| 2008. februr 14., cstrtk |
|
 |
0 |
|
|
Az élet produkál néha különleges zavarbaejtõ dolgokat.
Két óvónõ sétált Csabán az Andrássy utcán… Nevezzük õket az egyszerûség kedvéért Valinak, és Szimónának..
Egykorúak, huszonhat évesek mindketten.
Vali szemüveges magas lány, hosszú haja egyszerû lófarokba kötve, szürke télikabátjában tolta a biciklijét.
Szimóna divatos vörösre vágott hajú, csinos, nagy égszínkék szemekkel, divatos bõrkabátban mellette sétált.
Kolléganõk, egy helyen dolgoztak.
- Nagyon el vagyok keseredve-mondta Vali. –Nekem évek óta semmi sem sikerül, bármibe fogok bele. Kapom sorban az élettõl a pofonokat. És semmi kilátásom sincs, hogy egyszer normális mederbe kerül az életem. Nem látok kiutat.
-Nem lesz mindig így -vigasztalta Szimóna. Meglátod majd, hogy kilábalsz a hullámvölgybõl. Rendezõdik minden.
-Sohasem lábalok ki. -kesergett tovább Vali. Néha már úgy érzem, el vagyok átkozva. Jobb lenne reggelente fel sem kelni.
-Nem arról van szó hogy hipnotizálod magadnak hogy neked soha nincs szerencséd?
Ha nagyon beleéled magad, a végén elhiszed, és tényleg nem is lesz. -okoskodott Szimóna.
Ekkor Vali a kirakatban megpillantott egy szezonvégi leárazott télikabátot. Megtorpant, és hogy jobban szemügyre vehesse, elkezdte hátrafelé tolni a biciklijét.
A kontrafék ezzel jól be lett csapva.
Úgy érezte itt az idõ, hogy munkához lásson, hiszen erre született, ezért gyártották, és hopp.. Kõkeményen befékezte a bicikli hátsó kerekét.
Egy pillanatig úgy tûnt hogy Vali megtartja az egyensúlyát. Az idõ megdermedni látszott.
De a pillanat elszállt, és Valink teljes hosszával átzuhant a biciklin, félig arcra, félig könyökre érkezve.
A szemüvege elrepült, a kormány erõsen megnyomta a hasát, a kezét lehorzsolta. Mindezt a sétálóutcán, a délutáni csúcsban vagy negyven ember szeme láttára.
Egyszerre próbálta a lábát kiszabadítani, és a szemüvegért nyúlni, amikor hirtelen feladta, és sírni kezdett.
-Na. Ne sírj! Állj föl!- próbált neki segíteni Szimóna. Itt a zsebkendõ. És nézd! A szemüveged el sem tört!
Szimóna maga is zavarban volt, és meg volt rémülve kissé a mutatványtól.
De Vali vigasztalhatatlanul zokogott tovább a földön ülve. Szemmel láthatólag úgy döntött, hogy az élete hátralevõ részét a flaszteron zokogva fogja eltölteni.
Akik tanúi voltak ennek a meglepõ jelentenek- némelyikük együtt érzõ arcot vágott, némelyik mosolygott, azután mindegyikük lassan továbbállt.
Szimóna csak álldogált tanácstalanul, a kezében a szemüveggel.
Ekkor a zokogás közepette felsejlett Vali arcán egy könnyes mosoly.
-Látod? –mondta miközben a nyomaték kedvéért felemelte a mutatóujját. –Én egy olyan csaj vagyok, aki nem beszél a levegõbe. Ha én valamit állítok neked, rögtön be is bizonyítom...
Nos eddig a történet…
Az ember néha tényleg nem tudja sírjon vagy nevessen.
|
silence, 11:50
|
|
|
|
silence, 7:45
|
|
|
Ma hajnalban arra keltem, hogy egy régesrégi dal bújkál bennem, dúdolódik, forog... A címét tudtam, hogy war & peace, mint a Tolsztoj remek, de az együttes neve az istenért sem akart beugrani.
