| 2009. február 11., szerda |
|
 |
0 |
|
|
Hát Milady mindig is a szĂvem csĂĽcske voltál titokban.... :-))))))))
Csak a rend kedvĂ©Ă©rt.. Gondolom többfĂ©le fordĂtás is lĂ©tezik...
Persze semmit sem számĂtsajnos.. de .....SzĂłval...
:-)))))
|
silence, 18:48
|
|
|
Megcsináltam a meglepi hidegtálat.. ha hozzák a csajok a sajtot indulhat a fondüzés...
TĂ©nyleg.... megyek pirĂtok kenyeret...
|
silence, 17:59
|
|
|
Azt elárulom, hogy õ mondta.. (Ărta az eredetit) :-))
|
silence, 14:45
|
|
|
"Mál, mál,libamál, három gúnár kiabál.."
Aki fejbõl folytatja, azt szeretem.. :-)))
|
silence, 14:40
|
|
|
Piramis: Emelj fel a szĂvedig
Mikor nem vagy itt, az éhes idõ
Mint egy szörnyeteg, úgy kúszik elõ.
Eszi a szĂvemet, az agyamig rág,
Leköti kezeimet és nem megy tovább.
Gyere vigyázz rám, terĂtsd rám a szĂved!
S Ă©n Ă©ppĂşgy szeretlek majd, mint a kisgyerekek.
De ha már nem figyelsz rám, olyan gonosz leszek,
Akár egy égõ seb, nagyon fogok fájni neked!
Mindig Ăşgy szeress, mindig Ăşgy szorĂts, hogy a halálom legyĂ©l,
Csakis benned, és csakis általad létezhessek én!
Ez is véres küzdelem, hogyha kell a gyõzelem,
Olyan bátor légy,és olyan erõs, hogy add meg magad nekem!
Bánat szaggat szét, ha nem vagy velem,
És én már mindenben kételkedem.
Vágtató vad folyók ragadnak el,
És hiéna nappalok tépik az életem.
Mindig Ăşgy szorĂts, mindig Ăşgy ölelj, hogy elpusztĂtson a vágy
Aztán emelj fel a szĂvedig, testem a vĂ©red járja át
Ez is harc Ă©s kĂĽzdelem, veled vĂvott, ellenem,
Olyan konok légy,hogy bukj el értem, ha kell a gyõzelem!
Mindig Ăşgy szeress, mindig Ăşgy szorĂts, hogy a halálom legyĂ©l,
Csakis benned, és csakis általad létezhessek én!
Ez is gyönyörû küzdelem, hogyha kell a gyõzelem
Gyõzz le engem úgy,hogy legyõzötten add meg magad nekem!
|
silence, 12:37
|
|
|
Ma is menni kellett volna.. Jó idõ van... :-(
|
silence, 9:58
|
|
|
|
| 2009. február 5., csütörtök |
|
|
0 |
|
|
Fárasztó egy nap volt ma..
De még nincs is vége... Hol a jány? Még haza sem ért... Ja.. Moziban...
Spojler kĂ©sz de nincs fönn mĂ©g.. a masĂna amĂşgy "orratlan" ment szĂĽlõire, rendszám az ablakban..
A komám megkóstolt majd négy deci pálinkát, de végül megcsinálta...
Nem szeretm nézni, ha más szittyel, nekem meg nem lehet...
Mostmár lehetne, de egyedül? Kinek van kedve?
|
silence, 17:01
|
|
|
Bella István:
Maradj velem
Dobol az esõ Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád
Mellém is fekhetsz Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyĂşjtok mint a nap
És hallgatok mert jól esik
hallgatom szĂvverĂ©seid
mint csitul némul el a harc
amĂg hajaddal betakarsz
Már nem is kéne mondani
csak hallani Ă©s hallani
Dobol az esõ Hogy dobog
Benned zuhog Bennem zuhog
|
silence, 15:07
|
|
|
Nem ragad nem ragad.. :-((
|
silence, 14:47
|
|
|
|
silence, 12:59
|
|
|
A probléma összetettebb mint gondoltuk. Egy biztos, az OBI-ban spanyol mûanyagragasztót ne vegyél.. ha jót akarsz..
Kettõre talán készen leszünk.
AmĂşgy közben belĂĽl csilli-villi a masĂna..
:-)
|
silence, 12:08
|
|
|
Most hogy Ăgy egyetĂ©rtĂĽnk bĂ©lĂĽgyileg, megnyugodtam…
Tegnap a BartĂłkon, a kis Suzuki gyorsĂt, hogy átĂ©rjen a piroson. Én meg suhanok utána. Hirtelen a lámpa sárgára vált, õ meg bevágja a fĂ©ket. Én is.. csakhogy csĂşszok csĂşszok Ă©s hiába kormányozok. Bumm…
Megpusziltam a vonĂłhorgát. Kiszállunk. A Suzukis hölgy hát.. nem Ărom hogy cigány, mert nem szabad, de.. szĂłval törpe, Ă©s csorog belõle a retek, pont mint az autĂłjábĂłl. És kioktat.
