2009. november 22., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Erre a napra mondják, hogy a munkám ma kĂ©t forintot nem Ă©rt.. Ki sem lĂ©ptem a lakásbĂłl... Na.. csak eygszer amĂg átmentem anyámhoz.. Papucsban..
silence, 17:06
|
|
|
|
2009. november 20., péntek |
|
|
0 |
|
|
"Hol volt, hol nem volt egy lány.."
silence, 13:01
|
|
|
MĂ©g szerencse hogy utánanĂ©ztem.. Nem AurĂłra, hanem AurĂ©lia az a kicsi jány, akinek hintalovat ĂşjĂtok.. Hu.. MĂ©g jĂł hogy nem AurĂłráztam le... :-))) Nem Ă©n vagyok a keresztapja... :-))
silence, 13:01
|
|
|
A lĂł bár fafejĂ», de csillog villog.. remĂ©lem örĂĽlni fog a kicsi AurĂłra.. (Ez a Betty is találhattott volna valami egyszerĂ»bb nevet... :-)) RetroLóóó, jajj de fura jajj de jóóó.. :-)) És most.... tadadadááám... Nekifogok Ăşjra a hordĂłnak... Klassz rádiĂłt hallgatok.. Danubius hĂján... Az Abaházy Csaba kivánságol...
Fújj csak bolond szél fújjj.. Fúdd el a rosz nyúlós ködöt, a szürkeséget.. Fúdd mert te is jól tudod, Hogy a napfény maga az élet...
silence, 11:55
|
|
|
Már megint Piusz nap van... Most vagy eltelt egy Ă©v, vagy Ă©vente többször ĂĽnnepelnek ezek a fránya Piuszok... -HĂ© Piusz! Tolsz az arcba egy jĂł pĂvĂłt, vagy inkább egy csupor ákovitát? JĂłl van no.. Legyen akkor misebor.. Na? Most melyik lukbĂşl fĂş bolond szĂ©l? :-))
silence, 10:15
|
|
|
Lólakkozás.. Második menet...
silence, 10:05
|
|
|
|
2009. november 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
Voltam az erdõben, mert a mama azt találta mondani, hogy megkĂvánta az Ăłriás tölcsĂ©rgombát..(Persze õ Ăgy mondta: "A nyálam kicsordul egy kis gombáért") Én meg ugrottam, mert jĂł fiĂş vagyok. Meg azĂ©rt is, mert már kezdtem mĂ©rgelõdni, hogy hoszĂş hoszĂş Ă©vek Ăłta ez lesz az elsõ idĂ©ny, hogy egy árva gombát sem tudok felmutatni? Én a marĂłi kerekerdõ szakavatott ismerõje? Meg amĂşgy imádok az erdõben kĂłricálni õsszel.. Persze ami mĂ©g megmaradt belõle. SzĂłval egy szĂł mint száz, csörtettem kĂ©t Ăłra hosszat, a dzsumbujban amĂg ezt a hĂ©t darab gyönyörĂ»sĂ©get megtaláltam. LefotĂłztam, Ă©s átvittem a Mamának. Erõsen gondolkodtam, hogy veszek egy dagadĂłt, Ă©s beletöltöm, nĂ©mi kacsamájjal, petrezselyemzölddel, zsemlemorzsával, jĂł fĂ»szeresen, de azután gyõzött a fiĂşi szeretet. Mondtam már hogy jĂł fiĂş vagyok? :-))
silence, 14:14
|
|
|
A hülye kérdést én tettem föl a naplómban, majd kitöröltem... bocssancsovics Milán...
silence, 12:21
|
|
|
|
2009. november 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
Metszés volt.... Hat óra. Elég volt. Ég az arc, fáj a térd... de jó...
silence, 17:25
|
|
|
|
2009. november 15., vasárnap |
|
|
0 |
|
|
Home sweet home..
