Addig metszegetek, míg majd ilyen fával nem találkozom.. Akkor aztán Katusommmal futunk mint a nyúúúl... :-) "Prémálom" :-))
silence, 11:03
silence, 11:00
Hétágra süt a nap, és mi nem mentünk sehová... :-))) A francba.. hát a nyugdíjas nem ember? Neki is kell pihennie... :-)))) Asszem hét éves koromban voltam így utoljára.. Éjjel fél egykor arra ébredtem, hogy reszketek, mint a Csoki kutya a padon.. Ijesztõ volt... Biztosan megfáztam tegnap az esõben, bár láz meg köhögés még nuku.. Csak a fejfájás... Hopp egy aszpirin, hopp egy citromos tea... Kerítettem még egy pokrócot a nagy reszketõ testemre.. És ma lelkifurcsi nélkül itthon semmitteszek... Vilu? Bár már a mosogatáson és a rendrakáson túl vagyok, és a kedvesemet és a gyerekeket, is leszállítottam a sulikba.... Többen is reagáltatok a képre.. Ja... :-)) Az üzenet bötûkkel leírva így fest: "Ma akkor sem megyek metszeni a kertbe, ha cigánygyerekek potyognak az égbõl!" :-))))
silence, 8:49
2007. oktber 10., szerda
0
silence, 16:16
silence, 14:35
A jó isten bekergetett minket a kertbõl... Most meg az volt a baj, hogy a jó komám nem hitt Pártai Luciának (vagy Pákó Lucia? :-) ) Pedig reggel "kerecperec" megmondta, a déli határ mentén várható esõ.. Úgyis lett.. Kevermes, Dombiratos, Elek, Gyula mind elázott.. Itt Csabán viszont nem esett egy csepp sem... Várhattunk volna még hogy kiderül, de mivel még lomb van a fán ha elállt volna sem tudnánk metszeni, mert a nyakunkba folyna folyamatosan az áldás.. Úgy fáztam egyébként mint a kutya... Van valami lap itt a neten mindjárt megnézem www.met.hu asszem.. Ott radarképen lehet követni a felhõk mozgását... Nehogy holnap is fölöslegesen menjünk le oda vissza kb 100 kilométert.. Szólj ha unalmas lennék... :-)
silence, 14:18
KISS BENEDEK Harangkongás
Kabócák zengetik körben a völgyet, elhernyóz egy-egy pöttyös vonat. Nézem. Mit is kaphatnék még többet? Mért kongat bennem az Isten mégis harangokat?
silence, 8:07
silence, 7:42
2007. oktber 9., kedd
0
Az alant látható kép egy lemezborító,akinek kedve van keresse meg melyik bandájé.:-))) Az hogy néha elgondolkodom ezen a naplóírásdolgon, nem újdonság.. Meghatározott idõközönként rámjön, de úgysem változik semmi.. Az ember személyiségének a magja kb. 18 éves korára a nevelés, és a környezet (kortárs csoportok) és az öröklött jegyek hatására általában véglegesen kialakul. Azon hogy ilyen kitárulkozó fajta vagyok nem változtat már se isten se ördög.. Még jómagam sem...:-)))) Aleges legfontosabb hogy ma Robikám (csak el ne olvassa hogy így aposztrofáltam:-))) ) szóval Róbert fiam betöltötte a tizenhatodik életévét.. Csöndes komoly megfontolt,egészséges,éleseszû, és mindenképpen jólelkû gyermeket neveltem.. (Kell-e ennél nagyobb siker?) Teszi a dolgát a gimiben ahogy meg van írva... Egy kicsit aggódom, hogy majd felõrli