| 2010. mrcius 16., kedd |
|
 |
0 |
|
|
Gombapörkölt tarhonyával csípõsen szaftosan (tejföl nélkül!) ahogyan csak a Mamma tudja...
Az élet nagy kérdései meg le vannak tojva egyelõre....
Alszik egyet az óriás óvodás, mert gyûjti az erõt holnapra... Vasvella forgatás lesz egész áldott nap.. Megint fájni fog olyan izmom is amirõl azt sem tudtam hogy létezik... :-))
Beszedtem a ruhákat, mert megint esik valami apró szemû katyvasz a szürke égbõl....
Ha Gabit hazahozták Szegedrõl Gyulára estére meglátogatom...
Szóval jó lenne már tavaszt álmodni.. de amilyen a kedvem ,valószínû hogy orkokkal fogok... Vagy a megzakkant Mr Robin Williamssal, a feltûnõen szõrös kezû szeplõs amerikai színésszel.
Már nem szürke... fehér...
|
silence, 13:04
|
|
|
Honnan tudjam hogyan kellene élni?
Úgy mégsem élhetünk mintha ma lenne az utolsó napunk.. Talán ezért ember az ember... Mert nem tudhatja....
Na majd öt év múlva ha a fiú bejut a pszichológiára,- és netalán el is végzi- majd megmondja...
Persze ha akkor érdekel még...
Addig meg ápoljuk a kertet.. hiszen tavasz jõ...
Mi mást tehetnénk?
|
silence, 10:15
|
|
|
|
silence, 8:56
|
|
|
Kész a metszés.. gallyszedés, kihúzás, gödörásás, ültetés, és utána lemosózás jön...
Majd.. ha eláll a hó...
Annyi minden történt.. nem is tudom hol kezdjem...
Persze el sem kezdem.. Az élet, a hétköznapok, nem éppen egy regény...
De így a jó....
Hogy miért ez a bánatos hangulat? Hát.....Gabi barátom ismét az arcába nevetett a kaszásnak... Meglépte a második infarktusát... Pedig nem dagi, nem iszik, nem dohányzik....
Két héttel vagyok nála idõsebb.. Sohasem tudhatjuk mikor mi történik.. Valahogy ennek megfelelõen kellene élni..Carpe diem?
Mondtam neki fékezzen.. Jó jó.. hogy a festõknek post mortem lesznek drágábbak, keresettebbek az alkotásai, de még ráérne vagy harminc évet...
Bele sem merek gondolni mit érezhet az arankomám Szegeden...
Alig aludtam valamit....
|
silence, 7:46
|
|
|
|
| 2010. mrcius 10., szerda |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 13:00
|
|
|
Frászos gyöngyik, verik a tyúkokat, és törik a tojásokat... Május elsejére ballagási leves, meg kicsi darált fasírozott gombócokká alakulnak át reményeim szerint.. Csak egy a bibi, hogy úgy repkednek mint a verebek...
Az okosságot télleg a Katyi sugallta... Õ azt mondta, hogy lepkeháló a megoldás... Na most vagy a háztetõn alszanak, vagy a csirkeól korlátján, és megfigyeltem, éjjel õk sem látnak mint a legtöbb madár... Ha besötétedik majd odalopakodok, és a keresztfiamtól kölcsönkért halmerítõ hálóval próbálom majd lekakapkodni õket a csillagos égboltról..
Az lesz ám a mutatvány... Kövérember sziluettje hosszú nyelû hálóval, fülsértõen rikácsoló madarakat halász le az égrõl..
Ha mást nem de két este elkapom mind a hatot... Félek hogy a tavaszi kiscsirkéket, meg a kiskacsákat is bántanák majd...
A sosemtudommegmilyenfajtadenagyofinom körtefám tavaly éppen három körtét termett, viszont annál több vízágat.. Beletellet vagy egy órámba mire megtakarítottam, hogy ne nézzen ki egy óriási földbeszúrt lombseprõnek..
