| 2009. december 2., szerda |
|
 |
0 |
|
|
Tegnap délután találkoztam az anyuval az Interspar elõtt, azzal a célzattal, hogy két karton ásványvizet viszünk haza. Igen ám, de esett az esõ és egyikünknél sem volt ernyõ. El lehet képzelni, hogy hogyan néztünk ki, mire hazaértünk. Ezután még lementem a postára, feladtam a Munkaügyi Központhoz cimzett kérelmemet. Visszaigényelhetek álláskeresési támogatást, mert a folyósitási idõn belül sikerült elhelyezkednem. Számitok vagy 200 e forintra. Jól jönne igy karácsony táján. És még kiváltottam az anyu lottónyereményét is, ami 860 forintot ért. Sajna, csak ilyen keveset kapott. Ezt követõen már nem sok mindent csináltam. Lefeküdtem és hajnali 4-tõl ébren vagyok. Elég friss és üde vagyok.
|
sziamiau, 8:28
|
|
|
Kohn, a telhetetlen
Kohnné elmegy a rabbihoz és bepanaszolja a férjét, hogy az sohasem hagy neki békét, folyton-folyvást csókolja. A rabbi elhivatja Kohnt és a lelkére köti:
- Nézd, Kohn! Nem lehet az asszonyt mindig macerálni!
- De, Rabbi! Én nem birok magammal.
- Hát, ha nem birsz magaddal ... van más nõ is a világon, keress magadnak valakit!
Kohnnak se kellett több, azonnal elment egy találahelyre és kérte, hogy mutassanak be neki egy nõt. Kisvártatva bevezetik hozzá - a saját feleségét, aki igy támad neki:
- De, Móric! Az ég szerelmére, még itt se hagysz nyugton?
|
sziamiau, 7:06
|
|
|
Körlevél
Tisztelt Uram! Tudomásomra jutott, hogy feleségemnek a házasságunk elõtt viszonya volt Önnel. Kérem, hogy házunk látogatásától a jövõben tartózkodni sziveskedjék!
Tisztelt Uram! Csupán jelezni kivánom, hogy "Tudomásomra jutott" kezdetú körlevelét megkaptam.
|
sziamiau, 7:02
|
|
|
|
| 2009. december 1., kedd |
|
|
0 |
|
|
A vigasz
Kropacseknek meghal a felesége. A temetésen Kropacsek férfias bátorsággal viselkedik, ellenben a feleség szeretõje, egy fiatalember keservesen zokog, s állandóan azt hajtogatja: mekkora veszteség érte.
A temetés után Kropacsek odamegy a zokogó fiatalemberhezs, s nyugodt hagon igy vigasztalja:
- Ne búsuljon, kérem. Hamarosan újra nõsülök.
|
sziamiau, 8:19
|
|
|
A szárnyak
Kovácsné meghal, s földi tisztességét megjutalmazván, a mennyországba kerül Szent Péter elé.
- Nos, lányom! Megcsaltad-e a férjedet?
- Soha.
- Egyetlen egyszer sem?
- Esküszöm, hogy soha.
Szent Péter odaszól az angyaloknak:
- Hozhatjátok a szárnyakat!
Kovácsné örömmel kérdezi:
- Angyal leszek atyám?
- Nem. - válaszol Szent Péter. - Liba.
|
sziamiau, 7:57
|
|
|
A süket
A mennyország kapuja elõtt asszonyi lelkek várakoznak a bebocsátásra. Lehetnek, vagy százan. Egyszerre kilép a kapun Szent Péter és azt mondja:
- Azok, akik megcsalták a férjüket, nem jöhetnek be! Távozzanak!
Kilencvenkilenc asszony megfordul és bús képpel elindul a pokol felé. Egy azonban ott marad a helyén. Szent Péter hozzásiet, megnézi, aztán utána kiált az asszonyoknak:
- Hé! Vigyék magukkal ezt a süketet is!
|
sziamiau, 7:44
|
|
|
|
| 2009. november 27., pntek |
|
|
0 |
|
|
Minden kedves csigatársamnak nagyon szép hétvégét kivánok.
|
sziamiau, 11:32
|
|
|
Jótanács
- Nem is képzeli asszonyom, mennyire szretem a mások gyerekeit.
- Akkor miért nem nõsül meg?
--------------------------------
Jámbor óhaj
- Szereted a gyerekeket?
- Nagyon. És mindig arra kérem az Istent, hogy ha valamikor lesz gyerekem, én legyek az apja!
--------------------------------
A tengerész
- Tegnap a fürdõkádban gyermekem született. Mit csináljak?
