| 2007. mrcius 20., kedd |
|
 |
0 |
|
|
Az ember jelleme, annak minden rossz és jó tulajdonságaival, attitûdjeivel, kb 19-20 éves korára kialakul.
Ezentúl az ember jellemének a magja nemigen változik.
Egy kicsit komolyodhat még, tapasztaltabb lehet, talán megfontoltabb is, de alapvetõen ugyanaz marad amíg él..
Aki volt...
Csak úgy eszembe jutott..
|
silence, 16:05
|
|
|
Majd elröpül a tanya....
Nem semmi szél ez....
|
silence, 12:30
|
|
|
Kezd derülni.. talán mégiscsak ki kellett volna menni?
Az ember sohasem tudhatja....
43 km kocsikázni azért, hogy hátha egy órát dolgozhatunk?
Nem tudom....
|
silence, 10:41
|
|
|
RADNÓTI MIKLÓS
[Don Quijote sírverse]
Itt nyugszik Don Quijote de la Mancha,
vitéz, kóbor lovag volt õ, mig élt.
Mellette nyugszik jó dárdája, pajzsa,
kegyelmet soha senkitõl se kért.
Az elmúlás se gyõzött e vitézen,
mert híre messzi századokra száll...
Igaz, hóbortos volt õ életében,
de végül bölccsé tette a halál.
Hóbortos volt, akár mindannyian,
kik többre s jobbra vágyunk itt e földön,
s halálunkig nem hagyjuk annyiban.
Legyen testének könnyû lent e börtön,
e sír! a szép erdõk, mezõk helyett.
Gondoljunk rá e néma hant felett!
|
silence, 10:11
|
|
|
|
silence, 10:04
|
|
|
|
silence, 10:04
|
|
|
|
| 2007. mrcius 19., htf |
|
|
0 |
|
|
Fél nyolctól fél tízig üldögéltünk itt a barátommal a konyhában..
Teljes menetfelszerelésben vártuk a csodát.
Mint köztudott csodák ugyan vannak, de nem akkor érkeznek amikor várjuk. (És különben is elég nehezen észrevehetõek.. mármint az apraja... a fontosabbja)
A mai metszés esõnapba váltott, bár az ítéletidõ dacára az itthoni szõlõmet mégiscsak megcsináltuk (kb 10 perc)
Úgyhogy Graham Greene-t olvasok... Tudom hogy õ sem hibátlan, hiszen akkortájt a vietnami háború folytatása mellett tette le a voksát.
Mégis szeretem ahogy ír.
(Voltaire a gyermeknevelésrõl írta a leghíresebb mûvét, holott minden gyermekét a lelencbe adta)
Átbeszéltük a világ nagy dolgait...
Levetem a játszóruhám, dobok egy melegítõt, és lustanapot tartok...
Unatkozni azért nem fogok.... :-)
|
silence, 15:27
|
|
|
Az esõnek is van varázsa... :-))
|
silence, 14:59
|
|
|
|
silence, 13:44
|
|
|
József Attila:
MIKOR AZ UCCÁN ÁTMENT A KEDVES
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.
Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.
Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.
Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.
És ránevettek, senki se bánta,
hogy õ a szívem gyökere-ága.
Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tõlem!
De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.
És ment a kedves, szépen, derûsen,
karcsú szél hajlott utána hûsen!
|
silence, 12:54
|
|
|
Nem volt focimeccs...
Volt viszont tyúkhúsleves, meg fokhagymás nyuszisült..
Azért van ott mindennek különleges íze, mert a tápot hírbõl sem ismerik. Tyúk az udvaron kapirgál, nyuszi a ketrecben szénát majszol..
Tudom hogy unalmas hogy csak a szilvásról locsogok, de már tanultam.
Nem adom ki magam teljesen, nem írom ám le minden gondolatom, és nem akarok semmi másnak sem látszani mint ami vagyok. Nyugdíjas pálinkafa ápoló.
Most hogy ezt leírtam, olyan megnyugtatónak tûnik.
Egyébként vannak kételyeim. Hová is lenne a világ kétségek nélkül?
Hiszem viszont hogy olyan hogy "boldogság" nem létezik.
Kapkodunk utána keressük, ûzzük hajtjuk, de csupán délibáb.
Olyan mint a Star Trekben a hologrammok.
Ha az ember el tudná magáról mondani õszintén hogy: "most boldog vagyok" -akkor be lenne fejezve az út. Akkor hová tovább? (hovatovább)Mi hajtana, mi motiválna, hogy felébredjek holnap?
Minden, értelmét vesztené.
Derûs pillanatok vannak. Ez az én filozófiám. Ezekért a pillanatokért érdemes hajtani, gondolkodni,minél többet bezsákolni, láncrafûzni belõlük, mert az idõ csak szalad...