Most azért nem metszettem túl hátha az nem tetszett neki... Tavalyelõtt már mindenkinek körtét adtam aki csak erre vetõdött, tavaly meg semmi.. Hátha az idén..
A csirkéknek alkotok valahol új tojóhelyet, mert félelmetes hogy milyen rendetlenséget csináltak, a terménytárolóban... Csoki kutya hûségesen követett mindenfelé amerre csak jártam a tanyán... Egy kicsit le kell venni a kosztjából mert lassan akkora háta lesz mint nekem... :-)
(Élet a tanyán címû riportunkat hallhatták)
|
silence, 12:28
|
|
|
Rammsteint hallgattam mosogatás közben..
Micsoda erõ van abban a zenében!!! (perze ha a hangerõ a kellõ módon fel van tekerve..) Teljesen feltöltött...
Tapasztaltam egy különleges mellékhatást is.. Gondolom a zene miatt olthatatlan vágyat éreztem, hogy kenjek egy kolbászzsíros kenyeret, és leküldjem hordós savanyú káposztával.. Csak úgy ozsonnára...
Biztosan zene miatt, mert terhes nem lehetek... Dacára az alakomnak... :-)))
Szóval "Du hast.." :-))))
|
silence, 9:39
|
|
|
|
silence, 7:16
|
|
|
Alekszandr Puskin
Az élet szekerén
Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idõ ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.
Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szivünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
„Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!”
Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtõt, omladékot:
„Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!”
Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.
|
silence, 7:06
|
|
|
Hjajjj... ma pihi..
Szörnyû idõt jósolt a Reisz Bandi... Keresztanyámat is be kell majd fuvarozzam a kórházba.... És már csak két sor van metszeni...
Április elejéig virágzásig csak lesz majd még négy nap jó idõ...
Legszívesebben visszaaludnék vagy két napra... Mert azt álmodok amit én akarok.. De aki sokat alszik, keveset él.... És akkor ki mosgat? Söpröget, hajtogat?
|
silence, 6:56
|
|
|
|
| 2010. mrcius 9., kedd |
|
|
0 |
|
|
Csalódás volt tegnap a Veszely..
Tudod régen három híres csárda volt itt Békés megyében.. a kondorosi, (arról még nóta is szól) a kamuti, meg a Veszely csárda itt Csaba és Gyula között félúton.. (Veszely szlovákul annyit tesz mulatság, vigalom)... Még a hõskorban a nyolcvanas évek elején élõ egyenes kapcsolás is volt innen a televízióban..
Azután jött a mindent leamortizáló nagy szabadság... (megszûnt a konzvergyár, a Barnevál, a hûtõház, a ruhagyár a Sárréti tejipar, és a Forgácsoló. Ha jobban meggondolom fogalmam sincs mibõl élnek errefelé a népek "Európa legnagyobb falujában" ahogy anno Békéscsabát aposztrofálták.)
Na szóval a nagyhírû Veszely csárda is bezárt. A bozsevás cigányokat szélnek ersztették, a parkoló szétfagyott, és a növények is eldzsungelesedtek..
Két éve egy "színes úr" kinyitotta, kibérelte, de mint késõbb kiderült olyan hullafosztogató alapon, mert esze ágában sem volt sem bérleti díjat, sem villanyszámlát, de még nagyon bért sem fizetni az ott dolgozóknak, csupán a kedvezõ fekvést, és a régi hírnevet próbálta kiaknázni még...
Anikó, a barátom felesége is ott dolgozott.
Azután jöttek a kommandósok, és bezártak mindent, lefoglaltak mindent..
Namármost tavaly õsszel, meglepve láttam hogy újra ott a nyitva felirat. Török étterem lett belõle, a török kamionosok egyik törzshelye...
Tegnap elhatároztuk, hogy "nemzetközi házassági évfordulóból kifolyólag" felderítjük a terepet, és megkóstoljuk a híres fehérborban pácolt török báránysültet, meg a baklavát...
