| 2008. oktber 20., htf |
|
 |
0 |
|
|
A három kívánságomból kettõ teljesült.. Sikerült az egyik kulcsot megcsináltatni, és az ácsmester is bejelentkezett..
A világbéke meg....Az még egy kicsit várat magára...
Szóval az a titok, hogy reálisat kell kívánni...
Átok feloldva, heavy metal Forever!!!! :-)))
Irány Szilvásvárad...
|
silence, 15:47
|
|
|
Az úgy volt, hogy egy grófnõ nekitolatott a kocsimnak.. Egy öreg svéd gróf egyetlen örököse, jól megijedt, és meg is csináltatta.. A karosszériás elvitte festõhöz, és onnan nem tudtak elindulni vele.. Az egyik kulcs már fél éve nem mûködött, a másik meg most adta be a kulcsot (képzavar)
Én meg nagy naivan két új gombelem segítségével, elmentem a festõhöz, de az immobilaisert nem tudtam én sem kikapcsolni…
Asse mondta fapapucs.
Irány a Renault szerviz, ahol megállapították, hogy mindkét kulcsom tropa, egyik sem ad jelet..
Irány vissza és a szerelõ valami vészkód segítségével beindította, és elgurultunk a szalonba..
Rendeltünk kulcsot egyenesen a Francból..
Még az semmi hogy harminc rugóba fáj darabja, de beletelik egy hétbe mire megjön.
Na mármost én szeretek biciklizni, de a hétvégén el akartunk menni négy napra Szilvásváradra, hogy a fenekére verjünk az utazási csekkeknek, és feltöltõdjünk élményekkel, meg a pocakom pisztránggal, meg ilyesmi..
De az biciklivel messze van..
Szóval ezért gondoltam hogy el vagyok átkozva, mint a Bagaméri, de nem adom fel.. Most kölcsönkértem, a Skodát, és bemegyek a kulcsokért, és kiderítettem hogy a megyében van egy csoda kulcsdoktor, hátha tud a kettõbõl legalább egyet kreálni, ami kikapcsolja azt a fránya indításgátlót, hogy a saját kocsim ne higgye azt hogy el akarom lopni..
Ha meg nem tudom megcsináltatni marad a kolbászfesztivál..
Tizenöt perc bicajjal…
|
silence, 12:11
|
|
|
Tele vagyok energiával... Én vagyok a dzsungel Rómeója.. Micsoda csodakeblek..
Soma mama csodálatos keblei.. Somaduda Somaduda Somaduda Somaduda Somaduda... Tele vagyok energiával...
:-))
|
silence, 6:09
|
|
|
|
| 2008. oktber 18., szombat |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 15:54
|
|
|
Mestyán Ádám
Öregek
Milyen egyenes az a gerinc,
amelyik húsz éve nem tud
megbocsátani.
És milyen rettenetes bûn,
amit húsz évig nem lehet
megbocsátani.
Milyen kegyetlenül erõs,
aki a bûnös halálát hallva
sem tud megbocsátani.
Miféle értelmetlen halál az,
amin felülkerekedik húszévnyi
harag.
|
silence, 13:12
|
|
|
Hallottam egy régi sztorit, bár biztosan sokan ismerik, de mint ahogy mondani szokták, egy csecsemõnek minden vicc új, még ha bukdácsol is a saját szakállában.
Szóval történt még a hatvanas évek végén, hogy Ceaucescu, a nagy kondukátor, a Kárpátok géniusza, Marosvásárhelyre látogatott, a székelyek közé, mert nem fért a bõrébe.
Ott azonmód, -ahogy abban az idõben kötelezõ volt- feldíszítették a fõteret, emelvényt ácsoltak, a szél lengette a millió román nemzeti tricolórt, a hangszórók hazafias dalokat recsegtek, és mindenki ünneplõbe vágta magát.
Kivezényelték a sólymokat is, akik a mi úttörõink román megfelelõi.
Mindegyiknél kicsi zászló, azzal integettek, és a legformásabbat kiválasztották, hogy ha a nagy bölcs elõlép a kocsiból, szaladjon oda, és egy gyönyörû virágcsokrot nyomjon a kezébe, hogy kifejezhessék azt az örömet, hogy megszületett, és köztünk jár a földön.
Minden a terveknek megfelelõen történt. Az ég gyönyörû kék, langy szellõ fújdogálta a zászlókat, a kórus nem vétett el egyetlen hangot sem, és a gyerek is odaszaladt anélkül hogy megbotlott volna.
A nemzet bálványa elvette a virágot, megsimogatta a fiúcska buksiját, és hangosan megkérdezte:
-„Cum te chiama frumoasa copilu dac??
/Ami magyar nyelven annyit tesz: Mi a neved, gyönyörû dák gyermek?/
Mire a kisfiú nagy büszkén válaszolt:
-Attila.
Szerettem volna látni a koma arcát.
Na meg azt, hogy a körülötte állók arca a rémülettõl, vagy a nevetéstõl torzult-e el..
