| 2009. november 25., szerda |
|
 |
0 |
|
|
Ezt a gyöngyszemet, most kaptam:
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra, /Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,/Ha a bánat már nagyobbra nõtt, mint a szerelem/Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet/Ha az életedet veszed újra fontolóra,/És a szívedet próbálod meggyõzni, hogy végleg leteszel róla/Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet/Ott leszek és megmentem összetört lelkedet./Bízz bennem, én elkaplak, ha zuhansz,/Feltárom elõtted az utat, amelyet hiába kutatsz,/Széttárom szárnyaimat és elrepülök veled oda/Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda/Ha eleged lett már a magányos éjszakákból/És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól/Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól/Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptol/Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj/Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj/Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz/És én ott leszek mindig,hogy szivemmel ujra játsz./Higgy nekem, nem hagyom, hogy leess!/Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess/A végsõ pillanatban fogom meg a kezed/És az egész világot odaajándékozom neked/Mert több, mint a barátod vagyok/És ha a két szemed fénye már ujra boldogan ragyog,akkor biztosan tudni fogod,hogy én vagyok az ÕRANGYALOD.
|
sziamiau, 14:28
|
|
|
Úgy kell neki!
Egy kereskedõnek az volt a szokása, hogy mindig több árut szállitott, mint amennyit rendeltek nála.
Egy alkalommal egyik vevõje hallja, hogy a kereskedõt a felesége hármas ikrekkel ajándékozta meg.
- Úgy kell neki! Hadd lássa, hogyan esik, ha valakinek többet szállitanak, mint amennyit rendelt.
------------------------------------------------
Az elsõ kellék
- Bizony, asszonyom, mi férfiak manapság nagyon nehezen határozzuk el magunkat a nõsülésre.
- Ó! Tudjuk! Önök a feleség elsõ kellékének azt tartják, hogy a másé legyen.
|
sziamiau, 12:09
|
|
|
A legboldogabb ember
- A legboldogabb ember mégis csak Ádám volt.
- Miért?
- Nem volt sem anyósa, sem házibarátja.
---------------------------------------
A kulcslyuk
Ficzere megérkezik Schlézingerékhez és azt mondja a szobalánynak:
- A nagyságos asszonnyal akarok beszélni.
- Nem lehet, kérem! - mondja a szobalány. - Épp öltözködik.
- De nekem sürgõsen beszélnem kell vele.
A szobalány lehajol a kulcslyukhoz, hosszan benéz, és aztán igy szól:
- Sajnálom uram, de most igazán nem lehet .....
|
sziamiau, 12:06
|
|
|
Innen is kivánok boldog névnapot a Katalinoknak, Katáknak, Katiknak, Katinkáknak, Katóknak, Katókáknak ... és még sorolhatnám a sok-sok becézett alakot.
Istenke éltessen sokáig Titeket.
|
sziamiau, 9:33
|
|
|
Az elkártyázott feleség
Kohn és Grün kártyázik a kávéházban. Kohnnak sehogysem kedvez a szerencse, folyton veszit. Mikor már minden készpénzét, továbbá az aranyóráját és a pecsétgyúrújét is elvesztette, felteszi csinos, fiatal feleségét. Újra veszit, mire kivesz a zsebébõl egy kulcsot, átadja Grünnek és igy szól:
- Ez a kulcs a feleségem hálószobájának kulcsa, parancsolj kérlek!
Grün fogja a kulcsot és rögtön elrohan Kohnék lakására. Negyedóra múlva azonban dühösen visszajön a kávéházba és azt mondja Kohnnak:
- Te csaló! Te gazember! Te felteszed a feleségedet és mikor odarohanok, kiderül, hogy ott van nála Schwarcz, akivel javában csókolózik.
- Schwarcz! - tiltakozik Kohn. Az lehetetlen.
- Miért volna lehetetlen?
- Mert Schwarcz-cal még soha életemben nem kártyáztam kérlek.
|
sziamiau, 7:08
|
|
|
|
| 2009. november 24., kedd |
|
|
0 |
|
|
Feledékeny
Rókási úr egy özvegyet vett feleségül. Másnap a kávéházban magasztalja az asszonyt.
