuhany, fogmosĂĄs, borotvĂĄlkozĂĄs (ezt mĂ©g mindig gyĂ»lölöm), öltözködĂ©s. IndulĂĄs. ElsĂ”nek Ă©rkezem az irodĂĄba. Gyorsan repĂŒl az idĂ”. Sosem jut idĂ”m a privĂĄt levelezĂ©seim teljes ĂĄttekintĂ©sĂ©re. Meg mĂĄsra sem. De Ă©rzem ez a mai nap mĂĄs lesz, mint az elĂ”zĂ”ek. Valami vĂĄrakozĂĄsteljes feszĂŒltsĂ©g van bennem. Olyan mint gyermekkoromban az elsĂ” nyaralĂĄsom elĂ”tt. Valahogy kellemesen borzongatĂł. LĂĄtni Ăłhajtott az egyik projektem mĂ»szaki ellenĂ”re. Ăgy mĂ©g rövidebb lett a reggelem. Valaki mindig megrövidĂt. Majdnem dĂ©l volt mire visszaĂ©rtem az irodĂĄba. Az asztalomon remĂ©nytelenĂŒl nagy kupac papĂrhalmaz. NekilĂĄtok. Mire Ă©szbe kapok mĂĄr hĂĄrom Ăłra. Nem vettem Ă©szre, hogy miĂłta ĂĄll az ajtĂłban. Halkan diszkrĂ©ten köhintett. a BOSS. --tudnĂĄl a szobĂĄmba jönni. Vajon megint melyik irigyemnek sikerĂŒlt kesernyĂ©ssĂ© tennie a nap hĂĄtralĂ©vĂ” rĂ©szĂ©t. A szokĂĄsos rituĂĄlĂ©. KĂĄvĂ©kortyolgatĂĄs. --holnap kilenc Ă©s tĂz Ăłra között törölj mindent mert eljön hozzĂĄnk az egyik ajĂĄnlat tevĂ” tĂĄrgyalni, Ă©s remĂ©nyeim szerint szerzĂ”dĂ©t is kötĂŒnk. SzeretnĂ©m, hogy itt lĂ©gy mellettem. Na. Akkor holnap öltönyös napom lesz. Majd hallgathatom a butĂĄbbnĂĄl butĂĄbb megjegyzĂ©seket a kollĂ©gĂĄktĂłl. MĂ©g nem fordult elĂ”, hogy az ĂŒzleti rĂ©sznĂ©l is jelen legyek. Lehet azĂ©rt mert ez az Ă©n „gyerekem”. KemĂ©ny mĂĄsfĂ©l hĂłnapig gyötörtem mire kibontottam a mĂ»szaki tartalmat. Meg is nyertĂŒk. TalĂĄn ezĂ©rt. De mindegy is. Az Ă©rzĂ©s a lĂ©nyeg. IsmĂ©t betonozott, tartĂł pillĂ©r vagyok. Ăs ez jĂł. Nagyon jĂł. KĂ©rdezgettĂ©k „na mivolt? lecsesztek valamiĂ©rt?” Mint ha csak azĂ©rt lehetne a BOSS-hoz menni. Neki lehet. Ă©n mĂĄs vagyok. Mindig azt hittem valamit rosszul csinĂĄlok, mert estĂ©re mĂĄr csak egyedĂŒl maradok az irodĂĄba Ă©s a papĂrmunka, email sosem fogy el. Ma rĂĄnĂ©ztem a közössĂ©gi tĂĄblĂĄzatra s egybĂ”l lĂĄttam nem errĂ”l van szĂł. Csak mĂg nekem tĂz folyĂł projektem van a többi hĂĄrom kollĂ©gĂĄnak összesen hat. De nem panaszkodom, mert jĂł rĂ©szĂ©t Ă©n vĂĄllaltam. A többi „öröksĂ©g” vagy a nem terhelhetĂ” kollĂ©gĂĄtĂłl vettem ĂĄt. MĂ©g nem vagyok a rĂ©gi. De kezdek megĂșjhodni s ez jĂł. Nagyon jĂł. VĂĄrom a holnapot. Lassan elindulok nem haza mert az mĂĄr jĂł ideje nincs. Ahogy Ă©n nevezem „az Ă©jszakai szĂĄllĂĄshelyem”. Mert valĂłjĂĄban nem Ă©lek ott. Csak aludni jĂĄrok oda. De nemsokĂĄra vĂĄltoztatok ezen is. BĂzom benne. Magamban. A nap mosolya Ă©s tetĂ”pontja, megdicsĂ©rtek, mint fĂ©rfit, összegsĂ©gĂ©ben. Egy NĂ”.
camel, 20:49
|
|
|
|
2012. június 25., hétfő |
|
|
0 |
|
|
2012-06-22 A lenyugvĂł nap fĂ©nye felĂ© autĂłztam. Nem szĂłl a zene. Most mĂ©g nem. Csak a csak a szĂvemben. Ott is csak halkan, fĂĄjdalmasan. Ăzletet megyek kötni. De mĂĄr most tudom a vĂĄlaszom. Nem! Nem adom a becsĂŒletem semmi pĂ©nzĂ©rt, földi javakĂ©rt. Mostanra, jĂłszerivel csak ez maradt nekem. Mindig is kĂ©nyesen ĂŒgyeltem rĂĄ. S marad is Ăgy ezutĂĄn is. Halkan suhanok, mint ahogy szoktam. LĂĄngol az Ă©gbolt alja. MĂ©g fĂ©l Ăłra Ă©s teljesen lenyugszik a nap. Ăs kezdĂ”dik a vĂ©gtelen Ă©jszaka. A gyötrĂ”dĂ©s, szenvedĂ©s, a kĂn hosszĂș ĂłrĂĄi. Csak a hajnal hasadĂĄsa fog ismĂ©t enyhĂŒlĂ©st hozni, magam okozta mĂ©ly sebre. ImmĂĄr mĂĄsodszor. Ăgy mĂĄr van nĂ©mi tapasztalat benne. De ez most kicsit mĂĄs. MĂ©lyebb. MegrĂĄzom a fejem. Most nem szabad erre gondolni. Majd otthon. EgyedĂŒl. Most tiszta fej kell. Mert nem kis tĂ©t lesz mĂ©g forgandĂłn. ĂrzĂ©seim nem csaltak meg. Sejtelmesen mosolygott. Mint mindig, ha nagy dolgokat akar összehozni. KettĂ”nknek. Ez Ăgy van, Ă©vtizede. MiĂłta az elsĂ” közös ĂŒzletbe belementĂŒnk. Vakon bĂzik bennem. JĂł Ă©rzĂ©s. Lassan, körĂŒlmĂ©nyesen, mint egy elĂ”jĂĄtĂ©k, Ășgy vezeti elĂ”. Hogy Ăzlelgessem. De most nincs kedvem ehhez a jĂĄtĂ©khoz. Tudom kicsit duzzogni fog, de szavĂĄba vĂĄgok. Nem! Szeme elkerekedik. Nagyon kĂ©kes-zöld! Irigyelem is Ă©rte. Nem? KĂ©rdezi. Nem vĂĄlaszolok. Hallotta jĂłl. Csak nem akarja elhinni. MegprĂłbĂĄlom a nagyon nyugodt arcot vĂĄgni. Nem tudja, hogy Ă©n mielĂ”tt eljöttem hozzĂĄ, azĂ©rt rĂĄĂ©rdeklĂ”dtem a tĂ©makörre. TĂșljutott a traumĂĄn. FelvĂĄzoltam mikĂ©nt lehetne mĂĄskĂ©nt, kimaradva a politikĂĄbĂłl. Igaz nem az a kategĂłria, de neki is Ă©s nekem is ĂșjrakezdĂ©st hoz, nyugodt Ă©jszakĂĄkkal. Tudtam halk hatĂĄrozott hangom az Ă©rveimmel alĂĄtĂĄmasztva meggyĂ”zi. S lĂĄm megint csak az Ă©sz Ă©rv gyĂ”zedelmeskedett. HazafelĂ©. Nem tervezem tĂșl. Az nem jĂł Ămen. De eljĂĄtszom a gondolattal. Nem is olyan lehetetlen. De Ăłvatosan ĂĄlmodozom. Otthon a lepusztult albĂ©rletben ahol nem Ă©lek csak alszom, egyetlen hĂ» tĂĄrsam Chero kutyĂĄm vĂĄr. SokĂĄig sĂr, szĂ»köl a tĂ©rdemre ĂĄgaskodva. Kiengedem hadd fusson kicsit. Ăn addig letusolok, felkĂ©szĂŒlök az Ă©jszakĂĄra. KikĂ©szĂtek kĂ©t filmet s mĂ©g egyet tartalĂ©kba. MĂĄr pizsamĂĄba vagyok, mikor telefonhĂvĂĄst