| 2007. szeptember 18., kedd |
|
 |
0 |
|
|
|
silence, 7:37
|
|
|
Ady Endre
Párisban járt az Õsz
Párisba tegnap beszökött az Õsz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem.
Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rõzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.
Elért az Õsz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az uton
Tréfás falevelek.
Egy perc: a Nyár meg sem hõkölt belé
S Párisból az Õsz kacagva szaladt.
Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán
Nyögõ lombok alatt.
|
silence, 7:34
|
|
|
A reggel csodaszép.. Éz a ég még türkizkék...
Kiteregettem mielõtt indulok...
Mostmár megint lehet mosni, fürdeni, mosogatni...
Tegnap az öreggel délután egytõl este hatig hárítottunk...
Nem volt egyszerû feladat... Jó hogy ne tudtam gép, szerszám nélkül mgcsinálni egyedül..
Így hét rugómba fájt...
Nincs több dugulás.. Félórás kádleeresztés..
Igyekszünk a kertben is. Levágni a törött gallyakat, a moníliagócokat, bár mostmár.. nem kerget sem török sem tatár...
Nagyon úgy néz ki ugrik a Parajdi buli... Csak szombat reggel tudnánk menni, és az út nem hat óra.. hanem minimum nyolc.. Vasárnap meg idõben kellene hazaindulni.. nem éri meg a sok fáradtság.. Ha legalább két napig maradhatnánk..
Most újabb tervvel kell kirukkoljak...
Nemsokára jön Onedin haver, addig verset olvasok...
|
silence, 7:32
|
|
|
|
| 2007. szeptember 17., htf |
|
|
0 |
|
|
Az alant látható hely itt van benn a szívemben.... :-)
Bármikor elbújhatok oda...
Bár mostanság már nem nagyon bújkálok...
Ugyanis tudom már hogy ezerszínû a minket körbevevõ világ is...
Te is láthatod.. ahogy az õsz szoknyája libben..
Csak nyisd ki végre a szemeid... :-)))))
|
silence, 10:21
|
|
|
|
silence, 8:23
|
|
|
Töltöttkáposzta fesztivál lesz Parajdon..
Éppen ez hiányzik nekem... :-))))
|
silence, 8:15
|
|
|
Jó reggelt kívánok!
Itt a keleti végeken, bár kissé hûvös van, a napocska derekasan küzd, hogy az iõsebb hölgyek nyarát legalább délutánra idevarázsolja nekünk.
Kedvesem az oviba, a gyerekek rendben felkeltek, elindultak a suliba, még a tornapólót is sikerült kivasalni...
Nyugis nyugdíjasok, duguláselhárítással kezdenek, majd az autójukat viszik gumishoz, mert ki kellene centírozni a kerekeket...
Lesz még ma mosogatás, (ha sikerül a lefolyót megtisztítani)
Lesz még élménybeszámoló a tesótól, mert tegnap hajnalra hazaérkezett Svédországból, és a komp amivel átkeltek, mégsem sülyedt el..
A fû lenyírva a portán, de még söprögetni kell.
Ha akarok még porszívózhatok is...
És csigázhatok kedvemre... :-))))))
Tegnap este a határon a belépõ oldalon a Fekete Sas kollegám zaklatta a turistákat, tõle kaptam az ötletet, hogy hétvégén Parajdon (tudod ahol a nagy sóbánya van) valami nagy fesztivál lesz...
El kellene menni... Mindjárt megkeresem a programot, felhívom az öregcsajt, ahol három éve laktunk Szovátán hogy tud e szállást adni...
Utána majd eldöntjük, hogy péntk délután utazunk, vagy csak szombat reggel.. Röpke öt óra alatt odaérünk... ha Kolozsvárom megint eltévedünk akkor max hat..
Jó lenne...
Pssztt.. Ma reggel a derû a vendég nálunk... :-)))
|
silence, 7:32
|
|
|
|
| 2007. szeptember 14., pntek |
|
|
0 |
|
|
Vazzeg... mennyi kaland mennyi élmény két nap alatt... :-))))
De sajna nem publikus.. nem naplóba való...
