Nyóckor (nem nyócker..) Indula megy a gõzös mandula, kifelé.. Jó friss levegõre, ha nem is a hegytetõre. Silence ki a, ki a, ki a, ki a kertbe megy... Dupla nadrág, vagyis a terepeset csak akkor veszem ha biztos kell.. Ma ha jól haladunk,(márpedig mozgunk ha nem akarunk fagyasztott kertészek lenni... mirelite..) készen lesz a Lepotica, és már csak egytlen fajtával kell megküzdeni, amit blufreenak hínak az okosok... Csakhát abból van nyóc sor... X szor 147, az annyimint hogyaszongya... kisemerem mondani... De azok nál csak a vízágak kiritkítása a feledat gyorsan halad, szinte repülünk.. Szóval hûvös hétfõ munkanap.. Neked is kellemes hétkezdetet...
"Az égre bambul a város Kifejezéstelen szemmel Jó nagyot köszönt ránk egy újabb.. Hétfõ reggel.." Pierrot
silence, 7:40
2008. februr 17., vasrnap
0
Azért ha másra nem is egyvalamire mégiscsak jó ez a napló... Helyszín, egy kopár szoba, benne egy asztal, két szék és egy lámpa ami a szemembe világít. Vésztjósló hang, és árnyak. -Hol volt 2008 január tizenharmadikán délben??!!! -kérdi az árny.. -Honnan a búsból tudjam? Maga hol volt? Na? Ki vele!-próbálok lazáskodni, miközben kétségbeeseten töröm a fejem.. -Szóval vagánykodunk, vagánykodunk.. Mi vagyunk a kemény nyugdíjas vámosok.. -Nem mi, csak én!-próbálok közbeszólni, de letorkollnak.. -Na majd elmúlik a kemény imige, ha becsukom vagy tíz napra, úgy hogy egy szót sem szólunk magához.. Vagy tegyem be dr Lakatoshoz? Hogy hogy milyen doktor? Hát urulógus.. Itt az egész kamara... nem tudta? Most ölte meg két szomszédját, mert túl halkan köszöntek, és ez fájt neki... -Várjon! -kiáltok föl. Van internet hozzáférés a közelben? -Mert? -kérdez vissza az árny. Csak nem recepteket akar keresni? "hogy úsztam meg a prosztatavizsgálatot?" vagy mi? -ÁÁÁ a Csodacsigán vezetek egy naplót.. abban talán benne van merre jártam a kérdéses napon. -Mit bizonyít ez?-kérdezi gyanakodva... -Semmit.. -csak talán akkor tudok felelni a kérdéseire. . . . -Na tessék! Aznap éppen Romániában Tipariban voltam egész nap, és segítettem a temetés után leparkolni a halottas hintót.. Vagy négy tanúm is van rá.. Itthon sem voltam.. Nem én vettem el a nyugdíjas hölgy csokiját...-A néninek kijárna már egy kontatklencse.. -Maga meg azonnal vegye le rólam a bilincset, és hívjon egy üdvédet, mert be akarom magát perelni... Bár egy módja van hogy megbocsássak.. Letérdel elõtem, és háromszor meghajtja a fejét, miközben ezt kiáltja: -Egy túlbuzgó agresszív köcsög vagyok, és szart sem érek mint rendõr... Nem! Nem itt!! A TV2 stúdiójában a reggeli mûsorban...
Szóval mire nem jó egy napló...
silence, 10:24
2008. februr 15., pntek
0
Weöres Sándor:
A célról
Mit bánom én, hogy érdemes, vagy céltalan a dolgom? Patak vagyok: kérdjem-e, hogy habomat hova hordom?
Harcolok: nem tudom, kiért és nem tudom ki ellen. Nem kell ismernem célomat, mert célom ismer engem.
silence, 15:03
silence, 14:53
Hóvihar lett.... Tudta a bokám!