Az a gyanúm sajnos hogy inkább a rémülettõl…
|
silence, 11:11
|
|
|
|
| 2008. oktber 16., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Persze hogy benne van a harmadikos olvasókönyvben is a sztory, de azért egészen más úgy olvasni, hogy kik miért indultak, hányan, miért nem jött be a "csíny" és miért engedtek el hét regöst, és azok hogyan mesélték el a nagy gyászt, nemzetségrõl nemzetségre, földvárról földvárra járván, zenei kísérettel, sajátmaguk által összeszabdalt arccal, (ami akkoriban a gyász jele volt) mivel sem híradó sem internet nem volt.
A hét szörnyû regösénekben, csupán Lél hõstette adott valami kis vigaszt, és gyászbaborult az ország..
Lezárult a kalandozások kora.. Ami nem is nagy baj, mert mint például a besenyõkkel ellentétben legalább kínkeservesen megszületett a magyar államiság, és fönnmaradt, ez a pici nép..
Úgyhogy mégegyszer isten éltesse minden Lélt ma a nevenapján... :-))
|
silence, 17:42
|
|
|
Lehel kürtje..
|
silence, 14:11
|
|
|
"Hozd el azt a napot
Amikor itt maradok
Amikor nem megyek már tovább
csak a szívem száll fel az égig..!!!"
De jó kis nóta... :-) ratta tattarattara.. ratta tattarattara... tarat rattaratatta.. :-)))
|
silence, 14:05
|
|
|
Éppen tegnap este olvastam Földes Péter Árpád után címû könyvében, ahogy Lél vezér, (másnéven Lehel) az õ kürtjével, úgy vágta fejbe az õt legyõzõ bajor herceget, mielõtt akasztani vitték, hogy legott holtan rogyott összze.
A barmok.. minek adták a kezébe. Azt hitték még egyszer utoljára dudálni akar pedig tudhatták volna akkor már ott nem volt kinek..
Henrik herceget dudálta át a másvilágra,és hitük szerint aki az õ kezük által hal meg az szolgájuk lesz ott..
Hát isten éltesse a Leheleket, és a Léleket..
|
silence, 10:00
|
|
|
A szexualitás, az élet legnemesebb fûszere.. :-))))
|
silence, 9:51
|
|
|
|
| 2008. oktber 15., szerda |
|
|
0 |
|
|
Mégsem..
|
silence, 13:48
|
|
|
Verseket olvasok.. Nagyon jó nekem...
Ez például itt egy festmény..
Alexandru Macedonski
A vizitündér
Virít a part gyeppel beszegve
élénk-tarkán, virágosan.
Lenn hajnalsugárban remegve
lüktet a tükör fodrosan.
S a kristályvízben, fûz tövében,
övéig mezítelenül,
fehér melle feszül keményen,
a vízitündér felmerül.
S amíg a kóbor szél fuvalma
testét csókdosva fogja át,
mosolyogva, némán csavarja
csepegõ, szõke, szép haját.
|
silence, 11:53
|
|
|
|
| 2008. oktber 14., kedd |
|
|
0 |
|
|
Zelk Zoltán
Bánatmalom
Változatok egy népdalra
„Dunaparton van egy malom,
búbánatot õrnek azon,
nekem is van egy bánatom,
odaviszem, lejáratom."
Ha én elvinném bánatom,
mindig járna az a malom,
mindig õrne az a malom,
mégse fogyna a bánatom.
Szólana is az a molnár:
Ahány zsákom, teli van már..
Ezer éve molnár vagyok,
soha még ennyi bánatot!
Ezer éve molnár vagyok,
egyszer talán meg is halok,
fiam sincsen, magam vagyok,
ki õrli majd a bánatod?
Megõrli majd a fergeteg,
el-is-elhordják a szelek,
tengereken, hegyormokon
lerakódik, mint a korom.
Lerakódik, mint a korom,
fellegeken, csillagokon,
Göncölszekér aranyrúdja,
fekete bánat befutja.
Fekete föld, fekete ég,
zakatol a malomkerék,
zúg csak, mindig zúg a malom -
holtomban is azt hallgatom.
|
silence, 16:17
|
|
|
Na õk azok... :-)
Az óriás tölcsérek.. :-)
|
silence, 12:52
|
|
|
Tárá rárá ráráá… :-))
Találtam egy egész kosárnyi óriás tölcsérgombát, ami szerintem az alföld legnemesebb gombája…
Pedig nem éppen jól indult ez a nap.. vagyis az éj… Jó ha másfél órát aludtam a köhögés miatt. Nyakamon egy dunsztkötéssel, úgy festettem mint a világ legnagyobb szakállas óvodása..
Voltam az Uhrin dokinál, aki legelõször megállapította hogy nem fogytam semmit, utána fél óra hallgatózás után, kijelentette hogy: „Elkapjuk a frakkját ennek a fránya betegségnek..”
Írt Mucoprontot, meg valami jól fejlett szõlõszem nagyságú nyögvenyelõs ántibijjotikumot… És azt is mondta sok folyadék, meg C-vitamin..
