| 2007. janur 30., kedd |
|
 |
0 |
|
|
:-))))) szép estét... :-))))
Jó szurkolást... :-)))
|
silence, 14:18
|
|
|
Hallottál-e már szamarat igazából üvölteni?
Nekem volt hozzá szerencsém. A bolgár tengerparton, csikókoromban. Mivel a "zlatna ribka" (aranyhalacska) kempingben a fák között már nem volt hely, nemes egyszerûséggel a strandon, a homokra ütöttük le a sátrunkat. Persze a kaja, meg a hálózsák, minden ruhánk, de még a zacsi is állandóan tele volt homokkal, de meg lehetett szokni. Bármit meg tud szokni az emberfia húszévesen.
Viszont a bolgár cigányok szokatlanul szemtelen módon loptak. Jómagam, nem szerettem a sátorban aludni, -mai napig is legszívesebben egyedül alszom- forgolódom, jövök megyek hajnaltájt, úgyhogy emiatt és vagyonvédelmi szempontból kifolyólag a sátor bejárata elõtt a homokban alakítottam ki magamnak egy olyan teknõfélét, és a hálózsákba bújva, jókutyaként a küszöbön töltöttem azokat a varázslatos éjszakákat. Azóta sem láttam annyi csillagot szikrázni az égbolton egyszerre. Még olyan csillagködféle is kirajzolódott, annyira tiszta volt az ég.
Na és persze nem volt fényszennyezés.
Nem utolsó szempont, hogy megúsztam azt a felemelõ éjszakát is, amikor Medovarszky Gyurinak nem sikerült idõben kivetnie magát a sátorból, és ennek, meg az elõzõleg mértéktelenül fogyasztott narancsosvodka okán, benn engedte el a rókát.
Másnap -rajtam- kívül mindenki szorgalmasan morogva mosta a ruháit, a hálózsákot, sõt Bátori Józsi a hátizsákját, és az akkoriban igen divatosnak számító surda kalapját is.
Gyuri azzal próbálta megfogni, legalábbis fékezni a ravaszdi sebességét, Vajmi kevés sikerrel.
Kicsi sapka volt, hamar tele lett.
Történt egy álmos hajnalon, hogy éktelen, szavakkal leírhatatlan üvöltésre ébredtem.
Nem.
Nem csokiztam össze magam, de nem sok híja volt.
Nem.
Nem a fülem mellett üvöltött a szamár.
Akkor biztos hogy ott a helyszínen a csokis variáció megtörtént volna, és most nem írnék erõl az egészrõl.
Szóval volt az vagy húsz méterre tõlem.
Kb. 1,4 másodperc alatt talpon voltam. Körülöttünk a sátrakból kócos rémült fejek bámultak.
Pedig csak egy öreg szivar szedte a parton eldobált szemetet, egy a szamár által húzott kordéba. A csacsi valami csak általa ismert oknál fogva megsértédött, és szamár lévén mégsem mondhatta az öregnek barátságos hangnemben hogy:
-Helló papa ma reggel nem volt valami vastag a reggeli! (vagy valami hasonlót bolgárul)
Ezért ezen a szörnyû módon fejezte ki a méltatlankodását.
A magyar nyelvben a csacsi beszéd érzékeltetésére használt "iá" kifejezésbõl az "á" egy szörnyû vérfagysztó telitorokból történõ állati üvöltést takar, (kb nyolc decibelest)
az "i" pedig egy kétségbeesett csuklást, ami a levegõvétel miatt történik, ugyanis a szamár az "á"ba préselte a tüdejébõl az összes levegõt, és megfulladni mégsem akar a szerencsétlen. Különben is fel kell készülnie az újra következõ "ááá.."-ra.
Mégegyszer hallottam életemben ehez hasonlót, de azt embertõl.
Nos ezt sem felejtem el sohasem.
