Hajnali negyedkettõkor indultam hazafelé, a nagy fehér tejfölben. Volt olyan is amikor negyvennel is tudtam jönni, de az átlagsebességem nemigen éret el a harminc kilométer per órát. Nagyon elmaradott ez a régió, ahol élünk. Kisdombegyháztól Gyuláig, egyetlen csíkot se láttam felfestve az úton. Pedig az barátok között is megvan vagy ötven kilométer Az út szélén világító karókból is csak az élesebb kanyarokban helyeztek el egyet-egyet, amit csak az utolsó pillanatokba lehet meglátni, ha úgy figyelt az emberfia, hogy majd kiesett a látószerve. A nyusziknak viszont se szeri se száma. Hazáig pontosan huszonnyolc tapsifülest számláltam, amibõl a tizenkettedik mozdulatlanul pihent az úton. Ebbõl láttam hogy nem vagyok egyedül a világon, más is közlekedik még. Egyébiránt, a körülbelül hatvanöt kilométeres hazaúton egyetlen teremtett lélekkel sem találkoztam, leszámítva, a gyulai határ elõtt lévõ körforgalomban kettõ darab kósza kamiont. A huszonegyes számú nyulat én magam ütöttem el, vagyis igazából nem elütöttem, hanem kamikáze módon nekiugrott oldalról a Megane jobb elsõ ajtajának, de alig koppant. Remélem túlélte. Megállásról szó sem lehetett, mert ott motoszkált bennem a gondolat, hogy mi van ha leáll a kocsi és többé nem indul? Elképzeltem hogy álok ott a nagy hófehér semmiben, amikor lassan, kibontakozik a ködbõl egy csuklyás alak, lehajtott fejjel, hogy a szemei vörös izzását még ne lássam. Akkor én hangosan, -hogy magam bátorítsam, odakiáltok neki: -Minden jótét lélek dicséri az urat!- Hogy lássam isten teremtménye-e vagy a gonoszé? Erre azt kellene válaszolnia, hogy:- Áldott legyen az õ neve. -de néma marad… Brrr…. Szóval szellemfalukon haladtam át, az útszéli gyérfényû lámpák esélytelenül próbáltak megküzdeni a nagy fehér hömpölygõ nyúlós köddel. Elképzeltem ahogy a sötét sziluettjüket csak sejtetõ házak mélyén emberek alszanak, álmodnak, a jó melegben az orrukra húzva a takarót. Kezdtem elveszteni a kapcsolatomat a valósággal. A Csaba rádióban egy csaj azt énekelte hogy „-belém bújt a kisördög belém bújt a kisördög..” vég nélkül. A Pro infó meg románul gajdolt, más adó meg nem jött be erre a világvégén …Lassan kezdtem azt hinni, hogy észrevétlenül átmentem a Csillagkapun, és egy szellemvilágba érkeztem, ahol sosincs fény, csak puha csend, köd, meg nyulak, meg elhagyott buszmegállók. Valami ilyesmi lehet a pokol.Csöndes sötét és jéghideg. Egyszer csak egy pillanatra hirtelen feloszlott a köd, és ha hiszed ha nem, láttam a csillagokat. Hideg, mégis szívmelengetõ látvány volt. Utána érdekes természeti jelenségben autóztam egy pár száz méteren. A köd az úttest felett gomolygott kb. másfél méter magasan, és én alatta száguldottam. Ha lehúztam a fejem láttam elõre, ha kiegyenesedtem akkor ködben úsztam. Utána hirtelen megint a sûrû fehér falba ütköztem és majdnem meg kellett álljak. Alig vártam hogy Gyula elkerülõre érkezzek, gondoltam ott már a négysávoson, könnyû dolgom lesz. Lesz forgalom, és felfestett csíkok. Azután meg azt gondoltam talán jobb egyedül, mert ha gyorsan megyek váratlanul belerohanhatok valamibe ami az úton vesztegel, ha meg nagyon lassan, akkor engem csókol seggbe valami õrült Duncan McLoad, aki hallhatatlannak képzeli magát. Ez irányú félelmem azonban alaptalannak bizonyult. A négysávoson is tökéletesen egyedül voltam a néma köddel. Itthon azután kicsit szédülve kiszálltam a kocsiból, kipakoltam a jó ákovitát, a munkaruhám, a túlélõ kosaram, és gondosan bezártam a nagykaput a kocsit, a nyári konyhát. Mínusz két fok volt akkortájt, és ha jól számolom két és fél órára sikeredett, az egyébként szûk órás utam. Még sokáig, nem tudtam elaludni… A kedvesem észre sem vette, ahogy jövök, megyek a konyhában, a fürdõben, de még azt sem, amikor mellébújtam. Õ ha egyszer elalszik, „Verebet is lehetne sütögetni a füle mellett” Mindenesetre szûk két héten belül másodszorra is megéreztem, mit jelent, ha az embernek van otthona. Mit jelent, ha a kósza végre hazatalál…
silence, 11:59
"Semmi gáz, ha van pipázz Ne félj nem tévedtél A kívül szar is lehet belül jó Ha már így lettél..."