silence, 10:27
Néztem ezt a Zuhanórepülés címû filmet... Jó film, én nem mondom.. szinte szájba vág a realitás... de.. Mégiscsak végig feszengtem az egészet.. Mintha valahogy nem akarnám megérteni, hogy van egy ilyen világ is.. Mocskos, kábítószeres, gyilkos... Vannak börtönök, és sok sok dr Lakatos nevû urológus.. Van a kín, vanak az elvonási tünetek van a nyomor.. A magam köré épített kis világban akarok inkább hinni.. Család gyerekek, fák, zene, rostonsültek uszoda.... Hát nem kellemesebb ez? Persze láttam én... Láttam, õriztem kábítószercsempész huszonöt éves nõt, aki ötvennek nézet ki, és az elvonási tünetektõl, ötpercenként zöldet hányt... Láttam ahogy az emberkereskedõk a stricik viszik ki a lányokat nyugatra, akik bíztak a jobb életben, és láttam õket hazajönni megalázva nincstelenül. Láttam ahogy az egyik bolgár húsz márkán vitázva szívenszúrta a másikat, aki a helyszínen elvérzett, és láttam az anyját is, aki sírva jött keresni a fiát.. Láttam én sok mindent, de már elegem van belõle... Nem dughatom persze homokba a fejem, mint egy elbaltázott dagadt strucc.. A gyerekeimet meg kell védeni ettõl a fajta a világtól... De nem is nézem szívesen... Vilu!?
silence, 10:27
silence, 8:34
Gyõzött a gyávaság. Csak egyikünk sem akarta kimondani elõször. Hajnal óta minden idõjárásjelentés viharos szelet havat, esõt jósol. Mondtam már hogy a haverom "Spártai Lúcsia" függõ? A Németh Lala sem biztatott semmi jóval, bár itt borús de szép csöndes ún. "metszõ idõ" volt még fél hét tájékán.. Mindenhol, minden csatornán viharos szelet jósoltak. Végül én mondtam ki. Bár ma készen lennénk a nyárival, de kezdjünk hétfõn. Nem vagyunk elkésve semmivel, a felén már bõven túljutottunk, ráadásul a nehezebb részével.. Talán nem is én mondtam hanem a bokám.. Nyilallik mint a megveszekedett fene.. A komám villámgyorsan rábólintott, így hát itt maradtam egy filmmel,(Mélyrepülés) mosogatnivalóval, és tengernyi szabadidõvel... Tegnap Anikó rákérdezett.. Robinak kell vegyen virágot Pistának,Valentin napra, vagy fordítva.. Én tök komolyan mondtam neki hogy Pista vegyen nekem... Hiszen te mondod mindig hogy õ a második feleségem... De nem vett... :-))) Az enyémek is csokit kaptak.... Szóval gyõzött a gyávaság.... Befostunk a szél igéretétõl, bár most itt szépen csöndesen elkezdet pilinckázni a hó... Talán mégiscsak jól döntöttünk.. Tudja a bokám...
silence, 7:54
2008. februr 14., cstrtk
0
Az élet produkál néha különleges zavarbaejtõ dolgokat. Két óvónõ sétált Csabán az Andrássy utcán… Nevezzük õket az egyszerûség kedvéért Valinak, és Szimónának.. Egykorúak, huszonhat évesek mindketten. Vali szemüveges magas lány, hosszú haja egyszerû lófarokba kötve, szürke télikabátjában tolta a biciklijét. Szimóna divatos vörösre vágott hajú, csinos, nagy égszínkék szemekkel, divatos bõrkabátban mellette sétált. Kolléganõk, egy helyen dolgoztak. - Nagyon el vagyok keseredve-mondta Vali. –Nekem évek óta semmi sem sikerül, bármibe fogok bele. Kapom sorban az élettõl a pofonokat. És semmi kilátásom sincs, hogy egyszer normális mederbe kerül az életem. Nem látok kiutat. -Nem lesz mindig így -vigasztalta Szimóna. Meglátod majd, hogy kilábalsz a hullámvölgybõl. Rendezõdik minden. -Sohasem lábalok ki. -kesergett tovább Vali. Néha már úgy érzem, el vagyok átkozva. Jobb lenne reggelente fel sem kelni. -Nem arról van szó hogy hipnotizálod magadnak hogy neked soha nincs szerencséd? Ha nagyon beleéled magad, a végén elhiszed, és tényleg nem is lesz. -okoskodott Szimóna. Ekkor Vali a kirakatban megpillantott egy szezonvégi leárazott télikabátot. Megtorpant, és hogy jobban szemügyre vehesse, elkezdte hátrafelé tolni a biciklijét. A kontrafék ezzel jól be lett csapva. Úgy érezte itt az