| 2009. november 11., szerda |
|
 |
0 |
|
|
"Be sok esõ be sok sár!..."
:-((
|
silence, 9:19
|
|
|
|
| 2009. november 10., kedd |
|
|
0 |
|
|
Az alábbi mondandóm alátamasztására, vagy nevezzük inkább illusztrálásnak?
1. Lóránt és a kifelé tartó gulya.
2. Lóránt komám, és a szomszéd ló..
3. Káosz a fõzde elõtt.
4. Carol az egyik fõzõmester..
:-))
|
silence, 12:56
|
|
|
|
silence, 12:49
|
|
|
|
silence, 12:48
|
|
|
|
silence, 12:47
|
|
|
|
silence, 12:45
|
|
|
Hétvégén az oláh tesók által közigazgatott Aradországban voltam szilvalevet fõzni.
Szilvából boldogság. És nem kell annyit fizetni, mint idehaza. Sõt egyáltalán nem kell fizetni. Húsz százalék vámot vesznek az élet tüzes vizébõl, és mindenki magyar.
Szóval a határtól alig kell menni harminc kilométert, de amikor odaérsz, a falu szélén álló házikóhoz, mintha legalább száz évet haladtál volna visszafelé az idõben. Ezt mindenkinek látni kellene, mert egy-két éven belül ilyen nem lesz.
Kívülrõl szembetûnõ a nagy rozsdás tartály, amibe a meleg hûtõvizet szivattyúzzák. A fõzde elõtt lévõ nagy téren, megszámlálhatatlan színû és formájú edényekben, hordókban, kupacokban áll a cefreanyag, rajta mindenféle fadarabok, és letakarva lekötve várják, hogy sorra kerüljenek.
Hátul folyik kifelé a cefremoslék, ami már egy egész tavat alkotott azokban a hatalmas úgynevezett „kubikgödörben” amibõl egykoron a falu építéséhez használ vályogot vetették.
Annak a tónak már külön élõvilága van.
Maga a fõzde két helyiségbõl áll. Egy körülbelül háromszor háromméteres részbõl, ahol a két üst van, és egy kb egyszer három méteres kamrából, amiben az öreg Tomi a tulaj ágya van, meg egy asztal, és szörnyû rendetlenség. Valamikor ki lehetett betonozva, de a kiömlõ cefre már régen megette a betont, most úgy tûnik, mintha földes padló volna. Két üst alatt búg morog a tûz, nagy hõség, és az a jellegzetes cefreszag jár át mindent. Az egésznek van valami varázsa
Különleges világ az.. Ha kinn ácsorog az emberfia, láthat körbe-körbe vágtázó csikót, a teheneket, ahogy reggel hajtják ki a faluból, s este vissza, s messzire õszi színekben pompázó erdõt.
Egy délelõtt bambulok a fejembõl, hát látom ám, hogy egy juhász subában sétál kifelé a faluból, neki a nagyvilágnak. Egyik kezében görbebot, és két kutya ugrándozik körülötte, közben románul hangosan kiabál a mobiltelefonjába. Csak ment-ment ordítozva, és a kutyák körbe ugatták. Ilyen valószínûtlen jelenetet csak Kusturica filmekben lehet látni.
Azután ott vannak még a muslincák. Nem a „repülök”, amik a cefrét támadják, -bár abból is akad elég-, hanem az emberi muslincák. Mindig elõkerül valahonnan valaki, aki kibírhatatlan vágyat érez, hogy igyon az ott helyben készült „élet vizébõl”. Ott somfordálnak, megpróbálnak segíteni valamit, vagy csak ácsorognak a csodára várva.
Ezt a jelenséget itthon is megfigyeltem, ez általános bármelyik szeszfõzdében fõztünk eddig.
Akirõl mesélni szeretnék az a Feri. Õ nem klasszikus muslinca, ugyanis nem iszik alkoholt. Õ azért lebzsel ott, mert egyszerûen nincs munkája. Megpróbál segíteni fát vágni, cefrét felönteni némi pénz reményében, s ha nem kap, legalább emberek között van. Huszonöt éves, és elég gyenge a gúnya rajta. A bal lába olyan merev mintha fából volna. Amikor megkérdeztem mi történt vele csak annyit mondott.