Mindenesetre egy célkitûzés újra megvalósult...
|
silence, 16:03
|
|
|
|
| 2007. szeptember 12., szerda |
|
|
0 |
|
|
Nem semmi ez a magyar egészségügy...
Kezdõdik a vizitdíjnál.. Két automata közül egy mûködik csak és kb negyven méter sor kígyózik elõtte...
Három "vakegér" öreg mama ott tanakodnak, hogy voltaképpen mit is kellene csinálni. Nem hibáztatom õket. Fogalmuk sincs mi az az érintõképernyõ, a bevitel gombot, meg még hírbõl sem ismerik...
Az már viszont jobban aggaszt, hogy a mögöttük álló fazon milyen jót mosolyog ezen.
A kb nyolc méterre lévõ újságot áruló lány próbál kiabálva segíteni a pultja mögül.
-Piros gomb!
-Nyomja meg! Az ujjával! A tévét!!!-üvölti, de mindhiába.
Közben a biztonságiõr félig az íróasztalára csúszva elmélyülten fikázik... Ki tudja hol jár lelkileg. Talána biztonságiõrök paradicsomában fényes egyenruhában csupaarany sújtásos sapkában playboy lányokat kísérget egy tengerparti szállodában.
Végül egy középkorú hölgy unja meg. Elõremegy, mindenkinek aki nem lát jól begépeli a TAJ számát, vagy berakja a kártyáját a leolvasóba..
Sorszámosztás kilenckor a reumatológia elõtt. Alig bírom a cigányaszony kezébõl kicsavarni az ötös sorszámot, pedig õ állítólag csak egy percre jött kérdezni valamit éppen két perccel ezelõtt...
Az emberek úgy lökdösõdnek hogy nem is hinnéd hogy betegek...
Utána türelem... Legközelebb viszek könyvet, meg Mp3-ast esküszöm...
Egy óra elteltével még mindig csak az injekciósok, protekciósok,eü dolgozók csak egy "pillanatrajövõk" vannak soron..
Nagy nehezen bemegy az elsõ "földi halandó" közben egy "hanyagul" öltözött õsz zsíroshajú ember ordítva szidja Gyurcsányt. Nem riad vissza a trágárságoktól sem és az sem nagyon érdekli, ha senki nem kíváncsi a mondandójára.
Az emberek üveges szemmel bámulnak maguk elé a semmibe...
Hoppá én jövök.. Laza három óra után bejutok a szentélybe.
A doktor alacsony szemüveges, félreválasztékra belõve a paróka... rám sem néz, miközben megkérdi mi a panasza.. Mondom én de már bizonytalan vagyok a figyelem teljes hiányától. Lehet hogy passziánszozik a gépen.. (Vagy a csigán naplózik?)
-Zsibbad a lába?-veti oda a kérdést.
-Nem. -felelem. (azért ezt, mert nem zsibbad..)
-Itt egy beutaló a neurológiára, meg a röntgenre, ha meglesz az eredmény hozza vissza.-mondja, és már kéri is a hatost..
Közben átfut a fejemen, hogy biztosan sokkal figyelmesebb, érdeklõdõbb, alaposabb lenne ha délután potom hatezer forintért eljönnék a magánrendelésére, amit ugyanõ ugyanabban a szobában ugyanott tart...
Neurológia. Persze mindjárt kettõ is van belõle. Kaján mosollyal tájékoztatnak az ott várakozók, hogy idõpontot kell kérni. Az egyik hölgy rögtön el is kezdi mesélni a betegségét, Káin és Ábellell kezdve...
Figyelted már? Mindig van aki azt hiszi a másik kíváncsi az öszes orvosi leletre, történetre, kórlefolyásra. Ezekkel könnyû a dolgod.. csak meg kell õket hallgatni...
Kijön egy ijesztõen sovány nagy kékszemû csaj. Megszólítom. lenne egy kérdésem.
