| 2010. jlius 9., pntek |
|
 |
0 |
|
|
Tegnap Gábor és a kedvese itthon aludtak. Kornyadoztak, szenvedtek, hogy nincs pénzük, a számlák, részletek kifizetése elviszi a keresetüket. Nagy volt az orrlógatás.
- Gyerekek! Gyertek csak ide az ablakhoz, nézzetek már át a másik oldalra!- invitáltam õket. - Ott ül az az idõs nõ a járda szélén egy éve. Figyeljétek meg jól.
Megnézegették, szörnyülködtek, elcsendesett a panaszuk.
Este elmentem egy laza körre, mikor visszajöttem, Gábor mesélte, hogy lement, vett felvágottat, zsömlét, tejet a szerencsétlennek az utolsó ezresébõl.
Látod kisfiam, ez a gazdagság.
|
kataflam, 7:57
|
|
|
Hááááát, elért a kórság.
Támadt egy gyönyörû övsömöröm a cickóm környékén. Barátaim, jelentem, bele lehet dögleni a fájdalomba.
Két hete szúr a tüdõm, csak cataflammal kapok levegõt. /nem is tudtam, hogy oxigén van benne/ Hab a tortán, hogy nemcsak belül fáj, hanem marnak, csípnek, rúgnak a kiütések is.
Klassz.
De hulljon a férgese.
|
kataflam, 7:51
|
|
|
|
| 2010. jnius 16., szerda |
|
|
0 |
|
|
Mindenki annyit enged meg magának, amennyit megengedünk neki.
Vagy nem?
|
kataflam, 18:22
|
|
|
|
| 2010. jnius 10., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Szomorú vagyok. Megpróbálnak megetetni.
Pedig jól vagyok lakva.
|
kataflam, 20:47
|
|
|
|
| 2010. jnius 9., szerda |
|
|
0 |
|
|
Valahogy oda is eljutottam, hogy megnéztem, ebben a hónapban 2 óra valahány percet töltöttem itt. Pedig úttörõ becsszavamra mondom, hogy alig nézek erre.
Hát, jelentem, ez egy visszatartó erõ, ez a statisztika. Mi a francnak dörgölik az orrom alá, mi a csudának szembesítenek a nyomorommal, hogy unatkozom, hogy kellene valaki, hogy reménykedem, talán majd itt, talán most.
Hagyjanak már felcsigázódni...
|
kataflam, 22:43
|
|
|
|
| 2010. jnius 8., kedd |
|
|
0 |
|
|
Hazaértem.
Csuda egy este volt. Nem tudtunk elszakadni... Beszélgettünk, nevettünk, felhõtlen volt.
Alakulnak a dolgok: felkérést kaptunk a könyv megírására,
új munkahely intézõdik, új... új... új.... ujujj
|
kataflam, 7:26
|
|
|
|
| 2010. jnius 5., szombat |
|
|
0 |
|
|
Szörnyû próbákat kell kiállnom. A fiam két napja próbálkozik egy véres agy nevû koktél összeállításával, ami az istennek sem sikerül neki, mert a bélisz /tudom, hogy nem így kell írni /
nem marad meg az õszibarack likõr tetején. Mikor ki akarja önteni a sikertelen löttyöket, tesco-gazdaságos lelkem ordít, inkább megiszom.
És nem bíííííííííííííííííííííírom tovább.
Most épp tejjel próbálta, elképesztõ.
Itt áll az asztalon 3, azaz három minta, arra vár, hogy leeresszem a torkomon. NEM AKAROM
A végén sikerül neki a véres agy elõállítása az én agyamból...
|
kataflam, 18:38
|
|
|
|
| 2010. jnius 4., pntek |
|
|
0 |
|
|
Ráérõsen olvasgatok, és ezt találom:
"Mi, nõk, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belõlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Õk azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, õket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nõre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert õk nem is akarnak érteni minket. Csak mi õket. Ördögi kör ez."