idõ, hogy munkához lásson, hiszen erre született, ezért gyártották, és hopp.. Kõkeményen befékezte a bicikli hátsó kerekét. Egy pillanatig úgy tûnt hogy Vali megtartja az egyensúlyát. Az idõ megdermedni látszott. De a pillanat elszállt, és Valink teljes hosszával átzuhant a biciklin, félig arcra, félig könyökre érkezve. A szemüvege elrepült, a kormány erõsen megnyomta a hasát, a kezét lehorzsolta. Mindezt a sétálóutcán, a délutáni csúcsban vagy negyven ember szeme láttára. Egyszerre próbálta a lábát kiszabadítani, és a szemüvegért nyúlni, amikor hirtelen feladta, és sírni kezdett. -Na. Ne sírj! Állj föl!- próbált neki segíteni Szimóna. Itt a zsebkendõ. És nézd! A szemüveged el sem tört! Szimóna maga is zavarban volt, és meg volt rémülve kissé a mutatványtól. De Vali vigasztalhatatlanul zokogott tovább a földön ülve. Szemmel láthatólag úgy döntött, hogy az élete hátralevõ részét a flaszteron zokogva fogja eltölteni. Akik tanúi voltak ennek a meglepõ jelentenek- némelyikük együtt érzõ arcot vágott, némelyik mosolygott, azután mindegyikük lassan továbbállt. Szimóna csak álldogált tanácstalanul, a kezében a szemüveggel. Ekkor a zokogás közepette felsejlett Vali arcán egy könnyes mosoly. -Látod? –mondta miközben a nyomaték kedvéért felemelte a mutatóujját. –Én egy olyan csaj vagyok, aki nem beszél a levegõbe. Ha én valamit állítok neked, rögtön be is bizonyítom...
Nos eddig a történet… Az ember néha tényleg nem tudja sírjon vagy nevessen.
silence, 11:50
silence, 7:45
Ma hajnalban arra keltem, hogy egy régesrégi dal bújkál bennem, dúdolódik, forog... A címét tudtam, hogy war & peace, mint a Tolsztoj remek, de az együttes neve az istenért sem akart beugrani. Ez annyira idegesített, hogy felkeltem, és elkezdtem turkálni a CD-k között.. Kalózos design, német kb a kilencvenes évek elejérõl való úgynevezett középzempós földbedöngölõs riffelõs metalt kerestem három óra negyvenkor. Megtaláltam.. nem tudtam volna aludni ha nincs meg... a régi Runnig Wild volt a megfejtés... Az emberfia megöregszik, és megbolondul.. gondoltam magamban. Elfelejt dolgokat, hajnalban kutat... Visszaaludtam, és apuval álmodtam... Milió dolgom lenne ma, hiszen szabadanapos vagyok... de csak ebéd után indulok.. Adig megnézem a mammát hogy virágzik...
silence, 7:44
2008. februr 13., szerda
0
Krusovszky Dénes Akit nem szeret
Körülvett, bekerített és nem szeret, mondja magában. Már legalább tíz éve nem szeret, visz magával mégis, s mert nem bízik bennem, sohasem hagy egyedül. Legalább is egyelõre nem. Ha nyugodtan aludnék, õ forgolódik, ha sietnék, lassítja lépteit. Nem szeret, mondja ki újra, de cipel magával. Mint egy rossz emléket, egyre csak visz ez a sértõdött test.
silence, 7:24
Készenvan végre az Opel marad itthon a Megane, az enyémeknek. Öcskös kapott egy kuktát szülinapjára nagyon örült neki. Ma ki akar jönni Lóránt a járkáló cimbora segíteni.. Jöjjön... Legfeljebb szedi utánunk a gallyakat. Holnap szabadnap, és pénteken végzünk a nyári fajtával... Ha nem havazik addig.. Tõmondatokban ennyi... Az egyszerûségben lakik a mosoly... Még van egy kis idõm olvasok verseket..
silence, 7:19
2008. februr 12., kedd
0
Nem mondok már semmit a metszésrõl mert már bizonyára unod... :-)))) Túl sok viszont a mondanivalóm ahhoz hogy most elkezdjek naplózni... Nem tudom mikor indulunk, de most hogy kihúztam a kukát brrr..... de hideg van erre. Mondod hogy öltözzek fel jobban? Nem bírom a két nadrágot, és túlöltözve nem tudok mozogni... Mondod vegyek kesztyût? Nem érzem a kesztyûben a metszõt, nem haladnék.. Mondod mozogjak gyorsabban? Jó. Én leszek a gyorsan mozgó kapkodó viziló... Délutánra már mindig gyönyörû az idõ... Te figyu! Már megint a metszésrõl fosom a szót... Nahát nahát...
