2007. prilis 18., szerda |
|
|
0 |
|
|
Szép estét! kommentköszönet... :-)
silence, 21:07
|
|
|
Ilyen volt a kert múlt héten.. :-)
silence, 17:18
|
|
|
Kányádi Sándor Hajnali intermezzó
Hajnal volt, jaj, csoda-hajnal: fönn a hold, lenn a föld, középen a hajnalcsillag tündökölt. – Ha akarnád, fûzfa lennék, mindig itt a parton állnék. – Akarom, csak most ne menj el. – Jaj, ki az ott: – Csak egy árnyék. – Ha akarnád, folyó lennék. – Gát lennék, hogy ne mehess el. – Fûzfa leszek, folyó leszek, csak most, csak most még eressz el. – Nem lát senki, csak a hold lát, meg az az egy árva csillag. – Jaj, a hold, a holdtól félek. – Ne félj tõle, mindjárt itthagy. – De ne hagyjon, jaj, ne hagyjon, ne hagyjon a hold el engem, fûzfád leszek, folyód leszek, csak most, most eressz el engem. – Fûzfám vagy már, folyóm vagy már, partod vagyok, õrzõ gátad, ne félj, ne félj, csak egy árnyék, a virágok még nem látnak.
– Ne félj, ne félj, csak a harmat. – Takard el a teleholdat.
silence, 13:16
|
|
|
Gyorsan gyorsan befejeztem a nyagykapu festését, mielõtt ideér az esõ... Drukkolok, egy jó nagy kiadós záporért... Mielõtt nem építettük itt ezt a házat, abszolute nem érdekelt, az hogy lesz-e esõ, vagy nem, meg egyáltalán... Nem befolyásolta az idõjárás az életem ott az elsõ emelet négy alatt.. Most meg állandóan az eget lesem.. És bánt hogy szomjazik a föld.. Azt sem gondoltam volna hogy egyszer az életben gallyaknak fogok örülni.. Most meg annak örülök.. A kévék csúcsát levágtuk, és abból hármat négyet öszefordítva megkötöztünk. A világ legcsinosabb kb nyolcvan centi hosszú és 20-30 cm széles, kis -éppen a kemencébe való- kévéit kaptuk meg így.. Komolyan mondom ha lenne gallykötõ verseny, ezzel nyernénk... Namármost van belõle vagy negyven darab... Ha négy ilyennel fel tudom fûteni majd a kemencét, akkor tíz begyújtásra elegendõ a nyárikonyhában.. Kolbászcsiálás, szilveszter, vagy csak simán tejfölös lángos, vagy hurkasütésre.. Mikor tíz éve elkészült a kemencém nagyon rajta voltunk.. Állandóan tüzeltem kórószárral, kökénygallyal, mindennel.. Sütöttünk is benne malachúst, meg tepsis dolgokat, meg töltöttkáposztát is... Azután valahogy elhanyagoltam ezt a dolgot.. Már vagy négy éve be sem gyûjtottam.. Nem volt mivel... De most... Hát ennek örülök.. Gondoltad volna? :-)) Én nem... :-))
silence, 11:54
|
|
|
|
2007. prilis 17., kedd |
|
|
0 |
|
|
silence, 17:39
|
|
|
silence, 17:35
|
|
|
Még kinn vagyunk a kertben.... Ma bekötve behordva az utolsó kéve gally is, ma lekezelve az utolsó vágási felület is, hivatalosan -és a gyakorlartban is- most van kész igazából a metszés.. Ez neked azért jó, mert nem fogok minduntalan a szilvafákról gagyogni egy darabig... Írhatnám hogy kinyíltak az orgonák otthon.. Írhatnám hogy a lányom napról napra szebb. (A szívem hasad belé) Írhatnám hogy a tesóm a Francia riviérán császkál a Renault Magnum kamionnal egy gumirakománnyal, és már nagyon hiányzik.. Írhatnám hogy a komám vett egy Skoda Fabia kombit, és nem kicsi...(pedig azt hittem...) Írhatnám hogy a határ merõ egy kanárisárga virágtenger, mert kinyílt a repce. Írhatnám hogy Vonnegut mester emlékére elkezdtem újraolvasni a könyveit, és a Mesterlövész címûvel kezdtem a sort.. (Lenyûgözõ.... hol sírni szeretnék, hol pedig vihogni..) De nem untatlak... Lassan kész a fóliában a locsolás, mehetünk haza....