silence, 17:47
|
|
|
|
2009. november 13., péntek |
|
|
0 |
|
|
MĂ©g holnap egy ucsĂł-ucsĂł nekifutás, Ă©s be is zár a fõzde... Tomi, az öreg zsivány azt mondta lehet hogy jövõre ki sem nyit.. Ăšgyhogy nagyon valĂłszĂnĂ» hogy abban a helyisĂ©gben holnap- holnapután mi fõzĂĽnk utolszor... Bánnám ha Ăgy lenne.. Hátha az öreg gengszter jövõ szezonra helyrerázĂłdna egĂ©szsĂ©gileg, Ă©s Ă©rezne annyi ambĂciĂłt, hogy kinyitna megint... Vagy vegyĂĽk meg tõle az engedĂ©lyt, Ă©s Ă©pĂtsĂĽnk oda egy stramm, modern, kicsike fõzõt? He?...RĂ©gi fõzdĂ©t felĂşjĂtani mindig egyszerĂ»bb mint Ăşjat nyitni... EngedĂ©lyĂĽgyileg, bĂĽrokráciailag.. Most alszom, mert tĂ©nyleg nagyon hideg volt hajnalban a platĂłn.. Ă©s reggel hatkor indulunk vissza..
silence, 14:05
|
|
|
|
2009. november 11., szerda |
|
|
0 |
|
|
"Be sok esõ be sok sár!..." :-((
silence, 9:19
|
|
|
|
2009. november 10., kedd |
|
|
0 |
|
|
Az alábbi mondandóm alátamasztására, vagy nevezzük inkább illusztrálásnak?
1. Lóránt és a kifelé tartó gulya. 2. Lóránt komám, és a szomszéd ló.. 3. Káosz a fõzde elõtt. 4. Carol az egyik fõzõmester.. :-))
silence, 12:56
|
|
|
silence, 12:49
|
|
|
silence, 12:48
|
|
|
silence, 12:47
|
|
|
silence, 12:45
|
|
|
HĂ©tvĂ©gĂ©n az oláh tesĂłk által közigazgatott Aradországban voltam szilvalevet fõzni. SzilvábĂłl boldogság. És nem kell annyit fizetni, mint idehaza. Sõt egyáltalán nem kell fizetni. HĂşsz százalĂ©k vámot vesznek az Ă©let tĂĽzes vizĂ©bõl, Ă©s mindenki magyar. SzĂłval a határtĂłl alig kell menni harminc kilomĂ©tert, de amikor odaĂ©rsz, a falu szĂ©lĂ©n állĂł házikĂłhoz, mintha legalább száz Ă©vet haladtál volna visszafelĂ© az idõben. Ezt mindenkinek látni kellene, mert egy-kĂ©t Ă©ven belĂĽl ilyen nem lesz. KĂvĂĽlrõl szembetĂ»nõ a nagy rozsdás tartály, amibe a meleg hĂ»tõvizet szivattyĂşzzák. A fõzde elõtt lĂ©võ nagy tĂ©ren, megszámlálhatatlan szĂnĂ» Ă©s formájĂş edĂ©nyekben, hordĂłkban, kupacokban áll a cefreanyag, rajta mindenfĂ©le fadarabok, Ă©s letakarva lekötve várják, hogy sorra kerĂĽljenek. Hátul folyik kifelĂ© a cefremoslĂ©k, ami már egy egĂ©sz tavat alkotott azokban a hatalmas Ăşgynevezett „kubikgödörben” amibõl egykoron a falu Ă©pĂtĂ©sĂ©hez használ vályogot vetettĂ©k. Annak a tĂłnak már kĂĽlön Ă©lõvilága van. Maga a fõzde kĂ©t helyisĂ©gbõl áll. Egy körĂĽlbelĂĽl háromszor hárommĂ©teres rĂ©szbõl, ahol a kĂ©t ĂĽst van, Ă©s egy kb egyszer három mĂ©teres kamrábĂłl, amiben az öreg Tomi a tulaj ágya van, meg egy asztal, Ă©s szörnyĂ» rendetlensĂ©g. Valamikor ki lehetett betonozva, de a kiömlõ cefre már rĂ©gen megette a