| 2008. janur 6., vasrnap |
|
 |
0 |
|
|
Zelk Zoltán: ZÚZMARA
Mikor az elsõ zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.
De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha a szív már nem s nem akar feledni.
Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. –
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.
|
silence, 17:03
|
|
|
|
silence, 16:59
|
|
|
Vasárnap..
Kávé, reggeli, Jókai, tévé, kõrömi, puklykasült, álom, porszívó, Jókai, Duna tévé, Csodacsiga...
Jókai, ellenõrzõ ellenõrzés.. vacsora, álom...
Holnap meg hétfõ ugyebár...
Ha hétfõ akkor legyen mondjuk.... Adóhivatal...
Csúnya egy idõ járja errefelé.....
|
silence, 16:58
|
|
|
|
| 2008. janur 4., pntek |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 15:32
|
|
|
|
silence, 14:35
|
|
|
Ha kiszorzod 6.5 X 2700 = 17550 kg kinn a kertben... tekintve hogy a zúzmara nem bír túlságosan nehéz fajsúllyal, kis fantáziával elképzelheted hogy hány darab felnõtt elefántot tudna eltakarni... (és hány kicsit!!!!?)
Vagy talán egy kék bálnát is... Hmm.. ahhoz tudnom kéne hány négyzetméter felülrõl a kék bálna felülete.. venném a kétharmad részét, és minden négyzetméterre számolnék, kb fél kiló zúzmarát..
Szóval.. nem ment el az eszem...
Csak kimondhatatlanul örülök, hogy süt a nap...
|
silence, 14:21
|
|
|
Csudaszép a kert... Minden fán van kb hat és fél kiló zúzmara.. Csinált Pistike fényképeket, -ha átküldi ahogy igérte- berakom ide... :-)))
Millió hivatalos ügy, sorbanállás egyébként... Ráadásul a fiam karácsonyi ajándékát is ki kell cserélni...
Dehát még ráérünk...
|
silence, 13:54
|
|
|
|
| 2008. janur 3., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Kezdõdnek a csöndes hétköznapok újra.... hétre hét, és napra nap...
("egyre többször elõfordult, hogy a házból a legkisebb kimaradt.." :-)))) )
És így van ez jól.. ha a derû lopózott be hozzád...
Tegnap voltunk szánkázni a Körös gáton... Én is lecsúsztam kétszer...
Komolyan mondom visítottam a gyönyörûségtõl...
Megmondom én nyíltan õszintén...
Alig várom hogy elkezdhessük a metszést... :-))))
Ma kimegyünk széjjelnézni.... Nyuszipajtás nem bántotta-e a frissen ültetett Stanley sort..
Tervezgetünk, beröffentjük a targoncát is...
Heavy... :-)))))
|
silence, 7:49
|
|
|
|
| 2007. december 29., szombat |
|
|
0 |
|
|
Tegnapelõtt este Magna cum Laude karácsony volt a csabai sportcsarnokban..
Egészen más mint egy Tankcsapda buli, de nagyon nagyon fergeteges, és hangulatos volt..
Mondjuk Révész Sanyi hangja eléggé megkopott..
Régebben imádtam koncertbeszámolókat írni..
Most nincs kedvem...
Csak az egyik dalszöveget másolom ide...
Magna Cum Laude :
Lehet, hogy eltört
Én elfordultam és menetrend szerint jött az elsõ döfés.
Visszaadtam, hogy legyen rajtad is legalább egy kötés.
De ezek visznek elõrébb minket, hogy újra leírjunk egy kört,
Míg valaki csõre nem tölt.
Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt.
De van néhány olyan sérülés,
Amit nem kell megragassz.
Koromsötét volt. De szerintem akkor valamit láthatott.
A szemébõl villámot szórt. Mint a messiást úgy várta a bocsánatot.
De addig húzod, míg le nem nyúzod a bõrt,
Hogy játszd az éjjeli õrt, míg jön egy újabb jelölt.
Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt.
De van néhány olyan sérülés,
Amit nem kell megragassz.
A kapcsolatunk lecsengett és utána minden csak pangott.
Belehallgattunk, milyen, mikor húzzuk a lélekharangot.