Kereken ötezeregyszázhatvan virágocskám bánta.. (virágocska = fiorino olasz)
Volt még egy ugrásom Csabára, (képzeld a Megane-t egy igazi grófnõ fejelte le, aki már özvegy, mondtam is Onedinnek, a te eleki traktorosod egy lapon sem említhetõ vele) sajnos a bal elsõ ajtómat holnap újra kell festeni…
Utána ki az erdõbe (már ami maradt belõle)…
Nekem az erdõ fél gyógyulás.. Valahogy úgy kell elképzelni, mint amikor a horgász amikor megérkezik a vízpartra, és egyszerre szállja meg az a szétáradó nyugalom, meg az izgalom, hogy fog-e majd valamit..
Bukdácsolok ott az avarban a bokrok között, lassan mintha semmi dolgom sem volna, sétálgatok, mindent megbámulok, és élvezem a fák susogását, meg a beszûrõdõ fény játékát..
El is képzelem ahogy a Maunika bejelenti:
-És most következzék egy ember, akit meggyógyított az erdõ!
És megszólal a zene: Mesél az erdõ mesél az erdõ…(Hobó)
Nyílik az az ajtó és a közönség elhûlve látja, ahogy egy hegynyi, víziló forma képzõdmény surran be, zavarában fülig ér a szája..
-Szervusz Silence , örülök hogy eljöttél!
-Szervusz Maunika, részemrõl a megtiszteltetés hogy itt lehetek.
-Neked milyen a kapcsolatod az erdõvel?
-Plátói.
-Konkrétabban ez mit jelent?
-Csupán annyit, hogy én szerelmes vagyok az erdõbe, õ meg errõl tudomást sem vesz, de eltûri hogy órákat bóklásszak benne.
-És hogyan gyógyított meg téged az erdõ?
-Egyszer elkaptam valami torokgyulladásfélét, és éjszakákon át nem tudtam aludni a köhögéstõl. Utána kimentem az erdõbe, sétáltam egy nagyot, kaptam tõle ajándékba egy kosár tölcsérgombát is, és a séta miatt leizzadtam erõsen.
Hazaértem megfürödtem, és utána elmúlt a köhögésem.
-Ez nem túl izgalmas. Más történeted nincs?
-Mégis mire gondolsz?
-Például levágta a bal lábad a vonat, és utolsó erõddel bekúsztál az erdõbe, és elájultál. Amikor magadhoz tértél már esteledett, és megdöbbenve láttad hogy kinõtt a lábad, mint a gyík farka szokott.
-Ilyesmirõl sajnos nem tudok beszámolni.
-Jó, de én elõre megmondom neked, hogy ezzel a gyenge sztorival nem hívnak meg sem a Vacsoracsatába, sem a Celeb vagyok, fuss el véle címû mûsorba … Ez nagyon kevés…
Na mindegy…
Akkor következzen Kati, aki nyolc éves koráig leszbikus volt, de utána rájött, hogy Zolit szereti, de nem mert szólni, és amikor végre férfivá mûtötték, akkor hirtelen Zoli felébredt és rájött hogy homoszexuális, és így egymáséi lehettek végre…
És akkor felhangzik a Love Story címû film zenéje..
És a show megy tovább…
Én meg fõzök gombapörköltet virslivel tuningolva, picit csípõsen, sok hagymával, icipici mustárral, csipetkével, jól nyakon öntve tejföllel..:-)
|
silence, 12:28
|
|
|
|
| 2008. oktber 13., htf |
|
|
0 |
|
|
Én bizony az ügyvédnõt is meg a vevõt is kinn ültettem le a diófa alá..
Mondta is a Misi:
-Ágika milyen jó lenne itt kinn a gyönyörû természetben praktizálni..
Mire az Ágika:
-Túl nagy itt a forgalom...
Rögtön megtalálta az Achilles sarkát a dolognak..
Mindegy.. csak fizessenek.. És fizettek is.. Még a villanyt meg a telefont át kell írjam a Misi nevére és készz.. egy gonddal kevesebb van a nyakamon..
Iszok valami teát...
|
silence, 11:49
|
|
|
|
| 2008. oktber 12., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Sohasem találod ki melyik ajtómat nyomta be egy.... hát... kissé bogaras Peugeotos csaj, amerikai rendszámmal.. A bal elsõt amit a múltkor is kerestem... Amikor kiszállt, úgy megijedt, hogy attól féltem elájul nekem.. Még nekem kellett vigasztalgatni... Holnap karosszériás... :-(((
Meg vagyok átkozva... vagy mi...
Szép lassan tolatott rám, hiába ütöttem a csomagtartóját, hogy hé... héééé...
Hazajött a lányka a szlovák táborból... Hiányzott már nagyon..
Lassan beérett szõlõm is, és keményen elkapott a nyvajás Torok Gyula..
Úgyhogy most tea, lábvíz kamilla... És sok sok pihenés.. Mindezt ma meg holnap, mert kedden irány a kert...
Dióhéjban ennyi... Nagyon finom a dióm, most törögettük az öcskössel a padon...
|
silence, 18:23
|
|
|
|
| |