betont, most Ăşgy tĂ»nik, mintha földes padlĂł volna. KĂ©t ĂĽst alatt bĂşg morog a tĂ»z, nagy hõsĂ©g, Ă©s az a jellegzetes cefreszag jár át mindent. Az egĂ©sznek van valami varázsa KĂĽlönleges világ az.. Ha kinn ácsorog az emberfia, láthat körbe-körbe vágtázĂł csikĂłt, a teheneket, ahogy reggel hajtják ki a falubĂłl, s este vissza, s messzire õszi szĂnekben pompázĂł erdõt. Egy dĂ©lelõtt bambulok a fejembõl, hát látom ám, hogy egy juhász subában sĂ©tál kifelĂ© a falubĂłl, neki a nagyvilágnak. Egyik kezĂ©ben görbebot, Ă©s kĂ©t kutya ugrándozik körĂĽlötte, közben románul hangosan kiabál a mobiltelefonjába. Csak ment-ment ordĂtozva, Ă©s a kutyák körbe ugatták. Ilyen valĂłszĂnĂ»tlen jelenetet csak Kusturica filmekben lehet látni. Azután ott vannak mĂ©g a muslincák. Nem a „repĂĽlök”, amik a cefrĂ©t támadják, -bár abbĂłl is akad elĂ©g-, hanem az emberi muslincák. Mindig elõkerĂĽl valahonnan valaki, aki kibĂrhatatlan vágyat Ă©rez, hogy igyon az ott helyben kĂ©szĂĽlt „Ă©let vizĂ©bõl”. Ott somfordálnak, megprĂłbálnak segĂteni valamit, vagy csak ácsorognak a csodára várva. Ezt a jelensĂ©get itthon is megfigyeltem, ez általános bármelyik szeszfõzdĂ©ben fõztĂĽnk eddig. Akirõl mesĂ©lni szeretnĂ©k az a Feri. Ă• nem klasszikus muslinca, ugyanis nem iszik alkoholt. Ă• azĂ©rt lebzsel ott, mert egyszerĂ»en nincs munkája. MegprĂłbál segĂteni fát vágni, cefrĂ©t felönteni nĂ©mi pĂ©nz remĂ©nyĂ©ben, s ha nem kap, legalább emberek között van. Huszonöt Ă©ves, Ă©s elĂ©g gyenge a gĂşnya rajta. A bal lába olyan merev mintha fábĂłl volna. Amikor megkĂ©rdeztem mi törtĂ©nt vele csak annyit mondott. -Rossz helyre szĂşrta az orvos az injekciĂłt kisgyerekkoromban hogy állna meg a szeme. MegkĂ©rdezte hogy vágjon-e fát? Én mondtam, hogy lehet. EgyrĂ©szt mert Ăgy tudtam rajta segĂteni, másrĂ©szt meg lusta vagyok mint a fene. Azt mondta ne aggĂłdjak, majd megegyezĂĽnk. KĂ©t Ăłra hosszat dolgozott megszakĂtás nĂ©lkĂĽl. SzĂ©pen dolgozott. ElnĂ©ztem, ahogy erejĂ©t beosztva takarĂ©kos mozdulatokkal, szinte erõlködĂ©s nĂ©lkĂĽl hasogatta a tuskĂłkat. Megfontoltan, gyakorlottan, minden mozzanat pontosan kiszámĂtott volt. Csak annyira emelte a baltát amennyire kellett, Ă©s csak akkorát ĂĽtött amennyire feltĂ©tlenĂĽl szĂĽksĂ©g volt. Bár biztosan voltak fájdalmai, mert a száját összeszorĂtotta, Ă©s a kĂ©k szemĂ©bõl, kissĂ© zord, majdnem hogy eszelõs koncentráciĂłt vĂ©ltem felfedezni. ValĂłszĂnĂ»leg egĂ©sz Ă©letĂ©ben azon kĂĽzdött, hogy bizonyĂtsa, hogy meg tud õ is csinálni minden munkát, amit az egĂ©szsĂ©gesek. NehĂ©z lehet neki egy olyan világban, ahol