Levitációs gyakorlatot tartottam tegnap az Ó Körös partján.. Ha gondolod téged is megtanítalak repülni.. Néha jó ha elszakadunk kicsit a földtõl.. Vagy inkább a " A lábunk sem éri a földet?::" :-) A gyakorlat testömegtõl független, mint a mellékelt ábra is mutatja... :-)) Csak koncentrálni kell, ahogy Hero Nakamura is teszi... :-))
silence, 9:59
Ditke.. az úgy van pontosan, hogy: "Mockosz kisz hobbitkák.." :-)))
Sokáig meg sem mertem nézni a filmet... 16 évesen akkora hatással volt rám a könyv, hogy féltem lerombolódik egy illúzió, egy oszlop, ami nagyon fontos nekem... Azután mégiscsak megnéztem.. És félelmetes erõvel jöttek vissza az érzések, amiket azt hittem régen elfelejtettem... Nagyon nagyon szeretem Tolkient.. Azt hiszem el is olvastam tõle mindent ami magyarul fellelhetõ... Igazán megfilmesíthetnék a "Babó"-t is...
Íme a Gollam..
silence, 8:18
Most ebbe a dalba vagyok beleszerelmesedve... :-))
Lord : Holló és a róka
Eképp szólt a róka: "mily` szép a te hangod, oh, Holló haver! Kérve kérlek nótázz nékem, s tapsom lesz majd néked a siker".
De a fa csupa csöndesség, nem dalolt a madár. Ismerte már a bölcs mesét, a róka áll, a sajtra vár.
Mûvelt ez a holló, sajnos, nagyon dörzsölt, és már nem kamasz. Mérgében elment a róka, s vett egy darab sajtot a ravasz.
Mert a fa csupa csöndesség, nem dalolt a madár. Ismerte már a bölcs mesét, hát messze szállt, messzire szállt.
silence, 7:52
Vendégeink voltak az este... Kinn üldögéltünk a sütõnél persze nem gyújtottam be, semmit sem sütöttünk csak jó volt kinn körbeülni... Öcskös belelendült a mesélésbe, és átbeszéltük a világ nagy dolgait... Onedin kapitány jó fáradt volt mert paprikát szedtek a fóliában hajnali négykor kelt, de böcsületesen kitartott este tízig.. Amíg csöpögni nem kezdett az esõ... Csinálni kellene valami tetõt a sütõre... Öcskös maradt még egy kicsit.... Azután én még Lord mp3... És nem láttam a Heroest.. :-((((
silence, 7:48
2007. mjus 16., szerda
0
silence, 16:17
Tulajdonképpen csak megnéztük a gyerekeket... :-))) A Szili srác fogott egy kis baby csukát... (picsukát) Visza akarta dobni, de Lacika nem engedte.. átbringázott vele inkább a szomszéd mesterséges tóhoz, és ott engedte el... Hogy ott nõjön.. Persze ott nem akárki fia bornya horgászhat.... Csináltam egy-két jó fotót, és a kedvem is visszajött, bár viszafelé szembeszél fújt... Valamit ebédelni kellene...
silence, 13:34
Megyek horgászni... :-) Komolyan.. jó jó csak kibicnek de akkor is... :-) Csak ide az Ó Körösre...
silence, 11:07
verseket olvastam... az mindig segít.. :-)))
Csukás István
Mint rezgõ húr
Mérem magamban a felnövõ szerelmet, mint érzékeny mûszer jelez földszínéig felvirágzó ércet: érzékeim feléd hajolnak, szelíd törvények igézik.
Motoz az ujjam: érzi a hajadat még; tükrök közt vergõdõ fény: szemem szemed foglya, ráégettél már s téged lát mindenben, s a világot újra bûvkörébe fogja.
Most csak csöndes szavakat dob fel a lélek, s mint rezgõ húr, õrzi a pendítõ ujjat. Mérem magamban a felnövõ szerelmet, s a megtért világot, a szebbet, az újat.
silence, 9:24
Gyertek gyertek akkor... :-))) Nyitunk egy különszobát, és játszunk... A fiam kioktatott hogyan kell... Én sem vagyok profi a harmincvalahány játékomal.. de élvezem... :-))
silence, 9:14
A honfoglalón megint rohan a szekér... :-) Nem tudok veszteni.. legalábbb... :-)
silence, 8:57
Esik... Ez a régi Piramis dal meg hogy a francba ugrott be?