Ez annyira idegesített, hogy felkeltem, és elkezdtem turkálni a CD-k között.. Kalózos design, német kb a kilencvenes évek elejérõl való úgynevezett középzempós földbedöngölõs riffelõs metalt kerestem három óra negyvenkor.
Megtaláltam.. nem tudtam volna aludni ha nincs meg... a régi Runnig Wild volt a megfejtés... Az emberfia megöregszik, és megbolondul.. gondoltam magamban. Elfelejt dolgokat, hajnalban kutat...
Visszaaludtam, és apuval álmodtam...
Milió dolgom lenne ma, hiszen szabadanapos vagyok... de csak ebéd után indulok.. Adig megnézem a mammát hogy virágzik...
|
silence, 7:44
|
|
|
|
| 2008. februr 13., szerda |
|
|
0 |
|
|
Krusovszky Dénes
Akit nem szeret
Körülvett, bekerített és nem
szeret, mondja magában. Már
legalább tíz éve nem szeret,
visz magával mégis, s mert nem
bízik bennem, sohasem hagy
egyedül. Legalább is egyelõre
nem. Ha nyugodtan aludnék,
õ forgolódik, ha sietnék,
lassítja lépteit. Nem szeret,
mondja ki újra, de cipel magával.
Mint egy rossz emléket, egyre
csak visz ez a sértõdött test.
|
silence, 7:24
|
|
|
Készenvan végre az Opel marad itthon a Megane, az enyémeknek.
Öcskös kapott egy kuktát szülinapjára nagyon örült neki.
Ma ki akar jönni Lóránt a járkáló cimbora segíteni..
Jöjjön... Legfeljebb szedi utánunk a gallyakat.
Holnap szabadnap, és pénteken végzünk a nyári fajtával...
Ha nem havazik addig..
Tõmondatokban ennyi...
Az egyszerûségben lakik a mosoly...
Még van egy kis idõm olvasok verseket..
|
silence, 7:19
|
|
|
|
| 2008. februr 11., htf |
|
|
0 |
|
|
Nem egy különleges élet.... persze... de muszáj szeretni...
("életem egyszerû nem tudom hová jutok..") Ezen agyaltam az este. Tulajdonképpen én sem így terveztem. ("Lehettem volna oktató nem ily töltõtoll koptató..") De ez van.. Ha jobban belegondolok nem bántam meg semmit.. Én szeretek az lenni aki most vagyok. (Zenemániás, sütögetõ, facsókoló, enyhén rigolyás viziló.) Attól, ami eddig történt velem, váltam azzá aki most vagyok, ergó ha szeretek az lenni aki most vagyok, nem bánhatok semmit.. Vilu? :-)))
Na persze én is eljátszotam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy köztiszteletben álló orvosnak lenni.. Vagy mûvésznek.. aki álmodik, és az álmot képes kõbe agyagba esetleg vászonra álmodni. Elkészít egy tárgyat, és ha egy ember kétszáz- ötszáz év múlva a kezébe veszi, csak annyit tud kinyögni: -óóóó...
vagy zenész, aki a hangulatát képes kifejezni a hangszeren, vidámít, vagy megríkat, elgondolkodtat..
vagy író, aki úgy tud mesélni, hogy teljesen elfeledkezel a körülötted lévõ világról..
Érdekes lehet "hatalmasnak" is lenni.. Ezrek függenek tõled, egy szavadtól, lesik minden gondolatod.. (bár ez a részegítõ érzést szerintem nem éri meg a hatalommal járó felelõsség, bár ez csak az én véleményem)
De nem lettem. Úgy tûnik én már nyomot nem nagyon hagyok ebben a világban (nem vagyok én eke.. hehehehe..)
Örülök annak ami van... Megpróbálok minél több élményt bezsákolni, minél több ízt érezni, minél több érzelmet megtapasztalni, míg nem szólítanak..
("Nem akarok semmit csak repülni amíg lehet.. nem keresem a bajt..
Nem akarok semmit csak együtt lenni veled és játszani... ezt a rock and rollnak hívott szart..")
