| 2007. szeptember 24., htf |
|
 |
0 |
|
|
Pilinszky János:
Õszi vázlat
A hallgatózó kert alól
a fa az ûrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.
Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatõ is ideges
mosollyal önmagába les:
távoli, kétes tájakon
készülõdik a fájdalom.
|
silence, 13:16
|
|
|
Megejtettük tegnap a nagy évadzáró bulit... Meghívtunk mindenkit aki a faluból járt ki hozzánk dolgozni a kertbe....
Délelõtt tízkor indultunk, vittük a bográcsot, a lábat, a disznóvágó asztalomat, a kerti padomat, meg a zenegépem..
A szarvashaver alkatrészeit Onedin barátom jóelõre elõkészítette, volt még ott két üveg jófajta medicina, 48 doboz Amstell, és Vargovics mérnök úr is a saját öt liternyi vötrösborával, felkászálódott a Kismercibe..
Mi értünk ki a családdal hamarabb, csudaszép idõ volt... A fák még zöldek, a nap hétágra sütött..
Késõbb tüzet raktunk, és Anikó elválallta a fõzést A-tól Zet-ig.. :-))
Az volt a feltétele hogy ne nagyon okoskodjunk..
Csak a tûzrakás volt az én reszortom..
A végén csak okokodtam egy kicsit, mert nem akart belerakni borókabogyót, holott ha vadat fõzünk, azt a legvégén mindig szoktunk.. Egyébkánt klasszikus szarvaspörkölt volt vörösborban (egy gramm vizet nem kellett rá önteni) fõtt krumplival, friss vegyes savanyúval...
Terveztem hogy a kocsit alaposan kipucoválom lemosom, vittem még ablaktisztítót is, és be is álltam a kerticsap mellé de nem lett belõle semmi...
A húsz hordó cefrénket átörtük Vargovics mérnök úrral,azután segíttetünk a kedvesemnek. Pucoltuk a krumplit.
Késõbb az öreg cimborám elkezdte felszerelni a mozgásérzékelõket én meg egyszerûen elnyúltam a napon. Ki tudja meddig lesz még ilyen gyönyörû idõ...
Onedin elpályázott valahová a faluba, tudod minden fóliásnak õ ad szakmai tanácsokat, mert ahhoz nagyon ért... A gyerekek kõrömiztek meg szaladgáltak,(volt egy vendégkislányunk, a változatosság kedvéért õ is Dóra mint az én Dorim) igazi idill volt...
Régi LGT-t hallgattunk, és úgy csukott szemmel, a Miénk itt a tér címû zene megint teljesen elvarázsolt.
Ott hanyattfekve a napon, rendes idõutazást értem meg a gyerekkoromból... A régi rekkenõ nyarak, a csavargások, a pingpongasztalnál lógások, a strand.. a nagy diófa nagynénémnél...Színek illatok is visszajöttek, meg az a jó régi érzés...Néha nem is tudjuk mennyi minden van a lelkünkben..
Miénk itt a tér, mert mi nõttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.
Miénk itt a tér, miénk itt a tér.
A mély udvarokban csak ecetfa nõ,
A lépcsõn melyen járok, elkopott a kõ,
Miénk itt a tér, mert mi nõttünk itt fel,
Ismerõs a fütty, és egymásnak felel.
Csavarogtunk mi már sokszor délután,
Ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár,
És ha este lett és indultunk haza
Visszafogadott minket ott a tér dala.
Azután estefelé szépen lassan szállingózni kezdtek a vendégek..
Pistike a csajával, Milán a huncutszemû Piroskájával.Kationa Zoliék.. Anti a troll Anett, Ervinó és a többiek... Még Pityesz is elõbukkant valahonnan.. Pistinek volt az Opelban valami magyarnótái, vacsorához azt bömböltette...
Kinn terítettünk a gangon, a gyerekek viszont benn ettek a konyhában, a kihúzható sarokgarnitúránál..
Akinek nem jutott szék négy mûanyagrekeszt leterített pléddel, és már meg is volt oldva...
Katona Zoli megtalálta a Tankcsapda CD-imet, és lecsapott rájuk... Volt egy kis Queen, meg Dire Straits, meg régi Meta Loaf is, de valahogy mégis mindig visszakanyarodtunk Lukács mûvészete felé..