A Dácia expressz Bukarest-Bécs viszonylatban közlekedik. ("Viszonylat.." ilyen furcsa szakszavak ragadtak rám 18 év alatt)
Hajnali három óra körül Lökösházán van a kereszt. (ez nem valami katolikus búcsúmenetre utal, hanem egy újabb szakszó, ami annyit tesz vasutasnyelven, hogy a Bécsbõl jövõ, és a Bukarestbe tartó Dácia, és a Bukatestbõl jövõ -értelemszerûen Bécsbe tartó Dácia expressz nemzetközi gyorsvonat Lökösházán találkozik. keresztezik -képletesen persze- egymás útját)
Ugye érdemes olvasni?.. Egyben kiképezlek kicsit vasutassá... hogy ne nézz annyira bambán, ha ilyeneket hallassz
Ebben a hajnali az idõpontban a vámosok, -jelen esetben jómagam, és Tündér Lala- álommanóval a nyakukon szédelegnek ki a vonathoz.
Tudod amikor az ember gyermeke éppen csak annyira van felébredve, hogy ne sétáljon neki a falnak, vagy az elé-elé ugráló gesztenyefáknak.
Néha egy kicsit jobban magához tér, akkor elképedve hallja:
-Jó estét magyar van vámvizsgálat, van-e valami bejelenteni valója vámrészre, kereskedelmi mennyiségû áru? Cigaretta? Alkohol? Egyéb jövedéki termék?
-Jé? Ezt én mondom? És több nyeleven is!?-álmélkodik.
Azután újra lejjebb süllyed a fáradtság sötét kútjába, bekapcsolva hagyva az automatikát.
Ilyenkor bárki válaszolhatná:
-Van nálam négy kg heroin, egy kis plasztik robbanóanyag, meg egy kis ólomtégelyt is kaptam, hogy hozzam át furcsa kanárisárga figyelmeztetõ jel van rajta, olyan virágforma és négyszáz karton cigaretta, amit hobbiból beépítettem ide a vonat padlására a szigetelõ alá.
Az útlevelem viszont nem hamis, mert kétszáz eurót adtam érte, tehát csak eredeti lehet.
-A hamisakat már százért is meg lehet venni -kacsintana még cinkosan, de...
A vámos a nyakában a fáradhatatlanul folyton, a szemébe port szóró az álommanóval csak annyit felelne udvariasan:
-További jó utat..
Még talán egy kedves mosoly is feldereng az arcán, bár a szeme csukva van.
Szóval a belépõ Dáciával végeztünk, és felkapaszkodtunk az idõközben a másik vágányra mellénk érkezõ kilépõre. Ott tulajdonképpen csak annyi dolgunk van, hogy ténfergünk, a határõrök után, és ha valaki vásárolt az Unió terülén, akkor leigazoljuk az ÁFA viszaigénylõ nyomtatványát, hogy késõbb be tudja mutatni, hogy az áru kilépett, és így viszaigénylhesse az Áfát.
A hálokócsiban a folyosón állva bámultam ki az ablakon, amikor meghallottam a hangot.
-Iááá! Iáá!!! -szólt elképzelhetetlen hangerõvel, hiszen túlharsogta a melletünk öt méterrel zakatoló gyorsuló vonat hangját, és behallatszott a csukott ablakon keresztül is.
Akkor megláttam ahogy egy õszhajú ember a vonat mellett fut, a jobb karját odacsukta az automata ajtó.
A vonat könyörtelenül egyre gyorsult, és a szerencsétlen megdöbbentõ gyorsasággal szedte a lábát, mert nem akart a kerekek közé fordulni.
És ordított.
Pillanatok alatt eltûntek a szemem elõl, hiszen az ablak nem volt lehúzva, de a látvány a retinámba égett, és különösen azt a szörnyû üvöltést sohasem fogom elfelejteni.
A vér meghûlt bennem, és a gyomrom egy pillanat alatt kõvé változott.
Akkora már a határõrök pattogtak le a mi álló vonatunkról, kiabálva szaladgálva, de mindhiába. A belépõ Dácia nem állt meg, és a hátulján a piros fény egyre kisebb lett, kihúzott az állomásról, a halált üvöltõ öreggel együtt.
