- Tehát Ön azt állítja, hogy nem ivott semmit. Szálljon ki kérem, és menjen egyenesen a felezõvonal mentén.
- Melyiken?

A fiatal leĂĄny eljegyzĂŠsĂŠt tartjĂĄk.
A mama kioktatja.
- AztĂĄn le ne fekĂźdj a vĂľlegĂŠnyeddel, kislĂĄnyom!
- De, mama! MiĂŠrt pont vele ne?

Egy csinos hĂślgy egy esĂľs kĂŠsĂľi dĂŠlutĂĄn lerobban a kocsijĂĄval egy kisvĂĄros hatĂĄrĂĄban.
A kisvĂĄrosban egyetlen motel van, de abban is ĂŠppen minden szoba foglalt.
Az egyik szoba 3 fĂŠrfi lakĂłja ĂŠppen a recepciĂłnĂĄl van, amikor a hĂślgy ĂŠrkezik, ĂŠs felajĂĄnljĂĄk neki, hogy ĂŠjszaka nĂĄluk alhat.
Felmennek a szobĂĄba, ĂŠs a hĂĄrom fĂŠrfi egy fogadĂĄst ajĂĄnl
– Mivel a szobĂĄban csak egy nagy ĂĄgy van, ha egy talĂĄlĂłs kĂŠrdĂŠsre vĂĄlaszol, akkor egyedĂźl, ĂŠs nyugodtan alhat az ĂĄgyban egĂŠsz reggelig. Ha nem tudja a vĂĄlaszt, mindhĂĄrman jĂłl megdĂśngetjĂźk egĂŠszen addig, amĂ­g ki nem talĂĄlja.
– RĂŠszemrĂľl rendben, halljam a kĂŠrdĂŠst! – feleli mosolyogva a hĂślgy.
– Akkor a kĂŠrdĂŠsem a kĂśvetkezĂľ: Mi az? Kicsi, vĂśrĂśs, bozontos farkĂş erdei ĂĄllatka.
A fĂĄkon ugrĂĄl, ĂŠs szereti a mogyorĂłt…
A recepciĂłs viszi fel korĂĄn a reggelit, ĂŠs mikor benyit, meglepĂľdve lĂĄtja, hogy az ĂĄgy mellett kĂŠt fĂŠrfi meztelenĂźl, ĂŠs ĂĄjultan hever. A harmadik lĂĄthatĂłan az ĂĄjulĂĄs hatĂĄrĂĄn, maradĂŠk erejĂŠt Ăśsszeszedve dĂśngeti a hĂślgyet, mikĂśzben kĂŠtsĂŠgbe esetten, sĂ­rva kĂśnyĂśrĂśgve lihegi a hĂślgy fĂźlĂŠbe
– Móóókus ba….meg!! Mondd mĂĄr ki, hogy móóókus!!!!

- MiĂŠrt dobod el az orvossĂĄgodat? -kĂŠrdi a barĂĄtjĂĄt Fekete.
- AzĂŠrt megyek orvoshoz, mert az orvosnak is ĂŠlni kell.
AzĂŠrt Ă­ratok receptet, mert a gyĂłgyszerĂŠsznek is ĂŠlni kell.
Én pedig azért dobom el az orvosságokat, mert nekem is élnem kel.

KovĂĄcs felhĂ­vja a sebĂŠsz orvost.
- HallĂł, doktor Ăşr? ElnĂŠzĂŠst, hogy hajnalban zavarom, de a felesĂŠgemnek szĂśrnyĂť fĂĄjdalmai vannak! Azt hiszem vakbĂŠl!
- Feküdjön vissza nyugodtan Kovács úr. Én már a kedves felesége vakbelét évekkel ezelõtt kivettem és olyat még nem hallottam, hogy valakinek újra kinõtt volna a vakbele!
- És olyasmirõl hallott már a doktor úr, hogy valaki újra megházasodott?

