| 2010. jnius 29., kedd |
|
 |
0 |
|
|
Más tollából...
Álmodj, amit csak akarsz,
Menj, ahová szeretnél,
Légy az, aki szeretnél,
Mert csak egy életed van,
És csak egy lehetõséged,
Hogy olyan dolgokat csinálj,
Amit szeretnél...
(Paulo Coellio)
És, hogy miért?
Mert annyira igaz...
---
|
a7ed7, 10:29
|
|
|
|
| 2010. mrcius 12., pntek |
|
|
0 |
|
|
Vágyak...
Ez kell erre vágyom...
S, hogy hol, mikor
Remélem megtalálom...
Nem sietek, bár a szívem,
Ver, most egy kicsit sürûbben,
Mint szokott, s majd, ha tudom,
Hogy épp te vagy nekem,
Akit a sors kiosztott,
Akkor leszek boldog...
---
|
a7ed7, 13:35
|
|
|
|
| 2010. mrcius 4., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Feszültség...
Már hetek óta érzem,
Belülrõl,
Nem fáj, de lüktet,
Valamit érzek - magamban,
Nem tudom az okát,
De lassan felõröl,
S várom a pillanatot,
Mikor, mikor robban már?
Nem bírom,
Nem bírom már elviselni,
Üvölt bennem,
Ki akar jönni,
S csak gyûlik,
Gyûlik tovább,
Téged várlak,
Hogy tégy velem Csodát...
...
|
a7ed7, 16:42
|
|
|
|
| 2010. februr 26., pntek |
|
|
0 |
|
|
Érintés
Úgy érzem hozzám szóltál,
Vagy csak képzetem az,
Mi elhiteti velem,
Hogy már nem vagyok - egyedül,
S lassan-lassan eljõ a pillanat,
Mikor a felhõk közül elõbújik a nap.
Bár még a tél szele érint,
A köd még makacsul kitart,
De szívem tavaszt lengedez,
Elûzve minden sötét felleget.
Már van jelen, s jövõ – kép –
Bár arcát még homály fedi,
De tisztulni látszik minden.
Lásd, szavaim hozzád szólnak,
Már nem csendes a mondat,
A tél már csak könnyet csorgat,
S hegyi lejtõn erekbe olvad,
Hogy aztán folyóvá váljon,
S vigye el messzire álmom,
Hogy majd késõbb, ki tudja hol,
Épp ott leszel, s kezed vízbe merítve,
Azt a cseppet arcodra hintve,
Az álom egy darabját megérzed,
S tudni fogod Te is, hogy
Itt vagyok – már – eljöttem érted…
|
a7ed7, 10:56
|
|
|
|
| 2010. februr 16., kedd |
|
|
0 |
|
|
Mint a tenger...
Mikor nyugodt, akkor minden szép és jó,
Máskor kiszámíthatalan, viharos és háborgó,
Féktelenül vad, viharos és tomboló,
Aztán szépen lassan megnyugszik minden,
S tovatûnik, már a nyoma sem látszik,
Az emlékekben él, s újra vágyunk rá,
Hogy jöjjön ismét és ragadjon magával,
S tomboljon mindent elsöpörve,
Benne legyen minden nyers, vad indulat,
S egyben simogató bársonyos szelek,
Hol szárnyalhatnak az érzelmek...
|
a7ed7, 13:52
|
|
|
|
| 2010. janur 26., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ki vagy nekem?
Ki vagy nekem?
Te vagy, ki a képzelet szülötte vagy netán?
Te, ki tollad forgatod, s közben válaszod adod,
Te, ki testet öltölttél nekem, s életre keltettél engem.
Ki vagy nekem?
Te vagy, ki álmomból felébresztett, mint a mesében
A kis herceg. Élettel töltötted meg napjaim,
S keltetted életre húnyó gondolataim.
Ki vagy nekem?
Te vagy, ki hallatod hangod, s váratod a holnapot,
Ha kell, kedvem nógatod, arcomra mosolyod csalod,
Örömöd, s bánatod velem megosztod.
Ki vagy nekem?
Te vagy a fény, a gondolatok szürke ösvényén,
Melyben hangodat hallatva botorkálok, s kiutat találok,
S a hosszú úton rád találok.
Ki vagy nekem?
Te vagy az, ki éltet, s kinek énje megérintett,
Kinek szavaitól hangos lettem,
S nincs már csend körülöttem.
Ki vagy nekem?
Te vagy ki gúsba kötött kezembe adtad tollad,
Kinek szavára ismét zajos a mondat,
S a végtelen csendbõl újra éleszt.
Ki vagy nekem?
Te vagy ki hitem visszaadtad, hogy gondolatom
Újra magasban szárnyalhat, s közben feledem
Miért volt eddig az élet egy sötét verem.
Köszönöm neked elfeledett életem.
...
|
a7ed7, 9:43
|
|
|
|
| 2010. janur 18., htf |
|
|
0 |
|
|
Dacolva a tél erejével,
Szívemben a tavasz jön,
Közeleg, s már érzem,
A természet még nem,
De én már felkészültem...
.........
|
a7ed7, 11:41
|
|
|
|
| 2010. janur 11., htf |
|
|
0 |
|
|
Egy ajtó bezárult...
Mikor egy ajtó bezárul,
Nyílik nyomban egy másik,
Csak rajtad múlik az,
Hogy megleld hol van az...
S a zárt ajtó titkát vidd,
Ne próbálj kulcsot keresni,
Hidd, hogy az a Másik,
Egy új világot ád...
|
a7ed7, 14:43
|
|
|
|
| 2009. december 28., htf |
|
|
0 |
|
|
Kedves naplóm...
Egyszer el kellett jönnie ennek a napnak is...
S benne lesz majd minden,
Ami vélt, vagy talán nincsen.
Mindaz amit, és ahogyan látok,
Vagy képzeletemben kitalálok,
Talán lesz majd, mi IGAZ,
De lehet csak álom,
S képzeletem túlnyúlik
Hetethét határon...
|
a7ed7, 14:41
|
|
|
|
| |
