Hu... Pontosan másfél órás út volt a kistargoncával ide.. Úgy képzeld el, mintha nagy léptekkel sétálnék.. Láttam minden rögöt, minden fát.. Az ég végtelen kék, és enyhe szél fújt..Traktorok tárcsáztak, a lekombájnolt kukoricatáblán emberek böngésztek, keresték az elhullajtott csöveket.. Elhaladtam egy bányató mellett, ahol a horgászok figyeltek kissé értetlenül.. -Ki ez az õrült ezzel a targoncával? -futott át a fejeken, de azután csak az úszókat nézték továbbra is.. Láttam még diófaültetvényt, és egy akácerdõt is... Lehet hogy késõbb ha elolvasom ezt, kicsit megmosolygom majd saját magam, de most úgy örülök ennek a gépnek, mint karácsonykor a gyerekek a kisautónak.. Jó sok melótól megszabadít ez majd minket... Ügyes kicsi, fordulékony alacsony toronnyal.. Egy kinyitott duplaszárnyú ajtón befér, és a folyosónkon is tud majd forogni.. 15 mázsát meg úgy felemel mint a pinty.. :-)) Félelmetes kis ügyes jószág.. És német.. precíz.. Isuzu motorral pontosan olyan mint ami az Opel autókban van.... Felfoghatom úgyis mint gyógyszert a derekamra... 1 millás gyógyszer hátfájás ellen.. :-)) Hehehe... Most még délután metszünk egy sort, és holnap szabadnap...
silence, 12:16
Ki vagyok? Ja.. Kivagyok mint a kacsa... De máris indulnom kell.. Le kellene varázsolni valahogy a kis Hystert a platóról, amit tegnap vettünk Kiskõrösön.. Pontosan huszonnyolc mázsa.. nem egyszerû mutatvány lesz... Kimegyünk a régi munkahelyemre Lökösre a vasútra, és megpróbálunk leállni a rámpán vele, ha nem lesz túl nagy a magasságkülönbség... Ha mégsem nem megy keríteni kellene valahonnan egy ötven tonnás targoncát, hogy vegye le a kisöccsét... Na szóval...
silence, 7:49
2007. oktber 16., kedd
0
Nem dumálhatok mindig a metszésrõl... :-) A munkán kívül is van élet... Van persze... Tegnap csak a gyógyszertárban maradt egy tízes.. (Immunerõsítõ a gyerekeknek, fényvédõkrém stb..) Nem beszélve Dorka libus nadrágjáról, csizmájáról, pulcsijáról.... Semmi értéke a pénznek... csak megkeresni olyan nehéz... Ha belegondolok, hogy még hátra van két középiskola, és (reményeim szerint az egyetemek) hát rendesen fel kell kössem a gatyám... Régebben ilyenkor õsszel beültünk a kocsiba, és elsöpörtünk Szerbiába Szabadkára bevásárolni téli cuccokat a gyerekeknek... Mostmár viszont nem jó akármi... Na mindegy.... Ha még pufogni szeretnék, leírnám hogy felháborító ami ebben az országban színesfémhulladék kereskedelem néven folyik.. Két világtalan a sínek mentén nyugodtan falatozik, mellettük egy hatalmas csavarkulcs, és egy nagy kosár anyacsavar, amit a talpfákról csavaroztak le éppen. Terveik szerint még vagy öt hat mázsát le akartak szedni.. Mintha szüretelnének vagy mi.. Megáll az ember esze... Nem számít ha egy vonat kisiklik, és meghal negyven ember... A kereskedõ átveszi... -Jó napot! -Na mit hoztatok testvíreim? -Van itt hét mázsa csavar, hat tûzoltófecskendõvég alumíniumból, egy Kodály Zoltán mellszobor bronzból, és huszonöt kilométer rézkábel -Jajj! Há honnan van? Tudjátok hogy nagyon ráfázhatok! A Jézuska álgyon meg benneteket.. Ugyen nem csóreltátok? -ÁÁÁ.. Nagymamámnál a padláson találtuk. -Ná jó van. Lássátok kivel van dolgotok, itt van adok nektek mindezért 2400.- Ft-ot.Csák azé ennyi sokat, mer a Dévlá bisztosan meghálálja nekem.. Látom milyen csórók vagytok testvérkéim.. -Csak? De hiszen megér ez háromezret is. -Há aakó meg nekem mi a hasznom!??.. Sájnáltok tûlem ötszáz forintot? -Na mennyetek, nyejjetek gitárt, oszt a rák pengesse meg.. Micsoda kapzsi gázsók vattok ti... És kifizetik átveszi.. Így mennek ezek a dolgok.. A kórházban meg ha tûz lenne, megdöbenéssel tapasztalnák, hogy a slagnak le van vágva az alumínium vége.. Komolyan mondom hogy lefeszegetnék a fûzfáról a rézangyalt, bárhogy is fütyülne az a szerencsétlen.. A kereskedõknél kellene valahogy ezt a témát megfogni... Bronzkommandó? Most hogy jól jipufogtam magam, el kell hogy mondjam, Katusomnak megvettük tegnap este a barátnõjét, Verust. Kemény napnak ígérkezik a mai....
