Kommentre: A dorkába, (a kucu vakbelébe) ugyanazt a kolbászhúst töltik, mint a vékonybélbe, vagy a kuláréba. Ennek gyakorlati okai vannak. Régen nem volt olyan, mint manapság, hogy elmegyek a henteshez, és bármilyen belet vásárolhatok, a koca vékonytól a marha selymen keresztül, a mûbélen át a varrott bélig, amit csak akarok. Csupán az állt rendelkezésre, amit a helyszínen az életétõl megfosztott jószág adott. A fodrosba ment a hurka, a többibe meg a kolbász. Egyébiránt, a dorkába töltött kolbász annyival különb, hogy vastagságánál fogva sokkal késõbb szárad ki. A felfüstölt csabai kolbászt szellõs hûvös kamrában érlelik (dédelgetik) amíg a benne lévõ fûszerek átjárják a húst, és a kellõ keménységûre nem szikkad. Azért van az, hogy õrölt, és egész köményt is teszünk bele, mert míg az õrölt mag a friss kolbásznak kölcsönöz jó ízt, az egészkömény, az érlelés hosszú folyamata során végig, lassan engedi ki magából az ízét. A dorkát, a régi csabaiak általában szépen belesüllyesztették a nagy láda búzába, amiben még tovább elállt. Lehet hogy egyenletes páratartalmat biztosítottak ezzel? Nem tudom. Viszont aratáskor, de még szeptemberben is meg lehetett enni, ha olyan jól tudott spórolni a család, hogy maradt addig. Én szeretem ha jól ki van száradva, de Onedin kapitány a barátom, õ amikor úgy gondolja, hogy elég az érlelésbõl, mert õ puhábban szereti,akkor becsomagolja, és zsupsz bevágja a hûtõládába. Bármit kérdezhettek ebben a témában. csabai kolbászban jó vagyok.. hehe.. :-)
silence, 7:19
2009. februr 2., htf
0
Kedves Saslik! :-) Az ott nem füstölt disznósajt, hanem dorka. :-)) A doka az a vakbélbe töltött kolbászhús. A színérõl lehet megismerni, meg arról, hogy a disznósajt a gyomorba kerül, és azt varrják mint egy focilabdát, és ezáltal soha sincs végénél fogva felakasztva, hanem a két végénél kötik meg.. és ráadásul préselt is.. :-)) De a füstölt házi disznósajt is kitûûûnnnõõ... :-)
silence, 9:49
Nézzenek oda mit találtam. Most hogy visszagondolok tíz évesen is már nagy romantikus voltam. Mindig bekarikáztam a tévéújságban, a tánczenei koktélból, és a slágermúzeumból elõre egy hétre, amit úgy éreztem muszáj meghallgatni. Azután forró nyáron dél körül a strandon, a vizes fürdõruhára föl a rövidnaci, az ing, megbeszéltem a nénivel, hogy egy fél óra múlva jövök vissza, és spuri a ruszki bicajjal hazáig. Ott bekapcsoltam a rádiót, és vártam. Ha jól idõzítettem nem kellett sokáig várni. Slágermúzeum,Salvatore Adamo: Hull a hó (Tombe La Neige) Nagy fej, hosszú kezek lábak, ökör térd, ábrándos kék szemek. Libabõr, utána spuri vissza a strandra. Ez aztán a romantika. Érdekes, de mégsem szégyellem.
