Na itt a következõ áldozat a mûtõasztalon... Ez egy "ezer éves" úgynevezett molnártalicska. Ezzel hordták öregapáink ki be a zsákokat, a malomban. Csudaszép a két kis kerék alatta. Pontosan úgy van megalkotva mint a nagyok. Csakhogy a hosszú évek alatt, az agyra, a küllõkre, rákövesedett, valamilyen olajos sár. Csiszolom mint a bolond, de nem nagyon találom meg a fa erezetét. Talán van valami jobb módszer is mint az enyém. Nem biztos hogy a svájci bicska, meg a csizsolószivacs a legcélravezetõbb.. Arra is gondoltam már, hogy langyos mosószeres vízzel jó erõsen lecsutakolom körömkefével... És utána csiszolda.. Annyi rajta a zegzug, hogy hát nem egyszerû... De küzdelem.. Mi más? :-)
silence, 15:27
2009. oktber 5., htf
0
Juhász Gyula: ZENE
Az ember, amíg fiatal, erõs, Úgy véli, hogy egész nagy zenekar Van a szívében, kürtök és dobok, Hegedûk, hárfák, csellók, fuvolák És mind az élet örömét, a szépség, A jóság és igazság himnuszát Ujjongják viharozva és vidáman. Nem veszi észre, hogy a jó zenészek Lassacskán szépen elhallgatnak és Elszöknek egyenkint egy más vidékre. Nem veszi észre, hogy fekete posztó Jön a dobokra és hogy elrekednek A trombiták s a száguldó ütem Mindegyre lassúbb. Mígnem egy napon Magában áll az utolsó zenész S tört hangszerén egy hang sír elhalón Mintegy segítségért kiáltva égre, Majd csak susog és elnémul örökre A bánat.
silence, 15:03
Persze nem írhatok állandóan a kerékrõl... Még azt hinnétek "együgyû" vónék.. Ó szent együgyûség... Írok inkább arról, hogy holnap megy a lánykám szlovák nyelvi táborba tíz napra... Telefonfeltöltés, biztosítás, zsebpénz, vonatjegy, na meg egy két új cucc, hát nem is annyira ingyenes ez a jutalomtábor.. De a lényeg az amikor látom az arcán a boldog készülõdést, az izgalmat.. Ó arany csikóévek... :-))) Írhatok még arról is, hogy a szöszi a Vízmû ügyfélszolgálatánál sugárzik az üde szépségtõl, amíg meg nem szólal.....utána már csak a rosszindulatû gõg sugárzik róla, a flegmaság, és a segítõkészség meg a mûveltség teljes hiáya.. Ó szépség nem létezhetsz kedvesség nélkül.. :-))) Írhatok még a tesómról is, aki vett magának itt egy tanyának nevezett embermagasságú gaz borította óriási dzsumbujt.. Két napja reggeltõl estig zúgatja a bozótnyíróját, de még a kökénybokrok tizedrészét sem sikerült kivágnia. Ennek ellenére a szemei csillognak, és tele van tervekkel... Melyik fát vágja ki melyik marad, mi lesz a kúttal, hány birkája lesz, vályogfalak, kemence.. Csodálom a komát... Óriási benne a lendület.. Ó idõ állj meg pihenj egyet! És írhatnék még a szerelemrõl... de kétségeim támadtak a létezése felõl... Inkább bezárom a locsogócsapot, és megnézem mit lehetne csinálni az õsrégi fa malmikocsimmal... Vajon fel tudnám-e olyan szépen újítani mint a szekérkereket? Halálra csiszolom.... :-)))) Ó szent együgyûség! :-)))
silence, 10:58
2009. oktber 4., vasrnap
0
Második lakkozásra várva... :-)
silence, 9:22
2009. oktber 3., szombat
0
Második lakkozás.... :-)
silence, 15:11
2009. oktber 2., pntek
0
"Hajtogattam a kukákból egy álmot..."