kapok. HĂrtelen ötlettĂ”l vezĂ©relve elindulok vidĂ©kre. Az utcĂĄn vĂĄr rĂĄm. Most lĂĄtom elĂ”ször Ă©lĂ”ben. Kellemes meglepetĂ©s. A konyhĂĄban szĂŒrcsölgetem az ĂgĂ©rt kĂĄvĂ©t. IllatmĂ©csesek mindenhol. Borzolja is testem, lelkem. SokĂĄig beszĂ©lgetĂŒnk. EgymĂĄs gondolatait talĂĄljuk ki. EgymĂĄs mondatait fejezzĂŒk be. Ălvezem a tĂĄrsasĂĄgĂĄt. Szellemben „ellenfĂ©lre” talĂĄltam. S ez Ăgy van rendjĂ©n szĂĄmomra. Mert Ăgy van miĂ©rt felnĂ©znem rĂĄ. EgymĂĄs mellet fekszĂŒnk. Lassan simogat. Kedvesen. A szemem ĂĄrulkodik. Olvas belĂ”le. HĂĄlĂĄs vagyok Ă©rte. Nem kell semmit mondanom mĂ©g is Ă©rti mit szeretnĂ©k. Ki is mondja. De ezt is kedvesen teszi. BĂșcsĂșzĂłul hĂĄla csĂłkot kap. MĂĄr vilĂĄgos van, mikor ismĂ©t Ășton talĂĄl a hajnal. Nem Ă©rzek fĂĄradsĂĄgot. Pedig hosszĂș lesz ez a mai nap. „AjĂĄnlom soraim AnnĂĄnak ki megĂ©rezte, hogy nem gyĂșlt meg bennem az a bizonyos szikra, Ă©s megĂ©rtette, nekem mĂĄskĂ©nt nem megy”
camel, 21:22
|
|
|
|
2012. június 18., hétfő |
|
|
0 |
|
|
GyĂ»rödten Ă©bredtem. Az Ă©jjel sokĂĄig tartott az Ă©letem szĂĄmvevĂ©se. A mozizĂĄs sem segĂtett. Most valahogy nem tudtam a legyĂ”zhetetlen, vilĂĄgot megvĂĄltĂł, mindenkin segĂtĂ” hĂ”s lenni. A lelkiismeretem minduntalan közbeszĂłlt. Ăgy hĂĄt maradt a tiprĂłdĂĄs. De Ă©n mindig ilyen voltam. VĂ©gĂŒl is ĂĄlomtalan ĂĄlomba szenderĂŒltem. Ez a legrosszabb. Mert nagyon fĂĄradtan tudok belĂ”le csak Ă©bredni. Chero kutyĂĄm is ĂĄlmodott. SĂrt ĂĄlmĂĄban, de közben nagyon csĂłvĂĄlta a farkĂĄt. Biztos AnyukĂĄjĂĄrĂłl ĂĄlmodott, kivel Ășjra talĂĄlkozhatott. KitĂ”l azĂ©rt szakĂtottĂĄk el, hogy az enyĂ©m lehessen. FĂŒrdĂ©s, borotvĂĄlkozĂĄs. BelenĂ©ztem a tĂŒkörbe. De szĂĄmomra egy ismeretlen ember nĂ©zett vissza. Kicsit megrĂ©mĂŒltem. Beesett arc, nyĂșzott. Ăs a szemben sem Ă©g az a mindet tĂ»zbehozĂł, felperzselĂ” tĂ»z. Nem szĂłl a zene. Minek. Minden csak a mĂșltat idĂ©znĂ©. Az meg pont mĂ©g nem hiĂĄnyzik. ElĂ©g a gondolatok ĂĄltal keltett Ă©rzelmi hullĂĄmok. MĂ©g sok is. De tĂșlĂ©lem. Mint mindent. Most az a lĂ©nyeg, van munka. Menni, menni, tenni, intĂ©zni, szervezni. Szorongva lĂ©pek az irodĂĄba. Minden olyan mint az elmĂșlt hĂ©ten. De mĂ©gis Ă©rzem nem. KĂ©rdezgetnek, hogy vagyok, tudok-e mĂĄr enni? De ez valahogy most mĂĄs. Mint az Ă©rzĂ©s is bennem. Tompa s mĂ©g izzĂłan fĂĄjĂł. FeszĂt. Gyorsan megyek az irodĂĄba. Teszem, amit kell. Levettek a vĂĄllamrĂłl egy kis terhet Ă©s vele egyĂŒtt a lelkembĂ”l is elvettek. Tudom csak jĂł szĂĄndĂ©k. De mĂ©g is Ășgy Ă©rzem megloptak. Ărdekes viszont, hogy ha jut idĂ”m, rend lesz az ĂrĂłasztalomon is. Feltöltöm a File-kat. A papĂrhalmaz bevĂĄndorol a sajĂĄt dossziĂ©jĂĄba. S közben belĂŒl valami feszĂt. A cigaretta sem kell. Csak, mint egy droid rendezkedem, telefonĂĄlok, szervezkedem. Jobb lenne a terepen. Akkor csak mĂg utazom addig „agyalok”. Terepen viszont mĂĄr nem lehet. Mert akkor nem vagy profi. MĂĄr kĂ©sz vagyok mindennel mĂ©g az utolsĂł „jĂłindulatĂș” feladattal is! Ăs holnap ismĂ©t terepen lehetek. DĂ©lutĂĄn a „BOSS” hĂvott. Nem telefonĂĄlt, s nem kĂŒldte Ă©rtem a titkĂĄrnĂ”jĂ©t. Maga jött! „zoli, tudnĂĄl jönni hozzĂĄm? Persze csak ha rĂĄĂ©rsz. RĂĄĂ©rtem Ă©s mentem. Ahogy elhaladtunk az irodĂĄk mellett, elhallgatott mindenki. Rossz elÔérzetem tĂĄmadt. Nagyon rossz. Az irodĂĄjĂĄba Ă©rve „az ajtĂłt csukd be lĂ©gy szĂves”. Azt hittem nem bĂrok tovĂĄbb uralkodni magamon. Forgott velem az iroda, de talĂĄn az egĂ©sz vilĂĄg is. KiszĂĄradt a szĂĄm. LeĂŒltem. Kicsit mĂ©regetett. Most nem volt kedves, barĂĄti a nĂ©zĂ©se. - mint magĂĄnember kĂ©rdezem, tudok valamiben segĂteni? ĂszintĂ©n? Tudok valamiben segĂteni neked? Hirtelen jött ez a kĂ©rdĂ©s. Csak nehezen talĂĄltam meg a megfelelĂ” szavakat. Elmondtam, amit mĂĄr amĂșgy is tudott. MegenyhĂŒlt a tekintete. MĂĄr ismĂ©t mosolygott. - Ăllj minĂ©l elĂ”bb talpra. SzĂĄmĂtok rĂĄd. S többĂ© ne csinĂĄld ezt Velem. Egyszer majd elmesĂ©lem min mentem keresztĂŒl, ez a pĂĄr nap alatt. Ennyi lett volna amit mondani akartam. FelĂĄlltam. Könnyebben, mint ahogy leĂŒltem. Kezet fogtunk s elköszöntem. Nagyon szĂ©gyelltem magam. A makacs, önfejĂ»sĂ©gem mindig ilyen s ehhez hasonlĂł helyzetekbe hoz. A visszaĂșton Ă©reztem, hogy enyhĂŒlt a feszĂtĂ” Ă©rzĂ©s bennem. IsmĂ©t megfogadtam, hogy soha többĂ©. Csak most nem volt hozzĂĄ gĂșnyos mosoly a szĂĄm szĂ©lĂ©n. Most Ă©reztem, hogy nincs tovĂĄbb. Most mĂĄr ennĂ©l nincs mĂ©lyebb s legközelebb mĂĄr nem lesz senki, aki visszahĂșzzon. „Azt hitte, mert mĂ©lyebbek az Ă©rzĂ©seim Ă©s ki tudom mutatni, mert tudok szĂvbĂ”l szeretni, puhĂĄny vagyok. De tĂ©vedett. Mint az elĂ”dei. Tudok szikla lenni. Mert elveim vannak. Ăs nem török meg. MĂ©g ha belĂŒl fĂĄj is. Nagyon.” Ahogy jött, Ășgy is ment el. Berobbant, majd Kirobbant. Az Ă©letembĂ”l. Most csak a felĂ©pĂŒlĂ©s Ă©s a menetelĂ©s szĂĄmĂt. Mert kĂŒlönben, tĂ©nyleg gyenge lennĂ©k. S vannak mĂ©g akik bĂznak bennem.
