| 2007. augusztus 24., pntek |
|
 |
0 |
|
|
|
silence, 16:32
|
|
|
Ingeborg Bachmann: BELÜL
INNEN SIND
Belül a szemed ablak,
oly tájra nyílik, hol én fényben állok.
Belül a melled óceán,
lehúz a medrébe engem.
Belül a csípõd kikötõhíd,
hajóimnak, mik hazatérnek
hosszu útjaikról.
A boldogság ezüst harmatán
fekszem én megkötözve.
Belül a szád pihepuha fészek,
benne repesve szárnyrakél a nyelvem.
Belül a húsod dinnyefény,
édes, vég nélküli élvezet.
Belül az ereid nyugalmasak
és véred csupa arany,
könnyeimmel aranyat mosok belõle,
egyszer majd felérek vele.
Címet kapsz, karod kincseket ölel,
melyeket néked adnak elõször.
Belül a lábad soha sincs uton,
megérkezett már bársony birodalmamba.
Belül a csontjaid fénylõ fuvolák,
hangot varázsolok elõ belõlük,
megbéklyózza még a halált is.
|
silence, 16:27
|
|
|
Nem volt igazán veszedelmes...
Egy nagyon sovány nagyon kedves féfi tele serlegekkel, ugyanis fogathajtásban elismert név...
Rendberakott,megmasszírozott, bár azért a maratoni távon még nem indulnék...
Ma van a nejem szülinapja.
Reggel meggyõztük a gyerekekkel, hogy õ egy bájos, csinos, fiatalos, mûvelt, szakmailag elismert, legalább száz óvodás, és általunk imádott hölgy, akit az idõ vasfoga el nem érhet, csak megpuszilhatja...
Bizony ez így is van....
Verset is írtam neki....
|
silence, 10:49
|
|
|
|
| 2007. augusztus 23., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Milyen kicsi a világ...
Van itt egy kedves csigatárs, aki ugyanahhoz a csontkovácshoz jár...
Mostmár tudom mire számíthatok....:-)))
No pöröly... :-))
|
silence, 15:01
|
|
|
|
silence, 14:53
|
|
|
R. M. Rilke
Íme a kertek
Íme a kertek, mikben hiszek még,
mikor halványul mind a virág,
kihúny a lomb s a kavicsra esték
csendje csobog a hársakon át.
Egy hattyú úszik a tó vizén fel-le,
gyûrûk redõit hajtva szét,
csillámló szárnnyal hozza sietve
az elmosódó parti fövenyre
a szelíd holdsugár ködét.
|
silence, 14:45
|
|
|
Másfél órát úsztam a Körösben a hídnál... Egyszerûen fantasztikus volt... Nemhiába a viziló a kedvenc állatom.... Mellben nem jó, mert kifeszül a gerinc.. Háton viszont kirááály...
Mindenféle gyakorlatokat csináltam, és a tesóm húzott a lábanál fogva, én meg próbáltam úszni az ellenkezõ irányba...
Néztek is a hídról...
Egy óra alatt javultam annyit mint itthon a franciágyon fetrengve gyógyszerrel tömve két nap alatt..
A varázslóhoz azért csak elmegyek estére, bár a tesóm azt mondta hogy szerinte pöröllyel fogja csapkodni a derekam..
Azért csontkovács....
Holnap randim van a kertben a szegedi átvevõvel, akire megpróbálok rátukmálni vagy kétszáz mázsa president szilvát...
Nem állhatok ott mint egy kérdõjel...
Jön a suli, holnap a gimiben tankönyveket is kellene venni...
|
silence, 14:36
|
|
|
Mondtam hogy lesz irigy...:-)))
Lefogadtam volna egy likas mogyoróba, hogy az általam ismert legsemmirekellõbb konzervszámlálónak (tunde clown invisible putyilova lofaszova tucsitundi... stb néven is futó) lelkiszárnyaló kedves valaminek lesz megjegyzése..
És azt is lefogadtam volna hogy pont olyan sunyi kétszínû, amilyen lett is..
Kedves tunde. Ahhoz hogy nyugdíjba mehess ahoz az életben egyszer valamit dolgozni is kellene... :-)))
Ideje lenne elkezdeni.....
Én örülök hogy most te sárga vagy...:-))))))))
Hogy képes vagy már több mint egy éve nap mint nap bejelentkezni, és a dühtõl csorgó nyállal kommentelni a naplóm...:-)))))
Tudod minden, bármi jobb mint a közöny...