Tény, hogy hét óra felé a kedvesem a gyerekekkel elindult haza, de én jó gazda módjára kinn maradtam a kertben... Onedin aludt Anikóval a heverõn, én egy nagy szivacson az elõszobában...
A buli nagyon jó volt, Anti megint szerelmes lett, ahogy szokott ilyenkor, most éppen Anett nélkül nem tudodtt egy percig sem élni tovább..
Táncolni nem táncoltam, de majdnem...
Khmm.. és csak reggel fürödtem...:-))
És mostanra értem haza, mint a fiatalok, bár after party helyett egy jó kis takarítás, mosogatás, pakolás jutot..
"Itt lakom látod ez az a ház.."
Tényleg a fényképeket felrakom a gépre...
|
silence, 12:02
|
|
|
|
| 2007. szeptember 22., szombat |
|
|
0 |
|
|
Vendégek Sacramentóból... Csak úgy....
Hipp-hopp...
Jó gyerek a fiam.. nem enged be akárkit... :-)))
Kinn ültek a padon, amíg meg nem jöttünk a piacsenzáról... :-))))
Ha már be sem jelentkeztek....
Hiába.. nagy a kedves rokonsága....
El is mentek hipp-hopp...
Ja és tudok tolatni a teherautóval.. Nem ismkell hátra lássak.. Csak a doboz sarkát kell figyelni...
|
silence, 13:01
|
|
|
|
| 2007. szeptember 21., pntek |
|
|
0 |
|
|
Na megyek bútort szállítani a mercivel..
Össze vissza vagyok kakálva, mert nem nagyon találom a sebességeket a dobozosban...
Na és a tolatás... Brrrr..
Nem vagyok én rák... És a rák sem tükörbõl tolat...
De muszáj, ha már a haveromnak megígértem....
|
silence, 12:16
|
|
|
Három napig jártam az "élet" házába hoyg végül kiderítsék, az égvilágon semmi bajom.. A röntgenen kiderült hogy a csigolyák a helyükön, jó kiállásúak, egészségesek, meg még zártak is.. (Már vártam hogy felajánlják hogy megveszik a csontvázam)
A neurológián egy igen kedves törpilla doktornõ jól szemügyre vett..
Azt mondta pipiskedjek. Pipskedtem, akkor ért éppen a könyökömig.
Azt mondta álljak a sarkamra. Csípõre tettem a kezem, és felháborodást színlelve kiabálni kezdtem:
-Azt a hét meg a nyolcát. Irgum burgum, ez így tovább nem mehet...
De még idõbe észbekaptam és ehelyett, a sarkamra álltam.
Ekkor csak egy kicsit ért a könyököm fölé.
Azután mélyen a szemembe nézett alulról. Már éppen kezstem zavarba jönni, mert csodaszép kék szeme volt, amikor szólt hogy feküdjek az asztalra hanyatt.
Elég kiszolgáltatott helyzet, de megtettem...
Elkezdte emelgetni a lábaim, és én uriember lévén segítettem neki, mert féltem hogy sérvet kap.
Szerintem az voolt a célja hogy megcsókoljam a saját térdeim, de ez, tekintve fiziológiai adottságaimat teljeséggel lehetetlen feladat, bár õ ezt elég nehezen látta be....
Utána hasra kellett forduljak..
Gondolhatod... Mint egy lányos zavarral küzdõ zsibbadt fóka úgy forogtam ott. Már vártam hogy valaki odahajítja a strandlabdát az orromra.
A legnagyobb meglepetésemre a szépszemû törpilla simogatni kezdett..
Na jó.. csak az ujja hegyével, a lábaimat, a derekam, de akkor is belepirultam belül kissé..
-Minden második ciróka után megkérdezte:
-Melyiket érzi erõsebben?..
-Egyforma.- nyögtem csukott szemmel koncentrálva.
Miután az elõjátékon ilyen szerencsésen keresztülestünk, hirtelen vége lett a vizsgálatnak.
-Felöltözhet.
Szó szerint idézem mit mondott ezután.
-Félre ne értsen, szerintem egy férfinak körülbelül úgy kell kinéznie, mint ahogy maga. Bár egy kicsit leadhatna a pociból!