- HovĂĄ lett a konyakom, Vera?!
- HĂĄt kiĂśntĂśttem a lefolyĂłba.
- Megvagy ĂśrĂźlve?
- DehĂĄt mĂĄr nagyon Ăśreg volt, az ĂĄllt a cimkĂŠjĂŠn, hogy 12 ĂŠves!

A fĂŠrj felkeres egy vĂĄlĂłperes ĂźgyvĂŠdet ĂŠs kĂŠri, hogy segĂ­tsen diszkrĂŠten elvĂĄlasztani a felesĂŠgĂŠtĂľl.
- TermĂŠszetesen vĂĄllalom - mondja az ĂźgyvĂŠd-, de azĂŠrt ĂĄrulja el nekem, mit ĂŠrt diszkrĂŠt lebonyolĂ­tĂĄs alatt?
- Azt szeretnĂŠm ĂźgyvĂŠd Ăşr, hogy a felesĂŠgem ne tudja meg, mert agyonĂźt.

A rendĂľr egy reggel fekete karszalaggal jelentkezik szolgĂĄlatra az ĂľrszobĂĄn.
RĂŠszvĂŠtteli kollĂŠgĂĄinak szipogva mesĂŠli, hogy az ĂŠjjel meghalt az anyja.
MĂĄsnap reggel ismĂŠt megy dolgozni, de mĂĄr a mĂĄsik karjĂĄn is fekete szalag van.
Mindenki szĂśrnyĂźlkĂśdve ĂŠrdeklĂľdik, hogy mi tĂśrtĂŠnt mĂĄr megint,
mire a rendĂľr nagy nehezen lekĂťzdi a zokogĂĄst, erĂľt vesz magĂĄn ĂŠs mesĂŠli:
- KĂŠpzeljĂŠtek, este hĂ­vott az ĂścsĂŠm, ĂŠs neki is meghalt az anyja...

A bolondokhĂĄzĂĄban ĂŠjjel benyit az orvos a betegei szobĂĄjĂĄba. LĂĄtja, hogy az egyik a cipĂľjĂŠvel fĂťrĂŠszeli az asztalt,
a mĂĄsik meg fejjel lefelĂŠ lĂłg a lĂĄmpĂĄrĂłl, mikĂśzben a feje mĂĄr igencsak vĂśrĂśs.
MegkĂŠrdi a fĂťrĂŠszelĂľtĂľl:
- Maguk mit csinĂĄlnak?
- Doktor Ăşr, ĂŠn ĂŠpp az asztalt akarom kettĂŠ fĂťrĂŠszelni.
- És a társa?
- Õ tiszta bolond. Azt képzeli magáról, hogy villanykörte.
- Akkor miĂŠrt nem szedi le onnan? MĂĄr tiszta vĂśrĂśs a feje!
- Hogyne, hogy sĂśtĂŠtben kelljen dolgoznom?

KĂŠt Ăśreg szĂŠkely beszĂŠlget.
- Te ĂĄron! SzoktĂĄl te vizelni kĂŠt szeretkezĂŠs kĂśzĂśtt?
- Na hallod! FĂŠl ĂŠvig senki sem birnĂĄ viszatartani.

- Apu! Mi van anyu lĂĄba kĂśzĂśtt?
- Paradicsom.
- És a te lábad között?
- Kulcs a paradicsomhoz.
- Egy jĂł tanĂĄcs apa, cserĂŠlj zĂĄrat, mert a szomszĂŠd lemĂĄsolta!