a fizikai munkabĂrás, az egyik legfõbb Ă©rtĂ©k. A vĂ©gĂ©n adtam neki hĂşsz leut, ami azĂ©rt vittem, ha valami kávĂ©t akarok venni benn a faluban a boltban, vagy megkĂvánok valamit, ne legyen bajom a váltással. FelöntĂ©snĂ©l is segĂtett, adogatta a vödröket, hordta be a fát, egĂ©sz dĂ©lután le nem ĂĽlt egyszer sem. Kezdtem zavarba jönni, hogy talán tĂşlfizettem, vagy mĂ©g kellene adjak neki valamit? Este oda adtam az egyik szendvicsemet, amit gondolkodás nĂ©lkĂĽl jĂłĂzĂ»en elfogyasztott, Ă©s lefojtotta vagy fĂ©l liter ásványvĂzzel. Utána csak annyit mondott: -Itt jobb a borvĂz. Amivel teljes mĂ©rtĂ©kben egyetĂ©rtek. A romániai ásványvizeknek nincs párja. Tizenegy Ăłra felĂ© látom ám, hogy a jĂł komám Onedin kapitány egyre laposabbakat pislog. Mondtam neki, eridj dĂ»lj el mint a rohadt nád, mert te már öreg vagy. Gyõzöm Ă©n egyedĂĽl, mert a fa fel van vágva, reggel meg majd te jössz. Ăšgyis volt. A jĂł komám befĂ©szkelte magát a teherautĂł platĂłjára egy szivacsra, az ámerikai kabátomban, Ă©s elkezdte vonni szegĂ©ny lĂł irháját. Mi meg hárman tápláltuk a tĂĽzet, gurigattuk a hordĂłkat, amikor kellett, felöntöttĂĽk az ĂĽstöket.. Hajnali egy Ăłra felĂ© kĂ©rdezem a FerkĂłt, hogy: -Te nem vagy álmos? Nem akarsz ma Ă©jjel aludni? -de nem válaszolt semmit, csak nĂ©zett morcosan. Ekkor a fõzõmester felvilágosĂtott, hogy „CsipkerĂłzsika” komám kĂ©rte meg a FerkĂłt maradjon reggelig, majd megegyeznek. Hogy ilyen szĂ©pen tisztázĂłdott minden, hát ĂĽldögĂ©ltĂĽnk. Kinn szakadni kezdett az esõ a nagy ágyai pusztában de nem baj, mert az akác vizesen is Ă©g. Benn a jĂł melegben ĂĽldögĂ©ltĂĽnk a kazánok alatt duruzsolt a tĂ»z, az „Ă©let vize” lassan csordogált, Ă©s elõkerĂĽlt valami tökmag is. Egyszer csak az Ă©n ĂşjdonsĂĽlt szigorĂş arcĂş segĂ©dem megszĂłlalt: -Nem tud valami jĂł magyar viccet? Meglepõdtem kicsit, mert viccmesĂ©lĂ©st azt nem nĂ©ztem ki belõle, de hiába a negyvennĂ©gy Ă©v tapasztalat, a viszonylag jĂł emberismeret, nagyot tĂ©vedtem. Ugyanis õ tudott viccet. Igaz hogy pont olyan fapofával mesĂ©lte mintha fát vágna, de a stĂlusa utánozhatatlan volt. MegprĂłbálom szĂł szerint tolmácsolni: TörtĂ©nt egyszer, hogy a Szent PĂ©ter, a mennyországban, maga elĂ© hĂvatott egy angyalt, Ă©s mondta neki: -HĂ©kás! Olyan rĂ©gen nem vĂłtunk már lenn a fõdön. Eridj csak, oszt szĂ©pen Ăłvatosan nĂ©zzĂ©l körbe. Mához egy hĂ©tre gyere vissza, Ă©s sorold el nekem mi változott odalenn. Ăšgyis vĂłt. Lement az angyal ember kĂ©pibe, de már az elsõ napon nagy szerelembe esett egy fiatal özvegyasszonnyal, oszt a többi hat