/egy nõ vallomása/
Na, ez egy jó szöveg, de senkit nem mentesít semmiféle felelõsség alól.
Gondolok itt a drótkefével lelket simogatókra.
|
kataflam, 23:51
|
|
|
Kaptam a szerencsesütibõl, az volt benne: ne aggódj a jövõn, éld a jelent.
Nahát, ez az életfilozófiám. És még süteményt is kaptam hozzá...
|
kataflam, 21:33
|
|
|
Tegnap este mikor hazaértem, isteni illat fogadott, Viktor süteményt sütött.
Szerencsesütit a barátnõjének. Mindegyikben elrejtve valami üzenet.
Komolyan el kell rajta gondolkodnom, mit véthettem elõzõ életemben, hogy a gyerekem lett ez a fickó, és nem a kedvesem...
|
kataflam, 12:14
|
|
|
Csak nyelek, csak nyelek, csak nyelek.
Jöjjenek a kapanyelek... /valakit azzal fejbe verek/
Ja, és fülembe forró ólmot öntsetek.
Köpnék rá, de nem tudok köpni.
|
kataflam, 8:37
|
|
|
|
| 2010. jnius 3., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Aszongya Seneca: Kerüld a lompos viseletet, a bozontos fejet,az elvadult szakállat...
jujuj, rohanok a szemöldökcsipeszért...
|
kataflam, 16:20
|
|
|
|
| 2010. jnius 2., szerda |
|
|
0 |
|
|
Dolgozom, dolgozom, dolgozom. Rengeteget dolgozom.
Hogy van az, hogy alig tudok megélni ebbõl?
És még 7 évig így lesz.... aztán meg így sem...
Mostmár tényleg szeretnék olyan helyen dolgozni, ahova pénzért járnék be, nem azért, hogy elfáradjak...
|
kataflam, 13:46
|
|
|
Kiálltam egy próbát. Már csak azt nem tudom, minek...
A továbbiakban kéretik nem próbálkozni.
|
kataflam, 10:38
|
|
|
|
| 2010. jnius 1., kedd |
|
|
0 |
|
|
Azt álmodtam, hogy a kedvesemnek 3 felesége volt, és én voltam a szeretöje.
Háááááát, nem mondom....
"Szívem szeret, szívem szeret, valóság ez avagy csak álom?"
|
kataflam, 8:01
|
|
|
|
| 2010. mjus 31., htf |
|
|
0 |
|
|
Péter gerincsérvét meggyógyította egy természetgyógyász. Hetekig könyörögtem neki, hogy menjen csontkovácshoz, mert az tud segíteni. Nem hisz benne, nem megy.
Àm az egyik barátját kezelte egy reflexológus, rendbe is hozta, így Péter is elment hozzá. Ès láss csodát! Nem fáj a lába, nem fáj a dereka, meggyógyult.
Most én is oda készülök. Bár a honlapon az én betegségemre csak fájdalomcsillapítást ígér de hátha... hisz annyi csoda történt már a világon...
|
kataflam, 19:27
|
|
|
"Legjobb egy kapcsolatot hazugsággal, becsapással kezdeni, a vége úgyis az, legalább nem lesz meglepetés."
Tegnap egy filmben mondta Nicolas Cage.
Hm, de hogy elöl hátul, alul felül, körbe-körbe, karikába, az azért kicsit sok, nem?
|
kataflam, 18:24
|
|
|
|
| 2010. mjus 28., pntek |
|
|
0 |
|
|
Na, ez a nap aztán igazán hosszú volt, fõleg ha hozzáveszem a tegnap estét, amikor is 8 körül telefonált zokogva egy barátnõm, és semmi mást nem értettem, mint azt, hogy Nagy Lajos, Nagy Lajos. /gondoltam, a Képtelen természetrajzot olvassa, és nem is sír, hanem kacag/
Késõbb elsütöttem ezt a poént, jót röhögtünk rajta.