Ezek visznek elõrébb minket, hogy újra leírjunk egy kört,
Míg valaki csõre nem tölt.
Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt.
De van néhány olyan sérülés,
Amit nem kell megragassz.
yo yo yo yo yo yo yo yo...
(Sub Bass Monster):
Itt nem lesz szükség a sok beszédre. A haragot félre téve teneked észak fele kéne menned nekem délre, és így vége.
Tényleg megeshet, hogy véget ér, de nem ezen lovagolnánk, veszekednénk évrõl-évre. Ha nem megy ne szenvedj ember inkább engedj, tudom kedveled a helyed, de nem ide szól a jegy. Egy tévedés csupán, de most korrigál a szám, hát dobd el a lazán, ugyanis így lesz a dolog csak igazán:
yo yo yo yo
yo yo yo yo
ugyanis így lesz a dolog csak igazán:
yo yo yo yo
yo yo yo yo
Lehet, hogy eltört,
Lehet, hogy valahol elszakadt.
De van néhány olyan sérülés,
Amit nem kell megragassz.
|
silence, 18:00
|
|
|
Nagy László:
ADJON AZ ISTEN
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
õ küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetõk helyett
életet
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon ugyis, ha
nem kérem.
|
silence, 17:50
|
|
|
|
silence, 17:17
|
|
|
Hoppá! :-))))
Jön az Új Év.... :-))))
Boldog Legyen Neked is...
:-))))
|
silence, 17:03
|
|
|
|
| 2007. december 23., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Hadd Kívánjak békében nyugalomban szeretetben gazdag Karácsonyt ezzel a verssel neked, ki betértél ide hozzám...
Juhász Gyula
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedõ beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
|
silence, 17:25
|
|
|
"Aki bújt elõjöhet, vacsorára hazamehet."
Kurt Vonnegut
|
silence, 17:07
|
|
|
|
| 2007. december 18., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 15:19
|
|
|
Illyés Gyula
Szállong a hó
A kövesút már hófehér.
De a szántó még szinte szurkos.
Meglátni, merre megy a tél
a békén füstölgõ falukhoz.
Fehér a villanyhuzal is,
mely jobbra-balra kifeszítve
az útról a tanyákba visz –
Azon is most a tél siet be.
Az õszi vetést átszelõ
ösvény is fehéren világol.
Messzibb egy boglya, nádtetõ –
méri magát velük a távol.
Még csak a ritkás, a merész,
az elõörs hópelyhek szállnak.
De látni máris az egész
térkép-tervét a támadásnak!
|
silence, 15:11
|
|
|
Holnaptól itthon a család... Vagyis a fiam péntekig jár suliba...
Holnaptól készülõdés, vásárlás, nagytakarítgatás...
Onedin barátom meg beteg.
Én amióta ismerem még nem láttam betegnek... Egyszer belelépett egy szögbe, de másra nem emlékszem.. Közel húsz éves a barátságunk....
Náthás, de keményen.. Tegnap este vittünk neki lázcsillapítót, meg olyan forró italt.. nem a Coldrexet, hanem a másikat....
Ahogy Tündér Lala haverom mondaná:
"Elég sz*r a fejhús..."
A kocsi nem alakul, ajtó nincs.. :-(
Végül is nem fúj be a szél mondta a haverom...
Viszont szombaton lesz egy kétnapos nemzetközi disznóvágás Románországban.. Petre a böllér román, Matthias barátom szlovák, meg mi magyarok leszünk ott..
Két nagy böhöm kucut mészárolnak le még péntek este.(õk is magyarok)
Asszem ott is alszunk... Jó szokott lenni..
A kolbász fûszerezését mindig rámbízzák, bár a paprikájuk elég fakó, de mindent megteszek.. :-)
Szóval most még Honfoglalózok.. Nagyon jó ez a játék...
|
silence, 10:18
|
|
|
Jó reggelt! :-)))
|
silence, 8:34
|
|
|
|
| 2007. december 17., htf |
|
|
0 |
|
|
Pillanatnyilag ez a helyzet mifelénk... Ha északra nézek, anyu háza felé, a fenti fürdõ ablakából....
|
silence, 15:30
|
|
|
KUCZKA PÉTER
Nagy a hó
Reggeli után Cserepes Mihály kilépett a tornácra. Minden tiszta fehér, az udvar, a kazlak, a háztetõk. Néhány kéménybõl vékony füst szálldogált a kék égre. Sehol egy lélek.
