2010. prilis 6., kedd |
|
|
0 |
|
|
Home alone...
tsis, 18:15
|
|
|
|
2010. mrcius 31., szerda |
|
|
0 |
|
|
84 % :)) Igen!
tsis, 9:42
|
|
|
|
2010. mrcius 6., szombat |
|
|
0 |
|
|
Tegnap történt.
Egy középkorú úr érdeklõdött az egyik magyar virágföld iránt. Külföldre akarta postázni és a csomagolás hátulján szereplõ engedélyek után érdeklõdött. Elmagyaráztam neki, amire kiváncsi volt, lemértük a csomag súlyát stb, közben nem hagyott nyugodni a gondolat. - Ne haragudjon, hogy megkérdezem, de miért akar külföldre postázni egy csomag földet? Odakinn nem gyártanak? Olyan furcsa. - De. Az igazság az, hogy a feleségem testvérének a férje meghalt és az utosó kivánsága volt, hogy a hamvait magyar földbe temessék... Mivel nem jönnek haza, így próbálják teljesíteni a kérését. - Ó... Õszinte részvétem, így már érthetõ, mégegyszer ne haragudjon a kérdésért.
Könnybelábadt a szeme, ahogy beszélt róla. Az enyém meg a tisztelettõl és az emberségétõl. Miután elment, percekig csak bámultam magam elé, megszûnt minden körülöttem.
Minden nap tanulok valamit.
tsis, 15:27
|
|
|
|
2010. februr 25., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
A tudat, hogy benned van igaz otthonom, vigaszt nyújt egy olyan világban, melyben nincsenek garanciák, és semi sem állandó. Bárhol is legyek fizikailag, szellemileg, érzelmileg vagy lelkileg, Uram, mindig visszatérhetek hozzád, s Te örömmel fogadsz éreztetve, hogy kellek neked. Ha Te nem lennél, idõnként hajléktalannak érezném magam. Köszönöm, hogy örök hajlékom vagy!
tsis, 20:34
|
|
|
|
2009. november 9., htf |
|
|
0 |
|
|
csokis diós palacsinta vastag tésztával.... mmmmm :))
tsis, 15:09
|
|
|
|
2009. jlius 7., kedd |
|
|
0 |
|
|
Átállás megvolt. Reggel 8-ig várás. Éjjeli alvás: 2 óra. Következõ pihenõidõ: este 22:00 Húzós nap kezdõdik. És hol van még vasárnap??
tsis, 5:48
|
|
|
|
2009. jnius 16., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ma ismét átállt egy áruház :) reggel 6 óta kicsit hosszú volt nekem most hazaérni :S fáj mindenem.
jólesne egy masszõr :( asszem elaludnék a keze alatt
tsis, 0:05
|
|
|
|
2009. janur 19., htf |
|
|
0 |
|
|
Olyan jó volt hazajönni kicsit. Itthon mindig béke van..
tsis, 5:38
|
|
|
|
2008. jlius 19., szombat |
|
|
0 |
|
|
Reményik Sándor:Kegyelem
Elõször sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted körömszakadtig maradék-erõd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal, szótalanul, gondolattalanul mondod magadnak:
mindegy, mindhiába: A bûn, a betegség, a nyomorúság, a mindennapi szörnyû szürkeség tömlöcébõl nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára.
Erõ, akarat, kétségbeesés, Bûnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled, s olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szûnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
tsis, 1:18
|
|
|
|
2008. prilis 29., kedd |
|
|
0 |
|
|
"sehun semmi csak a nagy sajtszag!"
tsis, 6:22
|
|
|
|
2007. oktber 30., kedd |
|
|
0 |
|
|
szavak helyett....
"...néztem a jelenetet, és tudtam, hogy igazából most mondanak búcsút nekem. Ugyanolyan elveszett kislány lettem, mint a többi. Most majd hazamennek, és biztos helyre félretesznek, mint egy levelet a múltból, amit soha többé nem nyitnak fel, soha többé nem olvasnak újra. És én sem tehetek mást, mint hogy elbúcsúzom tõlük, minden jót kívánok nekik, áldásom rájuk minden jó gondolatukért. Egy kézszorítás az utcán, egy elejtett tárgy amit az ember felvesz, visszavisz és átad, vagy egy barátságos integetés egy távoli ablakból, egy biccentés, egy mosoly, egy pillanat..."
"Legédesebb percünkbe is vegyül egy cseppje a mondhatatlan fájdalomnak."
„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekrõl beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tûnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többrõl van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzõként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”
örökké nem eshet.....
tsis, 13:25
|
|
|
|
2007. prilis 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Amikor az Apa hazajött, úgy volt, hogy nálunk szar idõ lesz...Ezért vett magának egy könnyû kis kabátkát... De jóidõ volt és talán kétszer ha volt rajta.... Mikor hazament , ideadta és azt mondta: -Tessék, nekem már úgysem kell... ( vannak pillanatok, emlékképek, amik akkor ugranak be, amikor a legjobban nem számítok rá....és ezer darabra szaggatják szét a lelkemet...)
Sokszor az a kabát volt rajtam, ha este kimentem az udvarra rágyújtani... Szoktam simogatni, meg esküszöm beszélgetek is...egy kabáttal.....apuval......
Most hogy jön a jóidõ pakolom el a téli cuccokat.....kabátok, mosás, szekrénybe stb..... ezt mindig félreraktam... rajta volt az utolsó érintése, az illata, rajta volt az apun... :)) nem volt szívem hozzá...képtelen voltam kimosni.....
...ma beraktam a gépbe.....nehéz szívvel, de megtettem.....
...el kell engednem, hisz nem fog tudni így megnyugodni õ sem ..... tudom, így kell lennie... és tudom, itt van bennem....a lélegzeteimben, a szívemben, a véremben, a lelkemben....
Apám lánya vagyok! Ezt hihetetlen büszkeséggel tudom kimondani!
tsis, 13:32
|
|
|
|
| |