Ám addig sok-sok víz lefolyt a Dunán, sok-sok pálinka a torkunkon.
Hallva zokogását, egyetlen megoldásnak az látszott, ha eljön vigasztalódni.
Hajnalig vigasztalódtunk, alig aludtam, egész nap suli, utána kis másodállás, majd rohantam a Darshanba kikapcsolódni.
Eddig tartott... Le vagyok amortizálva.
Most nehezen ugranék akárki alá, fölé, mellé stb...
ui.: a karitativitás csökkenti a libidót.
|
kataflam, 23:08
|
|
|
|
| 2010. mjus 27., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Hát kérem, így nehezen fogunk férjhez menni...
Háromszor, mondom háromszor rakta ki a kártyával a jósnõ - tehát tuti.
És még sosem voltam férjnél, itt az ideje.
De a kölcsöntelefont visszaadtam, benne maradt a partmosó telefonszáma.
Pedig kérte, hogy hívjam, ha ráérek végre egy férjhez menésre...
/mondjuk nem ezt mondta, de ezt hallottam ki belõle/
|
kataflam, 20:15
|
|
|
|
| 2010. mjus 26., szerda |
|
|
0 |
|
|
Hétfõn fél nyolckor érkezett a várt sms, amit természetesen nem hallottam, mert kölcsöntelefon volt épp nálam.
"Késõ van már találkozni?" - ennyi volt benne.
Nem lett volna késõ.
De az lett, mire észrevettem, hogy írt.
Három hete vártam, lassú víz partot mos barátomat, hogy végre kibújjon a csigaházból, és nekiálljon a partmosásnak...
Kezdõdhet az újabb három hét?
Szerintem ehhez nem élek elég sokáig...
Az hány kérészélet is?
|
kataflam, 19:30
|
|
|
A hétvége a lakásfelújítással telt. És jelentem, katasztrófa sújtotta területnek lehet nyilvánítani a lakás alsó szintjét. Gyermekeim uralják a felsõ szintet, én leszorultam a nappali sarkába kis franciaágyammal, amit egy hónapja kidobtam, nemsokára érkezik az új. Ezen felbuzdulva széppé akartam varázsolni a nappalit. Ágyam körül parafa falvédõ van, letéptem a régit, fel akartam ragasztani az újat, de ha már itt tartunk, elõtte fessünk is kicsit.
Vettem festéket, színezõt, nekiláttunk lefesteni, elképesztõen gusztustalan színû lett, félbemaradt, tapétázni kell, mert másképp nem hozható helyre.
És most itt állok, a könyvek beborítják az ebédlõasztalt, a földet, nincs egy talpalatnyi hely, két csíknyi tapéta undorító színûre festve, a leszedett parafa alatt a borzalmak, ésatöbbi.
Tessék engem elrabolni!
Nem akarok ezen úrrá lenni.
|
kataflam, 17:47
|
|
|
Boldog ember vagyok.
És nem értem, hogy miért.
Születési rendellenesség?
|
kataflam, 10:24
|
|
|
Smsrõl utoljára.
Van egy szeretett, nagyon szeretett távol lakó barátnõm. Érdekes módon ritkán beszélünk, még ritkábban találkozunk, de nagyon szoros a barátságunk.
Hát õ szokott nekem sorozatban 9-10 smst küldeni a zsebébõl.
Alig bírom leállítani, mert olyankor még hívni sem igen lehet. Dõlnek az smsek, úgy, hogy elõtte hetekig nem kommunikáltunk. Érthetetlen, de ez van.
ui: Örüljön, aki csak egy félrement fél smst kap emberi idõben, nem tízet éjjel.
Ha gonoszkodni akarnék, biztos találnék célravezetõbb lehetõséget.
|
kataflam, 8:21
|
|
|
|
| 2010. mjus 25., kedd |
|
|
1 |
|
|
Lemerült a telefonom. Hirtelen kaptam is egy másikat kölcsön.
