2012. március 9., péntek |
|
|
0 |
|
|
IS Ungarn, 1st level Support :) Lázas a kiskollĂ©gám... RemĂ©lem, hĂ©tfõn már jön is. :) Kicsit tanulhattam/tanĂthattam megint :)
("jedem Anfang wohnt ein Zauber inne...")
tsis, 7:45
|
|
|
|
2012. március 8., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
KĂ©t napja titkosĂtott Helpdesk vagyok kölcsönbe... :)
tsis, 17:14
|
|
|
|
2012. március 2., péntek |
|
|
0 |
|
|
:)
– Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megĂgĂ©rted valakinek, hogy ekkor Ă©s ekkor itt vagy amott leszel, Ă©s nem vagy ott idõben, csak kĂ©t mentsĂ©ged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegsĂ©g, hadd hĂvjam a doktort?! Elmondtam neki szorongva ott a sötĂ©tben, hogy mi törtĂ©nt. Nagyapám szĂł nĂ©lkĂĽl vĂ©gighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szĂłbĂłl, megszĂłlalt. SĂşlyos, lassĂş beszĂ©ddel. – Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik Ăşgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ĂgĂ©reteket, hogy azoknak semmi Ă©rtĂ©kĂĽk nincsen többĂ©. Mi, Wassok nem ezek közĂ© tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakõ. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted? – Értem – hebegtem megrendĂĽlve. – Dehogyis Ă©rted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom Ăşgy, hogy megĂ©rtsed. Látod itt a mellĂ©nyem zsebĂ©ben az aranyĂłrát? NagyapámtĂłl kaptam, amikor leĂ©rettsĂ©giztem. Amikor leĂ©rettsĂ©gizel, a tied lesz. Ez az Ăłra számomra minden csecsebecsĂ©nĂ©l Ă©rtĂ©kesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtĂ©rĂtheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenĂ©t, ökrĂ©t, vadászpuskáját. MindenĂ©t ellophatod Ă©s visszaadhatod megint, vagy megtĂ©rĂtheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitõl, nem tĂ©rĂtheted meg soha. S ez az idõ! Ha valakinek az idejĂ©t lopod, azt Ăşgy megloptad, hogy soha jĂłvá nem teheted. A várakozásban eltelt idõt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vĂ©ge. Ă–rökre elveszett, Ă©s te voltál az, aki a jĂłvátehetetlen vesztesĂ©get okoztad. Érted? Értettem. Ăšgy megĂ©rtettem, hogy attĂłl a naptĂłl kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor Ă©s ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelõtt, mĂ©g ha vĂ©nasszonyok esnek is az Ă©gbõl, ahogy drága jĂł nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet Ă©s unokáimat is. Nem azĂ©rt, mert kĂ©sni neveletlensĂ©g, hanem mert több annál. Aki öt percet kĂ©sik, az öt percet ellop valakinek az Ă©letĂ©bõl, amit nem tehet jĂłvá soha. – A megbĂzhatĂł embert mĂ©g ellensĂ©ge is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbĂzhatĂł ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet Ă©pĂteni. A többi szemĂ©t, amit elfĂş a szĂ©l…
Wass Albert: Nagyapám tanĂtása
tsis, 13:59
|
|
|
|
2012. február 17., péntek |
|
|
2 |
|
|
"Otthon az, ahova hazatĂ©rsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szõnyeg foltjait, a bĂştorok aprĂł nyikorgásait. Ahol Ăşgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az Ă©letet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. ElĂ©g egy szoba. Ha tĂzen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tĂzen egyek vagytok ebben, hogy haza tĂ©rtek, amikor este hazatĂ©rtek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba Ă©s egy Ă©rzĂ©s. Egy egĂ©szen egyszerĂ» állati Ă©rzĂ©s: hogy ma itt Ă©lek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szĂ©k, amire leĂĽlök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körĂĽlöttem lĂ©võ szĂ©les, nagy Ă©s furcsa világban ez a kis hely nem idegen Ă©s ma az enyĂ©m. JĂłl Ă©rzem magamat benne, ha kinĂ©zek az ablakon Ă©s kint esik az esõ, vagy sĂĽvölt a szĂ©l. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik mĂ©g hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek mĂłdja van hozzá. Egy szĂ»k padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. MĂ©g egy gallyakbĂłl összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagábĂłl is hozzáad valamit. ElĂ©g egy szál virág, amit az ĂştszĂ©len találtál. Egy fĂ©nykĂ©p, amit Ă©veken keresztĂĽl hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy Ă©bresztõóra. Mit tudom Ă©n: ezer aprĂł kacat ragad az emberhez Ăştközben. (...) Ha mindezt Ă©rezni tudod: nem vagy otthontalan a világon." Wass Albert
tsis, 7:39
|
|
|
|
2012. február 1., szerda |
|
|
0 |
|
|
Messzire kellene utaznom munka miatt. Pontosabban le kellene költözni. Sok idõre... Kaptam gondolkodási idõt.