-Rossz helyre szúrta az orvos az injekciót kisgyerekkoromban hogy állna meg a szeme.
Megkérdezte hogy vágjon-e fát? Én mondtam, hogy lehet. Egyrészt mert így tudtam rajta segíteni, másrészt meg lusta vagyok mint a fene. Azt mondta ne aggódjak, majd megegyezünk.
Két óra hosszat dolgozott megszakítás nélkül. Szépen dolgozott. Elnéztem, ahogy erejét beosztva takarékos mozdulatokkal, szinte erõlködés nélkül hasogatta a tuskókat. Megfontoltan, gyakorlottan, minden mozzanat pontosan kiszámított volt. Csak annyira emelte a baltát amennyire kellett, és csak akkorát ütött amennyire feltétlenül szükség volt. Bár biztosan voltak fájdalmai, mert a száját összeszorította, és a kék szemébõl, kissé zord, majdnem hogy eszelõs koncentrációt véltem felfedezni. Valószínûleg egész életében azon küzdött, hogy bizonyítsa, hogy meg tud õ is csinálni minden munkát, amit az egészségesek. Nehéz lehet neki egy olyan világban, ahol a fizikai munkabírás, az egyik legfõbb érték. A végén adtam neki húsz leut, ami azért vittem, ha valami kávét akarok venni benn a faluban a boltban, vagy megkívánok valamit, ne legyen bajom a váltással.
Felöntésnél is segített, adogatta a vödröket, hordta be a fát, egész délután le nem ült egyszer sem. Kezdtem zavarba jönni, hogy talán túlfizettem, vagy még kellene adjak neki valamit?
Este oda adtam az egyik szendvicsemet, amit gondolkodás nélkül jóízûen elfogyasztott, és lefojtotta vagy fél liter ásványvízzel. Utána csak annyit mondott:
-Itt jobb a borvíz.
Amivel teljes mértékben egyetértek. A romániai ásványvizeknek nincs párja.
Tizenegy óra felé látom ám, hogy a jó komám Onedin kapitány egyre laposabbakat pislog. Mondtam neki, eridj dûlj el mint a rohadt nád, mert te már öreg vagy. Gyõzöm én egyedül, mert a fa fel van vágva, reggel meg majd te jössz.
Úgyis volt. A jó komám befészkelte magát a teherautó platójára egy szivacsra, az ámerikai kabátomban, és elkezdte vonni szegény ló irháját.
Mi meg hárman tápláltuk a tüzet, gurigattuk a hordókat, amikor kellett, felöntöttük az üstöket..
Hajnali egy óra felé kérdezem a Ferkót, hogy:
-Te nem vagy álmos? Nem akarsz ma éjjel aludni? -de nem válaszolt semmit, csak nézett morcosan.
Ekkor a fõzõmester felvilágosított, hogy „Csipkerózsika” komám kérte meg a Ferkót maradjon reggelig, majd megegyeznek.
Hogy ilyen szépen tisztázódott minden, hát üldögéltünk. Kinn szakadni kezdett az esõ a nagy ágyai pusztában de nem baj, mert az akác vizesen is ég. Benn a jó melegben üldögéltünk a kazánok alatt duruzsolt a tûz, az „élet vize” lassan csordogált, és elõkerült valami tökmag is.
Egyszer csak az én újdonsült szigorú arcú segédem megszólalt:
-Nem tud valami jó magyar viccet?
Meglepõdtem kicsit, mert viccmesélést azt nem néztem ki belõle, de hiába a negyvennégy év tapasztalat, a viszonylag jó emberismeret, nagyot tévedtem. Ugyanis õ tudott viccet. Igaz hogy pont olyan fapofával mesélte mintha fát vágna, de a stílusa utánozhatatlan volt.
Megpróbálom szó szerint tolmácsolni:
Történt egyszer, hogy a Szent Péter, a mennyországban, maga elé hívatott egy angyalt, és mondta neki:
-Hékás! Olyan régen nem vótunk már lenn a fõdön. Eridj csak, oszt szépen óvatosan nézzél körbe. Mához egy hétre gyere vissza, és sorold el nekem mi változott odalenn.