Ugye érted mirõl beszélek? :-))))
És hát ha valaki a másik ember betegségének tud örülni, folyamatosan az már egy nagyon nagyon csúnya bizonyítvány...
Hogy miért reagálok egyáltalán?
Mert sajnállak te csúnya lény.... és egy pici öröm neked is jár a kitartásodért...
Ha már másfelõl csak a falak vesznek körbe...
|
silence, 10:48
|
|
|
|
| 2007. augusztus 22., szerda |
|
|
0 |
|
|
Ma volt a fordulat....
Mert semmi sem tart örökké miért pont a lumbágó tartana?
Bejelentkeztem holnap estére egy csontkovácshoz Gyulára... Egyforma eredményességgel gyógyít lovakat, és embereket...
Lássuk mit kezd majd egy vizilóval...:-)))
Valami társzekéren, szalmán kellene stílusosan bezörögni hozzá, és saját lábon táncolva távozni...
Nem akarok többé Rantudilt szedni, mert szörnyû gyomorgörcs a mellékhatása...
Mindenesetre már ma legalább végig tudtam ülni az ebédet...
Tegnap a lánykám fõzõtt sajtostésztát, ma a fiam sütögetett a lapon csirkecombot, krumplit hagymát..
Jó nekem...
Kinn szedik a cefrénekvalót nélkülem is...
Az üzlet nagyon nagyon jól alakul, és a végére hagytam a bombahírt...
Jött a postás ma a kis zöld autójával,és megkaptam a határozatot, a nyugdíjastörzsszámot, a nyugdíjas igazolványt, meg még egy csomó papírt...
Óriási dolog ez...
Erre mondja a mamma hogy fiacskám inkább száz irigy mint egy megszánó..
(én mindenesetre komolyan irigylem magam)
Szóval.....
:-)))))))
|
silence, 16:17
|
|
|
|
| 2007. augusztus 21., kedd |
|
|
0 |
|
|
Talán valamivel már jobb... Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki jobbulást kívánt...
Egyébként jól idõzített a derék..
Derék hogy akkor fáj amikor az esõ miatt úgysem tudnánk semmit sem csinálni a kertben...
Marad a a tévé, a könyv egyelõre...
Ha ilyen esõs marad holnap sem szedjük a fa alól a cefrénekvalót...
|
silence, 10:32
|
|
|
|
| 2007. augusztus 18., szombat |
|
|
0 |
|
|
Kosztolányi Dezsõ: Ilona
Lenge lány,
aki szõ,
holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,
Ilona,
Ilona.
Lelkembe
hallgatag
dalolom,
lallala,
dajkálom
a neved
lallázva,
Ilona.
Minthogyha
a fülem
szellõket
hallana,
sellõket,
lelkeket
lengeni,
Ilona.
Müezzin
zümmög így:
"La illah
il` Allah",
mint ahogy
zengem én,
Ilona,
Ilona.
Arra, hol
feltûn és
eltûn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.
Balgatag
álmaim
elzilált
lim-loma,
távoli,
szellemi
lant-zene,
Ilona.
Ó az "i"
kelleme,
ó az "l"
dallama,
mint ódon
ballada,
úgy sóhajt,
Ilona.
Csupa "l",
csupa "i",
csupa "o",
csupa "a",
csupa tej,
csupa kéj,
csupa jaj,
Ilona.
És nekem
szín is ez,
halovány
kék-lila,
halovány
anilin
ibolya,
Ilona.
Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha,
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.
Elmúló
életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem múló
hallali,
Ilona.
Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.
:-))))
|
silence, 12:31
|
|
|
Ez meg itt a legkedvesebb Ilonkámé....:-)))
|
silence, 12:24
|
|
|
|
silence, 12:23
|
|
|
Hahó.... Szabadnap.. de nem felhõtlen sajnos...
Éjjel befelhõzött, és a kinn maradt ezer láda blufre anyag megázott.. Az egész tegnapi szedés.. Le voltunk maradva a szállítással.. :-(
Friss fogyasztásra már nem lesz jó, cefrének meg még nem jó...
Kedden újra kezdjük...
A maradék megy a Zwacknak
Ma fölkeltem négykor hogy viharos szél fúj, és esik.. Jól elkeseredtem, és visszaaludtam..