Késõbb összarakva a történet a következõ:
Pesten a hajléktalanok kis csoportja úgy próbálja átvészelni a téli éjszakát, hogy felülnek nemzetközi vonatokra, a jó meleg kupéba. Jegyük persze nincs, de mivel egy részük már hetven fölötti nem is kell, a másik részük meg egyáltalán nem ad semmilyen igazolványt, úgyhogy a kalauzok tehetetlenek ezzel a jelenséggel szemben. Három-öt fõ minden éjszaka jön a Dáciával.
A kalauz, -aki akkor Kecsó haverom felesége volt,- felébresztette az öreget, hgy mostmár le kell szállnia, mert mindjárt jönnek a határõrök útlevél vizsgálatra.
Az öreg a kis motyójával lekászálódott, és megpróbált felszállni a visszafelé, Pest felé tartó vonatra. A nylon zacskóit felrakta, és amikor felnyúlt hogy megfogja a kapaszkodót, és feltornássza magát, az automata vezérlésû ajtó rácsukódott a karjára, és a vonat elindult.
A peronon a vonatot biztosító fiatal határõr srác mesélte, hogy õ háttal állt a vonatnak de amikor meghallotta azt a szörnyû üvöltést, meglátta hoyg az öreg csak rohan egyre gyorsabban, és mikor elfogyott a lába alól a peron betonja csak csapódott oda-oda az ajtónak.
-Hoszú pillanatokig moccani sem tudtam. megmerevedett mindenem -mondta sápadtan a srác.
Szerencsére annyira szorosan tartotta az ajtó a karját, hogy nem tudta maga alágyûrni. így száguldottak bele az éjszakába. A forgalmista kirohant, és megpróbált megállj jelzést adni a vonatnak, de a mozdonyvezetõ nem vette észre, és nem állt meg. késõbb valaki meghúzta a vészféket, és kinn a nyílt pályán csak megálltak. Az állomástól vagy hat kilométerre.
Addigra viszont az öreg valahogy mégiscsak kicsúszott a kabátjából, de egészen fönn a mázsaháznál, feküdt a sínek mellett. A határõök, Csungiék kiszaladtak hozzá, hívták a mentõt, és letakarták pokrócokkal. Ha jól saccolom, kábé hatszáz métert szaladt, meg lógott a vonaton.
Csungi mesélte hogy a fejérõl, a lábáról le volt nyúzva a bõr, és a karját is fájlalta, a cipõjét nem találták. elõször még beszélt, de azután sokkot kapott, és csak motyogott hogy:
-Fáj fáj..
A mentõk több mint egy óra múlva jöttek, és vákumágyon vitték el a szerencsétlent, még élve.
A rendõrök miután megtudták hogy hajléktalan mégcsak ki sem jöttek helyszínelni sem.
Én úgy tudom senki sem lett felelõségre vonva a dologért..
Hiszen csak egy hajléktalan...
Én valamelyik éjjel ezzel álmodtam.
Már mindjárt nem olyan kedves romantikus a kis állomás a százéves gesztenyefákkal a gyönyörû régi állomásépülettel, és a vonatokkal.
Talán sikerült kifirkálni magamból, talán nem jön elõ többé álmomban sem.
Gondoltad volna?
Már lassan egy hónapja, hogy még vonatot sem látam....
|
silence, 10:45
|
|
|
Eddig csak Tündike "csillagporos" agymenéseit, paranoid téveszméit kellett olvasnom...
Kijelentem.
Nem vagyok sem Luca, sem január sem február, sem semmiféle Feöer szigetek..
Õszintén szólva soha életemben nem voltam a csigára feljelentkezve csak egy névvel...
Egyetlenegyszer mérgemben regisztráltam Gagyitundi néven, de akkor viszont nem voltam silence..
Ha én írnék álnaplót, vagy ilyesmit, egy percig sem tagadnám, de az nem lenne ilyen gyerekes, és trágár, hogy te kezdted meg én kezdtem, meg ilyenek..
