Míg megfürödtem, a lány elaludt.. Pont olyan mint egy angyal...
silence, 8:59
silence, 7:48
Nem használnak a Glycosept csöppek, a szopogatós citromízû sem ér semmit.. a pemetefû cukorka, a hagymahéjtea mind-mind haszontalanság.. Még összenyomott fokhagymát is áztattam langyos tejben... Mindhiába... Mostmár a nyirokcsomóm is fáj ha nyelek... Ígyhát nem habozok.. megyek... Ha megjön az Uhrin doki.. csk szépen vizsgáljon ki.. Mi a bánat bajom van? Köhögve aludni nem lehet... Csak néztem a filmeket egész éjjel... A lányka is beteg... Csak õ lázas is... Rubophen max tízkor jöhet a következõ... Túl leszünk majd ezen is...
silence, 7:45
2007. december 12., szerda
0
A félreértések elkerülése végett... Én nem hibázok akkorát, hogy általánosítsak. Mindenki önmaga dönti el miben hisz, és milyen módon gyakorolja a vallását...(Az én családom is minden vasárnap misét hallgat.) Sokféle ember van, nem vagyunk egyformák... Én csak egy jobb sorsra érdemes ember történetét írtam le itt egy pár mondatban. Viszont azt a véleményem nem rejtem véka alá, (hiszen ez a én naplóm, hát tükrözzön csak engem) miszerint óriási tévedés azt hinni, hogyha valaki vallásos, és templombajáró, az már automatikusan kifogástalan magatartású, jó ember... Nem nem... Közöttük is,- mint bármilyen közösségben- vannak önzök, buták, kapzsik rosszindulatúak, számítók. Talán még gonoszok is akadhatnak... Szerintem még az arányok sem mások mint az átlag.. Ezt következtetést, én saját magam vontam le... Érdekességként elmondanám édesanyám véleményét. "Hidd el Robi hogy nagyrészük nagyon is számító. Amíg te azon gondolkodsz, mi az értelme az életnek, és azon vagy hogy minél jobb legyen, addig vannak akik pusztán számításból járnak szorgalmasan a templomba, biztos ami biztos alapon elõkészítik maguknak a helyet, mert ha mégis lenne másvilág, õk már ott is elõnyösebb helyzetbõl induljanak.." Meggondolandó. Anyut nem ma szedték le a falvédõrõl. És õ is jár mostanság.. Minden vasárnap.. :-)))
silence, 10:45
Apukáról szeretnék neked írni…. L. István volt kétegyházi kollegát hívta mindenki apukának a vámhivatalban. Apuka nem volt éppen észkombájn viszont nagyon megbízható kollega volt. Bármit megcsinált, amit rábíztak, feltéve ha volt energiád pontosan lépésrõl lépésre elmagyarázni mikor mit kell csinálni. A miért nem nagyon érdekelte. Majd harminc évet húzott le Romániában Katanga Beléptetõ állomáson, teherárut vámkezelve nem mindig embernek való körülmények között, becsülettel. Otthon az ólban mindig röfögött 30-40 hízó (akkor még megérte) és Apukáék az akkori viszonyoknak megfelelõen igen szépen éltek. Egyetlen féltve óvott lánya volt, és a felesége, aki soha életében nem dolgozott, viszont annál szorgalmasabban járt a helyi gyülekezetbe, ahol õ volt az orgonista. Vallásosságában odáig jutott, hogy megvetéssel kezelt mindenkit, aki nem az õ gyülekezetébe tartozott (beleértve minket is Apuka kollegáit) és sohasem jött el egyetlen bulira, Mikulásünnepségre, vagy éppen csak egy fináncok által szervezett bográcsosra sem. Ha néha Apuka már nem bírt kibújni az ilyen irányú „kötelezettségek alól” (ha már nem bírta a kollegák ugratásait, miszerint ki viseli otthon a papucsot) akkor egyedül eljött, és olyan most már minden mindegy alapon úgy beseggelt, mint az albánszamár. Fárasztó volt olyankor. Pláne minket fiatalokat „zsibbasztott”, mert mi még tiszteletbõl végighallgattuk, és bólogattunk neki. A máskor olyan csendes ember nagy hangon bizonygatta, hogy neki milyen rendes családja, felesége van, (szinte szentek) és menjünk el nyugodtan hozzá, milyen rend van az udvaron, stb.. stb… (Persze sohasem járt benn náluk közülünk senki, a neje nem nézte volna jó szemmel, hogy egy disznó ateista finánc ott kószáljon.) A végén mindig sírva fakadt. Egyébként el kell mondani, hogy zseniális futballista volt. Termetre, és kinézetre is hasonlított kicsit Maradónára, és ha pályán volt, rá sem lehetett ismerni. Határozott, okos, kemény, irányító játékos volt, még ötven éves korában is. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy annyiszor „megaláztuk” a román vámosokat az évente kétszer megrendezett futballtalálkozókon. Máshol nem focizhatott.. Apuka tartotta a két nõt becsülettel, bár neki semmi becsülete nem volt otthon. A fáma szerint egyszer ki kellett valamiért értesíteni, Apukát. O. Peti becsöngetett, és az akkor még tízéves forma lány jött ajtót nyitni. -Szia! Apukádat keresem. -mondta Peti. -Ott van hátul a disznók között. Könnyen megtetszik ismerni, mert svájci sapka van a fején. -felelte erre a lány. Amikor eljött az idõ, és lány leérettségizett, teológiai fõiskolán tanult tovább. Apuka, ha szóba került, olyan büszkén, de mégis félelemmel vegyes tisztelettel ejtette ki: „Teológia” Azután az idõk változtak, bevezették a hivatalban a számítógépet, mint mukaeszközt. Apuka sehogyan sem boldogult vele. Õ meg volt szokva hozzá, hogy minden naplót kézzel vezessen, számoljon, bélyegezzen… Stresszelt, igyekezett, izzadt, de az új rendszer, az újfajta árunyilatkozatok, bevezetése, meghaladták a képességeit. Úgy döntött nagy nehezen, hogy nyugdíjba vonul. Gondolom sikerült otthon meggyõzni a nõket, hogy a nyugdíj van annyi, mint a fizetés, nem lesz semmi gond, ezentúl is jól élnek majd… Fogadkozott, hogy mekkora nyugdíjas bulit csap, de mivel erre otthon ne kapott engedélyt, csöndben minden csindadratta nélkül elment.. Nem is hallottam felõle semmit tegnapig… Tegnap este Onedin meséli, hogy mi történt: A lány elvégezte a fõiskolát, Pesten vettek neki lakást, ahová az anyjával együtt költözött föl. A gyülekezetben találtak is neki valami jóravaló gitáros fiút. Hozsanna! Hozzá is ment feleségül. Apukának viszont már ott nem volt helye. Nem tartozik a gyülekezetbe. Mit számít hogy több mint harminc éven keresztül tartotta õket. Rávették viszont, hogy adja el itthon a kétegyházi házat sürgõsen, mert nagyon kell a pénz a fiataloknak, akkor talán vesznek egy nagyobbat, akkor talán õ is odaköltözhet. Most figyelj! Apuka talált is vevõt, szép színeseket. Amikor a szerzõdést megkötötték, a pénzt kifizették neki az ügyvéd elõtt, Lakatosék udvariasan felajánlották apukának, hogy elviszik kocsival. Mondjuk az ismerõseim közül egyedül õ olyan naiv csak, hogy nagy büszkén bele is ült a bálna mercibe. Tíz perc kocsikázás után a színesek lazán visszavették tõle a nyolc millát, és már nyoma sem volt a korábbi mosolygós udvariasságuknak. Úgy kidobták a kocsiból üres zsebbel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Apuka szaladt fûhöz, fához, szaladt a rendõrséghez, a vargához, de hiába. A szent család úgy határozott, hogy oda ugyan nem kell Pestre, mert így is kicsi a lakás, és zavarná õket az imádkozásban. Hozsánna! Különben is ha olyan hülye volt, hogy hagyta hogy a cigányok visszavegyék a pénzt, hát most már magára vessen. Biztosan isten akarat volt ez, -és mint tudjuk- az õ útjai kifürkészhetetlenek. Ily módon Apuka harminckét év vámszolgálat után hajléktalanná lépett elõ. Most valami távoli rokon megengedte neki, hogy télire lakhasson valami melléképületben, a mosókonyhában. Halleluja. Ezért mondom én neked hogy egy házasságnál ha nincs meg a kölcsönös tisztelet, egy kalap kakit sem ér. Ámen.
silence, 9:48
2007. december 11., kedd
0
Hejj cudar világ! :-)
Arany János:
A világ
A világ egy kopott szekér, Haladna, de nem messze ér; Itt is törik, ott is szakad: Sose féljünk, hogy elragad.