camel, 19:35
|
|
|
|
2012. június 12., kedd |
|
|
0 |
|
|
Jenna megajĂĄndĂ©kozott. S ezzel egyĂŒtt, feladata is lett. Fel kellet nĂ”nöm hozzĂĄ. MĂ©g maga sem tudta mennyire. 66 font. 32” Nem egyszerĂ» Long Bo ily! Jaqes szĂve repeset! De retteget is! Nem tudta felajzani! Ezt is tanulni kell! Mint mindent. Az Ă©letben. Jenna boldog volt, mert azt lĂĄtta Jaqes boldog. Ăvek multĂĄn, csak az Ăly maradt. S aki felajza, s kihĂșzza. De ez is megy. MĂ©g. Ăs Jenna? Nos! Ă is Ă©letem legsötĂ©tebb ĂłrĂĄjĂĄn Ă©rkezett. Hogy megmentsen. Csak nem tudott rĂłla. Ăs mĂ©g mindig hiĂĄnyzik… Sokan ĂĄllnak körĂŒlöttem. Mosolygok. Tudom a vĂ©geredmĂ©nyt. Ăk mĂ©g nem. Most mĂ©g Ă©n vagyok az idiĂłta. A vĂ©gĂ©n pedig ĂN hajlok meg! Ăs ez a nem mindegy! ĂrzĂ©sben! 66 font. Oda ember kell. Ezt is megoldottam. Köszönöm LIĂNAK! BĂĄr csalĂłdott bennem, de nem tudja, milyen Ă©rzĂ©ssel gazdagodtam. Ăltala. Tudom, ha lenĂ©zel reĂĄm Cecilius, nem vagy bĂŒszke. Pedig erre vĂĄgytam. TĂșl korĂĄn magamra hagytĂĄl! Nincs EMBER! Kit jobban szeretnĂ©k! S kinek a hiĂĄnya, nagyon fĂĄj. Mint maga az Ă©let. Mert TE tanĂtottad, hogy hogyan Ă©rdemes ĂLNI! egyszer.s. igazĂĄn! SZĂVBĂL! „a magĂĄnyos ember Ășgy Ă©l minta kirĂĄly, de Ășgy döglik meg, mint a kutya”
camel, 6:41
|
|
|
|
2012. június 10., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
VĂ©get Ă©rt a csapatĂ©pĂtĂ©s. MĂĄs volt mire szĂĄmĂtottam. Kellemes. Olyan jĂł!! Ăt csapatbĂłl, a harmadik hely lett a miĂ©nk. De! Milyen csapatbĂłl?! Ah! Ărdekes. SorsolĂĄs alapjĂĄn! A Boss, a Top Menager.. Ă©s Ă©n. KirĂĄly csapat? De mi lett a vĂ©ge? Berugtam. :-) (ezt egyĂ©bkĂ©nt, csak Ă©n Ă©reztem, mert Nagyon Fontos a LĂĄtszat) Ăs ami a szĂvemen, az a szĂĄmon. Dolgoztunk. MĂĄr nem mondta”zoli, most lazulĂĄs van”Ărdekes volt, hogy csak nekem lehetett bekapcsolva a mobilja. Csörgött iss!! :-) Felvettem. LazĂĄn! MegĂĄllt az Ă©let. NĂ©ma csend. S Ă©n mobilon beszĂ©lek. ĂtĂ©rzed? Huszonöten nĂ©ztĂ©k s hallgattĂĄk vĂ©gig a mĂ»sorszĂĄmom. Szerinted. Mennyire voltam stresszes? A vĂĄlasz. Semennyire. Mert ha dolgozom (s Ă©n csak azt tudom igazĂĄn) Akkor VELE Ă©lek!. Mert ehhez Ă©rtek? Nah ere bĂŒszke vagyok. (bĂĄr…azt mondjĂĄk…ha ĂĄtĂ©lem…jĂł szeretĂ” vagyok. Mert szĂvbĂ”l vagyok? TalĂĄn) HĂ©tfĂ”n! KĂŒlön idĂ”pontban, idĂ”t kaptam a Boss-hoz. BĂĄr nekem szabad bejĂĄrĂĄsom van HozzĂĄ?!! MirĂ”l beszĂ©lsz. Ăn fĂ”zöm a kĂĄvĂ©jĂĄt. (mivel Ă©n Ă©rek elsĂ”nek az irodĂĄba ) Visszafele az Ășton: mĂĄr csak Ă©n vittem a „primet”. Ha feloldĂłdom, ez rendszerint Ăgy törtĂ©nik. Mert lehengerlĂ” vagyok. KICSI titkĂĄr-NĂ”,(Ă lesz a BOSS titkĂĄr NĂ-je, ezt Ă” is tudja. De nem tudja s azt hiszi, hogy mindent tud! De bĂĄrmikor, Ă©n is utasĂthatom) a GazdasĂĄgi (nagyon JĂ NĂ) RaktĂĄrvezetĂ”!! MĂ»szaki ellenĂ”r!! El tudod kĂ©pzelni? Egy CĂG-nĂ©l? S megprĂłbĂĄltam nem osztani az Ă©szt. Megismertek. BĂĄr Ă©n tudtam mi a vĂ©lemĂ©ny rĂłlam. ZoltĂĄn-bĂłl, Zoli, lett. (de ezt tudtam, alapbĂłl) Megtanultam az Ă©letbĂ”l. De mindig is Ăgy Ă©ltem. SzĂvbĂ”l. Mert csak Ăgy tudok. Ăs mindent. A beruhĂĄzĂłm is nyugodt . Dr. dĂszeleg a neve elĂ”tt. S nem csak dĂszeleg. A CĂ©gnĂ©l mindenki fĂ©l tĂ”le. Most mĂĄr csak Ă©n viszem az Ă megrendelĂ©seit!! TalĂĄlkoztam egy Emberrel, ki amit elmond azt le is Ărja. Nem hiĂĄba Dr. JogĂĄsz. De az ember!! Egy hĂłnap utĂĄn! MĂĄr nem levelezĂŒnk feleslegesen. Minek? Futni a köröket? ĂrĂŒl a szĂvem!! Ha! Olyan emberrel dolgozhatok kinek, azonos az Ă©rtĂ©krendje. Pedig, jĂł pĂĄr Ă©v van közöttĂŒnk. De ez sem mĂĄrĂłl, holnapra alakult ki. Ezt csak ketten tudjuk. Ăn örĂŒltem mikor meghallottam, hogy Ă a beruhĂĄzĂł! Persze aljas mĂłdon, nem mondtam, hogy ismerem. Minek. Senki nem jĂĄtsza ki a nagy lapokat elĂ”ször! S van mĂ©g! Ăletemben elĂ”ször lesz, hogy egy EMBER sorsĂĄrĂłl döntök. De magamban mĂĄr döntöttem. „sory”!!! TĂșl sokat rĂĄgĂłdtam, Ă”rlĂ”dtem rajta. HĂĄny (ezzel a szĂłval sem illik mondatot kezdeni) embernek adatik meg az ĂșjrakezdĂ©s esĂ©lye? Ăs hĂĄnyszor?! De ha kĂ©rek, Ă©s annak van ellentĂ©telezĂ©se! Az Ășgy legyen. „let it bee” Nem szeretem, mikor madĂĄrnak akarnak nĂ©znek. Mikor azt hiszik, nem tudom mirĂ”l beszĂ©lek. Mikor valaki, az ApukĂĄja, s egy vĂ©letlen tĂșl licitĂĄlt szemĂ©ly ĂĄltal, akarja megvĂĄltani a vilĂĄgot. Az a baj!! Hogy ezt el is hiszi. S a nagyobb baj az, hogy raktĂĄk alĂĄ a lovat. Ăs nem az a baj, hogy NAGYOBB mint Ă©n. Hanem az, hogy az APUKĂJA nyomĂĄba sem Ă©rhet!! Ăs Ă©n most letaszĂtom. Mert az Ă©n szememben az APUKĂJA az egyik etalon. S nem hagyom, hogy az emlĂ©kĂ©t hitvĂĄny (mĂ©g ha a fia is) emberek meggyalĂĄzzĂĄk. Ha kell, megmutatom mirĂ”l beszĂ©lek. De annak ĂĄra van!! OnnantĂłl kezdve, az az ETALON. S ilyen egyszerĂ». :-) Mert Ă©n ehhez Ă©rtek. EzĂ©rt Ă©lek.