Szerencsém van, mert nagyon kedves. Kérdez egy kettõt, utána közli hogy nem jó helyen várok. Kis türelmet kér, és elviszi a beutalóm.
Kisvártatva visszajön, és mosolyogva mondja, hogy jövõ héten csütörtökön délután egykor "randink" van.
Három és fél órámba került, hogy megkaptam ezt az idõpontot..
Addig meg hagy fájjon a derekam..
Nem semmi ez a magyar egészségügy...
|
silence, 13:22
|
|
|
Irány a reumatológia...
Brr.... de utálok várakozni...
Hátha kapok strandbelépõt.....
|
silence, 8:15
|
|
|
|
| 2007. szeptember 11., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 16:57
|
|
|
Tudom hogy melodramatikus meg minden..
De kölökkoromban nagyon megfogott...
Napoleon Boulevard :
Elfelejtesz, tudom
Testünk lesz a föld
Lelkünk lesz az ég
Álmaink a tûz
Mely mindörökké ég
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Testünk lesz a kõ
Szétszór majd a szél
Túl messze az ég
Oda egyikünk se ér
Kérlek, vígasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
Nem megyünk oda
Csak fáj, hogy nincs nyomunk
Szertefoszló álmaink
Mi magunk vagyunk
Kérlek, vigasztalj meg
Mondd, hogy lesz nyomunk
Hogy nem megyünk majd úgy el
Hogy semmit nem hagyunk
|
silence, 16:48
|
|
|
József Attila: Bánat
Futtam, mint a szarvasok,
lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
ûznek vala szivemben.
Agancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.
Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.
S ünõszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.
|
silence, 13:14
|
|
|
|
silence, 13:05
|
|
|
Esik... a nyugdíj meg nem gyön....
Vasárnap Lócicza tanyaszomszédom, és a neje megfûzött hogy mégiscsak menjünk el a madzagfalvi napok zárókoncertjére.
Demjén aligállokalábamonholapálinkaplayback Rózsi és zenekara húzta a talpalávalót..
Mit mondjak... Ha jobban belegondolok a Judas koncerten is közel hatvan éves figurák érték el azt a hatást, amikor azt mondod. "ó" És úgy érzed már nincs minek élni mert mindent láttál...
Viszont Rózsi már nagyon nem a színpadra való... Talán összevissza két mondatban ki is merült az interakció a közönséggel, és a lassú tántorgó mozgás, néha egy egy kétségbeesett rutinból fakadó tapsikálás, nem hagyott maradandó élményt...
Nem tudom.... ennyire kellene a pénz?
Viszont a dalokban mégiscsak ott volt a varázslat.
Hogyan tudnék élni nélküled?
Jégszív.
A szabadság vándorai.
Ezek olyan kvalitású nóták, hogy még negyven év múlva is megborzongatják a tisztelt publikumot..
Az újabbakat bnem ismerem.
Nem vártuk meg a végét, mert az egy óra helybenállástól elkezdett rendetlenkedni az a nyögdíjas derekam...
Most az elõbb néztem itt, hogy Szarvason, péntek- szombat- vasárnap rendezik meg minden idõk legesleggyengébb szilvafesztiválját.
Sehol egy szakmai konferencia, sehol egy jó koncert. Tavaly legalább a Tunyogiék tiszteletüket tették, de volt már itt Bikini, és hagy ne soroljam mennyi jó kis banda.
Az idén jótanuló díjak átadása, meg helyi táncklub bemutató, Hangya Imi Tücsök Peti (a csapból is õk folynak erre) és a legfõbb attrakció, egy B.Tóth Laci bácsi által celebrált utcabál lesz.
Azt hiszem kihagyjuk...
Talán inkább meglátogatom Matthias barátomat a nagy oláhország szélén..
Mindenki végzi a dolgát, az esõ meg egyre szakad...
Oszt a nyugdíj meg nem gyön... :-))))
|
silence, 12:01
|
|
|
|
| 2007. szeptember 9., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 18:21
|
|
|
Nagy László
Õsz van újra
Õsz van újra, lehervad a környék,
fenn a dombháton sövények zöldjét
elönti halálos pirosság.