napon csak állandĂłan kamatyoltak. -Tudja mi a kamatyolás? -kĂ©rdezte tõlem a FerkĂł. -Tudom hát - feleltem bĂĽszkĂ©n. BĂłlintott, s akkor azután tovább mesĂ©lt. Eltellet a hĂ©t, nagy vĂłt a baj. Mármost hogyan legyen tovább? De az angyal furfangos vĂłt ám. Kigondolt valamit. -Bizonyára szĂ©kely angyal volt – kottyantottam közbe, de a mesĂ©lõ folytatta. Visszament a mennyországba, Ă©s nagy bátran Szent PĂ©ter elibĂ© állott. -Na mi változott odalenn? –kĂ©rdĂ© az öreg. -HosszĂş sora van annak. -feleli az angyal. –De elsõbbszõr nekem támadt egy komoly bajom. -Ki vele.- Ăgy az öreg. -Az a baj hogy azon a hĂ©ten amĂg lenn voltam, nagyon rákaptam a kecsketejre. Ha vissza gyĂĽvök, itt meg nem lesz kecsketej, akkor Ă©n halok meg utána. -Nincs itt semmi hiba. -mondá az öreg. –Eridj vissza, oszt hozzál magadnak egy kecskĂ©t. Ha mán annyira a rákaptál. Ekkor már nagyon vidám voltam. ElkĂ©pzeltem mi lesz az angyallal, ha meghal a mennyországban? Hová kerĂĽl? A kamatyolĂł angyal. Mondom neked. ÉlmĂ©ny volt hallgatni. Szalad az angyal az özvegyasszonyhoz. Már messzirõl kiabálja: -Vetkõzz azonnal csĂłrĂ©ra. Az asszony Ăşgy is tett. -Eriszkedj nĂ©gykĂ©zlábra. Az asszony Ăşgy tett. Akkor az angyal talált valami rossz kötelet, a nõ nyakába kötötte, Ă©s azzal indultak is föl egyenesen a mennyországba. Ahogy mennek be a kapun, látják ám hogy az öreg elszundikált. Már majdnem besomfordáltak, amikor az öreg felriadt, Ă©s elkiáltotta magát: -HĂł. -Mi a hĂ©zag fõnök? -kĂ©rdi az angyal. -Hát csak annyi hogy tĂ©nyleg nagyot változhatott lenn a világ, amiĂłta nem jártam ott. -MibĂ»l gondolja? -Csak abbĂşl, hogy rĂ©gen a kecskĂ©nek hátul volt a tõgye, oszt elöl a szakálla, most meg ippeg fordĂtva. Elöl a tõgye hátul a szakálla. Amikor a koma odaĂ©rt mesĂ©lĂ©sben, hogy –HĂł. -Mi a hĂ©zag fõnök? Én akkor kezdtem el nyerĂteni. Az angyal Szent PĂ©ternek. „Mi a hĂ©zag fõnök?” KĂ©szen voltam.. majdnem leestem a padrĂłl Ăşgy nevettem.. Mikor FerkĂł öcsi látta mennyire elvarázsolt minket, a nap folyamán elõször õ is megengedett magának egy mosolyt.. Persze mĂ©g nem fejeztem be... Ha volt tĂĽrelmed elolvasni, akkor megvárod a folytatást is... :-)
silence, 11:43
|
|
|