Piramis :
Elment a kedved
Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyû neked. Valaki azt mondta, igen azt mondta, a boldogság tied sose lehet.
Elment a kedved, mert rosszak voltak veled. Elment a kedved, de várj még, még megjöhet.
Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy a csalódás végleg elkeserít. De figyelj meglátod, igen meglátod, az élet újra, jóra, szépre tanít.
Szeress sok-sok jó barátot, s vigasztald õket, ha csüggedni látod.
Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyû neked. Valaki azt mondta, igen azt mondta, a boldogság tied sose lehet.
Elment a kedved, mert rosszak voltak veled. Elment a kedved, de várj még, még megjöhet.
Szeress sok-sok jó barátot, s vigasztald õket, ha csüggedni látod.
Valaki azt mondta, igen azt mondta, hogy az élet súlya nem lesz könnyû neked. Valaki azt mondta, igen azt mondta, a boldogság tied sose lehet.
Elment a kedved, mert rosszak voltak veled. Elment a kedved, de várj még, még megjöhet. Elment a kedved, mert rosszak voltak veled. Elment a kedved, de várj még, még megjöhet.
silence, 8:26
Kicsit elszédültem... Majd száz rugómba fáj holnap a mûszaki vizsga... Az összes csapágysor cseréje, (még a toronycsapágyak is!!! )olajcsere, fékbetétek, fékcsövek, zöldkártya, vizsgadíj, munkadíj... Egyre távolabb kerülök a szintetizátor álmomtól.. :-( Úgy tûnik így még a motoros fûkasza cseréje se lesz meg belátható idõn belül.. El kellene menni valamit dolgozni kicsit... Vagy mi...
silence, 8:04
A lepényhal meg utoljára. :-)
silence, 8:00
2007. mjus 15., kedd
0
silence, 12:58
Köszönöm a programajánlót... :-)) Megfontolom....:-))))) Voltam Dokinál, királyság a vérnyomásom.. lám lám hat kiló fogyi (bár meg sem látszik rajtam) hová vezet? Gyalog voltunk a tesóval, mert nincs kocsi... Benn van a faluban, annak is a másik végén.. Alig vártam hogy hazaérjek, és elbújjak a napocska elõl.. Asszem vámpírrá fogok változni, bár a fokhagyma még mindig a kedvenc fûszernövényeim egyike.. A gyönyörû fekete szemû pincérlány átigazolt a konkurens csatornához..( A Kisvince kocsmából, a Napsugárba) Jó messzire kell bringázzak, ha legközelebb látni szeretném... Felakadt az egyik redõny azzal küzdök meg, utána mégiscsak megnézem a bûvészes filmet, mert tegnap öcskös pont azt vitte el... És bármikor kimehetek a garázsba szöszmötölni... A garázs arra való.. Idepakolsz, odapakolsz, söprögetsz.... Menedék nyugdíjasoknak... :-)
silence, 10:49
Tavaly ilyentájban ilyent naplóztam be... Hátha a Hetedik megfejti... :-)
Szerda délután,a következõket álmodtam:
Álmomban egy nagy ligetben sétáltam, a fûben. Ritkásan szétszórt bokrok, és fák között. Emberek jöttek mentek, kik csoportosan családdal, és akadt aki csak egyedül. Néha láttam olyant is, aki sietve, határozott céllal vágott át a ligeten, és eltûnt a fák között. Láttam egy szomorú magányos férfit. Odamentem hozzá, és meg megszólítottam, de nem válaszolt, csak bánatosan mosolygott. Ha jobban figyeltem, és hallgattam, valami bús halk melódia lengte körül. Mintha csellóval játszotta volna valaki, de ez nem biztos. Elszaladt ott egy frityunka kislány, nagy kék masnival a hajában, és ugrándozott. Õfelõle vidám fuvalaszót véltem hallani. Akkor ráeszméltem, hogy