Egy japĂĄn, egy amerikai ĂŠs egy orosz beszĂŠlgetnek, hogy kinek mekkora kudarc volt az ĂŠletĂŠben:
- Én egyszer ülök ott nálunk Tokióban egy parkban a padon. - kezdi a japán.
- Egyszer csak leĂźl mellĂŠm egy gyĂśnyĂśrĂť fekete hajĂş hĂślgy. Azongondolkodtam, hogy mikĂŠnt szĂłlĂ­tom
meg, mikor felállt, elindult a buszmegálló felé. Én egy kicsit elbambultam. Felugrottam és rohantam
a buszmegĂĄllĂłhoz. A busz jĂśtt, Ăľ felszĂĄllt ĂŠs az orrom elĂľtt becsapĂłdott az ajtĂł. HĂĄt ez a kudarc!
- Az semmi! - kezdi az amerikai - Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk New Yorkban.
JobbrĂłl ĂŠs balrĂłl is leĂźl egy-egy bombĂĄzĂł szĂľke. Nem tudtam eldĂśnteni, melyiket szĂłlĂ­tsam le.
Ekkor felĂĄlltak,elindultak a buszmegĂĄllĂł felĂŠ. A busz jĂśtt, felszĂĄlltak, ĂŠn rohantam,
de az orrom elĂľtt becsapĂłdott az ajtĂł. Ez az igazi kudarc!
- Az semmi! - kezdi az orosz -
Én egyszer üldögélek a padon, ott nálunk Moszkvában. Jött két kigyúrt buzi. Se buszmegálló, se busz!...

NĂĄszĂŠjszakĂĄja elĂľtt a leĂĄnyzĂł megkĂŠrdi az anyjĂĄt:
- Anyu, mit hĂşzzak fel estĂŠre, ami az uramnak tetszeni fog?
- Szerintem az ĂĄttetszĂľ kombinĂŠd jĂłtĂŠkony hatĂĄssal lesz rĂĄ, azt hĂşzd fel.
MegkĂŠrdi nĂľvĂŠrĂŠt is:
- Mondd, szerinted mit hĂşzzak fel este, mi fog tetszeni az uramnak?
- A fodros kis bugyid hĂşzd fel, az biztos tetszik majd neki.
MĂŠg a nagymamĂĄt is megkĂŠrdi:
- Nagyi, mit hĂşzzak fel este, tetszeni szeretnĂŠk az uramnak.
- HĂĄt, lĂĄnyom, csak a tĂŠrded hĂşzd fel, de azt a fĂźledig!...

KĂŠt rendĂľr megy az utcĂĄn, talĂĄlnak egy gumibotot, az egyik megszĂłlal:
- Te ez nem a BĂŠlĂĄĂŠ?
- KizĂĄrt, Ăľ tegnap elvesztette.

A gazdag fĂŠrj korĂĄbban jĂśn haza Ăźzleti ĂştjĂĄrĂłl, ĂŠs a kertĂŠszt a nappaliban talĂĄlja, lĂĄba az asztalon,
kezĂŠben whiskey, szĂĄjĂĄban drĂĄga szivar.
- LĂĄtom, maga aztĂĄn jĂłl ĂŠrzi magĂĄt a hĂĄzamban! - kiĂĄlt fĂśl felhĂĄborodottan a fĂŠrj -
MĂŠg jĂł, hogy a felesĂŠgemet nem Ăźlteti az ĂślĂŠbe!
- MĂĄr gondoltam rĂĄ, de a nagysĂĄgos asszony mĂŠg nem jĂśtt fĂśl a sofĂľr szobĂĄjĂĄbĂłl...

A cĂŠgvezetĂľ Ăşgy gondolja, hogy tudatosĂ­tja mindenkivel, kinek tartoznak engedelmessĂŠggel.
Vásárol egy : "Én vagyok a fõnök!" feliratú táblát, és kiszögezi az ajtajára.
Mikor kĂŠsĂľbb visszatĂŠr az ebĂŠdszĂźnetrĂľl, csodĂĄlkozva lĂĄtja, hogy valaki egy cetlit ragasztott az ajtajĂĄra:

"FĂľnĂśk, a felesĂŠge telefonĂĄlt. KĂŠri vissza a tĂĄblĂĄjĂĄt!"

