2012. jnius 26., kedd |
|
|
1 |
|
|
“…Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyûjtõ-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye? Amikor az erdõre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben elõtted az elsõ rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdõ észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellõt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellõt az angyal rázta elõ, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sûrûben. Sok dolguk van, igyekezniök kell. A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhébõl egy tündérke les reád. Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek. De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos meséket az erdõrõl. … Haladj bátran, egyre mélyebben az erdõk közé. A fák alatt, itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fûszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép elõtt. De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdõn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására. Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Te minderrõl semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdõ. A fák, a virágok, a fû, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy, csillogóan fehér felhõ, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhõket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog. Csak, amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyûjtõ-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonzod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt és az élet legsúlyosabb perceiben is derû és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.” (Wass Albert: Tavak és erdõk könyve)
uzi, 12:50
|
|
|
|
2012. prilis 9., htf |
|
|
0 |
|
|
Wass Albert/ Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellõ-uszálya lebben, S madár dalol a zöldellõ ligetben, Mikor az égen elsõ csillag ég, S a nyárfa lombja suttog halk mesét, Bíborba nyíló álmod alkonyán Gondolsz-e rám?
Ha lelked, mint egy mámoros madár Az ég sötétkék bársonyára száll, Mikor a fényt koszorúba fonod, S azzal köríted tiszta homlokod, Repesõ vágyad tündér-hajnalán Gondolsz-e rám?
Én minden este kis faludba szállok, Hol most javában nyílnak a virágok, S szívem egy titkos, halk ütemre dobban, Ha látlak olykor állni ablakodban; El-el merengsz... s úgy érzem, igazán Gondolsz reám!
uzi, 12:22
|
|
|
|
2011. februr 14., htf |
|
|
0 |
|
|
"Mosolygok, mert a testvérem vagy, és kacagok, mert nem tehetsz ellene semmit".
uzi, 13:37
|
|
|
|
2010. november 30., kedd |
|
|
0 |
|
|
Kíváncsi lennék,hogy az istenhívõknek (szerintük)Isten elnézi a mindennapos hazugságokat,becsapásokat,félrevezetéseket,lopásokat?Vagy elmondanak egy miatyánkot,és minden el van intézve?Mert õk csak a más bûnét nézik bûnnek,a más hazugságát hazugságnak,a sajátjuk bocsánatos bûn?Az õ lelkiismeretük nem háborog soha?Nekik nem fáj,hogy más életét tönkretették,sorban megátkozták,és örül a lelkük,hogy sikerült?Remélem azért,hogy egyszer nekik is el kell számolni mindenért.Még azért is,hogy suttyomban a testvér férjéhez jártak vigasztalni.Vajon az õ férjük tudott róla?
uzi, 13:46
|
|
|
|
2010. november 17., szerda |
|
|
0 |
|
|
Azért roppant érdekes,hogy mindig eltalálom!!Már neki sincs híre-hamva sem,de máris tudom a következõt!
uzi, 15:29
|
|
|
|
2010. oktber 24., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Wass Albert - Õszi hangulat
Mikor a hervadás varázsa megreszket minden õszi fán, gyere velem a hervadásba egy ilyen õszi délután.
Ahol az erdõk holt avarján kegyetlen õszi szél nevet, egy itt felejtett nyár-mosollyal szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom varázs-intésre visszatér, s a vére-vesztett õszi tájon csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt, ne lásson senki felleget, hazudjuk azt, hogy ami rég volt, valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni, hadd tudjon hinni benne más: hogy ezután is lehet élni, hogy tréfa csak az elmúlás.
A nyári álmok szemfedõje övezze át a lelkedet, amíg a völgyek temetõje hulló levéllel eltemet.
uzi, 6:46
|
|
|
|
2010. oktber 13., szerda |
|
|
0 |
|
|
"Megéri-e jónak lenni? 147. (Psziché) 2010-07-15 06:12 Van egy közmondás, hogy jó tett helyébe jót ne várj, de ez már legyen az illetõ problémája! Nekem mindenképpen megéri hosszútávon jónak lenni. Persze nem mondom, hogy idõnként nem fáj a hálátlanság, és gonoszkodás, de az idõ majd mindenre választ ad."
Ezt egy olyan illetõ állítja magáról egy fórumban,aki megátkozta a testvéreit!!!! Ez ugye a a színtiszta jóság!!!!Ezért igazán hálásnak kéne lenni! És az illetõben egyébként egy szemernyi jóság sem volt soha!!!A többiekben igen,akik egy életen át tûrtek neki,szó nélkül.Most már nem,és õk a rosszak.
LÁTOM,MÁR ITT IS VOLTÁL!!!!Juhhhéjjj:)
uzi, 7:05
|
|
|
|
2010. szeptember 16., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi. "Vetkõzzön le és álljon a vizsgáló asztalra." - mondja az orvos. Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: "köhögjön", majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd jön az ühüm az orvostól. Kivesz az orvos egy nagy ollót a mûszeres szekrénybõl és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtõl, majd az orvos újból nyissz-nyissz a baloldalon, majd leemeli a törpét az asztalról, és mondja, hogy sétáljon fel alá a szobába, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat. "Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi ájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?" "Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejébõl." - válaszol az orvos.
uzi, 13:27
|
|
|
|
| |