a lelkek zenéjét hallom. Vettem egy nagy mély lélegzetet, és futni kezdtem. Azaz csak akartam futni. A lábaim alig alig engedelmeskedtek. Mintha víz alatt lettem volna. Mégiscsak sikerült felgyorsulni, és mivel a tüdõm pattanásig tele volt levegõvel, repülni kezdtem. Leírhatatlanul boldog voltam, és csak repültem fel-fel a fák közé. Kicsit tartottam attól, hogy nekirepülök valami villanyvezetéknek, de semmi ilyesmit nem láttam, csak a végtelen kék égboltot. Lepillantottam a ligetre, és különös dologra lettem figyelmes. Az emberek már csak apró pontoknak látszottak, de ezek a pontok meghatározott törvény szerint mozogtak. Valahol a látóhatár szélén, apró villanással jöttek létre,(gondolom akkor nyílt ki a szemük a világra elõször) és spirálban haladtak, egy magas hegy felé. Volt amelyik nyílegyenesen, volt amelyik egyre szûkülõ körben, de a végén mind a hegyben tûnt el. Észrevettem, ha bármelyik kis mozgó pontot kiválasztom és ránézek, kristálytisztára tudom fókuszálni, bármilyen magasan is repülök. Még a lelkének a muzsikáját is hallom. Akkor arra kezdtem gyanakodni, hogy sassá változtam, de magamra pillantottam, és megnyugodtam hogy ez nem igaz. A kezeim, bár kitárva voltak mint egy szárny, emberi kezek voltak mégis. Nem mintha számított volna ha madárrá változom. A repülés élménye annyira kábítóan frenetikus volt, hogy megérné azt is. Siklottam az égbolton, közben az embereket figyeltem. Láttam fiatal egészséges embereket, csakúgy törtek elõre. A lelkük zenéje indulószerû volt, tele birtoklási vággyal. Az hajtotta õket elõre. Láttam egy félmeztelen nõt, aki nagy nehéz ringó melleit rázta, ékszerekkel felcicomázva, mûvészien megcsinált frizurával, erõsen kifestve. A lelke zenéje viszont félelemrõl árulkodott. A magánytól rettegett. Attól, hogy mindörökre egyedül marad. Láttam egy családot. Apa, anya, kért gyermek.A lélekzenék gyönyörûen harmonizáltak egymással.. Az apa mély megnyugtató gordonka, az anya kristálytisztán szóló zongora, a két gyermek két vidám fuvola. A család nõtagja, hirtelen-mintegy megfellebbezhetetlen parancsnak engedelmeskedve- nyílegyenesen a hegy felé vette az irányt, és eltûnt a fák között. Megálltak, az apa leroskadt az egyik fa tövébe, és némán zokogni kezdett. A két gyermek, megzavarodottan járta körbe-körbe, és a lelkük zenéje is riadt volt és zavart. Késõbb az apa felállt, és kézen fogta a két gyermekét, és újra elindultak. A család lelkének a zenéje többé kevésbé újra harmonikussá változott, de a zongora nagyon hiányzott, ebbõl a harmóniából. Láttam irigyeket. A lelküknek nem volt zenéje, csak valami magas különös hangú sípolás. Láttam bolondokat, akik végigtáncolták az utat, csörgõ bongó dob, végtelen ritmusára. Láttam bölcseket, akiknek a szemébõl csak úgy világított az egészséges értelem. Különös mély lassú ritmusú szitárszerû zenéjük volt. Láttam egy férfit fehér ruhában,mázsás súlyú kereszt volt a hátán. A fején töviskorona, és mégsem volt szomorú.A lelke, a szeretetrõl zenélt. És ez a dallam fénnyé változott. A szeretet, messze- messze világított belõle, és ez a fény válogatás nélkül mindenkit megfürösztött. Láttam gõgösöket, hatalmaskodókat, akik mégsem voltak boldogok. A lelkük zenéjében nem volt harmónia, és