camel, 8:17
|
|
|
|
2012. június 2., szombat |
|
|
1 |
|
|
MĂĄr nem szĂĄmolom a napokat. . Mert nincs Ă©rtelme. KitĂ»ztem egy mĂ©rföldkövet. De! Azt nagyon hamar ugrottam. Nem kis kihĂvĂĄs volt. De teljesĂtettem a feladatott amit reĂĄm bĂztak. MĂ©g hozzĂĄ jeles elĂ”jellel. ElĂ”lĂ©ptettek. De ez, nem hoz bĂ©kĂ©t s megnyugvĂĄst!! A lelkemnek. ElsĂ” szĂĄmĂș „kiemelt” lettem. Ezek csak szĂĄmok! De ennen mögött ember, szĂv, Ă©s lĂ©lek lakozik. Ki!! Ugyan Ășgy Ă©rez, mint bĂĄrki mĂĄs.
camel, 19:03
|
|
|
|
2012. január 6., péntek |
|
|
3 |
|
|
à is elköltözött tÔlem!! Lehet, hogy még is bennem van a hiba? Lehet. SÔt, biztos! De még sem adom fel! Mert ami "nem öl meg, az erÔsebbé tesz"
camel, 18:01
|
|
|
|
2011. október 11., kedd |
|
|
1 |
|
|
Mese!! Valamikor, rĂ©ges, rĂ©gen Ă©lt egy kirĂĄlynĂ©. Ki, valami oknĂĄl fogva elvesztette rĂ©gi kedvesĂ©t. Telt mĂșlt az idĂ”. Ăgy gondolta, mĂ©g fiatal, s nem kĂ©ne megvĂĄrni mĂg elhervad. Gondolt egyet s Ășjra szerelmes lett. A mennyegzĂ” napjĂĄn. ElĂ”kerĂŒlt rĂ©gi szerelme, ki az ĂĄltala meghatĂĄrozott, "prĂłbĂĄt" volt el teljesĂteni. Na!! Mit lehet tenni. MegkĂ©rdezzĂŒk a nĂĄsznĂ©pet. Mit tennĂ©nek ha a zĂĄrba valĂł rĂ©gi kulcs elĂ”kerĂŒlne? Melyiket hasznĂĄlnĂĄk? A rĂ©git, vagy az Ășjat vĂĄlasztanĂĄk? ĂĂĂ! A nĂĄsznĂ©p, egyöntetĂ»en a "rĂ©gi" mellett szavazott!! Ăgy lett az Ășj mennyegzĂ”bĂ”l, rĂ©gi. Ăs mĂ©g ma is boldogan Ă©lnek...mĂg meg nem haltak!
camel, 9:54
|
|
|
|
2011. szeptember 1., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
--- „..egymĂĄs utĂĄn lĂ”ttek a cĂ©lra. Egy gyufĂĄsdobozra, huszonöt mĂ©ter tĂĄvolsĂĄgbĂłl. Caecilius Ășj fegyverĂ©t prĂłbĂĄltĂĄk ki melyet a minap hozott haza a fegyvermestertĂ”l. TrĂĄgĂĄr szavakkal, nevetve Ă©lcelĂ”dtek, ha valamelyikĂŒk elvĂ©tette. NagyfiĂșk. Jaqes mellettĂŒk guggolt, Ă©s figyelte Ă”ket. VĂĄrta hĂĄtha megszĂĄnjĂĄk Ă©s lĂ”het egy- kettĂ”t. Nagyon szerette volna vĂĄllgödrĂ©ben Ă©rezni a fegyver tusĂĄnak ĂvĂ©t. Jobban ĂĄhĂtozott rĂĄ, mint Ă©letĂ©ben bĂĄrmi mĂĄsra. Ăj fegyver. SzĂ©pen kidolgozott tus, csillogĂł lakkozĂĄssal, hosszĂș egyenes csĂ”, az elejĂ©n fedett fĂ©lgömbölyĂ» irĂĄnyzĂ©ktakarĂĄssal, s valami furcsa szerkezet, amivel a magassĂĄgot Ă©s az oldalirĂĄnyt is lehetett ĂĄllĂtani. MĂ©g sosem lĂĄtott ilyen fegyvert. CsempĂ©szĂĄrĂș lehetett. Fegyverben is Caecilius mindig a legjobbakra tett szert. Volt mĂĄr jĂł pĂĄr darab a gyĂ»jtemĂ©nyĂ©ben. Jaqes mindegyiket ismerte. Sokat lĂ”hetett, nagybĂĄtyja felĂŒgyelete Ă©s oktatĂĄsa mellet. Minden lövĂ©szet utĂĄn ĂłrĂĄkig tartĂł olajozĂĄs következett. BetĂ©ve ismerte a fegyverek szĂ©t Ă©s összeszerelĂ©sĂ©t. Caecilius mĂłdszeres tanĂtĂĄsa rĂ©vĂ©n addig nem lĂ”hetett egy, egy fegyverrel, mĂg azt tökĂ©letesen nem ismerte. Ăs egyedĂŒl, tĂĄmasztĂ©k nĂ©lkĂŒl nem bĂrta megtartani. Ez itt, mĂ©retĂ©bĂ”l ĂtĂ©lve sĂșlyosabb lehet. Mind közĂŒl a legnehezebb. Elszomorodott. Nem valĂłszĂnĂ», hogy meg tudnĂĄ egyedĂŒl tartani. A legutĂłbbi fegyverhez is majdnem nĂ©gy egĂ©sz hĂłnapot gyötörte testĂ©t, mire elĂ©g erĂ”s lett, hogy biztos kĂ©zzel tarthassa. - JĂĄtszunk tĂ©tben Ă©s pĂĄrban. Hangzott Janus, az egyik legjobb lövĂ” hangja. Ăs kisebb cĂ©lpontra! A tĂ©t pedig egy „bĂ©mallĂ©r” legyen. PĂĄran mĂ©ltatlankodtak Ă©s kiszĂĄlltak. KĂ©t pĂĄros maradt Ă©s Caecilius. Neki nem maradt pĂĄrja. JelentkezĂ” sem. - akkor te kimaradsz. Janus kajĂĄnl mosollyal az arcĂĄn arra gondolt, hogy megszabadult nagy rivĂĄlisĂĄtĂłl, Ă©s Ăgy könnyĂ»szerrel megnyerheti a rögtönzött tornĂĄt. - mibĂ”l gondolod, hogy mĂĄr is nyertĂ©l? Nekem Jaqes lesz a pĂĄrom. Caecilius mosolygott. De Jaqes jĂłl ismerte ezt a ragadozĂł mosolyt. S ettĂ”l valamint a hirtelen jött megmĂ©rettetĂ©stĂ”l megrettent. Hatalmas nevetĂ©s tĂĄmadt Caecilius bejelentĂ©sĂ©re. - menj mĂĄr!! El sem bĂrja a fegyvert. SegĂteni pedig nem lehet. Ăs a pĂ©nzt sem tudja bevirĂtani. - a tĂ©tjĂ©t Ă©n ĂĄllom. A többit pedig meglĂĄtjuk. Nagy elĂ”kĂ©szĂŒlet vette kezdetĂ©t. A fiĂșk ittak mĂ©g egy sört, nekivetkĂ”ztek, a cĂ©lpontot lecserĂ©ltĂ©k egy aprĂłcska fĂ©m fillĂ©rre. A szabĂĄlyok szerint csak a földre hullott Ă©rme szĂĄmĂt pontnak. Jaqes lĂĄba Ă©s gyomra is remegett a feszĂŒltsĂ©gtĂ”l. Caecilius mellĂ© lĂ©pet. - csak nyugodtan Jaqes-i, csak nyugodtan. Ne figyelj mĂĄsra. ĂsszpontosĂts a cĂ©lra, Ă©s figyelj a levegĂ”vĂ©telre. Ez