2007. április 21., szombat |
|
|
0 |
|
|
Amikor az Apa hazajött, Ăşgy volt, hogy nálunk szar idõ lesz...EzĂ©rt vett magának egy könnyĂ» kis kabátkát... De jĂłidõ volt Ă©s talán kĂ©tszer ha volt rajta.... Mikor hazament , ideadta Ă©s azt mondta: -TessĂ©k, nekem már Ăşgysem kell... ( vannak pillanatok, emlĂ©kkĂ©pek, amik akkor ugranak be, amikor a legjobban nem számĂtok rá....Ă©s ezer darabra szaggatják szĂ©t a lelkemet...)
Sokszor az a kabát volt rajtam, ha este kimentem az udvarra rágyújtani... Szoktam simogatni, meg esküszöm beszélgetek is...egy kabáttal.....apuval......
Most hogy jön a jĂłidõ pakolom el a tĂ©li cuccokat.....kabátok, mosás, szekrĂ©nybe stb..... ezt mindig fĂ©lreraktam... rajta volt az utolsĂł Ă©rintĂ©se, az illata, rajta volt az apun... :)) nem volt szĂvem hozzá...kĂ©ptelen voltam kimosni.....
...ma beraktam a gĂ©pbe.....nehĂ©z szĂvvel, de megtettem.....
...el kell engednem, hisz nem fog tudni Ăgy megnyugodni õ sem ..... tudom, Ăgy kell lennie... Ă©s tudom, itt van bennem....a lĂ©legzeteimben, a szĂvemben, a vĂ©remben, a lelkemben....
Apám lánya vagyok! Ezt hihetetlen büszkeséggel tudom kimondani!
tsis, 13:32
|
|
|
|
| |