2007. jnius 26., kedd |
|
|
0 |
|
|
silence, 11:39
|
|
|
Alig várom már hogy újra láthassam a Lordot a MAMF-on... Mán csak hármat kõ aludni...
Lord :
Nem elég!
Ébredj fel újra velem, Szeretem, ha itt vagy nekem, És egyszer végleg hazatalálsz.
Amikor a gondolatom Holnap is nálad hagyom, Utazunk a vágyak villamosán.
Hallom, tiszta a szó, Érzem, mondani jó, Minden éppen olyan, mint rég.
Szívem nyitva hagyom, A tested meghódítom, Mindig az ünnep csillaga ég.
Refrén: Nem elég, hogyha hallom hangodat! Nem elég, az is kell, hogy várj! Nem elég, hogy csak néha lássalak én. Nem elég, hogyha fél a képzelet, Nem elég, az is kell, hogy láss, Nem elég, érezzelek végre már!
Asszem ez a legszebb szerelmetes dal az új lemezen.... Nagyon jó Lord íze van... :-))))
silence, 11:33
|
|
|
Tegnap majdnem elpusztultam a hõnszeretett szilvás kertünkben. Mindig morogtam, hogy a Sermira ringló, és a Lepotykák mennyire magasbatörõ fák, és a metszésnél igyekszünk széthúzni a koronát, mert nagyon magasból nehéz leszedni a szilvát. Na ehez képest a Blufree jó állású alacsony fajta. Most hogy komoly termés kötött meg rajta, leginkább olyan szomorúfûz fazont vettek föl a kis barátaim. Pattanásig feszült ágak lógnak le egészen a földig, és némelyik már törik is.. A feladat az volt, hogy könnyítsünk rajtunk két okból. Az egyik, hoyg ne törjön, ne szakadjanak meg az ágak, a másik hogy kb nyolcvan centire a földtõl ne legyen semmi, mert a permetezõ keret beleakad, és nagy kárt tud csinálni.. És persze a surjákat, a gyökérrõl nõtt kicsi fákat is le kellett egyúttal metszeni, nehogy felszívja a fa a gyomirtót.. Nem hangzik túl bonyolultnak, de nagyon figyelni kellett. Túl sokat sem lehetett lemetszeni mert az emberfia sajnálja a termést, de keveset sem.. Az ilyen melót nem bízza az emberfia napszámosra semiféleképpen. A vártnál sokkal lasabban haladtunk egy sor szûk négy órába tellett. Sok ágat föl kellett kötözni, és sok volt a surja amiért be kelle bújkálni a fa tövébe, hogy kimetszhessük.. nem volt leányálom.. Az ember akkor értékel igazán egy korty hideg vizet, vagy egy hûvös szobát, egy tust, ha ilyen helyzetbe keveredik.. A szép lila fordítva fölrakott Milka tehenes baseball sapka ellenére is szénné égett a tarkóm.. Fél kettõkor balagtunk befelé kajálni (pontosan egy kifli ment le kb három liter ásványvízzel) amikor halottam a fülemben a búgást... Mondja a komám, hogy pihenjünk, nem hajt senki. -Pihenjünk.- mondom én. -Pihenésképpen csináljuk meg a viztartályt, hogy tudjunk kinn tusolni, és a permetezõbe is gyorsabban lehet az anyagot majd megkeverni. Van egy egy köbméteres mûanyag tartály alumínium ráccsal megerõsítve, mindez egy euroraklapra szerelve. Na ezt furkáltuk, húztuk, vontuk emelgettük, mostuk csavaroztuk föl két méter magasra, egy vasszerkezetre, másfél órán át a tûzõ napon.. Pihenésképpen.. Utána kiderült hogy a csapot, és a "T" elágazást elfelejtette a komám kihozni, hát nem zuhanyoztunk mégsem.... Vagyis én lelocsoltam magam alaposan a slagból.. Délután a sorban már nem beszéltünk. Nem volt hozzá erõnk.. Csak csattogtak az ollók némán... Néha azon vettem magam észre hogy úgy mozgok mint valami lassított felvétel.. Olyan álmoszombi volt a sebesség... Alig alig értünk ki a sorból... :-)))) Este itthon már elõre számoltam hányással lázzal, de nem... Egy kis fejfájástól eltekintve nem volt semmi... A derékfájást eltitkolom még magam elõtt is... A kád maga volt a menyország. A hideg paradicsomleves a manna, és az ágy.... Viszont a napozás utáni testápoló meg a tarkómra a tejföl volt bõven.. Csütörtökön ismétlés...