De óriás szerencsénk hogy nem mutat bénulásos tüneteket, mert egészen egyszerûen nem fér bele az MRI (ha jól írom a nevét) gépünkbe.
-??!!
-Ezt értesem úgy hogy csakis akkor bénulhatok meg, ha már leadtam egy huszast?-kérdeztem kissé bosszúsan..
-Ha mégis így lenne, Szegedre kellene küldenünk magát...
Ezután írt egy olyan leletet, miszerint teljesen egészséges vagyok, jók a reflexeim tiszták a szemeim, nincs idegi nyomás a gerincemben, meg minden happy, akár mehetnék ûrhajósnak is...
Úgy néz ki nem lesz ebbõl potya strandbelépõ...
Jó hogy ilyen egészséges vagyok... De akkor mondja már meg valaki mitõl fáj a derekam?????
|
silence, 9:38
|
|
|
|
| 2007. szeptember 20., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Na megyek a neurológiára...
Majd megkérdik:
-Ön ideges?
-ÁÁ már nem... De a derekam még mindig sajog...
|
silence, 11:23
|
|
|
Persze nem találtam a jó kis gombaszedõ kosaram... (Szerintem a tesóméknál maradt az is) Kénytelen voltam kiüríteni a nejemét, mert tudvalevõ hogy nylon zacsekba, csak a pancserek szednek gombát..
Persze nyavajgok hogy viziló így meg úgy és mégis.... Itt a jó Csepel bicóm, de én kocsival mentem gombászni.. Biciklivel tíz perc, kocsival kettõ..
Óriás tölcsérgombának a nyomát sem láttam, viszont legalább biztosan tudom hogy még nincs itt az ideje. Tudod kijárok a piacsenzára ha tehetem, és van ott egy gombászstand. Ha nála megjelenik a tölcsér akkor rohanok ki én is az erdõbe, mint akit seggbelõtt az ármány... Szombaton még nem volt neki..
Találtam viszont Nagy õzlábgombát számtalant.. Nem is szedtem le a kinyílt óriási kalappal rendelkezõ egyedeket, mert azok törékenyek, és ha megsütöm olyan lesz mint a rongy.. (talán rántani azért lehet) hanem csak a kis félig kinyílt jó keményhúsú fiatal példányokból szedtem vagy nyolcat.. Találtam egy nagy molyhostinorú telepet viszont, ahol hipp- hopp megszedtem vagy három kilót.
Az a nagy igazság hogy ez igen ritka gomba mifelénk.. Meg kellene nézessem, de az öreg félszemû barátosnõm boszitanítómesterem,a Rózsi néni már vagy négy éve meghalt... (Nem nem gombamérgezésben.. öreg volt már...)
A piacon talán bevizsgálják, nehogy farkastinorú legyen.. Mással nemigen téveszthetõ össze... Olyan mint a vargánya, csak citromsárgák a csövecskéi...
Szóval láttam még erdõszéli csiperkét, de kinyílt volt már és száraz.. Láttam számtalan világító tölcsérgombát, de hányni nem akarok.. Volt ott laska a kidõlt fák tönkjein, tiszta fakeménységû..
Találtam nyugalmat... a fákon át beszûrõdõ fényeket, száraz avart és pókokat......
Azután valahol messzebb elkezdtek puffogtatni a vadászok, és a nyakamba szedtem a lábam, nehogy egy vakegér a tulipiros thermomellényem ellemére is valami vaddisznónak nézzen, és rámlõjön...
Egyébként az úttal együtt az egész nem tartott negyven percig...
Méghogy "erdõ mellett nem jó lakni.."
|
silence, 10:15
|
|
|
Kicsit mérges vagyok... megyek az erdõbe, hátha találok óriástölcsért, vagy nagy õzlábat. (esetleg erdõszéli csiperkét, vagy lila pereszkét)
Vagy türelmet...
|
silence, 8:27
|
|
|
|
| 2007. szeptember 19., szerda |
|
|
0 |
|
|
Weöres Sándor:
Ha nézem a világot
Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Õ feleli, teljes egész.
Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Õ feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.
Azt mondom, merõ idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Õ feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én
|
silence, 14:18
|
|
|
Van egy régi csabai szlovák nóta. Az az érdekessége, hogy az egyik strófát szlovákul, a másikat magyarul éneklik.. Egy szegény lány panaszkodik benne..