- Add tengerésznek!
--------------------------------
Jó barátnõk
- Óh! Mennyit szenvedtem, amikor a férjemet elõször megcsaltam!
- No! És aztán?
- Istenem! Lassanként mindent megszokik az ember!
|
sziamiau, 8:26
|
|
|
Kopogós
Fruzsinák, mint mostanság többször, ismét éjfél körül megy haza,
Kopogtat az ajtón.
- Ki az? - kérdezi bentrõl Fruzsinákné.
- Csak én vagyok angyalom.
Mire dühösen az asszony:
- Menj oda, ahol eddig voltál. Menj a kocsmába, menj a barátaidhoz!
- De angyalom, ha tudnád ....?!
- Nem érdekel!
- Ha tudnád, mivel kopogok?!
Bent kis csend, aztán enyhülten:
- Na! Gyere be, te szerencsétlen!
|
sziamiau, 8:22
|
|
|
Rokon, vagy nem rokon?
A gyerek ebédet visz az apjának a mezõre. Amikor odaér, megkérdi:
- Édesapám, rokonunk nekünk a Gergõ bácsi?
- Nem fiam, nem rokonunk.
- Édesapám! Biztos, hogy nem rokonunk a Gergõ bácsi?
- Biztos! Biztos! De miért kérded?
- Csak azért, mert otthon fekszik az ágyban az édesanyámmal.
- Hát akkor mégiscsak rokonunk, fiam.
|
sziamiau, 8:20
|
|
|
Rázza, nem rázza
Kovácsné meglesi, amint a jóképû szomszéd a kukoricagóré mellé ereszti a vizet. És azt is látja, hogy mikor elvégezte dolgát, egy kicsit megrázza a szerszámot, aztán teszi vissza a nadrágjába. Mikor másnap megismétlõdik a jelenet, Kovácsné nem állja meg, hogy meg ne kérdezze:
- Mondja, szomszéd uram, miért rázza meg mindig, mielõtt elteszi?
A szomszéd vidám, jókedélyû lévén, azt válaszolja:
- Azért, mert ilyenkor mindig nõ egy kicsit.
Másnap reggel Kovácsné utánaoson a férjének, amint az célbavette a kukoricagórét és megdöbbenve látja, hogy az bizony befejezve a mûveletet, egyetlen mozdulatot sem tesz. Nem is állhatja meg szõ nélkül, elébe penderedik és azt kérdi:
- Tán leszakadna a keze, ha megrázná egy cseppet?
|
sziamiau, 8:19
|
|
|
|
| 2009. november 26., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Száz márka
Reszege életében elõször jár Nyugaton, Münchenben. Alig várja, hogy lerakja a holmijait, azonnal elmegy egy sztriptiz-bárba. Remek a mûsor, remek kis nõk - különösen az egyik, borzasztó izgatóan vetkõzik a szinpadon. Reszege hirtelen a földre köp. rendõt hivnak, aki azon nyomban megbirságolja és kivezeti Reszegét az utcára.
Itthon reszegéné ezzel a kérdéssel fogadja az urát.
- És gondoltál odakint rám, Albin?
- Egyszer. Az is 100 márkámba került.
|
sziamiau, 13:51
|
|
|
Öt perc
A szép Kovácsné csak most lett özvegy és a szerelmes Ficzere máris meglátogatja és ostromolni kezdi.
- De Lajos! - mondja az asszony. - Legalább addig várjon, amig a gyásruhát levetem.
- Na, addig az öt percig éppen várhatok.
|
sziamiau, 13:48
|
|
|
Étvágy és zaba
Topolyáék revút néznek. A sok szép, félig meztelen lány láttán Topolya odasúgja a feleségének:
- Az ember valósággal étvágyat kap...!
Topolyáné közbevág:
- Étvágyat kaphatsz, de zabálni otthon fogsz!
|
sziamiau, 13:47
|
|
|
A biztos szer
- Rabbi, van abszolút biztos szer, hogy az asszony ne legyen terhes?
- Van. Igyál egy pohár vizet.
- Elõtte, vagy utána?
- Helyette.
|
sziamiau, 13:46
|
|
|
Hol dolgoztat?
A rettenetesen csúnya Koh Grünnel ül a kávéházban. Amint szép csendesen beszélgetnek, egyszer csak bejön egy gyönyörû szép lány és néhány szót váltva Kohnnal, eltávozik.
- Ki volt ez a szép nõ? - kérdi Grün.
- A lányom.