silence, 10:42
|
|
|
Az elsõ bánatom, hogy a "zöldségleves oroszosan" címû étel tessék-lássék leírásánál kifelejtettem a legfontosabb alkotórészt, az apró kockákra vágott sertéslapockát... Remélem Galina nem olvassa a naplómat, mert félek, hogy ha legközelebb találkozunk majd így szól: -Na megallj csjak te rjossz fiju.. -Mijert nem figyel te pjontosabban, hogy mi mit foz..? -Bjuntetés neked kell tancolni orosz tanc nekem vjelem.. -Galina én nem tudok medvetáncolni!!-mondom majd rémülten... -Njem baj, majd en megtanít neked szep orosz tanc.. A másik bánatom meg az hogy nem találom a hidegfrontot.. Mára lehûlést enyhülést mondott, ahoz képest itt a Körösök völgyében már reggel hatkor forróság volt.. Bár valami enyhe szellõ simogatott, amikor befejeztem a délelõtti fûnyírópenzumom..
silence, 10:08
|
|
|
Die... die..... die.....!!!!!!!!..... Most megyek füvet nyírni, míg meg nem halok a melegtõõõl.... :-))))
silence, 7:06
|
|
|
|
2007. jnius 25., htf |
|
|
0 |
|
|
silence, 7:21
|
|
|
Új napra virradtunk.. Még egy félóra és irány a kert. A feladat: Amely ágak a fölfdtõl 50-70 cm-nél mélyebbre lógnak, levágni a végüket, vagy fölkötni õket.. Vég nélküli feladat... Nem szép feleadat.... Muszály feladat.... A fûnyírás fele lóg, majd megcsinálom holnap... Ma a metszõolló, a bálakötözõzsineg, és a napfény lesz a társam... Tegnap szanazugi bulin, megkóstoltam az orosz barátom feleségének a fõztjét... Neveztek a versenyre egy különleges étellel.. Rétegekben raktak egymásra a bográcsban hagymát szalonnát megpirítva, majd káposztát, majd zöldség répát, majd gombát, majd megint káposztát, és a végén adtak neki lisztes habarást. Különleges savanyú levesféle lett belõle, bár külön neve nem volt.."Zöldségleves oroszosan" ezt írták ki a táblájukra.. Nem tudom hanyadikok lettek vele, mert nem vártuk meg az eredményhirdetést.. Úsztam egyet a lányommal, és jöttünk is haza, mert vártuk Nyíregyrõl a kis focisták buszát. Volt ott még az orosz mellett afrikai csapat is, meg számtalan bogrács, amerre csak a szem ellátott.. A színpadon egy klaszikus felállású cigánybanda muzsikált. Prímás, kontrás, klarinétos, cimbalmos nagybõgõs. Míg ettünk, a Monty csárdás (vajon ipszilonnal kell írni?) csodálatos dallamát játszották. Könyökbõl,lazán, minden erõlködés nélkül elõbújt a másoknál olyan nehezen megtapasztalható együttzenélés varázslata. (mondjuk ennél a nótánál nem nehéz.) Azután játszottak "romános variációkat" amit egész egyszerûen virtuóznak mondanék.. Szólózott a hegedû, a klarinét, a cimbalom.. Lehet hogy egy olyan ember aki ért az effajta zenéhez, és hallaná õket, csak legyintene: kutyaütõ banda.. De mi rácsodálkoztunk rendesen.. Egészen elõre mentünk, és ott tátottam a szám. Hirtelen elõkerült valahonnan egy kivénhedt énekesnõ (másképpen nem tudom mondani) és elkezdett magyarnóta címen fülsértõen károgni... Azonnal menekülõre fogtuk. Az addig annyira jól játszó zenekarból rögtön eltûnt a varázslat. A víz nagyon jó volt, de a kedvesem nem jöhetett be és nem akartam hogy órákig olvadozzon a tûzõ napon.. Ígyhát csak egy félórácskát úsztunk a lánnyal.. Na irány a kert....