- Pompás nõ, és milyen, de milyen ártatlan!
- Ártatlan?
- No igen. Már mindent elfelejtett.
|
sziamiau, 14:22
|
|
|
A házasságközvetitõnél
A házasságközvetitõ lelkesen ajánl ügyfelének egy nagyszerû partit.
- Ilyen nõ kevés van - mondja. - Olyan a lába, mint egy õzé, olyan kecses a járása, mint egy gazelláé.
Az gyfél beleszól:
- Ha már állatokról van szó, a hölgynek legyen erszénye is, mint a kengurunak. Erszény a fontos, kedves uram.
- Meglesz az is, csak legyen nyugodt.
A võlegényjelölt megnyugodva távozik és felelésül is veszi az illetõ hölgyet. Az eskülõ utáni napon azonban feldúlt arccal jelenik meg a házasságközvetitõnél.
- Micsoda disznóságot csinált? Ennek a nõnek egy vasa sincs, de van két apró gyermeke.
A házasságközvetitõ felhúzza a vállát:
- De kedves uram, mit gondolt, a kenguru mit hordoz az erszényében?
|
sziamiau, 14:21
|
|
|
Az óra
Egymásnak hátat forditva feküdt le az öreg házaspár, kivül az öregember, belül az öregasszony.
Az ember rossz alvó lévén, sokáig nézte a szemben levõ falon az órát, amely gyakran meg szokott állni, vásott öreg szerszm volt már. Mos is hamar megállott, mire az öreg atyafi megrázta a falnak fordult élettársát.
- Hallá-e kelmed, ez a vacak megint áll!
Az álmából felriasztott öregasszony nem az órára gondolt, azért gyaorsan kérdezte:
- Odaforduljak, apjuk?
|
sziamiau, 7:04
|
|
|
|
| 2009. november 23., htf |
|
|
0 |
|
|
Az energia
Gyermektartásért egyszerre három nõ perli Kovácsot.
A biró ismerteti az adatokat. Az alperes zsámbéki illeõségû- Az egyik gyermek 1936. november 3-án született Tinnye községben. A másik 1936. november 4-én Tök községben. A harmadik 1936. november 5-én Páty községben.
A biró felnéz az aktákból. szermügyre veszi az elõtte álló nyeszlett alakot.
- Elismeri az apaságot? - kérdezi.
- Igenis, biró úr.
- Mindhárom esetben?
- Igenis, biró úr.
- Ha meg nem sértem! - hajol közelebb a biró -, hogy birta önt ezt energiával?
Kovács kihúzza magát:
- Van biciklim.
|
sziamiau, 15:36
|
|
|
A nagypapa és a katonaság, 1918
- Az a baj - magyarázza Blazsákné a barátnõjének -, hogy szegény nagypapa nagyot hall.
- De hisz már régen süket.
- Igen, de mostanában különösen. Tegnap is például a nagypapa jelenlétében a férjemmel a magtalanságomról beszélgettünk és mindketten azt óhajtottuk: vajha a gólya hamarosan meglátogatna. Az öreg pedig azt hitte, hogy a munkászavargásokról beszélgetünk, és egyszer határozottan közbeszólt: - Nincs más hátra, mint igénybe kell venni9 a katonaság segítségét.
|
sziamiau, 8:57
|
|
|
A gyanú
- A férjed még sohasem kapott rajta?
- Soha. Mihelyt gyanakodni kezd valakire, nekem már régen más a szeretõm.
Biztos jel
- Lajos, te már nem szeretsz!
- De kérlek?!
- Ne beszélj! Ha szeretnél, már régen kiküldted volna a szobalányt.
Ez is találós kérdés - volt
- Hogy hívták az elsõ emberpárt?