Ha írnék, azt nem tenné ki senki sem az ablakba...
Kijelentem továbbá még, hogy bárki bármilyen módon próbál belekeverni a jelenleg folyó "Én vagyok a csiga királynõje" címû szappanoperába, nem fog menni..
A Castingra sem mentem el eleve..
Távolmaradok mindenféle trágár, és sunyi kavarástól, egymás pocskondiázásától, gyerekes ravaszkodástól..
Nem szándékozom ugyanis orgazmust okozni senkinek ily módon..
Meghát.... megígértem valakinek...
Akaraterõ... :-)))
|
silence, 7:44
|
|
|
|
| 2007. janur 29., htf |
|
|
0 |
|
|
"Szappanoperák!
Poszter erõszak!
Mindig a nõk a viperák
A férfiak meg a fõemlõsök.."
Tankcsapda
|
silence, 17:35
|
|
|
|
silence, 17:34
|
|
|
Szél úrfi lefújta a sütõmrõl a fóliát...
Az udvaron mûanyagvödröt kerget..
A kutyatálak is karikáznak.. A nyárikonyha ajtaja fel- fel pattan, és az ég alja vörös mint a vér...
Mintha egész Csaba lángolna..
A redõnyök õrült módon zörögnek..
A buszmegállóból behúzott nyakú emberek sietnek a falu felé...
A nyárikonyhát bezártam, mi mást tehetnék?
Holnap meg veszek egy lottót, mert furcsa álmom volt...
Most meg megvan a Lost harmadik szériájának elsõ négy része...
Úgyhogy este Lost... Eltûntek...
És no vacsi...
|
silence, 17:21
|
|
|
László Noémi
MENNYIRE SZÉP LESZ
Menyire szép lesz
abban a hitben
aludni el
hogy valamire vittem
mennyire szép lesz
tág mezõben
hol a fûszál sem
felelõtlen
hol zord az észak
szorgos a hangya
nõ a szerencse
nagyra nagyra
világ sírköve
mélyen mélyen
mennyire szép lesz
békességben.
|
silence, 12:23
|
|
|
Gyalogoltam, boltban voltam..
Majd ejfújt szélúrfi..
Ebédelni kellene....
|
silence, 12:13
|
|
|
"Oda-vissza nap nap után
gyosfotó a táj
Oda-vissza nap nap után
és nincs megállj..."
Mennem kell be a faluba.. Jól fölöltözöm...
Bicajra pattanok... Na jó.... fölkászálódom...
És beviharzok a boltba..
Na jó... kényelmesen bekerekezek..
De ha nagyon fúj a szél, akkor gyalogolok...
Azután bekötöm a két óriási hangszórómat.. ilyen zenére megéri...
Azután pici lépést tervezek céljaim megvalósítása érdekében....
Mert célok, tervek kellenek....
"Soha nem elééééég!..."
Nem bírtam ki újra meghallgatom.... :-)))
Bye... :-)
|
silence, 9:43
|
|
|
P.Box-ról nem találok képet...
:-(
De ez megtetszett.. ahogy a csaj kinyitja Pandóra szelencéjét.. és rászabadítja a világra bûnöket..
|
silence, 9:31
|
|
|
Pandoras Box
Klasszikus szintén.... Vikidállal...
Kiscsikó koromban hallgattam utoljára..
Micsoda zene!
Persze Cserháti Pityesz nélkül semmi sem lett volna...
Nyugodj békében Pityesz...
P. Box : Soha Nem Elég
Ostoba szavakkal támad
A hazug, ha otthagyod
A buta az túl okos lesz
Ha nem vagy ott
Az irigy semmit nem alszik
Éjszakákon át
A hiúnak orráig ér
A nagyvilág
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem hagyom abba
Csak újra kezdem el
Újult erõvel tép
A szenvedély
Kérdezni akkor is fontos
Ha senki nem felel
Mindegy, hogy milyen az út
Ha menni kell
Yeeeahh!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
(Szóló)
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell a választ!
Nézz körül és válassz!