silence, 7:56
2007. oktber 15., htf
0
Jutalom? :-))
silence, 7:59
Várom Onedin kapitányt... Nem nem a Rose Mary-vel jön... Bár ha jobban meggondolom elkersztelhetnénk az autóját... Lúcia kitûnõ metszésre való idõt jósolt..
"Az égre bambul a város, Kifejezéstelen szemmel Jó nagyot köszönt ránk egy újabb Hétfõ reggel.."
Jól fülöncsípte a hétfõ reggel hangulatát Pierrot ezzel a pár sorral... Nálunk sem talált senki semmit, mindenki kapkodott, fárdtnak tûnt... Na majd kialakul napközben.. Az én dolgom, hogy ma fejezzük be végre az ucsó presidente sort. Nyomni fogom... Úgy forgatom majd Katust, mint valami szamurájkardot... Új a zeném is az mp3-on... Nagyrészt rock.. ACDC-t Manowar-t Stratovarius-t Guns and Roses-t, de régi P Mobil-t, és P Box-ot válagattam a Karthagó és a Lord mellé.. Keményeket, húzósakat, semmi líra, semmi ábrándozás, csak hajrá meló.... :-))) -3 Celsius gradot mutatott reggel a boltba menet a Megane.. Még jó hogy az este bevittük a virágokat a nyári konyhába...û Na szép napot neked, szép napot csigákok....
silence, 7:43
2007. oktber 14., vasrnap
0
Megtartottuk az úr napját... nem mentünk a kertbe, bár az idõ gyönyörû...(Csak szeles...Mi volt a vacsi? Égi bableves?) Rendberaktam a tyúknélküli hátsóudvart... Lenyírtam a füvet, és kivakarásztam egy spaklival a járda közül a gazt.. Úgy ám... Ügyes egy ember vagyok én... A libagyûjteményem délután elkopott lassan.. volt akiért jöttek, volt akit a njemnek kellett hazaszállítani.. Jobb is.. Mostmár akár gatyában is flangálhatok itthon...Cserélek az mp3-masomon múzikát... Holnap a nap csak kinn talál...
silence, 16:43
2007. oktber 13., szombat
0
Tegnap eláztunk mint a kutya... Szépen lassan módszeresen.. Átázott a Dasslerem, a zoknim, a melegítõm majdnem térdig..de nem voltam hajlandó felvenni "gumiritmót" Az mégiscsak túlzás.. annyira csak nem vagyok tanyasi... Délután háromkor aztán úgy rázendített az ég, hogy úgy futottunk a Skodába, mint akit seggbe lõtt az ármány.. A presidentbõl már csak egy fél sor van hátra (74 fa) az holnap, ha nem fúj viharos szél készen lesz... Itthon aztán a libagyûjtemény fogadott. Az én libuskám, ha nem csavarog valahol hétvégén, akkor idecsõdíti nekem a barátnõit... Most éppen zongorázik a "másik" Dóri.. Négy óra felé szülinapi buliba hivatalosak, egy kislányhoz Jaminába, holnap meg a Lacikához, a Lencsésire.. Nem gyõzzük majd szállítgatni õket.... De a lényeg hogy jól érezzék magukat... Bármit csinálhatank, csak a zongorámra vigyázzanak....:-))) Ha viszajön a kedvesem, a kabátvásárlásból megnézem az erdõben a tölcsérgombát... :-))) Rossz az idõ, és mégis jó a kedvem... Te érted ezt? :-)))))
silence, 12:12
2007. oktber 12., pntek
0
silence, 7:41
Koós Attila
Ma csillaggá változom
Ma csillaggá változom, aztán Köd leszek, hó lepte fészek Elkócolt dallamok partján, Ösvényen csusszanó léptek Álmait fürdetõ könnyû Nyári nesz hûs délutánban, Tó tükrén terjedõ gyûrû Holnapban, holnaputánban... Pázsiton moccanó szellõ, Fák csúcsain szendergõ Nap, Hömpölygõ, égi zajt keltõ Loboncos, párás esõ-szag:
Mindenné változom, minden Én leszek: mi van, mi nincsen- Minden a földön, az égben, A semmi a mindenségben!