csak egy jĂĄtĂ©k. - de…nekem ez a fegyver nehĂ©z, akarta mondani. De Cchola hangja fĂ©lbeszakĂtotta. - nĂ©zzĂ©tek mĂĄr! Taktikai megbeszĂ©lĂ©s. NyĂĄla kifröccsent, ahogy nevetett. ElkezdĂ”dött. A nyomĂĄs nehezebb lett Jaqes testĂ©ben. BizonyĂtania kell. Mert ha elbukik, elbukik Caecilius elĂ”tt is. BizonyĂtani kell, hogy igen is Ă©rdemes bizalmĂĄra. JanusĂ©k mind a ketten lelĂ”ttĂ©k a cĂ©lt. Cshola rontott. Caecilius ab start mĂłdon teljesĂtette. Neki ez puszta jĂĄtĂ©k. TĂ©t nĂ©lkĂŒl. SzĂłrakozĂĄs nĂ©lkĂŒl. Hidegen, egyszerĂ»en. Jaqes-ra kerĂŒlt a sor. VĂ©gre! KezĂ©ben tarthatta a fegyvert. Könnyebb volt, mint azt elsĂ”re szĂĄmĂtotta. SimĂĄn, erĂ”lködĂ©s nĂ©lkĂŒl tudta tartani. Kicsiny vĂĄllĂĄba nem fekĂŒdt tökĂ©letesen, ezĂ©rt nagyobb erĂ”vel kellett behĂșznia. Ez azt eredmĂ©nyezte, hogy egy pontra sĂ»rĂ»södött a nyomĂĄs. Ăles fĂĄjdalom jĂĄrta ĂĄt. A cĂ©lt messze-messze elvĂ©tette. KinevettĂ©k. ĂlcelĂ”dtek rajta. SĂrĂĄs kerĂŒlgette. TĂz körbĂ”l nyolc lement. EbbĂ”l hĂĄromszor csendĂŒlt neki az Ă©rme s hullott alĂĄ. Caecilius nem szĂłlt Ă©s nem osztott tanĂĄcsot. Mint ha Jaqes ott sem lenne. Ă is Ă©lcelĂ”dött a többiek ĂŒgyetlensĂ©gĂ©n. A következĂ” körben, nem engedte, hogy megtöltsĂ©k a fegyverĂ©t. TöltĂ©s utĂĄn, hĂłna alĂĄ szorĂtotta a fegyvert s a vonalhoz sĂ©tĂĄlt. Nem kapkodott. Nem akart a sikertelensĂ©gre gondolni. Nem akart arra gondolni, hogy mi lesz ha.. NĂ©zte a cĂ©lt, lassan vĂĄllĂĄhoz emelte a fegyvert. A cĂ©lkeresztet lassan engedte a tĂșlemelĂ©sbĂ”l lefelĂ© az Ă©rme felĂ©. Ăsztönösen tartotta benn a levegĂ”t. Egyetlen mĂĄsodperccel sem tovĂĄbb, mint szĂŒksĂ©ges. Az elsĂŒtĂ” billentyĂ»t lassan, folyamatosan hĂșzta hĂĄtra. A fegyver eldörrent. Nagyot rĂșgott hĂĄtra. Kicsiny törĂ©keny testĂ©n vĂ©gigfutott az ĂŒtĂ©s ereje. Nem tĂĄntorodott meg, csak beleremegett. Az Ă©rme magasra vĂĄgĂłdott Ă©s pörögve esett a földre. Leengedte a csövet s lehajtott fejjel ment a felkĂ©szĂŒlĂ©si pontra. Nem nĂ©zett senkire. Ellökte a segĂtĂ” kezĂ©t, mikor Ășjra akarta tölteni a fegyvert. IsmĂ©t a vonal felĂ© sĂ©tĂĄlt. BensejĂ©ben nyugalom, Ă©s az izgatottsĂĄg kĂŒzdött egymĂĄssal. Egyetlen pont. Egyetlen jĂł lövĂ©s. Csak ennyi hiĂĄnyzik, hogy nagybĂĄtja Ă©s Ă”, a „kölyök” megnyerjĂ©k ezt a mĂĄr nem is annyira fontos tornĂĄnak sem nevezhetĂ” bohĂłcsĂĄgot. MĂ©rges volt magĂĄra. SzĂ©gyelte, hogy nem tudott az Ă©rzĂ©sein uralkodni. MĂĄr jĂłval elĂ”bb. Akkor nem egyetlen pont lenne a döntĂ”. Nem hallotta a NagyfiĂșk gĂșnyolĂłdĂĄsĂĄt. De meghallotta Caecilius lĂ©pteit a hĂĄta mögĂŒl. Nem fordult meg. Csak ökölbe szorĂtotta kicsiny kezĂ©t s a mutatĂł ĂșjjĂĄval mutatott a föld felĂ©. MĂĄr nem kell jönnie. Nem kell mondania semmit. Nincs rĂĄ szĂŒksĂ©g. Amikor kellet volna nem segĂtett. Nem biztatta. MagĂĄra hagyta. Mint a folyĂłn mikoron Ășszni tanĂtotta. Ott a part. Az Ă©let. EgyedĂŒl kell elĂ©rned. Most is egyedĂŒl van. MĂĄr nem sajog a szĂve. Nem fojtogatja sĂrĂĄs a torkĂĄt. MĂĄr megĂĄllt Caecilius is. Nem jön utĂĄna. EgyedĂŒl van. Ăs ez az Ă©rzĂ©s el fogja kĂsĂ©rni egĂ©sz Ă©letĂ©ben. A fontosabb döntĂ©seknĂ©l. A mozdulatsor megismĂ©tlĂ”dött. Ahogy az Ă©rme Ăștja is. Nem vĂĄrta meg mĂg földet Ă©r. A fegyvert Caecilius kezĂ©be adta. Caecilius összehĂșzott szemmel nĂ©zte. Jaqes sarkon fordult Ă©s futĂĄsnak eredt. A folyĂł ĂĄllĂtotta meg. Gyorsan szabadult meg ruhĂĄitĂłl. Az ugratĂłrĂłl, nekifutĂĄsbĂłl, gyertyĂĄban ĂvelĂ” majd bicskĂĄvĂĄ csuklĂł s a legvĂ©gĂ©n kihomorĂtva zĂĄrt lĂĄbakkal a levegĂ”ben elnyĂșlva csobbant a vĂzbe. Mire bezĂĄrult fölötte s körĂŒlölelte a vĂz megszĂ»nt minden. Hatalmas iramot diktĂĄlva Ășszott. Nem gondolt semmire. Nem lĂ©tezett senki Ă©s semmi. Csak Ă” Ă©s a vĂz. Caecilius a parton ĂŒlve vĂĄrta, mellette törölközĂ” hevert. - tudod Jaqes, magad kell a döntĂ©seid meghozni, Ă©s ezekĂ©rt a döntĂ©sekĂ©rt te felelsz. Ne vĂĄrd, hogy mĂĄs döntsön helyetted. Mert akkor soha nem leszel szabad EMBER. MĂĄsnap, a fegyverek nem voltak elzĂĄrva. De Jaqes nem nyĂșlt hozzĂĄjuk. MĂĄr nem fogta el izgatottsĂĄg a lĂĄtvĂĄnyuktĂłl. Közömbösek voltak szĂĄmĂĄra. Csak egy tĂĄrgy, amely alkalmas mĂĄs emberekben fĂ©lelmet kelteni. Alkalmasak mĂĄsok Ă©letĂ©t kioltani. Ăs ez az Ă©rzĂ©s taszĂtotta. De eljövendĂ” Ă©lete sorĂĄn sokszor kĂ©nyszerĂŒl hasznĂĄlatukra. HĂ©t Ă©ves volt ekkor.