silence, 17:32
|
|
|
|
2007. prilis 16., htf |
|
|
0 |
|
|
Na persze... :-))) leégett a fúróm.. marad a jó öreg drótkefe meg a smirgli.. Hogy én milyen unalmas egy alak vagyok... És ez a napló... :-( Szíp rózsaszín.. De nem hazug....
silence, 16:26
|
|
|
|
2007. prilis 15., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
Tanyán nem unatkozik az emberfia... :-) Kitaláltam hogy újrafessük a kerítést... Robi csiszol, a lány meg a nejemmel felváltva besegít a kenésben.. Szép hófehér lesz újra.. Azért az hozzátartozik, hogy az elõkészítés talán nagyobb meló mint maga a festés.. De mostmár gépesítve vagyunk.. :-) A világ öszes hoszabbítója összedugva elér odáig.. És a fúrógépre lehet drótkefe korongot szerelni.. De ahogy az öregem mondta mindig. "Ha már csinálni kell csináljuk rendesen" Ez egyfajta életfilozófia volt nála... Lassan megértem az öregeket hogyan képesek napokig piszmogni. Pakolászni, kapálgatni.. Mi is meglocsoltunk minden fát, orgonát,a rózsákat, a kilenc kicsi atlasz cédrust, az árva szõlõt.. még a mocsári ciprust is megpróbáltuk eláztatni.. A járdán a rések közül kikapirgáltam a füvet, a melléképület csilli-villi a nejem jóvoltából... És minden a kertben szépen be van kapálva... Nem az a lényeg hogy mennyit keres vele az ember, hanem hogy hasznosan teljen a nap... Na persze a locsolás, csak amolyan pótcselekvés.. igazán mindent belocsolni csak a jó isten képes, egy kiadós záporral, vagy egy két napos csöndes esõvel.. Azt mondják a májusi esõ aranyat ér.. Lassan mondhatják, hogy az áprilisi.. Lassan kezdem elhinni hogy tényleg változik az éghajlat.. Be kellene szerezzek egy klímaberendezést nyárra, legalább a hálóba, vagy lenn a nappaliba.. De kellene egy igazi jó motoros szegélynyíró is.. Van a Tescoban.. de én nem két hónapra akarok venni... Egy jobb Stihl legalább 120 rugómba fáj... Na majd döntök... Valahogy... Mennem kell még csiszolni a léceket, hogy holnap egész nap festhessek.. Utána nyírhatom újra a füvet... Szép tavaszi estét...
silence, 18:13
|
|
|
|
2007. prilis 13., pntek |
|
|
0 |
|
|
Szép tavaszi estét... :-)
silence, 19:44
|
|
|
silence, 11:01
|
|
|
Április 12.-én meghalt Kurt Vonnegut amerikai író. Nem tisztem, hogy nekrológot írjak róla, de szívszorító dolgokról humorral, nem tudott úgy írni senki mint õ. Béke poraira.