silence, 7:33
Jó reggelt kívánok.. :-))) Békéscsaba felett az ég borult, közepes-észak északkeleti szél fújdogál. Silencéék Csoki nevû kutyája ki sem bújik a vackából. Bár a régi Generál eggyüttes elég meggyõzõen énekelte, hogy a felhõk felett mindig kék az ég, de ezt most nagyon nehéz elhinni... Mindenki element a dolgára, mi sem maradhatunk itthon... Nyolc óra magasságában a "skodillac"-kel Dél- délnyugati irányban elpályázunk, lefaragni a ránk váró metszési munkálatok mennyiségébõl.. Ha jól bele tudnánk húzni szombat délig talán ki tudnánk érni az utolsó president sorból. A ringlót már hétfõtõl egyedül csinálom.. Egyszóval a megfázást talán sikerült elkerülni, és tegnap csinálni egy szezonzáró végelszámolást.. Ha tudtam volna, nyár elején bátran bevehettük volna Dubrovnikot.. De az élet ilyen.. ha tudnám hogy elesek, elõtte szép komótosan leülnék a fenekemre.... Ezek a hétköznapok... Igyekezni kell derûsen megélni õket, mert sokkal több van belõlük, mint az ünnepekbõl... Hallottál-e már hétköznapi csodákról? :-))És talán a felhõk fölött mégiscsak kék az ég...
silence, 7:25
2007. oktber 11., cstrtk
0
Addig metszegetek, míg majd ilyen fával nem találkozom.. Akkor aztán Katusommmal futunk mint a nyúúúl... :-) "Prémálom" :-))
silence, 11:03
silence, 11:00
Hétágra süt a nap, és mi nem mentünk sehová... :-))) A francba.. hát a nyugdíjas nem ember? Neki is kell pihennie... :-)))) Asszem hét éves koromban voltam így utoljára.. Éjjel fél egykor arra ébredtem, hogy reszketek, mint a Csoki kutya a padon.. Ijesztõ volt... Biztosan megfáztam tegnap az esõben, bár láz meg köhögés még nuku.. Csak a fejfájás... Hopp egy aszpirin, hopp egy citromos tea... Kerítettem még egy pokrócot a nagy reszketõ testemre.. És ma lelkifurcsi nélkül itthon semmitteszek... Vilu? Bár már a mosogatáson és a rendrakáson túl vagyok, és a kedvesemet és a gyerekeket, is leszállítottam a sulikba.... Többen is reagáltatok a képre.. Ja... :-)) Az üzenet bötûkkel leírva így fest: "Ma akkor sem megyek metszeni a kertbe, ha cigánygyerekek potyognak az égbõl!" :-))))
silence, 8:49
2007. oktber 10., szerda
0
silence, 16:16
silence, 14:35
A jó isten bekergetett minket a kertbõl... Most meg az volt a baj, hogy a jó komám nem hitt Pártai Luciának (vagy Pákó Lucia? :-) ) Pedig reggel "kerecperec" megmondta, a déli határ mentén várható esõ.. Úgyis lett.. Kevermes, Dombiratos, Elek, Gyula mind elázott.. Itt Csabán viszont nem esett egy csepp sem... Várhattunk volna még hogy kiderül, de mivel még lomb van a fán ha elállt volna sem tudnánk metszeni, mert a nyakunkba folyna folyamatosan az áldás.. Úgy fáztam egyébként mint a kutya... Van valami lap itt a neten mindjárt megnézem www.met.hu asszem.. Ott radarképen lehet követni a felhõk mozgását... Nehogy holnap is fölöslegesen menjünk le oda vissza kb 100 kilométert.. Szólj ha unalmas lennék... :-)
silence, 14:18
KISS BENEDEK Harangkongás
Kabócák zengetik körben a völgyet, elhernyóz egy-egy pöttyös vonat. Nézem. Mit is kaphatnék még többet? Mért kongat bennem az Isten mégis harangokat?