silence, 9:37
silence, 9:36
silence, 8:18
Azért ahhoz kell némi bátorság, hogy valaki az egész éves kolbászát, csak úgy szemre, találomra ízesítse.. Matthias haveromban megvan ehhez a kellõ kurázsi. Hús kiterítve, és rakja rá sorban. Elõször a fokhagymát… oké kb ennyi.. ,majd a köménymagot.. hagy menjen ezzel nem lehet elrontani.. Sóból öntsél ide a két markomba.. jól van.. Csípõs paprika, csemege paprika…így elég.. egy kevés bors (de minek??!!) Kész. Mi hiányzik? Semmi.. Lehet gyúrni. Bizonyára a hosszú évek rutinja… Én meg méricskélem a húst, grammozom, a fûszert. Mondjuk én megkímélem magam attól az izgalomtól, hogy kóstoláskor bamba arccal. találgatunk, hogy na? Hogy sikerült? Mi hiányzik belõle? Mi érzõdik nagyon ki rajta? Az énáltalam készített csabai kolbász mindig egyhangú és unalmasan egyforma minõségû.. Ami a gond ezzel a dologgal még, a gyúrás. Szembeálltok egymással, és ujjaitokkal föntrõl lefelé függõlegesen belenyomkodjátok a fûszert egészen az aljáig. Utána masszírozó mozdulatokkal átgyúrjátok jobbról balra.. Majd vissza ugyanezt visszafelé, hogy a másik kezed is zsibbadjon. Ha böcsülettel jól csináljátok, ilyenkor már alig van levegõtök. Ezután kilónyi darabokat csippentesz le, és átgyúrod átforgatod pihenésképpen. Szépen darabonként, amíg készen nincs. Utána még egyszer utoljára jobbról balra. Nézed közben az ujjaid, hogy leválik-e már róla a hús, mert akkor van rendesen begyúrva. És végre kész. Kicsit szédültök, kicsit görcsben az alkar, kicsit remeg a láb, de kész. Ekkor jön a gazda, megkóstolja, egy pillanatig a fenn említett bamba arc, ahogy néz maga elé a levegõbe, és kimondja az ítéletet: Kell még bele só, meg csemegepaprika is a színe miatt. Nem hiszel a füleidnek, de a húst szétterítitek, és kezdõdik az egész elölrõl. Nem semmi meló. Utána a töltés, már csak kellemes piknik..
Na most jól kilocsogtam magam..
silence, 8:06
"Valami eltört, valami végleg megszakadt De van néhány olyan sérülés Amit nem kell megragassz.." MCL
silence, 6:31
2009. februr 1., vasrnap
0
Valami megváltozott itt....
silence, 17:15
2009. janur 30., pntek
0
Kemény a harc.. de talán holnap kibírom.. Most például csináltam reteksalátát.. na meg vegyest a többieknek. A retket csak én szeretem, de a dresszing egyforma.. Hátha nem kap el az epegörcs.. :-) Az enyémben nincs uborka.. Na heavy holnap kolbászalkotás.. :-)
silence, 17:30
silence, 10:56
2009. janur 28., szerda
0
ROHOMAHANTIHIKAHA!! :-) Mi más ezen a lucskos téli délután? Kell néha... :-)) Nem nézhetünk mindig Áckijót! :-)) Jó csaj nagyon ez a Zetha Jones.. Nemhiába stratolt rá, az öreg bakegér, a Májkell.. :-)
silence, 13:56
Most nézem az Ízlések és pofonokat Carherina Zeta Jones-sal.. Hát... majd meg látjuk...
silence, 13:15
silence, 10:36
Nyerésre állok.. Még két nap.. szombaton vág a barátom, addig remdbe kell jönni...
silence, 10:06
2009. janur 27., kedd
0
Két jó filmet tudok ajánlani: 1. A mongol 2. A hiperugrók (jumper)
silence, 12:31
silence, 11:04
Teljes frontos támadást indítottam Torok Gyula és az õt követõ Ordugu Lajos, és az Esti Lázár ellen. Forró fürdõ, kamilla belélegezve, hagymahéj tea orálisan, lórúgásnyi C-vitamin, és orrspray segítségével. Remélem, pusztul Homloküreg Gyula bácsi És Köhö Gizella is.. Régen voltam ennyire szarul, mint az éjjel.. Most meg álmosos vagyok.. Van egy jó filmem.. Türelemre kell inteni magam, és kipihenni…
silence, 10:07
2009. janur 26., htf
0
silence, 16:22
silence, 16:17
silence, 16:09
silence, 16:06
silence, 14:35
Újra Balambér és Polikárp napja van.. Hogy elrepült egy év...
silence, 14:07
Juhász Gyula: Szavak
Szavak, csodálatos szavak, Békítenek, lázítanak. Eldöntenek egy életet. Följárnak, mint a kísértetek.