A világ egy régi mente, Moly, penész, por összeette, Folt sem állja, foldani kár: Cérna után szakad mindjár`.
A világ egy tói malom; Néha tenger vize vagyon, Néha csepp sincs, úgy kiszárad; Amint kéne; sosem járhat.
A világ egy vén muzsikás, Nem tud õ már kezdeni mást; Minden hangból húz csak felet, Minden nap egy nótát feled.
A világ egy rozzant csárda, Rossz menedék télbé`, nyárba`; Télbe` fázol, nyárban ázol: Mégis benne éjszakázol.
Részeg ember ez a világ: Ötször, hatszor egy nyomba hág; Kész ugorni hegyen völgyön S felbukik a síma földön.
silence, 15:21
silence, 12:06
silence, 12:06
Jajjj lemaradt a a költõ is...!! (tiszta idióta vagyok)
Nagy László
silence, 12:02
Jajj lemaradt a címe!
Árvácska sírverse
silence, 9:26
Ez azért megdöbbentett.... Ugyanígy van a köynvben is...
silence, 9:24
Könnyû dolgunk volt tegnap.. A lányka az elsõ boltban beleszeretett egy csizmába, ami csizma ugyan, (jó meleg) de kívülrõl bakancsnak néz ki, mert olyan fûzõ is van rajta... Igazi kis metalladyknek való lábbeli potom nyolc rugóért. Õ olyan boldog volt, hát én is úgy örültem mintha én kaptam volna.. Este Pókerarc, majd Nagy László válogatott versei akadtak a kezem közé... Gyönyörû versei vanak, de némely írása (pláne a késõbbiek) annyira hogyismondjam "nem közérthetõ" végülis leírom nekem zagyva... Nem vagyok én sem mûértõ sem kritikus, csak egy öreg dagi laikus... Szóval ami tetszik az nagyon tetszik, a többit mégcsak nyomokban sem értem... Jött az este a torkom lobbot vetett.. két napja készülõdik már.... Addig köhögtem, amíg kinn találtam magam a nappaliban, (legalább a kedvesem tudjon aludni, akinek hajnalban meló) és boxmeccset bámultam, teát kortyoltam.. Megnéztem egy részét a Holtsávnak is.. Szeretem Stephen Kinget az eredeti könyv nagyon jó... A sorozat is az "elmén még" kategóriába sorolandó szerintem... Hajnali egykor másztam visza a hálóba, de akkor sem aludtam túl jót.. Szóval most is tea... Meg köhiböhi.. Meg orvosi pemetefû cukorka... Itt találták föl nálunk.. dr Réthy patikus uram, még a 19. században... Hagymahéjból teát fõztem, jó sok mézzel megöntöztem, citromot is raktam bele, s kész a torkom öröme..
silence, 9:21
2007. december 10., htf
0
Nagy István Attila: Elrejtelek
Szavaimba rejtelek, hátha nem találnak rád, amikor megvirrad, s útjukra indulnak a gonosz álmok. Új szavakat találok, testedet takaró varázsigéket, ne árthassanak neked az emberek. Mert minden jóság, minden gyötrelem, eltanulható, félek, egyszer megadod magadat. Szavaimba rejtelek, hátha nem találnak rád, s olyannak maradsz, amilyennek megszerettelek.
silence, 10:20
Az ég színéhez illõ zene..
silence, 8:20
Nem akar kivirradni. Mintha a jóisten meggondolta volna magát, nyomot egy takarékvilágítást, és viszafeküdt volna aludni... Vajon õ mirõl álmodhat? A nejem is elkésett egy kicsit az oviból, és morcosak voltak a gyerekek is reggel, kivált Robi... Nem csodálkozom ám.. Ha a gyereknek idõjárásfüggõ (fényfüggõ) a hangulata, hát azt teljes egészében tõlem örökölte... Ha Finnlandiában, ott messze északon tényleg ilyen minden tél, hát nem is csodálkozom, hogy annyi sötét, már már beteges zene születik arra. Mondjuk a családban nekem a legkönnyebb mostanság. Míg elmosogattam, meg fölsöprögettem a konyhában, beraktam a Manowar Louder Tahn Hell lemezét. Az elsõ három percben "földbedöngöltek" Eric Adamsék, és csak jöttek jöttek a legjobb legkeményebb legdallamosabb "oldschool" himnuszok. Úgy feltöltõdöm tõlük, mintha valami enervált elnyúzott nagy góliátelem lennék.. Mostmeg a Duracell nyuszi kutyapöcse hozzámképest... Eldobolnék jövõhét keddig is akár... Kilencóra magaságában beszállíngózok a japán francia bontóba, és megpróbálok ajtót szerezni végre a kocsira... Asszem mára nincs is más... Délután kettõkor tûz csizmát venni a jánynak... :-))) Világbajnok élet ez... :-) Most...