silence, 8:07
silence, 7:42
2007. oktber 9., kedd
0
Az alant látható kép egy lemezborító,akinek kedve van keresse meg melyik bandájé.:-))) Az hogy néha elgondolkodom ezen a naplóírásdolgon, nem újdonság.. Meghatározott idõközönként rámjön, de úgysem változik semmi.. Az ember személyiségének a magja kb. 18 éves korára a nevelés, és a környezet (kortárs csoportok) és az öröklött jegyek hatására általában véglegesen kialakul. Azon hogy ilyen kitárulkozó fajta vagyok nem változtat már se isten se ördög.. Még jómagam sem...:-)))) Aleges legfontosabb hogy ma Robikám (csak el ne olvassa hogy így aposztrofáltam:-))) ) szóval Róbert fiam betöltötte a tizenhatodik életévét.. Csöndes komoly megfontolt,egészséges,éleseszû, és mindenképpen jólelkû gyermeket neveltem.. (Kell-e ennél nagyobb siker?) Teszi a dolgát a gimiben ahogy meg van írva... Egy kicsit aggódom, hogy majd felõrli ez a világ, ahol általában a harsány rámenõs hazug gátlástalan emberek érvényesülnek, de bízom benne hogy megvan benne az a képesség (kitartás, gyors józan ész, bátorság) hogy végül gyõzzön és boldog legyen.. Boldog szülinapot fiam... Egyszer olvastam, hogy valaki azt mondta,hegymászás után olyan izmai fájtak, amirõl azt sem tudta hogy léteznek.. Valahogy így vagyok én is.. sajog minden porcikám, a tegnapi metszés után. Katusom, a hosszú nyelû hernyózóm, az elsõ órában még könnyû.. majd egyre nehezebb, és este öt felé már mintha ólomból volna.. De nagyot haladtunk tegnap, és azt hiszem én vagyok itt a környéken az akire leginkább ráfér a fizikai munka..(bár fogyni nem tudok arra képtelen voltam egész nyáron) Ma befejezzük a harmadik sort is... Innák én ennek örömére sört is, de mire hazaérek mozdulni sincs kedvem.. :-)))) Érdekes dolgot fedeztem föl. Tavaly valamikor írtam egy forró, majdnemhogy pornográf novellát, Nyári mese címen. Egy hirtelen ötlettõl vezérelve beneveztem egy erotikus novellapályázatra..Szavazásra bocsájtották. Az elsõ nyolc hónapban egy páran elolvasták, és kb negyvenen vették a fáradtságot hogy szavazzanak.. Kaptam ötöst, egyest kettest, és sok közepest.. Azután az utolsó héten valaki vette a fáradtságot, és egyetlen nap alatt, idõt fáradtságot nem kímélve, pontosan 152 !!! szer leszavazta egyesnek... El sem tudom képzelni milyen gondolkodás kell ehhez... Egyetlen ellenfelem van. Na most vagy õt szereti nagyon valaki, és ezért töltötte be a lapot 152 alkalommal, vagy engem nagyon utál... Esteleg, (de ez már kissé paranoniás gondolat) a lap üzemeltetõje írhatta a másik novellát, és nem akarja elküldeni még véletlenül sem azt homályosan megfogalmazott jutalmat. Ezt csak azért írom le, mert ebbõl le lehet szûrni, hogy mennyit érnek, mennyi realitást hordoznak az ilyenfajta szavazások.. Szóval el van mosogatva, ki van teregetve, a gyerekek elindítva, és nemsoká jön Onedin barátom, hogy folytassuk a fák fazonra igazítását..
silence, 7:49
2007. oktber 8., htf
0
silence, 7:42
József Attila: [TÖREDÉKEK]
(Átizzadt fekvõ helyeden...)