"ajĂĄnlom soraim, a VilĂĄg egyetlen igaz barĂĄtjĂĄnak, ki mĂĄr nem lehet mellettem, Ă©s nem vigyĂĄzhat rĂĄm"
camel, 14:04
|
|
|
|
2011. augusztus 12., péntek |
|
|
1 |
|
|
------ ..boldog volt, mert a vĂĄllĂĄn ott himbĂĄllĂłdzott a rĂ©g ĂĄhĂtott bĂ©katalp. Sokszor Ă©s sokat teljesĂtett ezĂ©rt a pillanatĂ©rt. LefelĂ© tartottak a folyĂł felĂ©. Titokban egyszer mĂĄr ellopta a kamrĂĄbĂłl. De csak kis ideig merte hasznĂĄlni. Mert fĂ©lt, hogy Caecilius megtudja. De most. Most, minden mĂĄs. Caecilius oldalĂĄn mennek a folyĂłra. Caecilius jĂł tanĂĄrkĂ©nt magyarĂĄzza, hogy mikĂ©nt hasznĂĄlja. MĂĄr a vĂzben. Biztatja. Jaqes forgolĂłdik, ficĂĄnkol, a vĂz alĂĄ bukik. Mint egy nyeretlen csikĂł. Caecilius hagyja egy darabig, majd elhangzik a vezĂ©nyszĂł. "cheme". Jaqes, mellette tempĂłzik. Ălvezi a talp ĂĄltal biztosĂtott plusszt. De, egy idĂ” mĂșlva, mĂĄr nem is annyira plussz. Hanem teher. Kapkod. A levegÔért. Caecilius, kegyetlen kimĂ©rtsĂ©ggel adja az utasĂtĂĄsokat. "ha mĂĄr olyan nagyfiĂșnak Ă©rzed magad, hogy bĂ©katalppal Ășszol. HĂĄt Ășssz rendesen." A boldogsĂĄgbĂłl Ăgy lett, megalĂĄzottsĂĄg.
...csak Ășszott, Ă©s Ășszott. MĂĄr nem szĂĄmolta a hosszakat. A lĂĄny is kikopott szembĂ”l, meg a hosszakbĂłl. Ăs a LĂĄny sem hitte el, ha vizet lĂĄt, Ă©s Ăzlel, megvĂĄltozik. Pedig elmondta., hogy lĂ©teleme.
camel, 14:48
|
|
|
|
2011. augusztus 11., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------ Olyan volt a steak, ahogyan szerette. Angolos. FĂ©lig ĂĄtsĂŒtve. Minden egyes darabot, kĂŒlön, kĂŒlön Ăzlelt. Csak egyedĂŒl ĂŒlt. A többi vendĂ©g, az Ă©letĂ©Ă©rt reszketett. A padlĂłn, az asztal alatt. Ăjabb lövĂ©s dörrent. Jaqes önkĂ©ntelenĂŒl is összerĂĄndult. HĂĄrman voltak. Nagyon kemĂ©nyek. Szerbek. A kĂ©s megcsikordult, ahogy a hĂșst ĂĄtmetszve, talĂĄlkozott a porcelĂĄnnal. NormĂĄlis körĂŒlmĂ©nyek között, ez a hang elenyĂ©szett volna. De nem most. Ez nem rendhagyĂł est lett. Letette a kĂ©st, s a zakĂłja alĂłl, kivette 9 mm-es berettĂĄjĂĄt. A kĂ©s mellĂ© fektette, az asztalra. Egyenes derĂ©kkal ĂŒlt, Ă©s vĂĄrta a fejlemĂ©nyeket. Az egyik kemĂ©ny, leĂŒlt vele szemben. Tört magyarsĂĄggal, hadarva beszĂ©lt. Jaqes Ășjabb kockĂĄt hasĂtott a hĂșsbĂłl. KomĂłtosan emelte szĂĄjĂĄhoz. AcĂ©l marok szorĂtotta a csuklĂłjĂĄt. Megtörve a mozdulat ĂștjĂĄt. - azt hinni, kemĂ©ny lenni? OlcsĂł whisky szaga ĂĄradt a szĂĄjĂĄbĂłl. A pisztolya csövĂ©t Jaqes fejĂ©hez nyomta. DurvĂĄn. Jaqes szemĂ©vel a pisztolyĂĄra nĂ©zett. -az egyetlen fegyver, mely 12 golyĂłt tart a tĂĄrban. Ăs egyet a csĂ”ben. AmĂșgy, hĂșzzĂĄl egy sorszĂĄmot, Ă©s ĂĄllj be a sor vĂ©gĂ©re. -Jaqesl!! Hangzott a szĂł. Az ajtĂłn kĂvĂŒlrĂ”l. Ăs megjelent egy semmit mondĂł emberke. Semmit mondĂł bĂ”r jacki-be. A maga hĂșsz kilĂłjĂĄval.A testĂ”r mĂ©g mindig fogva tartotta Jaqes csuklĂłjĂĄt. A villa hegyĂ©n, a zaftos hĂșssal. Malek, mosolygott. -Lehet. Mondta. Jaqes egyetlen mozdulattal, a beretta mellĂ© fektette, a selejtes browlingot. A tartĂł kĂ©zzel egyĂŒtt. Ăs vĂ©gre megĂzlelhette az Ășjabb hĂșs ĂzĂ©t. A vendĂ©gek mĂ©g mindig az Ă©letĂŒkĂ©rt reszkettek. TestĂ”r. SzĂ»költ a fĂĄjdalomtĂłl. TĂ©rdelt. MĂĄr nem volt olyan nagyfiĂș. -az ember nem vĂĄltozik! -De hogy nem! Csak idĂ” kell hozzĂĄ. MĂ©g sokĂĄig beszĂ©lgettek. Jaqes felĂĄllt, felvette pisztolyĂĄt, zakĂłja mögĂ©, gerincĂ©hez tĂ»zte. Meghajolt, a pĂ©nzt az asztalra dobta, Ă©s elindult kifelĂ©. SzĂ©tnyĂltak elĂ”tte. Pedig ha tudtĂĄk volna. Mennyire fĂ©l! Mennyire, egyetlen NĂ miatt szerepel. Malek is mĂĄs, ahogy gondolja.
camel, 9:47
|
|
|
|
2011. augusztus 9., kedd |
|
|
1 |
|
|
------ ...rossz szagĂș kocsma volt. Keveredett az emberi test kipĂĄrolgĂĄsa, fĂŒst, a fertĂ”tlenĂtĂ”, a kĂŒlönbözĂ” alkoholok szaga. Szag volt ez Ă©s nem illat. Jaqes ĂŒdĂtĂ”t iszogatott. Caecilius a mĂĄsik asztalnĂĄl Ă©ppen egy ĂŒzletet bonyolĂtott. CsodĂĄlattal nĂ©zte. BĂĄr mint ha mostanĂĄban kicsit többet iszogatna a kelletĂ©nĂ©l. S ilyenkor, olyan szavakat hasznĂĄl, ami nagyon bĂĄntja Jaqes fĂŒlĂ©t. Nyersen, erĂ”s hanghordozĂĄssal. Hirtelen leĂŒlt vele szemben a "olond" FĂ©lelem fogta el. Szeme könyörgĂ”en kereste Caecilius tekintetĂ©t. NagybĂĄtyja nyugtatĂłlag hunyorĂtĂłt.."semmi gond figyelek" A feszĂŒltsĂ©g nem engedett benne. A tĂĄvolrĂłl lĂĄtott idegen nem tĂ»nt, olyan bolondnak mint beszĂ©ltĂ©k rĂłla. Tiszta ĂĄpolt benyomĂĄst keltett. Ă levendula illat ĂĄradt felĂ”le s ez valamelyest oldotta a gyomorszĂĄjĂĄt szorĂtĂł Ă©rzĂ©st. Körmei is ĂĄpoltak voltak a ruhĂĄja pedig patyolat tiszta, vasalt. CipĂ”je csillogott a cipĂ”pasztĂĄtĂłl. FehĂ©rbort ivott. Nem kimĂ©rtet, mert annak inkĂĄbb savanykĂĄs illata van. VĂ©gigmĂ©rte Jaqes-ot. Szeme meghatĂĄrozatlan szĂnĂ» volt. -Te vagy Caecilius unokaöccse. A hangja kellemes, simogatĂł, Ă©s mĂ©gis valahogy furcsa volt. VĂĄlaszt nem vĂĄrva folytatta. - nem lenne szabad itt a söpredĂ©k között ĂŒldögĂ©lned. FekĂ©lyesek, szennyes gondolatokkal, sekĂ©lyes Ă©lettel. LĂĄtom a szemeden keresztĂŒl a lelked. Tudtad, hogy a szem a lĂ©lek tĂŒkre? Ăs a lĂ©lek a szemen keresztĂŒl tisztul? ValahĂĄnyszor sĂrsz, megkönnyebbĂŒlĂ©st hoz. EzĂ©rt. Jaqes-ot meghökkent az eszmefuttatĂĄson. De mint fogĂ©kony elme, hamar rĂĄkapott a beszĂ©lgetĂ©s ĂzĂ©re. SokĂĄig beszĂ©lgettek. Jaqes felfigyelt egy furcsa megfoghatatlan Ă©rzĂ©sre. Valahol nagyon mĂ©lyen. LegbelĂŒl. Nem tudta megmagyarĂĄzni, de mindvĂ©gig Ă©rezte. Illedelmesen bĂșcsĂșzott. Elindult, de meggondolvĂĄn magĂĄt visszalĂ©pett. - ne hallgass Caecilius-ra. Ha Ășgy Ă©rzed sĂrnod, kell, hĂĄt engedj Ă©rzĂ©seidnek. KĂŒlönben.. Ăs nyugodtan, hallgathatod, ahogy hegedĂŒlök. Nem zavar. Nem kell elfutnod. VillĂĄmcsapĂĄskĂ©nt Ă©rtĂ©k a hallottak. Meg van, honnan az a furcsa Ă©rzĂ©s. Sokat kuporgott gyerekkĂ©nt a "Kegyelmes Ăr"nyitott ablaka alatt Ă©s hallgatta a hegedĂ»szĂłt. LenyĂ»gözte a hangja. Borzongott tĂ”le. Könnyek csordultak a szemĂ©bĂ”l. A lelke egyĂŒtt sĂrt a dallamokkal. MĂ©g most, majdnem felnĂ”ttkĂ©nt is megĂĄll, ha meghallja a halkan sĂrĂł jĂĄtĂ©kot. Mire körĂŒlnĂ©zett, mĂĄr eltĂ»nt.