nem is harmonizált semmilyen más zenével sem. Láttam tévelygõket, akik minduntalan letértek az útról, valamit kutattak kerestek, de semmit sem találtak. Kétségbeesett volt a zenéjük. Láttam mûvészeket, lenyûgözõ, de néhol érthetetlen dal élt a lelkükben. Láttam ábrándozókat, mintha ott sem lettek volna. Csukott szemmel, üdvözült mosollyal, valami általuk kitalált mesevilággal a fejükben sétáltak, és ennek megfelelõ volt a zenéjük is..... És jöttek jöttek végeláthatatlan sorokban. A szerelmesek, a rettegõk, a magányosok, a vidám nagyhangúak, a csendesek, a szolgalelkûek, és a lánglelkûek, a kételkedõk, és a határozottak, a hûségesek, és a köpönyegforgatók, becsületben megõszültek, és a tolvajok. Öregek és fiatalok, csak jöttek, és jöttek, de egy sem nézett fel az égre..... Ekkor szomorú lettem, és kíváncsi arra, hogy hová ez a felvonulás. Ekkor vettem észre, hogy én is spirálban repülök, pontosan a hegy felé. Néztem, és láttam. Láttam hogy egy barlang szájánál a halál hegedül. Csuklyás köpenyétõl az arcát nem lehetett látni, A csontkezében a vonó szinte alig érintette, légiesen könnyedén simogatta a hegedû húrjait. A dal szívfacsaróan gyönyörû.. Egy szál hegedû sírása. Gyönyörû, és megnyugtató. Minden zenének, minden a világon megszületett dallamnak, ritmusnak, az eszenciája. Olyan volt ez a zene, amit ha meghall az ember gyermeke, rögtön érzi, tudja, hogy ezt akarja örökkön örökké hallgatni. A barlangba tartott ez a vég nélküli sokadalom. Mielõtt beléptek a kapun, egy pénzdarabot dobtak, a halál elõtt álló fémtányérra. Minden csörrenésre, a zenész alig észrevehetõen biccentett. a fejével. Azzal a csörrenõ hanggal együtt hallgatott el minden sorrakerülõ ember lelkének, a saját melódiája. Talán túl sokat idõztem ott, mert a halál egy pillanatra megállt a muzsikálásban. Égõ vörös dermesztõ szemeivel a csuklya alól rám nézet, és a vonóval némán, lassan rámmutatott. Úgy éreztem megfagyott bennem a vér, és jéggé dermedt minden tagom. Zuhanni kezdtem... Ekkor felébredtem....
silence, 10:08
Tökéletes reggel... Kávé, bicaj a boltba, gyorsan megkeresni az autó törzskönyvét.. rendrakás... nappali háló konyha.. minden ablak tárva nyitva, hogy jöjjön be a hûvös..(nej közben elpályázik)..gyerekeknek elkészíteni ruhát, reggelit... kicsi m1 hírek.. ébresztés... -mit vegyek föl?.. -hát amit anyád kikészített.. -az gáz... -hol a körzõm,... -tedd el a pénzt az ebédre.... -nincsen hajgumim... -egyél már ne ábrándozz.. -elkésitek a buszt.. -öntöttél magadnak teát?.. -jók legyetek... -szia apa... Utána kicsi blogolvasás táviratok,(érdekesek, érdektelenek) kedves kis kommentek... posta lekérdezés.. Eddig tökéletes... Na hogyan tovább? :-)))
silence, 7:36
2007. mjus 14., htf
0
Tündér Lala? Az az én kollegám.. Rocker, és képes négy napig inni egyfolytában. Persze utána nem gyõzi bedobálni a Xanaxot.. Kis infarktusokat elkerülendõ... Õ zaklatta a maláj túristákat azzal, hogy lehet az, hogy nem ismerik a Sandokant... "Mintha nekem fingom sem volna ki az a Rózsa Sándor" Folyton ezt morogta...
silence, 16:00
Az Ompoly névre semmi ötletem.. csak bámulok.. Ki ad ilyen kompolyodott nevet? Bár ahogy Tündér Lala mondta: Elõbb utóbb mindenki egyéniséggé válik lassan....