Tudnod kell ki vagy!
Rájössz, hogy magadból bármennyit adsz
És akárhogy szétszakadsz
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
Soha nem elég!
|
silence, 9:14
|
|
|
|
silence, 8:56
|
|
|
És most.. Helloween!
A hét kulcs örzõje..
Keeper of the ..
Bár ez megvan CD-n is..
Csak tudod már nagyon régen hallgattam...
Klaszikus alapmû...
Még Kischke énekelt... :-)
|
silence, 8:52
|
|
|
|
silence, 8:37
|
|
|
Motörhead!
Yeahhh!!!!!
Nyomjad Lemmy! :-))))))
|
silence, 8:32
|
|
|
Sokszor nagyon nehéz csöndben maradni.....
De azt hiszem mégis érdemes felülemelkedni a dolgokon...
IC kikapcsolhatóvá teszi majd a blogcomenteket, mint ahogy tavaly decemberben ígérte...
És akkor azt olvasom amit akarok... :-)
Azzal állok szóba akivel érdemes....
És írhatok bármit anélkül hogy lehánynák nap mint nap fáradhatatlanul...
|
silence, 8:31
|
|
|
Az öcskös kerített valahonnan egy DVD-t..
Helloween, Régi Gép, Pandoras Box, P. Mobil, Nightwish, Faith NO More, Karthago, Bikini, Guns` n Roses, Ossian, Pokolgép, Iron Maiden, ACDC..
Hogy csak egy kis ízelítõt adjak az elõadókból..
Válogatok, jajj nagyon élvezem.... :-)
Mintha harminckét darab CD lemezt kaptam volna ajándékba..
Pedig még nincs is szülinapom...
Fülinap!!! :-))
|
silence, 8:12
|
|
|
Gyulán, a román gimiben volt az öszevont nyugdíjasbúcsúztató... Virágok,a lökösi zenekar, megható beszédek,régnem látott volt kollegák, és persze a mi pálinkánk minden asztalon..
Villogó vakuk, nyakkendõ, twist, nagy vigyorgások... :-))
Csak mert kéredezted... :-))
|
silence, 7:52
|
|
|
|
| 2007. janur 28., vasrnap |
|
|
0 |
|
|
NAGY LÁSZLÓ
Ó, csodálatos jégvirág
Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatûnsz,
ha megbûvölsz: megdermedek.
|
silence, 10:20
|
|
|
Majd kettõ napig tartott...
De gyönyörû lett... és úgy tûnik jóízû... (Bár ezt csak majd júliusban lehet pontosan megmondani..)
Nagy nagy buli volt, majd kétszázan voltunk...
És a zenekar játszott a Republictól kezdve a twistig mindent.. még Piramist is..
Hajnali egyig bírtuk...
Még táncoltam is...
Muszály volt...
És az öszes meggyes rétest én kaptam...
Úgyhogy....
Elbúcsúztak a nyugdíjasok...
|
silence, 10:14
|
|
|
Jó napot.. Jó a gépem.. :-)))
Nem sietek... Most nincs itt kisgyerek....
Vasárnapi fõzõcskés, délelõttbe keveredtem..
:-))
|
silence, 10:10
|
|
|
|
| 2007. janur 25., cstrtk |
|
|
0 |
|
|
Jó napot... Rossz a gépem...-(((
Sietek.. sok itt a kisgyerek...
Gyermek kertbe keveredtem...
:-)))
|
silence, 11:56
|
|
|
|
| 2007. janur 23., kedd |
|
|
0 |
|
|
|
silence, 14:49
|
|
|
Nem felejtettünk el valamit??!!
Hmmm..???
Mikszáth Kálmán:
Bede Anna tartozása
Mind együtt ültek a bírák. Ott künn a köd nekinehezedett az idomtalan épületnek, s szinte összébb szorítá annak falait, ráült az ablakokra, és elhomályosítá a jégvirágokat. Minek is ide a virágok?
