2010. szeptember 16., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Elmegy a törpe az urológushoz, mert fájnak a heréi. "Vetkõzzön le és álljon a vizsgáló asztalra." - mondja az orvos. Aláteszi az ujját a jobb heréjének, és mondja: "köhögjön", majd csak annyit mormol, hogy "ühüm". Aláteszi az ujját a bal herének is és kéri, hogy köhögjön megint, majd jön az ühüm az orvostól. Kivesz az orvos egy nagy ollót a mûszeres szekrénybõl és nyissz-nyissz a jobb oldalon, a törpe ájuldozik a félelemtõl, majd az orvos újból nyissz-nyissz a baloldalon, majd leemeli a törpét az asztalról, és mondja, hogy sétáljon fel alá a szobába, hogy fájnak-e még a heréi. A törpe csodálkozva veszi észre, hogy minden a legnagyobb rendben van, nem érez tovább semmi fájdalmat. "Doktor úr, ez csodával határos, nem is éreztem semmi ájdalmat, mikor ott vagdosott a lábaim között, de mit csinált tulajdonképpen?" "Levágtam pár centit a gumicsizmája tetejébõl." - válaszol az orvos.
uzi, 13:27
|
|
|
|
2010. augusztus 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Szolgálj , szĂvem..
Csak kitartás!-biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj szivem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem birom nagyon, és este ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudom, szivem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt:az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos es ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sirtam; esõ után a föld ilyen barázdált, csapzott elgyötört. . . de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl, arcom hegy-völgye lagyan kisimul, csak este ha ágyba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kitartás, -kip-kop. . . pontosan, holnap sikerül megint biztosan, a félúton, szivem jaj meg ne állj, kip-kop. . . . tovább is hiven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, sziv kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog. . . csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom. . . Most meg-megállok, s felfohászkodom; -Ă“ Istenem, kicsit mĂ©g el ne hagyj! szegĂ©ny szivem, te meg szaladj, szaladj. . . Csak, kis kitartás, meg egy hõs iram, fussunk dalolva bátran Ă©s vĂgan. . . de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok!
(Várnai Zseni)
uzi, 7:04
|
|
|
|
2010. július 2., péntek |
|
|
0 |
|
|
Nekem senki nem hegedĂĽl
A nagy vizeken túl a sivár, hideg vidéken hol a narancssárga Nap pislákol fenn a szürke égen a nagy vizeken túl
Egész nap játszom, magamnak játszom
Ott lakom Ă©n, ott Ă©lek Ă©n nekem senki nem hegedĂĽl Ott lakom Ă©n, ott Ă©lek Ă©n egyedĂĽl vagyok, oly egyedĂĽl!
Nem ezen a Földön élek más Hold néz rám Kihült bennem a nappal és kihült az éjszakám nem ezen a Földön élek
Mindennap játszom, magamnak játszom
Ott lakom Ă©n, ott Ă©lek Ă©n nekem senki nem hegedĂĽl Ott lakom Ă©n, ott Ă©lek Ă©n egyedĂĽl vagyok, oly egyedĂĽl!
uzi, 18:55
|
|
|
|
2010. július 1., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Pierrot: Fájnak az elmúlt idõk letûnt királyai és nehezen hiszem el, hogy senki semmit nem követel belõled s az én volt udvarom csacska hölgyei is ugyanúgy fájnak nekem, hisz mind megannyi tévedésem...
Lehet, nĂ©ha Ă©rtelmetlenĂĽl sĂrok, de tudod, sokszor kĂ©tsĂ©gbeesetten könnyezem, s megfagy a könnycsepp a tenyeremben ha Ă©rzi, hogy Ă• is tehetetlen...
Ha sĂrni látod a bohĂłcot, tudd meg, hogy miattad sĂr: arcán gördĂĽl vĂ©gig minden, mit a szĂve már nem bĂr, ha sĂrni látod a bohĂłcot, nyĂşjtsd felĂ©je hĂ»s kezed: legyen tenyered forrás, miben arcát fĂĽrdeted!
FeszĂt nĂ©ha belĂĽlrõl egy fájdalombuborĂ©k, Ă©s nehezen mĂşlik el, ha nekem egyedĂĽl kell elĂ»znöm, hisz tudom jĂłl, hogy ez rĂ©gen nem játĂ©k, Ă©s komolyan is veszem: látod ezĂ©rt könnyezem.
Lehet, nĂ©ha Ă©rtelmetlenĂĽl sĂrok, de tudod, sokszor kĂ©tsĂ©gbeesetten könnyezem, de megfagy a könnycsepp a tenyeremben ha Ă©rzi, hogy Ă• is tehetetlen...
Ha sĂrni látod a bohĂłcot, tudd meg, hogy miattad sĂr: arcán gördĂĽl vĂ©gig minden, mit a szĂve már nem bĂr, ha sĂrni látod a bohĂłcot, nyĂşjtsd felĂ©je hĂ»s kezed: legyen tenyered forrás, miben arcát fĂĽrdeted! 3x
uzi, 15:20
|
|
|
|
2010. május 20., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Nagyon örülök,hogy ennyire érdekellek:))
uzi, 14:44
|
|
|
|
| |