ez a világ, ahol általában a harsány rámenõs hazug gátlástalan emberek érvényesülnek, de bízom benne hogy megvan benne az a képesség (kitartás, gyors józan ész, bátorság) hogy végül gyõzzön és boldog legyen.. Boldog szülinapot fiam... Egyszer olvastam, hogy valaki azt mondta,hegymászás után olyan izmai fájtak, amirõl azt sem tudta hogy léteznek.. Valahogy így vagyok én is.. sajog minden porcikám, a tegnapi metszés után. Katusom, a hosszú nyelû hernyózóm, az elsõ órában még könnyû.. majd egyre nehezebb, és este öt felé már mintha ólomból volna.. De nagyot haladtunk tegnap, és azt hiszem én vagyok itt a környéken az akire leginkább ráfér a fizikai munka..(bár fogyni nem tudok arra képtelen voltam egész nyáron) Ma befejezzük a harmadik sort is... Innák én ennek örömére sört is, de mire hazaérek mozdulni sincs kedvem.. :-)))) Érdekes dolgot fedeztem föl. Tavaly valamikor írtam egy forró, majdnemhogy pornográf novellát, Nyári mese címen. Egy hirtelen ötlettõl vezérelve beneveztem egy erotikus novellapályázatra..Szavazásra bocsájtották. Az elsõ nyolc hónapban egy páran elolvasták, és kb negyvenen vették a fáradtságot hogy szavazzanak.. Kaptam ötöst, egyest kettest, és sok közepest.. Azután az utolsó héten valaki vette a fáradtságot, és egyetlen nap alatt, idõt fáradtságot nem kímélve, pontosan 152 !!! szer leszavazta egyesnek... El sem tudom képzelni milyen gondolkodás kell ehhez... Egyetlen ellenfelem van. Na most vagy õt szereti nagyon valaki, és ezért töltötte be a lapot 152 alkalommal, vagy engem nagyon utál... Esteleg, (de ez már kissé paranoniás gondolat) a lap üzemeltetõje írhatta a másik novellát, és nem akarja elküldeni még véletlenül sem azt homályosan megfogalmazott jutalmat. Ezt csak azért írom le, mert ebbõl le lehet szûrni, hogy mennyit érnek, mennyi realitást hordoznak az ilyenfajta szavazások.. Szóval el van mosogatva, ki van teregetve, a gyerekek elindítva, és nemsoká jön Onedin barátom, hogy folytassuk a fák fazonra igazítását..
silence, 7:49
2007. oktber 8., htf
0
silence, 7:42
József Attila: [TÖREDÉKEK]
(Átizzadt fekvõ helyeden...)
Átizzadt fekvõ helyeden fölülve, halkan, betegen - emlékszel? - azt mondtad nekem, hogy ne hozzak virágot.
silence, 7:37
Elgondolkodtam.. ezen a napló dolgon... Miért is írom bele a hétköznapjaimat? A vers rendben.. Olyan mintha zenét hallgatnék valakivel.. a képek is rendben... talán még az álom is... (így nem felejtem el olyan könnyen..) Kicsit be kellene fékezzek..
silence, 7:13
2007. oktber 7., vasrnap
0
E. Guillevic:
RECEPT
Végy egy régi-régi cseréptetõt Jó mélyen bent a délutánban.
Tégy mellé, de egész közel Egy szép magasba-szökkent hársat, Ahogy a szélben ing.
Rakjál fölébük Kéklõ eget, amit fehér Fellegek mosogatnak.
Hagyd, hogy tegyék a dolguk Nézd õket.
silence, 18:52
Nem is ilyen volt...