Be is sorjáztunk anak rendje módja szerint (elöl a fiúk hátul a csajok) a tök sötétbe..
A söntésnél égett csak valami halvány lámpa, és három rabló külsejû Ali baba kávézgatott ott. Elénk sietett egy kopaszra borotvált fiatalember, aki rossz magyarsággal megkérdezte mit szeretnénk..
Mondom neki vacsorázni, de nagyon sötét van.. Vagy értette vagy nem, de mindenesetre felgyújtotta a villanyt... Leültünk, de olyan hieg volt hogy nem akaródzott levetni a bûrlajbit..
Volt vagy plusz öt fok.. Na gondoltam magamban, ha a konyha is körülbelül így van felkészülve vendégfogadásra, akkor inkább télakot veszünk, én nem vagyok hajlandó nagykabátban dideregve várni a kaját, ráadásul a pincérbõl sem néztem ki elsõ látásra semmit, max öt évet gondatlanságból reflexszerûen elkövetett emberölésért....
Úgyhogy szépen libasorban kifelé vettük az irányt. A kopasznak annyit mondtam-Hideg van..- mire õ lelkesen bólogatott hogy -Hideg hideg...- Vagy annak örült hogy megértette a szót, vagy annak hogy elindultunk, és magában törökül imádkozott Allahhoz, hogy húzzunk már onnan a francba..
Szóval elindultunk a Szkalickyba, hoyg azért éhen ne maradjunk ezen a szép nemzetközi estén. de végül a Lukoilnál kötöttünk ki ami ugyan benzinkút, de egy igen igényes éttermet és panziót is üzemeltet, ahol még nem voltunk. Igényes szép tiszta környezet, udvarias kissé öregecske vörös pincérnõ, és amíg vártunk a kajára, hozott nekünk piritós kenyeret, meg valami finom fûszervajat meg lilahagymát is.. Én a séf ajánlatára hallgatva csabai falatokat ettem lecsós krumplival kolbászkarikákkal, Helenkám kalácsként fonott grill husikat szõlõszemekkel, meg valami naracsos mártással, a fiú meg szokás szerint pulykát... Dorka csak egy édes álomnak nevezett csoki öntetes, habos babos desszertet volt hajlandó elfogyasztani, mert-állítása szerint- nem volt éhes...
Szóval jó volt...
A Veszelyt meg sajnálom.. Török kézre került mint anno Buda.. Heroinüzletek megkötésére kiváló, de étteremnek...
:-(((
|
silence, 7:04
|
|
|
|
| 2010. mrcius 8., htf |
|
|
0 |
|
|
Tündér Lalát elkísértem Aradországba megtankolni.. Közben pletyiztünk mint a vénemberek... Mert nehogy azt hidd hogy csak a nõk pletykásak...
Vettem sört, hogy legyen.. (mer jó, oszt ócsóó..)de bennhagytam a kocsijában, úgyhogy vissza kellett jönnie... Mostmár tényleg elmosogatok.. Utána vennem kell a három nõnek virágot... A Mamma a Helenka, a Dorka... A sorrend nem fontos... Köszönöm a táviratokat... :-))))
Baknap mikor van?
|
silence, 11:52
|
|
|
Régen volt már ilyen.. vagy hat éve.. hogy "Nincs új táviratod"...
Olybá tûnik kezdek innen kikopni... :-))))))
Dehát sok a meló... Tegnap is alig bírtam bebotorkálni a kocsiból a házba...
Ha egy bokaízület megpihen... a karjaimról nem is beszélve... De nagyot haladtunk vasárnap... Hogy ma intézhessem a dolgaim.. Meg a virágokat.. Meg este ne bíborszínû fejjel üljünk be a török étterembe...