Néhány perc múlva egy gyönyörû szép fiú jön be a kávéházba, néhány szót mond Kohnnak, aztán elmegy.
- Hát, ez ki volt?
- A fiam.
Grün csodálkozva nézi a rettenetesen csúnya Kohnt, aztám megkérdi:
- Hallja Kohn, hol dolgoztat maga?
|
sziamiau, 8:39
|
|
|
A malac és a pöszörõ
A legénynek irtóztató nagy volt a szerszáma. Nem is akart megházasodni, mert félt, hogy tönkreteszi az asszonyt. De már kati nagyon megszerette, meg õ is Katit, igy azután összeházasodtak.
Törte a legény a fejét, mit kellene mondani Katinak, hogy a himvesszõje kisebb, mint másnak. Ha kitalálna valami jó mesét, akkor a lány nem hagyná el a nagy szerszáma miatt, mivel másnak még nagyobb van. Amikor vetkõznek, mondja a legény:
- Édesanyám kicsi kormban egyszer nem vigyázott rám, oszt a malac a pöszörõm végit leharapta. Bebújnak az ágyba a dunna alá és szépen átesnek a dolgon.
- No, Katikám, mit szólsz hozzá?
- Hát? Ha azt a cseppet a malac el nem harapja, éppen elég lett volna!
|
sziamiau, 8:37
|
|
|
|
| 2009. november 25., szerda |
|
|
0 |
|
|
Ezt a gyöngyszemet, most kaptam:
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, /Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,/Ha a bánat már nagyobbra nõtt, mint a szerelem/Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet/Ha az életedet veszed újra fontolóra,/És a szívedet próbálod meggyõzni, hogy végleg leteszel róla/Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet/Ott leszek és megmentem összetört lelkedet./Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,/Feltárom elõtted az utat, amelyet hiába kutatsz,/Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda/Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda/Ha eleged lett már a magányos éjszakákból/És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól/Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól/Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptol/Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj/Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj/Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz/És én ott leszek mindig,hogy szivemmel ujra játsz./Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!/Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess/A végsõ pillanatban fogom meg a kezed/És az egész világot odaajándékozom neked/Mert több, mint a barátod vagyok/És ha a két szemed fénye már ujra boldogan ragyog,akkor biztosan tudni fogod,hogy én vagyok az ÕRANGYALOD.
|
sziamiau, 14:28
|
|
|
Úgy kell neki!
Egy kereskedõnek az volt a szokása, hogy mindig több árut szállitott, mint amennyit rendeltek nála.
Egy alkalommal egyik vevõje hallja, hogy a kereskedõt a felesége hármas ikrekkel ajándékozta meg.
- Úgy kell neki! Hadd lássa, hogyan esik, ha valakinek többet szállitanak, mint amennyit rendelt.
------------------------------------------------
Az elsõ kellék
- Bizony, asszonyom, mi férfiak manapság nagyon nehezen határozzuk el magunkat a nõsülésre.
- Ó! Tudjuk! Önök a feleség elsõ kellékének azt tartják, hogy a másé legyen.
|
sziamiau, 12:09
|
|
|
A legboldogabb ember
- A legboldogabb ember mégis csak Ádám volt.
- Miért?
- Nem volt sem anyósa, sem házibarátja.
---------------------------------------
A kulcslyuk
Ficzere megérkezik Schlézingerékhez és azt mondja a szobalánynak:
- A nagyságos asszonnyal akarok beszélni.
- Nem lehet, kérem! - mondja a szobalány. - Épp öltözködik.
- De nekem sürgõsen beszélnem kell vele.
A szobalány lehajol a kulcslyukhoz, hosszan benéz, és aztán igy szól:
- Sajnálom uram, de most igazán nem lehet .....
|
sziamiau, 12:06
|
|
|
Innen is kivánok boldog névnapot a Katalinoknak, Katáknak, Katiknak, Katinkáknak, Katóknak, Katókáknak ... és még sorolhatnám a sok-sok becézett alakot.
Istenke éltessen sokáig Titeket.
|
sziamiau, 9:33
|
|
|
Az elkártyázott feleség
Kohn és Grün kártyázik a kávéházban. Kohnnak sehogysem kedvez a szerencse, folyton veszit. Mikor már minden készpénzét, továbbá az aranyóráját és a pecsétgyúrújét is elvesztette, felteszi csinos, fiatal feleségét. Újra veszit, mire kivesz a zsebébõl egy kulcsot, átadja Grünnek és igy szól:
- Ez a kulcs a feleségem hálószobájának kulcsa, parancsolj kérlek!