Vilu? :-))
A problémák meg megoldódnak. Egyrészük maguktól,(ó az idõ balzsam is egyben) egy részükre olyan helyrõl érkezik segítség amit nem is gondoltál volna, és egy részükhöz meg alkalmazkodunk. Beépül a mindennapokba, a lelkünkbe, és hétköznapivá válik, ami egy idõ után már szóra sem érdemes.
Félelmetes hogy az ember gyermeke mi mindenhez, milyen élethelyzetekhez képes alkalmazkodni, akár hosszú távon is.
A kíváncsiság a legfontosabb, és az hogy elkerüljük a közönyt, és a cinizmust,ameddig csak lehet..
Persze minden bûnök öreganyja az irigység.
És ez a lekibetegség gyógyíthatatlan. Jól mondta Máray.
Na elég a filosból... :-)
Jöjön a szilva.
Addig mesélek neked róla, míg képzett gyümölcskertésszé nem változol.
Na meg kutyidomárrá..
Vagy zárjam el a szócsapot?
Azt szeretnéd?
|
silence, 8:52
|
|
|
|
| 2007. mrcius 17., szombat |
|
|
0 |
|
|
Cipõ kutyust tegnap jól tartottam.
Rizzsel (hehe..) kolbászhéjjal, meg szalonnabõrrel, meg tepertõvel.
Ilyent azért még nem tapasztaltam.
Sírt az örömtõl ahogy megsimogattam.
Azután óvatosan megnéztem hogy milyen nemû.
Persze az ember ha barátkozik nem kacsingat már elsõ nap az újdonsült ismerõse lábai közé..
De második nap már..
Szóval lányka...
Nõi Cipõ...:-)))
Egész nap jött velem fattyazni, és ha leültem a fa alá, hogy az apraját kiszedjem metszõollóval majdnem felborított..
Ma erdõben jártam virágföldért a nejemmel.
Az avart félrekotorva, kökemény fekete föld volt az alja.
Csalódás.
Végül is addig kószáltunk a pósteleki tanyavilágban a földutakon, hogy élesszemû kedvesem észrevett egy régi trágyakupacot. A gaz felverte, de alatta igazi jó minõségû "telek" volt.
Nem biztos hogy viszatalálnék oda..
Rögtön összeszedtünk vagy egy mázsányit.. A Tescoban drága, és nincs is ilyen jó minõségû.
Holnap Rományország megnézem hogy virágzanak az ottani szlovákok...(Matthias barátom)
Ha szerencsém van focimeccs is lesz délután...
Hétfõtõl megint kert...
Lebarnult a fejem, meg a kézfejeim...
Tarkababrob.
|
silence, 19:12
|
|
|
|
| 2007. mrcius 16., pntek |
|
|
0 |
|
|
Tóth Árpád
A TAVASZI SUGÁR...
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszketõ
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elõ.
A zsongó fák elõtt, a kerti út szegélyén
A park-õrzõ, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltûnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derûs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhû percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izû elegy.
Olyan perc volt, midõn a vaskos testi érzet
Kitágul... rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed...
|
silence, 8:11
|
|
|
|
silence, 7:59
|
|
|
Szikrázó tavasz van...
Megújulóban minden...
A gyümölcsfák a szemem láttára ébredeznek, és nyújtóznak az ég felé...
A természetben reggel van... :-)))
Napos gyönyörû reggel...
|
silence, 7:53
|
|
|
|
| 2007. mrcius 15., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 21:54
|
|
|
nem saját ágy..
nem saját párna...
Nincs jóéjt puszi sem... :-)))
Jó éjt mindenkinek...
|
silence, 21:50
|
|
|
Ma reggel kilenctõl, ötig egyesegyedül voltam kinn a kertben...
Sokat gondolkodtam ám..
A fantázia szárnyalt, írtam fejben egy novellát..
Valószínûleg ott is marad..
Még változik még alakul, még színesedik...
És csak én, csak én örülök neki...
Délben megszelídítettem Cipõ kutyát..
Nem volt nehéz dolgom, mert csirkecombot hoztam ebédre, és egész egyszerûen megvesztegettem a csontokkal...
Kb. négy napja jelent meg, egy félõs, barna fehér tarka kis keverék, kotorékeb...
Olyan tacskóféle...
De a szeme..
Abból mindent ki lehet olvasni...
Vagy csak sokat voltam egyedül?
Ebéd után lassan lasan odajött és megsimogattam óvatosan...
Utána jött velem végig a sorban ahogy metszettem, minden vakondtúrásba bedugta a fejét, minden lukat körbeszaglászott a kerítésen, minden fácánt megugatott, és kb. öt percenként meg kellett simogassam..
Olyan boldognak látszott...
És ez valahogy ráragad az emberre...
Barátok lettünk..
Kár hogy nem vihetem haza.. nem tudom mit szólna Csoki kutya...