silence, 10:31
Elég szomorka az idõ. ahogy a Csík zenekar énekelné... "Be sok esõ be sok sár..."
silence, 7:27
2009. oktber 1., cstrtk
0
Tisztelgés a zene világnapja elõtt...
silence, 20:10
Keresnem kell egy bognárt, vagy egy kádárt, esetleg egy kovácsot.. Csak kell ráf rá, mert az tartja húzza össze a kerekemet... Állítólag melegen húzzák rá, és mire kihûl áll mint a... mint a .. Haider mennykû.... Addig nem is festem.. Le lenolajoltam gyönyörû lett... Most egy kicsit álomba menekülök...
silence, 11:59
Pedig fos.. fos ez a reggel, fos a délelõtt, és fos az élet is.. Én úgy látom most.. A kerék viszont gyönyörû... Én vagyok asszem Magyarországon az elsõ ember, aki szerelmes lett egy kerékbe.. Nyema rinya.. Azt kell szeretni ami van... Abból kell kihozni a legtöbbet... Minden rinyálással töltött perc, óriási luxus, mert ahogy este a fény, úgy fogy az idõ is... Vilu? És nem kell mindig mindent megpróbálni megbocsátani... Az csak annak a Krisztus nevû férfinak sikerült teljes mértékben... Mi meg hol vagyunk tõle? Mindig új helyzet van, azt kell bevenni az agyba.. Régi rózsszín világ eltörött.. Minden változik, és ez így van rendjén... Van amikor egy életen keresztül szórsz disznók elé gyöngyöket.. És? Attól azok még a te gyöngyeid, ha másnak csak kavicsnak tûnnek is.. Olybá tûnik megzavarodtam? Pedig nem... Na jó egy kicsit.. talán... nem értem a világot.. Na hol az a lenolaj kence, mert így nem haladunk...
silence, 9:33
Minden reggel fos lesz már? Vajon mivel érdemeltem ezt ki?
silence, 7:35
2009. szeptember 30., szerda
0
Dörzsölöm dörzsölöm mint Aladdin halálfélelmében a Csodalámpát... Azután pác meg lakk.. Szép város Szeged... De mostmár feladom... :-)))
silence, 15:06
2009. szeptember 28., htf
0
silence, 14:55
Ilyen volt!
És hogy milyen lesz, azt meg ki tudja? :-))
silence, 12:02
Egy huszárvágásra készültem, de sajnos nem jött össze.. Pajkos szellõként (Quimby) suhantam Debrecenbe és vissza, de legalább megpróbáltam... Ötezer áru jó romány benzinbe fájt a kirándulás, de a nagy hír most jön... Tegnap kedvesem madárdalos kis szülõfalujában, Matthias barátomék házától öttel visszafele (a templom irányába) a padláson találtam... Na mit? Sohasem fogod kitalálni... Egy vadonásujdonat szekérkereket.. a hátsót.. a nagyobbat.. :-)) hihi... Szóval megvan már vagy hatvan éves, csak éppen szekérrre szerelve nem volt soha... Talán tartalék lehetett... Ez annyit tesz, hogy gyönyörûen fel tudom csiszolni, és beereszteni... teljesen újszerû még karcolás sincs rajta.. Na jó ráf sem.. de azt majd egy réz szalagal pótolom.. a jóisten (vagy a néhai bognár) is díszcsillárnak teremtette a pagodában.. Minden második küllõre fogok szerkeszteni réz gyertyatartót, és láncon le s felhúzhatós lesz... Asse tudom hogyan fogjak hozzá... Talán legelõször szappanos langyos vízzel lemosom.. aztán mehet a lenolajkence... Ha jól belegondolok, elõbb vagy utóbb az ember gyermekének minden álma teljesül, ha nem álmodik túlságosan bizarrt... Teljesül, vagy megfakul...
silence, 11:56
2009. szeptember 25., pntek
0
Kész kész kész kész.....