Sok ember úgy gondolkodik, hogy:
"Ha lett volna lehetõségem.. ha tanulhattam volna.. most más lennék, nem itt tartanék.." és ezzel a keserû érzéssel átitatva múlik el az egész élete. Mi értelme ennek? Mi értelme a szülõt, a körülményeket az életet hibáztatni?
Olyan kevés az idõ... Túl kell tudni lépni ezen..
Célnak példaképnek mindig lenni kell, (nekem talán több is van mint kellene :-)és élvezni -józan határok között- minden percet..
Ezek silence esti gondolatai, aki most már jól fenékbe billenti magát, és húz kifelé a kertbe, mert várják a fák.. Na meg a zene az mp3-on...
|
silence, 7:34
|
|
|
|
| 2008. februr 10., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 17:35
|
|
|
A meglepi a "torkos csütörtök" nevû (éppen nekem való) akció volt... A Magyar Koronában foglalt Helenka asztalt már vagy három hete.. Képesek voltak ennyi ideig titkolni elõttem... .-)
Olyan Dóra nappal egybekötött családi banzáj lett belõle...
Én Toldi vacsorája nevû ételt költöttem el.. Natúr sertésszelet sültkurulumpulival, és a tetejére halmoztak apróra vágott egybesütött kobászdarabokat, szalonnát, csípõs zöldpaprikát, és gyöngyhagymát... Annyira finom volt, mint amennyire egészségtelennek hangzik...:-))))
Még egy Heinekken is lecsúszott utána. Négyen, (sörrel, ücsivel,volt aki desszertet is kért) fizettünk háromezerkétszáz fiorinót.... A szombati Pokolgép koncert ezernyolcba fájt. (bár az Lórántnak mert õ fizetett be)
A vasuti közlekedés hekyreállott, úgyhogy az Aradi útból nem lett semmi.. Metszettünk inkább, és nem túlzok ha azt mondom, hogy életemben így még nem voltam elfáradva mint pénteken este. Szombaton vendégkislány jött, és a két Dóri elment az usziba... Hazahoztam a füstrõl az anyagot, ha látnád biztosan a Pavlovi reflexhez nagyon hasonlóan reagálnál...
Szombat este Anikó vizsgamunkáját élvezhettük, ugyanis szakácsnõvé lépett elõ, és megcsinálta nekünk a "Tanyasi sertésszelet" nevû ételkölteméányt, nehogy zavarba jöjjön ha valaki talán azt választaná a Veszelyben az étlapról.. Ugyanaz volt mint a Toldi vacsorája, csak az alap az sült tarja volt, és amit a tetejére pakoltunk, az gomba, csirkemáj, zöldborsó és apró kolbázdarabok... Sokkal jobban sikerült mint a Koronában, nem volt annyira nehéz, zsíros..
Ígéretet kaptunk jövõ hét szombatra valami Viharsarki gulyás nevû ételre, az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az is finom lesz...
Gondolkodtam hogy tavasszal, ha beindul a grillezés én is csinálok ilyesmit..
Megsütöm a husit natúr, és csinálok mellé alufólia batyuban apróra vágott paprikát, gyöngyhagymát, kolbászdarabokat, és szalonnakockákat, meg hogy pikáns legyen darabolok bele ananászt is.. Ki tudja hátha bejön...
Eddig nem nagyon tálalgattunk, csak ahoyg sült a cucc, úgy ettük kistányéron kenyérrel, salátával... De ezt szépen lehetne díszíteni... Na mindegy a tavasz még messze van... (vagy nem is?)
Este befuvaroztattuk magunk a 68-as klubba Lóránt komámmal,a Pokolgép koncertre..
"Tudom a helyem bár sohasem tudom hogy hol vagyok.."
Marsi Bandi barátom, egy kicsit elnézte a mértéket, és a bemelegítésnél már elcsúszott.
Be sem tudott jönni a kluba, inkább hazavitette magát.. Míg az elõzenekar játszott, megláttam Rudán Joet, és gondokodás nélkül lepacsiztam vele a tömegben...
Vigyorgott a mint a vadalma, és én is vigyorogtam Ha jobban vigyorogtam volna, biztosan megreped a fejem.. Majdnem körbeért a szám..
