„Világosan kell látnunk, hogy egy nemzet csak bizonyos mennyiségû negatív embert bír el, hogy pozitív emberekre, aktív emberekre, produktív emberekre, konstruktív emberekre van szükség és ha egy nemzetben a munkás, a dolgos, a cselekedni akaró, a teremteni és alkotni tudó embereken felülkerekedik a negatív emberek számaránya, akkor az a nemzet képtelen a haladásra. Célunk ennek a pozitív magyar embertípusnak a kimunkálása, olyan emberek nevelése, akik a magyar sors nagy kérdéseire igennel válaszolnak." Klebersberg Kuno
tsis, 20:07
2014. jnius 27., pntek
0
Két év Sopron. Vártam a napot, hogy... s most mégis. A szívem egy darabja ott maradt velük.
A feladatra akartam koncentrálni, s a feladat elvégeztetett. S kinek mi a feladat... Akik nem látnak, azoknak jó számok, eredmények. Akik látnak, azoknak szívek, érzések, tanítások, tanulás. Hálás vagyok. Köszönöm.
tsis, 20:25
2013. augusztus 15., cstrtk
2
Õ bent-fenn, én kinn-lent. Figyelem, ahogy fut a nagyok után, mindenkihez szól valamit, rámosolyog a pici babákra. Futkos ott fenn, én meg érzem a lábamban, hogy izgulok érte. Szivacsok, hálók, színes lépcsõk, lyukak, ahova úgy érzem, beeshet. Féltem, nehogy visszacsússzon, leessen, megüsse magát, sírjon... De õ csak mászik, félelem nélkül, szalad, hirtelen fordul, megy mindenfelé, mint egy kis felderítõ... Fel a szivacslépcsõkön, a fordulóban rám mosolyog tele szájjal. - Ne menj olyan magasra, tudod, hogy a Sziszi aggódik nagyon, oda nem tud utánad menni. Visszafordul, lenéz rám... visszamászik az arcomig. Leguggol elém a magas mászóka hálóján keresztül. Kidugja a kezeit és megfogja velük az arcomat és elvigyorodik a háromévesek õszinte csillogó szempárjával. - Aggódik? óóóóó..... Ne aggódj Szisziiii, megígérem, hogy nem esik bajom, jól leszek, ígérem, jól leszek, ne aggódj. Jó? Minden rendben van, megígérem.
Vannak leírhatatlan dolgok, érzések. Amikor elönt a meleg, és érzed, hogy annyira szereted, hogy elsírod magad. Múlt héten még a Munkatörvénykönyv júliusi változásait tanultam,és azon gondolkodtam, hogy egy év soproni levegõtõl sem változott semmi. Most nevetségesnek tûnik minden. De ha a szemébe nézek, vagy csak hallom a nevetését, vagy a kis kezével kapaszkodik a hüvelykujjamba, tudom, mi az, ami hiányzik...
tsis, 13:47
2013. jlius 7., vasrnap
1
“Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Õ nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tõle. Azt kértem Tõle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szeretõ gondoskodásáért imádkoztam.”
Elisabeth Elliot
tsis, 18:29
2013. februr 27., szerda
0
Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere
“Ne ijeszd el magad az élettõl azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd elõre még nem létezõ, se ne éleszd újra letûnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad elõtt is szégyellni fogod – sem a jövõ, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az elõbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad. Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedõ arccal csüggedned valami mulandó felett? Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szõlõvel, kõvel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szõlõhöz, kõhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen. Ha egy külsõ jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tõled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erõvel tevékenykedni, mint felette bánkódni? Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”
tsis, 12:19
2013. janur 11., pntek
2
Hétköznapok...
tsis, 10:20
2012. jnius 29., pntek
0
Hétfõn lesz 10 éve, hogy itt dolgozom. Érdekes egybeesés. Ekkorát még sosem léptem. Picit nehéz a szívem. Rábíztam magam Istenre, mint mindig. Megcsináljuk kislány.
tsis, 16:31
2012. mjus 28., htf
0
Vasárnapi mise tegnap a Bazilikában :)
tsis, 5:37
2012. mjus 3., cstrtk
2
"Ami jön, fogadjátok. Ami megy, engedjétek..."
:)
tsis, 8:17
2012. prilis 8., vasrnap
1
Antoine de Saint Exupéry Ima
Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erõt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések mûvészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában idõben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes idõbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsõrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez.
Erõt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat.
Õrizz meg attól a naiv hittõl, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelõdünk.