Ebben a percben vakító fény villant, nem is nagyon távol, a tó fölött, ahová Cserepes indulni készült.
A konyhában az asszony a tarisznyát tömte, szalonna, kolbász, vöröshagyma, kenyér, és a kétliteres, forró, boros teával teletöltött termosz került bele.
Cserepes megdörzsölte a szemét, nem volt semmi baj, a fény eltûnt, ment a kamrába a nádvágóért. Nem kellett köszörülni, éles volt, mint a borotva.
Felvette prémes nagykabátját, fejébe nyomta a kucsmát, vállára a tarisznyát, nádvágót, megcsókolta az asszonyt és indult. A kapuból még visszaszólt, holnap halpaprikás lesz.
Sehol egy lábnyom. Végigballagott az utcájukon, elhagyta a temetõt, a kocsiútról a tó felé fordult. Ott volt a fûzfája, gondolta, alája telepszik, a vesszõk meg az ágak majd megvédik, ha kell.
A fûzfa alatt ült valaki, embernek látszott. Ott kuporgott, szorosan a törzs mellett. Hát ez meg ki? - kérdezte magában Cserepes. Megmarkolta a nádvágót. Közelebb lépett.
Látszott, hogy az ismeretlen majd megfagy. Vékony trikóféle födte, fejét valami sisakféle takarta. Mintha villogott volna. Két karját Cserepes felé tárta. Segítséget kér, éhes, fázik, gondolta Cserepes. Letérdelt a hóba az ismeretlen mellé, elõrántotta a termoszt, öntött neki a teából.
Az idegen ivott, evett a szalonnából, kolbászból, szépen átmelegedett. Kicsi, kék fények futkároztak a testén.
- Ki vagy? - kérdezte Cserepes. - Hogy kerültél ide?
A jövevény az égre mutatott.
Cserepes elnevette magát. - Angyal vagy?
Vendége villogó kis dobozt húzott elõ ruhája alól. Babrált vele, nyomogatta, zûrzavaros hangok keveredtek, aztán váratlanul magyarul szólalt meg a szerkezet.
- Nem vagyok angyal - mondta -, nem vagyok angyal, nem vagyok...
Cserepes most kezdte vizsgálni a jövevény arcát. Világos barna bõre többször változtatta színét. Evéskor fehérnek, iváskor halványkéknek mutatkozott. Nagy szemei távol álltak egymástól, orra laposnak tûnt, és kicsinynek, ajka vékonynak.
Közben a gépecske beszélt, beszélt.
- Rossz itt - mondta -, mi ez itt, fölöttem?
- Fûzfa - válaszolta Cserepes. - Megvéd a hidegtõl. Ez az én fûzfám.
A vendég kezdte mutogatással kísérni szavait. - Az ott micsoda?
- Az a nádas. Majd levágok belõle.
- És odébb?
- Az a tó. Befagyott. Csupa jég. Kiszedek belõle néhány pontyot.
A vendég helyeslõen bólogatott, majd körbe mutatott. - És ez? Ez a sok. Ez a színtelen fehér. És a hideg. Mi ez?
Cserepes belemarkolt, dobálta a gombócokat a nádasra.
- Hó - mondta. - Hó, hó, hó...
- Nekem ez nem kell - borzongott meg az idegen. - Nem szeretem, hideg. Megyek is innen. Hogy is hívnak? Milyen nyelven beszélsz?
Cserepes bemutatkozott, és megmondta, hogy magyarul beszél.
A jövevény felállt, intett az ég felé. - Megyek - mondta.
Hatalmas villanás vakította el Cserepest. Mire kinyitotta szemét, a jövevény eltûnt.
Még bámult egy ideig, azt hitte, álmodott. Utána levágott három sor erõs nádat, léket nyitott a tó jegén, szerencsésen kifogott négy kétkilós pontyot.