A teremben nehéz, fojtott levegô volt, ködmön- és pálinkaszag, s a legfelsô ablaktáblán csak lassan, lomhán forgott az ólomkarika.
A bírák fáradtan dôltek hanyatt székeiken, az egyik behunyta szemeit, s kezét bágyadtan leeresztve hallgatta a jegyzô tollának percegését, a másik ásítozva dobolt irónjával a zöld asztalon, míg az elnök, letolva pápaszemét orra hegyére, izzadó homlokát törlé kendôjével. Szürke, hideg szemei fürkészve szegzôdtek az ajtóra, melyen most távozik az imént letárgyalt bûnügy személyzete, a beidézett tanúk és vádlottak.
- Van-e még odakünn valaki? - kérdi vontatott, hideg hangon a szolgától.
- Egy leány - mondja a szolga.
- Hadd jöjjön be az a leány.
Az ajtó kinyílt, és a lány belépett. Üde légáramlat surrant be vele, mely szelíden meglegyintette az arcokat, s megcsiklandozá a szempillákat: a vastag ködön át mintha egy sugár is lopózott volna az ablakhoz, és ott táncolna a jégvirágok között, megsokszorozva magát a tárgyalási terem falain és bútorzatán.
Takaros egy teremtés. Délceg, arányos termet, melyre a kisvirágos ködmönke olyan módosan simult, mintha szoborra lenne öntve; fekete szemei szendén lesütve, magas, domború homloka elborulva, megjelenésében báj, mozdulataiban kecs, szoknyája suhogásában varázs.
- Mi járatban vagy, gyermek? - kérdi az elnök közönyösen. (az ilyen merev, szigorú hivatalnoknak nincs érzéke semmi iránt.)
A lány megigazítja fekete kendôjét a fején, és mély sóhajjal feleli:
- Nagy az én bajon, nagyon nagy. Hangja lágy és szomorú, a szívekig hat, mint a zene, mely mikor már elhal is, mintha még mindig zendülne a levegôben, elváltoztatva mindenkit és mindent.
A bírák arca nem olyan mogorva többé, a király képe meg az országbíróé is odább nyájasan integet neki a néma falról, hogy csak beszélje el azt a nagy bajt. Ott az írás, elmondja az: csakhogy azt még elôbb meg kell keresni a keblében, ki kell gombolni a pruszlik felsô kapcsát, s kezeivel benyúlni érte. Ó, a csúf kapocs! Ni, lepattant... leesett. Milyen elbûvölô látvány, amint lehajol érte szemérmesen, s az írás is kihull onnan. A kegyetlen szürke fej, az elnöké elfordul, csak a nagy, kövér kéz van kinyújtva az írás felé.
- Egy végzés! - dünnyögi, amint szúró szeme elszalad az iraton.
- Bede Anna felhívatik, hogy félévi fogházbüntetését mai napon megkezdje.
A lány szomorúan bólint a fejével, s amint azt mélyen lesüti, hátracsúszik rajta a gyászkendô, s a gazdag fekete haj egy vastag fonata kioldózva ömlik arcára. Jobb is, ha eltakarja, mert ha fehér liliom volt elôbb, olyan most a szégyentôl, akár a bíbor.
- Ma egy hete kaptuk az írást - rebegi töredezve. - Maga bíró uram hozta, meg is magyarázta az értelmét, édesanyám pedig így szólt, szegény: "Eredj, lányom, a törvény törvény, nem lehet vele tréfálni." Hát én el is jöttem, hogy kiálljam a fél esztendôt.
Az elnök kétszer is megtörölgeti a szemüvegét, mérges, hideg tekintete fölkeresi a kollégák arcát, az ablakot, a padlót, a nagy vaskályhát, melynek likacsos ajtaján szikrázó tûzszemek nézik vissza mereven, és azt morogja önkéntelenül: "A törvény."
Majd újra meg újra végigolvassa az idézô végzést, azokat a kacskaringós szarkalábakat a fehér lapon; de bizony következetesen azt mondják, hogy Bede Anna orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra van ítélve.