silence, 7:51
Isten éltesse Éxerszemû szépecsém, aki ma éppen negyvenegy éves! :-)) (Nem találtam hirtelen csak ilyen "maffiózós képet" bár az öcskös szelíd, udvarias, komoly srác.... Hidd le ha mondom... Csak már öreg ... hehehe...)
silence, 7:32
2008. februr 11., htf
0
Nem egy különleges élet.... persze... de muszáj szeretni... ("életem egyszerû nem tudom hová jutok..") Ezen agyaltam az este. Tulajdonképpen én sem így terveztem. ("Lehettem volna oktató nem ily töltõtoll koptató..") De ez van.. Ha jobban belegondolok nem bántam meg semmit.. Én szeretek az lenni aki most vagyok. (Zenemániás, sütögetõ, facsókoló, enyhén rigolyás viziló.) Attól, ami eddig történt velem, váltam azzá aki most vagyok, ergó ha szeretek az lenni aki most vagyok, nem bánhatok semmit.. Vilu? :-))) Na persze én is eljátszotam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy köztiszteletben álló orvosnak lenni.. Vagy mûvésznek.. aki álmodik, és az álmot képes kõbe agyagba esetleg vászonra álmodni. Elkészít egy tárgyat, és ha egy ember kétszáz- ötszáz év múlva a kezébe veszi, csak annyit tud kinyögni: -óóóó... vagy zenész, aki a hangulatát képes kifejezni a hangszeren, vidámít, vagy megríkat, elgondolkodtat.. vagy író, aki úgy tud mesélni, hogy teljesen elfeledkezel a körülötted lévõ világról.. Érdekes lehet "hatalmasnak" is lenni.. Ezrek függenek tõled, egy szavadtól, lesik minden gondolatod.. (bár ez a részegítõ érzést szerintem nem éri meg a hatalommal járó felelõsség, bár ez csak az én véleményem) De nem lettem. Úgy tûnik én már nyomot nem nagyon hagyok ebben a világban (nem vagyok én eke.. hehehehe..) Örülök annak ami van... Megpróbálok minél több élményt bezsákolni, minél több ízt érezni, minél több érzelmet megtapasztalni, míg nem szólítanak.. ("Nem akarok semmit csak repülni amíg lehet.. nem keresem a bajt.. Nem akarok semmit csak együtt lenni veled és játszani... ezt a rock and rollnak hívott szart..") Sok ember úgy gondolkodik, hogy: "Ha lett volna lehetõségem.. ha tanulhattam volna.. most más lennék, nem itt tartanék.." és ezzel a keserû érzéssel átitatva múlik el az egész élete. Mi értelme ennek? Mi értelme a szülõt, a körülményeket az életet hibáztatni? Olyan kevés az idõ... Túl kell tudni lépni ezen.. Célnak példaképnek mindig lenni kell, (nekem talán több is van mint kellene :-)és élvezni -józan határok között- minden percet.. Ezek silence esti gondolatai, aki most már jól fenékbe billenti magát, és húz kifelé a kertbe, mert várják a fák.. Na meg a zene az mp3-on...