Majd hatkor is kinéztem és mégjobban elsavanyodtam, mert még mindig vígan szakadt az esõ..
Azután felhívtam a barátom, és együtt próbáltuk megemészteni azt, hogy most nincs szerencsénk..
Azután -a változatosság kedvéért- elaludtam, de közben fölkeltem reggelizni, és utána tizenegyig megint húztam szegény ló bõrét..
A stresszre reagál így a szervezetem? Vagy csak egyszerûen kimerültem?
Nem tudom.. Most is álmosos vagyok...
Egyébként a Jóisten éltessen minden kedves Ilonát.....
|
silence, 12:16
|
|
|
|
| 2007. augusztus 16., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Áprily Lajos
A menekülõ
A szeme: két riadt madár.
Az emberszót nem bírta már.
Hang hívta, tán a tengeré,
S indult a nagysziget felé.
Bozontos volt a nagysziget,
közepén kunyhót épített.
Varázslatos tiltó-övül,
három kört vont a ház körül.
Krisztus-tövisbõl sûrû fal:
gúny volt az elsõ õrvonal.
Magánya második körén
magas gõg volt a vársövény.
A legbelsõ tiltó varázs:
örvény-mélységû hallgatás.
Itt nincs idõ és nincs zene,
csak a hullámok üteme.
Körön s világokon belül,
világot épít, egyedül.
|
silence, 23:11
|
|
|
Itt ragadtam Iratoson....
Mindenre fel voltam készülve, csak arra nem hogy a hûtõházban a targoncás felborít egy raklap szilvát..
Azt mondta életében elõször sikerült neki... Engem ez nem vigasztal.. Másfél óra volt összeszedni, ami annyit jelent, hogy nem volt érkezésem hazamenni..
Mindenestre holnap ötkor kukurikú, és nekem kell menni Dombegyházra a napszámosokért..
A buli az az egészben, hogy még sohasem vezettem a dobozos mercit közúton.. Pláne nem, hogy a raktérben tizenhat ember kucorog raklapokon...
Majd vigyázok.. mint a hímes tojásra.. Éva néném, meg navigál..
Itt sokkal több a csillag, mint Csabán..
talán ez a környék még nem annyira fényszennyezett...
Ma volt egy japán lány vendégünk a kertben. Mikor meglátta az IFÁ-t amit béreltünk (kb 22 éves dinnyés autó)elkezdte tapogatni a lenyitott oldalát, majd tágranyílt szemmel hozzámfordult:
-Ez fa!-mondta csodálkozva...
-Igen.- feleltem, kicsit meglepõdve.
-De jóóó..-mondta és fülig érõ vigyorral simogatta az IFÁ-t.
Mindent lefényképezett, és mindenáron velem akart jönni üres ládát pakolni.Nagy nehezen rásóztam az Orosz Zolira, hogy inkább traktorozzon.. az csak érdekesebb...
Megyek aludni.. Jó éjszakát...
:-)))
|
silence, 23:04
|
|
|
|
| 2007. augusztus 13., htf |
|
|
0 |
|
|
Kis lelket pumpálni ebbe a naplóba?
Érdemes?
Egy-két-há...
Van aki azt mondja hogy manapság örülni kell ha van meló...
Na de ennyi???
Tulajdonképpen ez a két hónap az, amikor meg kell keresnem az éves fizum... (leszámítva a metszést)
Ki kell bírjam...
Holnaptól tíz négyfõs brigád küzd a Bluefree-val kinn.. Ennyien még sohasem voltunk. Azoktól mind behordani, mérni, kocsira rakni, éjjel meg szállítani...
De még mindig jobb mint reggeltõl estig cefreszilvát darálni.. Annál monotonabb szarabb meló a világon nincs... Nem nehéz.. de hiába csináljuk ketten, a gépzörgéstõl egész nap egy szót sem tudunk váltani..
Még egy bõ hét, és a President, az utolsó fajta elõtt fellélegzünk kicsit..
Ja.. Tényleg szerdán leszek 42 esztendõs..
Nem ünneplek... Majd a nejemmel meg a sógornõmmel huszonötödike körül..
Õk akkor lesznek negyvenek..
Komoly válság... (Én is túlestem rajta)
Már mottót is talált rá a kedvesem..
"Elmúlsz húsz és elmúlsz negyven
És elmúlsz te is szépen csendben.."
Ezt dudorássza napok óta... Igyekszem kizökkenteni ebbõl a hangulatból, de néha kevés a szó...