Úgyis vót. Lement az angyal ember képibe, de már az elsõ napon nagy szerelembe esett egy fiatal özvegyasszonnyal, oszt a többi hat napon csak állandóan kamatyoltak.
-Tudja mi a kamatyolás? -kérdezte tõlem a Ferkó.
-Tudom hát - feleltem büszkén. Bólintott, s akkor azután tovább mesélt.
Eltellet a hét, nagy vót a baj. Mármost hogyan legyen tovább? De az angyal furfangos vót ám. Kigondolt valamit.
-Bizonyára székely angyal volt – kottyantottam közbe, de a mesélõ folytatta.
Visszament a mennyországba, és nagy bátran Szent Péter elibé állott.
-Na mi változott odalenn? –kérdé az öreg.
-Hosszú sora van annak. -feleli az angyal. –De elsõbbszõr nekem támadt egy komoly bajom.
-Ki vele.- így az öreg.
-Az a baj hogy azon a héten amíg lenn voltam, nagyon rákaptam a kecsketejre. Ha vissza gyüvök, itt meg nem lesz kecsketej, akkor én halok meg utána.
-Nincs itt semmi hiba. -mondá az öreg. –Eridj vissza, oszt hozzál magadnak egy kecskét. Ha mán annyira a rákaptál.
Ekkor már nagyon vidám voltam. Elképzeltem mi lesz az angyallal, ha meghal a mennyországban? Hová kerül? A kamatyoló angyal. Mondom neked. Élmény volt hallgatni.
Szalad az angyal az özvegyasszonyhoz. Már messzirõl kiabálja:
-Vetkõzz azonnal csóréra. Az asszony úgy is tett. -Eriszkedj négykézlábra. Az asszony úgy tett. Akkor az angyal talált valami rossz kötelet, a nõ nyakába kötötte, és azzal indultak is föl egyenesen a mennyországba.
Ahogy mennek be a kapun, látják ám hogy az öreg elszundikált. Már majdnem besomfordáltak, amikor az öreg felriadt, és elkiáltotta magát:
-Hó.
-Mi a hézag fõnök? -kérdi az angyal.
-Hát csak annyi hogy tényleg nagyot változhatott lenn a világ, amióta nem jártam ott.
-Mibûl gondolja?
-Csak abbúl, hogy régen a kecskének hátul volt a tõgye, oszt elöl a szakálla, most meg ippeg fordítva. Elöl a tõgye hátul a szakálla.
Amikor a koma odaért mesélésben, hogy –Hó. -Mi a hézag fõnök? Én akkor kezdtem el nyeríteni. Az angyal Szent Péternek. „Mi a hézag fõnök?” Készen voltam.. majdnem leestem a padról úgy nevettem..
Mikor Ferkó öcsi látta mennyire elvarázsolt minket, a nap folyamán elõször õ is megengedett magának egy mosolyt..
Persze még nem fejeztem be...
Ha volt türelmed elolvasni, akkor megvárod a folytatást is... :-)
|
silence, 11:43
|
|
|
Szívás! Angolul soap.. (ejtsd szop)
Tegnap délelõtt megpakoltuk a Mercit. Huszonnégy hordó jó cefre fért reá, majd szépen elindultunk visza a múltba, a Aradországbeli szeszfõzdébe Tomi bácsihoz.
Battonyánál szépen áténekeltem magunkat a határon, de alig mentünk kétszáz métert, Turnuban, (Tornya) reccs.. a hátsó dupla kerék megadta magát. Persze.. Tizennyolc mázsa helyett negyven volt rajta. Én is megsértõdnék. Déltõl este ötig vártunk, a segítségre, mert Pistike éppen Pesten volt. Én legalább jót olvastam míg le nem ment a nap. (Peter Marschall: Nincs helyed a temetõben)
Azután rendbehoztuk annyira hogy lassan visszaszivárogtunk hazai vizekre, bár nem volt egyszerû. Ahány "Robin Hood " igazoltatott azon a rövidke kis úton mindenkinek el kellett magyarázni, hol magyarul, hol oláhul,hogy miért hozunk Románia felõl cefreszilvát.