silence, 18:47
Zsufi volt... Pénteken délután belenyomtam Onedin Skodájába pontosan 380 km-ert... Egészen másképpen fest egy targonca lefényképezve itt a neten, és másképpen a valóságban... Néztünk hármat is... Mind lom volt... Nyolcszáz rugóért lomot vegyenek!!!... Csak jöjjenek jöjjenek palimadárkáim... Az algyõi halászcsárdát viszont nem hagyhattuk ki... A halpaprikásuk túróscsuszával, olyan mint egy költemény.. Azok a gyönyörû cigányok... Végig bazseváltak nekünk.. Kedvem lett volna felordítani hogy: "Volt szeretõm tizenhárom..." vagy hogy "Eladom a kocsimat meg a lovamat.." (esetleg nem veszünk targoncát..) De kerülni kellett a feltûnést.. Sofõr lévén nem tüzelt bor az ereimben, bár így is alig bírtam megállni..... Szombat reggel azután irány Moneasa.. (Mennyháza) Másfél órás út volt csupán a határtól.. Óriásit csalódtam.. Amikor legutóbb voltunk a román fináncokkal focizni ott, egy rendezettt szép kis üdülõfalura emlékeztem.. Nagy szállókkal,parkokkal, villákkal cabanákkal.. Most egy baszottnagy építkezés az egész.. Minden utat felbontottak, mindehol, sóder tégla gaz, és sár.. és mindehol kirakva a bérelhetõ qvadok.. A piacon kizárólag kínai bóvlikat árultak.. Hamar odébálltunk, és elindultunk fölfelé a patak mentén csavarogni. Úttalan fakitermelõ utakon kínoztam a kocsit. Azután szépen lezártuk és tettünk egy nagy túrát.. Legalább nyolcfajta gombát találtunk amibõl ötöt kb sikerült is a könyvembõl beazonosítani... Volt még júdásfüle gomba is közöttük.... Láttunk szalamandrákat.. Gyönyörû rikítónarancs foltokkal.. Azt mondják ritka.. Mi kb öt perc alatt három példánnyal találkoztunk.. Nem mindig kaptam levegõt.. Azt hiszem egyszerûbb az alföldön gombászni.. Amikor eleredt az esõ, szépen vissza leereszkedtünk a faluba, átmásztunk négy sóderdombot, átugrottunk négy árkot, és bementünk egy étterembe.. Alig vártam a ciorba de porcot.. Speckó román leves tárkonnyal, apró disznóhússal, sok sok zöldségel, tejföllel pici ecettel... Csalódás volt.. Nem hoztak sem tejfölt külön, sem erõspaprikát, ahogy Nagyszalontán dukál... A leves meg tiszta ecetízû volt... A kedvesemnek viszont ízlett a pisztráng, és a három gyerek is jólakott a "snitzel"-lel Éhen nem maradtam, mert kértem még egy "gretár"-t is.. Ez egyfajta rostonsült.. Fizettünk is mint a katonatiszt.. Elég az hozzá, hogy az algyõi halászcsárda áraihoz képest duplán.. Szóval az esõ is elállt közben, és mi elhúztunk Mennyházáról, Mathhias komám falujának az irányába, mert a kislányát(nagy lány az már.. :-) is vittük magunkkal.. A jól megszokott éves bihari hegyitúráinkhoz képest elég gyengére sikeredett ez a mutatvány.. és a fotómasinát is kölcsönadtam Pistikének, akinek nem sikerült visszahoznia.. Moneasara meg majd akkor megyek legközelebb, ha befejezik az építkezést.. Az kb negyven év múlva lesz ha jól saccolom.. Matthias barátom a csalódásunk enyhítendõ sütött nekünk este két tálca mititeit. Énekeltem. És amikor este fél tíz felé hazaindultunk, már a kedvesem vezetett... Ma kocsipucova pihenés fûnyírás... Holnap Katussal táncolok.-..
silence, 18:29
Hát persze hogy nem volt jó.. álmodni sem volt jó...