silence, 21:02
Ma van a szezonzáró nap... Ma az ucsó mázsa gyümölcsöt is elhelyezzük, és kész.. Persze az idén még millió munka kinn.... de semmi sem megy kárba mostmár úgy tûnik... Szezonzáró... Semmi csindadratta, dobpergés, buli... Csak a fáradtság.. Ezt választottuk... Hát csinálni kell.. Hát csináljuk.. Néha ilyen egyszerû... Ha nem egyszerû majd bonyolítjuk.. Bizony..
silence, 6:01
2009. szeptember 24., cstrtk
0
Annyi minden szarral kell még megküzdenem ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem "Nincsen veszély" - mondják - csak képzelem.
silence, 7:35
silence, 6:52
A kínaiaknál fehér a gyász színe... Dehogy mIért azt már fel nem foghatom...
silence, 6:27
József Attila
NAGYON FÁJ
Kivül-belõl leselkedõ halál elõl (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is -
ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is.
Kettõs teher s kettõs kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végzõ vadállat.
Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt nõ, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem így, élõk közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek kezében a csörgõ csereg, ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.
A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben -
de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemõ is szenvedi, ha szül a nõ. Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegõdik a gyalázat.
Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, õ ahol jár.
Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hû ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nõk, terhetek viselõk, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak, egymást megtépve nõ miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett
kivül-belõl menekülõ élõ elõl a legutolsó menedéket.
1936. október-november
silence, 6:25
JÓZSEF ATTILA
SZÓLT AZ EMBER
Szólt az ember Volt az ember. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Körtefa vagyok. S gyökere lett a föld, dereka a magasság, Lombja az ég És körtét ettek a bogarak, A madarak, az éhes csillagok.
Akkor tovább ment. Járt, megállt, szétnézett, Aztán azt mondta: Szén és vas vagyok. És csörömpölõ acélmûhelyekben Tûzre dobta a nagy hegyeket, Hogy a halállal és az új idõkkel Száguldják meg a versenyt dübörögve Szédítõ, karcsú expresszvonatok.
Szólt az ember, szólt, megállt és elment S csak azt nem mondta, hogy ember vagyok.
silence, 6:16
Vége a napszámnak... Majd csak jövõre jönnek emberek hozzánk dolgozni... Ez is valami... Bár ennek már szeptember harmadikán-negyedikén be kellett volna következnie... De jobb késõbb mint soha... Egyébiránt megint hátbadöftek... De úgy kell nekem.... Keresek verset.. régen volt már...
silence, 6:10
2009. szeptember 23., szerda
0
silence, 6:29
silence, 6:28
Reggel van újra... Mindenki dolgára.. iskola munkahely, kert... Árva lesz a ház.. árvaház, árvakutya, árva idõk.. Heroikus küzdelem, számlák, számlák, olvasásra váró köny.. Fájó térd, õsz szakáll, karácsony közeleg.. Mit jelent a szó: szerelem? Csönd, alkony, jó pálinka, hintaszék... Viasszínû arc, hófehér a szájszél.. Céltalan-e a cél?
Hihetetlen, hog ma még darálás, holnap még szedés, utána újra darálás, és vége... Büszke vagyok hogy nem adtuk föl, és négyszázötven mázsa jó anyagot képesek voltunk eltakarítani a portáról.. Hirdetés, ide- oda- amoda, még a medencét is teledaráltuk, hordót kunyeráltunk, köbös tartályokat, és már láccik ám a fény, az alagút végén... Büszke, büszke, büszke, de nincs egyetlen olyan ízületem sem ami ne fájna... És én hófehérkesilence képes voltam újból leégni szeptember huszadikán is kinn az egész nyári melók után.. Hótvörösek a vállaim és napszámospiros a fejem is... Csak a szakállam õszül de a szemeimben a pajkos fények nehezen hunynak ki... hehe... Hol a Diclac kenõcsöm??? Hol!!!???