Szárnyalnak, mint a gondolat. Görnyedve hordnak gondokat. Világokat jelentenek. Meghaltál, ha már nincsenek.
Dalolnak és dadognak õk. Gügyögnek, mint a szeretõk. Ölnek és feltámasztanak. Szavak, csodálatos szavak.
silence, 11:01
Isten nyugosztaljon békében Fehér Ernõ. Te már a földön megjártad a poklot, mostmár legyen neked könnyû a föld.
silence, 10:17
"Telt az idõ múlt az idõ évre év és napra nap S egyre többször elõfordult, hogy..."
Na? Szerzõ? mû? folytatás?
silence, 10:01
2009. janur 23., pntek
0
Elmentett régi naplómban kotorásztam.. És lám mitaláltam?
Így ír Mikszáth.
".....Akik reggel felkeltek vagy fel nem keltek, mert csak azok kelhettek fel, akik egyáltalában lefeküdtek, szép fehérre meszelt világot találtak a tegnapi kopott helyében, úgy látszik, egész éjszaka havazott, és az úrirenden levõk, ha szerencsésen kikerülték, hogy az elsõ »boldog újévet« kívánó asszony legyen, ha aztán meghallgatták délelõtt a Podolinczi tiszteletes úr prédikációját (ma igen szépen beszélt, meg kell adni), s megették délben a szokásos sült malacot, lehetetlen, ha vadászemberek voltak, hogy már csak a komóció kedvéért is ki ne csábítsa õket puskájukkal a határba a vadak hirtelen beállott hátrányos helyzete. Különösen a nyulakon esik ilyenkor nagy sérelem, sõt határozott jogtalanság. Nekik a gondviselés olyan színû szõrt adott, mint a föld színe, hogy hozzálapulva, úgyszólván láthatatlanok legyenek. Ez az úgynevezett mimikri. A nyulak védelmére tett isteni rendelkezés. S íme, hogy játssza ki a természet? Nem veheti el tõlük a bundácskájuk szürke színét, hanem a földet öltözteti át hófehér ruhába. S a szegény nyúl ki van ezzel szolgáltatva céltáblának messzirõl. Hát járja ez? Igazságos ez? Hát az isteni törvények nemcsak idelent szegetnek meg, hanem már ott fönn kezdõdik az ignorálásuk? S ha még csak a föld ruhájának kicserélése volna, hanem az a nagyobb baj, hogy amerre fut a szegény nyúl, lábaival kicsipkézi a havat s a vadász egész biztosra vetheti magát utána. Olyan ez a lyikacsos vonal az óriás fehér lapon, mint egy madzag, melynek a végében okvetlenül ott a nyúl.Az alispán nem szerette a lármás vadászatokat, nem annyira a vadölés volt eleme, inkább a barangolás a természetben. A természet társasága fölfrissítette, idegei lecsillapodtak. Úgy szerette, mint a hívõ a templomot. Jobban. Mint ahogy a szeretõjét szereti valaki; egyedül kívánt vele lenni, mert csak négyszemközt vetkezõdött az le elõtte s mutatta meg a bájait...."
Micsoda íze van ezeknek a szavaknak...
silence, 13:42
Kb. Hat percbe tellik Csabán egy új TB kártya kiállítás.. Na meg kétezerkettõszáz pesetába... Az Onyuha Jutka meg azt mondta, (Nem kell néki piros szoknya) hogy felejtsük el hogyan fest a nap..