A kannibĂĄl csalĂĄd cigĂĄnyt akar sĂźtni nyĂĄrson.
A kĂŠt kannibĂĄl szĂźlĂľ elmegy ĂŠs rĂĄbĂ­zzĂĄk a cigĂĄnyt a kicsire hogy forgassa a tĂťzĂľn szĂŠp lassan!
Mikor jĂśnnek haza lĂĄtjĂĄk hogy a kicsi nagyon gyorsan forgatja a cigĂĄnyt. KĂŠrdik tĂľle:
- Fiam, miĂŠrt nem forgatod lassan ahogy mondtuk?
- Mert mikor lassan forgattam, akkor az aljĂĄrĂłl lopta a krumplit!

A szĂľke nĂľ ĂŠs a barĂĄtja elmegy horgĂĄszni. BĂŠrelnek horgĂĄszfelszerelĂŠst, egy motorcsĂłnakot ĂŠs kivĂĄltjĂĄk a napijegyet.
EgĂŠsz nap Ăźlnek a csĂłnakban, de Ăśsszesen csak egy kis keszeget sikerĂźlt fogniuk. MegszĂłlal a barĂĄt:
- A francba! Ez a nyamvadt kis keszeg 10.000 forintunkba kerĂźlt.
Mire a barĂĄtnĂľ:
- Juj, akkor mĂŠg jĂł hogy csak egyet fogtuk belĂľle!

Egy fĂŠrfinak szĂŠp nagy hĂĄza volt, mĂśgĂśtte ĂşszĂłmedence ĂŠs gyĂźmĂślcsĂśs kert. Egy napon fogott egy vĂśdrĂśt ĂŠs hĂĄtrament a
kertbe, hogy szedjen egy kis gyĂźmĂślcsĂśt. Mikor a medencĂŠhez ĂŠr, lĂĄtta, hogy nĂŠhĂĄny kirĂĄndulĂł nĂľ, meztelenĂźl, vĂ­gan lubickol
a medencĂŠjĂŠben. RĂĄjuk szĂłl, azonnal jĂľjjenek ki, mire a nĂľk nyakig merĂźlnek a vĂ­zbe ĂŠs azt mondjĂĄk:
- Addig nem megyĂźnk ki, amĂ­g el nem megy innen.
A fĂŠrfi vĂĄllat von ĂŠs azt mondja:
- Ahogy gondoljĂĄk. Nem azĂŠrt jĂśttem, hogy magukat meztelenĂźl lĂĄssam! Csak az aligĂĄtort akartam megetetni.

IdĂľsebb hĂĄzalĂł ĂźgynĂśk magyarĂĄzza ĂşjdonsĂźlt kollĂŠgĂĄjĂĄnak:
- Tudod, minden ĂźzletkĂśtĂŠs sikere azon mĂşlik, hogy amikor ajtĂłt nyit a hĂĄziaszony mi az az elsĂľ Ăśt szĂł, amit mondasz neki.
- És te mit szoktál mondani?
- Kisasszony, itthon van az ĂŠdesanyja?