Hogyaszongya:
"Se ruhááám
Se cipõõm
Rongy a harisnyakötõm
Elhagyott a málészájú szeretõm.."
Amikor kinézek az ablakon, erre a bánatos idõre, ez a nóta jut eszembe kering sír, itt nekem..
Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy amikor született pontosan ilyen szomorú volt az idõ Csaba fölött...
Se ruhááámm se cipõõõm......
|
silence, 9:08
|
|
|
Én vagyok az egyetlen itt Magyarlandon, aki képes szeptember közepén is leégni.. Tekintve hogy kb márciustól heti rendszerességgel kinn vagyok a szabad levegõn, én is meglepõdtem kicsit... nem vagyok tejföl.. de lebarnulni sem tudtam soha.. Olyan hepatitises sárgaság a maximum amit el tudok érni, ami kb két nap alatt le is kopik... Mondjuk lehámlani sem hámlotam még a tyúkszaros életemben..
Namármost, hogy ilyen alaposan kitárgyaltuk a bõröm közérdeklõdésre méltán számottartó problematikáját, térjümk át az általam annyira kedvelt másik izgalmas témára, névszerint az idõjárásra.
Tegnap délután, kinn a kertben, a presidente fákat szabadítottuk meg éppen a letört ágaktól.. (siralmas szomorú feladat.. mintha amputálnánk) amikor Pistike kihozta bemutatni a barátnõjét nekem. Helyes kis nyivászta csaj.
Õ az egyetlen a nõismerõseim körében aki hízni akar. Szöszke is, kedves is, csak olyan kifejezéstelen vizeskék halszeme van..
Szóval Onedin komám szépen- a beavatottak büszkeségével- lassan, érthetõen amolyan tanárbácsisan elmagyarázta, hogy az esõ este Pesten lesz, éjfélre nálunk, és holnap (azaz ma) délelõtt el is vonul.
Ehez képest, Kunágota felõl meglepõ hirtelenséggel igen vad színû felhõk tornyosultak és megállíthatatlanul hömpölyögtek a hõn szeretett kertecskénk felé...
Mutattam is Onedinnek, aki megfordult, és nagyon bamba arcot vágott.
Hallgatott egy darabig majd ezt mormolta.
-Lúcsia becsapot... Hát... nagyon átvert..
Csak én tudtam hogy Pártai Lúciáról van szó az m1 közszolgálati televízió igen meggyõzõen érvelõ meteorológusáról, akinek valami különös módon hatalma van az én komám fölött. Minden reggel úgy várja a tévében negyed nyolc felé, mint én a Tankcsapda koncertet.. És mindent fenntartás nélkül elhisz amit mond. Még az ilyen fiaskók -mint a tegnapi- ellenére is....
Szóval kb hat percen belül bõrig áztunk.... Futás befelé a házba, még szerencse hoyg volt ott száraz ruci, meg Misi bácsi narancsból fõzött pálinkája, megelõzendõ a komolyabb problémákat... Onedin mint sofõr nem elõzött meg semmit.. Viszont Pistike barátnõje gondolkodás nélkül belökte a medicinát, bár késõbb panaszkodott hogy elzsibbadt a nyelve...
Nos éppen eddig tartott a locsogórohamom....
Megyek lefürdök, és irány a bank...:-)))
|
silence, 7:50
|
|
|
|
| 2007. szeptember 18., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 7:37
|
|
|
Ady Endre
Párisban járt az Õsz
Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rõzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Õsz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé
S Párisból az Õsz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögõ lombok alatt.
|
silence, 7:34
|
|
|
A reggel csodaszép.. Éz a ég még türkizkék...
Kiteregettem mielõtt indulok...
Mostmár megint lehet mosni, fürdeni, mosogatni...
Tegnap az öreggel délután egytõl este hatig hárítottunk...
Nem volt egyszerû feladat... Jó hogy ne tudtam gép, szerszám nélkül mgcsinálni egyedül..
Így hét rugómba fájt...
Nincs több dugulás.. Félórás kádleeresztés..
Igyekszünk a kertben is. Levágni a törött gallyakat, a moníliagócokat, bár mostmár.. nem kerget sem török sem tatár...