silence, 7:34
2008. februr 10., vasrnap
0
silence, 17:35
A meglepi a "torkos csütörtök" nevû (éppen nekem való) akció volt... A Magyar Koronában foglalt Helenka asztalt már vagy három hete.. Képesek voltak ennyi ideig titkolni elõttem... .-) Olyan Dóra nappal egybekötött családi banzáj lett belõle... Én Toldi vacsorája nevû ételt költöttem el.. Natúr sertésszelet sültkurulumpulival, és a tetejére halmoztak apróra vágott egybesütött kobászdarabokat, szalonnát, csípõs zöldpaprikát, és gyöngyhagymát... Annyira finom volt, mint amennyire egészségtelennek hangzik...:-)))) Még egy Heinekken is lecsúszott utána. Négyen, (sörrel, ücsivel,volt aki desszertet is kért) fizettünk háromezerkétszáz fiorinót.... A szombati Pokolgép koncert ezernyolcba fájt. (bár az Lórántnak mert õ fizetett be) A vasuti közlekedés hekyreállott, úgyhogy az Aradi útból nem lett semmi.. Metszettünk inkább, és nem túlzok ha azt mondom, hogy életemben így még nem voltam elfáradva mint pénteken este. Szombaton vendégkislány jött, és a két Dóri elment az usziba... Hazahoztam a füstrõl az anyagot, ha látnád biztosan a Pavlovi reflexhez nagyon hasonlóan reagálnál... Szombat este Anikó vizsgamunkáját élvezhettük, ugyanis szakácsnõvé lépett elõ, és megcsinálta nekünk a "Tanyasi sertésszelet" nevû ételkölteméányt, nehogy zavarba jöjjön ha valaki talán azt választaná a Veszelyben az étlapról.. Ugyanaz volt mint a Toldi vacsorája, csak az alap az sült tarja volt, és amit a tetejére pakoltunk, az gomba, csirkemáj, zöldborsó és apró kolbázdarabok... Sokkal jobban sikerült mint a Koronában, nem volt annyira nehéz, zsíros.. Ígéretet kaptunk jövõ hét szombatra valami Viharsarki gulyás nevû ételre, az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az is finom lesz... Gondolkodtam hogy tavasszal, ha beindul a grillezés én is csinálok ilyesmit.. Megsütöm a husit natúr, és csinálok mellé alufólia batyuban apróra vágott paprikát, gyöngyhagymát, kolbászdarabokat, és szalonnakockákat, meg hogy pikáns legyen darabolok bele ananászt is.. Ki tudja hátha bejön... Eddig nem nagyon tálalgattunk, csak ahoyg sült a cucc, úgy ettük kistányéron kenyérrel, salátával... De ezt szépen lehetne díszíteni... Na mindegy a tavasz még messze van... (vagy nem is?) Este befuvaroztattuk magunk a 68-as klubba Lóránt komámmal,a Pokolgép koncertre.. "Tudom a helyem bár sohasem tudom hogy hol vagyok.." Marsi Bandi barátom, egy kicsit elnézte a mértéket, és a bemelegítésnél már elcsúszott. Be sem tudott jönni a kluba, inkább hazavitette magát.. Míg az elõzenekar játszott, megláttam Rudán Joet, és gondokodás nélkül lepacsiztam vele a tömegben... Vigyorgott a mint a vadalma, és én is vigyorogtam Ha jobban vigyorogtam volna, biztosan megreped a fejem.. Majdnem körbeért a szám.. -"Nagyon örülök" -csak ennyit mondtam.. semmi egyéb nem jutott az eszembe, hát az aktuális hangulatom öntöttem ebbe a két õszinte szóba... Mindenki örült, és óriási koncertet nyomott a Gép... Se Kukovecz se Rudán nem voltak beseggelve, úgyhogy ment flottul minden mint a karikacsapás.. (ez azért mindig lutri..) Énekeltem végig. Sötét volt, meghát azoknak akik ott voltak nem feltûnõ, ha egy nagy viziló Joe-val béget... Éppen ezért szeretek koncertre járni.. "Hol van a szó.." "Vadnak születtünk" "Tépett madár.." "Mikor az ördög.." "Gépinduló.." Mindent eljátszotak ami csikó koromban megdobogtatta a szívem.. Egy órakkor aztán Heli haza is fuvarozott minket... Ma letudtam a családlátogatást Aradországban, és most pihi, mert holnaptól újra a metszõolló lesz a legjobb barátom... Nem egy különleges élet.... de szeretem...
silence, 17:32
2008. februr 7., cstrtk
0
Tudom hogy volt már... tudom hogy ismered, de néha nem árt többször elolvasni.. Hiszen gyönyörû..
WEÖRES SÁNDOR: ÖREGEK
Oly árvák õk mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem õket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé -- vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban -- vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóízüen -- nyujtott tenyérrel a templom elõtt úgy állnak búsan, csüggeteg, mint hervadt õszi levelek a sárga porban. És ha az utcán bottal bandukolnak, idegenül néz a napsugár is és oly furcsán mondja minden ember: "Jónapot, bácsi."
A nyári Nap, a téli hó, õszi levél, tavaszi friss virág mind azt dalolja az õ fülükbe: "Élet-katlanban régi étek, élet-szekéren régi szalma, élet-gyertyán lefolyt viasz: téged megettek, téged leszórtak, te már elégtél: mehetsz aludni..."