silence, 8:01
2007. december 9., vasrnap
0
Száz kiló az száz kiló... Nagy meló volt... Mindkettõnkébõl lett sütve a kemencében egy-egy tepsi jó anyag, és a versenyt az enyém nyerte.. (szerintem) Abból gondolom, hogy a bulin az fogyott jobban.. Másképen fûszereztük, külön gyúrtuk... Egyébként Onedin barátom éppen ma ötvenkét nyaras.. A jó isten éltesse erõben egészdégben még vagy nyolcvankilenc évig.. Ha ez megvolt, utána majd még visszatérünk erre a dologra... Ma sorbanállás a bérfüstölõnél fél délelõtt.. Holnap bontott ajtó után rohangászda. A fémistenek legyenek veled, vigyázzák óvón minden léptedet.. Heavy Metal Forever...:-))))
silence, 17:04
2007. december 7., pntek
0
hehehehe... :-))))
silence, 11:22
Hoppá.. tényleg az elõzõ bejegyzés volt az ezredik.. Az ezer az már kemééény..:-) Nincs nekem jobb dolgom? Nincs. Vagy ha van is ez is belefér... Tudja isten miért naplózóm... Ez most az 1001. :-) 1001 éjszaka meséi... Most kelene valami érdekes, (hogy el ne aludj rajtam hehe.. értsd ahogy akarod) vagy valami szép vers, de csak csupa hétköznapi dolgok történnek velem.. Például hogy nem tudok venni a kocsira egy nyomorult bontott ajtót.. Újat nem akarok az már hetvenezer körül van... Vagy hogy ma fél nyolctól egészen idáig félkörömnyi fokhagymát pucoltam.. Kettõnknek sikerült két- két óra alatt, egy kicsivel több mint fél kilót.. Úgy látszik nem túl stabil a személyiségem, mert azt olvastam valahol, hogy azok nehezen tûrik a monotóniát.. Na én nagyon nehezen tûrtem.. Labilis Róbert legyen a nevem... Kettõkor megyünk a husiért, és a két szék közül a seggemre estem, mert a két elektromos daráló közül egyiket sem sikerült megszerezni.Azt hiszem veszem a fáradtságot és ledarálom kézzel, legalább az én ötven kilómat, hogy holnap ne fussunk ki az idõbõl.. Egy mázsa kolbász mégiscsak egy mázsa... Holnap sokszor fog elhangzani ez a mondat. A kemencébe nem gyújthatok ma be, mert félõ, hogy a melegben valami baja lesz holnapig a húsnak, bár ha be van fûszerezve sózva én nem nagyon hinném, de jobb az óvatosság.. Holnap azután vígan lobog majd a tûz már reggeltõl... Hat óra amúgy amíg átmelegszik, de utána egy fél napig biztosan ki nem hûl..... Szóval akkora baromságot álmodtam hogy ihaj... Kórházi mûtõssegédek voltunk én, meg Usztics Mátyás filmszínész. Egy hatalmas hangárszerû helyiségben kellett guruló ágyakat sorba rakni, rendet tenni, és én képes voltam õket pusztán az akaratommal mozgatni. Mondtam is a Matyinak. -Te Karády. Te csak pihenj, meglásd én hipp- hopp megleszek. Neki is fogott kezet mosni, és én tréfából pusztán a szemem erejével seggenböktem egy állófogassal.. Meg is ijedt. Furcsa boldogság volt. Azután észrevettem hogy minden egyszerre jönni-menni mozogni kezd, az is, amit már renberaktam. Elõször próbáltam úrrá lenni a helyzeten de késõbb észrevettem hogy a sarokban áll egy talpig feketébe öltözött kislány hosszú hajjal, és õ csinálja. Az arcát nem tudtam kivenni, mert az arca helyén, mintha tejüvegen keresztül nézném, egy folyton változó árnyékos fényes paca volt. Összefeszült az akaratunk, és éreztem hogy õ az erõsebb.. És hogy nagyon szomorú elkeseredett. Talán mert nem volt arca? Valahogy odakerültek kiságyak, benne síró-rívó csecsemõkkel.. Hirtelen ötlettõl vezérelve, egyet "belebegtettem" pólyástól, a kislány kezébe, aki ösztönösen átölelte, és megpuszilta. Ekkor már volt arca, de nem ismertem fel.. (vagy nem akartam?) A feszültség megszûnt, és