Nagyon úgy néz ki ugrik a Parajdi buli... Csak szombat reggel tudnánk menni, és az út nem hat óra.. hanem minimum nyolc.. Vasárnap meg idõben kellene hazaindulni.. nem éri meg a sok fáradtság.. Ha legalább két napig maradhatnánk..
Most újabb tervvel kell kirukkoljak...
Nemsokára jön Onedin haver, addig verset olvasok...
|
silence, 7:32
|
|
|
|
| 2007. szeptember 17., htf |
|
|
0 |
|
|
Az alant látható hely itt van benn a szívemben.... :-)
Bármikor elbújhatok oda...
Bár mostanság már nem nagyon bújkálok...
Ugyanis tudom már hogy ezerszínû a minket körbevevõ világ is...
Te is láthatod.. ahogy az õsz szoknyája libben..
Csak nyisd ki végre a szemeid... :-)))))
|
silence, 10:21
|
|
|
|
silence, 8:23
|
|
|
Töltöttkáposzta fesztivál lesz Parajdon..
Éppen ez hiányzik nekem... :-))))
|
silence, 8:15
|
|
|
Jó reggelt kívánok!
Itt a keleti végeken, bár kissé hûvös van, a napocska derekasan küzd, hogy az iõsebb hölgyek nyarát legalább délutánra idevarázsolja nekünk.
Kedvesem az oviba, a gyerekek rendben felkeltek, elindultak a suliba, még a tornapólót is sikerült kivasalni...
Nyugis nyugdíjasok, duguláselhárítással kezdenek, majd az autójukat viszik gumishoz, mert ki kellene centírozni a kerekeket...
Lesz még ma mosogatás, (ha sikerül a lefolyót megtisztítani)
Lesz még élménybeszámoló a tesótól, mert tegnap hajnalra hazaérkezett Svédországból, és a komp amivel átkeltek, mégsem sülyedt el..
A fû lenyírva a portán, de még söprögetni kell.
Ha akarok még porszívózhatok is...
És csigázhatok kedvemre... :-))))))
Tegnap este a határon a belépõ oldalon a Fekete Sas kollegám zaklatta a turistákat, tõle kaptam az ötletet, hogy hétvégén Parajdon (tudod ahol a nagy sóbánya van) valami nagy fesztivál lesz...
El kellene menni... Mindjárt megkeresem a programot, felhívom az öregcsajt, ahol három éve laktunk Szovátán hogy tud e szállást adni...
Utána majd eldöntjük, hogy péntk délután utazunk, vagy csak szombat reggel.. Röpke öt óra alatt odaérünk... ha Kolozsvárom megint eltévedünk akkor max hat..
Jó lenne...
Pssztt.. Ma reggel a derû a vendég nálunk... :-)))
|
silence, 7:32
|
|
|
|
| 2007. szeptember 14., pntek |
|
|
0 |
|
|
Vazzeg... mennyi kaland mennyi élmény két nap alatt... :-))))
De sajna nem publikus.. nem naplóba való...
Mindenesetre egy célkitûzés újra megvalósult...
|
silence, 16:03
|
|
|
|
| 2007. szeptember 12., szerda |
|
|
0 |
|
|
Nem semmi ez a magyar egészségügy...
Kezdõdik a vizitdíjnál.. Két automata közül egy mûködik csak és kb negyven méter sor kígyózik elõtte...
Három "vakegér" öreg mama ott tanakodnak, hogy voltaképpen mit is kellene csinálni. Nem hibáztatom õket. Fogalmuk sincs mi az az érintõképernyõ, a bevitel gombot, meg még hírbõl sem ismerik...
Az már viszont jobban aggaszt, hogy a mögöttük álló fazon milyen jót mosolyog ezen.
A kb nyolc méterre lévõ újságot áruló lány próbál kiabálva segíteni a pultja mögül.
-Piros gomb!
-Nyomja meg! Az ujjával! A tévét!!!-üvölti, de mindhiába.
Közben a biztonságiõr félig az íróasztalára csúszva elmélyülten fikázik... Ki tudja hol jár lelkileg. Talána biztonságiõrök paradicsomában fényes egyenruhában csupaarany sújtásos sapkában playboy lányokat kísérget egy tengerparti szállodában.