Küldd el hozzám a kellõ pillanatban azt, akinek van elegendõ bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.
Ajándékozz elegendõ fantáziát ahhoz, hogy a kellõ pillanatban és a megfelelõ helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek.
õrizz meg az élet elszalasztásának félelmétõl. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van.
Uram! Taníts meg a kis lépések mûvészetére!
Ámen
tsis, 14:28
2012. mrcius 19., htf
1
Szentendre gyönyörû volt, mint mindig :) Olyan, mintha egy másik világba sétálnék át, sosem tudok betelni vele :)
Bementünk, gyújtottunk gyertyát, imádkoztam, hálát adtam, kértem és megkaptam, megkönnyebbültem…
Istenek legyen hála :)
tsis, 16:53
2012. mrcius 12., htf
0
hetek óta nem tudok rendesen aludni :(
tsis, 16:49
2012. mrcius 9., pntek
0
IS Ungarn, 1st level Support :) Lázas a kiskollégám... Remélem, hétfõn már jön is. :) Kicsit tanulhattam/taníthattam megint :)
("jedem Anfang wohnt ein Zauber inne...")
tsis, 7:45
2012. mrcius 8., cstrtk
0
Két napja titkosított Helpdesk vagyok kölcsönbe... :)
tsis, 17:14
2012. mrcius 2., pntek
0
:)
– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott idõben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?! Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel. – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakõ. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted? – Értem – hebegtem megrendülve. – Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitõl, nem térítheted meg soha. S ez az idõ! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt idõt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted? Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelõtt, még ha vénasszonyok esnek is az égbõl, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életébõl, amit nem tehet jóvá soha. – A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…
Wass Albert: Nagyapám tanítása
tsis, 13:59
2012. februr 17., pntek
2
"Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szõnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerû állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévõ széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az esõ, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szûk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztõóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon." Wass Albert
tsis, 7:39
2012. februr 1., szerda
0
Messzire kellene utaznom munka miatt. Pontosabban le kellene költözni. Sok idõre... Kaptam gondolkodási idõt.
tsis, 17:49
2012. janur 28., szombat
0
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Mert jóllehet: A lélek kész, de a test erõtlen. (Máté 26,41)
tsis, 23:05
2012. janur 25., szerda
1
Vajas héjában fõtt krumpli, semmi extra, csak enyhén sózva, kockákra vágva. Fokhagymás, fehérborsos, sós husi reszelt sajttal, pici vegyes vágott savanyúsággal és egy fél pohár édes gyöngyözõ fehérbor a Zebéd :) Telik a szabi :)
tsis, 13:11
2012. janur 18., szerda
0
Aki ma piros kendõt vesz fel, az az idén férjhez megy, tartja a népszokás :) 4-en vagyunk az irodában, a három csajszim itt virít pirosban :) Megzabálom õket :)
tsis, 7:20
2012. janur 9., htf
0
"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni."
tsis, 13:48
2011. november 12., szombat
0
Szeged :)
tsis, 11:01
2011. oktber 30., vasrnap
2
Kis intermezzo a hajnali fél 4-es ébredések sorozatból... :)
tsis, 8:48
2011. oktber 20., cstrtk
1
Megjöttem Pécsrõl, holnap irány Sopron :)
tsis, 9:00
2011. oktber 3., htf
2
Pörgõs készülõdõs hét után férjhez adtuk Orsikát szombaton :) Régen láttam két embert ennyire "EGYÜTT" a szó legszorosabb értelmében. Megint tanultam valamit. Fergeteges lagzi volt, mindenem fáj, de holnap újrakezdeném :) Éljen az ifjú pár :)
" Tudod, én már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán, ellátok simán..."
tsis, 9:42
2011. szeptember 21., szerda
3
Fönt a hegyekben, ahol éltünk, mókust fogott egyszer egy szénégetõ. Ketrecet is csinált hozzá, faketrecet. Úgy hozta el nekem. Kicsi voltam még akkor, nem tudtam, mit jelent a ketrec. Nagyapám mondotta meg, aki juhász volt a legelõkön. A ketrec, mondotta, elzárja a teremtényt az Istentõl. Elzárja tõle az életet. A napot, a szelet, a fákat, az egész világot. Aki ketrecben él, az olyan, mintha nem is élne. Vagy még rosszabb annál. A ketrec az ördög találmánya, mondotta nagyapám. És én kiengedtem a mókust még azon a napon, amelyen a szénégetõ hozta.