Aznap Ă©jjel, ĂĄlmĂĄban, szemtĂ”l szemben lĂĄtta Ă”t az ablakban, s nem hĂĄttal. MĂĄr volt arca is. De a dallamok maradtak szĂvbemarkolĂłak.
camel, 15:36
|
|
|
|
2011. augusztus 8., hétfő |
|
|
1 |
|
|
------ ...mĂĄr napokkal a szĂŒletĂ©snapja elĂ”tt, eldöntöttem, hogy lezĂĄrom kettĂ”nk mĂșltjĂĄt. Nem keveset tiprĂłdtam, rajta. HosszĂșak voltak az ĂĄlmatlanul eltöltött Ă©jszakĂĄk. NehĂ©z döntĂ©s elĂ”tt ĂĄlltam. Tudtam, ha el tudok mozdulni a holtpontrĂłl bĂĄrmely irĂĄnyban, akkor mĂĄr többĂ© nincs vissza Ășt. Ăn a "felĂ©getek magam mögött minden hidat" vĂĄlasztottam. Nem volt könnyĂ». A mĂ©rleg egyik oldalĂĄn sokkal több volt, mint a mĂĄsikon. Jobban mondva a rossz oldalon csak egyetlen egy. De ez hĂĄrom Ă©ve emĂ©sztett belĂŒl. Azt hittem vagyok olyan intelligens, hogy kezelni tudjam. De tĂ©vedtem. Ăs ennek nagyon nagy ĂĄrĂĄt fizettem meg.
...hazajött, mert kĂvĂĄncsi volt, mi vĂĄrja. Boldog szĂŒletĂ©snapot kĂvĂĄntam Neki, s ĂĄtnyĂșjtottam az Ă©veinek megfelelĂ” szĂĄmĂș rĂłzsacsokrot. Mint ha kĂ”vĂ© vĂĄltozott volna, amikor meglĂĄtta. Meredten bĂĄmulta s zavartan hunyorgott. Majd elkezdte mormolni az elsĂ” szerelmesen eltöltött Ă©jszakĂĄnkon hallott szavaim.." amĂg a rĂłzsĂĄk vörösek, a szerelmem lĂĄngol. Ha egyetlen szĂĄl fehĂ©r kerĂŒl a csokorba, akkor a tĂ»z elkezd halvĂĄnyodni." Meghökkentem, hogy ennyire emlĂ©kszik, tĂz Ă©vvel ezelĂ”tti szavaimra. Könnyei hatalmas cseppekben hullottak. Magamhoz hĂșztam s megcsĂłkoltam a homlokĂĄt. De ez csak olaj volt a tĂ»zre. Nem szidott csak az elmĂșlt Ă©vek sĂ©relmeit zĂșdĂtotta rĂĄm.
A csokor közepĂ©n egyetlen vörös, körĂŒlötte nĂ©gy rĂłzsaszĂn, majd harminc fehĂ©r rĂłzsa volt körkörösen, mesterien elrendezve. MĂĄsnap estĂ©re elköltözött. Ăgy Ă©gettem fel a leges legutolsĂł hidat is magam mögött.
camel, 9:20
|
|
|
|
2011. augusztus 7., vasárnap |
|
|
1 |
|
|
------ ..a kocsi halkan suhant velĂŒnk. GyönyörĂ» Ă”szi hajnalhasadta erdĂ”ben, szerpentines Ășton. A kelĂ” napfĂ©ny milliĂł fĂ©nyszilĂĄnkkal robbant szĂ©t a megszĂnesedett leveleken. Az ablakon beĂĄradĂł pĂĄrĂĄs illat megrĂ©szegĂtett, megbizsergetett, ĂĄtjĂĄrta az egĂ©sz testem. MeggyĂșjtott egy cigarettĂĄt Ă©s a szĂĄmba rakta. -szabad? KĂ©rdezte Ă©s vĂĄlaszt sem vĂĄrva bekapcsolta a CD jĂĄtszĂłt. Az elĂ”zĂ” nap abbamaradt szĂĄm..folytatĂłdott. "The One" U-2 Kedvenceim egyike. Halkan dĂșdolta a dallamot hozzĂĄ. Nagyon gyönyörĂ» NĂ” volt. BĂĄr sosem talĂĄlkoztam Vele ezelĂ”tt, valahogy mĂ©g is mintha ezer Ă©ve ismernĂ©m. Kibujtatta lĂĄbait a cipĂ”bĂ”l Ă©s felhĂșzta maga alĂĄ. A szoknyĂĄja feljebb csĂșszott. Kezeivel ĂĄtkulcsolta bokĂĄit, arcĂĄt tĂ©rdein nyugtatta. Nem mertem RĂĄ nĂ©zni. Csak a szemem sarkĂĄbĂłl ittam a lĂ©nyĂ©t. ĂrzĂ©keltem a halvĂĄny, de mĂ©gis ĂzlĂ©ses bokalĂĄncĂĄt. SzĂntelen lakkal kikent körmeit, barna dĂșs hajĂĄt, tökĂ©letes testĂ©nek vonalĂĄt. A parfĂŒmĂ©nek illata ismeretlen de vĂ©rpezsdĂtĂ” illatĂĄt. A szĂĄm vĂ©get Ă©rt. Egyszerre nyĂșltunk az ismĂ©tlĂ” gomb felĂ©. Zavartan mosolyogtam. Ă, önfeledten. Meg akartam Ă©rinteni, simogatni. De a kezem fĂ©lĂșton megĂĄllt Ă©s a sebvĂĄltĂł gombjĂĄra tapadt. Mosolygott Ă©s megfogva kezem a combjĂĄra tette. Közel, nagyon közel a nĂ”iessĂ©gĂ©hez, Ă©s mĂ©g is tisztes tĂĄvolsĂĄgban. LĂĄgyan simogattam a bĂĄrsonyos bĂ”rĂ©t. Behunyt szemmel mĂ©lyen sĂłhajtott...
FelĂ©bredtem. Nem Ă©rtettem mit keresek itt. EgyedĂŒl. Gyorsan visszahunytam a szemem, de mĂĄr kĂ©sĂ”. A varĂĄzslat melyre egy Ă©lten ĂĄt vĂĄrtam, tovaĂșszott, mint, kĂłsza szellĂ” ĂĄltal Ă»zött bĂĄrĂĄnyfelhĂ” az Ă©gen.