A jogi egyetem zĂĄrĂłvizsgĂĄjĂĄn az utolsĂł kĂŠt diĂĄk izzad a kihĂşzott tĂŠtele felett. – JĂśjjĂśn kollĂŠga! – szĂłlĂ­tja az egyiket a professzor. – Na kollĂŠga… Tudja a tĂŠtelt?
– HĂĄĂĄt… Nem jut eszembe semmi. – vĂĄlaszol a nebulĂł.
– HĂĄt kollĂŠga, akkor maga nem lesz kollĂŠga.
– Professzor Ăşr! Lehet egy ajĂĄnlatom?
– Halljuk!
– Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegĂť kĂŠrdĂŠst, amire nem tud vĂĄlaszolni, beĂ­rja az ĂśtĂśst?
– Ilyen pofĂĄtlan kĂŠrĂŠs 40 ĂŠves tanĂĄri pĂĄlyafutĂĄsom alatt nem volt, de lĂĄssuk!
– Rendben. Mi az ami egyben tĂśrvĂŠnyes, de nem jogos, jogos de nem tĂśrvĂŠnyes, ĂŠs se nem tĂśrvĂŠnyes, se nem jogos?
PĂśrĂśgnek a kĂłdexek, izzad a professzor Ăşr, de nem tudja a vĂĄlaszt.
– Rendben, megfogott, itt az ĂśtĂśs ĂŠs takarodjon innen!
– Na, halljuk az utolsĂł mit produkĂĄl! – szĂłlĂ­tja az utolsĂł diĂĄkot.
– Professzor Ăşr… Én sem tudom ezt a tĂŠtelt…
– HĂĄt mi van ma itt? – fortyan fel a professzor.
– Rendben… Hallotta az elĂľzĂľ diĂĄk ĂĄltal feltett kĂŠrdĂŠst?
– Hallottam – felel a diĂĄk.
– Rendben. És tudja rĂĄ a vĂĄlaszt?
– Tudom.
– Tudja? Akkor ha megmondja, ĂĄtengedem egy kettessel.
– Rendben. SzĂłval az, hogy a professzor Ăşrnak van ugye egy 20 ĂŠves felesĂŠge, az tĂśrvĂŠnyes, de nem jogos. Azt, hogy a felesĂŠgĂŠt az elĂľzĂľ diĂĄk kefĂŠlgeti, az jogos, de nem tĂśrvĂŠnyes. Az pedig, hogy ezĂŠrt Õ most ĂśtĂśst kapott, ĂŠn meg kettest, az se nem tĂśrvĂŠnyes, se nem jogos…

NĂŠzĂľpont kĂŠrdĂŠse

Az asszonyokĂŠ:
– Milyen volt az egyĂźttlĂŠt tegnap?
– KatasztrofĂĄlis… A fĂŠrjem megjĂśtt a munkĂĄbĂłl, a vacsorĂĄt megette 3 perc alatt, 4 percig szexeltĂźnk, 2 perc mĂşlva mĂĄr aludt is. HĂĄt neked?
– Fantasztikus. A fĂŠrjem miutĂĄn hazajĂśtt, egy csodĂĄlatos vacsorĂĄra vitt, majd egy ĂłrĂĄn keresztĂźl
sĂŠtĂĄltunk haza. GyertyafĂŠny ĂŠs egy Ăłra elĂľjĂĄtĂŠk utĂĄn egy ĂłrĂĄn keresztĂźl fantasztikus szeretkezĂŠsben volt rĂŠszĂźnk, ĂŠs kĂŠpzeld, a vĂŠgĂŠn mĂŠg egy ĂłrĂĄt beszĂŠlgettĂźnk is!
A fĂŠrjekĂŠ:
– Milyen volt a hancĂşr tegnap?
– Szuper! Amikor hazaĂŠrtem, a vacsora mĂĄr az asztalon volt. Ettem, kefĂŠltem, majd rĂśgtĂśn
elaludtam. HĂĄt neked?
– KatasztrofĂĄlis… Hazamegyek ĂŠs nincs ĂĄram, mert elfelejtettem befizetni a villanyszĂĄmlĂĄt. EzĂŠrt el kellett vinnem a felesĂŠgemet vacsorĂĄzni. Az ĂŠtel rossz volt ĂŠs olyan drĂĄga, hogy nem volt pĂŠnzem
taxira, Ă­gy gyalog kellett hazamennĂźnk. Otthon persze nincs ĂĄram, megint meg kellett gyĂşjtani azt az ĂĄtkozott gyertyĂĄt. Olyan mĂŠrges voltam, hogy egy ĂłrĂĄba tellett, mĂ­g felĂĄllt, majd mĂŠg egybe, amĂ­g elmentem, ĂŠs Ă­gy olyan dĂźhĂśs voltam, hogy mĂŠg egy ĂłrĂĄn ĂĄt nem tudtam elaludni.

