2014. szeptember 3., szerda |
|
|
0 |
|
|
uzi, 13:58
|
|
|
|
2012. június 26., kedd |
|
|
1 |
|
|
“…ĂŤgy volt ez bizony lelkecskĂ©m, s Ăgy van azĂłta is. HáromfĂ©le ember Ă©l a világon: a rontĂł-ember, a gyĂ»jtõ-ember Ă©s a látĂł-ember. Te látĂł-ember leszel, ugye? Amikor az erdõre kimĂ©gy, figyelve lĂ©pj, Ă©s lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belĂ©psz, Ă©s felrebben elõtted az elsõ rigĂł: akkor már tudnod kell, hogy az erdõ Ă©szrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellõt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellõt az angyal rázta elõ, köpenye ráncaibĂłl. Ha jĂłl figyelsz, a manĂłkat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sĂ»rĂ»ben. Sok dolguk van, igyekezniök kell. A virágokat is láthatod majd, Ă©s minden virág kelyhĂ©bõl egy tĂĽndĂ©rke les reád. Figyelik, hogy rontĂł-ember vagy-e? AzoktĂłl fĂ©lnek. De te látĂł-ember leszel, Ă©s a tĂĽndĂ©rek ezt hamar felismerik. KiĂĽlnek a virágok szirmaira, Ă©s kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesĂ©l, csodálatos mesĂ©ket az erdõrõl. … Haladj bátran, egyre mĂ©lyebben az erdõk közĂ©. A fák alatt, itt-ott mĂ©g láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fĂ»szálak hegyĂ©n. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. AngyalokĂ©, akik sokat sĂrnak mĂ©g ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szĂve a szĂ©p elõtt. De miattad nem sĂrnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, Ă©s megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szĂ©p, puha Ă©s illatos körĂĽlötted, minden olyan tiszta Ă©s barátságos. Csak haladsz az erdõn át, Ă©s arra gondolsz, hogy szĂ©p. A virágok, ahogy nyĂlnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszĂ©lgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesĂ©l. A madarak, ahogy dalolva, fĂĽtyörĂ©szve, csivitelve szökdösnek ágrĂłl ágra. A mĂłkusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, cĂ©ltalanul, s egyszerre csak kilĂ©psz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit Ă©rzel, hogy csodálatosan szĂ©p. És megállsz. És abban a pillanatban megnyĂlik a szĂved, Ă©s az angyalok Ă©szrevĂ©tlenĂĽl mellĂ©d lĂ©pnek, egyenkĂ©nt, lábujjhegyen, Ă©s belerakják kincseiket a szĂvedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jĂłságot, a szeretetet Ă©s a bĂ©kessĂ©get. Te minderrõl semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szĂ©pen Ă©nekelnek körĂĽlötted Ă©s a patak nagyon szĂ©pen mesĂ©l. Csak annyit látsz, hogy nagyon szĂ©p az erdõ. A fák, a virágok, a fĂ», a moha, a magas kĂ©k Ă©g Ă©s rajta az a nagy, csillogĂłan fehĂ©r felhõ, amelyiken a JĂłisten ĂĽl, bárányfelhõket pöfĂ©kel nagy kĂ©k pipájábĂłl, Ă©s jĂłságosan alámosolyog. Csak, amikor visszatĂ©rsz Ăşjra az emberek közĂ©, a rontĂł-emberek Ă©s a gyĂ»jtõ-emberek közĂ©, Ă©s hiába gonoszak hozzád, te mĂ©gis jĂłval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt Ă©s az Ă©let legsĂşlyosabb perceiben is derĂ» Ă©s bĂ©kessĂ©g van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.” (Wass Albert: Tavak Ă©s erdõk könyve)
uzi, 12:50
|
|
|
|
2012. április 9., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Wass Albert/ Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellõ-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellõ ligetben, Mikor az Ă©gen elsõ csillag Ă©g, S a nyárfa lombja suttog halk mesĂ©t, BĂborba nyĂlĂł álmod alkonyán Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár Az Ă©g sötĂ©tkĂ©k bársonyára száll, Mikor a fĂ©nyt koszorĂşba fonod, S azzal körĂted tiszta homlokod, Repesõ vágyad tĂĽndĂ©r-hajnalán Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok, Hol most javában nyĂlnak a virágok, S szĂvem egy titkos, halk ĂĽtemre dobban, Ha látlak olykor állni ablakodban; El-el merengsz... s Ăşgy Ă©rzem, igazán Gondolsz reám!
uzi, 12:22
|
|
|
|
2011. február 14., hétfő |
|
|
0 |
|
|
"Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit".
uzi, 13:37
|
|
|
|
| |