tsis, 17:49
|
|
|
|
2012. január 28., szombat |
|
|
0 |
|
|
Vigyázzatok Ă©s imádkozzatok, hogy kĂsĂ©rtĂ©sbe ne essetek! Mert jĂłllehet: A lĂ©lek kĂ©sz, de a test erõtlen. (MátĂ© 26,41)
tsis, 23:05
|
|
|
|
2012. január 25., szerda |
|
|
1 |
|
|
Vajas héjában fõtt krumpli, semmi extra, csak enyhén sózva, kockákra vágva. Fokhagymás, fehérborsos, sós husi reszelt sajttal, pici vegyes vágott savanyúsággal és egy fél pohár édes gyöngyözõ fehérbor a Zebéd :) Telik a szabi :)
tsis, 13:11
|
|
|
|
2012. január 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
Aki ma piros kendõt vesz fel, az az idĂ©n fĂ©rjhez megy, tartja a nĂ©pszokás :) 4-en vagyunk az irodában, a három csajszim itt virĂt pirosban :) Megzabálom õket :)
tsis, 7:20
|
|
|
|
2012. január 9., hétfő |
|
|
0 |
|
|
"Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni, ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni."
tsis, 13:48
|
|
|
|
2011. november 12., szombat |
|
|
0 |
|
|
Szeged :)
tsis, 11:01
|
|
|
|
2011. október 20., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
Megjöttem Pécsrõl, holnap irány Sopron :)
tsis, 9:00
|
|
|
|
2011. október 3., hétfő |
|
|
2 |
|
|
Pörgõs készülõdõs hét után férjhez adtuk Orsikát szombaton :) Régen láttam két embert ennyire "EGYÜTT" a szó legszorosabb értelmében. Megint tanultam valamit. Fergeteges lagzi volt, mindenem fáj, de holnap újrakezdeném :) Éljen az ifjú pár :)
" Tudod, én már régen észrevettem, hogy szemedben én hazáig látok simán, ellátok simán..."
tsis, 9:42
|
|
|
|
2011. szeptember 21., szerda |
|
|
3 |
|
|
Fönt a hegyekben, ahol éltünk, mókust fogott egyszer egy szénégetõ. Ketrecet is csinált hozzá, faketrecet. Úgy hozta el nekem. Kicsi voltam még akkor, nem tudtam, mit jelent a ketrec. Nagyapám mondotta meg, aki juhász volt a legelõkön. A ketrec, mondotta, elzárja a teremtényt az Istentõl. Elzárja tõle az életet. A napot, a szelet, a fákat, az egész világot. Aki ketrecben él, az olyan, mintha nem is élne. Vagy még rosszabb annál. A ketrec az ördög találmánya, mondotta nagyapám. És én kiengedtem a mókust még azon a napon, amelyen a szénégetõ hozta.