Grün fogja a kulcsot és rögtön elrohan Kohnék lakására. Negyedóra múlva azonban dühösen visszajön a kávéházba és azt mondja Kohnnak:
- Te csaló! Te gazember! Te felteszed a feleségedet és mikor odarohanok, kiderül, hogy ott van nála Schwarcz, akivel javában csókolózik.
- Schwarcz! - tiltakozik Kohn. Az lehetetlen.
- Miért volna lehetetlen?
- Mert Schwarcz-cal még soha életemben nem kártyáztam kérlek.
|
sziamiau, 7:08
|
|
|
|
| 2009. november 24., kedd |
|
|
0 |
|
|
Feledékeny
Rókási úr egy özvegyet vett feleségül. Másnap a kávéházban magasztalja az asszonyt.
- Pompás nõ, és milyen, de milyen ártatlan!
- Ártatlan?
- No igen. Már mindent elfelejtett.
|
sziamiau, 14:22
|
|
|
A házasságközvetitõnél
A házasságközvetitõ lelkesen ajánl ügyfelének egy nagyszerû partit.
- Ilyen nõ kevés van - mondja. - Olyan a lába, mint egy õzé, olyan kecses a járása, mint egy gazelláé.
Az gyfél beleszól:
- Ha már állatokról van szó, a hölgynek legyen erszénye is, mint a kengurunak. Erszény a fontos, kedves uram.
- Meglesz az is, csak legyen nyugodt.
A võlegényjelölt megnyugodva távozik és felelésül is veszi az illetõ hölgyet. Az eskülõ utáni napon azonban feldúlt arccal jelenik meg a házasságközvetitõnél.
- Micsoda disznóságot csinált? Ennek a nõnek egy vasa sincs, de van két apró gyermeke.
A házasságközvetitõ felhúzza a vállát:
- De kedves uram, mit gondolt, a kenguru mit hordoz az erszényében?
|
sziamiau, 14:21
|
|
|
Az óra
Egymásnak hátat forditva feküdt le az öreg házaspár, kivül az öregember, belül az öregasszony.
Az ember rossz alvó lévén, sokáig nézte a szemben levõ falon az órát, amely gyakran meg szokott állni, vásott öreg szerszm volt már. Mos is hamar megállott, mire az öreg atyafi megrázta a falnak fordult élettársát.
- Hallá-e kelmed, ez a vacak megint áll!
Az álmából felriasztott öregasszony nem az órára gondolt, azért gyaorsan kérdezte:
- Odaforduljak, apjuk?
|
sziamiau, 7:04
|
|
|
|
| 2009. november 23., htf |
|
|
0 |
|
|
Az energia
Gyermektartásért egyszerre három nõ perli Kovácsot.
A biró ismerteti az adatokat. Az alperes zsámbéki illeõségû- Az egyik gyermek 1936. november 3-án született Tinnye községben. A másik 1936. november 4-én Tök községben. A harmadik 1936. november 5-én Páty községben.
A biró felnéz az aktákból. szermügyre veszi az elõtte álló nyeszlett alakot.
- Elismeri az apaságot? - kérdezi.
- Igenis, biró úr.
- Mindhárom esetben?
- Igenis, biró úr.
- Ha meg nem sértem! - hajol közelebb a biró -, hogy birta önt ezt energiával?
Kovács kihúzza magát:
- Van biciklim.
|
sziamiau, 15:36
|
|
|
A nagypapa és a katonaság, 1918
- Az a baj - magyarázza Blazsákné a barátnõjének -, hogy szegény nagypapa nagyot hall.
- De hisz már régen süket.
- Igen, de mostanában különösen. Tegnap is például a nagypapa jelenlétében a férjemmel a magtalanságomról beszélgettünk és mindketten azt óhajtottuk: vajha a gólya hamarosan meglátogatna. Az öreg pedig azt hitte, hogy a munkászavargásokról beszélgetünk, és egyszer határozottan közbeszólt: - Nincs más hátra, mint igénybe kell venni9 a katonaság segítségét.
|
sziamiau, 8:57
|
|
|
A gyanú
- A férjed még sohasem kapott rajta?
- Soha. Mihelyt gyanakodni kezd valakire, nekem már régen más a szeretõm.
Biztos jel
- Lajos, te már nem szeretsz!
- De kérlek?!
- Ne beszélj! Ha szeretnél, már régen kiküldted volna a szobalányt.
Ez is találós kérdés - volt
- Hogy hívták az elsõ emberpárt?
- Ádámov elvtárs és hitvese: Bordácska.
|
sziamiau, 7:13
|
|
|
|
| |