silence, 7:13
|
|
|
|
2007. jnius 22., pntek |
|
|
0 |
|
|
Na persze.. Igazad van... akkor kellett volna lefényképezzem amikor már megpirult... Sör nem volt kicsi lányom.. uriember alkonyat elõtt nem iszik... Oksa.. én nem vagyok uriember...:-)))) (De legalább próbálkozom..) De akkor sem volt ma... :-))))
silence, 18:01
|
|
|
Szóval a nejem tízre ment dolgozni, és én búcsúzáskor félénken megkérdeztem mit fogunk ebédelni. Azt felelte ott a tegnapi sült csirke, süssek hozzá krumplit. Róbert ( Robika nem Robucka nem Robikácska) a fiam azt kérte üzemeljem be neki a teflon sütõlapot, és õ azon kíván magának krumplikarikát sütni fûszerolajban, mert az a múltkor is nagyon finom volt... Motyogtam én hogy meleg lesz nagyon a konyhában, meghogy nekem kell majd elmosni a sütõt, de mivel nem az a fajta vagyok aki az utódja kreatív törekvéseit holmi gyakorlati szempontok miatt csírájában elfojtsa, hát nosza elõkaptam a cájgot. Eggyütt pucoltunk krumplit, és a fiú elkészítette a fûszerolajat, az alábbiak szerint: 5 evõkanál naparforgóolajba kevert l teáskanál McCornick citromos fûszersót, 1 teáskanál citromlével és 6-8 csepp Worchester szósszal megbolondította. Az egyenletesen vékonyra vágott krumplikarikákat ezzel a keverékkel bõven kenegetve megsütötte a krumpliját. Közben feltámadt bennünk a kísérletezõkedv, és egyfajta grill iskolaszerûen megpróbáltunk új vizekre evezni, tapasztalatokat szerezni... Egyszóval elkezdtünk mindent grillezni, amit itthon találtunk... Meghámoztam egy fél körtét, és három egyenletesen vastag darabra szeleteltem. Kettévágtam egy paradicsomot. Kettévágtam egy barackot. Tegnapelõttrõl maradt még két ananászkarika. Egy paprikát négy hoszú csíkra vágtam, a magházat eltávolítottam. Uborkából négy szeletet levágtam meghámoztam. Mindezeket feldobtam a sütõre, és a maradéj fûszerolajjal kenegetve megsütöttem õket... Tapasztalat.. Az ananászkarika pont olyan jó volt mint szokott, ott a bors hozza ki pikáns ízt. (baconba göngyölve lett volna fantasztikus) A paradicsom szintén nagyon jó, bár lehetõség szerint minél keményebbeket grillezzünk. (ott a petrezselyemzöldje hozza ki a jó ízt) A grillezettkörte fantasztikusan jó ízû lett, de ott még vannak bizonyos trükkök porcukorral, ami rákaramellizálódik az ügyes grillezõ keze alatt. A barack is finom volt ám széjjelfolyt egy kicsit... Talán ha keményebb lett volna.. Egyedül az uborkának lett olyan állott tök íze, az sehogysem akart öszejönni biztosan van valami fortély amit nem tudok.. Paprika fenséges jó keményen fûszerezve.. Utána ami a képen nem látszik.. a tegnapi sült csirkét ugyanezen a lapon melegítettem, egy kicsit meg is pirítottam... Jót kajáltunk... Persze hogy én mosogattam... :-))))
silence, 16:28
|
|
|
silence, 16:07
|
|
|
Húúúú.. különleges ebéd volt... :-)))) Kép is készült róla..
silence, 14:15
|
|
|
Kérsz tortát? Bár vétek, de fölvágom neked..