én úgy megkönyebbültem, hogy föl is ébredtem.. Hogy Usztics Mátyás hová lett ne kérdezd... Nem tudom.. A konyhában ittam egy pohár vizet, és elrágcsáltam egy aszalt barackot csak az íze miatt... Hirtelen ránéztem a széken lévõ kispárnára, és megpróbáltam onnan az akaratom segítségével lelökni... Egy pillanatig azt hittem sikerül, de mégsem... meg sem mocant.... azután meg jót mosolyogtam saját magamon.. Viszafeküdtem, és mégnagyobb hülységet álmodtam, de ezt már nem mesélem el mielõtt megrémülnél.. :-))))) Na tessék az 1001. bejegyzés... Ettõl a mesétõl vígan elálmosodna a mesebeli herceg... Hamar lefejeznének fenséguntatás címén..
silence, 10:34
2007. december 6., cstrtk
0
A közösség...
silence, 14:59
Ember Béla
Hangulat
Néha könnyen adom magam. Néha nehezen. Néha már magamat sem értem. Néha... sohasem.
silence, 12:57
Valami elektronikus panel ázott be... Most jó.. de ha késõbb is szórakozni fog cserélni kell... Az új ára 145 ezer jó magyar fiorino. (virágocska = forint) Csupa kellemes meglepi így karácsony elõtt... Tegnap hozott a Miki egy sztreccseseses alsónadrágot tele vörös ördögökkel, aki a fekete villát szorongatva vigyorognak, és hát.. Ha ez célzás volt, hát én nem nagyon értem, de kényelmes, és úgysem látja senki... Volt egy Nivea golyós stift is.. az nem célzás, a Mikulás tudta valahonnan hogy éppen fogyóban van... Az este míg vártam az enyémeket, megnéztem DVD-n egy Judas Priest koncertet.. Teljesen kiütött... Ha a heavy metal vallás, (elég komoly értékrenddel) akkor õk a papok... És Rob Halford egy olyan istenféle.. Voltak pillanatok amikor meg voltam gyõzõdve róla, hogy nem is a földrõl származik.. Ugyanez lehetett a véleménye annak a kicsi, sárga, szabályos kockafejû embernek is, aki a képek tanúsága szerint végig könnyezte a Breaking to love-ot. Szép idõnk van.. :-)
silence, 11:14
2007. december 5., szerda
0
Jött két overallos ember, és egy vonókötélre akasztva hipp-hopp elvitték a Megane-t.. A laptopos ember parancsára.... Nem éppen erre gondoltam... Megint gyalogsilenece lettem...
silence, 15:28
Tegnap vissza kellett hozni a masínát a kalapácsos embertõl, mert azt mondta új ajtó kell... Az meg még nincs... Nem baj... Ha már Gyulán voltam átugrottam a szomszédba, teletankoltam (258-ért),meg vettem egy hatos karton két literes Bergenbiert a kolbásztöltésre hogy legyen... (Így 86 ft ba fáj egy fél liter) A baj az, hogy este hat óra tájt mennék a nejemért, meg a lányomért, és a masína mondja: "Csütörtök". Közben meg kedd volt... Az immobilaiser (valami lopásgátló vacak) azt sem mondja fapapucs.. a központi zárral kéz a kézben dühítenek engem... Raknak rögtön tiszta idegbe... :-) Elkezdtem persze.. Mint a múltkor.... kontaktspray, biztosítékok, de most nem tudtam megcsinálni... Valószínûleg elhamarkodott volt a múltkori kijelentésem az atomerõmûvel kapcsolatban is.. Délre várom a laptopos embert, hogy kimérje nekem a hibát... :-( Az ajtó meg behorpadva... Hát... Ezek a világrengetõ nagy problémák.. :-)) Péntek délután megyünk a húsért.. Fûszerek, bél megvéve, a daráló kiélezve a kiskonyha ragyog... Pénteken délután kockázunk, darálunk gyúrunk (vazze:-) és szombaton töltünk.. Nem kapkodunk, kemencébe tüzet rakunk.. úgy mulatunk.. Miért ne legyen kétnapos a jó?
silence, 10:57
2007. december 4., kedd
0
József Attila:
SZÁMVETÉS
Ettem-ittam fekete, undok mocskot és csípõs trágyalevet; ember vakmerõbb nem lehet. Ám eddig sohasem voltam boldog.