Fiam az én telefonomról telefonál nagy szerettel kedvesének, mikor befejezte, bedobtam a táskámba a készüléket, ami/aki önálló életet kezdett élni, smst küldött ide-oda, olyan szöveggel,amit sosem láttam. /gondolom, a kölcsönkapott telefonban lehetett/.
Na, kaptam is ma rendesen hideget, meleget, hogy miért, meg hogy hogyan, miképpen.
Hát így.
Ez van, ha az ember idegen tollakkal /telefonokkal, smsekkel/ ékeskedik.
Megjegyzem, van olyan, hogy a technika ördöge...
/Azon kívül, hogy bennem is lakik néhány ördögfióka.../
ui: Senki nyomoráért nem én vagyok a felelös! Csak a sajátomért, de azért vállalom a felelösséget.
|
kataflam, 14:10
|
|
|
|
| 2010. mjus 21., pntek |
|
|
0 |
|
|
A tökfõzelék töketlenít.
Hogy hol?
Ezt a képzeletedre bízom...
|
kataflam, 13:20
|
|
|
|
| 2010. mjus 20., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Nem fogok már megváltozni.
Erre a kis idõre meg már minek is.
Most indulok feladni az adóbevallásomat.
Tavaly is éjjel mentem a postára.
Miért kell mindig mindent az utolsó pillanatra halasztani?
Azt hiszem, az adrenalin miatt.
Csak akkor tudom csinálni, ha bizonyos szinten van az adrenalin bennem.
Addig szunnyad a tettvágy.
|
kataflam, 21:25
|
|
|
|
| 2010. mjus 19., szerda |
|
|
0 |
|
|
Rengeteg adósságom van.
Rengeteg munkám van.
Akkor hát nincs semmi baj...
Nincs semmi baj?
|
kataflam, 21:40
|
|
|
|
| 2010. mjus 18., kedd |
|
|
0 |
|
|
Lefeküdtem, keresztrejtvényt fejtettem.... volna.
De nem láttam, hát fogtam a szemüvegem, a pléddel megtörölgettem, /még gondolkodtam is, milyen gyönyörûen megtisztította a mûszálas takaró, kristálytisztán átlátni rajta/, fejtegettem tovább.
Szomorúan konstatáltam, hogy vagy a szemem romlott, vagy a szemüvegem, mert ugyanúgy nem látok. Küzdöttem becsülettel.
Reggel egy szemüveglencse hevert az ágyamban. Egész este üres kerettel meresztgettem a szemem, szomorkodtam szemem romlásán.
Pedig csak a szemüvegem romlott el mikor a pléddel takarítgattam. :-)
|
kataflam, 17:46
|
|
|
|
| 2010. mjus 16., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Õrületes esõzés van, volt ma Érden... is. Mint mindenhol.
Anya gyerekkori, és mindenkori barátnõje is kiköltözött a szüleim közelébe, délben telefonált, hogy nem tud vendégségbe ebédre jönni, mert nincs csónakja, elárasztotta a víz.
Már indultunk is, a felmentõ sereg apával, szivattyúval, és csekély két órás megfeszített munkával, három búvárszivattyúval utat vágtunk.
Lefagyott a kezem, halál sáros lettem, de a mai napra rendelt jótéteményem megvolt.
Jól esett. A szó szoros értelmében...
|
kataflam, 19:10
|
|
|
Mostmár biztos, hogy komoly bûnt követtem el.
Pókerbarlang üzemel a lakásomban.
Bármikor jövök haza, mindig ül néhány fiatal a konyha-ebédlõ-nappalimban, és verik a blattot.
Leülöm, akármennyit.
Olyan jó, hogy szeretnek itt lenni.
/Ráadásul már nagyok, maguk gondoskodnak az ellátásról./
|
kataflam, 19:03
|
|
|
|
| |