Föl én... :-)
... hammmmm.... mmmmmm.... óóóóó... hammmmm.... mmmm.. :-))
silence, 12:39
|
|
|
A színek is visszajönnek lassan.... Vágod a piercingem? Tök zsír...:-))))
silence, 12:31
|
|
|
silence, 10:49
|
|
|
Tisztelt bíróság! Elmondani kívánom, hogy a tegnapi napon a hangulatom bányászni ment...(majd egy órát liftezett csak lefelé, azon vasrácsos homályosan pislogó lámpás nyirkosságtól csöpögõ levegõtlen, vésztjóslóan rángatózó pokolba tartó vasketrecben.) Nem volt semmi olyan oka amit felhozhatnék mentségemre. Talán a vihar elõtti légnyomásnövekedés, talán a tudat hogy ezt a nyarat sem úszom meg derékfájás nélkül, talán a vágy, ami ûz hajt Dubrovníkba, és nem tudom megoldani..(frusztráció) Hiányzik a lánykám is... Persze titkolni kell. Kivált délelõtt a vendégeim elõl, de a család elõl szintúgy.. Mert mondja meg nekem valaki a tisztelt bíróságból, hogy hogyan sugározhatna valaki nyugalmat, biztonságot, derût, ha nem tûnik kiegyensúlyozottnak... Milyen családfõ, kõszikla az, aki egyszer énekel és vigyorog a boldogságtól, másszor meg minden vágya hogy a sötét hûvös szobában senkihez sem szólva a falat bámulja. Nem keresem az okot. Persze az ilyenkor fellelhetõ öszes technikát bevetettem. Belebújtam újfent Mikszáth Fekete városába. Megpróbáltam Honfoglalózni (két játék két utolsó hely) de még a Judas Priest koncert DVD-je sem hozott derût... Sütni nem süthettem semmit, mert elõzõ nap este azt a munícióm már ellõttem.. Ki sem mertem dugni az orrom, hogy a Pannoniám gondozzam ápoljam, mert olyan meleg volt itt, hogy féltem a hõgutától.. És ugye nem szeretnék szomorúan agyvérzést kapni..(mondjuk vidáman sem..) Estefelé vihar támadt, és kiültünk a fiammal az erkélyre a padra. Áámultunk, és bámultuk az égi háborút.. Beszélgettünk mindenfélérõl, szurkoltunk a mocsári ciprusnak, hogy ne tudja kicsavarni a szél, és a Csoki kutyát bátorítottuk.. Csak akkor jöttünk már be, amikor már az esõ be-becsapkodott a pici kis erkélyre... Bár a derekam reggelre mégiscsak megfájdult, a rosszkedvem elfújta a szél.. Úgyhogy nem menelül a tisztelt bíróság az ilyen és ehez hasonló "sefulesefarka" bejegyzésektõl, a közeljövõben sem.. Köszönöm...
silence, 10:47
|
|
|
|
2007. jnius 21., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
silence, 16:24
|
|
|
silence, 13:35
|
|
|
József Attila
NYÁR
Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyûségû rét. Ezüst derûvel ráz a nyír egy szellõcskét és leng az ég.
Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A mérges rózsa meghajol - vörös, de karcsú még a nyár.
Ám egyre több lágy buggyanás. Vérbõ eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon.
Ily gyorsan betelik nyaram. Ördögszekéren hord a szél - csattan a menny és megvillan kék, tünde fénnyel fönn a tél.
silence, 13:31
|
|
|
Dénes Ferenc: Ami megmarad...
És elmúlik minden, mit önzõ szíveddel itt lenn megszerettél és megcsodáltál: régi életed zilált kerete, tüskés bozótja, csalfa reménye, fájó szerelme, ábrándos álma, s a féktelen, ifjú tombolások... tavaszok, nyarak, bánatos õszök; mind, mind elmúlnak. Sárguló lombok zizegve hullanak lábaid elé, megadva maguk...
silence, 13:31
|
|
|
silence, 11:01
|
|
|
Most hogy újra elolvastam, talán ez volt a világ legeslegunlamsabbszürkébbhétköznapibbsenkitsemérdeklõdeakkorminekírtad? naplóbejegyzése...