Wass Albert
tsis, 7:20
|
|
|
|
2011. augusztus 11., csütörtök |
|
|
1 |
|
|
Üresség...
tsis, 17:51
|
|
|
|
2011. június 6., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Willkommen Debrecen :) Kurztherapien!
tsis, 21:32
|
|
|
|
2011. május 8., vasárnap |
|
|
3 |
|
|
Wass Albert: Mikor mĂ©gis egyedĂĽl vagy Ezen nem lehet segĂteni. Vannak az Ă©letben pillanatok, amikor menthetetlenĂĽl egyedĂĽl vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedĂĽl vagy. Bizonyos kĂ©rdĂ©seket egyedĂĽl kell megoldanod, senki nem segĂthet rajtad, senki helyetted el nem vĂ©gezheti. Kifejezhetem ezt Ăşgy is, hogy vállalnod kell valamit az Ă©letbõl, valami kockázatot, valaminek a felelõssĂ©gĂ©t, egyedĂĽl, a magad erejĂ©bõl. Amikor döntened kell, hogy valami jĂł-e, vagy rossz. Helyes vagy helytelen. SzĂ©p vagy csĂşnya. Amikor döntened kell, hogy jobbra tĂ©rsz vagy balra fordulsz. Ilyenkor nem segĂthet rajtad senki. MĂ©g csak azt sem teheted, hogy valamilyen fĂ©lmegoldással elhalasztod a döntĂ©st. KikerĂĽlöd. Vagy Ăşgy teszel, mintha nem vennĂ©d Ă©szre, hogy döntened kell. Döntened kell. Ezen nem lehet segĂteni. És egyedĂĽl vagy. Ă–regek, bölcsek, papok, filozĂłfusok sok mindent tanácsoltak már Neked erre az alkalomra. Mondták, hogy tĂ©rdelj le Ă©s imádkozz, hogy Isten megvilágĂtsa az agyadat. Mondták, hogy ösztönöd indĂtása szerint azonnal Ă©s gondolkodás nĂ©lkĂĽl cselekedj. Mondták, hogy zárkĂłzz be nĂ©gy fal közĂ©, Ă©tlen, szomjan Ă©s töprengj napokig. Azt is mondták, hogy ostorozzad magadat ilyenkor, mert a szenvedĂ©s megtisztĂtja a látást. Én nem vagyok sem filozĂłfus, sem pap. MĂ©g csak öreg sem vagyok. ĂŤgy hát egĂ©szen egyebet mondok Neked: Eridj ki az erdõre. A mezõre, a folyĂł mellĂ©, vagy föl a hegyre. Lassan járj, hiszen egyedĂĽl vagy, nincs miĂ©rt siess. Lassan járj, urasan. Mint valami hajdani NagyĂşr, aki birtokát járta be, s ameddig a szeme ellátott, övĂ© volt minden. Erdõ, mezõ, folyĂł, hegy. Megteheted, hiszen ember vagy. ValĂłban nagy Ăşr odakint. Es amit szemed lát, valĂłban mind a Tied akkor. Az erdõ, a mezõ, a folyĂł, a hegy. MĂ©g a napsĂĽtĂ©s is. MĂ©g a virágok is. A rigĂłfĂĽtty Ă©s a pillangĂł szĂnei. A hal fehĂ©r hasának villanása a hullámok között. Eridj tehát lassan, kĂ©nyelmesen. NĂ©zd meg a virágokat. Simogassad meg a fák törzsĂ©t. Hajolj a nyĂrfához Ă©s szĂvd be az illatát. Hallgasd a madarakat. PrĂłbáld megĂ©rteni azt, amit mondanak. És amikor már tele vagy a virágok illatával, a napsugárral, a szĂ©llel Ă©s mindennel, ami zsongva körĂĽlvesz Ă©s ami mind a Tied abban a percben,akkor gondolkozz a csodán, amit Ă©letnek, mindensĂ©gnek, vagy teremtĂ©snek nevezĂĽnk. Gondolj arra, hogy Isten sok-sok milliĂł esztendõvel ezelõtt megteremtette az anyagot Ă©s megteremtette a sejtet. Megteremtette Ă©s cĂ©ljává tette a jĂłt, a szĂ©pet Ă©s a fejlõdĂ©st. És a sejtbõl lett virág, állat