Kurt Vonnegut: Éj anyánk. /részlet/
Egy detektív levitt a liften, ki az utcára, vissza az élet sûrûjébe.Elindultam, tettem vagy ötven lépést, azután megálltam. Megdermedtem Nem a bûntudat dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy sohase érezzek bûntudatot. Nem az iszonyú veszteség érzése dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy ne sóvárogjak semmire. Nem a haláltól való irtózás dermesztett meg. Már magamtól megtanultam, hogy jó barátként gondoljak a halálra. Nem az igazságtalanság kiváltotta szívszaggató düh dermesztett meg. Már magamtól megtanultam hogy az ember úgy keressen igazságos jutalmat és büntetést, mint gyémánt nyakéket a kanálisban. Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy senki sem szeret. Már magamtól megtanultam hogy meglegyek szeretet nélkül. Nem az a gondolat dermesztett meg, hogy Isten ilyen kegyetlen. Már magamtól megtanultam hogy sohase várjak Tõle semmit. Az a tény dermesztett meg, hogy az égvilágon nem volt semmilyen okom bármerre elindulni. Eddig a sok halott értelmetlen éven át a kíváncsiság hajtott. Mostmár az is kihunyt. Nem tudom megmondani, hogy meddig álltam ott dermedten. De annyi bizonyos volt hogy másvalakinek kell indokot adnia rá, hogy valaha az életben onnan tovább menjek. Adott is. Egy rendõr jóideig figyelt, aztán odajött hozzám. -Nincs semmi baja? - kérdezte -Nincs -mondtam -Hosszú ideje áll itt - mondta -Tudom - mondtam. - Hát akkor tovább kéne menni, nem gondolja? -De Megyek, kérem - mondtam. És tovább mentem. ...........
silence, 11:00
|
|
|
Egyre ritkábban... :-(
silence, 10:12
|
|
|
|
2007. prilis 11., szerda |
|
|
0 |
|
|
Mik be nem ugranak "zaklatott" gyermekkoromból (persze ami így visszagondolva gyönyörû volt..) :-)
Prognózis : Mindenki bolond
`Jövök-megyek, fontoskodok, Ködösítek, hamisítok`
Mindenféle gondokból lett égetõ problémák; Az ismeretlenségrõl festett összezavart formák; Felzaklatott elmék által gyártott válaszok; Téves fõnevekbõl képzett félkész mondatok...
....és folytathatnám reggelig, De sajnos nincs miért, Értetlenül nézel rám! Hiába minden, összeköt a háló és Elsodor egy furcsa ár! Mindenki bolond, Mindenre kész, Ha nem vigyázok jobban Még a fejemre lépsz!
Biztosnak vélt képletekbõl fonák helyzetek; az összezárt egészbõl kivett kínos részletek; Kényszer hozta hivatásból mérték-hangulat; Tisztes külsõséggel ápolt zûrös kapcsolat...
El is tudnám énekelni.. Még a gitárszólóra is emlékszem...:-) Énekeltem ezt én együtt Vörös Pistával koncerten..vagy ötveneddmagamal.. Ha veszek egy söprût mehet a léggitár! :-))
silence, 16:53
|
|
|
silence, 16:19
|
|
|
vagy ilyen?
silence, 16:17
|
|
|
De a valóság inkább ilyen..
silence, 16:13
|
|
|
Na persze legszívesebben így képzeljük el a "költészetet"
silence, 16:11
|
|
|
JÓZSEF ATTILA (Csak az olvassa...)
Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret, mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidõz a tigris meg a szelid õz.
silence, 14:04
|
|
|
Nos a tesó kapott egy vadonatúj kamiont, amit csak egyedül, egyesegyedül vezet.. Azzal nyargalászik az nagy Európában mostmár.. (Persze fosik is mint a pelikán. Na nem a vezetéstõl, hanem az eltévelyedéstõl) Nem nemi. Uti. Mindenesetre a célját úgy tûnik elérte, és ettõl egy kicsit én is boldog vagyok..
silence, 13:08
|
|
|
silence, 12:43
|
|
|
Nem érzékeli a fényképezõgépet a számítógép.. meg különben is.. A Költészet napja, József Attila születésnapja van... Úgyhogy...
silence, 12:41
|
|
|
A francba..valaki fölvette a régi nevemet.. robmet néven nyomul.. Hát.. nincsen levédve... Sokáig az volt a becsületes nevem errefelé.. meg arrafelé.. Kedves "robmet" Használd egészséggel.. csak ne mocskold ha lehet...Szívem csücske ez a név.. :-)
silence, 12:35
|
|
|
József Attila
NAGYON FÁJ
Kivül-belõl leselkedõ halál elõl (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.
Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is -
ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is.