- Ádámov elvtárs és hitvese: Bordácska.
|
sziamiau, 7:13
|
|
|
Tegnap este a kõbányai Szent László Templomban egy emlékkoncert volt, amire az anyut, a keresztlányomat és a nõvéremet is elhívtam. A nõvérem pedig elhívta a sógorom nagynénjét, akinek a testvérének az emlékére szólt a koncert-meghivó. El is jött az Éva néni. Ráadásként a sógorom behozta az anyját is, aki abszolút nem volt oda alkalmas. (De mit tegyünk: pofátlannak áll a világ a koldusnak meg az alamizsna.) A koncert nagyon szép és megható volt. Sajna, mi - az anyu és a keresztlányom -, nem tudtuk megvárni a végét, mert a lányka rosszul lett, így haza kellett mennünk. Az igazat megvallva, nem nagyon voltunk elragadtatva mi sem a koncerttõl. Amikor a nõvérem hazajött és elmesélte a végét, megtudtuk, hogy a kórus és az Attila atya nagy erõkkel keresték az Éva néni telefonszámát, hogy értesítsék errõl az eseményrõl. Erre mi történik? Az Éva néni ott ül az elsõ sorban és hallgatja a mûsort. A testvéremmel együtt megköszönték az Attila atyának és a kórusnak az egészet, a tesóm pedig elárulta az atyának, hogy én voltam az, aki közvetített, mert én magam vittem haza a múlt héten a meghivót. Volt ellenérzés bennem, mert a nõvéremnek már volt néhány beszólása a templomba-járásomat és annak helyét illetõen. Mégis jó volt tudni, hogy ha csak kicsit is, de volt közöm ahhoz, hogy Éva néninek örömet szerezzünk. A testvére ugyanis egy évvel ezelõtt hunyt el és neves énekmûvészként tagja volt a Plébánia kórusának, ami igen népszerû sok helyen.
Az anyám azért nem tagadta meg magát, õ viszont beszólt: "valami hasznot is hajtottál!"
Tele van a búrám már a beszólásaikkal. Unom és fáradt vagyok tõlük. Ennyit a hétvégémrõl.
|
sziamiau, 7:08
|
|
|
|
| 2009. november 20., pntek |
|
|
0 |
|
|
Szép hétvégét kivánok minden csigatársamnak.
|
sziamiau, 12:36
|
|
|
Fekve azért kibirnám
Férjhez ment a kényesen nevelt leány-egyke egy rendkivül jólelkú, békés, kicsit mafla gazdalegényhez.
Az esküvõ után pár hétre, a házi munkában még eléggé járatlan fiatalasszony, szidolozás közben lábára találta ejteni a nehéz rézmozsarat és bizony ágynak esett. Ám az ifjú bérj készségesen vállalja a ház körüli tennivalók elvégzését, sõt még fõzést is, amelynek meneét - fektébõl - az asszonyka dirigálja.
Nem is volt semmi ba egypár napig. A hét vége felé azonban a fiatalasszony mind idegesebbé, türelmetlenebbé vált. Kifogásolt, elégedtlenkedett. Egy délután aztán már ridogálni is elkezdett.
- Mi baj, galambom? - kérdezte gyengédséggel a hangjában a férj. - Megint fáj?
- M ajd fájna neked is, ha a másik ... ha én feléd se néznék ....
- Ugyan, hogy mondhatsz ilyet, madárkám? Máma is bent ültem, itt matattam körülötted órákig, pedig ha tudnád, mennyi munka vár odakinn...
- Itt ültél, itt ültél ... de rám se éztél. Nem is szeretsz te már engem úgy!
- De kismadaram - szabadkozott zavartan a férj - azt gondoltam, megkiméllek ,,,,, tzdidm beteg vagy még. ... Majd, ha lábra állsz!
Mire a menyecske pityergõre fogva.
- Fekve azért ... kibirnám.
|
sziamiau, 11:26
|
|
|
A võ
Egy éjszaka emeleti lakásában a hentes furcsa nõi hangokat, lihegést hall a földszinten lévõ üzletébõl. Óvatosan leoson és döbbenten látja, hogy 19 éves lánya a hentestõkén maszturbál egy májashurkával. Nem szól semmit, visszamegy és lefekszik.
Reggel, nyitás után egy férfi állit be az üzletbe:
- Kérek egy kiló májashurkát.
- Sajnos, nincs. - feleli a hentes.
- No, ne mondja, hisz ott lóg a kampón.