Ebben a megváltott világban egy pillanatom nem volt nemes; sem langyos, édes, kellemes, mint disznónak a pocsolyában.
Engem sunyiságra oktat az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem.) Huszonnyolc éve éhezem. Rajtam már csak a fegyver foghat.
Ezért ülnek oly sötét dolgok, oly hatalmak a szívemen, hogy szorong lágy arcú kedvesem, ha ránézek; pedig mosolygok.
Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Mindentõl fölmentem magamat, mert nem lesz utolsó ítélet.
silence, 13:13
2007. december 3., htf
0
Megtaláltam a régi naplóm... Most saját magamtól (klasszikustól) idézgetek ha van türelmed..
"...Már több mint egy hete nem hagy nyugodni, egy gondolat. Írtam, neked, hogy most olvasom harmadszor, Kurt Vonnegut-tól, a Mesterlövész címû könyvet. Van benne egy elmélet, ami talán megér egy misét. Figyelj, idézek…
„Véleményem szerint mind úgy látjuk az életünket, mint valami elbeszélést, és hiszem, hogy a pszichológusok, meg a szociológusok, meg a történészek meg a többiek hasznát látnák, ha ezt tudomásul vennék. Ha valaki átéli a szokásos hatvan évet, vagy még többet, minden esély megvan rá, hogy az élete, mint formás elbeszélés, véget ért, és mindaz, amit még meg kell érnie csak utóhang. Az életnek nincs vége, a történetnek igen. Egyesek azonban olyannyira összeegyezhetetlennek tartják azt, hogy beköltözzenek az utóhangba, hogy öngyilkosok lesznek. Gondoljunk például Ernest Hemigwayre….”
Nos? Vajon mikor van vége az én történetemnek, és mikor kezdõdik az utóhang? Megérzem vajon? Vagy csak késõbb döbbenek rá, mint oly sok más dologra? Idézet a könyvbõl.
„….A fennmaradó évek csupán az epilógus.- az eseményeknek afféle ócskásboltja, amikben nincsen más, mint hevenyészett emléktárgyak, kacatok, skatulyák…”
Félelmetes gondolat. Az ilyenekért olvasom Vonnegutot.
És legvégül a könyvbõl, az író bátyjának a véleménye:
„….Félix nagyon szereti ezt az elméletet, mindamellett azt mondja, életének a legjobb része az utóhang, nem a történet. Az ilyesmi gyakran megesik. És végül mesélt nekünk Platón egyik dialógusáról, amelyben egy öregembertõl megkérdik: milyen érzés, ha már valakit nem izgat a szex. Amire az öregember azt feleli, olyan, mintha végre megengednék, hogy leszálljon egy vadlóról….”
Elég sötét lett ez a bejegyzés, de mondtam már. A derû mostanság ritka vendég nálam. Sejtem ám hogy nekem mikor kezdõdött az utóhang… Itt a vigasz. Talán az epilógus jobb lesz, mint a történet maga…"
eddig az idézet a régi naplómból....
Hát.. (ezt most írom) talán epilógus, talán nem.. Ki tudhatja?
silence, 16:32
Találtam különlegeset.... Íme a Cigányka recipéje... Elsõ kézbõl.. a Mammától..