Kitörpöltem, báránysültet fogok enni... (Fehérborban pácoltat)
Kényelmes nekem, mert egyszerre nemzeközi nõnap, és Nemzetközi tizenkilencedik házassági évforduló ma..
Jajj drága jó Boha!!!!.. Már majdnem húsz éve hogy nagy zavarban piros fejjel nyakkendõben végigvonultunk Helenka szülõfaluján a templomba..
Hát csoda, hogy fáj már a bokám? He? :-)))
Emlékszem halálra rémítettem a papot, mert amikor azt mondta: "csókolja meg.."
Nagy levegõt vettem és le akartam smárolni ott mindenki, és az isten színe elõtt az újdonsült arámat, jöjjön aminek jönnie kell alapon...
Az atya tágranyílt kerek szemei térítettek magamhoz, és ahogy azt suttotgta rémülten: "A gyûrût, a gyûrût, a gyûrût.."
Csak a szívem fiatal..... Heavy Fucking Metal Foreveeer!!!!... :-))))))
Rájöttem hogyan fogom elkapni a gyöngyiket, hogy legyen belõlük leves május elsején a fiú ballagásán... Majd elmesélem... Sokat törtem a bucim, és megvilágosodtam...
Helló.. írjon már valaki egy táviratot... :-)))
|
silence, 10:14
|
|
|
Sok boldog Nemzetközi Nõnapot kívánok .. a nõknek...
|
silence, 9:59
|
|
|
Rohanááááás....
|
silence, 6:32
|
|
|
|
| 2010. mrcius 4., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Azért ma ünnepelhetnék...
Az lenne rá az okom, hogy negyvennégy évesen elõször, minden ami körülvesz, teljes egészében az enyém.. vagyis a miénk. Nincs semmiféle kölcsön se a házon, se a kocsin, de még egy fûnyírón meg semmin sem...
Ebben a fülig eladósodott világban én úgy gondolom ez nem semmi...
Már csak a gyerekeket kell kitanítani, élni, a masínka is öreg már le lehetne cserélni, új nagykapu kellene, és ha eljön a július, és még mindig nem fizetik ki a tavalyi szilvánkat, hát mégiscsak kell kölcsönt felvenni a napszámosok bérére, meg a növényvédelemre... Persze csak ha le nem fagy.. vagy a jégesõ el nem intézi...
Úgyhogy nem nagyon ünnep.. Elõre a medve bõre?
|
silence, 14:49
|
|
|
|
silence, 10:51
|
|
|
Napló napló.. gazdád ma naplopó...
Bár tegnap nekikezdtünk a nyári szilvasornak (egy Rana egy Lepotica) Tizenegyóra tájékában már nem tudtam emelni a kezem...
Vissza kell szorítani a növekedést, mert a végén égigérõ lesz mint a paszuly a mesében, és nincs az a napszámos, aki helikopter nélkül leszedi nekünk...
Minden munkának meg kell találni a ritmusát.. Ez most az a fajta metszés, ahol igazán nem is kell gondolkodni, csak nyomni, nyomni..
Közben irigylem a két ebem, akik a tavaszi napfényben tõlünk tisztes távolságra szunyókálnak békésen..(A tisztes távolság azért van, hogy nehogy a fejükre essen a gally)
Lefényképeztem a kétszemû kutyust, aki télen vetõdöttt erre.. (Kérdezte is a tesóm: Minden kóbor kutyát befogadtok? Nem csak ezt a kettõt..)
Onedin azt mondta hívjuk Csókának, mert gyerekkorában ha valamilyen állatnak két különbözõ színû szeme volt csókaszemûnek mondták. Nos nekem erre valahogy nem állt rá a szám... Én "kiscsávónak" szólítottam..
Nem hívhatunk egy kutyát Csókának, mert az egy más állat.. Olyan mintha lenne egy nyulam akit Borznak hívnék, pedig nem borz, hanem nyúl.. Vilu? :-)
Ezután a világos érvelés után kapta meg a végleges nevét..