-"Nagyon örülök" -csak ennyit mondtam.. semmi egyéb nem jutott az eszembe, hát az aktuális hangulatom öntöttem ebbe a két õszinte szóba...
Mindenki örült, és óriási koncertet nyomott a Gép... Se Kukovecz se Rudán nem voltak beseggelve, úgyhogy ment flottul minden mint a karikacsapás.. (ez azért mindig lutri..)
Énekeltem végig. Sötét volt, meghát azoknak akik ott voltak nem feltûnõ, ha egy nagy viziló Joe-val béget... Éppen ezért szeretek koncertre járni..
"Hol van a szó.." "Vadnak születtünk" "Tépett madár.." "Mikor az ördög.." "Gépinduló.."
Mindent eljátszotak ami csikó koromban megdobogtatta a szívem..
Egy órakkor aztán Heli haza is fuvarozott minket...
Ma letudtam a családlátogatást Aradországban, és most pihi, mert holnaptól újra a metszõolló lesz a legjobb barátom...
Nem egy különleges élet.... de szeretem...
|
silence, 17:32
|
|
|
|
| 2008. februr 7., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Tudom hogy volt már... tudom hogy ismered, de néha nem árt többször elolvasni.. Hiszen gyönyörû..
WEÖRES SÁNDOR: ÖREGEK
Oly árvák õk mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem õket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé --
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban --
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóízüen --
nyujtott tenyérrel a templom elõtt
úgy állnak búsan, csüggeteg,
mint hervadt õszi levelek
a sárga porban.
És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
"Jónapot, bácsi."
A nyári Nap,
a téli hó,
õszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az õ fülükbe:
"Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni..."
Olyanok õk,
mint ki utazni készül
és már csomagol.
És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szõke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.
És rabok õk már,
egykedvü, álmos, leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bûne, baja, bánata --
hetven nehéz évtõl leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tûrõ kéz
parancsszavát:
"No gyere, tedd le."
|
silence, 17:28
|
|
|
Húúúúú..... Pokolra való idõ volt ma... Egész nap lógott az esõ lába, de kibírta, hogy ne áztasson el minket... A szél viszont jól átfútt...
Kész a Stanley.. Belefogtunk a Lepoticába, megdöbbentõ.. Tetejezni kellene, mert némely ágacska majd hat méter magasra nyúlt, és nincs oly napszámos dél Békésben aki elérné rajta a szilvát... Szerintem földszintes Julis néni nem is látja.. :-))
Annyira kimerítõ a tetejezés fizikailag, hogy megegyeztünk Onedinnel, minden nap egyig tetejezünk, és ebéd után, mintegy levezetésképpen a Bluefree sorokat ritkítjuk a vízágaktól... Még lesz vagy három néfy hét mire végzünk..
Szóval... Kezdi szokni a cigány a szántást... Már nem merít ki annyira egy nap, mint elejében... De azért ha most felkérnél táncolni, nem biztos hogy elmennék... Végülis... attól függ... A szemeidbõl kiolvasnám...
Holnap, ha még mindig sztrájkolnak a sínbohócok, Aradra kell menjek Anikóval fogorvoshoz.. Az én kocsimra van ugyanis most kiváltva a környezetvédelmi matrica, amit a román tesók igencsak szigorúan követelnek igazoltatáskor..
Onediné meg még mindig törött...
Na... meglepetés készül vagy mi....
Nem akar senki mondani semmit, de most telefonált a nejem, hogy mire hatkor jön legyek gálában.... ????!!!!
Még papucs sem lehet rajtam... Talán megyünk valahová?
Hiába faggatom itt Robit.... Meg is borotválkozzak?
-Ha akarsz borotválkozz!!!!... ennyi a válasz a fiamtól...