Hazafelé már tele volt az utca. Gyerekek kiabáltak, hógolyóztak, répaorrú hóembereket szobrintottak. A széles, szép fehérség mocskossá változott.
Felesége jókedvûen fogadta. Méricskélte a pontyokat. Holnap igazán halpaprikás lesz, mondta, és nagyot nevetett.
1999
|
silence, 10:52
|
|
|
|
silence, 8:19
|
|
|
Minden hófehér, és varjúgyümölcsök lógnak a fán..
Itt maradtam, de jó ez a nyugodt magány...
Millió módon tudom ám elütni az idõt.... Itt van mindjárt a csiga... a televízió.. könyv....
a reggeli mostalan, a porszívó.... a hólapát, a zongora....
Azt mondta egyszer a Csernus doki, hogy az az igazán kiegyensúlyozott ember, aki egy üres lakásban is képes jól érezni magát...
Nos akkor én csak akkor vagyok kiegyensúlyozott, ha már minden rendben van körülöttem...
Megyek is...
|
silence, 8:03
|
|
|
|
| 2007. december 15., szombat |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 17:35
|
|
|
Ma reggel kb fél tízkor a fiam belépett a nappaliba, és a következõ kép fogadta:
A tévébõl Lukács ordított hogy "gerjedek rád gerjedek ráááád"
A húga, akirõl azt hitte hogy félholt a mandulagyulladástól, szinte mozdulni sem bír, a kinyitott kanapé tetején ugrándozott léggitározva a nagy "rõzsét" a fején teljes erõbõl elõre-hátra dobálva.
Az apja (aki én vagyok) a fotelben ülve légdobszólót ütött teljes átéléssel nagy precizitással, lélekben Fejesnek képzelve magát, abban a hitben hogy nem hibázhat, mert kb háromezer szempár követi minden mozdulatát.
Az anyja, akirõl eddig azt hitte hogy õ legalább normális, a kisasztal mellet ugrálva pógózott, bemutatva némi autentikus elemeket, polkát, de még keringõt is, a nagy eksztázisban...
Mondanom sem kell leesett az álla... Azután mosolyogva fejcsóválva kihátrált, és csinált magának egy kakaót a konyhában, így várta meg amíg elül a vihar..
Mondtam neki késõbb hogy a hó miatt volt... Amikor elõször havazik mindenki gyerekké változik egy kicsit...
Tankcsapda :
Elektromágnes
Tudod meglátni és megszeretni egy pillanat mûve volt,
én a földön fekve õ meg finoman félig fölém hajolt.
Na gyere add ide a kezed,én majd hazavezetlek ne félj,
tudom jól,hogy te szereted az ilyet,
mindenem a tied lesz,hát ne aggódj!
A világ szélén álltunk már, a végén mind a ketten,
Azóta tudom jól,hogy ettõl igen egybõl kettõ lettem:
Az egyik mindent megbocsát, a másik gyûlöl,hogyha lát,
tudom nem kéne gondolni rád, mégis gerjedek elektromágnes,
gerjedek rád, elekrtomágnes,én gerjedek rád, gerjedek rád!
Az egyik itt lakik legbelül, a másik bármikor elrepül,
az egyik mindent megbocsát,a másik gyûlöl,hogyha lát,
az egyik angyal szárnyakon, a másik az ördöggel rokon,
Tudom jól,hogy nem kéne, de rád mégis gerjedek,elekrtomágnes,
Gerjedek rád mocskos elektromágnes,én gerjedek rád, gerjedek rád!
Meglátni és megszeretni tudod nem volt nehéz,
kellesz mint a méhnek a méz béb(i),
mikor a szemed a szemembe néz.
Az egyik angyal szárnyakon, a másik az ördöggel rokon,
tudom nem kéne gondolni rád, mégis gerjedek elekrtomágnes,
gerjedek rád, elektromágnes,
na gyere megtekerlek mocskos elektromágnes, elektromágnes,
édes elekrtomágnes, gyilkos elektromágnes, gerjedek elektro!
|
silence, 17:33
|
|
|
|
| 2007. december 14., pntek |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 16:36
|
|
|
Nagy László:
Az angyal és a kutyák
Mellemet nyomta nehéz álom,
gyémánt fénnyel szememet sütötte:
láttam egy angyalt fönn a dombon
tüskés akácosban megkötözve.