Tankcsapda
silence, 11:04
2009. december 6., vasrnap
0
Õ ott középen ma éjjel a munkatársam.. -)
silence, 22:11
Félelmetes hatásom van a gépekre... Mindig akkor kakál be a szivattyú ha én fõzetek.. most vödrözhetünk fél éjszaka...
silence, 20:49
Sohasem találjátok ki honnan írok. Bevezették a szezsfõzdébe a netet.. Itt dumálunk Borsodi Laci komámmal,(a Borsodi Blue jazz együttes szólógitáros fõnökével) aki ma éjszaka a fõzõmesterem, és csináljuk a jó ákovitát.. Jól érzem magam... :-)))) nem úgy.. kocsival vagyok...
silence, 18:24
2009. december 4., pntek
0
Két komoly kakasom van. Az egyiket Mag Zoltánnak, a másikat Horror Kálmánnak anyakönyveztem. Van még két bába kakas is, de azok nem igazi kakasok, csak úgy néznek ki mintha.. Zoli gyönyörû és komoly. Viszont Kálmán, a kopasznyakú, ma reggel fél öt óta azon a síron túli rekedt hangján, egyfolytában kukorékol a frászt hozza ránk, meg a libabõrt minden reggel. Mivel ez így nem mehet tovább, Kálmánunk sorsa vasárnap gyökeres fordulatot vesz. A hajnali családi kupaktanács félálomban úgy döntött, hogy földi porhüvelye, francia vörösboros kakas pörkölt képében gõzölög majd az ebédlõasztalon. És végre csönd lesz hajnalban. Zoli, a falusi romantika elõírásainak megfelelve, egyszer- egyszer hívja majd a felkelõ napot, és legalább nem lesz konkurenciája a tyúkoknál.. Tegnap a köd csak nem akart felszállni, de mégis sikerült a bluefree-bõl fél sort, és még öt fát lemetszeni. Jó volt kinn a levegõn. A derekam bírta, és nem volt hideg sem. A nap végképp nem sütött a szemünkbe, és a ködben metszésnek is van valami különleges hangulata. Ma is megyünk, de ma csak délig metszünk. Délután kiszivattyúzzuk a köbös tartályainkat, és a hordókat felpakoljuk a Mercire, mert vasárnap hajnalban indul az utolsó elõtti-elõtti fõzés.. Hatvan mázsa, az kb itthon egy álló nap. Kinn Aradországban eltartana vagy három napig. Tudtad, hogyha borult az ég itt keleten, már három húszkor félhomály van? Rövidek a nappalok, gyorsan fogy a fény.. Szóval minden happy… Szeretem a dolgos hétköznapokat. Lassan evezés.. Egyetlen porcikám sem kívánja..
silence, 6:21
2009. december 3., cstrtk
0
Nem kívánom az evezõpadot.. de muszály legalább húsz percet... Azután mehetek ásni? De aki tudott mézepálinkázni, az evezzen ásson... Tudod az egyensúly a legfontosabb...