De szöllõ és körte édesebbek,
állatok hízva vérmesednek,
a rétet jóllakva tapossák.
Megmérhetetlen verejték elfolyt,
ez a nyár mégis gyönyörûszép volt,
gyümölcsöt nevelõ szerelem.
Sürög az ember nekigyürkõzve,
kincseit hordja pincébe, csûrbe,
s mosolya ragyog e kincseken.
Majd altató fény szitál az égbül,
erdõ és mezõ pihenni készül,
suhogó ruháját leveti.
Én nem alhatom át ifjuságom,
deres és havas lenne az álom,
a halál az alvót szereti.
|
silence, 18:19
|
|
|
Nincs mese...
|
silence, 17:55
|
|
|
|
| 2007. szeptember 8., szombat |
|
|
0 |
|
|
Még utolszor is velünk volt a jó isten... Tegnap délelõtt tíztõl nekiláttunk, hogy a fa alatt maradt presidente cefreszilvát össszeszedjük Misi bácsinak, az öreg szeszfõzdés havernak... Három brigád végzett vele este hétig.. Mire behordtuk megmmértük elszámoltuk öreg este volt már, de a csillagok alatt mégiscsak megraktuk az öreg Mercit... Ma délelõtt meg szépen leszállítottuk az öregnek...
Féltünk hogy esni fog, mert igen vadszínû felhõk nyargalásztak fel s alá egész nap.
Mondtam is a napszámosoknak ügyeljenek, hogy megmaradjon a jókedvem, mert ha valami okból véletlenül szomorú leszek, elered az esõ..
Négy óra felé viszont hétágra(vagy nyolc kilen? Ki számolja? ... :-)) kisütött a napocska...
Hétfõig nyugi van...
Most hétvégén rendezik Békésen minden idõ leggyengébb programmjával a soron következõ Madzagfalvi napokat....
Ha ilyen szörnyû marad az idõ az idén -évek óta elõször- kihagyjuk...
Pedig vagy hat éve ott alapoztam meg a vizilógyûjteményemet...
Szóval továbbra is pihi...
|
silence, 10:44
|
|
|
|
| 2007. szeptember 5., szerda |
|
|
0 |
|
|
Elindultam a postára.
Kerestem hosszú nadrágot, (már vagy két hónapja nem is láttam olyant)
Öszekészítettem a csekkeket, mindent, és kinéztem az ablakon. Ennek hatására gyorsan lefeküdtem, és aludtam másfél órát.
Kínai házaspár tartott egy nagyon aranyos csecsemõt, aki tiszta szappanhab volt, és mivel mindig ficánkolt, attól féltem hogy elejtik..
Azután felébredtem, és még mindig nincs kedvem menni sehová...
Inkább hallgatok zenét....
Hátha van valami atlétika a tévében....
Olvasni is jó volna...
Vagy feküdjek vissza?
Egyek túróscsuszát?
De jó "semmittenni" picit....
|
silence, 12:01
|
|
|
Szilágyi Domonkos:
Ragyogj
Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek
Tudjál álmokra várni
ahogy õk tudnak várni
rád
az éber csak így nem csalja meg
magát
A levelek fölött
álmos fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények el alusznak
Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt
|
silence, 8:59
|
|
|
Christine Busta:
AZ EMBER BIRTOKA
Mi maradt nekünk? Fejünk fölött a csillagok, messze idegenül,
lábunk alatt a holtak, a vad, gyermeki fû,
és szivünkben a bûn, nyugtalan életével.
|
silence, 8:58
|
|
|
|
silence, 7:59
|
|
|
K É S Z E N V A G Y U N K !!!!!!!!
:-))))))))
|
silence, 7:37
|
|
|
|
| 2007. szeptember 2., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Szop... :-(((
Tegnap este haza kellett jönni.... :-((((
Ehhhh.....
Azért a péntek éjjel óriási volt elhiheted....
|
silence, 10:31
|
|
|
|
| |