Olyanok õk, mint ki utazni készül és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük játszik egy szõke gyerekfejen, tán fáj, ha érzik, hogy e két kézre, dolgos kezekre, áldó kezekre senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok õk már, egykedvü, álmos, leláncolt rabok: hetven nehéz év a békó karjukon, hetven év bûne, baja, bánata -- hetven nehéz évtõl leláncolva várják egy jóságos kéz, rettenetes kéz, ellentmondást nem tûrõ kéz parancsszavát:
"No gyere, tedd le."
silence, 17:28
Húúúúú..... Pokolra való idõ volt ma... Egész nap lógott az esõ lába, de kibírta, hogy ne áztasson el minket... A szél viszont jól átfútt... Kész a Stanley.. Belefogtunk a Lepoticába, megdöbbentõ.. Tetejezni kellene, mert némely ágacska majd hat méter magasra nyúlt, és nincs oly napszámos dél Békésben aki elérné rajta a szilvát... Szerintem földszintes Julis néni nem is látja.. :-)) Annyira kimerítõ a tetejezés fizikailag, hogy megegyeztünk Onedinnel, minden nap egyig tetejezünk, és ebéd után, mintegy levezetésképpen a Bluefree sorokat ritkítjuk a vízágaktól... Még lesz vagy három néfy hét mire végzünk.. Szóval... Kezdi szokni a cigány a szántást... Már nem merít ki annyira egy nap, mint elejében... De azért ha most felkérnél táncolni, nem biztos hogy elmennék... Végülis... attól függ... A szemeidbõl kiolvasnám... Holnap, ha még mindig sztrájkolnak a sínbohócok, Aradra kell menjek Anikóval fogorvoshoz.. Az én kocsimra van ugyanis most kiváltva a környezetvédelmi matrica, amit a román tesók igencsak szigorúan követelnek igazoltatáskor.. Onediné meg még mindig törött... Na... meglepetés készül vagy mi.... Nem akar senki mondani semmit, de most telefonált a nejem, hogy mire hatkor jön legyek gálában.... ????!!!! Még papucs sem lehet rajtam... Talán megyünk valahová? Hiába faggatom itt Robit.... Meg is borotválkozzak? -Ha akarsz borotválkozz!!!!... ennyi a válasz a fiamtól... Ehhh.... de azért izgat a dolog.... :-)))))) Majd kifúúúrja az oldalam..... :-)))))))
silence, 17:25
2008. februr 6., szerda
0
Pipacs... gyönyörûûû... :-)))
silence, 17:58
Isten éltessen kicsi babám, szemem fénye Dorka!
silence, 17:42
Nem volt könnyebb mint az elsõ nap... Na jó egy kicsit... De ma hamarabb is kezdtünk... Ködben.. a fej bíbor, a térgy lüktet... de ha hiszed ha nem, most innék essõrt... De nincs. és menni sincs kedvem a boltba... Marad a kefirc lilahagymával... (gáz mi? :-))) Végszükség estén Tesco gazdaságos ananász conserva... Mert a birkagulasch elég kemény ebéd volt... Holnap befejezzük a Stanleyt... És nekikezdünk a Lepotikáknak, meg a Rananak.... (még nagyobbak) :-(((( Ebben a hónapban végezni kellene... "Úgy szeretnék én lenni a csókkirály.. király... király...." :-)))
silence, 17:37
2008. februr 5., kedd
0
Merrr kemény mint a vidia, oszt azt hiszi így a vagány, vicces...Pedig aranyszívû, jóvágású sármos meg okos a legkisebb keresztfiam... Hiába is mutogat....
silence, 9:02
És a "morcsos" csapat a dagi edzõvel... :-) (nekem ne mond hogy magamról soha sem rakok képet... ) :-))
silence, 8:41
Utánpótlás válogatott... :-)
silence, 8:38
A bokám mondja: -Jajj te! Kímélj! Térdem mondja: -Cipóra dagadok ne félj! Sír-rí recseg a derekam de a tegnapi nap nem volt éppen hasztalan, megmetszettük a kócos magas fákat, kishíján majdnem százat,s ha becsukom a szemeim nem látok csak ágat. Mégis vigyori vagyok.. Hisz alig vártam..:-)))