silence, 6:18
2009. december 2., szerda
0
Telefonált Gyula bácsi az ács: Engedélyt kért, hogy a Pagodám fotójával hirdethesse a vállalkozását. Referenciamunka. Mondtam neki: -Csak bátran öreg, hiszen maga csinálta. -De a te elképzelésed volt, és úgy illik, hogy kérjek engedélyt. -Én büszke lennék rá.- feleltem. És az is vagyok. Nyáron többben megálltak lefényképezni és még engedélyt sem kértek..
silence, 13:14
Szeretnélek figyelmeztetni benneteket, a mézes pálinkával kapcsolatban.. Szóval elég sunyi az a cucc.. Itatja magát, mert édes, közben azért csak ötven fokos.. Na még egyget, na még egy befér, utána azon kapod magad, hogy csókolgatod a családot, együtt énekelsz Rob Halforddal, és hülyeségeket írsz a Fórumba. De ez még mind semmi. A végén olyan éhes leszel, hogy diéta ide, vagy oda, meg tudnál enni egy rántott lovat. Rántott ló híján azonban nekiülsz, és megeszel két nagy libacombot két köbméter vörösboros almás lilakáposztával. Utána úgy teszel, mintha tévéznél, de nem látsz az orrodig sem.. Bizony.. És nyolckor már alszol, ellenben hajnali ötkor felébredsz, és hú meg jajjj.. Na ezért veszélyes.. Nota bene! :-)
silence, 9:29
2009. december 1., kedd
0
silence, 19:05
Ezt álmodtam ... Érdeks nem?
silence, 18:36
Mézes pálinka gyártásba fogtam... Danolás lesz a vége.. :-)) Sógorasszony megkért, hogy csináljak már neki egy két decit medicina gyanánt.. Sok jó recipe van a neten, de mindhez idõ kell... forgatni, rázogatni hetekig.. a sógornõ meg most kezd köhögni... Úgyhogy mikró, méz, pálinka, tök egyszerû.. Azért Karácsonyra csinálok valami különleges ágyasmézest is... Fantázia az van... :-)))
silence, 16:25
Megyek sütõlapátot csiszolni.. Ugyanis most az következik... :-)
silence, 14:01
silence, 11:18
Egész hajnalban ezt dúdoltam... "Éhéhéhnn.. úgy szeretek részeg lenni..." :-)) Seress Rezsõ...Nem tudom hol, mikor álmodtam... Jó lenne ez a Danubius "onlány", de állandóan megszakad öt hat másodpercre, és ez rettentõen zavar.. asszem maradok a jól bevált rövidhullámnál.. A fiam kilencre megy ígyhát mindketen nagy komolyan kedd reggel, nekifogtunk rajzfilmeket nézni, mint akinek semmi dóga... Ben ten.. szeretem.. Gyerek vagyok tudom én.. Reggel rajzfilm, délben szunya, és a gyerekzáras gyógyszerek, flakonok, mindig komolyan feladják a leckét, amikor ki akarok nyitni egyet.... De sebaj... Játék az élet.. Locsogócsap jobbról balra erõsen megteker... Hopp.. el is zártam... :-))
silence, 7:39
Megpróbálom megerõsíteni a hátizmaimat, hogy ne fájjon a derekam.. de most csak óvatosan az evezõpaddal.. Jó dolog, mert a lábat mellett is erõsíti ha úgy húzom.. Venni kellene bele elemet, hogy lássam az idõt, a csapásszámot, és a kilozsúlokat.. Nem tudom meddig lesz ez a lendület, mert általában nem vagyok kitartó, csak a komoly dolgokban, és a.... hehehe.. Most majdnem nakképûsködni kezdtem.. Fájó derékkal... :-))) Szóval ha nem tudok metszeni, hát evezek.. úgyis december van.. Ilyenkor már nem szoktunk kijárni, csak ez a sztokatlanul enyhe idõ bolondít meg minket...
silence, 6:47
2009. november 30., htf
0
silence, 13:54
Bár itthon maradtam volna.. nem kellett volna hazajönni... :-(
silence, 13:52
2009. november 29., vasrnap
0
Itthon maradtam...
silence, 10:35
2009. november 27., pntek
0
Tankcsapda
A hüvelykujjam rég nem mutat az égre A csizmámról is lekopott már a por Én hülye, még azt hittem, hogy majdcsak eljön a vége De ez még mindig ugyanaz az út, ami volt akkor Mikor a gép a pályát úgy hagyta el Ahogy kell
A képeidet már széjjeltéptem régen De ha lehunyom a szemem, én látom magam elõtt Minden mozdulatod, minden emlékem Én felejtenék, hát adj hozzá erõt!