-Tudja maga, hogyan kell megközelĂteni egy közlekedĂ©si lámpát? -mondja, Ă©s a lepattogzott festĂ©kĂ» körmeivel mutogatva magyaráz, az Ăşt kellõs közepĂ©n.
-Nekem nem lett semmi bajom - mondja de magának igen. És a káröröm világĂt az arcárĂłl.
Nem, nem vertem meg. Ăšriember vagyok. MĂ©rgemben majdnem elaludtam a helyszĂnen.
Mondtam neki, hogy álljunk be a parkolóba, és megbeszéljük. Úgy elhúzott, hogy nyomát sem láttam többé.
Tudom Ă©n, hogy bármilyen rendõr azt mondta volna nem tartottam a követĂ©si távolságot. Én vagyok a hibás, de azt is tudom, hogy száz autĂłsbĂłl száz megszĂvta volna a helyemben. Lehetetlen volt megállni. SzándĂ©kosan sem csinálhatta volna tökĂ©letesebben. Az ĂĽtközĂ©s nem volt nagy, de a lökhárĂtĂłmon, pontosan a rendszám mellett keletkezett egy lik. Amit ma a komámmal megprĂłbálunk beragasztani.
Így jártam..
Lehet hogy mégis csak meg kellett volna húzni kicsit a haját..
De olyan kicsi volt.. Ă©s piszkos..
|
silence, 6:33
|
|
|
|
| 2009. február 4., szerda |
|
|
0 |
|
|
Illyés Gyula
TĂ©li Ă©j
Úgy, úgy, jó gyermekem, úgy lesz újra minden, mint e világban volt.
Künt az ablak elõtt megropog a friss hó, csikorog, nyikorgál,
ahogy a favágĂłk elcsoszognak sorra… Lent a puszta kĂştnál
szomjas ökrök bõgnek… nyujtva s panaszosan… mint e világban volt.
Mint e világban volt, Ăşgy lesz Ăşjra minden… zsong a tĂ©li reggel,
Nagyanya dödögve tüzet rak a szoba kicsiny kályhájába,
söpröget, törölget, behoz három bögrét reszketõ kezekkel.
Alszol még, de beleng álmodba is a tej édeskés párája.
Így lesz újra minden; álmélkodó szemmel ismersz mindent újra,
páros drĂłtja közt a megtisztitott lámpát… a hĂ» varrĂłgĂ©pet, mely vĂgan csörömpöl.
Mintha minden Ăşjra kezdõdne!… Egyszerre tisztán, megĂşjulva
ülsz föl a dunyhák közt, pislogsz nevetve a hirtelen örömtõl.
Ez lesz a másvilág… nevetve ismerĂĽnk egymásra, kik hajdan
elváltak, nevetve fĂ»zzĂĽk egymás nyaka körĂ© karjainkat –
Künt kerék nyikordul, a disznók visongva döngenek az ólban.
Tele fürge zajjal, nyüzsgõ igérettel megkezdõdik a nap.
Az édes, a könnyû, meghitt nap, a szép nap! és mostan beváltja,
mivel hajdan Ăşjra s Ăşjra hitegetett: sohase lesz vĂ©ge –
Becsilingel a dél. Megáll a délután; ott ülsz az ablaknál és anyád karjába
dõlsz és nevetgélve tekintgetsz a téli derûs szép vidékre!
A gyönyörĂ» völgybe! – s integetsz, ha nĂ©ha ismerõsök jönnek kĂĽszködve a hĂłba’
S elfeledsz más mindent, ami máskor történt és másutt: azóta mindig idegenben!
IfjĂş könnyeidet, fĂ©rfi vergõdĂ©sed… a jajt, hajh-t, a nĂ©gy sĂrt, melyeknĂ©l zokogva
nyögtĂ©l s átkozĂłdtál… elfeledted mindezt. Ahogy kezdetben volt, Ăşgy lesz Ăşjra minden!
S ezt az éjszakát is, e téli éjszakát, bús éjt, születésed harmincadik éjét, mikor zengve-búgva
leomlott körötted a jövõ légvára, gyermeki játékvár! s te dideregve-fázva
kiáltottál volna – már az Ă©g felĂ© is! – s szenvedtĂ©l csak nĂ©mán asztalra borulva,
mert se földön, se Ă©gen nem lelted helyedet, sehol e világba…
|
silence, 7:19
|
|
|
Utolszor.. :-)
http://kolbaszbajnok.freeblog.hu/archives/2005/01/page/2/
|
silence, 7:00
|
|
|
A marha vékony (selyem) az nem kuláré.. A kuláréból egyetlenegy van a sertés barátunknak, az utolsó egyenes szakasz.