SzĂvás! Angolul soap.. (ejtsd szop) Tegnap dĂ©lelõtt megpakoltuk a Mercit. HuszonnĂ©gy hordĂł jĂł cefre fĂ©rt reá, majd szĂ©pen elindultunk visza a mĂşltba, a Aradországbeli szeszfõzdĂ©be Tomi bácsihoz. Battonyánál szĂ©pen átĂ©nekeltem magunkat a határon, de alig mentĂĽnk kĂ©tszáz mĂ©tert, Turnuban, (Tornya) reccs.. a hátsĂł dupla kerĂ©k megadta magát. Persze.. Tizennyolc mázsa helyett negyven volt rajta. Én is megsĂ©rtõdnĂ©k. DĂ©ltõl este ötig vártunk, a segĂtsĂ©gre, mert Pistike Ă©ppen Pesten volt. Én legalább jĂłt olvastam mĂg le nem ment a nap. (Peter Marschall: Nincs helyed a temetõben) Azután rendbehoztuk annyira hogy lassan visszaszivárogtunk hazai vizekre, bár nem volt egyszerĂ». Ahány "Robin Hood " igazoltatott azon a rövidke kis Ăşton mindenkinek el kellett magyarázni, hol magyarul, hol oláhul,hogy miĂ©rt hozunk Románia felõl cefreszilvát. Leraktuk a kocsit a szilvásban, Ă©s már estĂ©re, mire kezdõdött az NCIS, már itthon is voltam.. Zyba Ă©s Aby kalandjai ahelyett, hogy kinn fõztĂĽk volna az Ă©let vizĂ©t.. Ma javĂtás, holnap ha nem kell alkatrĂ©sz rendelni, Ă©s kĂ©szen leszĂĽnk Ăşjabb prĂłba.. Mondtam már hogy sohasem adjuk fel? Pedig most is zuhog..
silence, 7:41
|
|
|
|
2009. november 9., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Indulás két éjszakás kalandra... Viszek egy Sokol rádiót is... És ha minden igaz lesz hõsugárzó úgy alszunk makd a platón szivacson melegben... Az idén az utolsó út... De most nem tervezek semmit sütni.. Örülünk ha nem fulladunk bele a sárba... Na indula!!!
silence, 7:35
|
|
|
|
2009. november 6., péntek |
|
|
0 |
|
|
Az Ăşj kincseim sorban: l. Egy vasszerkezet, amiben kukoricacsutkát kell meggyĂşjtani Ă©s ha tekered a lapátokat, tĂĽzet okád.. RĂ©gen Ăgy perzseltĂ©k a desznyĂłkat. MĂ©g a bõrszĂj ami hajtja az is eredeti, bár az orra kissĂ© szĂ©tĂ©gett már.. 2. Egy db kb kĂ©t mĂ©teres nyelĂ» kenyĂ©rsĂĽtõ lapát. Pont lakkozva falra valĂł.. 3. Egy retro fa hintalĂł a hatvanas Ă©vekbõl 4. kĂ©t db kenyĂ©rsĂĽtõ forma. Ezek rĂ©gi Ăşj kincsek, a mellĂ©kĂ©pĂĽletpadlásárĂłl tudtam rĂłluk, de mĂ©gis örĂĽlök hogy lehoztam õket. Lomi Robi bátyátok jelenti hogy az idĂ©n már nem tervez felĂşjĂtani semmit, hiszen mĂ©g a hordĂł sem áll sehogy... De ha jobban belegondolok, nem ĂgĂ©rhetek semmit... hehe... Ja! És hallgattam megint az Ăşj Csapdát.. Most hogy jobban figyeltem ĂĽtött mint az ingaĂłra.. Ilyen szöveg pl.. Bár lehet hogy nem pontosan idĂ©zem..
"Aki bennem Ă©l az nem egy normális elme Az Ă©letĂ©hez nincsen elĂ©g tĂĽrelme A halálhoz meg mĂ©g nem elĂ©g bátor De ha eljön az idõ Ă©s hĂvja, Elindul magátĂłl.." Ăšgyhogy a zene kezd belĂ©mszivárogni... Köszönöm Tankcsapda (Köszönöm doktor) :-))
silence, 10:38
|
|
|
Több meló van kinn mint gondoltam volna... De vannak új kincseim.. :-))
silence, 9:33
|
|
|
Ma garázsrend... Mint mindig amikor végképp nem tudok mit kezdeni magammal.. Ucsó menccsvár... Hasznos Rob...
silence, 7:41
|
|
|
|
| |