Tudod hová megyek délután?
Sohasem fogod kitalálni. A szilvásba.. Van ott még tizenöt mázsa cefreszilva darálnivaló este jönnek érte...
|
silence, 9:07
|
|
|
|
| 2007. augusztus 8., szerda |
|
|
0 |
|
|
Van felni...
|
silence, 19:24
|
|
|
|
| 2007. augusztus 5., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Pihenõnap haha.. egész nap az autóbontókban rohangászok
|
silence, 21:05
|
|
|
Kálnoky László
Emberi tévedés
Az ûrben rémek élnek. Olykor érzem,
tavaszi éjeken, holdtöltekor
nagy árnyaik inognak fent az égen,
s alakjuk a felhõkkel egybefoly.
Majd fényes délben jõ egy óriás
nagy ércpöröllyel, dús szakálla rõt;
a napra mint hatalmas gongra üt,
jelzi a százéves ebédidõt.
Távcsöveit hiába szegzi a
csillagász ég felé, semmit se lát;
nem jó eszének mindent tudnia,
s fényévekkel mérni a menny fiát.
Féreg az ember, hitvány ázalék;
fennen vitorláz gõgje tengerén,
bár süllyedõ hajóján száz a lék,
agya igában, hályog a szemén.
Kevesen jönnek rá a tévedésre.
Azért élünk csak, mert nem vesznek észre.
|
silence, 20:57
|
|
|
Mindenki elment végre... Mindenkit sikerült kifizetni, hazahordani...
Én itt maradtam csõsznek írmagnak, rendrakónak,holnap hajnalban napszámosért indulónak...
Hulla vagyok, de jólesik...
Lefürödve, a két kutya megetetve, indulok vissza a kertbe...
Most alszom ott legeslegelõször...
Alhatnék itt is.. de itt is egyedül vagyok meg ott is egyedül leszek....
Ott a fák susognak itt kutyák ugatnak
Hát akkor?
Kemény nap volt.. nagykabátban indult, rövidnadrágban ért véget..
A targonca is a kivénhedt, megadta magát végleg..
Holnap kézzel pakolunk...
Holnap új nekiugrás.. szokás szerint megint alábecsültük a mennyiséget, de ez most nem baj...
Remélem Kecskeméten nem lesz minõségi kifogás, mostanság ér oda a teherautónk...
Szóval sikeres, álmos hasznos nap ez...
Még a tucsitundi világmocskos kommentjein is csak mosolygok...
Jó éjt nektek is...
Valami verset azért keresek...
|
silence, 20:42
|
|
|
Dübörög a meló ezerrel... :-)))))
Lassan készen lesznek az elsõ raklapok, és lehet mérni írni, pakolni...
Az éjjel az úton ér majd... Kecskeméten, vagy Kecskemét és Csaba között...
Annyian vagyunk, hogy reményeim szerint leugrik ma mindkét sor...
ha nem, hát holnap folytatjuk...
folyt.. köv...
Bízzál bennem geneyos mester.. nem szomjazik a torok jövõre sem..... lesz pálinka...
|
silence, 7:59
|
|
|
|
| 2007. augusztus 4., szombat |
|
|
0 |
|
|
Imre Farkas
MÉLYEBBEN
Hogyha mélyebben belenézünk,
Látjuk, a könny is lehet száraz.
Amit szilárdnak hittünk, tudtunk,
Kiderül arról: kártyavár az.
Hogyha mélyebben belenézünk,
Nem marad kék a hegyek orma.
Daltalan lesz a dalos erdõ,
És formátlan lesz minden forma.
Hogyha mélyebben belenézünk,
Számítónak tûnhet a jóság,
Körhintának a bölcselet, és
Álvalóságnak a valóság.
Hogyha mélyebben belenézünk,
Akkor a dolgok visszanéznek.
Elsápad arcunk, de lagalább
Láttuk értelmét az egésznek.
|
silence, 17:35
|
|
|
|
silence, 17:31
|
|
|
|
silence, 17:31
|
|
|
Kakukk..
Délig kétszer nekifutottunk, majd pacallá ázva szétszéledt a 26 fõs seregem...
Nagyon sajnálom...
A kecskeméti hûtõház is velünk érez, bár õk egészen más okból... Nem tudják indítani a kamionjukat...
Már csak egy rész van LOST-ból...
|
silence, 15:37
|
|
|
|
| |