Ă©s vĂ©gĂĽl ember. A láthatĂł sejtek mellett növekszik folytonosan a láthatatlan is, amelyik a szĂ©p Ă©s jĂł törvĂ©nyeit hordozza magában Ă©s tereli az Ă©letet a fejlõdĂ©sen keresztĂĽl a tökĂ©letesedĂ©s felĂ©, hogy vĂ©gĂĽl is visszatĂ©rhessen Istenhez egy napon. Gondolj a moszat Ăştjára a liliomig, a hernyĂł Ăştjára az emberig Ă©s az emberi lĂ©lek Ăştjára tovább, amit már tudni nem, csak sejteni lehet. És akkor állĂtsd be a kĂ©rdĂ©st, ami fölött döntened kell, ebbe a nyĂlegyenes Ăştba, mely az anyagtĂłl fĂ»szálakon, virágokon, madarakon, állatokon Ă©s vĂ©gĂĽl rajtad keresztĂĽl Istenhez vezet. Es döntöttĂ©l máris. TestvĂ©red a világ. Ă–csĂ©d a nyĂşl, hĂşgod a margarĂ©ta. A fejlõdĂ©s nagy láncolata összefĂ»z mindenekkel Ă©s a pĂłkhálĂł-finom lánc vĂ©ge Isten kezĂ©ben van. NĂ©ha megprĂłbálsz ember-Ă©sszel leszakadni errõl a láncrĂłl, de csak annyi törtĂ©nik, hogy letĂ©rsz a nyĂlegyenes ĂştrĂłl, eltĂ©vedsz, hátramaradsz. De ha meglátod Ă©s megĂ©rted a láncszemek törvĂ©nyĂ©t, akkor megĂ©rted azt is, hogy soha sem vagy egyedĂĽl. LegkevĂ©sbĂ© pedig olyankor,amikor azt hiszed, hogy egyedĂĽl vagy.
tsis, 12:25
|
|
|
|
2011. április 2., szombat |
|
|
3 |
|
|
Szalonnasütés night :)
tsis, 15:54
|
|
|
|
2011. március 22., kedd |
|
|
0 |
|
|
április 1.... Újabb fordulópont a munkámban. Valamit valamiért. Elengedtem egy álmot, kértem Istentõl egy másikat, egy hozzám méltót. Ideges vagyok, pedig nincs rá okom. Olyan sok szeretetet kaptam ma. Megkönnyeztem , de pszt ;o) Ideje fordulni nekem is, ha fordul a világ körülöttem, mert kisodródok :)
tsis, 20:13
|
|
|
|
2010. december 10., péntek |
|
|
0 |
|
|
4 Ă©ve...
"Szerettem volna meghálálni, MĂ©g sokáig boldognak látni, Köszönöm vigyázĂł ölelĂ©sed, Szeretõ szĂved Ă©s nevetĂ©sed.
NĂ©zz le rám, drága jĂł apám, SzĂvembõl fájdalmam Ă»zd el csupán, Nem kĂ©rek mást, csak az emlĂ©k marad, A szĂvemben Ă©lsz, a szĂvemben maradsz."
http://video.xfree.hu/?n=bubszi|faff8a6f121965abf13d86a4a74c9cd2
tsis, 10:27
|
|
|
|
2010. november 27., szombat |
|
|
0 |
|
|
Éjjel hatalmas hóesésben sétáltunk a belvárosban :)
...A háttĂ©rben megint picit sok a kĂ©p, sok az álom, sok az ĂĽzenet, csak nem tudom összerakni idõnkĂ©nt... Pedig van bõven "nem fogadott hĂvásom"... Mi ez a fal, ami idenõtt?...
tsis, 12:52
|
|
|
|
2010. november 18., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Magne B6 napok... Húbazmeg! márelnézést :)
tsis, 21:55
|
|
|
|
2010. október 22., péntek |
|
|
1 |
|
|
Ha van valami, amit nagyon szeretnél, de nem tudod, hogy mi tegyél, csak csomagold be, és add Isten kezébe.
tsis, 9:34
|
|
|
|
2010. augusztus 26., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Picit sok a melĂł...
Feladat: Fontosságérzetemtõl való sürgõs elszakadás!
tsis, 23:31
|
|
|
|
2010. augusztus 2., hétfő |
|
|
0 |
|
|
10-ig aludtam. Ezt a pofátlanságot :)
tsis, 11:24
|
|
|
|
| |