Átlátszó volt az angyal torka,
benne a lélek föl és alá járt,
sárga kutyák két lábra állva
nyaggatták, csomóban tépték tollát.
Korán ébredtem, fájt a szívem,
éreztem, valóság volt az álom,
angyaltollat keresni mentem,
hó ragyogott az egész világon.
|
silence, 12:31
|
|
|
Van nekem egy szomszédom a Karcsi. Innen a saroktól számítva a negyedik tanyában tanyázik. Ötven év körüli, jó nagydarab ember. Fóliát húzott föl, zöldségeket termel, talán egy kicsit kereskedik is, van neki egy állandó standja Csabán, a piacon.
Széles jókedvû vidám, és van egy érdekes tulajdonsága. A jóisten négyszer akkora hangképzõ szervekkel áldotta meg, mint más rendes embert.
Ezt úgy értsd, hogy amikor normál hangon beszél, úgy hallatszik, mintha más teli torokból bömbölne. Ha véletlenül kiabál, akkor még négyszáz méterrõl is idehallatszik, és önkéntelenül is összerezzensz. Dobozi vagy környékbéli származású lehet, mert „í”-zik rendesen.
Mindig meglep, ha találkozunk.
A minap a Penny parkolójában futottunk össze.
De jó dóga van a nyugdííjasoknak! Szervusz szomszííd! -mennydörögte messzirõl, és a parkolóban, de még a szomszéd hentesnél is, kb hatszáz méter sugarú körben mindenki tudta, hogy már nyugdíjas vagyok.
Olyankor a felesége is elpirul mindig kicsit, bár már régen megszokhatta Károlyunk széles nyílt természetét..
Kezet fogtunk, és utána mindig „barátságosan” hátba vereget, hogy majd leszakad a tüdõm.
Zavarba is jöttem kicsit.. Mint mindig ilyenkor...
Késõbb eszembe jutott a frappáns válasz.
Ha megfigyelted, a frappáns válaszok a legritkább esetben jutnak egybõl az ember eszébe. Általában csak utólag tudod mit kellett volna mondani.
El is határoztam magamban, hogyha legközelebb is ezzel jön, felemelem a mutatóujjam, és azt fogom neki én visszaordítani:
„Jó dóga van Kis Károlynak, folyton macskát miskárolhat”
Aztán jól erõsen hátbaverem én is… Tudok én kiabálni, meg ütögetni is..
Öregebb, de talán csak nem sértõdik meg…
Nem kellett soká várjak. Rá következõ szombaton, a zsúfolt vásárcsarnok kellõs közepén isszuk a szinte már szertartásszerû kávénkat a nejemmel, amikor a hömpölygõ tömegben egyszer csak látom Karcsi szomszédot közelegni. Elsõ reakcióm a remény volt. Hátha nem vesz észre. De sajnos nem vagyok én olyan szürke kisegér.
Mikor kb hat méterre van, a koma széles mosoly ömlik el az arcán, a kezét felénk nyújtja felordít:
-Na nízd mán! Egy kölöknyugdíjas. Mi újság szomszííd! Mit dógoztok?
Közben odaér, félig átölel, és már ver is hátba..
Komolyan mondom a nagy zsivaj egy pillanatra megszûnt az egész csarnokban. Amerre néztem mindenki minket bámult meglepve, csodálkozva.
Már amennyire szét mertem nézni.
Nem bírtam én egy kukkot sem kinyögni. Vigyorogtam, mint pék kutyája a meleg zsömlére, és motyogta valami „nincs semmi újság, minden rendben” félét.
Észrevétlenül levegõ után kapkodtam…
Magamban morogtam csupán.
„de jó dolga van Kis Károlynak,, folyton macskát miskárolhat..”
Na ennyit a tervekrõl…
|
silence, 11:43
|
|
|
|
silence, 8:03
|
|
|
|
| |