Leraktuk a kocsit a szilvásban, és már estére, mire kezdõdött az NCIS, már itthon is voltam.. Zyba és Aby kalandjai ahelyett, hogy kinn fõztük volna az élet vizét..
Ma javítás, holnap ha nem kell alkatrész rendelni, és készen leszünk újabb próba.. Mondtam már hogy sohasem adjuk fel?
Pedig most is zuhog..
|
silence, 7:41
|
|
|
|
| 2009. november 9., htf |
|
|
0 |
|
|
Indulás két éjszakás kalandra... Viszek egy Sokol rádiót is... És ha minden igaz lesz hõsugárzó úgy alszunk makd a platón szivacson melegben... Az idén az utolsó út... De most nem tervezek semmit sütni.. Örülünk ha nem fulladunk bele a sárba...
Na indula!!!
|
silence, 7:35
|
|
|
|
| 2009. november 6., pntek |
|
|
0 |
|
|
Az új kincseim sorban:
l. Egy vasszerkezet, amiben kukoricacsutkát kell meggyújtani és ha tekered a lapátokat, tüzet okád.. Régen így perzselték a desznyókat. Még a bõrszíj ami hajtja az is eredeti, bár az orra kissé szétégett már..
2. Egy db kb két méteres nyelû kenyérsütõ lapát. Pont lakkozva falra való..
3. Egy retro fa hintaló a hatvanas évekbõl
4. két db kenyérsütõ forma.
Ezek régi új kincsek, a melléképületpadlásáról tudtam róluk, de mégis örülök hogy lehoztam õket.
Lomi Robi bátyátok jelenti hogy az idén már nem tervez felújítani semmit, hiszen még a hordó sem áll sehogy...
De ha jobban belegondolok, nem ígérhetek semmit...
hehe...
Ja! És hallgattam megint az új Csapdát.. Most hogy jobban figyeltem ütött mint az ingaóra..
Ilyen szöveg pl.. Bár lehet hogy nem pontosan idézem..
"Aki bennem él az nem egy normális elme
Az életéhez nincsen elég türelme
A halálhoz meg még nem elég bátor
De ha eljön az idõ és hívja,
Elindul magától.."
Úgyhogy a zene kezd belémszivárogni... Köszönöm Tankcsapda
(Köszönöm doktor) :-))
|
silence, 10:38
|
|
|
Több meló van kinn mint gondoltam volna...
De vannak új kincseim.. :-))
|
silence, 9:33
|
|
|
Ma garázsrend... Mint mindig amikor végképp nem tudok mit kezdeni magammal.. Ucsó menccsvár... Hasznos Rob...
|
silence, 7:41
|
|
|
|
| 2009. november 5., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Kiöltöztem mint Sz István azon a bizonyos névnapon, már éppen indulnél amikor cseng a telefonom:
A fiam hív, hogy végigjárták a "börzét" egyetlen felsõoktatási intézmény sincs ott, csak középiskolák, meg szakmunkásképzõk meg gimik..:-(
Cipõ le, jelmez le, pufff... Gondoltam hogy nem lesz egyszerûû... :-(
|
silence, 13:31
|
|
|
|
silence, 12:36
|
|
|
Bemegyünk megnézni mi is ez a továbbtanulási börze a Centerben.. El kellene már dönteni, hogy mi lesz ebbõl az én kedves nagyfiamból..
Itt a nyakunkon az érettségi, és mégcsak irány sincs hova tovább..
Ha már szeszfõzdés nem akar lenni.. Pedig egy élelmiszeripari jellegû fõikolát, vagy egyetemet el tudnék képzelni.. Nadehát õ nem én vagyok.. És nem is a tulajdonom, csak ajándék.. De azért én vagyok a tapasztaltabb, egy kicsit nekem kellene iránytíani... Az öreg Metszõolló Róbert?
Nagy dilemma.. kardigányos kérdés...