Átizzadt fekvõ helyeden fölülve, halkan, betegen - emlékszel? - azt mondtad nekem, hogy ne hozzak virágot.
silence, 7:37
Elgondolkodtam.. ezen a napló dolgon... Miért is írom bele a hétköznapjaimat? A vers rendben.. Olyan mintha zenét hallgatnék valakivel.. a képek is rendben... talán még az álom is... (így nem felejtem el olyan könnyen..) Kicsit be kellene fékezzek..
silence, 7:13
2007. oktber 7., vasrnap
0
E. Guillevic:
RECEPT
Végy egy régi-régi cseréptetõt Jó mélyen bent a délutánban.
Tégy mellé, de egész közel Egy szép magasba-szökkent hársat, Ahogy a szélben ing.
Rakjál fölébük Kéklõ eget, amit fehér Fellegek mosogatnak.
Hagyd, hogy tegyék a dolguk Nézd õket.
silence, 18:52
Nem is ilyen volt...
silence, 18:47
Zsufi volt... Pénteken délután belenyomtam Onedin Skodájába pontosan 380 km-ert... Egészen másképpen fest egy targonca lefényképezve itt a neten, és másképpen a valóságban... Néztünk hármat is... Mind lom volt... Nyolcszáz rugóért lomot vegyenek!!!... Csak jöjjenek jöjjenek palimadárkáim... Az algyõi halászcsárdát viszont nem hagyhattuk ki... A halpaprikásuk túróscsuszával, olyan mint egy költemény.. Azok a gyönyörû cigányok... Végig bazseváltak nekünk.. Kedvem lett volna felordítani hogy: "Volt szeretõm tizenhárom..." vagy hogy "Eladom a kocsimat meg a lovamat.." (esetleg nem veszünk targoncát..) De kerülni kellett a feltûnést.. Sofõr lévén nem tüzelt bor az ereimben, bár így is alig bírtam megállni..... Szombat reggel azután irány Moneasa.. (Mennyháza) Másfél órás út volt csupán a határtól.. Óriásit csalódtam.. Amikor legutóbb voltunk a román fináncokkal focizni ott, egy rendezettt szép kis üdülõfalura emlékeztem.. Nagy szállókkal,parkokkal, villákkal cabanákkal.. Most egy baszottnagy építkezés az egész.. Minden utat felbontottak, mindehol, sóder tégla gaz, és sár.. és mindehol kirakva a bérelhetõ qvadok.. A piacon kizárólag kínai bóvlikat árultak.. Hamar odébálltunk, és elindultunk fölfelé a patak mentén csavarogni. Úttalan fakitermelõ utakon kínoztam a kocsit. Azután szépen lezártuk és tettünk egy nagy túrát.. Legalább nyolcfajta gombát találtunk amibõl ötöt kb sikerült is a könyvembõl beazonosítani... Volt még júdásfüle gomba is közöttük.... Láttunk szalamandrákat.. Gyönyörû rikítónarancs foltokkal.. Azt mondják ritka.. Mi kb öt perc alatt három példánnyal találkoztunk.. Nem mindig kaptam levegõt.. Azt hiszem egyszerûbb az alföldön gombászni.. Amikor eleredt az esõ, szépen vissza leereszkedtünk a faluba, átmásztunk négy sóderdombot, átugrottunk négy árkot, és bementünk egy étterembe.. Alig vártam a ciorba de porcot.. Speckó román leves tárkonnyal, apró disznóhússal, sok sok zöldségel, tejföllel pici ecettel... Csalódás volt.. Nem hoztak sem tejfölt külön, sem erõspaprikát, ahogy Nagyszalontán dukál... A leves meg tiszta ecetízû volt... A kedvesemnek viszont ízlett a pisztráng, és a három gyerek is jólakott a "snitzel"-lel Éhen nem maradtam, mert kértem még egy "gretár"-t is.. Ez egyfajta rostonsült.. Fizettünk is mint a katonatiszt.. Elég az hozzá, hogy az algyõi halászcsárda áraihoz képest duplán.. Szóval az esõ is elállt közben, és mi elhúztunk Mennyházáról, Mathhias komám falujának az irányába, mert a kislányát(nagy lány az már.. :-) is vittük magunkkal.. A jól megszokott éves bihari hegyitúráinkhoz képest elég gyengére sikeredett ez a mutatvány.. és a fotómasinát is kölcsönadtam Pistikének, akinek nem sikerült visszahoznia.. Moneasara meg majd akkor megyek legközelebb, ha befejezik az építkezést.. Az kb negyven év múlva lesz ha jól saccolom.. Matthias barátom a csalódásunk enyhítendõ sütött nekünk este két tálca mititeit. Énekeltem. És amikor este fél tíz felé hazaindultunk, már a kedvesem vezetett... Ma kocsipucova pihenés fûnyírás... Holnap Katussal táncolok.-..