silence, 15:36
Bonifác Ha latinóról fordíccsuk vagy rományról, szó szerint..Bon face.. Jó arcot jelent.. Manapság divatos.. Jó estét jó arcok... (Irigy Mirigy) De van jófej is... Kicsi szimpatikus sárga ember.. Jau Fei Na Bon soire.. Merci bukuty a sok kommentért (ahogy tesóm mondaná) Tényleg... amikor I. Ferenc József megkóstolta a bonbont felkiáltott hogy Bon bon!!??.. :-)) (románul bun,bun..) De miért nem az anyanyelvén tette?.. Das ist gutgut..:-))) Das is nicht unicum... Arrivederci..(hogy teljes legyen a zavar)
silence, 14:04
József Attila:
NAGY VÁROSOKRÓL BESZÉLT A MESSZI VÁNDOR
Nagy városokról beszélt a messzi vándor Ott az emberek nem ismerik egymást A katonák se hordanak puskát, hanem a nagy tereken muzsikálnak Sokan gyûlnek oda, a gyerekeket magasra tartják, ugy hallgatják Meghallgatják, aztán odahaza elmesélik, milyen szép volt és azok is örülnek neki A lányok ott is kinevetik a fiúkat, de azért szeretik õket Fényes nappal is szeretik egymást Nagy hidak vannak, amelyeken el lehet álldogálni és nézni a vizet meg a hajókat Úszkálnak ide oda, az utasok meg hangosan fölkacagnak Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint komolyan elmegy a hullámok alatt Azok meg csillognak, mint a pengék S olvashatni a gyönyörû könyveket, akkora nagy a világosság Pedig már egészen beesteledett.
silence, 12:55
József Attila:
(TENYEREMRE TETTEM...)
Tenyeremre tettem a lelkem: Nézd meg, milyen szép százlátó üveg! De Õ gyémántokat szedett elõ, Mert Õ az embert sose érti meg.
silence, 12:50
Az alant látható mindkét akt, gyönyörûen kifejezi a buja nõiességet, a fülledt erotikát, és mindkettõ élettel teli...... Másképpen, más technikával, más szemmel... De a lényeg ugyanaz... Bizony.. :-))) Le van nyírva a fû....
silence, 12:41
silence, 10:45
silence, 10:44
Na.. gyalog-galopp lettem... A Megane a szerelõnél, fékbetét olajcsere,ködlámpacsere és mehet is mûszakira. A zöldkártya is lejárt tegnap... Üldögéltem egy haveromnál a mobilboltjában egy cseppet a tesómmal, és ittunk egy kávét is a teraszon.. Egy kicsit irigylem... kinyitja a pici boltot, fölmos, köszönget jobbra balra a többi butikosnak, netezik kicsit, elad ezt azt, ezzel dumál azzal dumál, és jól érzi magát... Valami ilyent kellene csinálni... Fõnök nélkül.... Hoztam három filmet is.... Gyorsan befejezem a fûnyírást, és a "trükköst" megnézem itt magamban.. Állítólag nagyon jó.. Két rivalizáló bûvészrõl szól...
silence, 10:21
2007. mjus 13., vasrnap
0
Kerestem olyan galambos, szerelmes falvédõt, de nézd mit találtam.... Ettõl majdnem dobtam egy hátast.... :-))
silence, 18:25
Lord : Zöldszemû lány
Szerelemrõl álmodtam: nálad jártam álmomban. Keres a szám, azóta igazán felõröl engem a vágy!
Nem is értem, hogy miért féltél, nem értettem, hisz úgy égtél. Hiába vár két karom igazán, hol vagy zöldszemû lány?
Szólj hozzám! Ha szerelmed éget, más a világ. Szólj és várj! Sietek érted, te lány.
Zárj magadba a szíveddel, zárj magadhoz, ne engedj el! Te légy a tûz, égess igazán, ölelj, zöldszemû lány!
Szemeddel mindent elmondtál. Légy reményem, hisz az voltál! Engem akarj, testeddel takarj, ne kérdezz, éget a vágy!
Szólj hozzám! Ha szerelmed éget, más a világ. Szólj és várj! Sietek érted, te lány.