A bádogkarika ôrült sebességgel kezd forogni. Bizonyosan szél támadt odakünn, aminthogy rázza is már az ablaktáblákat, s mintha valakinek a hazajáró lelke volna, hideg borzongatást keltve besüvít a nyílásokon: "A törvény törvény."
A kegyetlen fej helyeslést bólint a túlvilági hangnak, a nagy kövér kéz pedig a csengettyût rázza meg a törvényszolgának:
- Kísérje ön el Bede Annát a fogházi felügyelôhöz.
A szolga átveszi az iratot, a lány némán fordul meg, de pici, piros ajka, amint görcsösen megmozdul, mintha szavakat keresne.
- Talán valami mondanivalód van még?
- Semmi... semmi, csak az hogy én Erzsi vagyok, Bede Erzsi, mert tetszik tudni, a testvérnéném, az az Anna. Ma egy hete temettük szegényt.
- Hisz akkor nem te vagy elítélve?
- Ó édes Istenem! Hát miért ítélnének el engem? Nem vétek még a légynek sem.
- De hát akkor minek jössz ide, te bolond?
- Hát úgy volt az, kérem, hogy mialatt "ez a dolga" a király tábláján járt, meghalt.
Mikor kiterítve feküdt a virágos kamrában, akkor jött ez a parancsolat, a "fél esztendô miatt", hogy mégis ki kell állnia. Ó, mennyire várta! Beh jó, hogy nem bírta kivárni. Nem ezt várta...
Könnyei megeredtek a visszaemlékezésben, alig bírja folytatni:
- Amint ott feküdt mozdulatlanul, becsukott szemekkel, örökre elnémulva, megsiketülve, megígértük neki az anyámmal, mindent jóváteszünk, amit a szeretôje miatt elkövetett. (Mert nagyon szerette azt a Kártony Gábort, miatta keveredett bûnbe.) Azt gondoltuk hát...
- Mit, gyermekem?
- Azt, hogy legyen meg a teljes nyugodalma a haló porában. Ne mondhassa senki, hogy adósa maradt: édesanyám a kárt fizeti ki, én meg a vármegyénél szenvedem el helyette azt a fél esztendôt.
A bírák egymásra néztek mosolyogva: "Milyen naiv, milyen együgyû lány!" Az elnök arca is, mintha nem volna már olyan szertartásosan hideg. Sárga kendôjével nem is annyira a homlokát törli; talán lejjebb valamit...
- Jól van, lányom - szól halkan és szelíden -, hanem megállj csak, most jut eszembe...
Széles tenyerét homlokára tapasztja, s úgy tesz, mintha gondolatokba mélyedne.
- Igen, igen, nagy tévedés van a dologban. Hibás írást küldtünk hozzátok... Nagy, mélázó szemeit élénken emeli fel a lány az öregre, s mohón szól közbe:
- Lássák, lássák! Olyan fájó szemrehányás van hangjában, hogy az öreg elnök megint a zsebkendôhöz nyúlt. A kegyetlen ember egészen el van érzékenyülve. Odalép a lányhoz, megsimogatja gyöngéden azt a hollóhajat a fején.
- Odafönt másképp tudódott ki az igazság. Eredje haza, lányom, tisztelem édesanyádat, mondd meg neki, hogy Anna nénéd ártatlan volt.
- Gondoltuk mi azt! - suttogá, s kis kezét szívéhez szorította.
|
silence, 11:24
|
|
|
Csak mert nem divat? :-)))
Csak azért is... :-))
Kányádi Sándor
Kezdetben még...
Kezdetben még álltam a sarat,
az voltam, akinek születtem,
akivé váltam ésszel s erõvel.
- Nem adom - mondtam.
- Nem is kérem - mondtad.
Amire föleszméltem volna,
balzsamos ujjaid kiszedték
zsigereim,
ördöngös erõmûvekbe vezetted
vérem,
idegeimbõl
pulóvert kötöttél
születésnapomra,
hogy védjen legalább a hidegtõl,
ha már a halál ellen
neked sincs hatalmad.