Ehhh.... de azért izgat a dolog.... :-))))))
Majd kifúúúrja az oldalam..... :-)))))))
|
silence, 17:25
|
|
|
|
| 2008. februr 5., kedd |
|
|
0 |
|
|
Merrr kemény mint a vidia, oszt azt hiszi így a vagány, vicces...Pedig aranyszívû, jóvágású sármos meg okos a legkisebb keresztfiam... Hiába is mutogat....
|
silence, 9:02
|
|
|
És a "morcsos" csapat a dagi edzõvel... :-)
(nekem ne mond hogy magamról soha sem rakok képet... ) :-))
|
silence, 8:41
|
|
|
Utánpótlás válogatott... :-)
|
silence, 8:38
|
|
|
A bokám mondja:
-Jajj te! Kímélj!
Térdem mondja:
-Cipóra dagadok ne félj!
Sír-rí recseg a derekam de a tegnapi nap nem volt éppen hasztalan, megmetszettük a kócos magas fákat, kishíján majdnem százat,s ha becsukom a szemeim nem látok csak ágat. Mégis vigyori vagyok.. Hisz alig vártam..:-)))
|
silence, 7:55
|
|
|
|
| 2008. februr 4., htf |
|
|
0 |
|
|
Die.. die... die.... die!!!!!....
Hulla vagyok! :-)))))) Égõvörös arccal...
|
silence, 17:26
|
|
|
|
| 2008. februr 3., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 17:13
|
|
|
Félelmetesen jó életem van... Az új generáció teljes mértékben levált a melóval... Csak irányítottam, mutogattam, fûszert mértem, a három fiú megcsinált mindent... Csak a hús felcsíkozásánál darálóba elõkészítésénél segítettem. Na meg a kolbász elpakolásánál, méretre vágásánál..
Már fél háromra minden elvolt mosogatva, ragyogott a kiskonyha.. (nyáron meszelnem kellene..)
Voltak vendégek, vidámság,zene, (új Juventus rádió) meleg kemence, csabai sültkolbász, és töltöttkáposzta.
Öcsém mindkét menyjelöltje táncra perdült...
Onedin kapitány megdícsérte a töltöttkáposztát, nekem meg biztosan nem lesz vesekövem egy darabig.. Harminc kiló húst vettem, de a füstre már csak huszonhárom ment... Jó étvágya van a csapatnak..
A jó anyag füstön van, és ma a nejemet megcsípte a szorgalmas bogár... Kénytelen voltam én is neki segíteni, lelkiismeret okán... Úgyhogy ablakpucoválás, függönymosás, porszívózás, csempetakarítás, mindenbõl kivettem a részem... Megállt it egy hatalmas kamion is ma, az unokatesómal..
Azon gondolkodom miért is írom én mindezt le...
-Mert ez egy napló azért..
-De érdekel ez valakit?
-Nem mindegy? Végül is kinek naplózol?
-Mittudomén...Mond meg te ha olyan nagyokos vagy...
-De hülye vagy..... honnan tudnám amikor te sem tudod...
-Akkor meg ne arcoskodj it nekem fejezd be a hasadást, mert meghúzom a füled..
|
silence, 17:03
|
|
|
|
| 2008. februr 1., pntek |
|
|
0 |
|
|
Igazából tele vagyok jó sztorikkal... Csak bûnlusta vagyok így uszi, meg szauna után firkálni...
Hétfõtõl beindítjuk a metszést, ha az idõ engedi.. Soha még ilyen hamar nem kezdtük el, de már nem bírunk ülni a seggedelmünkön engedelmeddel..
Tiszta tavasz van kinn....
Holnap még megajándékozom a világot 30 kg igazi csabai csípõs vékonykolbászal.. ( recipét már nem írom ide negyvenedszer is, különben is mától fogva családi titoknak minõsítem) :-))))
A fiam, és a keresztfiam fog segíteni...
Estére kemence bedurrantás, hogy reggelre a nyári konyhában jó langymeleg legyen... S holnap hajnalban újra...A 32-es cseh gépemmel darálom kézzel, és azzal is lesz töltve..
Töltött káposztával, és kemencés friss sültkolbival lesz megkínálva az a szerencsés, aki errevetõdik a holnapi délután folyamán...
Vasárnap viszem a cuccot a füstre, és hétfõtõl diéta...