Mi itt Békéscsabán, a magyar szlovákok fõvárosában, nem igazán csinálunk, májashurkát.. Azt errefelé meghagyjuk a sváboknak.. Itt a májból cigánka (vagy cigányka) készül. Egy egész disznómájhoz veszel bõ fél kiló kolbászhúst.. Két közepes hagymát lereszelsz, egy vizespohár rizst megfõzõl, azt is hozzáadod.Egy nagy, vagy két kisebb nyers tojást ütsz még bele, még borsot bír.. raksz bele egy kicsit, de sót nem sokat, a kolbászhús ugyanis sós.. és jó alaposan öszekevered. Aki bontott már disznót, tudja hogy mi a hártya.. (hashártya) Mikor kiszeded, ne terísd szét, mert odafagy az asztalhoz gyorsan.. Csak összehajtva kis kupacba rakd... Szóval a hártyából vágsz 12X12 cm-es kockákat, (attól függ mekkora cigánykákat akarsz..) és a masszádat szépen rákupacolod, majd ügyesen belecsomagolod... Olyan tízdekás forma cigánykáid lesznek... A tepsiben sorba rakod. Megsütöd jó barnára. Nem fogyókúrás, de.. Nagyon finom..... Mást nem is akarsz enni utána... Na jó egy kiss friss csabai kolbászt... Esküdt ellensége a Köszvény Kapitánynak... Csabán a Kolbászfesztiválon meg is kóstolhattad akár... Minden kóstolóhoz jár egy... Azért hagyjál késõbre is... Fagyaszd le... Tojás van benne ezért romlandó..... :-)
silence, 16:25
Ez itt nem éppen az igazi csabai kolbász receptje.. azt nem találom.. Viszont egy régi Prognózis himnuszt leltem.... Nem tudok betelni vele.. Majdnem elfelejtettem..
Prognózis : Ne kezdd újra, kérlek!
Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt! Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat.
Rendbehozni, ami elmúlt, úgyse tudjuk már; Lehiggadt vágyaink felborzolni kár.
Refrén: És most kérdem: a szerelem úgy mit ér, Ha a lelked mélyen hallgat, s titokban a vágy visszatér. Ha a lelked mélyen hallgat, de testedbe a vágy visszatér.
Neked én voltam az elsõ, az igazi kapcsolat, De kihûlt minden érzés, ez talán fontosabb.
Refrén..
Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt. Fölösleges folytatni lezárt dolgokat.
Refrén..
silence, 11:47
Na.. Elvittem a masínát... :-))) Csütörtökre szépen kikalapácsolozott masszírozott, kifényezett, átpolírozott autóm lesz...Senki meg nem mondja, hogy Rükvercz Suhamér a gazda.. Közben nézegetem a husit... Van ötszázötventõl egészen nyolszázhatvanig. 70-30 % arányban (hús -zsiradék) ahogy a nagykönyvben megvan írva... Csakhogy: -Az ötszáz forintos húst csak darálva kapod, nem tudod mi van benne. -A 600 forintosra hiába hirdetik, hogy garantáltan magyar alapanyagból van, de csupán a hasaalja szalonna, és az oldalasok nyesedékei, a dagadók végei kerülnek bele, és itt is elõre ledarálva kapod. - 700 Ft / kg-os árú az jobban tetszik, mert ha akarod egészben kapod a husit, (szalonna, comb, dagadó, lapocka,) és ha úgy tetszik, az orrod elõtt darálják le ha kéred.. - 860 Fz/ kg-os egyértelmûen kereskedõtõl (háztól felvásárló) van, de õ azt is garantálja, hogy nagysúlyú 250 kg-on felüli, érett húsú (lehetõleg koca) disznóból van.. Végül is talán ez az utóbbi lenne a legkiválóbb kolbászalapanyag.. Pickék, is csak a nagysúlyút veszik Szegeden, a töltelékárunak. Csakhát ez 100 kg-nál már igen borsos árkülönbség... Holnapig dönteni kell.. Valami nagyon genya idõ van erre... Fúj a szél mint a bolond, és szakad az esõ vagy ónos esõ vagy mi a szösz... Én meg itt szépen végighallgatom Vörös István és a Prognózis összes régi nagy himnuszát... Gyalog vagyok hová menjek? :-))... Ha megtalálom, bemásolom ide az "igazi csabai kolbász" álalam firkált receptjét, hiszen most ennek van itt az ideje.. A szent Heavy MetaL fényeskedjék nektek is..
silence, 10:32
2007. december 2., vasrnap
0
silence, 17:40
Jó volt a szülinap... Legalább megismerkedtünk Anikó lányaival.... Kaja is zene is... Amit akarsz... :-)) Holnap már tényleg viszem a kocsit, a kalapálós emberhez... :-) Van új tükör... A füstrõl viszajött a tesóm cucca, és szombaton mi is betöltünk száz kiló jófajta csabait Onedin komámmal... :-)))