silence, 18:04
2007. oktber 5., pntek
0
silence, 11:21
....A Keleti pályudvaron voltunk, és mindenünket ellopták. Onedin barátomnak a legalább a telefonja megmaradt. A váróban a padokon mindenféle színes népek csomagok, mindenki karattyolt és én nagyon fáztam. Onedin azt mondta felhívja a lányát a Bettit, hogy jöjjön értünk. Már az is gyanús volt hogy távolabb ment, hogy ne halljam mit beszélnek. Visszajött és azt mondta: -Nincsenek Pesten Bettiék, leutaztak Dombiratosra. Tudtam hogy nyilvánvalóan hazudik, hiszen már tizennyolc éve õ az egyetlen igaz barátom. Ettõl a felismeréstõl kényelmetlenül éreztem magam, és mégjobban fáztam. Azt mondta mindjárt jön, és én tudtam hogy itt fog hagyni. Kóvályogtam folyosókon, valahová sietõ emberek között, benéztem különbözõ szobákba, öltözõkbe, kazánházakba. Jött szembe egy idõsebb szakállas bácsi vasutas egyenruhában, a kezén valami hosszú kabátfélével. Rám nézett, megszánt, és odanyújtotta nekem. Vékony olyan mûanyagféle volt, de óriási méretû. Hatalmas huszonkettes felirat díszelgett rajta hátul, és két kisebb elöl. Rájöttem, hogy ez egy olyan amerikai footballmez, ez alá veszik a sportolók, a védõfelszerelést azért olyan nagy. Majdnem térdig ért. Felvettem magamra, de ugyanúgy fáztam. A bácsi szó nélkül továbbált, és én megláttam egy feliratot. "Talált tárgyak" Megörültem, hogy biztosan ott lesz a bûrlajbim, benne a pénztárcámmal. Millió "rocsild" szagú kabát, táskák, meg cipõk között turkáltam sokáig, de nem találtam az enyémet. Volt ott egy nõi táska, egy olyan elegánsabb fajta bõr. Gondoltam hátha van benne valami apró, hogy legalább telefonálhassak. Turkálni kezdtem benne, de ekkor egy surdakalapos kövér kockászakós férfi szemrehányóan rámnézett, és a mutatóujját felemelve csóválni kezdte a fejét. Mikor végre továbbállt, a táskát bedugtam a sportkabát alá, és elindultam hogy keressek valami nyugodt helyet.. Kiértem a peronra, és elámultam. A vágányok között elit lagzit tartottak. Kis asztalok voltak felállítva, rajta gyönyörûen megterítve, még Tiffany lámpa is volt mindegyiken. Az asztalok körül elegánsan, a huszas éveket idézõ ruhákban hosszú szipkás nõk tereferéltek, tele ékszerekkel, és gáláns uriemberek szivaroztak frakkban. Pezsgõztek, ettek, beszélgettek, nevetgéltek. Egy pódiumon a zenekar szintén frakkban halk zenét játszott. Gondoltam valami vasutas fõmufti fia vagy lánya esküszik. Volt már itt LGT koncert is gondoltam. Elindultam az asztalok között. A nõk leplezetlen undorral bámultak a 22-es felratú vörös fehér kabátomban, ami valamiért már a földig ért rajtam.. A férfiak levegõnek néztek. Mikor megkönnyebbülve kiértem az állomásról, egy csöndes kis utcán találtam magam, sûrûn szakadó hóesésben. Azt hiszem a csabai Arany János utca volt, valahogy odakerült Pestre. Szétnéztem, és elkezdtem turkálni a táskában megint. Elõhúztam egy régesrégi bakelit kislemezt, a képen valami rég elfelejtett néger jazz elõadó zongorázott. Tudtam hogy a lemez nagyon értékes lehet, talán nászajándéknak szánta valaki. Óvatosan raktam vissza, nehogy megsérüljön. Ekkor felbõgött egy autó, és két fényszóró kezdett közelíteni felém a sûrû havazásban. Biztos voltam benne hogy rendõrök, de a rémülettõl moccani sem tudtam. Amikor odaért nem lassított, de oldalazva kezdett el haladni, csúszni,úgy hogy a fényszórók mindig engem világítottak meg. Láttam hogy nem rendõrautó. Hátrafelé menet, folyton engem világítva eltûnt lassan a hóesésben. Ekkor eszembe jutott egy szó: Utasfeladás. Azt jelenti, hogy ha valaki jegy nélkül utazik a vonaton, a kalauz felveszi az adatait, és majd