(meg a nejem:-))
Valahol csak lakik....
Mindenesetre a csontokat összeszedtem neki most vacsoránál...
Hamár a haverom...
Mikor este jött értem a komám, bebújt a permetezõ alá, és onnan lesekedett, hogy nem hozott-e a fehér Tranzit másik kutyát..(mert szokott..)
Azután rámnézett, és összeszedte a bátorságát, és kiment Pistát üdvözölni..
Bátor kis koma...
Cipõnek hívom, mert valószínûleg õ tüntette el a barátom melóscipõjét..
Verset is kerestem...
persze persze... régi kedvenc..
Csak eszembe jutott..
NAGY LÁSZLÓ
Csönd
Táncol a csönd fehér tarlón,
trombitája égszin virág,
hatalmától megnémulnak
nádasok és bölömbikák.
Táncol a csönd háztetõkön,
fáradtaknak jó az álom,
ablak alatt, kertek alatt
csukott szájjal danolászom.
Táncol a csönd, bejár minden
gödröket és szegleteket,
harmat esik, szívem fázik,
hajt a bánat leveleket.
Borzasodik fehér kutyám,
felettünk a bánat fája,
szemeinkben bolond hûség,
hallgatunk a nagyvilágba.
Unalmas bejegyzés?
lehet...
De ma ez fogott meg...
Egy Cipõ... :-))))
|
silence, 20:16
|
|
|
Pörgött forgott a hét...
Van aki jött, van aki elköszönt...
És minden nap fontosnak, rendes embernek érezni magad... az ám az élet...
Mesélnék, lenne mit...
"....mondanám, de nincs kinek...."
Tankcsapda
De amíg van kivel,mivel, és miért, és mit..
addig nincs baj...
Nem nem... Nem "kompolyodtam" meg..
és még sört sem láttam egy pár napja...
Szóval ma megint itt alszom a faluban, kertközelben a kiskonyhában..
Remélem nem lesz buli..
Vagy legyen?
Mostanában már nem fáradok el annyira..
Holnap még van négy sorom fattyazni...
Utána be kell pótolnom egy heti családi életet valahogy...
Kószálok még egy kicsit...
Itt a cyber világban...
Utána vacsora...
Egyszerû.. mi?
|
silence, 17:34
|
|
|
|
| 2007. mrcius 13., kedd |
|
|
0 |
|
|
Meghalnék.. de nincsen rá idõm... :-)
Egyébként ezt szeretem.. Pörgés forgás ezerel...
Tudtam ha tavasz lesz így lesz...(reméltem)
Nos a három napos Hévizi kiránduláson föltöltödtem, tegnap a metszésnél kimerültem..
|
silence, 10:21
|
|
|
|
| 2007. mrcius 6., kedd |
|
|
0 |
|
|
Ortodox módon ásóval ásunk holnap.....
Amikor az ültetés volt hat éve, jött egy traki, és egy rászerelt fúróval kifúrogatta a kétezernégyszázegynéhány lukat..
Most a barátom aszongya:
"Há nem ráérünk.. Kiássuk azt hamar..!"
-"Há nem tudom-feleltem
Elég tunya vagyok ásóbékának, vagy vakondnak.."
Leszünk hárman:
1.Onedin kapitány, aki képes négy óra hosszáig egyetlen szót sem szólni.
2.Pityesz aki képtelen egyetlen másodpercig csöndben maradni.
3.Jómagam, aki útál ásni.. Csendben is, meg az idióta szövegeléstõl szédülve is..
De lesz pendrive a füleimben..
úgyhogy....
|
silence, 15:34
|
|
|
Stephen Crane
Ember mondá a Mindenségnek
Egy ember mondá a Mindenségnek:
- Uram, létezem!-
- Ennek ellenére,- válaszolt amaz,
- Ez a tény nem keltett bennem
semmi kötelességérzetet.-
|
silence, 15:16
|
|
|
Tegnap icipici levelet találtunk a fán, a déli oldalon..
Úgyhogy a metszés felfüggesztve, és gyorsan megkezdjük a lemosózást..
Ha levélkezdemény van, a gomba elvtárs, is hamar szaporodni kezd..
Nem csak a monylia a veszélyes ám (abból is három fajtaféle van) hanem még vagy négy-öt fajta gomba betegség is támad ilyenkor..
Nem egyszerû dolog a növényvédelem..
Holnap viszont ásni kell 147 gödröt.
Holnapután meg ültetni belocsolni 147 fát...
Amelyik sort tavaly kivettük, azt kell most pótólni..
Pénteken meg megyek Hévízre..
"Nyögdíjas Kutatótalálkozó I "
Nemes hagyományt teremtünk remélem..
Három nap pihenéééés...
|
silence, 14:53
|
|
|
|
silence, 11:54
|
|
|
|
| |