silence, 18:29
Hát persze hogy nem volt jó.. álmodni sem volt jó...
silence, 18:04
2007. oktber 5., pntek
0
silence, 11:21
....A Keleti pályudvaron voltunk, és mindenünket ellopták. Onedin barátomnak a legalább a telefonja megmaradt. A váróban a padokon mindenféle színes népek csomagok, mindenki karattyolt és én nagyon fáztam. Onedin azt mondta felhívja a lányát a Bettit, hogy jöjjön értünk. Már az is gyanús volt hogy távolabb ment, hogy ne halljam mit beszélnek. Visszajött és azt mondta: -Nincsenek Pesten Bettiék, leutaztak Dombiratosra. Tudtam hogy nyilvánvalóan hazudik, hiszen már tizennyolc éve õ az egyetlen igaz barátom. Ettõl a felismeréstõl kényelmetlenül éreztem magam, és mégjobban fáztam. Azt mondta mindjárt jön, és én tudtam hogy itt fog hagyni. Kóvályogtam folyosókon, valahová sietõ emberek között, benéztem különbözõ szobákba, öltözõkbe, kazánházakba. Jött szembe egy idõsebb szakállas bácsi vasutas egyenruhában, a kezén valami hosszú kabátfélével. Rám nézett, megszánt, és odanyújtotta nekem. Vékony olyan mûanyagféle volt, de óriási méretû. Hatalmas huszonkettes felirat díszelgett rajta hátul, és két kisebb elöl. Rájöttem, hogy ez egy olyan amerikai footballmez, ez alá veszik a sportolók, a védõfelszerelést azért olyan nagy. Majdnem térdig ért. Felvettem magamra, de ugyanúgy fáztam. A bácsi szó nélkül továbbált, és én megláttam egy feliratot. "Talált tárgyak" Megörültem, hogy biztosan ott lesz a bûrlajbim, benne a pénztárcámmal. Millió "rocsild" szagú kabát, táskák, meg cipõk között turkáltam sokáig, de nem találtam az enyémet. Volt ott egy nõi táska, egy olyan elegánsabb fajta bõr. Gondoltam hátha van benne valami apró, hogy legalább telefonálhassak. Turkálni kezdtem benne, de ekkor egy surdakalapos kövér kockászakós férfi szemrehányóan rámnézett, és a mutatóujját felemelve csóválni kezdte a fejét. Mikor végre továbbállt, a táskát bedugtam a sportkabát alá, és elindultam hogy keressek valami nyugodt helyet.. Kiértem a peronra, és elámultam. A vágányok között elit lagzit tartottak. Kis asztalok voltak felállítva, rajta gyönyörûen megterítve, még Tiffany lámpa is volt mindegyiken. Az asztalok körül elegánsan, a huszas éveket idézõ ruhákban hosszú szipkás nõk tereferéltek, tele ékszerekkel, és gáláns uriemberek szivaroztak frakkban. Pezsgõztek, ettek, beszélgettek, nevetgéltek. Egy pódiumon a zenekar szintén frakkban halk zenét játszott. Gondoltam valami vasutas fõmufti fia vagy lánya esküszik. Volt már itt LGT koncert is gondoltam. Elindultam az asztalok között. A nõk leplezetlen undorral bámultak a 22-es felratú vörös fehér kabátomban, ami valamiért már a földig ért rajtam.. A férfiak levegõnek néztek. Mikor megkönnyebbülve kiértem az állomásról, egy csöndes kis utcán találtam magam, sûrûn szakadó hóesésben. Azt hiszem a csabai Arany János utca volt, valahogy odakerült Pestre. Szétnéztem, és elkezdtem turkálni a táskában megint. Elõhúztam egy régesrégi bakelit kislemezt, a képen valami rég elfelejtett néger