Végül egy középkorú hölgy unja meg. Elõremegy, mindenkinek aki nem lát jól begépeli a TAJ számát, vagy berakja a kártyáját a leolvasóba..
Sorszámosztás kilenckor a reumatológia elõtt. Alig bírom a cigányaszony kezébõl kicsavarni az ötös sorszámot, pedig õ állítólag csak egy percre jött kérdezni valamit éppen két perccel ezelõtt...
Az emberek úgy lökdösõdnek hogy nem is hinnéd hogy betegek...
Utána türelem... Legközelebb viszek könyvet, meg Mp3-ast esküszöm...
Egy óra elteltével még mindig csak az injekciósok, protekciósok,eü dolgozók csak egy "pillanatrajövõk" vannak soron..
Nagy nehezen bemegy az elsõ "földi halandó" közben egy "hanyagul" öltözött õsz zsíroshajú ember ordítva szidja Gyurcsányt. Nem riad vissza a trágárságoktól sem és az sem nagyon érdekli, ha senki nem kíváncsi a mondandójára.
Az emberek üveges szemmel bámulnak maguk elé a semmibe...
Hoppá én jövök.. Laza három óra után bejutok a szentélybe.
A doktor alacsony szemüveges, félreválasztékra belõve a paróka... rám sem néz, miközben megkérdi mi a panasza.. Mondom én de már bizonytalan vagyok a figyelem teljes hiányától. Lehet hogy passziánszozik a gépen.. (Vagy a csigán naplózik?)
-Zsibbad a lába?-veti oda a kérdést.
-Nem. -felelem. (azért ezt, mert nem zsibbad..)
-Itt egy beutaló a neurológiára, meg a röntgenre, ha meglesz az eredmény hozza vissza.-mondja, és már kéri is a hatost..
Közben átfut a fejemen, hogy biztosan sokkal figyelmesebb, érdeklõdõbb, alaposabb lenne ha délután potom hatezer forintért eljönnék a magánrendelésére, amit ugyanõ ugyanabban a szobában ugyanott tart...
Neurológia. Persze mindjárt kettõ is van belõle. Kaján mosollyal tájékoztatnak az ott várakozók, hogy idõpontot kell kérni. Az egyik hölgy rögtön el is kezdi mesélni a betegségét, Káin és Ábellell kezdve...
Figyelted már? Mindig van aki azt hiszi a másik kíváncsi az öszes orvosi leletre, történetre, kórlefolyásra. Ezekkel könnyû a dolgod.. csak meg kell õket hallgatni...
Kijön egy ijesztõen sovány nagy kékszemû csaj. Megszólítom. lenne egy kérdésem.
Szerencsém van, mert nagyon kedves. Kérdez egy kettõt, utána közli hogy nem jó helyen várok. Kis türelmet kér, és elviszi a beutalóm.
Kisvártatva visszajön, és mosolyogva mondja, hogy jövõ héten csütörtökön délután egykor "randink" van.
Három és fél órámba került, hogy megkaptam ezt az idõpontot..
Addig meg hagy fájjon a derekam..
Nem semmi ez a magyar egészségügy...
|
silence, 13:22
|
|
|
Irány a reumatológia...
Brr.... de utálok várakozni...
Hátha kapok strandbelépõt.....
|
silence, 8:15
|
|
|
|
| 2007. szeptember 11., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 16:57
|
|
|
Tudom hogy melodramatikus meg minden..
De kölökkoromban nagyon megfogott...
Napoleon Boulevard :
Elfelejtesz, tudom
Testünk lesz a föld
Lelkünk lesz az ég
Álmaink a tûz
Mely mindörökké ég
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Testünk lesz a kõ
Szétszór majd a szél
Túl messze az ég
Oda egyikünk se ér
Kérlek, vígasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Nem megyünk oda
Csak fáj, hogy nincs nyomunk
Szertefoszló álmaink
Mi magunk vagyunk
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
|
silence, 16:48
|
|
|
József Attila: Bánat
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
ûznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünõszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
|
silence, 13:14
|
|
|
|
silence, 13:05
|
|
|
Esik... a nyugdíj meg nem gyön....
Vasárnap Lócicza tanyaszomszédom, és a neje megfûzött hogy mégiscsak menjünk el a madzagfalvi napok zárókoncertjére.