Valami homályos okból Zokninak kereszteltük... Talán felemás zokni... Tényleg félelmetes a kétszínû szeme, de azért nagyon kedves kutyus, bár azt nehezen akarja megszokni hogy a házba nem jöhet be...
Füles már rég tudja...
Fõnyeremény nekik a kert.. Hét hektár játszótér,bekerítve, tele ürgével,hörcsöggel, fácánnal néha nyúllal.Volt már hogy macska is betévedt játzsani... Mindennapp fris víz kaja, és ha kinn vagyunk és a Skodával száguldozunk a fák között, rohanhatnak utánunk. Ebédnél mindig leesik egy két jó falat, és sûrûn kapnak simogatást... Mi más kell az eb gyermekének?
Azt mondják a felemás szemszínû állat szerentcsétlenséget hoz, de én ebben nem hiszek.
Buta babona... Mondjuk ha három évben egymásután lefagy a termés vagy elveri a jég, akkot elajándékozom valakinek...
:-) hehehe... Olyannak aki nem a barátom... Ez csak viccc...
Szóval ma pihi... Tervezek vékony drótból a futórózsának futópályát ha már itthon maradtam..
És metszegetek is... Az Atlasz cédrusaimnak megbarnult az örökzöld tûlevele a télen.. Most szurkolok nekik, nehogy kimenjenek.. Már négy évesek és sajnálnám...
Szóval irány kifelé amíg nem esik....
|
silence, 10:45
|
|
|
|
| 2010. mrcius 1., htf |
|
|
0 |
|
|
Nem értem Chopint.. Akiben ennyi érzés, szenvedély, gyönyörûség lakozott hogyan lehetett teljesen asszexuális.... Lehet ekkorát csalódni?
Vagy éppen emiatt volt az aki? Mennyi talány..
Az azonban bizonyos, hogy a test régen elporladt, de a zene,- a zseni zenéje-(és néha a vers) átível évszazadokon keresztül, és töretlen ragyog...
Sok ember után meg mi marad?
|
silence, 17:01
|
|
|
Nagyon szépen köszönöm a kedves kommenteket... Gyöngynek egy kicsit nagy vagyok az már biztos is.. Közelebb állna a valósághoz, ha azt mondta volna:
Vigyázz magadra kicsi bálnám...:-))
De ez is mint minden más, csupán nézõpont kérdése... :-)))
Kedvesek vagytok..
|
silence, 16:51
|
|
|
Eltellett a hétvége. Kicsit sok is volt..
Volt benne minden.. Metszés, piacozás, hússütés, pihenés, és majdnem sikerült áttüsszentenem magam egy magasabb létsíkba, de ez hosszú történet...
A legfontosabb hogy sikerült megríkatni a Mammát, ami nem kis dolog, mert aki ismeri tudja, hogy nem az a könnyen picsogós fajta.. sõt..
Egy torta segítségével csaltunk örömkönyeket az arcára... Két hatos gyertya kellett még hozzá..
Ugyanis az én anyukámnak sikerült február huszonkilencedikén meglátnia a napvilágot, tehát nem sok "igazi" szülétesnapja volt, de tegnap "körülbelül" betöltöte a hatvanhatodikat..
Úgyhogy megleptük...
A Helenka kreálta:
A Mamma meg elfújta..
Úgyhogy ezúttal is kívánok neki sok sok boldog szülinapot...
Valamelyik nap ebédkor fekhívtam a kertbõl, és õ így búcsúzott:
"Vigyázz magadra gyöngyöm.."
Három szó...
Még nagyon sokáig szeretnék ilyesmit hallani hacsak egy mód van rá...
|
silence, 12:37
|
|
|
Az alant látható nickhez csak annyit:
Annak akit illet... :-))
És aki még kíváncsi... :-)))
|
silence, 11:41
|
|
|
http://www.amatorirok.extra.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=7264
|
silence, 11:06
|
|
|
|
| |