jazz elõadó zongorázott. Tudtam hogy a lemez nagyon értékes lehet, talán nászajándéknak szánta valaki. Óvatosan raktam vissza, nehogy megsérüljön. Ekkor felbõgött egy autó, és két fényszóró kezdett közelíteni felém a sûrû havazásban. Biztos voltam benne hogy rendõrök, de a rémülettõl moccani sem tudtam. Amikor odaért nem lassított, de oldalazva kezdett el haladni, csúszni,úgy hogy a fényszórók mindig engem világítottak meg. Láttam hogy nem rendõrautó. Hátrafelé menet, folyton engem világítva eltûnt lassan a hóesésben. Ekkor eszembe jutott egy szó: Utasfeladás. Azt jelenti, hogy ha valaki jegy nélkül utazik a vonaton, a kalauz felveszi az adatait, és majd otthon, persze borsos pótdíjjal megfejelve kifizetheti a jegyet. Megkönnyebbülve ismételgettem magamban. Utasfeladás utasfeladás..... Úgy kapaszkodtam ebbe a szóba mint egy mentõövbe. Visszaindultam a pályaudvarra, és elhatároztam hogy leszegett fejjel, se jobbra se balra nem nézve viszaviszem a táskát, és megkeresem a vonatom. Mielõtt beléphettem volna,a nagy díszes kovácsoltvas bejáraton, egy kalapos hölgy jött ki hosszú prémes bundában, két szintén kalapos férfi kiséretében. Úgy voltak öltözve, mint a Bogart a Casablancában. A kabátjuk gallérja felhajtva, nem láttam az arcukat. Éppen elsurrantam volna volna melletük, amikor a hölgy felkiáltott. -A táskám!- és rámutatott a kezemben szorongatott táskára. Megdermedtem. -Nem vagyok tolvaj. -hebegtem. -Csak aprópénzt kerestem hogy telefonálhassak. -Ugyanis fázom. Közben annyira szégyelltem magam...Ennyire csak kisgyermek szégyellheti magát. A két férfi ügyet sem vetett rám, de tudtam hogyha a nõ akarná, darabokra szednének. Most hogy jobban megfigyeltem, szerintem mûanyagból voltak. Mint a próbababák. A nõ viszont mosolyogva nyúlt a táskáért. Akkor láttam hogy õ Turay Ida. Megismertem a jellegzetes hanghordozását a régi filmekbõl. -Tudom én hogy maga nem tolvaj fiatalember. Látom ám a szemén. És én sohasem tévedek. A táskát elvette belenyúlt, láttam hogy megörül a lemeznek, majd két darab pénzérmét rakott a kezembe. Egy százast, meg egy ötvenest. -Sajnos nincs több apróm. -mondta sajnálkozva. Elgondolkodva néztem a tenyeremben a pénzt, amikor messzirõl erõs kopogást hallottam... Felébredtem... Jött a tesóm....
silence, 11:11
2007. oktber 4., cstrtk
0
Bizony igen. A Lord: Akarom õt...
Lord :
Akarom õt!
Egy-két év a szerelem? én nem tudom. Egy-két évnyi türelem, miért vállalom? Mert akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! úgy érzem hinni kellene....!
öt-hat szó a papíron, szép vallomás. öt-hat szó, letagadom, ez nem vitás! De akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! úgy érzem hinni kellene....! Szavakon, lovagolni kellemetlen. A szavakat visszasírni mégse mertem.
Öt-hat szó a papíron, szép vallomás. Öt-hat szó, letagadom, ez nem vitás! De akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! Úgy érzem hinni kellene...!! Szavakon lovagolni kellemetlen. A szavakat visszasírni mégse mertem.