A szĂŠkely bemegy a vĂĄrosba az orvoshoz, ahovĂĄ elkĂ­sĂŠri a komĂĄja.
A kivizsgĂĄlĂĄs utĂĄn, Ăştban hazafelĂŠ megkĂŠrdi a koma:
- Mit mondott az orvos?
- Azt mondta, szarkĂłmĂĄm van.
- HĂĄ’ ugyan biza honnan ismer engem az az orvos?

GĂĄborka az ĂŠdesapjĂĄval sĂŠtĂĄl. Egyszer csak egy piros lĂĄmpĂĄs hĂĄzhoz ĂŠrnek, ahol erĂľsen kifestett lĂĄnyok ĂĄlldogĂĄlnak. GĂĄborka rĂĄkĂŠrdez:
– Apu! Milyen hĂĄz ez?
Az apa nem tudja hirtelen, mit mondjon, nem akar hazudni, mire nagy nehezen kitalĂĄl valamit.
– Ez egy kuplerĂĄj kisfiam. Tudod, itt hĂślgyek nyĂşjtanak ĂśrĂśmĂśt bĂĄcsiknak pĂŠnzĂŠrt.GĂĄborka tudomĂĄsul veszi. Hazamennek, de otthon nagyon furdalja a kĂ­vĂĄncsisĂĄg, hogy milyen ĂśrĂśmĂśt kaphat, Ăśsszeszedi minden zsebpĂŠnzĂŠt, ĂŠs elmegy a kupiba.
Ott a madame elĂŠ kiteszi az Ăśsszes zsebpĂŠnzĂŠt, ĂŠs azt mondja:
– ÖrĂśmĂśt szeretnĂŠk! A madame rĂĄnĂŠz ĂŠs, hĂĄt gondolja, azĂŠrt mĂŠgsem kellene egy kisfiĂşt mĂŠg beavatni, hĂĄt sĂźt neki palacsintĂĄt. MiutĂĄn vĂŠgzett GĂĄborka, hazamegy.
Otthon kĂŠrdezi az apja :
– Hol voltĂĄl, kisfiam?
– A kuplerĂĄjban voltam. Az apĂĄnak hatalmasra nyĂ­lnak a szemei!
– És milyen volt?
– HĂĄt, kilencet bĂ­rtam, a tizediket mĂĄr csak szĂŠthajtottam ĂŠs kinyaltam.

KĂŠt labdarĂşgĂł jĂĄtĂŠkvezetĂľ talĂĄlkozik egy ĂŠjszakai bĂĄrban. ZĂĄrĂłra utĂĄn megbeszĂŠlik, hogy
felmennek egyikĂźkhĂśz egy italt meginni. CsĂśngetnek, de az asszony ordibĂĄlva kidobja Ăľket,
mire a mĂĄsik felajĂĄnlja, igyĂĄk meg az italt nĂĄluk. CsĂśngetnek, a felesĂŠg ajtĂłt nyit, betessĂŠkeli
Ăľket, lesegĂ­ti a kabĂĄtjukat, s bevezeti Ăľket a szobĂĄba.
- Mit hozhatok drágám? Sört, bort, vagy valami rövid italt? Éhesek nem vagytok?
GyĂşjtsatok rĂĄ nyugodtan, majd szellĂľztetek!
Mikor az asszony kimegy a konyhĂĄba, a vendĂŠg megkĂŠrdezi a hĂĄzigazdĂĄt:
- Hogyan ĂŠrted el, hogy a nejed hajnal kĂŠt Ăłrakor ilyen kedvesen fogad minket?
- HĂĄt az Ăşgy volt, hogy a nejem vett egy kutyĂĄt ĂŠs betanĂ­totta, hogy harapjon meg, ha rĂŠszeg
vagyok. Na, jĂśvĂśk ĂŠjszaka haza egy kicsit dĂźlĂśngĂŠlve, a kutya pedig belĂŠm harap. Adtam neki
egy sĂĄrga lapot. MĂĄsnap megint kĂŠsĂľn ĂŠrek haza, a piaszagra Ăşjra belĂŠm mart a kutya. felmutatom
neki ismĂŠt a sĂĄrga lapot, majd amikor harmadszor is ugyanez megismĂŠtlĂľdĂśtt, felmutattam
neki a piros lapot, levittem a pincĂŠbe ĂŠs kikĂśtĂśttem.
- Na jĂł, de hogy jĂśn ez a tĂśrtĂŠnet most ide?
- HĂĄt csak Ăşgy, hogy a felesĂŠgemnek mĂĄr van kĂŠt sĂĄrgĂĄja.