- Ja!? - Csak az nem májas hurka, hanem tegnap óta a vejem.
|
sziamiau, 8:11
|
|
|
|
| 2009. november 19., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Házassági közgazdaságtan
Esküvõ után a férj: bejegyzett cég (Néha azonban csendestárs)
Ha a nõ követel, a férj rendszerint tartozik.
Az asszoy olyan, mint a hitel. Ha sokan veszik igénybe - értékét veszti.
|
sziamiau, 9:54
|
|
|
Az ablak
A nagysága többek között aztm ondja a felfogadott szakácsnõnek:
- És végül: ennek a helynek a fõ elõnye, hogy a cselédszoba ablaka a kaszárnyaudvarra nyilik.
|
sziamiau, 9:53
|
|
|
Ok és okozat
- Mari! Mit kell látnom? Maga másállapotban van!
- Mi van ebben? Hisz a nagysága is úgy van!
- De én a nagyságos úrtól vagyok úgy!
- Mit gondol? Én kitõl?
|
sziamiau, 9:52
|
|
|
Cselédfelvétel
- Még csak egyet! ... Van szeretõje?
- Van kérem, de olyan, hogy a nagysága is meg lesz vele elégedve!
|
sziamiau, 9:52
|
|
|
Ez is mentség
- Kati, a konyhában egy katonát látok!
- Kérem, nagysága, a gyereke olyan nagyon szeretik a katonákat, azért hoztam nekik egyet, hogy legyen mivel játszaniok.
|
sziamiau, 7:19
|
|
|
A kard
A fiatal huszártiszt kedve ellen, de anyagilag igen jól házasodik. Gyakran magára hagyja hát a fiatalasszonyt és a városban tölti az idõt a szeretõjénél. Mikor otthon a felesége megkérdi hol volt, mindig azt mondja, hogy a kardját éleztette.
- És mennyibe kerül egyéleztetés? - kérdezi a fiatalasszony.
- Tiz pengõbe - válaszolja a férj.
- Ilyen drága? Énnekem az ezredes úr ugyancsak tiz pengõt ad, de azért egész hónapban idejár éleztetni a kardját.
|
sziamiau, 7:18
|
|
|
|
| 2009. november 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
Vagy-vagy
- Rosszul megy az üzlet asszony! Küldjük el a szakácsot és tanulj meg fõzni.
- Még, hogy a szakácsot? Inkább a sofõrt és tanulj meg te szeretkezni!
|
sziamiau, 13:56
|
|
|
Ez már sok
A honvéd úr vigasztalan, mert nincs gyermeke. Szemrehányásokkal illeti a feleségét.
- Nézd meg barátnõdet, Irmát. Alig négy éve van férjnél és már három fia van.
- Igen, de Irmáék három lépésre laknak a huszárkaszárnyától!
|
sziamiau, 13:55
|
|
|
Házassági kiskáté 1903-ban
Mi a férj kötelessége?
- A feleségnek tetszeni.
És mi a feleség kötelessége?
- Tetszeni.
|
sziamiau, 13:54
|
|
|
A nagyságos úr a kocsisával beszélget az úton. Kérdi a hetyke bajuszú legénytõl:
- Modd csak! Van-e már szeretõd?
- Van is, meg nincs is, nagyságos uram.
- Hát, az hogy lehet?
- Hát úgy, hogy csak játszunk a lányokkal, de mindig mással.
- Hogy-hogy?
- Úgy nagyságos úr, hogy minden vasárnap este találkoznak a lányok, meg a fiúk a kazalnál. A lányok a kazal tövébe állnak, bedugják a fejüket a szalmába, aztán sorba minden legény egy-egy lány farához áll. Ha a leány nem találja ki, hogy melyik legény áll mögötte, akkor a legény felhajtja a szoknyáját, oszt hátulról jól megkupakolja.
- Hát, ez nem rossz játék. Lehetne nekem is közétek menni?
- Tessék csak jönni egész bátran! A nagyságos asszony három hónapja odajár! És nagyon izlik neki.
|
sziamiau, 13:53
|
|
|
|
| 2009. november 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
HONOLULU, KAMCSATKA
Kovács bemegy hétfõn a hivatalba és csak úgy sugárzik a boldogságtól.