Csak a szemem hagytad meg,
hogy lássam, milyen mesterien
játszol begykövekké csiszolódott
csontjaimmal.
- Játsszál csak - mondom.
Dobj minél magasabbra!
|
silence, 11:11
|
|
|
Minden kész... A nyári konyha mint a patika, az asztal lemosva, az edények, a fûszerek,a kismérleg az elektromos melegítõ, a belek, a rudak...
Még sört is vettem...
Jöhetsz husi....
Elkaplak, és feldolgozlak...
Persze ma este csak félig...
Holnap töltjük...
A friss vágást négykor lehet elhozni, a vágóhídról...
Mi daráljuk, hogy lássuk mit eszünk majd....
Jól van no...
Még a fokhagymát meg kell pucoljam...
De az már menni fog...
Ha valaki aggódott volna, Éxerszemû szépecsém is jobban van...
(én aggódtam)
Mindenesetre tegnap este sipp-supp megvarrta a bûrlajbimon a feslést..
Talán ma este tiszteletét teszi..
Csak üldögélni, beszélgetni...
És más tervem is van az estével kapcsolatban...
Csak olyan remény, olyan halványn esély..
Hátha..
Babonából nem írok róla...
Szóval... Jónak igérkezik ez a nap.
Ildefonz napja....
|
silence, 11:01
|
|
|
|
| 2007. janur 22., htf |
|
|
0 |
|
|
Jó reggelt, szép hetet.. havat...
remélem nem hord majd össze a szél..
Most láttam hajnalban,(tévében persze) hogy a méhecskék nekifogtak a fiasításnak... Az nagy hiba...mert ha bejön a hideg végük van...
Szõlõ sem lesz, gyümölcs is alig...
Az Éxerszemû öcsisajt levizsgázott TIR-bõl.. Húszból hárman mentek át..
Erre büszke vagyok... Viszont most otthon reszket az ágyban.. Elkapta valami vírus..
Ma estére hozzák a gyermekeim a félévi bizonyítványt... :-))
Hát... Robi a gimiben, már nem színjeles de... könnyebben vette a legelsõ félévet, mint számítottam rá...
Ma végképp készen van a nyári konyha holnap este jön a husi..
A disznóvágás nagyon királyul sikerült Matthiaséknál.. Jól éreztük magunk.....
Dióhéjban ennyi...
|
silence, 10:01
|
|
|
|
| 2007. janur 19., pntek |
|
|
0 |
|
|
A kuláré a disznó végbele.. az utolsó egyenes szakasz.. :-))
A fodrosba megy a hurka, az egyenesbe a jó csabai vastagkolbász kedves érdeklõdõ.. :-))
|
silence, 16:52
|
|
|
Jó reggelt vilááág... .-))
Nagyon jó volt álomföldön.. .-))))
De már sötétedik?!!
|
silence, 16:50
|
|
|
Megjött a paprika...
Újkígyósi, és gyönyörûûûû!!!!!.... igaz hogy majd három rugó kilója, de a nemes anyagot meg kell fizetni..
Nem olajos, nem fest, nem áll össze rögökre, nincsenek benne zöld részecskék a csumából, és nincsen megégetve...
Egy Újkígyósi öreglánytól hozatok minden évben anyámmal.. -az isten tartsa meg még sokáig egészségben-, híresen szép õrölt paprikát csinál...
Az erõs egy fél kilónyi már megvan.. Az erõs sohasem olyan piros... Ott az íz a fontos..
Holnap Matthiasnál fõpróba...
Õk másképpen készítik.. de...
ha nekik muszály borsot rakni bele, hát rakjanak.. Onedin is tenni fog...
Én nem... :-)))
asszem kuláréba fogom tölteni.. nem kísérletezek ezekkel a ragasztott, vasalt,varrott belekkel, bár abban tovább eláll, és nem szárad annyira ki...
Majd még eldöntöm szerdáig...
Mûbélbe semmi esetre sem...
|
silence, 13:00
|
|
|
|
| |