A fĂŠrj Ăśsszeveszik a felesĂŠgĂŠvel, de Ăşgy, hogy nem is beszĂŠlnek egymĂĄssal. Mivel korĂĄn kell munkĂĄba mennie, Ă­r egy cĂŠdulĂĄt az asszonynak a hĂťtĂľre:
"LĂŠgyszĂ­ves, kelts fel reggel Ăśtkor, hogy elĂŠrjem a buszomat."
Másnap reggel kipihenten ébred a férj, és megdöbbenve veszi tudomásul, hogy már nyolc óra van. Éppen elkezdené szidni az asszonyt, amikor a hûtõre rakott papírra téved a tekintete:
"Reggel Ăśt van, kelj fel! - Marcsi."

Egy ĂĄllatkert szert tett egy ritka fajtĂĄjĂş gorilla nĂľstĂŠnyre. NĂŠhĂĄny hĂŠttel kĂŠsĂľbb a gorilla elkezdett furcsĂĄn viselkedni, eszeveszetten rohangĂĄlt, kiabĂĄlt, senki nem mehetett a kĂśzelĂŠbe. KihĂ­vtĂĄk az ĂĄllatorvost, aki gyorsan megvizsgĂĄlta, majd kijelentette:
- A nĂľstĂŠny ĂŠppen pĂĄrzĂĄsi idĂľszakban van, ĂŠs igen erĂľsen tĂźzel. De ami mĂŠg rosszabb, nem volt egyetlen gorilla hĂ­m sem az ĂĄllatkertben. A vezetĂľsĂŠg nem tudta mit tegyen, amikor eszĂźkbe jutott JĂłzsi, a parasztgyerek, aki takarĂ­tĂłkĂŠnt dolgozott. JĂłzsi arrĂłl volt hĂ­res, hogy igen erĂľsen ĂŠrdeklĂľdĂśtt bĂĄrmilyen fajtĂĄjĂş nĂľnemĂť egyĂŠn irĂĄnt. A vezetĂľsĂŠg tehĂĄt gondolt egyet, ĂŠs megkĂśrnyĂŠkezte JĂłzsit:
- JĂłzsikĂĄm, megdugnĂĄd a gorillĂĄt 100.000 forintĂŠrt?
JĂłzsi gondolkozott erĂľsen, majd kijelentette, mĂŠg egy nap gondolkodĂĄsi idĂľt kĂŠr. MĂĄsnap aztĂĄn a vezetĂľsĂŠg elĂŠ ĂĄllt, ĂŠs Ă­gy szĂłlt:
- Rendben van, de csak hĂĄrom feltĂŠtellel.
Egy: csĂłkolĂłzni aztat meg mĂĄn nem fogok vele!
KettĂľ: soha, senki ebben a bĂźdĂśs ĂŠletbe meg nem tudhassa, mert nem akarom, hogy mindenki rajtam rĂśhĂśgjĂśn!
- Rendben van JĂłzsikĂĄm, mi a harmadik?
- A harmadik..., nos, hĂĄt... adhatnĂĄnak egy kis haladĂŠkot, amĂ­g Ăśsszeszedem azt a szĂĄz rongyot!