BĂ©l tĂ©mában ajánlom figyelmetekbe, a következõ linket. Az öreg lelkĂ©sz igazán alaposan leĂrt mindent.
http://ek.bmk.hu:8080/jadox/images/csabai_kolbasz.pdf
|
silence, 6:37
|
|
|
|
| 2009. február 3., kedd |
|
|
0 |
|
|
A kuláré végbél, a dorka vakbél.. :-)
|
silence, 13:30
|
|
|
http://kolbaszbajnok.freeblog.hu/archives/2005/08/
Na látod.. Hogy két évig is eltartható azt nem tudtam..
|
silence, 7:27
|
|
|
Kommentre:
A dorkába, (a kucu vakbelébe) ugyanazt a kolbászhúst töltik, mint a vékonybélbe, vagy a kuláréba. Ennek gyakorlati okai vannak. Régen nem volt olyan, mint manapság, hogy elmegyek a henteshez, és bármilyen belet vásárolhatok, a koca vékonytól a marha selymen keresztül, a mûbélen át a varrott bélig, amit csak akarok.
Csupán az állt rendelkezĂ©sre, amit a helyszĂnen az Ă©letĂ©tõl megfosztott jĂłszág adott.
A fodrosba ment a hurka, a többibe meg a kolbász.
Egyébiránt, a dorkába töltött kolbász annyival különb, hogy vastagságánál fogva sokkal késõbb szárad ki.
A felfĂĽstölt csabai kolbászt szellõs hĂ»vös kamrában Ă©rlelik (dĂ©delgetik) amĂg a benne lĂ©võ fĂ»szerek átjárják a hĂşst, Ă©s a kellõ kemĂ©nysĂ©gĂ»re nem szikkad.
AzĂ©rt van az, hogy õrölt, Ă©s egĂ©sz kömĂ©nyt is teszĂĽnk bele, mert mĂg az õrölt mag a friss kolbásznak kölcsönöz jĂł Ăzt, az egĂ©szkömĂ©ny, az Ă©rlelĂ©s hosszĂş folyamata során vĂ©gig, lassan engedi ki magábĂłl az ĂzĂ©t.
A dorkát, a rĂ©gi csabaiak általában szĂ©pen belesĂĽllyesztettĂ©k a nagy láda bĂşzába, amiben mĂ©g tovább elállt. Lehet hogy egyenletes páratartalmat biztosĂtottak ezzel? Nem tudom.
Viszont aratáskor, de még szeptemberben is meg lehetett enni, ha olyan jól tudott spórolni a család, hogy maradt addig.
Én szeretem ha jól ki van száradva, de Onedin kapitány a barátom, õ amikor úgy gondolja, hogy elég az érlelésbõl, mert õ puhábban szereti,akkor becsomagolja, és zsupsz bevágja a hûtõládába.
Bármit kérdezhettek ebben a témában. csabai kolbászban jó vagyok.. hehe.. :-)
|
silence, 7:19
|
|
|
|
| 2009. február 2., hétfő |
|
|
0 |
|
|
Kedves Saslik! :-)
Az ott nem füstölt disznósajt, hanem dorka. :-))
A doka az a vakbélbe töltött kolbászhús.
A szĂnĂ©rõl lehet megismerni, meg arrĂłl, hogy a disznĂłsajt a gyomorba kerĂĽl, Ă©s azt varrják mint egy focilabdát, Ă©s ezáltal soha sincs vĂ©gĂ©nĂ©l fogva felakasztva, hanem a kĂ©t vĂ©gĂ©nĂ©l kötik meg.. Ă©s ráadásul prĂ©selt is.. :-))
De a füstölt házi disznósajt is kitûûûnnnõõ... :-)
|
silence, 9:49
|
|
|
Nézzenek oda mit találtam.
Most hogy visszagondolok tĂz Ă©vesen is már nagy romantikus voltam.
Mindig bekarikáztam a tévéújságban, a tánczenei koktélból, és a slágermúzeumból elõre egy hétre, amit úgy éreztem muszáj meghallgatni.
Azután forró nyáron dél körül a strandon, a vizes fürdõruhára föl a rövidnaci, az ing, megbeszéltem a nénivel, hogy egy fél óra múlva jövök vissza, és spuri a ruszki bicajjal hazáig.
Ott bekapcsoltam a rádiĂłt, Ă©s vártam. Ha jĂłl idõzĂtettem nem kellett sokáig várni.
Slágermúzeum,Salvatore Adamo: Hull a hó (Tombe La Neige)
Nagy fej, hosszú kezek lábak, ökör térd, ábrándos kék szemek.
Libabõr, utána spuri vissza a strandra.
Ez aztán a romantika.
Érdekes, de mégsem szégyellem.
|
silence, 9:37
|
|
|
|
| |