Demjén aligállokalábamonholapálinkaplayback Rózsi és zenekara húzta a talpalávalót..
Mit mondjak... Ha jobban belegondolok a Judas koncerten is közel hatvan éves figurák érték el azt a hatást, amikor azt mondod. "ó" És úgy érzed már nincs minek élni mert mindent láttál...
Viszont Rózsi már nagyon nem a színpadra való... Talán összevissza két mondatban ki is merült az interakció a közönséggel, és a lassú tántorgó mozgás, néha egy egy kétségbeesett rutinból fakadó tapsikálás, nem hagyott maradandó élményt...
Nem tudom.... ennyire kellene a pénz?
Viszont a dalokban mégiscsak ott volt a varázslat.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Jégszív.
A szabadság vándorai.
Ezek olyan kvalitású nóták, hogy még negyven év múlva is megborzongatják a tisztelt publikumot..
Az újabbakat bnem ismerem.
Nem vártuk meg a végét, mert az egy óra helybenállástól elkezdett rendetlenkedni az a nyögdíjas derekam...
Most az elõbb néztem itt, hogy Szarvason, péntek- szombat- vasárnap rendezik meg minden idõk legesleggyengébb szilvafesztiválját.
Sehol egy szakmai konferencia, sehol egy jó koncert. Tavaly legalább a Tunyogiék tiszteletüket tették, de volt már itt Bikini, és hagy ne soroljam mennyi jó kis banda.
Az idén jótanuló díjak átadása, meg helyi táncklub bemutató, Hangya Imi Tücsök Peti (a csapból is õk folynak erre) és a legfõbb attrakció, egy B.Tóth Laci bácsi által celebrált utcabál lesz.
Azt hiszem kihagyjuk...
Talán inkább meglátogatom Matthias barátomat a nagy oláhország szélén..
Mindenki végzi a dolgát, az esõ meg egyre szakad...
Oszt a nyugdíj meg nem gyön... :-))))
|
silence, 12:01
|
|
|
|
| 2007. szeptember 9., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 18:21
|
|
|
Nagy László
Õsz van újra
Õsz van újra, lehervad a környék,
fenn a dombháton sövények zöldjét
elönti halálos pirosság.
De szöllõ és körte édesebbek,
állatok hízva vérmesednek,
a rétet jóllakva tapossák.
Megmérhetetlen verejték elfolyt,
ez a nyár mégis gyönyörûszép volt,
gyümölcsöt nevelõ szerelem.
Sürög az ember nekigyürkõzve,
kincseit hordja pincébe, csûrbe,
s mosolya ragyog e kincseken.
Majd altató fény szitál az égbül,
erdõ és mezõ pihenni készül,
suhogó ruháját leveti.
Én nem alhatom át ifjuságom,
deres és havas lenne az álom,
a halál az alvót szereti.
|
silence, 18:19
|
|
|
Nincs mese...
|
silence, 17:55
|
|
|
|
| 2007. szeptember 8., szombat |
|
|
0 |
|
|
Még utolszor is velünk volt a jó isten... Tegnap délelõtt tíztõl nekiláttunk, hogy a fa alatt maradt presidente cefreszilvát össszeszedjük Misi bácsinak, az öreg szeszfõzdés havernak... Három brigád végzett vele este hétig.. Mire behordtuk megmmértük elszámoltuk öreg este volt már, de a csillagok alatt mégiscsak megraktuk az öreg Mercit... Ma délelõtt meg szépen leszállítottuk az öregnek...
Féltünk hogy esni fog, mert igen vadszínû felhõk nyargalásztak fel s alá egész nap.
Mondtam is a napszámosoknak ügyeljenek, hogy megmaradjon a jókedvem, mert ha valami okból véletlenül szomorú leszek, elered az esõ..
Négy óra felé viszont hétágra(vagy nyolc kilen? Ki számolja? ... :-)) kisütött a napocska...
Hétfõig nyugi van...
Most hétvégén rendezik Békésen minden idõ leggyengébb programmjával a soron következõ Madzagfalvi napokat....
Ha ilyen szörnyû marad az idõ az idén -évek óta elõször- kihagyjuk...
Pedig vagy hat éve ott alapoztam meg a vizilógyûjteményemet...
Szóval továbbra is pihi...
|
silence, 10:44
|
|
|
|
| |