Arisztid rettenetesen udvarol TaszilĂł felesĂŠgĂŠnek.
- DrĂĄga, most, hogy a fĂŠrje elutazott, szĂ­vesen felmennĂŠk magĂĄcskĂĄhoz.
- De mit kĂŠpzel? Nem vagyok ĂŠn szajha!
- Ó, kedves grófné, nem is mondtam, hogy fizetek érte.
----------
ElkĂŠszĂźl ĂşjgazdagĂŠk budai palotĂĄja ĂŠs ennek ĂśrĂśmĂŠre nagy estĂŠlyt adnak az ismerĂľsĂśknek.
Vacsora utĂĄn a hĂĄz ura megkĂŠrdezi a hitvesĂŠtĂľl:
- Mit gondolsz, a kĂĄvĂŠt ĂŠs a konyakot nem fogyaszthatnĂĄnk el a kĂśnyvtĂĄrban?
- Ahhoz mĂĄr tĂşl kĂŠsĂľ van, - feleli a felesĂŠg. - A kĂśnyvtĂĄr hatkor zĂĄr.
----------
- HĂ­veim! A tĂ­zparancsolat azt mondja – magyarĂĄzza a vidĂŠki pap a hĂ­vĂľknek – hogy soha ne kĂ­vĂĄnd
mĂĄs felesĂŠgĂŠt!
Egy bajuszos gazda megpĂśdĂśri a bajuszĂĄt ĂŠs felĂĄll, majd ekkĂŠppen vĂĄlaszol a papnak:
- KĂ­vĂĄnja a fene! ElĂŠg nekem a magamĂŠ is!
----------
KĂŠt cowboy beszĂŠlget.
- Amikor egyĂźtt ĂľriztĂźk a marhĂĄkat fenn a hegyekben, - mondja az egyik-, mondtam Jacknek,
hogy minden reggel hĂşzzon tiszta zoknit.
- És hallgatott rád?
- Igen, de egy hĂŠt mĂşlva mĂĄr nem ment fel a lĂĄbĂĄra a csizma.
----------
A tanĂ­tĂłnĂľ magyarĂĄz az iskolĂĄban a gyerekeknek:
- A szĂĄmjegyeink az araboktĂłl vannak, a naptĂĄrunk Gergely pĂĄpĂĄtĂłl, a porcelĂĄn a kĂ­naiaktĂłl.
Ki tud mĂŠg hasonlĂł pĂŠldĂĄkat mondani nekem?
Pistike jelentkezik:
- A porszĂ­vĂłnk RetekĂŠktĂľl, a hajszĂĄrĂ­tĂłnk SzederĂŠktĂľl, pĂŠnzĂźnk a banktĂłl, a kis ĂścsĂŠm pedig
az albĂŠrlĂľnktĂľl.

Egy fiatal hĂĄzaspĂĄr veszekszik ĂŠs a fĂŠrj azt mondja a felesĂŠgĂŠnek:
- Csak tudnĂĄm, hogy lehet az, hogy amilyen szĂŠp vagy, annyira buta is!?
- ElmagyarĂĄzom ĂŠn neked - feleli az asszony.
SzĂŠpnek azĂŠrt teremtett a jĂł Isten, hogy tetszem neked, butĂĄnak meg azĂŠrt, hogy te is tetszĂŠl nekem.

Pistike apja felakasztja magát. Édesanyja az elsõ sokk után azt mondja neki:
- Menj el fiam a paphoz, mondd meg neki, hogy jĂľjjĂśn el, de ne ĂĄruld el, hogy ĂŠdesapĂĄd Ăśngyilkos lett,
mert az Ăśngyilkoshoz nem fog eljĂśnni ĂŠs nem fogja eltemetni sem.
Pistike bekopog a paphoz.
- Pap bĂĄcsi kĂŠtem, tessĂŠk eljĂśnni hozzĂĄnk, az ĂŠdesapĂĄm meghalt.
- Magához szólította az Úr? - kérdi meglepõdve a pap.
- Dehogy szólította! Úgy fogta meg lasszóval!