Igen.. Mindig hétfõtõl... Valamikor el kell kezdeni...
Van amikor még kedden is diéta... Szerdára mindig elfelejtem... Mint bevenni a Cavintont..
:-))))))
Az úszást sem akarom teljesen felfüggeszteni, ha az idõ miatt nincs metszés, irány az uszi..
Bár a víz farkasétvágyat csinál de mit tehetnék?
Kergetem a nyulakat...
Heavy!!! :-) oo
|
silence, 15:16
|
|
|
ILLYÉS GYULA: MILYEN HAMAR...
Milyen hamar megszokod a
fákon a lombot;
milyen hamar megszokod, ha
a lomb lefoszlott;
milyen könnyen véglegesnek
veszed a nyarat, telet;
milyen hamar elfogadnád
öröknek az életet...
|
silence, 13:36
|
|
|
|
| 2008. janur 30., szerda |
|
|
0 |
|
|
Belenéztem a tükörbe, egyik kezemben a Nívea habos palack, a másikban a borotva, és megszólaltam:
-Készülj te bajusz. Most meghalsz.
Gondoltam hadd mondjon egy miatyánkot, ha már évekig díszítette a fizimiskámat.
Velem volt jóban rosszban. Eggyütt ettünk, ittunk, énekeltünk..
Néha csak õ értette mit mondok, és tudott titkot is tartani.. Télen néha megfagyott, de akkor is hetykén, zokszó nélkül ült a helyén.
Szóval..
Elképzeltem ahogy ott ül, és nem gondolja, nem is sejti hogy milyen merényletre készülök ellene.
Ha lenne neki, hûséges kutyaszemmel nézne rám.. Én vagyok a gazdája, miért bántanám? Ollótól borotvától nem fél. Úgy tudja csak csinosabb lesz általuk...
Mozdul a kezem, de a mozdulat félúton megtorpan...
Gyenge vagyok...Nem tudom megtenni...
Különben sem akarok fiatalabbnak látszani.. Minek?
"Tudod a szemem alatt már ott van néhány ránc
Én mégis az vagyok akinek engem látsz
az vagyok akinek engem látsz
az vagyok akinek engem lááátsz.."
-énekli a Tankcsapda és igaza van..
Szépen körbeborotváltam, megigazgattam, a kecskeszakáll testvérkéjét is, és jólesõ érzéssel konstatáltam magamban, hogy én egy komoly ember vagyok... Akit megszeretek egyszer az minden körülmények között számíthat rám....
hehehehe.... :-)))
|
silence, 12:53
|
|
|
Bár így volna! :-))))))
|
silence, 12:08
|
|
|
Ebéd után uszi...
Megfûztem a tesóm hogy jöjjön egyszer el velem...
Mivel gõzkamra (nedvesgõz) csak kettõtõl van hát akkor megyünk... Én nem nagyon szeretem, de a tesó szerint az a jó, nem a szauna (amit valami megmagyarázhatatlan okból szárazgõzként aposztrofálnak itt)...
Valahogy csak megvédjük egymást ketten... :-) hehehe.... Váll vállvetve...
Tegnap nem volt érkezésem tévézni, de hallom hogy a kedves okosszemû bölcsész leány nyert három millát....
Váljék egészségére.... :-)))))
Azt hiszem addig a magyaros bajusszom átadom az enyészetnek...
Marad csak a szakáll... Tiszta dér,(meg vörös, meg barna meg szöszke) azt mondja a nejem hogy öregít, de azt nem adom.. Nevelgetem metszegetem...
Brinzástésztával kényeztetem az ízlelõbimbókat... Tehetem mert nincs itthon senki aki nyafogna hogy lábszagú..
Persze hogy az erjesztett túró enyhén lábszagú.. Hiszen attól olyan különlegesen finom... Meg a jól kisütött apró csörgõ házi füstölt szalonnától... Meg a tejföltõl, ami tejfölbõl van...
Locsifecsi locsifecsi locsifecsi hopppsz....
Cibola cibola bumszti bump... vagy mi... :-)
|
silence, 11:39
|
|
|
|
| |