Megyünk és ellopunk minden prospektust kitöltünk minden tesztet, és eszünk a Jankayban egy sütit.. Már aki mmegteheti.. Én iszom egy jó kávét..
Na meg benézek a könyvesbóóótba...
|
silence, 12:32
|
|
|
|
silence, 9:37
|
|
|
Egy némakacsával kevesebb... :-((((
Sikeres volt a vadászat, a kisrókák nem éheztek az éjjel... Na de mostantól bezárom ám õket... A kerítésen hibát nem találtam..
Féltem a nagy fehér gyönyörû kakasomat, a "fõnököt".... Ha majd minden este látja, hogy be van zárva az "éléskamra" majd csak elpályázik a koma.. Lehet hogy rajzolok neki egy térképet.. Itt nem messze van egy tanya, ahol egy olaszországból viszaköltözött igen nagyarcú öregcsaj lakozik.. na ott van minden.. Pulyka, csirkék kacsa.. sok sok... De van normális kutyájuk is... Próbálkozzon ott a ravaszdi.. :-))
|
silence, 9:03
|
|
|
Ma hajnalban félnégykor rókát kergettem a tyúkudvarban.. Fököltött a kedvesem, hogy a kakas furcsán kiabál,és a gyöngyösökis orditanak.. Papucs kisgatya, nagykabát, de a lámpámban meghalt az elem.. Amikor hátul villanyt oltottam, látom ám, hogy Vuk kései leszármazottja iszkol a rözsekötegek alá.
Volt ott egy nenonszinûre festett söprûnyél (az volt régen Robikám fénykardja) jobb hiján azt vágtam oda. Szó mi szó kicsit tanácstalan voltam, én a simabõrû fegyver hiján kisgatyában..
A ravaszdit még láttam egyzer a sötétben a néhai Hektor kutyám régi háza körül megvillanni azután eltûnt a jótékony éj leple alatt..
Most nem tudom mitévõ legyek.. A majorságot minden este be kellene zárni talán. A gyöngyiket nem tudja elkapni a koma, de a néma tásokat féltem..
Csokit hiába raknám hátra, képes lenne leparolázni a vörösfarkúval, talán még együtt is lakomáznának. Csoki csak a kombájnokat, a lovaskocsit, és a bicikliseket tartja érdemesnek megugatni..
Megyek megnézem hol jár be, mert ha idekap addig nem nyugszik, amig el nem takaritja az lábasjószágot, amivel én nem értek egyet, ugyanis én úgy gondoltam azok a tyúkok, kacsák, egyszer az én vacsorám lesznek..
|
silence, 6:52
|
|
|
|
| 2009. november 1., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Hát ez a hordó csalódás... Most hogy alaposan ledörzsöltem drótkefével olybá tûnik nem kicsit szuvas, és korhadt..
Már gondolkoztam azon hogy megéri-e a festéket rápazarolni, de a formája nagyon tetszik.. Bár az sem tudom hogy hol, mikor, mivel festem, hiszen fagyogat reggelenete... Lakkozni nem lehet, mert a fa textúráját képtelen vagyok kihozni..
Mindegy.. az idõ tellik vele.. a kis malmi kocsi is milyen csúnya volt, és milyen formás szép lett...
Úgyhogy nem adom fel...
A másik csalódás az új Csapda lemez.. ilyen még nem volt a történelemben, hogy majd háromszor hallgattam meg, és egy szám sem érintet meg nagyon...
De azt sem adom fel.. lassan csak megszokom....
Kitartás.... :-)))) Holnap kert..
|
silence, 17:06
|
|
|
Ma kezdem a hordót pucoválni.. hiszen halottak napja van.. Volt még egy két napos külföldi kalandtúrám... majd mesélek.. ha lesz idõm..
|
silence, 10:41
|
|
|
|
| 2009. oktber 28., szerda |
|
|
0 |
|
|
A tegnapi hidegzuhany után.. Indulás kifelé.....
Nincsen más út... :-((( Ingyen is dolgozunk... Ez ma Magyatország..
|
silence, 7:54
|
|
|
|
| |