- Képzeld! - meséli Ficzerének. - Tegnap este kifogtam egy nót, felvittem a lakásomra, rettenetes nagyot franciázott velem, s mennyei gyönyörökhöz juttatott azzal, hogy közben azt mondogatta: Honolulu, Honolulu .... - Próbáld meg egyszer te is! Ajánlom.
A következõ hétfõn Ficzere borzasztó fájdalmas képpel érkezik a hivaalba.
- Na!? Kipróbáltad? - kérdezi izgatottan Kovács.
- Igen. Én is franciáztam egy nõvel.
- Akkor miért ilyen rettenetes a képed?
- Mert nem azt mondta, hogy Honolulu, hamen, hogy Kamcsatka, Kamcsatka!
|
sziamiau, 8:20
|
|
|
Egyke
Ficzere felkeresi ügyvédjét:
- El akarok válni a feleségemtõl, met az egyke ellen küzdött.
- Ezért akar elválni?
- Igen. A tudtom nélkül küzdött.
|
sziamiau, 8:17
|
|
|
A megelõzés
A kis Blazsekné, az újdonsült asszonyka levelet talál férje zsebében, amely levél fényes bizonyiték arra, hogy Blazsek úr félrelépett.
- A gazember..... - suttogja csaknem sirva az asszonyka. ... Hát nem megelõzött!?
|
sziamiau, 7:28
|
|
|
Kellemetlen
Esküvõ és vacsora után a võlegény a menyasszonnyal feltûnés nélkül távozni készül. Már majdnem sikerül is, de az ajtóban útjukat állja az anyós.
- Võ uram, aztán kimélje a kislányomat!
- Legyen nyugodt, asszonyom.
- Csak azért mondom, mert áldott állapotban van.
|
sziamiau, 7:26
|
|
|
|
| 2009. november 16., htf |
|
|
0 |
|
|
Szomorú dolog történt a hét végén. Szombaton is és vasárnap is hivott egy ismerõsöm, Ági, akit az anyu mindkét alkalommal elhajtott a fenébe. A második hivása után újból hivott, ezt már én vettem fel és a reakció a következõ volt: "Rohadt bunkó!`
Ennek elõzményei is vannak, miszerint nevezett Ági, hetente többször, napközben is és (a kórházban töltött idõm alatt is) rendszeresen és folyamatosan hivta a lakástelefonunkat, engem keresve. Mivel az anyunak és a téli idõszakban még nálunk lakó bátyámnak is sok volt belõle, nem csoda, hogy kifakadt az anyu. Ráadásul, minden egyes hivása után a családom mindenféle bal.....nak lehordott. Igy történt ez most is. Mindezeket megfejelve, két hónapja megbeszéltünk egy személyes találkozót, amikor is nem volt otthon. Hazafelé azonban láttam, hogy bemegy az ujságoshoz. Ezt követõen õ azt mondta, hogy azért nem tudott beengedni, mert kimerült az elem a csengõjébõl.
Erre az én agyvizem is felforrt és azóta nem kivánok vele beszélni. Erre jönnek a folyamatos telefonhivásai, amire az anyu a fentebb leirtak szerint reagált. Õ viszont: "rohadt bunkó!`
Feltettem magamnak a kérdésr: foglalkozzak-e vele tovább, vagy igazitsam el?
Ma hajnalban még úgy döntöttem, hogy felhivom és elküldöm a francba. Most, amikor e sorokat irom, az a döntésem, hogy nem süllyedek le az õ szintjére. De, ha még egyszer telefonál rászabaditom a rendõrséget, zaklatás cimszóval.
.........................
Ezek után jöhet a vicc:
Családi jelenet
- Megint új kalap! Egyébre nem gondolsz, csak arra, hogy a fejedet földiszitsd!
- Jobb szeretnéd, ha a tiédet disziteném fel?
.......................................................................
Bosszú
- Elcsábitott a gazember és elhagyott.
- És most mit szándékozol tenni?
- Feljelentem könnyû testi sértésért.
|
sziamiau, 7:29
|
|
|
|
| |