otthon, persze borsos pótdíjjal megfejelve kifizetheti a jegyet. Megkönnyebbülve ismételgettem magamban. Utasfeladás utasfeladás..... Úgy kapaszkodtam ebbe a szóba mint egy mentõövbe. Visszaindultam a pályaudvarra, és elhatároztam hogy leszegett fejjel, se jobbra se balra nem nézve viszaviszem a táskát, és megkeresem a vonatom. Mielõtt beléphettem volna,a nagy díszes kovácsoltvas bejáraton, egy kalapos hölgy jött ki hosszú prémes bundában, két szintén kalapos férfi kiséretében. Úgy voltak öltözve, mint a Bogart a Casablancában. A kabátjuk gallérja felhajtva, nem láttam az arcukat. Éppen elsurrantam volna volna melletük, amikor a hölgy felkiáltott. -A táskám!- és rámutatott a kezemben szorongatott táskára. Megdermedtem. -Nem vagyok tolvaj. -hebegtem. -Csak aprópénzt kerestem hogy telefonálhassak. -Ugyanis fázom. Közben annyira szégyelltem magam...Ennyire csak kisgyermek szégyellheti magát. A két férfi ügyet sem vetett rám, de tudtam hogyha a nõ akarná, darabokra szednének. Most hogy jobban megfigyeltem, szerintem mûanyagból voltak. Mint a próbababák. A nõ viszont mosolyogva nyúlt a táskáért. Akkor láttam hogy õ Turay Ida. Megismertem a jellegzetes hanghordozását a régi filmekbõl. -Tudom én hogy maga nem tolvaj fiatalember. Látom ám a szemén. És én sohasem tévedek. A táskát elvette belenyúlt, láttam hogy megörül a lemeznek, majd két darab pénzérmét rakott a kezembe. Egy százast, meg egy ötvenest. -Sajnos nincs több apróm. -mondta sajnálkozva. Elgondolkodva néztem a tenyeremben a pénzt, amikor messzirõl erõs kopogást hallottam... Felébredtem... Jött a tesóm....
silence, 11:11
2007. oktber 4., cstrtk
0
Bizony igen. A Lord: Akarom õt...
Lord :
Akarom õt!
Egy-két év a szerelem? én nem tudom. Egy-két évnyi türelem, miért vállalom? Mert akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! úgy érzem hinni kellene....!
öt-hat szó a papíron, szép vallomás. öt-hat szó, letagadom, ez nem vitás! De akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! úgy érzem hinni kellene....! Szavakon, lovagolni kellemetlen. A szavakat visszasírni mégse mertem.
Öt-hat szó a papíron, szép vallomás. Öt-hat szó, letagadom, ez nem vitás! De akarom õt!
Magyarázni mégse kellene már! Úgy érzem hinni kellene...!! Szavakon lovagolni kellemetlen. A szavakat visszasírni mégse mertem.
silence, 17:52
Buda Ferenc Szürkeszemû
Szürkeszemû, szelíd este ereszkedik a szivemre. Szürkeszemû, szelíd éjjel elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgyse bánod, úgyse voltam, csak barátod, úgyse voltam semmi, semmi. S egyszer úgyis el kell menni. Szerettelek és szeretlek - akarom, hát elfeledlek. Eltemetlek, de megtartlak régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt, de sziveden fehér hó volt, fehér hóba beleestem, nem tudtam, hogy feneketlen, nem tudtam, hogy ilyen forró a fehér hó, a fehér hó …
silence, 16:16
silence, 15:57
Azt hittük esni fog... Ma nem mentünk le.... Kettõ sorral vagyunk készen.. Majdnem.... Mivel három napon keresztül bámultam fölfelé (a nap felé) teljesen lefeketedett a fejem.. hehehe.... Majd ha valaki kérdi így válaszolik: -Nem. Nem én vagyok Fekete Pákó kék kontaktlencsével. Nem. Nem is a solariumba volt akciós a nyugdíjas bérlet. -Tíz nap"laszminyic" Kréta. Azért. Hagy irigykedjenek... :-))) Elneveztem a hoszúnyelû hernyózómat Katusnak. Mondtam is neki: -Az MSZP-s pénzlenyúló névrokonodat letartóztatták. De te ne foglalkozz semmivel..Te csak gyere és táncoljunk. És táncoltunk a fák körül három teljes napon át.
"Egy- két év a szerelem. Én nem tudom.. Egy- két évnyi türelem, mégis vállalolm.. Mert akarom õt.."