Még meg sem Jöttél, de mår el is tûntél.
camel, 9:12
|
|
|
|
2011. augusztus 5., péntek |
|
|
1 |
|
|
------ FelĂŒtöttem. TalĂĄlomra. Az egyiket. Majd a mĂĄsikat. Tudtam folytatni. Na jah! KönnyĂ» ilyen hĂĄttĂ©rrel. MĂĄsodikos voltam. Ăs nagyon szerelmes. A TanĂĄr-nĂ©nibe. Nem Ă©rtettem mit olvasok. De Ă is ezt olvasta. AnyukĂĄmtĂłl, Ă©n ĂĄltalam kĂŒldetve. LenyĂșltam. Titokban. MegĂ©rezte. Csak Ă©n foghattam a kezĂ©t. Ez volt a "privilĂ©gium" Nem mondta ki. Okos akartam lenni. Neki. Nem bĂĄntam meg. A szavak s mondatok mĂ©g mindig bennem Ă©gnek. "The book of Elli" Tudok mĂ©g egy szĂłt..englisĂŒl. De nem mondom ki. A "dettĂł" ugyan olyan jĂł szĂł. Ha Ă©rted. S miĂ©rt ne Ă©rtenĂ©d? Ha megnyersz egy kupĂĄt. A hĂ”s meghajol Ă©s szĂvĂ©hez emeli kezĂ©t. Csak ezĂ©rt Ă©rdemes jĂĄtszani. Egyetlen mozdulatĂ©rt. Hihetetlen. MĂ©g mindig maximĂĄlis hĂ”fokon tudok Ă©gni. Megfognak a kicsi nyuanszok. Ne hidd, hogy nem figyeltem ReĂĄd!! Csak az Ă©rzĂ©s nekem is sok volt. Mondtam. MĂĄs vagyok. Mint az ĂĄtlag. De figyeltĂ©l reĂĄm. Valami megfogott bennem. Nagyon, nagyon Tudsz csĂłkolni. Annyira, hogy !. Ăs Ă©n mĂ©g azt hittem! Ă©n vagyok "bohĂ©m"
Azt hitte, ha elköltözik, nagyon nagy sebet ejt. De az a seb.. mår hårom éve vérzik.
Miért is van az?
Nagyon fĂ©lt. TĂ”lem. Visszaugrottam tĂz Ă©vet. A mozdulat, gesztus Ă©rtĂ©kĂ» volt. De Ă csak szimplĂĄn fĂ©lt. BelĂŒl sĂrtam. Felemeltelek. KirĂĄlyNĂ” lettĂ©l. Ăn mĂ©g most is Ășjra tudok kezdeni.
Låttål olyan filmet aminek a végén prolológus van?
"ajĂĄnlom ezeket a sorokat Jenna-nak"
camel, 9:46
|
|
|
|
2011. augusztus 4., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
------ Nagyon kemĂ©nynek hitte magĂĄt. De elfogyott az a kibaszott kemĂ©nysĂ©ge. Ă is csak lĂĄtott. Ăs nem ismert. Ha ismert volna, tudta volna. InkĂĄbb megdöglök, de az elveimet sosem tudnĂĄm feladni. Mert fĂ©rfi vagyok? Nem. Ember. Most. Ăs, mindörökkĂ©. (de ez egy könyv ) Ăs Pruit közlegĂ©ny. De a gondolkodĂĄsmĂłdja. Az enyĂ©m. SzilvĂĄsi Lajos "Ott fenn a hegyen" A könyveimet itt hagyta. Lehet, hogy mĂ©g is csak ismert. Valamennyire? Nagy cucc!! Ă szerezte. AntikvĂĄriumbĂłl. Sokat jĂĄrt utĂĄna. JelzĂ©s Ă©rtĂ©kĂ» volt. Fogtam. DĂjaztam. Most akkor, mi van? Mint fĂ©rfi, csalĂĄdapa, megbuktam? RĂ©szegsĂ©gbĂ”l Ă©bredtem. (nagyon szarul mĂ©g mindig) EgyedĂŒl. Ennek az ĂĄgynak, ez a varĂĄzsa. Baldahinos. TĂ©li. NyĂĄri. Ez is az ĂĄlmai közĂ© tartozott. ValĂłra vĂĄltottam. EzĂ©rt szĂŒlettem.
camel, 20:34
|
|
|
------ ..KönnyeitĂ”l alig lĂĄtta az utat. SzerencsĂ©re senki nem jött szembe. BĂĄr uralta a kocsit, de valahĂĄnyszor a szĂĄjĂĄhoz emelte az ĂŒveget Ă©s ivott, behunyta a szemĂ©t. TĂ»zkĂ©nt marta torkĂĄt a wisky. Minden egyes kottyal, egyre mĂ©lyebbre sĂŒllyedt az elmĂ©je. Most erre volt szĂŒksĂ©ge. ArcĂĄn Ă©gtek az ĂŒtĂ©sek nyomai. Zsanett ĂŒtĂ©sei. Nem fizikai fĂĄjdalmat Ă©rzet. Ă nem!! Ahhoz mĂĄr rĂ©gen hozzĂĄedzĂ”dött. A lelkĂ©ben fĂșrĂłdott minden ĂŒtĂ©s, minden szĂł. MĂ©g egyet kortyolt. -Nem sĂrok mondta ki fennen hangon. Csak valami folyik a szemembĂ”l. MĂ©ly, karcos, idegen hang visszhangzott a kocsiban. Letette az ĂŒveget maga mellĂ©. KĂ©t sebessĂ©get vĂĄltott vissza, s a gĂĄzpedĂĄlt agresszĂvan nyomta a padlĂłlemez felĂ©. A hĂrtelen nyomatĂ©ktĂłl, a motor felbĂ”gött s a mĂ©lyĂ©n szunnyadĂł lĂłerĂ”k repĂteni kezdtĂ©k az autĂłt. Ăjra az ĂŒvegĂ©rt nyĂșlt. -Nem kell mĂĄr, mondta magĂĄnak, s az eddiginĂ©l nagyobb adagot kortolt. HĂrtelen valami robbant a fejĂ©ben. KörĂŒlnĂ©zet. A folyĂł elĂ”tte csillogott a maga komorsĂĄgĂĄval, Ă©s mĂ©gis fensĂ©gesen. HĂ»s vĂz illatĂș szellĂ” Ă©rintette arcĂĄt. AmotorhĂĄztetĂ”n ĂŒlt, a motor halkan duruzsolt, mint megĂ©rtĂ” szeretĂ”. Az ĂŒveget görcsösen szorĂtottĂĄk ujjai. A fejĂ©ben az est esemĂ©nyei jĂĄtszĂłdtak le folyamatosan mintha vĂ©gtelenĂtett szalag lenne. Zsanett eddig sosem ĂŒtötte meg. Ennyire nem lovalta magĂĄt bele a veszekedĂ©sbe. De most. Most ĂŒtött. Nem tenyĂ©rrel. Ăköllel. Ăs nem egyszer. Jaqes-ot meglepte. Ăsztönösen vĂ©dekezĂ©sre emelte a kezĂ©t, majd leengedte. Zsanettet, ez, ha lehet mĂ©g jobban felbĂ”szĂtette. Közben szĂ©psĂ©gĂ©hez Ă©s NĂ”iessĂ©gĂ©hez mĂ©ltatlan, szavakat zĂĄporozott. S ezek fĂĄjtak. Sosem mĂșlĂł sebeket ejtettek. Mikor kifulladt csak ennyit mondott. -Takarodj!! Te kurafi!! MĂ©g ahhoz sem vagy fĂ©rfi, hogy megvĂ©d magad. PfĂșj!! S arcul köpte. Mintha sav fröccsent volna az arcĂĄra. Inge ujjĂĄval törölte le. MĂ©g a lĂ©pcsĂ”hĂĄzban is hallotta a szitkok özönĂ©t..
...felébredtem. Bambån båmultam a mennyezetet. Chero kutyåm békésen szunyókålt a fejemnél. Nincs rosszabb, ha az ember még egyszer åtéli, az åtélteket.
camel, 10:29
|
|
|
|
| |