Kettõs teher s kettõs kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,
oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végzõ vadállat.
Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor!
És lásd, akadt nõ, ki érti e szavakat, de mégis ellökött magától.
Nincsen helyem így, élõk közt. Zúg a fejem, gondom s fájdalmam kicifrázva;
mint a gyerek kezében a csörgõ csereg, ha magára hagyottan rázza.
Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom,
hisz kitaszit a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom.
A kultura ugy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben -
de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál s még egyedül kelljen szenvednem?
A csecsemõ is szenvedi, ha szül a nõ. Páros kínt enyhíthet alázat.
De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegõdik a gyalázat.
Segítsetek! Ti kisfiuk, a szemetek pattanjon meg ott, õ ahol jár.
Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj.
Ti hû ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj.
Nõk, terhetek viselõk, elvetéljetek és sirjátok neki: Nagyon fáj.
Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj.
Ti férfiak, egymást megtépve nõ miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj.
Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.
Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj.
Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj -
s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj.
Hallja, mig él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett
kivül-belõl menekülõ élõ elõl a legutolsó menedéket.
1936. október-november
silence, 12:30
|
|
|
Ó! Ma van a költészet napja....
silence, 10:31
|
|
|
Meglettem... el sem vesztem... :-))) Mesélni majd mesélek Ha majd visszaérek... Virágzó körtefát szeretnék fényképezni, egy szép lánykát fuvarozni.. (Halott már valaki olyan buliról, ami délelõt tizenegykor kezdõdik, és másnap délig tart?Még neve is van: Pizsamás buli...) Gallynak örülök, és alig bírok járni... Dehát mindennek megvan az oka..
silence, 10:29
|
|
|
|
2007. prilis 7., szombat |
|
|
0 |
|
|
Szóval azt ámodtam hogy a faluban sétáltunk a tesómmal, és berregett egy fûnyíró.. Azután elkezdett akadozni a hangja, és leállt, és kisvártatva kristálytisztán elkezdte énekelni Zámbó Jimmy-tõl azt a dalt, hogyaszongya:
"Valahol bús dal szól, és ostobán csak körbejár Ülök egy bárpultnál és érzem szinte fááájj.. Nem nem, semmit nem értettem jól Most értem.."
Rögtön tudtam hogy ellopták a fûnyírómat, mert csak az enyém tud ennyire jól énekelni ha unatkozik. Mondtam a tesómnak szerezzük visza azonnal... Azután felébredtem.. Nem kell a Hetedikhez forduljak álom megfejtésért. Az a bibi, hogy már második napja halasztgatom a fûnyírónak a helycsinálást, és kinn aludt a folyosón, a kemence szájánál.. Álmomban is azon aggódtam hogy nincs a helyén netán ellopják.. Ma egész nap a melléképületben szözsmötöltem, és helyet csináltam mindennek... Ma jön haza a tesóm, és hozza vissza reményeim szerint a kamerámat, úgyhogy holnap feltétlenül csinálok képet a körtefáról... Ja!? Hogy hogy jön a képbe Zámbó Jimmy!? Fogalmam sincs miért éppen Jimmy-t énekelt a gépem.. Énekelhetett volna Tankcsapdát is... Szokott,ha nagyon unatkozik..
silence, 19:00
|
|
|
Ma láttam.. virágot bontott a körtematuzsálem, és nem tudom lefotózni... :-(((
silence, 13:28
|
|
|
Ó mit álmodtam... :-)))
silence, 13:25
|
|
|
|
2007. prilis 6., pntek |
|
|
0 |
|
|
Csanádi Imre
MESE
Van-e aki hozzám találjon? Gyomverte, õs falak, rózsák és tüskék rejtegetnek, rozsdált sok zár alatt.
Megátkozott valaki engem. Ki közelít felém: indákon tüskék nyársa veszti, riasztja éji rém.
Alszom - ki mondja meg, mióta? de várok egyre még, hogy jön valaki mégis egyszer, és tud majd egy igét.
silence, 16:29
|
|
|
|
| |