silence, 10:57
|
|
|
Körös helyett végignéztük a sulit, a kollégiumot meg egy edzést, abban a forróságban.. Csodálkozom hogy bírják ezek a kisklambók... Annyi a tehetség... Mégis mire odakerülne a sor, csupa kutyaütõ magyar focista lesz csak a bajnokságunkban.. Persze a jobbak elmennek külföldre.. A Nagy Szellem komám akkora tüzet rakott a faszénbõl, hogy kb három percen belül egy forgatással átsült minden debreceni.. A fûszerolajtól be-begyulladt itt-ott... Látnod kellett volna azt a táncot amint duóban ugrándoztunk a sütõ körül.. Járt a kezünk mint a motolla, és locsoltuk a vizet... Késõbb áttértem a sörrel való kenegetésre, az nem lobbant lángra, és mégis puhította kívülrõl.. Hagyma, gomba, hirtelensült.. Mire az ananászra, meg a baconba tekert virslikre került a sor, addigra lett "normális" a parázs.. A végefelé sütöttünk még paprikát, paradicsomot, (petrezselymes fûszeres olajjal bõven kenve) és még piritóskenyeret is mert Robikám azt találta ki.. ACDC ment...József bele van szerelmesedve... Elõkaptam még az új Iron Maident, de mire leültünk vacsorázni, már a Fiestát hallgattuk, hogy a csajoknak ne legyen állandóan szaladhatnékuk.. Egyébként mostmár felismerem a kisgönczölt és a fiastyúkot is az esti égbolton... Utána (a mosogatás rendrakás elõl) felosontunk ide a géphez, és a keresõbe beütöttem hogy Bon Scott (youtube). Amit kiadott azt a komám mind mind végig akarta nézni... Persze a nejem éjfélkor elhajtott minket aludni... Mór elindult a focitornára reggel, és felvettük a kapcsit az új suli igazgatónõjével is.. Szeptembertõl már idejár a sportsuliba a kiskoma.. Majd nekem kell rá figyelni.. Szóval lesz mégegy fiam bizonyos értelemben... :-))))
silence, 10:38
|
|
|
|
2007. jnius 19., kedd |
|
|
0 |
|
|
silence, 16:58
|
|
|
Megnéztem a "Háromszáz.." címû filmet... Kicsit fanyalogva közelítettem, mert nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet olyan történelmi filmet csinálni, amiben egyetlen jelenetet sem forgattak a szabadban... Szerencsémre feliratos volt... Sokkal jobb így... Különös, és varázslatos képi világot sikerült elérni az alkotóknak... Nem a szó szoros értelmében adott "filmélményt", ahogy a festmények sem mindig pontosan a reális valóságot ábrázolják fényképszerûen.. Mint ahogy Pablo Picasso Szétfolyó idõ címû festményén a fán lógó rongyszerû óra sem valóságos, mégis mindjárt érzi az emberfia mit akart kifejezni a mûvész... Ez a film különleges módon tiszteleg a barátság,az igazság, a dicsõség, a hõsiesség, a hazaszeretet, a szerelem, minden idõk legfontosabb legszentebb értékei elõtt.. Vannak benne elégggé megdöbbentõ naturális részek.. Néha a karok lábak fejek úgy röpködnek, mint a Szent Márk téren a galambok... Jó ötlet volt a mesélõ... Van egy régi Manowar szám a Metal Kings arra emlékeztet az egész... Persze amikor a királynõ "gentlemans"-nek szólította a tanács tagjait, az elég durva hiba.. Bár talán nem is a korhûség volt itt a lényeg... Tetszett amikor Leonidas azt mondta: "Spártaiak! Jól reggelizzetek meg mert estére a pokolban vacsorázunk.." Nem tetszett ahogy angolul ejtik a nevét: "Lájonájdájsz..." vagy valahogy így hangzott.. Tetszett amit üzent a királynõnek. "Semmi olyant nem üzenek, amit szavakba kellene önteni" Tetszett hogy a csaták közben kõkemény metalzene ment aláfestésnek..(én a Ramsteinre tippelek) Mindent összevetve nem bántam meg hogy megnéztem... Látványos volt, és elgondolkodtató.. Mégsem lesz belõle kultuszfilm.. Ahoz túlságosan mûvészi, túlságosan elvont...
silence, 16:55
|
|
|
|
| |