Na honnan idéztem?
Valami gombot benyomhattam az mp3-as lejátszómon, mert nem sorba játsza le a számokat, hanem olyan véletlenszerûen olyan randomosan.. Rájöttem melyek a kedvencei: Száguldás Porsche szerelem, a Charlie-tól, meg a Cserháti Zsuzsitól, akkor a Vanilla Ágnes Déja vu-ját is nagyon kedveli, és ezen kívül még a Mungó Jerrytõl a Summertime-ot. Ha nem szégyellné ezt a három nótát óbégatná nekem egész nap. Így is sokszor be kell nyúljak a zsebembe, hogy "eltekerjem", ha már aznap negyedszer nyomja. Nem tudom viszaállítani ugyanis..
"Öt-hat szó a papiron szép vallomás..."
Ezt olyan rejtvényfélének szántam... Kíváncsi vagyok ki ismeri...
silence, 13:32
2007. oktber 3., szerda
0
Harmadik nap a levegõn...:-)))) Látástól mikulásig...
silence, 9:32
2007. szeptember 30., vasrnap
0
Ilyent..
silence, 18:34
Tegnap este a gombarillezés közben az Üvegtörõket hallgattuk. Hazel O` Connor röpítet vissza a múltba... Ismered? Ja... tegnap találtam bõ öt kiló Óriástölcsér gombát az unokatesómmal.. szûk félóra alatt... Élmény volt.. Talán kellene felfûzni szárítani is...
silence, 18:31
Kristálytiszta érzelem... És benne a magyar irodalom "állítólag" legszebb sora. "Elhull a virág eliramlik az élet....." (Erõsen hajlok rá hogy rábólintsak: Igen. Ez a legszebb.) Érdemes elolvasni mégegyszer.. és mégegyszer...
Petõfi Sándor
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak elõtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetõt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam õszbe vegyûl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Ûlj, hitvesem, ûlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha elõbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyûimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember.)
silence, 18:07
2007. szeptember 28., pntek
0
Döbbenetet okoztam a Hungarotelnél... Lazán leültem, bejelentettem, hogy december óta nem fizettem, az ADSL Internetet.. A csaj azt mondta, hogy õ már nagyon régen itt dolgozik, de még ilyenrõl nem hallott.. Elkérte a telefonszámom, és azt mondta, hogy a fõnökével megbeszél valami jó konstrukciót... Egyébként ma megszabadultam röpke egy óra alatt minden anyagi nyûgömtõl.. Tiszta vagyok mint a kimosott pohár.. Nem tartozom senkinek semmivel... Well? :-)))
silence, 11:55
silence, 8:19
Ezt üvöltöttem hazáig a kocsiban ma reggel. Igazi hamisítatlan karcos rock and roll.. Ennyi és kéééész!.....
Tankcsapda : Johnny a mocsokban
Johnny az egészet unta rég, Érezte: szabad az út. Az ígéret földje egy halom pénz, LA woman in Hollywood. A fiú az utcáról rock and roll sztár lesz, Így képzelte el. Néhány dal és az új világ A lábai elõtt hever. A történet vége ennyi és kész. A történet vége.
Elkapta õt is a lendület, Szívott és lõtte magát. A rock and roll sztár, a cowboy hõs, Aki legyõzi Amerikát. Egyre gyorsabban, egyre többet, Nem ismert semmi határt. A tû, a nõk, a pia, a pénz A torkát vágta át. A történet vége ennyi és kész. A történet vége.
Gyerünk, gyerünk!
Johnny a mocsokban rohad rég, Számára nincs több kiút. Elnyelte õt is a szemét, Álom marad Hollywood. ||: A történet vége ennyi és kész. :|| A történet vége ennyi és kész.
A történet vége.
silence, 8:16
2007. szeptember 27., cstrtk
0
A metszésrõl kerestem képet, de ezt találtam... Tetszik..:-) Talán a jókedvem is hamarabb visszahozná.. Merthogy szép lasan visszalopakszik az bizonyos...:-))))