Azóta is csak jönnek-mennek az évek És én még mindig ugyanúgy állok a színpadon És ugyanúgy velem vannak a hangok is meg a fények És már az sem fáj, ami akkor még fájt nekem nagyon Mikor a gép a pályát úgy hagyta el Ahogy egy géphez illik, ahogy egy gépnek kell
R: Holnap rám új nap virrad Holnaptól minden más lesz Vagy ugyanaz mégis, Én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad És rólam bárhogy döntesz, én csak nézlek majd És tényleg köszönök mindent Rám egy új nap virrad Holnaptól minden más lesz, Vagy talán ugyanaz mégis, Én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad, És tudod, bárhogy döntesz, én csak nézlek majd És tényleg köszönök mindent Én köszönök mindent Én tényleg köszönök mindent, köszönök mindent
Aki bennem él az Nem egy tiszta elme Az életéhez nincs elég türelme A halálához meg még nem elég bátor De ha eljön érte és szól, Õ majd elindul magától
Holnap rám új nap vár, Holnaptól minden más lesz Vagy ugyanaz mégis, Én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad, És rólam bárhogy döntesz, Én csak nézlek majd És tényleg köszönök mindent Rám egy új nap virrad, Holnaptól minden más lesz Vagy talán ugyanaz mégis, Én valahogy azt érzem itt bent Hogy rám egy új nap virrad, És tudod, bárhogy döntesz, Én csak nézlek majd
A hüvelykujjam rég nem mutat az égre A csizmámról is lekopott már a por
silence, 21:36
A francba Tsis kcsi babám.. Spicc.. ahogy ígértem.. :-))
silence, 21:30
Epegörcsmentes jó reggelt! Ma befejezõ nap. Két sor is félbe van hagyva, amit befejezünk, és a Presidenete nevû gyermekeimnél elkezdük az utolsó sort rendberakni. Tehát elkezdõ nap is van ma.. A meristin ugyan menstruációs görcsökre való gyógyszer, de jobb híján az epegörcsön is segít valamelyest. Bevettem, nem talált méhet... Na kezdem kelteni a gyerekeket... És befejezem a nyavajgást... A kezdet és a vég. Na ki írta?
silence, 6:30
2009. november 26., cstrtk
0
Anno 1955.. :-)
silence, 11:33
Már elmúlt éjfél.. levélgereblyésés lesz, ha készen vagyok a dottore nénivel... :-))
silence, 8:37
2009. november 25., szerda
0
Eduard Mörike
Éjfél
Megjött az éj, s merengve áll a hegynek támaszkodva már, s a nagy idõ aranyló mérlege nem leng. Egyenlõ súllyal van tele.
S hetykén duruzsolnak, — a hold kiragyog —. anyjuknak, az éjnek, a friss patakok a napról, az elpihenõ mai napról.
Egy õs gyerekdalt döngicsél a víz, de únja már az éj, a csengõ égi kék, az vonzza õt, azt kedveli, az illanó idõt.
S álmos patakok puha medreiken tovább duruzsolnak azért szeliden a napról, az elpihenõ mai napról.
silence, 7:26
Ma metszés... Bár nyúlik, sáros, húzódik, de nem szeretek már itthon... Jöjjön aminek jönnie kell.. :-)))
silence, 7:22
2009. november 24., kedd
0
És most alszik egyet a kis óvodás.. A bár ülve nyalja a fényességes telihódat... Tente baba tente... Csak annyira horkolj, hogy ki ne essen az ablaküveg..